Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-28 / 304. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1972. december 28. Feladatuk: az egészségnevelési munka „Mikor én a vadkant lőttem...” Vadászat az áltéren Az ünnep műsorai Elkényeztet bennünket az ünnep. A három nap — igazán örömünkre — sok-sok érdekes, figyelemreméltó műsort hozott. De ki tud három napot a rádió mellett tölteni? Ezért joggal remélem, hogy a három nap műsoraiból jó néhánnyal rövidesen ismét találkozunk. Lassan végéhez közeledik Boros János és Rapcsányi László Az első száz év című érdekes, szórakoztató műsora. Az érezhetően hatalmas munka nem tette izzadtságszagúvá, szárazzá a vasárnap délelőttönként jelentkező „történelem órákat”. A jó szerkesztés mellett ebben nalgy része van Bodrogi Gyulának és főleg Darvas Ivánnak. A Nyakas Szilárd vezette Táskarádió most is, mint mindig, aktuális riportokkal szolgált. Szenzációja a debreceniek Petőfi-túrája volt. Néhány középiskolás Petőfi útját követve indult a fővárosba — gyalog. A velük készült riport színes, érdekes. nemcsak a dolog különlegességét emelik ki, hanem annak Petőfit népszerűsítő szándékát is hangsúlyozza. A gyerekek sem panaszkodhattak. mert a szokásos mesejátékok mellett most még Mark Twain kedves csibészei, Hűek Finn és Tom Sawyer is megszólaltak - a Kossuth-adón. A két kis hőst Margittai Ági és Soós Edit elevenítették meg nagy 1comédiázó kedvvel. A hétfői kívánságműsor ünnepi száma is újdonsággal szolgált. Most előre válogatta „szereplőit” azok közül, akik a közösségnek ebben az évben az átlagnál ki csit többet adtak. így a műsor tjellege is kissé megváltozott, a műsorszámokat apró interjúk, riportok tarkították. Az ünnepi műsor kiemelkedő eseménye a Rádiószínház nagy vállalkozása, Ibsen Peer Gynt-jének bemutatója volt. Noha a rendező a hangeffektusok egész arzenálját vonultatta fel, hogy az illúzió teljes legyen, mégis csak vagy figyelemmel és fegyelemmel lehetett végighallgatni a két részben is fárasztóra váló produkciót. Egy nem kevésbé igényes, de a nagyközönség által könnyebben befogadható rádiófeldolgozás nagyobb sikert aratott volna. — trömböczky — Befejeződtek a Vöröskereszt helyi szervezeteinek vezetőség és küldöttségválasztó taggyűlései a jászberényi járásban. A Magyar Vöröskereszt negyedik kong-resszusára készülő szervezetek taggyűlései november 5-én kezdődtek, az azóta éltéit másfél hónap alatt, harmincnégy gyűlésen negyven helyi szervezet vezetőségének, öt csúcsvezetőségnek a megválasztására, és négy — a kongresszus tiszteletére létrehozott — új helyi szervezet megalakítására került sor. A negyvenhárom szervezet közül tizennégy helyen új titkárt választottak, a többi alapszervnél a régi vezetőség tisztségét erősítették meg. Számot adtak a taggyűléseken a járás vöröskeresztes mozgalmának, a harmadik kongresszus óta végzett munkájáról. Négy évvel ezelőtt a jászberényi járásban huszonhat alapszervezet működött, a lakosságnak alig több mint öt százaléka volt a Vöröskereszt tagja. Jelenleg négyezerötszáz taggal — a lakosság hét .százaléka — negyvenhárom helyi szervezet és öt csúcsvezetőség működik. A Vöröskereszt szervezetei egyik legfontosabb felada-Ma délelőtt ülést tart Szolnokon a MÉSZÖV