Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-28 / 304. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. défcember 23-900 éves S2oJnok A szolnoki Tiszatáj Verseghy korában KÉPERNYŐJE ELŐTT Királyok, trónok, mesék Könyvismertetés Forró nyarunk van’ Nemigen kényeztetik el a kiadók a magyar olvasót, hiszen a szovjet—észt irodalom képviselői igazán csak nagyritkán, — akkor is gyakran csak orosz közvetítéssel — mutatóban jutnak el hozzánk. Kétszeres örömmel kell hát fogadnunk egy új kötetet, — egy új regényt, — melyet néhány napja vehettek kezükbe az olvasók. Szolnok megye és a város személyes ismerősének, jóbarátjának kötetét tarthatja kezében az olvasó, hiszen írója, Paul Kuusberg, az észt írószövetség elnöke is tagja volt annak az észt küldöttségnek, amely 1964-ben elsőként látogatott a megyeszékhelyre azzal a céllal, hogy kialakítsa Tallinn és Szolnok megye testvéri kapcsolatait. Kegyetlen, emberformáló, emberpróbáló időkről szól ez a regény. Olyan időszakról, — a Honvédő háború első heteiről, — melyről a magyar olvasó vajmi keveset tud, legalábbis annak észtországi eseményeiről. S hogy az eseményeket, illetve a regény alapkonfliktusát megérthessük, utalni kell arra, hogy Észtország 1940. augusztus 6-án csatlakozott a szovjet-köztársaságok szövetségéhez, s a hitleri hordák támadása idején az alig egyesztendős munkáshatalom haláltmegvető bátorsággal próbálta kivédeni a világtörténelem legbarbárabb ideológiájának támadását. A regény három főszereplőjének, — Endel Elias mérnöknek, Olev Sookask vízvezetékszereló komszomolistának és Endel Niidas műhelyfőnök, szakszervezeti titkárnak — sorsa, a regényben megtett útja tipikusnak mondható az egész észt társadalom szempontjából is. A cselekmény 1941. forró nyarán indul, s bemutatja azt a folyamatot, ahogyan az. észt társadalom különböző felfogású tagjai reagálnak a náci támadásra. Néhányon várják a németeket, sokan passzív szemlélői az egyenlőtlen. élet-halál harcnak, de a többség verekszik a szocialista haza megvédéséért. Paul Kuusber becsületes regényt írt abban az értelemben, hogy állásfoglalásra késztetett mindenkit, aki a megpróbáltatás napjaiban szerepet játszhatott a fiatal Szovjet—Észtország sorsában. Valószínűleg nem válik a könyvből „kulcsregény”, de az bizonyos, hogy segít felderíteni az észt tömegek lelkében végbemenő folyamatokat, s ha utólag is, minden olvasóját döntésre készteti, mit tett volna, mit kellett volna tennie az adott ' helyzetben. A regényt Gombár Endre fordította orosz nyelvből, és a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. L A tájon, Verseghy Ferenc szülőföldjének XVIII. század végi képén, Bolla Antal Pest megyei hiteles földmérő pompás térképének madártávlatából nézve a Tisza uralkodik. Körülbelül Tiszafüred táján nézve Heves és Külső-Szo.nok törvényesen egyesült vármegyék tiszai járásának területére 150— 200 öl szélességet is elérő ezüstös szalagja hatalmas tekervényekben kanyarog végig a csekély esésű alföldi síkságon: ahol viszonylag magas homokpartok szegélyezik. ahol haragoszöld színű, roppantul szétterjedő mocsarak, ingoványok, mé^ lyen benyúlva a környező síkságba; — a Tisza árterületét a szabályozások előtt csak itt. a tájon mintegy 200 ezer kataszteri holdra