Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
1*72. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kitűnő kezdemén nagy siker Nagy sikert hozott a szervezési és vezetéstudományi kiállítás. Tizenhat nap alatt mintegy tizenötezer látogatója volt Csaknem annyi, mint egy év alatt a szervezési vezetéstudományi rendezvények — előadások, tanfolyamok — látogatóinak száma az országban. Annak tudatában, hogy nem kevesebb, mint háromezer bejegyzés, háromezer véle*mény van a kiállítás jegyzőkönyvében, s a szakmai rendezvényeken mintegy kétezerötszázan vettek részt — kimondható: ez a kiállítás tömegeket mozgatott meg, emberek ezreinek adott ismereteket korunk fejlődő, fontos tudományából, gyakorlatából. A kiállítás célja az volt, hogy feltárja a nyilvánosság előtt a szervezési tapasztalatokat, és a korszerű vezetés-, szervezés színvonalának emelésére ösztönözzön. A kiállítás átfogta a vezetéssel összefüggő a belső irányítási mechanizmusok a vezetőképzés és továbbképzés, valamint az irányítást szolgáló korszerű technika rendszerét, a termelés-. üzem. és munkaszervezés témakörét November 10-én nyitották meg a kiállítást a Szolnoki Galériában. — Már a megnyitó is igazolta a rendezők reményeit Négyszázan hallgatták meg dr. Tímár Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a kormány elnökhelyettesének előadását A miniszterelnökhelyettes is elismerőleg nyilatkozott a kiállításról. „Jól szolgálja a pártós kormányhatározat végrehajtását, hasznos kezdeményezés, amely túlhaladja megyei jelentőségét.” Huszonöt intézmény, vállalat, szövetkezet vett részt a seregszemlén, szervezési munkája, eredményei, tevékenysége bemutatásával. Közülük tizenhárom szolnoki, Szolnok megyei volt Nemcsak gazdag bemutatójáért, hanem az előkészítés, rendezés sok munkájáért is elismerést érdemel a Hűtőgépgyár, a szolnoki adatfeldolgozó központ és a Tisza Cipőgyár. A sok munkát igazolta a közönség nagy érdeklődése. E három vállalat sok dicsérő szót kapott a látogatóktól. Természetesen ezzel korántsem akarjuk kisebbíteni az országos intézmények és vállalatok kiállításának, bemutatkozásának jelentő-« ségét. Az, hogy Szolnokon tizenkét nagy szervezési, számítástechnikai vezetőképző és ügyvitelszervező intézmény szerepelt, sokat mond, jelenthet a jövőre nézve is. A látogatók nemcsak a korszerű gyakorlattal, hanem annak kialakítóival. fejlesztőivel és modem gépekkel, technikákkal is megismerkedtek. A kiállítás előkészítői egy sikertelenségről is őszintén beszélnek. Idejekorán igyekeztek a kereskedelem bemutatkozását is lehetővé tenni. Sajnos tárgyalásaik eredménytelenül végződtek. A Kereskedelmi Munka- és Üzemszervezési Intézet egyelőre érthetetlen okokból. mereven elzárkózott a részvételtől. Érdeme a szervező, előkészítő bizottságnak, hogy a szervezés- vezetéstudomány irodalmát is bemutatták. Sőt, — a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, s a helyi könyvkereskedők jóvoltából — a kiállítás ideje alatt sok hasznos könyvet folyóiratot vásárolhattak a Szolnoki Galériában. Tizenhat nap alatt, a tizenhét szakmai rendezvény során 47 e.őadás hangzott el, 25 filmet mutattak be. Nagy volt az érdeklődés a technikai berendezések iránt Némelyik műszaki szenzációt is jelentett a látogatók ezreinek. A MÜSZI (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési iroda,) a SZÜV (Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat szolnoki adatfeldolgozó központja) és a pályaválasztási tanácsadó mindennap konzultációs technikai és műszer bemutatót tartott. Ez a kiállíás vonzotta a látogatókat. A Galéria előtt nap, mint nap távolról jött autóbuszok álltak. Más vidékről, s a fővárosból Is érkeztek érdeklődő szakemberek. Nem véletlen, hogy megtekintette a kiállítást Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke, s hogy az ebben az időben ittjárt szov-' jet turisták is nagy elisfneréssel nyilatkoztak a kitűnő kezdeményezésről. A kiállítás november 26- án zárta kapuit. A