elnöksége. A tanácskozás napirendjén, az egyik legfiatalabb szövetkezeti vállalat, a Lakásszövetkezetek Karbantartó-, Javító- és Szolgáltató Társulatának munkájáról, lesz szó. A lakásszövetkezeték igényére, — a megyében lévő mintegy húsz lakásfenntartó szövetkezet, tizennyloc lakásépítő szövetkezet, több mint kétezer szövetkezeti lakás Elkészült az ipari szövetkezetek 1972. évi gyorsmérlege. Az országos adatok szerint a termelés áz ipari ágazatban körülbelül 9. az építőiparban 4, a szolgáltatóiparban pedig 12 százalékkal emelkedik. A többlet teljes egészében a termelékenység növekedéséből származik (a foglalkoztatottak száma 3—1 százalékkal csökkent). A tavalyinál 5—6 százalékkal több javítómunkát végeztek a lakosság részére, különösen a gépkocsik és az elektromos háztartási gépek javítása nőtt nagymértékben. Nem elégetuknak tekintették az egészségnevelési, oktatás és propaganda munkát. Évenként 150—160 egészségügyi előadást szerveztek a járá$ községeiben. Ezeken az előadásokon négy év alatt csaknem huszonötezren vettek részt. Jelentős eredmény, hogy két nagyközségben. — Jászapátiban és Jászkiséren — a cigánylakosság rendszeres látogatója volt az egészségügyi előadásoknak. Az ifjúság egészségügyi nevelését szolgáltak az úttörő csapatoknál szervezett elsősegélynyújtó tanfolyamok és az általános iskolák nyolcadik osztályos leánytanulói részére szervezett csecsemőápoló oktatások. Fejlődőit a harmadik kongresszus óta a Vöröskereszt polgári védelmi munkája is. A továbbképzéseken részt vevő szakaszokban mindenütt ott voltak a vöröskeresztes tagok. Hiányosság viszont, hogy az egészségügyi csoportoknak csak alig ötven százaléka tagja a Vöröskeresztnek. Számottevő fejlődést ért el a véradó-mozgalom. Az idén például a jászberényi járásban huszonhat véradó napot szerveztek, azokon ezernyolcszáz önkéntes véradó, több mint 580 liter vért adott. karbantartására — alapította ezt a társulást a MÉSZÖV, valamint a lakásszövetkezeti választmány. A megalakulást az idén tavasszal, április Iáén mondták ki, S az új szolgáltató vállalat az év derekán kezdte meg a munkát. Az elnökségi ülésen ma a fél évi tevékenységet, az eredményességet, s a fejlesztés további kérdéseit vitatják meg. dettek azonban a lakosságnak nyújtott iákáskarbantartasí munkák eredményeivel; ezek ismét 7—8 százalékkal csökkentek. A lakásépítés fejlődését sem tartják kielégítőnek. A szövetkezetek tavaly 7.240 lakást építettek, az idén pedig 7.500—7.800-at. Bővült, korszerűsödött a szövetkezetek állóeszköz-állománya. 1972-ben, körülbelül l.i milliárd forint értékű beruházást hajtottak végre, s ezzel jelentős lépést tettek a tízéves fejlesztési-korszerűsítési programjuk megvalósításában. Ragyogó késő őszi napsütés vöt azon a vasárnapon. A Diana vadásztársaság tagjai megszokott indulóhelyükön a Tisza-híd város felőli hídfőjénél gyülekeztek. Terepre öltözött csizmás vadászzekés kemény férfiak; derekukon széles töltényöv telve munícióval. A vadászmester eligazítása alapján hét kisebb csoportban indult a negyvennégy puskás-Hat vadász és három hajtó Kormány Antal fővadász vezetésével a Zagyva árterületére indult. Gyalogosan — a társaság gépkocsija a Tiszasülyre indulókat szállította. Hosszú az út, jut idő a