becsülik a kortársak. Itt-ott töltések, gátak hosszan elnyúló vonala igyekszik korlátozni hódítását. tovább terjeszkedését: Szalóknál a mintegy másfél km hosszú Mirhó gátja 17 órai járóföldre terjedő területről tartja távol áradatát; Szolnoknál a mocsáron átnyúló hosszú Szandál töltés a Pestet és a keleti országrészeket összekötő országút Szolnok és Törökszentmiklós közötti szakaszát hordja koronáján. A folyó menti falvak vagy éppen a magas part szegélyén nyúlnak el, a folyóval párhuzamos házsoraikkal — mint AbácL, Szalók. Bura, Hoff, Kőtelek, Szajol, Varísány, Vezseny vagy éppenséggel az árterület közepén a vizekből kiálló hátságon húzódnak össze mint Halas vagy Kisköre; van ahol messze az árterület szegélyéig vonják vissza magukat, távol magától a folyótól mint Nána, Törökszentmiklós vagy Földvár. Szemünket most már magára a Tisza által átszelt tájra fordítva: az árterületén túl is folytatódva nemcsak sík, lapos, hanem fátlan; ligetekben, erdőkben roppant szegény vidék képe tárul elénk, melyet csak ittott tör meg egy-egy alacsony. de mégis messzi ellátást biztosító halom, mint pl. Nánától délnyugatra a Kenderhalom. Ráfitól délke’etre az öreghalom. Törökszentmiklóstól délkeletre a Barta-, délre a Földvári halom; Várkonytól délnyugatra az Eperjeshalom. Körülöttük minden irányban végtelen legelők, rétek, itt-ott szántóföldek nyúlnak ei, egészen a madártávlat szemhatárának szé'éig, sőt azon túl is. ahol a térkép a látványra már a közigazgatási határok vonalait is rávetíti. E határok túlsó oldalán a XVIII. sz. végének külső-szolnoki Tiszatája, észak felé a Jászság, kelet felé a Nagykunság, dél felé a Kiskunság, nyugatra Pest megye síkságaiban folytatódik megszakítatlanul. A madártávlat jól mutatja: e roppant síkságon egymástól távol fekve ritkán, de épületeik s az őket övező kertjeik szélesen szétterjedő foltjainak, s a belőlük kiemelkedő nagy templomoknak tanúsága szerint A térképet felső részén a barokk térképrajzolás szokása szerint mitológiai alakok csoportja díszíti: éppen a Tisnvidéket ábrázoló részlet felett a Tiszát jelképező szakállas, szigonyos antik folyamisten mellett a sípon Pán hajtja göcsörtös botjával állatait, Ceres emeli gazdag kévéit. A rajzoló méltán idézi őket: alattuk a térkép madártávlatából az előzőkben felidézett táj, Magyarország leggazdagabb agrárvidéke. „A fold felső rétege — 13 lábnyira többnyire hantföld (humusz), majd acélos fekete agyag, majd salétromot fedező; s a tartósabb esőzések után a föló által be nem szívhatott vizekből keletkezett mocsárok csak a nagy nyarakban száradnak ki végleg. A belréteg 2—3 ölnyire majd fehér, majd sárga, s több helyütt szikes agyag, mely tiszta, jó búzát s mindennemű gabonái trágya nélkül is gazdagon terem, mindazonáltal a szárazságot hamar megsínyli. Silány homokot csak a Tisza partján találhatni” — jel’emzi a földet egy XIX. sz. közepi honismertető. Ez a talaj így, a kezdetleges agrotechnika mellett is bőkezűen fizet a fÖldművefőnek. s legelőnek hagyott részein hatalmas csordákat* gulyákat képes eltartani. A kortársi vagy közel kortársi leírások a táj' majd minden helységénél szinte már sztereotip fordulattal emelik ki gazdag fekete földjét, vagy termékeny homokját, dús legelőit, kaszálóit: majd