Szervezési é® Vezetéstudományi Társaság megyei szervezete, a Damjanich Múzeum, a •MTESZ elnöksége összegezte a munkát. Az érdeklődés középpontjában állt ez a kiállítás. Emberek ezrei ismerkedtek, tanulmányoztak. Most már a folytatást várjuk. Hol, mennyi gondolatot ébresztett, s hogyan segített a mindennapok munkájában. A termelés hatékonyságának fokozásában, a munka- és üzemszervezés gyakorlati eredményeiben, a vezetés színvonalának emelésében várjuk, s szeretnénk mérni a kitűnő kezdeményezés eredményeit. Ezért dolgoztak érte oly sokat — oly sokan. S. J. Diákparlamenter voltam Stránszki Margitnak az utóbbi napokban több idő kell hozzá, hogy végigmenjen a kórház folyosóján, mint azelőtt. Is kóla társai leplen-nyomon megállítják:-- Mesélj, miről beszéltetek? Kikkel találkoztál? Igaz, hogy te is fölszólaltál? — A szolnoki szülésznőképzó szakiskola másodéves hallgatója és. KISZ- titkára, tizenharmadmagával együtt a megye tanulóifjúságát képviselte a negyedik országos diák páriámén len. — Éppen aznap volt huszadik születésnapom, — mondja — amikor a megyei parlament az országos tanácskozás küldöttévé választott. Azt ’ hiszem, ennél szebb ajándékom nem 1« kaphattam volna. — Mi volt a legemlékezetesebb a parlament ta aácskozásaiból ? — Talán a tanácskozásoknál is nagyobb élményt Jelentett számomra az a folyamat, ahogy tágult előttem a látókör, ámint az iskolai tanácskozástól a városi, a megyei majd az országos parlamentig eljutottam. Az ember egészen másképpen látja mondjuk a tankönyvellátás vagy a kollégiumi élelmezés ügyét, ha több iskola problémáit egybeveti, végül pedig olyan választ kap kérdésére, hogy világossá válnak az összefüggések az ország gazdasági helyzetével, művelődéspolitikájával. — Milyen volt az országos parlament üléseinek hangulata? — őszinte, felszabadult, olykor derűs. Feszült figyelem, illő kíváncsiság, érett gondolkodás és határozott cselekvésvágy volt jellemző a legtöbb diákparlamenterre, akivel megismerkedtem. — Büszkék is voltunk azt látva, hogy a párt én a kormány mennyire fontosnak tartja a diákok véleményének megismerését és sokoldalú tájékoztatását. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes beszámolójából és Aczél Györgynek, a Központi Bizet t.ság ti tkárának felszól alásából egyértelműen ez derült ki. — Évfolyamtársai említették, hogy maga is fel szólalt. — Igen, a szakközépiskolai szekció vitájában vettem részt, a megyét egészségügy! szakiskola, illetve a szakközépiskolák és a mi intézetünk néhány gondjá ról beszéltem. így arról, hogy több tárgyból nem megfelelő a tankönyvünk, nem is kapunk tankönyvbői eleget, vizsgák idején valósággal kapkodjuk egymás kezéből. Megemlítettem azt is, hogy az egészségügyi tanintézetekben ruem tartjuk megfelelőnek ak elméleti és gyakorlati foglalkozások arányát. Például nálunk mindössze tizenegy hét a szülészeti gyakorlat, ami nagyon kevés ahhoz, hogy megfelelő szakmai jártasságra tegyünk szert. A világnézeti neveléssel kapcsolatban javasoltam, hogy legyen általánosan kötelező tantárgy a középiskolákban a világnézetünk alapjai. I Atom évfolyamtársaimon, hogy azoknak, akik már középiskolában tanulták, most összehasonlíthatatlanul könnyebb az ideológiai tárgyakból való helytállás, és a KISZ-szervezetben is jól tudják hasznosítani képzettségüket. — Megnyugtató választ kapott problémáira? —■ Megtudtuk, hogy azok a gondok, amelyekről én is szóltam, nemcsak az egészségügyi iskolák tanulóit, és nemcsak a Szolnok megyeieket fog'alkoztatják: az Oktatás- és nevelésügy szakemberei munkálkodnak a megoldásukon, s figyelembe veszik a diákparlamenten elhangzott javaslatokat, is. — Megbízóit hogyan tájékoztatja az országos diakparalment üléséről. — KlSZ-foglalkozások keretében beszámolót tartok az egészségügyi szakiskolában, a szakközépiskolában éi természetesen a mi intézetünkben is Azt hiszem ezeken a beszámo'ókon ismét parlamenti vita lesz. SS- J. Drótok és kötelek Sólyom vagyok, szállók, kiabálta a