beszélgetésre. A főyadász középtermetű. szikár harminc körüli férfi. Kiejtésén olykor érezni a Szeged környéki tájszólást. Tizenhat éve vadászik, három, éve hivatásosan a vadásztársaságnál. — A fácánvadászat nálunk a legkedveltebb — mondja. A röpülő vad teszi leginkább próbára az ember célzó tudományát. Itt kellenek igazán a jó reflexek. Várait-, lanul, a nem is feltételezett helyről „kel” a kakas, a célzásra legtöbbször csak egykét másodperc jut. A vadászidény előtt ezért a társaság minden évben megrendezi a már hagyományt» koronglövő versenyt, a célzóképesség növelése érdekében. — Elegendő-e az idén a vad? — A nyáron 8.500 darab kisfácánt engedtünk szabadon, ezidáig talán kétezret ha, kilőttünk. Nyúl már kevesebb. Ez évben csak öt alkalommal szabad lőni, háromszor már voltunk. A többségét élve fogjuk majd el januárban. A MAVAD- dal kötött szerződés szerint ezer darabot szállítunk Franciaországba. Lassan kiérünk az ártérre. A bőrtokból előkerülnek a féltve őrzött fegyverek. Gondos betöltés után a rögtönzött haditerv szerint kerít a kis csapat egy úgynevezett digó-gödröt. A szántóföldek közötti mélyedésben összegyűlt á talajvíz, feltört a nád, a gyékény — jó búvóhely ez a Vadnak. A vadászok körbefogták a mélyedést, megindultak a hajtők. Hangosan csörtetve a száraz nádban, fütyülnek, berregnek. Hátracsapott fülekkel három ijedt nyúl iszkol a pattogó nádból, ösztönszerűen követi néhány méteren egy-egy puska, de lövés nem hangzik, A fácánok máshol tanyáznak. — Nem baj, majd a cirkosban — bíztatják egymást a vadászok. ☆ Másfél, kétholdnyi terület a cirkos. Több itt a bógáncs, mint a cirok. Jobbról a folyó, balról a gát. Már mészsziről látni, hogy a gát túloldalán ballagó három hajtó elől húznak a kakasok a cirkosba. Rövid, halk megbeszélés és ismét kerít a társaság. Menet közben kijjebb húzzák az övből a töltényeket — a gyors töltés több vadat jelenthet. Valakitől hallom még, hogy „ide csak jó lett volna hozni a kutyát”, aztán indulnak. A három hajtó mit sem törődve a rájuk ragadó ezernyi bógánescsal, becsörtet a sűrűbe. Húsz—huszonöt fácán is ugrik egyszerre. Riadtan kapkodják a fejüket, honnan a veszély, mi ez a nagy recsegés-ropogás. A szárnyak suhogását túldörgi egy puska, aztán még egy, majd valamennyi. Sauerek, Izsek, Monte Carlók köpik a sörétet a riadt madarak közéi A fővadász féltérdre ereszkedve tölti újra a Monte Cáriét, 10—15 méterre tőle a két „dögre esett” kakast A túivégről hirtelen kiáltás hangzik: róka, róka! Feri, kerülj elébe! Amott megy! Lőjj már, lőjj! Balogh János kezében kétszer dörren a fegyver. — Eltaláltam! Vigyázzatok, elmegy! — kiáltja, s rohan ki a Zagyva felé. Futás közben lázasan törnködi a csőbe az új patront. Dirr, durr, zátty, zutty. Csendhez szokott ember füle sokszorosan hallja a puskaropogást. Itt a róka! Vigyázz, otl fut! Durr, durr. A lövések egy rémülten iramodó fekete macskát értek, nagyott bukfencezett, aztán elnyúlt a cirkos szélében. De a fácánok még mindig .kelnek, olykor épp a puskacső előtt. Figyelj Péter bácsid kiáltja valaki. Feléd repül. A cifratollú kakas helybe húzott fölfelé, mint ha a Napot akarná elérni» Durr, Csatárláncot alkotva ismét behatolnak a sűrűbe. Gondosan oda-vissza átjárják a cirkost, de a