Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
I 1972. december 24-SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 5 • • ORVOS AZ ÜZEMBEN Szolnok megyében igen alacsony szintről indult az üzemegészségügyi hálózat fejlődése. A nagyobb üzemekbe, például a szolnoki Járműjavítóba vagy a Cukorgyárba bejárt egy-egy orvos, de szervezett ellátásról évekig nem lehetett beszélni. Jelenlek negyvenkét ipari és mezőgazdasági üzemben napi 102,5 órában rendelnek az orv'osok. Három üzemhez: a Középtiszai Állami Gazdasághoz, a Tiszamenti Vegyiművekhez és a Cukorgyárhoz körzet is tartozik, amely többnyire a lakótelepet foglalja magában. A 102,5 órás rendelést öt főfoglalkozású üzemorvos és sok körzeti orvos végzi. Egy főfoglalkozású üzemorvos dolgozik a Jászberényi Hűtőgép"”árban,! egy a szolnoki Alföldi Kőolajfűrási Üzemnél és a Nagvalföldi Kőolaj és Földgáz Termelő Vállalatnál. kettő a martfűi Tisza Cipőgyárban és egy Törökszentmiklósin több üzemben is rendel. A Hűtőgépgyárban még van egy üzemorvosi állás, de nem tudják jelenlep betölteni. Az üzemi munkások egészségügyi ellátásának helyzete alapvetően két tényezőre vezethető vissza: a rendelők korszerűsítésére és a meglévő orvosi állások megfelelő betöltésére. A Hűtőgépgyár például igen sokat áldozott a rendelő korszerűsítésére, de a betöltetlen állás miatt az ellátás színvonala mégis elmarad a lehetséges szinttől. Jó az egészségügyi helyzet a szolnoki olajipari üzemeknél. Az ott dolgozó üzemi főorvos fogja össze az egész megye üzemorvosi hálózatát, a város területén pedig irányító szerepet tölt be. A Középtiszai Állami Gazdaságban különösen az .orvosi munka szervezése te"fén értek el kitűnő eredményeket. A szétszórt munkahelyek egészségügyi ellátása hem könnyű feladat. Az eredményes munka elismerése volt, hogy a Középtiszai > Állami Gazdaság üzemkörzeti orvosát, dr. Szentes Jánost felkérték, hogy tartson előadást az egészségügyi szervezők pécsi konferenciáján. A jelenleginél már most is lehetne több a rendelési idő. A keretek napi 127 órát tennének lehetővé, ha minden állás be volna töltve. A körzeti orvosok viszont nem mindenhol vállalnak üzemorvosi állást, és a megyében általánosan meglévő orvoshiány is akadályozza a helyzet javítását. Az általános rendelésen kívül néhány üzemben, például a jászberényi Hűtőgépgyárban, a Tiszamenti Vegyiművekben, a szolnoki Cukorgyárban, a martfűi Tisza Cipőgyárban sikerült megszervezni néhányíéle szakrendelést is. bár nem mindenhol zökkenőmentesen. Az utóbbi években javult a termelőszövetkezetek egészségügyi ellátása is. A körzeti orvosok a szövetkezetekben bizonyos üzemhigiénikusi feladatokat látnak el. A helyzet javulásában igen nagy szerepet játszik a KÖJÁL, melynek üzemegészségügyi csoportja júliustól technikailag magasabb színvonalon, mérő- és vizsgáló-autóbusz segítségével ellenőrzi az ipari és mezőgazdasági munkahelyeket. Az autóbusz műszerei komplex vizsgálatot tesznek lehetővé: alkalmasak többek között a zajártalom, a vegyi ártalom, a nedvesség, a por mérésére. A fejlesztés útja is kettős. Az üzemek támogatásával új rendelők létrehozása, illetve a meglévők korszerűsítése, valamint a meglévő és még gyarapodó üzemorvosi állások betöltése. A tervek szerint 1975-re az üzemorvosi rendelés napi 147 órára növekszik, s remélhetőleg minden állás gazdára talál, tehát l<i tudják használni a rendelkezésre