gyerek a kerítés tetejéről, majd behuppant a kertbe... A legszélső sírhant az övé. az alatt álmodhatna a csalogotó. piros-hamvas őszibarackokról, ha Csupán mese lenne, amit írok. Sajnos nem az, hanem kegyetlen Kunság-széli valóság, amelynek emléke ma is ott ül a tiszaburai házsorok között, ahogy a Tisza konok párája az ártér füzesein. A tücsökjajgattató szik és a folyó építősodra viaskodott valaha a mostani falu helyén is. A kunföld a Vízig akart jutni, de a Tisza hatalmas homoknudlikat, dü-Tiborc arcú könyvelő, tudásban több a földművelőtől, de gondolatvilágában parasztember maradt. — A múltban csak hat osztályt végezhettem. A földtúrás miatt. Már ötven körül voltam, amikor letettem a hetedik, meg a nyolcadik osztály vizsgáit. De addig is mindig jártam valami tanfolyamra. Hogy tudjam a világ dolgait, hogy értsem a fák nyelvét Mert a nagyapám egy kis gyümölcsöst hagyott rám. Abban gazdálkodtam, aztán beléptem a tsz-be. Egyik alapító voltam. Ott is mindig mondtam, jó a burai föld, gyümölcsöst kell csiazzal állt elő a tanácsüléseken — mert tanácstag volt — hogy a termálfúrás vizét vezessék bele a libaúsztató helyén egy nagy fürdőbe, hogy legyen hol fürödniök a Cigánygyerekeknek, hogy ne a pocsolyában fürödjenek. Merthogy a cigányok nevelését a tisztasággal kellene kezdeni. Meg más ilyesmiken témászolt...” — Komolyan gondolta azt a fürdő ügyet? — Ahogy hallotta. A cigánylakosság olyan rohamosan szaporodik, hogy a nevelésükért mindent meg kell tennünk, amit csak lehet. Múló putrivilág, új házak a falu végén néket rakott a hátára, hogy akarata alá temesse a sovány. birkáknak való réteket. Van ahol a Tisza győzött, máshol meg a nehéz, ki fehéredé agyag. A falu egy lapos dünére épült, de ott van testében a szikek nyoma is, posvány vizes, hatalmas. libaúsztatókkal. Kunvilág is, meg nem is... A tanácsháza karhossznyira van a Tiszától. A túlsó partra révész viszi át a buraiakat, Néha — úgy tűnik — olyankor is, amikor nem kellene. Fáért igennek. B. rehdőrZászlós a lopott fát a tanácsháza udvarára hordatja be. — Nagyon sok bajom van velük — int a fával cipelted ők re. Eszembe jut. a tanács gazdasági előadójának szobájában egy asszony valami kerítés építésről beszélt, mert a nyáron is minden gyümölcsét leszedték. A boltban, ahol cigarettát vettem, egy néni kesergett a tyúkjai után... — Az éjszaka meg „fácánvadászat.” volt — mondja a falu rendőre és egy mordálynagyságú légpuskát mutat, meg a golyó sajtolót... — Az orvvadászok is cigányok voltak? — Nem, azok nem... Békétlenkedő cigánnyal találkoztam. Nem tud munkát kapni, mondja. Miért nem? Merthogy ilyen a bőröm, vágja ki nagy büszkén. A szemébe mondom: hazudik. A községben élő munkaképes cigányemberek mind kaptak munkát. Aki csak akart. — Ha magukkal szemben olyan rosszindulatú a falu, akkor miből épült volna fel az a hatvanegynéhány szép ház? Ha magukat itt valakik is ,.elnyonwritanák”, ahogy mondja. akkor kaptak volna kölcsönt...? — Hát az a dolog az árammal, az mi volt? Az tán semmi...? Ér.tem: a „kerítésnél” történt szomorú esetre céloz. Már inkább csak szajkózza a haragot. A telepiek dühe úgy halványodik, ahogy a gyerek sírján a koszorúk művirágai. — Maga azelőtt is haragudott arra az emberre..:, A ki miatt törté ni ? — Bn-e? Dehogy is. Jó ember az. Az jó ember Nekem is sok mindent adott, meg a többi cigánynak is... csak most ettől rossz ember, hogy azt csinálta. Mi is történt a nyáron, mi Okozta a békétlenkedést a burai Tisza-parton ? A szerencsétlenség — tgy mondom, mert én nem tudom minek minősíteni — okozója, és életben maradt szenvedő alanya, vádlottja, Gál Gyula, a helybeli termelőszövetkezet könyvelője. nálni. Van is már majd kétszáz hold. Idénymunka a gyümölcsszedés, — ott vannak rá a cigányok. Nekik is kell a pénz, meg a tsz is jól jár... Mert a fák, ha szeretjük őket, hálásak, csak sze... — Akkor éjszaka mi történt? — A házam kertjéb? is ültettem fákat... Kísérletezgettem velük, a műveléssel, az