Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-28 / 304. szám
1972, U evein oer za. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A legnagyobbak és gazdasági környezetük Az MSZMP Központi Bizottságának novemberi állásfoglalása, a gazdasági építömunka feU adatairól szólva, rámutat: »4 gazdasági irányító szervek külön vizsgálják meg és kísérjék figyelemmel az ország ipari termelésének jelentős részét előállító legnagyobb 40—50 állami vállalat tevékenységét. és amelyiknél ez szükséges, külön intézkedésekkel biztosítsák a megfelelő munkához szükséges feltételeket", Két nyilvánvaló kérdés kötődik ehhez a rendkívül jelentős döntéshez. Az egyik ez: fellelhetők-e olyan sajátos vonások ezeknek a nagyvállalatoknak a munkájában, gazdálkodásában, amelyek sajátos intézkedéseket. az általánostól eltérő módszereket feltételeznek ? Kézenfekvő a másik kérdés Is: vajon a külön intézkedések azt jelentik-e, hogy a nagyvállalatok számára a többitől eltérő szabályozórendszer. gazdaságirányítás lép életbe, azaz a tervezésiirányítási mechanizmus az üzemek méreteitől függő eszközrendszerekkel dolgozik majd? A válaszhoz, a pontos értelmezéshez. bármily különösnek tűnhet, mindenekelőtt határainkon túlra kell tekintenünk, Szinte mentegetőzve tesszük ezt, hiszen manapság már-rnár divatszerű vizsgálódási szabály minden gondolatsort a «világjelenség” címszóval kezdeni. Mégis, tagadhatatlan, hogy bizonyos világjelenség sajátos tükröződéséről van szó. A 40—50 ipari nagyvállalat megkülönböztetett gazdálkodási módszerét, fejlesztési irányzatait ugyanis akkor értelmezhetjük megfelelően, ha utalunk iparunk koncentrációs folyamataira, arra a mozgástérre tehát, amelyben ez a néhánytucat vállalat működik. A tényék-adatok arra utalnak. hogy világszerte két jellegzetes irányzat bontakozik ki: egyrészt — amint ez köztudomású —, mind határozottabb a nagyvállalati koncentráció, másrészt azonban, ami viszont már kevésbé ismeretes, az iparilag legfejlettebb országokban Is teret hódítanak, gyarapodnak a kis- és középüzemek. Ez utóbbiak elsősorban a nagyvállalatokhoz fűződő kapcsolataikból, alvállalkozói. bedolgozói tevékenységükből élnek, és egész sor olvan tartozékot, alkatrészt állítanak elő, amelynek tömeges termelése a mammutcég számára aligha lenne kifizetődő. (Egyetlen szemléltető tény: a General Motors nevű amerikai óriásvállalat, a legutóbbi adatok szerint 18 ezer kis céggel kooperál.) Folytassuk a nemzetközi gondolatsort, ismét csak a tények tanúbizonyságát idézve, a már említett centralizációs, illetve koncentrációs folyamatot bemutatva. Nos, a mi iparunk üzem-rgéret szerkezete kétségkívül o nemzetközi statisztikák élén helyezkedik el: a 60-as évek közepén végrehajtott üzemösszevonások eredményeként iparunk erőteljesen centralizált. Jól érzékelteti ezt áz az adatsor, amely az 1000 főnél többet foglalkoztató feldolgozóipari üzemek arányát veti egybe a nemzetközi tényeldcel. Eszerint ilyen ipartelepeken dolgozik nálunk a feldolgozóipari létszám 46,3 százaléka, míg Belgiumban ez az arány 24,8, Franciaországban 17,3. Hollandiában 28.1. Japánban 15,5, az NSZIC-han 28,2, Olaszországban 13,7, az USA- ban 80,5 százalék. Ezek a számok önmagukban Is bizonyítják, hogy nálunk a nagyvállalatok részesedése az üsari