itt-ott már a speciális növénykultúrák kezdeteit, a dohányt vagy a dinnyét. S e tájon a természet nyújtotta gazdagság az élet vitelének más szempontból is kedvezőbb lehetőségeivel jár együtt. A táj peremén a jászok és a kunok települései középkorig visszanyúló privilégiumokkal védett, szabad paraszti jogállást élveznek: ez tette lenépesek a települések. S közülük is a legnagyobbak, legkiterjedtebbek egyike a táj középpontjában, a Tisza egy hatalmas kanyarulatánál. a Zagyva torkolatánál Szolnok kamarai mezőváros, Verseghy Ferenc szülővárosa. Most már az ő szemével nézve: hetővé a jászoknak, hogy törvénytelenül elvett szabadságukat — ha horribilis summáért is —1 de a XVIII. sz. közepén visszaváltsák. De a státusukat tekintve jobbágyi helyzetű települések közül is a legnagyobbak, legnépesebbek már mezővárosi jogállást tudnak biztosítani maguknak: földesúri terheik pénzben való fo'yamatos megváltását, s ennek fejében jogot, a lehetőséget arra, hogy a kommunitás éppúgy, mint keretein belül a földesúrral való közvetlen személyes függésből kikerült egyén a jobbágyparasztnál szabadabb kezet nyerhessen közösségi életének éppúgy, mint egyéni gazdaságának irányításában. Itt e külsőszolnoki tájon a II. Józsefkori népszámlá’ás ilyen mezővárosként tartja nyilván Tiszafüredet, Mezőtúrt, Poroszlót, Törokszent m ikl őst — Pest megye a Tisza felé hajló részein Abonyt és Ceglédet, s a Jászság és a Kunság eleve szabad paraszti viszonyai között bizonyos bíráskodási jogkörrel is felruházott Berényt, Apátot és Árokszállási — a Nagykunságban Karcagot. A XVIII. sz. legvégével meggyorsuló fejlődés a XIX. század közepéig e tájon már több, korábban még falusi jogál'ású helységnek is lehetővé teszi, majd a mezővárosi rang megszerzését. Mezővárosok és mezővárosi rangot megszerezni képes és majd meg is szerző jobbágyfalvak a XVIII. sz; végi középtiszai tájra jellemzően viszonylag oly nagyszámú csoportjából is ismét kiemelkedik azonban (az immár nemcsak fekvését vagy kiterjedését, de mind lélekszámát mind funkcióinak súlyát tekintve is) Szolnok kamarai mezővárosa. Vörös Károly a Történettudományi Intézet munkatársa (Folytatjuk) Század eleji hangulat a képernyőn, — valahogy így summázhatnám az ünnepnapok tévé-programját. Természetesen némi túlzással. De az mégis csak igaz, hogy a tv talán még sohasem törekedett oly mértékben és mennyiségben kiszolgálni a szórakoztatás igényét, mint 1972. karácsonyán, A három ünnepnap során a kivételesen szórakoztatni akaró programok áradata öntötte el a képernyőt. Amiben kivetni valót jószerivel nem is találhatunk, találhatnánk, ha... Ha nem lett volna az embernek az az érzése, s ahogy teltek a napok és gyűltek a programok, ez az érzés úgy erősödött bennem, hogy a televízióban ' mintha megállították volna az időt. sőt egyenesen mintha visszaállították volna —, a század elejére. Nézzük csak az ünnepnapok főbb műsorait Kétrészes, több órás Heltaijáték. száizad eleji hangulattal. film nyevére fordított Huszka-operett, amely ugyancsak a boldog, békebeli időkelt lehelte magából. Egy régi mese a boldog ember ingéről. a századforduló gondolati fazonjában, Anatole France filozófiai „légtornája”, azután egy amerikai film. a Szereti Brahmsot, szerelmi limonádé. amely s-intén