álló órakeretet. A fejlesztés másik útja a szakmai ellátás javítása. Fogászati, bőrgyógyászati szakrendelés már most is van néhány üzemben, ezt azonban ki kell terjeszteni 1975- re más, szakorvosi területekre is. ☆ Az üzemorvos munkája sok mindenben eltér a körzeti orvosétól. — A körzetben elsősorban gyógyító, az üzemben gyógyító és megelőző munkát végez az orvos — mondja dr. Hámori Ferenc, a Tiszamenti Vegyiművek üzemkörzeti orvosa. — Vizsgálni kell az ipari ártalmakat és az ellenük való védekezés lehetőségeit. Vegyi üzemben a szokásosnál több ilyen ártalom van. Igénybe vesszük a KÖJÁL és az OMI, az Országos Munkaegészségügyi Intézet segítségét is. Mi végezzük a szokásos szűréseket, és az alkalmassági vizsgálatokat. Az üzemorvos részt vesz a biztonsági szemléken, amelyeken egy bizottság balesetvédelmi és munkaegészségügyi szempontból vizsgál meg egy-egy üzemet. Az orvos rendszerint elnöke az üzemi Vöröskereszt-szervezetnek, részt vesz a polgári védelmi oktatásban, és segít az elsősegélynyújtó tanfolyamok szervezésében és lebonyolításában. Olykor az üzem jellegének megfelelő egyedi vizsgálatokat is el kell végezni. Korábban a mosószerek gyártása során fellépő ártalmakat vizsgáltam, jelenleg pedig a zajártalom csökkentésén dolgozunk a Hajdú megyei KÖJÁL zajállomásának segítségével. Havonta egyszer egészségügyi felvilágosító előadást tartok az üzem területén, rendszerint sok érdeklődő jelenlétében. — A sokféle munka elvégzéséhez megvannak-e a megfelelő körülmények? — A 1 műszerezettségünk elég jó. A vállalat szívesen áldoz műszerek beszerzésére. Van például audiométerünk, amely 1800 dollárba került. Egy másik műszer beszerzése most történik, körülbelül 10 ezer forintos kiadást jelent. A rendelő eléggé szűkössé vált. különösen a váróhelyiségbe férnek kevesen. Hamarosan ez a gond is megszűnik, bővíteni fogják a rendelőt. Javított a helyzetünkön a kórházzal kötött szocialista szerződés is. A vállalat műszerhasználatot, műszerész és karbantartó szakmunkát ad a kórháznak, amelynek a segítségével viszont a laborvizsgálatokat helyben el lehet végezni. A nőgyógyászati szakrendelés bevezetése is a szerződés nyomán történt. — Előfordul, hogy egyes üzemekben ,az orvos balesetvédelmi és munkaegészségügyi megelőző tevékenységét fölösleges akadékoskodásnak tartják,' ami csak gátolja, a munkát. Vannak-e ilyen tapasztalatai ? — Nálunk nem jelentkezik ilyen vélemény. A vezetők és a dolgozók egyaránt tudják, hogy a balesetek, a betegségek megelőzése mindnyájuk érdeke. Tizennégy éve dolgozom a Vegyiművekben, ismerem az üzemeket. Jó a kapcsolatom a vezetőkkel és a dolgozókkal is. Sok dolgot egy szóra el tudunk intézni, amihez máshol talán hosszú levelezgetésre volna szükség. B. A. vv*vvvwwvvi»wvwwv»wwvvwvwwwv»% JÓ SZÉLBEN Riportsorozat Jászdózsáról I. özvegy Sedon József né feílebbezésfélét írt a szövetkezet elnökének: „ön azért jptt ide, hogy a kommunizmust szerettesse meg velünk... Isten áldását kérem munkája sikerére” — így végződik levele. Forgatom a papírt a jászdózsai tsz, valamikor lakóház volt, irodáján. Elgondolkodom: 1972-ben kellene még megszeret-e tni a szocializmust a dózsaiakkal? Aztán nyakamba veszem a kékszemű kis Tarna partjára települt falu utcáit, s már tudom,' mikor a barázdákat összeszántotta a traktor az emberek még olyan külön voltak, mint a fekete meg a fehér. A barázdák összevetése sem