Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-20 / 299. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. december 20. A mikrobiológia nagy tudósa LOUIS PASTEUR (lo22—lb9ö) 150 éve született a francia nemzet és az egyetemes tudomány nagy egyénisége, Louis Pasteur, vegyész és bakteriológus, a mikrobiológia egyik megteremtője. Párizsban végezte el a tanárképzőt, majd a Sorboiunon szerzett fizikai és kémiai diplomát. Már korai munkájával, amelyben a bor. kősav és a szőlősav összetételével foglalkozott, kihívta kora legjelesebb vegyészeinek az elismerését. Később szegényes laboratóriumában az alkoholos erjedést tanulmányozta, és felfedezte az erjedést okozó mikrobákat. És ezzel közismertté tette nevét. Az erjedés elméletén messze túllépve ezzel megcáfolta az ősnemzés vagy másként a teremtő erő elvét. További munkássága során megfejtette a Franciaország bortermő vidékeit sújtó bőrbetegség bakteriológiai okát, és bevezette a pasztőrözés eljárását, vagyis a mikrobák ártalmatlanná tételét félmelegítéssel. E munkássága irányította a kutatók figyelmét a sebgennyedés elleni védekezés, az aniiszepszis alkalmazására. Érdeklődése as orvosi területek felé fordult. 1877- bcn megkezdte a lépfene kórokozóinak a kutatását, s közben tisztázta többféle egyéb betegség (septikaemia, anthrax) fertőzési mechaniz. musát. Tanai megvédése érdekében szenvedélyes vitá-50 éves a S7ovjetmjió hat folytatott kora tekintélyes tudósaival, sőt ellenitétbe került Robert Kochhal is. 1879-ben mesterséges immunitást hozott létre, majd a felfedezett vírus gyengítésén fáradozott. Kidolgozta a vakcinálás módszerét, és bejelentette a lépfene elleni védőoltás felfedezését. E munkájáért beválasztották a francia Akadémia halhatatlanjai közé, hiszen ezzel új irányt alapított az orvostudományban. Ezután a veszettségre fordította figyelmét. Előbb a kórokozót kutatta, majd az ismeretlen vírus gyengítésének a lehetőségét. Rájött, hogyha a hosszú lappangási idő alatt sikerül gyengített vírussal immunizálnia a szervezetet, akkor a kórokozó nem jut el az idegrendszerig és nem tudja azt károsítani. Tömeges állatkísérletekkel sikerült kidolgoznia olyan oltóanyagot, amely rövid idő alatt hatásos. E felfedezéséből nőtt ki az 1888-as közadakozásból felépült Pasteur-intézet. amelyet a világ minden táján hasonlók követtek, így hazánkban is. A szenvedélyes harcokba belefáradt Pasteur utolsó éveit nyugalomban töltötte. 1895-ben halt meg, sírját a P asteuf-intézetben helyezték el. Az orvostudomány és az emberiség neki köszönheti a láthatatlan kórokozók elleni eredményes harcot. Az orosz nyelv a híd... Amikor a litván nép 1940'ben csatlakozott a szovjet népek családjához, nagy segítséget kapott a testvéri köztársaságoktól. Megnyíltak előtte az eredményes alkotó munka lehetőségei. A litvániai szovjet hatalommal egyidős a köztársaság tudományos akadémiája, az állami filharmónia, a képzőművészeti főiskola, a litván állami ének- és táncegyüttes, az írószövetség és sok más alkotói szövetség. Litvániában évente 5 millió példányban jelennek meg népünk és más országok íróinak alkotásai litván nyelven. Az elmúlt öt évben a szocialista országok íróinak 129 könyvét adták ki. több mint 2,5 millió példányban. A litván szocialista irodalom ma nemcsak köztársaságunkban és a soknemzetiségű Szovjetunióban, de annak határain túl is ismert, műveiket 32 szovjet nép nyelvére és 20 külföldi nyelvre fordították le. És ebben nagy szerepé van az érsz nyelvnek, amely a szovjet népek kölcsönös kapcsolatának és egy hőforrásának, a legnemesebb hazai és külföldi kulturális cserének a hatékony eszköze. A litván {rók nesztora, J. .KelíuotisK, aki nehéz és tévedésektől sem mentes utat végigjárva népével maradt, így utasította vissza a nacionalista litván emigránsok vádaskodásait: „Biztosíthatom Szovjet-Litván ia ellenségeit, hogy köztársaságunk soha nem volt annyira litván, mint ma. A litván népet szoros és éltéphetetlen barátság szálai fűzik az' oroszokhoz és soknemzetiségű országunk más népeihez. Egy olyan kis népnek, mint a mienk, elengedhetetlen a második