születhetett volna akár a századfordulón is, egy mese — időtlen — a tűzszívű lányról. Azt hiszem egyébként a képernyőn régen láthattunk együtt anynyi grótot, . udvari embert, trónt, uralkodót — VII. Emánuél, VI. Iván, V. Kristóf — felségeseket és nem felségeseket, mint most, 1972. karácsonyán. Így hát' az sem meglepő, hogy színészek szelep lökként némi átöltözéssel szinte egyik játékból a másikba költöztek át. Efnyei Béla például VII. Emánuel szerepe mellett eljátszotta Bob herceg megértő hadnagyát és magára öltötte Az ing-ben még egy boldogtalan szenátor ruháját is. Mindezzel csak azt kívántam érzékeltetni, hogy a látszólag színes, tárka ünnepi műsor tartalmában, de még inkább mondanivalójában — műfaji és egyéb különbözőségei ellenére — túlságosan i§ szűk körben mozgott időben és térben. és már-már egy hangúvá vált, mintha csak egy zenekarból csupán egyetlen hangszer játékát hallanánk. Többnyire olyan mesék, kitalált történetek kerültek, képernyőre, amelyekét ugyan miriden korosztály egyformán élvezhetett, de amelyeket — te-A fenti alcím, két dckumen.tumfilmet kapcsol egybe, a melegszívű és, szépszavú Vértessy, Sándor kiskátohák életéről szóló filmjét és Róbert László nagyszerű próbálkozását. hogy bemutassa a vidéken élő. falusi franciák életét. Vértessy Ének a végekről című filmje — egy sorozat újabb darabja — ezúttal á katonaélettel már megbarátkozott, esküt tett katonák napjaiból adott képet, sok szép emberi pillanattal ajándékozva még bennünket. Róbert László és Edelényi János dokumentumfilmje, ha kezdetbein kissé lassan is indult. a harmadik részben szinte „megtáltosodott.” Áz Auvergne-i falucska, Dienne vasárnapjának bemutatásával olyan vérbő falusi realitás bontakozott ki a képek nyelvén, hozzá Róbert László finom rejtett humorú, tapintatos kommentárja, amire azt mondhatjuk; így kell ezt csinálni. És itt essék szó egy másik dokumentumfilm sorozatról, amelyet ugyancsak az elmúlt héten zad elején élő nézők is vígan élvezhettek volna, ha lett volna televíziójuk. Mit hiányolok hát az ünnepnapok televíziós programjából? Friss, mai témájú, mai ízű, a ma emberéhez, hozzánk közvetlenül szóló programot. Kevesebb mesét. áttételes valóságot, kiagyalt történetet és valamivel több. a ma promblémáiban fogant alkotást. Még Szakonyi Károly egyfelvonásosának téváváltozata is csak afféle elvont parabola volt, semmint mai töltésű dráma. S ha az elmondottakhoz hozzáveszem, hogy már szombaton is Guthy Soma az 1900-as évek elején született vígjátékáról fújta le a port a televízió, bemutatván A kormánybiztost. akkor még inkább szembetűnő a televízió műsorában az említett jelenség, S ami egyébként érdekes a dologban, hogy különkülön, valójában az említett produkciók színvonalára alig lehat panaszunk. Bár igaz, egy-másik tévéjáték, például Az ing is kissé körülményesebb volt és hosszadalmasabb a kelleténél. De így is kitűnő színészi alakítások egész sorát őrizhetjük meg magunknak. A tűz balladájában például Vértezel Vera sugárzó egyéniségének varázsát, akinek valóban elhihettük, hogy a szív melegével éppúgy lehet kenyeret sütni, mint a kemence -füzénél. Heltai Jenő írói zsonglőr-mutatványának ügyes fordulatos tévéváltozatában pedig elsősorban a már-már megmosolyogni való becsületes