ment könnyen. Bartha István homoki tanyai parasztember .benn járt a piacon a faluban ötvenkienc tavaszán. Ment ki a vonathoz Nagyhalomra. A kalapját a földhöz vágta. — Abból senki nem eszik, hogy én a kolhozba bemenjek. Az emberek egy része nevette. más része biztatta. A pártvezetőség-választás után — 1971-ben — a taggyűlés befejeztével köszöntötték az új vezetőségi tagokat. Gyurkó József a párttitkár odament Bartha Istvánhoz. — Na Pista hitted volna-e, hogy mi még egy pártvezetőségbe kerülünk valamikor. Nevették. Legénykorukban mindig ellenlábasok voltak. Bartha István nem messze lakik a tanácsházától, a falu közepén. Mégse találom egy(. teljes napig. Berényben van — mondják — a tsz boreladását intézi. Este visszamegyek. — Elment a párttaggyűlésre — hajol fel a felesége a mosógép mellől. Másnap délben futunk össze. Akkorra már tudom róla: politizá'ó, közügyeket intézni szerető emberként becsülik Bartha Istvánt. Kertészeti brigádvezető, tanácstag is. — Nagy fordulat — célzok rá ötvenkilencre. Bort hoz. Tisztát, sárgát, mint az olaj. — Tőkebor, ha meg nem veti. Kiisszuk a .. poharakat. Tudom, hogy így könnyebb az embernek önmagára visszatekinteni. — Azt a kalapcsapkodást már csak úgy rámondják. A többi úgy volt, azon nincs mit tagadni. Tizennyolc hold föló volt a kezemen. Szépen éltünk, az öregebb fiam már dolgozott a gazdaságban. Ügy álltunk, hogy én négy lovat, két tehenet, két hasas disznót adtam át a tsz-nek. Csak az mi yen érték. Újra tölti a poharakat. — Én is kinn születtem a homokon. a feleségem is, minden rokonunk, minden ősünk is. Arra számoltunk, a gyerekekre is ezt hagyjuk. Nézem a napsütött arcú, csizmás parasztembert. — Nagyon nehéz volt? — Mikor én a tollat felemeltem, akkortól már nem néztem hátra. Azt mondtam a feleségemnek is: most már azon gondolkozzunk asszony, ebbe a világba hogy vegyük az irányt Nagycsalád, nagy rokonság a miénk, kérdezgettek mindig. Ügy tettem: ha ennek így kell lenni, akkor ezt így kell csinálni. így csinálta. Elvégezte a 7—8. osztályt. Elküldték Gödöllőre vezetőképző iskolára. — Mindig a bizonyítékot kutattam, vártam, hogy ez a jobb. Fiatalok és a szabad idő Vágyak, le Délelőtt fél kilenc. Az iskolákban tart a tanítás, a karcagi presszóban mégis feltűnően sok fiatal üldögél. Lányok, fiúk beszélgetnek a pohár Colájuk mellett. Az egyik asztalnál négy kislány tereferél, láthatóan, unatkoznak. — írni akar rólunk? — lepődik meg az egyik, amikor megszólítom őket. Rövid kupaktanács, aztán a szőkehajú szószóló beleegyezően bólint. — Rendben van, de a nevünket ne említse, mert a főnökeink szemében amúgy is „rossz lányok” vagyunk. Mint rövidesen kiderül a négy tizenéves kereskedelmi ipari tanuló. — Tiszafüredről járunk hetente kétszer Karcagra. A tanítás ugyan csak háromnegyed egykor kezdődik, de a vonatunk már reggel nyolcra itt van. Addig mit tudunk csinálni? Beülünk ide a presszóba, és beszélgetünk — tárja szét karjait egyikük. Néhány perc múlva már szín,te egymás szavába vágva beszélnek: — Az iskolában már tavaly megígérték, hogy lesz valami helyiség, ahol a délelőttöket eltölthetjük, de eddig semmit sem tettek. — A többi fiatal, akiket itt lát, szintén ezért ücsörög itt. — Mennyi szabad idejük van naponta? — Amikor Karcagra jövünk, akkor ez a négy-öt óra. A hét többi napján valamennyien, dolgozunk valamelyik ABC-ben Tiszafüreden. Olyankor öt-hat óránk