oltással... .Ezt már csak így inkább szeretetből. szenvedélyből, mert 57 éves koromban, amikor már nemigen bírtam a fizikai munkát, kitanultam mérlegképes könyvelőnek. — Az árammal hogy volt? — A kutam végében van a disznóól. Olvastam, hogy a kismalacok jobban nőnek, ha melegítő fény alatt vannak. Kivezettem az áramot, lámpákat tettem be nekik. — Nem erre értettem... — Elmondom azt is. Hetven nyarán pár szemet már adtak a fák. Nagyon szép, két ökölnyi barackot... Beugrottak a kerítésen, lelopták. Nem is az anyagi baj... Üsse kő. többet is elosztogattam... Hanem, hogy az ágakat is letörték. Ott volt lehasítva például egy 43 centis gally is... meg néhány kisebb is... Lehasílva! Ledibolva! — Es? — Olvastam erről a villany... miről Is... Hát a disznóóltól odavezettem a drótot — A hálózati árammal? — Igen, de közbekapcsoltam egy kondenzátort. Én azt a drótot annak idején meg Is fogtam. Rázott, de nem csinált semmi bajt se. Ki feszítettem 40 és 60 cm magasságban... Ilőgy megvédjem a fáimat —- Nem félt. hogy valakit megöl az áram? Nem. tudta, hogy nem kondenzátor kell oda, hanem transzformátor? — Nem, mert hogy engem nem sújtott meg. Abba’ követtem én el magamnak nagy bajt. hogy nem olvastam el a könyvekben, hogy jól van-e...? Pedig sok könyvem van. dehát még több a munka a tszben. Meg: ha én ezt így végigértem volna ésszel, dehogy csináltam volna. Én soha egyetlen ujjal se bántottam embert, mindig úgy akartam, hogy szebb, meg jobb legyen az embereknek. Egv pofont se adtam soha, anynyi, de annyi fájdalmat se okoztam még senkinek. Ha csak tehettem olvastam, tanultam, hogy még többet tudják., Gál Gyulát, noha mindenki tisztelte, becsülte a falu ban, sokan bogaras ember nek tartották. „Mindig spekulált valamin, sokszor el galoppírozta magát azokból a könyvekből. Egy időben — Mikor vezette ki a drótot? — Először tavaly. Mert akkor is megfogtam égy gyereket. — Tudták a faluban, hogy milyen drót ez? — Hát... Ott volt a drót télen, nyáron. Volt aki tudta... Tudták. — S nem szóltak, hogy ne csinálja?! Hogy baj lehet. — Nem. — S azQn az éjszakán? — Valami irodalmi vetélkedőt néztem a televízióban, amikor kiabáltak... Kiszaladtam... Még meleg volt a teste... Megpróbáltam a legmadernebb életrekeltést. Levegőt fújtam az orrába... Nem segített... Rettenetes volt... Azóta is az... Nem képzeltem végig, hogy így is történhet. Csak azt hittem, kicsit megrázza... Hogy ne pusztítsák el a fáimat. A tizenkét éves gyereket eltemették'. De a szomorú történet még nem ért véget. Gál Gyulát a rendőrség határozott közbelépés? megóvta ugyan a telepiek haragjától, de néháy hónapig mégis— így mondja — űzött vadként élt. rettegve a halott kisfiú családjának bosszújától. És saját lelki ismeretétől... — Gál Gyula a bíróság előtt felel maid tettéért., ami egyelőre jogvita tárgya: a legfelsőbb Bíróság állásfoglalása után- tartják majd a tárgyalást. De a sír a burát temetóben rr.ár mementó, szomorú emlékeztető. Felkiáltó jel a fejfa: a legféltettebb Liláidon védelmében sem veszélyeztetheti senki az emberi 'életet. Ez a falu néma és kimondott ítélete-is, de embertelen szóbeszéd is járja. „Mi nek ment oda az a gyerek?” Vagy: „Hát az igazság, hogy ledíbolják amiért az. ember megdolgozott. Hol az igazság?” Megnéztem a roggyant kéri lést. — a „van” határait — amiről a „sólyám" a halálba ugrott. Bentebb a fák, amelyek mosolygó gyümölcsükkel ide csalogatták a gyereket. A gyilkos drót már nincs itt. Párszáz méterrel odébb másfajta drótokat, telefonkábeleket húznak a posta munkásai. Néhány érpárral több, amely végigfut a hajdoni fél-kun. . fél-pákász szák világ testén Sok ilyen érpár kell. a Civilizáció, a kulturo hordozására. Nemcsak telefonkábelekre goadolok.,. Egyszer, amikor tudják mégiscsak meg kellene csinálni azt a fürdőt, is, A mostani szép házsorok me! lé újakat kell építeni. . A ..sólyom” testvéreiből meg gyümölcstermesztő szakemberekét kell nevelnünk... Ezen az úton van az igazság. Tiszai Lajod