hírlapírót alakító Balázsovits Lajosra figyelhettünk fel és Várkonyi Zoltán színészi nagyvonalúságát csodálhattuk meg a minden hájjal megkent VI. Iván szerepében. Meglepően differenciált eszközökkel állította képernyőre Szilágyi Tibor a méla kórban szenvedő V. Kristófot, s nagyszerűen komédiázott a két ingkéreső, udvari főember szerepében Bodrogi Gyula és Benkő Péter. Igazi, színvonalas remeklés volt Páger Antal és Garas Dezső duója a Szakonyi-égyfelvonásosban. Egyébként az ítéletnapig tévésítése a televízió legjobb hagyományait követte. Feszült drámaiság nemes észköztelenséggel, a lényeg megragadása képben és dialógban. magasrendű színészi játék. Páger megjelenítésében tényelegesen is kézzelfoghatóvá vált a színpadi tanmese tanulsága: milyen jó is lenne, há a belénk rögződött szabályok nem kényszerítenének olykor-olykor arra. hogv megtagadjuk embermivoltunkat. láthattunk. Ugyanis 'Megyeri Károly Moszkvát és a moszkvaiakat bemutató. riportmüsora' ugyanazon gyökérből ’ fakadt és szellemében is' találkozott Róbert Lászjóék vállalkozásával: hétköznapi cslekedeteikben. mindennapjaikban mutatni be az embert közel kerülni hozzá, s „nagyközeliben” láttatni a mindennapok küzdelmét. Ilyen értelemben Megyeri Károly most látott filmje is úttörő jelentőségűnek tekinthető. Hadd tegyem hozzá, az említett dokumentumfilmek szinte felüdülést jelentettek a kicsit’ konzervízű ünnepnapi műsorban. Ugyanez möndható el a müncheni olimpia legszebb, legizgalmasabb pillanatainak televíziós újrafelidézéséről is. Jó volt ismét látni büszkeségeinket és a sport kiemelkedő nagyságait, és ugyanakkor sZirite megdöbbentő volt tapasztalni, hogy az álig három hónapja zajlott eseményekből mennyi mmdenre nem emlékezünk már, V. M, • Molnár Sándor I. HLEVKOV: Ő A HIBÁS i »...Itt hempelyeg enyves iszapján a Tiszavíz, itt ömlik ölébe Zagyvánk. Egybevegyült vizein a szőke folyőnak a szép híd: — Szandái dombig két sor fűzfa között izmos töltósök: utánnok szöllők a varsányi határig. Legmagasabb pontján a víznek látszik az egyház, a sótár s a hajdani fő dvár. Minden egyéb táján dúzs rétek. bama barázdák, Zöld legelők elegyítve tenyésznek.” Szolnok a XIX. század első felében (Lehnhardt Sántáéi pesti rézm etsző műve) gyük hozzá — akar a sza-Hogyan élnek a katonák é: a franciád I Konovalov bri. gádvezető miköz- J berí átment a mű, helyen, Összeütkö- i zött egy göndörhaí jú legényké vel, l aki egy kézifűrészt I vitt sietve valaé hová. ^ „Sehogy se iart tozhat a kettes f szerelőbe” — gyaf nakodott Konova♦ lov. f — Halló, kiskof mám, állj csak r meg egy percre! { — mondta. — Mit ( csinálsz itt, te beityár? — Megyek a... — iratom, hogy nem repülsz! Hát a kezedben meg mi van? — Kézifűrész... — Látom, hogy nem uborka! Aztán miféle jogon cipeled magaddal? —• De hiszen az ön brigádjában vagyok... Már egy fél éve! Én vagyok Szirotov, vagy talán nem ismer meg? A brigádvezető zsebkendőjével megtörölte rózsaszínre váltó arcát —■ Bocsáss meg, |l Szirotov. Hogy tel micsoda szerénykedő gyerek vagy. |l nem tűnsz fel |l semmivel. Biztosan nem szoktál (> lógni? — Nem. — Munka közben sem iszol? — Nem iszom. (| — Na látod! Kü-11 lönben már régen észre vettelek vol-11 na! Úgyhogy, ne neheztelj rám... < Molnár Sándor fordítása