van, amit azzal tölthetünk, amivel akarjuk. — És azt mivel töltik? — Hát... Sétálunk, szövegelünk egymással, vagy elmegyünk ott is a presszóba. — Fiatalok vagyunk, most kell szórakozni, nem? — Ezért tartanak egyébként „rossz lányoknak” bennünket. — KISZ-tagok? — Igen,, de az nem jelent semmit. Az ipari tanulókat ott is lenézik. Pedig valamennyien négyes rendű tanulók vagyunk. — Ügy tudom, hogy Tiszafüreden van egy K.ISZ- klub is. — Tavaly nyílt, de már csak olyanok járnak oda, akiknek a társaságát inkább elkerüli az ember. Füreden sincs más lehetőség a preszszónál... * * * Szolnok megyében mintegy százezer KISZ-korosztályú fiatal él, — harmincezren tagjai az ifjúsági szövetségnek — három-négy-öt-hat óra szabad idejük van naponta. Mivel töltik? „Moziba járok”, „olvasok”, „sportolok”, „magnózunk”, „elmegyünk táncolni” •— válaszoltak a kérdésre legtöbben, de nem ritkán mondták azt is, hogy „semmit”, amin általában a tétlen csavargást értették. * * * Szolnokon a Híd bisztró játékautomatája szinte állandóan foglalt. Tizenévesek tömik két forintosokkal, találomra kérdeztem meg az egyik ifjút: — Mindennap ide jár? — Igen, szinte mindennap. — Ezenkívül mivel tölti a szabad idejét? — Semmivel. Délelőtt gimnáziumban vagyok, utána beugróm ide. A szüleimtől mindennap kapok tíz forint zsebpénzt, az öt játszma vagy több, ha szabad asztalt is kapok. Amikor elfogy a pénzem, nézem a többieket. A nevemet nehogy kiírja, mert anyámék tízóraira meg süteményre adják a tízest. ' Egyébként néha elmegyek moziba. No persze néhány órát a tankönyvek mellett is el kell tölteni. Tudja, jó lenne egy nagy ifjúsági szórakozóhely, ahol minden együtt lenne. Játékok könyvek, újságok, magnó és táncolni is lehetne. Mert időnk az tényleg van ... * * * Lapozgatom a megyei főügyészség jelentését, amely a fiatalok, a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények számának alakulását, a megelőzés lehetőségeit taglalja. Két mondatot szó szerint idézek: „Számos probléma vár még megoldásra, például a 14—18 év közötti fiatalok munkába helyezése, és különösen az olyan 14—16 év közöttieké, akik elfoglaltság hiányában — s ez sokszor rajtuk kívülálló okokra vezethető vissza — Idejük nagy részét áz utcán, parkokban töltik, ami a bűnözésre csábítás veszélyét rejti magában. Szervezettebbé kellene tenni ezeknek a fiataloknak a foglalkoztatását, kulturális és szórakozási igényeik kielégítését.. * * * Mihály Etelka a túrkevei Ruházati Ktsz-ben művezető. Huszonkétéves, naponta öthat óra szabad ideje van. — Hogy azt mivel töltöm? Olvasok vagy a barátnőmmel beszélgetek, esetleg tévét nézek. Másra itt nemigen van lehetőség. A vendéglő és az egyik presszó gyakorlatilag kocsma, így oda se járok. — És a KISZ? — Márciusban kiléptem, mert nem találtam értelmét Csupán a tagdíjat fizettük, annyi volt a „szervezeti élet...” A vázolt kép egyáltalán nem hízelgő. Néhány vagy akár több száz fiatal véleménye alapján is nehéz lenne a reális helyzetet egy rivid riportban visszaadni. Kétségtelen, hogy a becsületesen tanuló, dolgozó fiatalok, szabad idejüket is igyekszenek hasznosan, kellemesen eltölteni, az adott lehetőségek keretein belül. Azok pedig eléggé szűkre szabottak, főleg a kisebb városokban, a falvakról nem is beszélve. Hogy kinek és mit kellene termi ? Az MSZMP Központi Bizottsága az 1970. február 19-i határozatában világosan rögzítette: „A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a társadalom intézményei és szervei nagyobb nevelőhatást gyakoroljanak az ifjúság életére, az iskolában, munkahelyen ás szabad időben egyaránt. Nevelő tevékenységük jobban igazodjon az élet mai ellentmondásos valóságához, a fiatalok fejlettségéhez és igényeihez.. Ezt már „csak” meg kellene valósítani... Zámbó Árpád A konyhaablakban Szabad Föld, Néplap, a szobában tévé. rádió, könyvek. Bartha István úgy számítja, 1966-ban kapta meg a bizonyítékot. Házat vettek a faluban, berendezték szépen. Nagyobb fia kitanulta a traktorosságot, a kisebb fiú szakmunkás. Sorban megvették a háztartási gépeket. — Énnekem változott meg igazán az életem — mondogatta a felesége. — Nappal kijárok a termelőszövetkezetbe, utána mindent géppel végzek itthon. Kinn a határban is megfigyelt valamit Bartha István. — Ha úgy mentem ki a brigádhoz, hogy nem olvastam az újságot, nem láttam a tévét, baj volt. Nem tudtam beleszólni a beszélgetésbe. A legtöbbször az járja: mit adott az este a tévé. Járta a határt, az övékét is. a másokét is. Sok' helyen nagyobb változásokat látott. — Én meggyőződtem. Ez jó ügy. ezt támogatni kell. A következő évben belépett a pártba. — Két év óta a többi embernél is megnyugvást tapaszta’ok. Ahogy a mostani elnökék pengetik a húrt, ha ígv kitartanak, nem is lehet itt baj. Délre jár az idő. Bartha Istvánná fácánt, nyulat főz ebédre. Vasárnaponként vadászni jár Bartha István. — Ez a sportóm — nevet hozzá. Elbúcsúzom Bartháéktól. Szép nagy házban élnek. Sétálok még egyet a kis Tarna partján, végiggondolom egy bizakodó, magára talált ember életét. A kőhídhoz, a kanyarulathoz érek. Lám. mondom magamnak, az emberek élete is csak olyan, mint a folyóké- Kanyarognak aztán egyenesbe érnek. A Bartha Istváné abba ért. F.lég sima út volt, ha úgv vesszük- Dehát ő csak egy ember Jászr dózsa háromezernégyszázhar* mincnégy lakója közül. És a többieké? Az akkori Tamamenti Tsz főállattenyésztője 1966-ban felkereste Gulyás József tanácselnököt. — Én felmondok Józsika. — Már miért István bácsi? — Az az én dolgom, Józsika — mondta. Le is köszönt. Jászdózsai parasztember, úgy lett állattenyésztő ötvenkttencben. — hogv a legtöbbet értett a belének közül aZ állattenvésztéhez. Rábeszélték, vál'oliq el ezt a posztot. Nem sok jószáguk volt. Nem is nagyon vette komolyan az elején az emberek egy része, Táj ti István, a két éve Jászapátiból ideszármazott tsz'elnök nemrég kifakadt a pincéskúti dűlőben. Ott van a volt Űj Hajnal Tsz első istállója. — Szerfás, nádtetős kóceráj, átok már a közös gazdaság nyakán. Az állatgondozóknak a legnehezebb dolgozni benne— Látják — mondta nekik az elnök — ha akkor ötvenkilencben mindjárt komolyab épületbe vágnak, akkor -még könnyebben adtak rá hitelt is, — Ügy voltunk ám még akkor azzal elnök elvtárs. — Hogy voltak? Csend lett, kínős csend- Végre aztán az egyikük csak elnyoszörögte: — Ügy voltunk vele, hogy a tsz úgy se él sokáig. Ne menjünk bele költségekbe, mert vissza kell maid fizetni valakinek. Ebből meg csak visszavezetjük a teheneket, ha végé lesz. Egv szál gvufa neki, aztán volt is közös istálló, meg nem is. A tanyai, a jól álló egyéniek szövetkezete volt az Üj Hajnal. Ugyanezek az emberek a volt nincstelenek tsz-ével egyesülve. — most együtt megszavazták, korszerű tehenészeti telenet építenek 1973-ban. (Folytatmk) Borzak Lajos
