Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

1*72. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kitűnő kezdemén nagy siker Nagy sikert hozott a szer­vezési és vezetéstudományi kiállítás. Tizenhat nap alatt mintegy tizenötezer látoga­tója volt Csaknem annyi, mint egy év alatt a szerve­zési vezetéstudományi ren­dezvények — előadások, tanfolyamok — látogatóinak száma az országban. Annak tudatában, hogy nem keve­sebb, mint háromezer be­jegyzés, háromezer véle­­*mény van a kiállítás jegy­zőkönyvében, s a szakmai rendezvényeken mintegy kétezerötszázan vettek részt — kimondható: ez a kiállí­tás tömegeket mozgatott meg, emberek ezreinek adott ismereteket korunk fejlődő, fontos tudományá­ból, gyakorlatából. A kiállítás célja az volt, hogy feltárja a nyilvános­ság előtt a szervezési ta­pasztalatokat, és a korszerű vezetés-, szervezés színvona­lának emelésére ösztönöz­zön. A kiállítás átfogta a vezetéssel összefüggő a bel­ső irányítási mechanizmu­sok a vezetőképzés és to­vábbképzés, valamint az irányítást szolgáló korszerű technika rendszerét, a ter­melés-. üzem. és munka­szervezés témakörét November 10-én nyitot­ták meg a kiállítást a Szol­noki Galériában. — Már a megnyitó is igazolta a rende­zők reményeit Négyszá­zan hallgatták meg dr. Tí­már Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsága tagjá­nak, a kormány elnökhe­lyettesének előadását A miniszterelnökhelyettes is el­ismerőleg nyilatkozott a kiál­lításról. „Jól szolgálja a párt­ós kormányhatározat végre­hajtását, hasznos kezdemé­nyezés, amely túlhaladja me­gyei jelentőségét.” Huszonöt intézmény, válla­lat, szövetkezet vett részt a seregszemlén, szervezési munkája, eredményei, te­vékenysége bemutatásával. Közülük tizenhárom szolno­ki, Szolnok megyei volt Nemcsak gazdag bemutató­jáért, hanem az előkészítés, rendezés sok munkájáért is elismerést érdemel a Hűtő­gépgyár, a szolnoki adatfel­dolgozó központ és a Tisza Cipőgyár. A sok munkát igazolta a közönség nagy érdeklődése. E három vál­lalat sok dicsérő szót kapott a látogatóktól. Természetesen ezzel ko­rántsem akarjuk kisebbíte­ni az országos intézmények és vállalatok kiállításának, bemutatkozásának jelentő-« ségét. Az, hogy Szolnokon tizenkét nagy szervezési, számítástechnikai vezetőkép­ző és ügyvitelszervező in­tézmény szerepelt, sokat mond, jelenthet a jövőre nézve is. A látogatók nem­csak a korszerű gyakorlat­tal, hanem annak kialakí­tóival. fejlesztőivel és mo­dem gépekkel, technikák­kal is megismerkedtek. A kiállítás előkészítői egy sikertelenségről is őszintén beszélnek. Idejekorán igye­keztek a kereskedelem be­mutatkozását is lehetővé tenni. Sajnos tárgyalásaik eredménytelenül végződtek. A Kereskedelmi Munka- és Üzemszervezési Intézet egyelőre érthetetlen okok­ból. mereven elzárkózott a részvételtől. Érdeme a szervező, elő­készítő bizottságnak, hogy a szervezés- vezetéstudomány irodalmát is bemutatták. Sőt, — a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, s a helyi könyvkereskedők jóvoltából — a kiállítás ideje alatt sok hasznos könyvet folyó­iratot vásárolhattak a Szol­noki Galériában. Tizenhat nap alatt, a ti­zenhét szakmai rendezvény során 47 e.