róka még sebzetten is ravasznak bizonyult. Nem mutatkozott többé. „ Sebaj, fácánra jöttünk, s az van elég — hallom. A vadászat eredménye 29 cifratollú kakas. Egy közeli tanyára térünk be elosztani á zsákmányt. A háziasszony már ismeri a vadászokat. beljebb invitálja a társaságot. Szűkösen férünk a kis konyha szúette Lócáin. Hamarosan vágni lehet a füstöt. Sikamlós történetekkel néVettetik a háziasszonyt, majd hamárosan az izgalmas vadászkalahdok kerülnek szóba. „Mikor én a vadkant lőttem...” Katona László A lakásszövetkezetek váha-ata A gyorsmérleg szerint.. JÓ SZÉLBEN Riportsorozat Jászdőzsuról 11. Még a saját bátyám is azt mondta ötvenkilencben — emlékszik vissza Gyurkó József párttitkár — öcsém, három évet nem adok neki, hogy nem eszünk kenyeret. Gyurkó József traktoros volt akkor. Ö hitt a szövetkezetben. Párttag volt már régen. — No, az én utamon is érdemes visszanézni. Tíz holdas parasztlegény voltam a Középhalmon. Meg annak a tanyai körzetnek az EPOSZ titkára. Benne voltam én a politikában, de még negyvennyolcban is sok mindenben kétkedtem. Lencse Gyula- a tanító már párttag volt, sokat beszélgetett velem. Akkoriban végeztem el az esti iskolát a tanyán, én is párttag lettem. Bent a faluban, mert a tanyán nem volt pártszervezet. A tanácsházán beszélgettünk Gyurkó Józseffel. Ö a községi és a szövetkezeti párttitkár. Mesél: — Sokáig a szüleim se tudtak róla, hogy én párttag, vagyok. Anyám aztán veszekedett velem. Úgy élt még akkor a tanyán az emberekben: a kommunisták mindent elvesznek mindenkitől, Előbb-utóbb csak hírem ment, nehéz sorspm is lett. Azt hitték rólam, hogy olyan besúgó léttefn. Ha disznót vágtak a tanyákon — akkor a beszolgáltatás miatt ez tilos volt — féltek, hogy én meg ne lássam. Aztán, mikor be’átták, hogy én nem akarok rosszat, már megbarátkoztak velem. Ötvenhat óta különösen tisztelik. Gyurkó József akkor is kitartott az elvéi mellett. 1970-ben — pedig — mikor mind a két szövetkezet nagy veszteséghiánnyal zárt — őt biztatták: — Téged mindig egyenes embernek tartottunk. Menjél be Berénybe. intézd a sorsunkat. A járási pártbizottságra mentek. — Elég volt a máról holnapra vergődésből, igazi szövetkezetei akarunk. Egyesülni kellene — mondta. Pártaktívákat hívtak öszsze a községben. Magyarázták. más falvakban már hol tartanak a szövetkezetek. Az első menet nem sikerült- Az egyik szövetkezet közgyűlése nem szavazta meg az egyesülést, A kommunisták kevesen ' Voltak húszon nyolctagú az. egyesült szövetkezet pártszervezete : is — de összetartottak. — Gyűlés, gyűlést ért nálunk. Kimondtuk, a pártszervezetnek lendíteni kell a falu sorsán. És csak egy kiút van, hogy egy ilyen kisközségben egy szövetkezet legyen. Kerüljön egybe a régi szövetkezeti tag, a szövetkezetben még kételkedő is. Gyerünk együtt. Még most is tűzbe jön Gyurkó József. — Kitartottak igazuk mel’ett a kommunisták, érveltek, beszéltek és a többség mellénk állt. Azóta felgyorsult az élet a faluban. Szűkebben szólva a szövetkezetben is. A kettő nem igen azonos már és egyre inkább nem lesz az. Ezerhétszáznyolcvanegy .munkaképes korú ember él a faluban és csak háromszázhuszonkilenc dolgozó tagja van a tsz-nek. Másképpen szóivá, a keresőknek csak 21 százaléka teztag. A