termelésből kimagasló arányú, következésképp : gazdálkodásuk, eredményeik, vagy hibáik az egész iparfejlődést egyértelműen meghatározzák. Más kérdés persze — és nem illeszkedik témánk gondolatsorába —-, hogy mennyi az előny és mennyi a hátrány ebben az erőteljes centralizáltságban; kétségtelen, hogy erre nem is lehetne általánosságban felelni, hiszen ágazati sajátosságoktól függ, hol kerül túlsúlyba ez vagy amaz. Annyi azonban bizonyos. hogy ezek a vállalatok — a nyereségérdekeltség hatékonyságát, a termékszerkezet rugalmas mozgékonysági lehetőségeit tekintve — természetesen más helyzetben vannak, mint a kisebbe k. Ez a „más helyzet” — ami a bevezetőben idézett külön elbírálást indokolja —. elsősorban éppen a nemzetközileg is bemutatott kooperációs. alvállalkozói kapcsolatrendszer bizonyos gyengeségeiben figyelhető meg. Említsünk egyetlen példát. A Láng Gépgyár, amely ebbe a 40—50 cégnevet tartalmazó jegyzékbe mindenképpen beletartozik, egyebek között 200 megawattos turbinát is előállít, amelynek gyártási ideje mintegy két év. 13 000 alkatrészt tartalmaz és ára 120 millió forint. Természetes, hogy sok kooperációs partnerrel kell dolgozni ok, akik — mivel hiányt megszüntető tevékenységet folytatnak —. olykor áraikban, máskor szállítási határidőikben is érvényesítik ezt, a következményeket pedig, beleértve esetleg a pénzügyi hatásokat, magyarán a veszteséget, a nagyvállalat viseli. Ezek a következmények, végső hatásukban természetesen a vállalati jövedelmeket, a részesedést is érinthetik, ami .viszont — más oldalról — mérsékli a vonzást, a munkaerőutánpótlást, ez növeli a kooperációs termeléssel szembeni igényt, és ezzel bezárul a bűvös kör. Az ipari nagyvállalatoknál tehát — felelve immár bevezető kérdésünkre —, kétségkívül vannak sajátosságok. amelyek ehhez igazodó intézkedéseket feltételeznek. Az intézkedések lényege pedig nyilvánvalóan az lehet, hogy a nyereségérdekeltség általánosan érvényes szabályain belül bizonyos — a hátrányos feltételeket ellensúlyozó — közbelépésre van szükség. Am éppen itt célszerű átváltanunk az imént másodikként említett kérdésre; arra, hogy vajon a gazdaságirányítás összefüggő rendszerétől eltérő, külön szabályozást kell-e ezeknél a vállalatoknál bevezetni ? A megoldás módozatairól még természetesen korai lenne szólni, hiszen a Köz. ponti Bizottság állásfoglalása is csupán arra szólít fel, hogy az irányító szervek vizsgálják meg ezzel kapcsolatos teendőiket,, s ezek a vizsgálódások éppen csak megkezdődtek, néhány öszszefüggés azonban már előzetesen is nyilvánvaló. Ilyen mindenekelőtt az, hogy szó sincs a gazdaságirányítás általános rendszerétől eltérő szabályozásról, hiszen ez —• az egészében bevált, alapjában eredményes — irányítási rendszer működését keresztezné. Nincs szó, különben. azért sem erről, mert hiszen a gazdaságirányítás eszközrendszerébe teljességgel beilleszthetők Ilyen sajátos, kivételes intézkedések; akadt ehhez hasonló preferenciád vonás jócskán eddig is a szabályozók között. Bőt, éppenséggel abból származik nem kevés gond. feszültség. hogy jelenleg — egész sor szükségszerű okból —, a kelleténél több még a különleges intézkedés, amit mindenekelőtt az állaE1 mi támogatások viszonylag magas szintje jelez. lég itt, szemléltetésként, csupán arra •utalni, hogy a pénzügyi támogatások — dotációk, termelési és fogyasztói árkiegészítések, mentességek, fejlesztési támogatások stb. — évről évre erőteljesen emelkednek. 