őadás hangzott el, 25 filmet mutattak be. Nagy volt az érdeklődés a technikai berendezések iránt Némelyik műszaki szenzációt is jelentett a lá­togatók ezreinek. A MÜSZI (Mezőgazdasági Ügyvitel­szervezési iroda,) a SZÜV (Számítástechnikai és Ügy­vitelszervező Vállalat szol­noki adatfeldolgozó köz­pontja) és a pályaválasztási tanácsadó mindennap kon­zultációs technikai és mű­szer bemutatót tartott. Ez a kiállíás vonzotta a látogatókat. A Galéria előtt nap, mint nap távolról jött autóbuszok álltak. Más vidékről, s a fővárosból Is érkeztek érdeklődő szakem­berek. Nem véletlen, hogy megtekintette a kiállítást Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke, s hogy az eb­ben az időben ittjárt szov-' jet turisták is nagy elis­­fneréssel nyilatkoztak a ki­tűnő kezdeményezésről. A kiállítás november 26- án zárta kapuit. A Szerve­zési é® Vezetéstudományi Társaság megyei szervezete, a Damjanich Múzeum, a •MTESZ elnöksége összegez­te a munkát. Az érdeklődés középpont­jában állt ez a kiállítás. Emberek ezrei ismerkedtek, tanulmányoztak. Most már a folytatást várjuk. Hol, mennyi gon­dolatot ébresztett, s ho­gyan segített a mindenna­pok munkájában. A terme­lés hatékonyságának foko­zásában, a munka- és üzem­­szervezés gyakorlati ered­ményeiben, a vezetés szín­vonalának emelésében vár­juk, s szeretnénk mérni a kitűnő kezdeményezés ered­ményeit. Ezért dolgoztak érte oly sokat — oly sokan. S. J. Diákparlamenter voltam Stránszki Margitnak az utóbbi napokban több idő kell hozzá, hogy végigmen­jen a kórház folyosóján, mint azelőtt. Is kóla társai leplen-nyomon megállítják:-- Mesélj, miről beszélte­tek? Kikkel találkoztál? Igaz, hogy te is fölszólal­tál? — A szolnoki szülész­­nőképzó szakiskola másod­éves hallgatója és. KISZ- titkára, tizenharmadmagával együtt a megye tanulóifjú­ságát képviselte a negyedik országos diák páriámén len. — Éppen aznap volt hu­szadik születésnapom, — mondja — amikor a me­gyei parlament az orszá­gos tanácskozás küldöttévé választott. Azt ’ hiszem, en­nél szebb ajándékom nem 1« kaphattam volna. — Mi volt a legemléke­zetesebb a parlament ta aácskozásaiból ? — Talán a tanácskozások­nál is nagyobb élményt Je­lentett számomra az a fo­lyamat, ahogy tágult előt­tem a látókör, ámint az is­kolai tanácskozástól a vá­rosi, a megyei majd az or­szágos parlamentig eljutot­tam. Az ember egészen másképpen látja mondjuk a tankönyvellátás vagy a kol­légiumi élelmezés ügyét, ha több iskola problémáit egybeveti, végül pedig olyan választ kap kérdésére, hogy világossá válnak az össze­függések az ország gazda­sági helyzetével, művelő­déspolitikájával. — Milyen volt az orszá­gos parlament üléseinek hangulata? — őszinte, felszabadult, olykor derűs. Feszült figye­lem, illő kíváncsiság, érett gondolkodás és határozott cselekvésvágy volt jellemző a legtöbb diákparlamenter­­re, akivel megismerkedtem. — Büszkék is voltunk azt látva, hogy a párt én a kormány mennyire fontos­nak tartja a diákok vélemé­nyének megismerését és sokoldalú tájékoztatását. Gosztonyi János művelődés­­ügyi miniszterhelyettes be­számolójából és Aczél Györgynek, a Központi Bi­zet t.ság ti tkárának felszól a­­lásából egyértelműen ez de­rült ki. — Évfolyamtársai emlí­tették, hogy maga is fel szólalt. — Igen, a szakközépisko­lai szekció