legtöbben Jászberénybe járnak dolgozni. A napi tizenegy távolsági buszjáratból nyolc Jászberénybe indul Jászdózsáról. A Hűtőbe, ahogy itt mondják. Ugyancsak Jászberénybe, a MEZÖGÉP-hez is bejárnak, más irányba pedig Jászárokszállásra. szintén a íiűtőgépgyár ottani üzemébe, Jászápátifá főként a nők, a „gatyagyárba”. Így nevezik a Váci Kötöttárugyár jászapáti üzemét, 1970-ben különben megszaporodott az eljáró munkások száma. A veszteséges gazdálkodás azzal is járt, százhuszonhatan kiléptek a szövetkezetből. Mégse volt még olyan rendben a jászdózsai határ soha, mint az idén: az e'sők között vetett el a megyében a jászdózsai Tarnamenti Tsz. Magyarázata bizonyosan a technika is. Két év alatt 7 millió forintért vettek gépeket, De ennél sokkal fontosabb. aki itt maradt a szövetkezetben, az akarja is, hiszi! is: Jászdózsa bepótolhatja a szűk esztendőket. Erre több bizonyítékot adtak ebben az évben is. Az egvik a traktorosoké volt. Tizenkét napig szántottak. vetettek egwégtében az ősszel hosszú műszakokban. A t'zenkottedik napon egy gép fölszaladt a vasúti sínekre. Akkor a szakvezetők elrendeltek egy nap kényszerpihenőt ezt így nem lehet sokáig csinálni. A legtöbbről valló példa mégis a kukorica vegyszerezése volt. A kukoricát éveken át részesben művelték Jászdózsán. Csak anynyi változott, hogy nagy táblákon,, hagy gépekkel vetették el, de létei ekeka párták, kapával művelték, mint egyéni' ' korukban. A tsz növénytermesztőinek a szerszáma a kapa, a kasza és a Villa volt még 1971-ben is. A tagok nem akarták, az akkori vezetők nem hitték, hógy másképpen is lehetné. Az első erőpróba tava'y volt. Megjöttek a lucerna gépkaszák, az emberek egy része ellenségesen fogadta. — Csócsalékká vágják a, drága takarmányt. A pártszervezet is. ügyet . csináít belőle. Nem a géptől féltek. Attól, ha a bemutatkozás nem sikerüli — Te vedd a kezedbe a dolgot — kérlelte a párttitkár az elnököt. — A legjobb embereket ültessétek a gépre. Ha leégünk meg nem állhatunk a tagok előtt, hosszú időre eláll iák megint a technika útját. Jól sikerült a gépesített betakarítás. Tovább mehettek. Az idén csőtörőket vásároltak. repülőgéppel vegyszerezték, nem volt az embereknek ellenvetésük. Még biztatták is az e nököt, vásárolja meg art a repülőt. Mi több, önmaguk leleményességével igyekeztek a nehéz munkákon könnyíteni. Kinn jártak a nyáron a szövetkezeti vezetők a Napláss-dűlőben. Kiss László gépszerelő apjának tanyája mellett. Észreveszik, hogy a szerelő a gyümölcsös szárzúzó 'gépét hűzatja a háztáji gyepre. Mit csinál? >— kérdezik. — Lekaszáíom a háztájit — válaszolja. Elmésen átaakitotta a szár* zúzót, úgy kaszált, mint a borotva. A közösben is hasznát vették a szerelő újításának . Ügy gondolták, most már zöld utat kaptak a technikai vívmányok. A kukorica vegyszeres gyomirtása ellen már nem is zúgolódott senki. Csakhogy elrontották a szakvezetők. Elbizakodottan indultak, azzal, hogy a többi sikerült ez is könynyen meglesz. Megkéstek, a gvomirtószer hatástalan maradt a vetésben úgy feljött a fű. hogy eltakarta a gyenge növényt. Balsiker. Megijedtek. Azt várták, ami máskor mindig bekövetkezett: vihar a vezetők, a technika körül. Rendkívü i vezetőségi ülést hívtak össze. (Folytatjuk) Borzák Lajos