1971-ben, az előző évhez képest, 10 szá! zalék volt a növekedés üteme, és összegszerűen a támogatások elérték a nemzeti jövedelemnek csaknem 30 százalékát, a költségvetési kiadásoknak pedig kereken a harmadát. Ezek a számok, arányok a 40-—50 ipari nagyvállalattal kapcsolatos intézkedésekhez is kétségkívül elindíthatnak bizonyos előzetes gondolatsorokat. Amíg ugyanis természetes, sőt, rendkívül indokolt e vállalatok sajátosságainak vizságálata, az ezekhez igazított tervezési-irányítási módszerek kialakítása, nemkevésbé fontos, hogy ezek csupán a hátrányokat mérsékeljék, de ne teremtsenek pénzügyi eszközökkel „védett”, „túlbiztosított” helyzetet. Arra gondolunk, hogy éppen az üzem-méretekből, az ipari termelésben képviselt kimagasló részarányból következően, rendkívüli népgazdasági igény fűződik ahhoz, hogy ezek a vállalatok — a gazdálkodási kényszerhatások nyomására is —, erőteljesen korszerűsítsék termékszerkezetüket, javítsák a belső munka_ és üzemszervezést, csökkentsék az előállítási költségeket. Más szóval, aligha szorul bizonyításra, hogy a sajátosságok szükségszerű érvényesítése természetesen nem csökkentheti, ellenkezőleg: az a fontos, hogy növelje a Rendelkezésre álló termelési tényezők jó hasznosításának követelményét. Közelebbről nézve, olyan követelményekre gondolunk, mint például a gépipari nagyvállalatok kapacitás kihasználása. a viszonylag alacsony műszakszám növelése, a szervezettség javítása — mindez ugyanis még jócskán kínál lehetőségeket. Természetesen fontos, nélkülözhetetlen tényező az is, hogy — éppen a nemzetközi irányzatokból. folyamatokból okulva —, javítsuk a kis- és középvállalati kooperációk feltételeit — beleértve e vállalatok teljesítőképességének növelését is —, ami éppen a nagyvállalatok gazdaságosságát javíthatná, tehermentesítve őket a kisebb, kevésbé kifizetődő tartozékok gyártásától Annyi bizonyos: a 40— 50 vállalat gazdálkodásának javítása, gyorsabb fejlődésük feltételeinek megteremtése elsőrendű társadalmi érdek. Ezt fogalmazta meg és fejezte ki világos egyértelműséggel a Központi Bizottság állásfoglalása. Tábori András A jövő évben több fogyasztási cikk lesz az üzletekben (Folytatás az 1. oldalról) lett a választék bővülése a számottevőbb, s jónéhány eddig gyakran hiába keresett árucikk: különfále szintetikus kelmék, bútorszövetek, selyemtípusú ballonok, műszőrmebélések, nyomott mintás kötöttáruk, felsőruházatra alkalmas jacquardmintás kötöttanyagok. jerseyk hazai gyárakból kerülnek a boltokba. Valószínűleg nem lesz hiány harisnyanadrágból: 1973-ban a belföldi vásárlók számára csaknem 14 milliót gyártanak (női, gyermek és leányka méretben) — az idei 9 és fél millióval szemben. A konfekcióipari üzemek körülbelül 6 százalékkal több felsőruházati cikket adnak a belkereskedelemnek. A forgalomba kerülő pulóverek fele, az alsókötöttárunak pedig mintegy egynegyede továbbra is importáru lesz. Lényeges javulás ígérkezik a bútorellátásban: 10 százalékkal nő a kínálat, s nagyobb mennyiségben lesznek kaphatók a korszerű, ki sla Írásokban is jól elhelyezhető. elemekből összeállíthátó