vitájában vet­tem részt, a megyét egész­ségügy! szakiskola, illetve a szakközépiskolák és a mi intézetünk néhány gondjá ról beszéltem. így arról, hogy több tárgyból nem megfelelő a tankönyvünk, nem is kapunk tankönyv­bői eleget, vizsgák idején valósággal kapkodjuk egy­más kezéből. Megemlítettem azt is, hogy az egészségügyi tanintézetekben ruem tart­juk megfelelőnek ak elmé­leti és gyakorlati foglalko­zások arányát. Például ná­lunk mindössze tizenegy hét a szülészeti gyakorlat, ami nagyon kevés ahhoz, hogy megfelelő szakmai jártas­ságra tegyünk szert. A vi­lágnézeti neveléssel kap­csolatban javasoltam, hogy legyen általánosan kötelező tantárgy a középiskolákban a világnézetünk alapjai. I Atom évfolyamtársaimon, hogy azoknak, akik már középiskolában tanulták, most összehasonlíthatatla­nul könnyebb az ideológiai tárgyakból való helytállás, és a KISZ-szervezetben is jól tudják hasznosítani kép­zettségüket. — Megnyugtató választ ka­pott problémáira? —■ Megtudtuk, hogy azok a gondok, amelyekről én is szóltam, nemcsak az egész­ségügyi iskolák tanulóit, és nemcsak a Szolnok me­gyeieket fog'alkoztatják: az Oktatás- és nevelésügy szakemberei munkálkodnak a megoldásukon, s figye­lembe veszik a diákparla­menten elhangzott javasla­tokat, is. — Megbízóit hogyan tájé­koztatja az országos diak­­paralment üléséről. — KlSZ-foglalkozások ke­retében beszámolót tartok az egészségügyi szakisko­lában, a szakközépiskolában éi természetesen a mi inté­zetünkben is Azt hiszem ezeken a beszámo'ókon is­mét parlamenti vita lesz. SS- J. Drótok és kötelek Sólyom vagyok, szállók, kiabálta a gyerek a kerítés tetejéről, majd behuppant a kertbe... A legszélső sírhant az övé. az alatt álmodhatna a csa­­logotó. piros-hamvas őszi­barackokról, ha Csupán me­se lenne, amit írok. Sajnos nem az, hanem kegyetlen Kunság-széli valóság, amely­nek emléke ma is ott ül a tiszaburai házsorok között, ahogy a Tisza konok párája az ártér füzesein. A tücsökjajgattató szik és a folyó építősodra viasko­dott valaha a mostani falu helyén is. A kunföld a Vízig akart jutni, de a Tisza ha­talmas homoknudlikat, dü-Tiborc arcú könyvelő, tu­dásban több a földművelő­től, de gondolatvilágában parasztember maradt. — A múltban csak hat osztályt végezhettem. A földtúrás miatt. Már ötven körül voltam, amikor letet­tem a hetedik, meg a nyol­cadik osztály vizsgáit. De addig is mindig jártam va­lami tanfolyamra. Hogy tud­jam a világ dolgait, hogy értsem a fák nyelvét Mert a nagyapám egy kis gyü­mölcsöst hagyott rám. Ab­ban gazdálkodtam, aztán beléptem a tsz-be. Egyik alapító voltam. Ott is min­dig mondtam, jó a burai föld, gyümölcsöst kell csi­azzal állt elő a tanácsülése­ken — mert tanácstag volt — hogy a termálfúrás vizét vezessék bele a libaúsztató helyén egy nagy fürdőbe, hogy legyen hol fürödniök a Cigánygyerekeknek, hogy ne a pocsolyában fürödjenek. Merthogy a cigányok neve­lését a tisztasággal kellene kezdeni. Meg más ilyesmi­ken témászolt...” — Komolyan gondolta azt a fürdő ügyet? — Ahogy hallotta. A ci­gánylakosság olyan rohamo­san szaporodik, hogy a ne­velésükért mindent meg kell tennünk, amit csak le­het. Múló putrivilág, új házak a falu végén néket rakott a hátára, hogy akarata alá temesse a