bútorok. Változatlanul gondot jelent azonban a raktározás. a termékek bemutatása, a célszerű csomagolás, s a szállítás és a forgalmazás korszerűbb formáinak kialakítása. Háztartási gépek A Kohó és Gépipari ML nisztérium fontos feladatának tekinti, hogy 1973-ban az ideihez hasonló kiegyensúlyozott áruellátást biztosítson. A vállalatok — a lakosság differenciált igényeihez mérten — széles árskálájú terméklistát állítottak össze, hogy a kií°gAstalan minőségű, olcsó cikkek mellett a legkorszerűbb. bár drágább cikkek is kaphatók legyenek. Különösen bőségesen szállítanak televíziókészüléket, mosógépet, hűtőszekrényt, olajkályhát. A színvonalas ellátás érdekében a KGM a Belkereskedelmi Minisztériummal együtt még a harmadik negyedévben felhívta a vállalatok figyelmét: állapodjanak meg partnereikkel a megfelelő minőségű, mennyiségű és bő választékú termékek szállítására. Ahhoz azonban, hogy a lakosság fogyasztási céljaira előirányzott gépipari termelés megvalósuljon, a KGM szerint szükség van arra is, hogy a belkereskedelmi vállalatok további rendelésekkel mielőbb lekössél* az ipari üzemek kapacitását. Azokat a kapacitásokat ugyanis, amelyekre a hazai kereskedelem nem tart igényt, az iparvállalatok exporttermelésre használják ki. E»és?ség(csebb élelmiszer* választék Öt-hat százalékkal több élelmiszert fogyaszthatunk 1973-ban. mint az idén — mondották a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi 1 Miniszter n urn ban. A korszerűsödő táplálkozás támasztotta igények kielégítésére tovább javul az élelmiszerek összetétele Napi kalóriafogyasztásunk lényegében nem változik: kedvezőbb lesz a fehérje-fogyasztás aránya, — másfél százalékkal növekszik az egy főre jutó napi fehérje. — csökken viszont a kevésbé egészséges eereáliákés a sertészsír fogyasztása. Az előzetes számítások szerint a gazdaságok öt százalékkal több sertéshúst szállítanak belföldi fogyasztásra, áz egy lakosra jutó marhahús mennyisége ellenben nem haladja meg az ideit. Baromfihúsból tovább javul az ellátás, az ez évinél 8— 10 százalékkal több kerülhet az asztalokra; tojásból 2 százalékkal többet hoznak forgalomba. Bővül a tej -és tejtermékek választéka. Több újfajta' készítmény kerül forgalomba, s a mennyiséget illetően a MÉM-ben úgy számítják, hogy a kereslet a fogyasztói áremelkedés ellenére sem fog csökkenni. Az idén megkedvelt Rama margarinból 1973-ban háromszor több kerül a boltokba. A zöldségtermesztés fejlesztésére hozott intézkedések első eredményeként várhatóan friss zöldségből 9— 10 százalékkal, főzelékkonzervből 10—12 százalékkal jut több a kereskedelemnek, s növekszik a lakosság gyümölcsfogyasztása is. Munkában az ünnepeken is Száz- sőt ezerszám dolgoztak megyénkben karácsonykor munkaposztjukon, miközben csak gondolatnyi ideig röppent haza képzeletük a családhoz. Bivatásérzetlel Közülük az egyik ilyen Ga’ zsi Mihály rendőrőrmester, aki karácsony előestéjén 6 órakor kezdte meg szolgálatát Szolnokon, az 1-es mozgóőrszem területén, a közrendvédelemért. Kislánya, az egyéves Andrea születésnapját is családi körben akarták este megünnepelni, együtt az anyai nagyszülőkkel. így lett. Január 2-án megkezdődik a választók összeírása A Magyar Közlönyben kozr zétett minisztertanácsi rendelet már rendelkezik a tanácstagok 1973-ban esedékes általános választásának előkészítéséről- A választók névjegyzékének elkészítése céljából összeírják azokat a magyar állampolgárokat, akik 1956, január 1-e előtt születtek. vagy házasságkötésükkel váltak nagykorúvá. Az összeírást most is biztosok végzik, akik körzetükben január 3"a és 6-a között osztják ki az íveket. A kitöltés határideje január 12. Az összeírólapon a pontos névre, a bejelentett állandó lakásra, a foglalkozásra, a személyi igazolvány számára, a születési helyre és idő’ re, illetve az esetleges választójogi korlátozásra vonatkozó kérdések vannak. Az összeíró la not a válaszadónak kézjegyével kell ellátnia. ám ha valaki távolléte (kórházi ápolás üdülés, munkavégzés, stb.) vagy testi fogyatékossága miatt a lapot nem töltheti ki személyesen. azt helvette hozzátartoznia. szomszédja vagy az összeíróbiztos is megteheti. az édesapa távollétében. Fél hét, hét óra tájban öltött fényt a fenyő, akkor gyújtották meg a tortán is az egy szál gyertyát. Gazsi Mihály azonban csak elképzelhette Andrea örömét. Zsúfolt elfoglaltsága azonban ezt alig-alig tette lehetővé. Szabados kedvű hangoskodókat kellett lépten-nyomon csitítania, később meg az italtól féktelenné vált randalírozókat kellett fegyelmeznie. Míg a jó szónak foganatja volt, csak annak adott hangsúlyt, de előfordult, hogy a kijózanítóba küldéssel kellett rendre bírni a goromba részeget. Hivatásérzete diktálta a nyolcórás szolgálat minden cselekedetét, hogy a közrend érdekében rábízott területen a béke és szeretet ünnepeként kezdődjék ez a karácsony is. — Szilveszter éjjel mág városrészben szintén arra ügyel majd. hogy rendzavarás nélkül köszöntsön ránk az új esztendő. Emberségei Novák Jenő autóbuszvezető vasárnap este 6 után —* immár 12 órai szolgálat múltán is az Útra, a volánra és utasainak telies biztonságára összpontosította figyelmét. Arra, hogy —« mint mindig — ezúttal is emberséggel szolgálja mindazokat, akik járatán, a perselyes autóbuszra igyekeztek. — A megállóhelyeken akkor este is megvárta, aki szaladt, s előzékenyen ajtót nyitott annak, akit útközben látott, hogy az ő buszáról késett volna le.-w Mióta buszt vezetek, csak így tudok viselkedni akkor is, ha kollégáim, vezetőim rosszalják, hogy ilyen vagyok. Jutott az ünnepi szolgálat közben néhány másodpercem arra is, hogy gondolatban 4 gyermekes családommal legyek, s a legkisebb Tündi boldogságát képzeletben felidézhessem. Ezt nem mulasztom el január 1-én sem, amikor szintén vezetnem kell. Ha már szót kapok a Néplapban, minden utast, szaktársaimat s a kalauzokat is arra kérem, hogy az új év minden napján viseltessünk egymás iránt több udvariassággal, emberséggeL Száz- és ezerszám dolgoztak karácsonykor, s munkaposztiukon lesznek az év fordulóján is éjjel-nanoal. soksok helyen és foglalkozási körben nők, férfiak, édesanyák és családapák. Termelnek a folyamatosan üzemelő gyárakban a műszakba tárók, helytállnak az egészségügy, a közlekedés, a vendéglátás, a közbiztonság és megannyi más szakmai ügyelet dolgozói. Tisztelettel, őszinte nagvrabecsüléssel gondolunk rájuk mindannyian, akik pihentünk vagy éppen szórakoztunk az ünnepek alatt. Az ő hivatásérzetüket, munkában tanúsított példaadásukat is köszöntötte poharaink összer csendülése, _ i , M. L