so­vány. birkáknak való réte­ket. Van ahol a Tisza győzött, máshol meg a nehéz, ki fe­héredé agyag. A falu egy lapos dünére épült, de ott van testében a szikek nyo­ma is, posvány vizes, hatal­mas. libaúsztatókkal. Kunvilág is, meg nem is... A tanácsháza karhossznyi­­ra van a Tiszától. A túlsó partra révész viszi át a bu­raiakat, Néha — úgy tűnik — olyankor is, amikor nem kellene. Fáért igennek. B. rehdőrZászlós a lopott fát a tanácsháza udvarára hordatja be. — Nagyon sok bajom van velük — int a fával cipe­lted ők re. Eszembe jut. a tanács gaz­dasági előadójának szobájá­ban egy asszony valami ke­rítés építésről beszélt, mert a nyáron is minden gyümöl­csét leszedték. A boltban, ahol cigarettát vettem, egy néni kesergett a tyúkjai után... — Az éjszaka meg „fácán­­vadászat.” volt — mondja a falu rendőre és egy mordály­­nagyságú légpuskát mutat, meg a golyó sajtolót... — Az orvvadászok is ci­gányok voltak? — Nem, azok nem... Békétlenkedő cigánnyal találkoztam. Nem tud mun­kát kapni, mondja. Miért nem? Merthogy ilyen a bő­röm, vágja ki nagy büszkén. A szemébe mondom: ha­zudik. A községben élő munkaképes cigányemberek mind kaptak munkát. Aki csak akart. — Ha magukkal szemben olyan rosszindulatú a falu, akkor miből épült volna fel az a hatvanegynéhány szép ház? Ha magukat itt vala­kik is ,.elnyonwritanák”, ahogy mondja. akkor kaptak volna kölcsönt...? — Hát az a dolog az áram­mal, az mi volt? Az tán semmi...? Ér.tem: a „kerítésnél” tör­tént szomorú esetre céloz. Már inkább csak szajkózza a haragot. A telepiek dühe úgy halványodik, ahogy a gyerek sírján a koszorúk művirágai. — Maga azelőtt is hara­gudott arra az emberre..:, A ki miatt törté ni ? — Bn-e? Dehogy is. Jó ember az. Az jó ember Ne­kem is sok mindent adott, meg a többi cigánynak is... csak most ettől rossz ember, hogy azt csinálta. Mi is történt a nyáron, mi Okozta a békétlenkedést a burai Tisza-parton ? A szerencsétlenség — tgy mondom, mert én nem tu­dom minek minősíteni — okozója, és életben maradt szenvedő alanya, vádlottja, Gál Gyula, a helybeli ter­melőszövetkezet könyvelője. nálni. Van is már majd két­száz hold. Idénymunka a gyümölcsszedés, — ott van­nak rá a cigányok. Nekik is kell a pénz, meg a tsz is jól jár... Mert a fák, ha szeretjük őket, hálásak, csak sze... — Akkor éjszaka mi tör­tént? — A házam kertjéb? is ültettem fákat... Kísérletez­gettem velük, a műveléssel, az oltással... .Ezt már csak így inkább szeretetből. szen­vedélyből, mert 57 éves ko­romban, amikor már nem­igen bírtam a fizikai mun­kát, kitanultam mérlegképes könyvelőnek. — Az árammal hogy volt? — A kutam végében van a disznóól. Olvastam, hogy a kismalacok jobban nőnek, ha melegítő fény alatt van­nak. Kivezettem az áramot, lámpákat tettem be nekik. — Nem erre értettem... — Elmondom azt is. Het­ven nyarán pár szemet már adtak a fák. Nagyon szép, két ökölnyi barackot... Be­ugrottak a kerítésen, lelop­ták. Nem is az anyagi baj... Üsse kő. többet is eloszto­gattam... Hanem, hogy az ágakat is letörték. Ott volt lehasítva például egy 43 centis gally is... meg néhány kisebb is... Lehasílva! Le­­dibolva! — Es? — Olvastam erről a vil­lany... miről Is... Hát a disznóóltól odavezettem a drótot — A hálózati árammal? — Igen, de közbekapcsol­tam egy kondenzátort. Én azt a drótot annak idején meg Is fogtam. Rázott, de nem csinált semmi bajt se. Ki feszítettem 40 és 60 cm magasságban... Ilőgy meg­védjem a fáimat —- Nem félt. hogy valakit megöl az áram? Nem. tudta, hogy nem kondenzátor kell oda, hanem transzformátor? — Nem, mert hogy en­gem nem sújtott meg. Abba’ követtem én el magamnak nagy bajt. hogy nem olvas­tam el a könyvekben, hogy jól van-e...? Pedig sok könyvem van. dehát még több a munka a tszben. Meg: ha én ezt így végigér­tem volna ésszel, dehogy csináltam volna. Én soha egyetlen ujjal se bántottam embert, mindig úgy akar­tam, hogy szebb, meg jobb legyen az embereknek. Egv pofont se adtam soha, any­­nyi, de annyi fájdalmat se okoztam még senkinek. Ha csak tehettem olvastam, ta­nultam, hogy még többet tudják., Gál Gyulát, noha minden­ki tisztelte, becsülte a falu ban, sokan bogaras ember nek tartották. „Mindig spe­kulált valamin, sokszor el galoppírozta magát azokból a könyvekből. Egy időben — Mikor vezette ki a dró­tot? — Először tavaly. Mert akkor is megfogtam égy gyereket. — Tudták a faluban, hogy milyen drót ez? — Hát... Ott volt a drót télen, nyáron. Volt aki tud­ta... Tudták. — S nem szóltak, hogy ne csinálja?! Hogy baj lehet. — Nem. — S azQn az éjszakán? — Valami irodalmi vetél­kedőt néztem a televízióban, amikor kiabáltak... Kisza­ladtam... Még meleg volt a teste... Megpróbáltam a leg­­madernebb életrekeltést. Le­vegőt fújtam az orrába... Nem segített... Rettenetes volt... Azóta is az... Nem képzeltem végig, hogy így is történhet. Csak azt hit­tem, kicsit megrázza... Hogy ne pusztítsák el a fáimat. A tizenkét éves gyereket eltemették'. De a szomorú történet még nem ért véget. Gál Gyulát a rendőrség ha­tározott közbelépés? meg­óvta ugyan a telepiek harag­jától, de néháy hónapig még­is— így mondja — űzött vad­ként élt. rettegve a halott kisfiú családjának bosszújá­tól. És saját lelki ismereté­től... — Gál Gyula a bíróság előtt felel maid tettéért., ami egyelőre jogvita tár­gya: a legfelsőbb Bíróság állásfoglalása után- tartják majd a tárgyalást. De a sír a burát temetó­­ben rr.ár mementó, szomo­rú emlékeztető. Felkiáltó jel a fejfa: a legféltettebb Li­láidon védelmében sem ve­szélyeztetheti senki az em­beri 'életet. Ez a falu néma és kimon­dott ítélete-is, de emberte­len szóbeszéd is járja. „Mi nek ment oda az a gyerek?” Vagy: „Hát az igazság, hogy ledíbolják amiért az. ember megdolgozott. Hol az igaz­ság?” Megnéztem a roggyant ké­ri lést. — a „van” határait — amiről a „sólyám" a ha­lálba ugrott. Bentebb a fák, amelyek mosolygó gyümöl­csükkel ide csalogatták a gyereket. A gyilkos drót már nincs itt. Párszáz méterrel odébb másfajta drótokat, telefon­­kábeleket húznak a posta munkásai. Néhány érpárral több, amely végigfut a haj­­doni fél-kun. . fél-pákász szák világ testén Sok ilyen érpár kell. a Civilizáció, a kulturo hordozására. Nem­csak telefonkábelekre goa­­dolok.,. Egyszer, amikor tudják mégiscsak meg kellene csi­nálni azt a fürdőt, is, A mostani szép házsorok me! lé újakat kell építeni. . A ..sólyom” testvéreiből meg gyümölcstermesztő szakem­berekét kell nevelnünk... Ezen az úton van az igaz­ság. Tiszai Lajod

Next

/
Thumbnails
Contents