nyelv, ha ki akar jutni a világ elé. A litván sajtó a 30-as években már sokat cikkezett arróL melyik nyelv legyen az. A nyelv problémáját a szovjet hatalom megoldotta. — Az orosz nyelv lett a híd, — amelynek segítségével nemcsak a többi szovjet néppel érintkezünk, hanem amelynek közvetítésével irodalmunk ismertté válik a világ drámai színház Weimar ban és az NDK más városaiban mutatkozott be. Pozsonyból két grafikusunk — Szteponavicsusz és Zsilite — elhozta a legjobb gyermekkönyvrllusztrációért járó Aranyalmát, — két kerámikusunk, Baukauszkate és Sulgaj te munkáit pedig Olaszország-Gediminasz Jokubonisz Lenin-dijas szobrász sok országában". A litván írók, művészek idősebb korosztálya a búr* zsoá hatalom idején mélységesen fájlalta, hogy kultúránk oly kevéssé ismert külföldön. Ma a litván művészet képviselői határainkon túl is sikerrel szerepelnek. A Lit* vánia-művészegyüttesnek —• Finnország, Dánia. Chile közönsége tapsolt. — A litván ban aranyéremmel tüntették ki. Mindez arr(jl tanúskodik, hogy a Szovjetunió soknemzetiségű szovjet köztársaságainak szocialista kultúrájával együttműködve milyen nagyszerű magaslatokat hódított meg a litván kultúra. VAKÁCIÓ Filmek diákoknak A december végi és január eleji moziműsorban a vakációzó kis- és nagydiákoknak egyaránt jó időtöltést kínáló filmek szerepelnek. A legkisebbeknek szól „A hét holló” című csehszlovák, lengyel és NDK rajz- és bábfilmekből álló önálló rorozat. A nagyobbaknak „Az ellopott csata” című, színes szélesvásznú NDK kosztümös kalandfilmet, A bolondos újoncok” című zenés francia vígjátékot, a „Tizenévesek” című lengyel filmet, s a Marx fivérek régen készült, de ma is ellenállhatatlanul mulatságos amerikai burleszkjét, „A botrány az operában” címűt kínálják a mozik. — Ugyancsak ennek a korosztálynak szerezhet kellemes időtöltést az „Atamán halála” című kétrészes, színes szélesvásznú szinkronizált szovjet kalandfilm és a „Mi, elveszett lányok” című csehszlovák ifjúsági darab, a nálunk is népszerű — Jarka Schallerova főszereplésével. Lvov északkeleti szélén néhány évvel ezelőtt szokatlan alakú épületek tűntek fel: fából készült templom, szalmakunyhó, vízimalom. A Sevcsenko parkban megkezdődött a jellegzetes falusi épületeket bemutató skanzen építése. Ez a város tizenkettedik múzeuma. Építését a városi tanács irányítja, és költségeit is az fedezi. A falusi épületeken kívül a legfontosabb munkaeszközöket és Nyugat-Ukrajna különböző etnikai csoportjainak művészi emlékeit is bemutatják itt. A múzeum látogatói a kiállítás megtekintésével képet alkothatnak maguknak elődeik kulturális örökségéről. Képünkön: Hucul falus ház a, Ívovi skanzenben. „ lljszínes kiadványok, könyvek December 31-ig sok érdekes, színes képekkel illusztrált kiadványt és könyvet bocsát ki az MSZBT a Szovjetunió fennállásának '50. évfordulója alkalmából. Például a Kossuth Könyvkiadóval közösen a napokban minikönyvet jelentetett meg. Az „Ötven éves a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége’’ című- kiskönyvből a jövő héten 5000 kerül a könyvboltok polcaira. — Ugyancsak a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg dr. Berecz Jánosnak, az MSZMP KB külügyi osztálya helyettes vezetőjének a „Baráti szövetségben” című könyve. A 20 000 példányban kibocsátott, eredeti képekkel illusztrált mű áttekintést nyújt a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság po- Itiikai, állami, gazdasági és kulturális kapcsolatainak több évtizedes fejlődéséről, alakulásáról. A jelentős mű kiadásának külön aktualitást ad 1973. február 28-a, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között 25 évvel ezelőtt létrejött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés dátuma. Ezenkívül ötkötetes reprezentatív sorozat készül a Szovjetunió 15 köztársaságának megismertetésére. Az első kötet/ a legnagyobb szovjet köztársaság, az OSZSZSZK földrajzát, gazdasági életét, történetét és művészetét mutatja be. A második Ukrajnáról, Belorussziáról és Moldaváról szól. A további három kötet 1973- ban készül el. = , .KÉPERNYŐJE U# ELŐTT A múlt hét műsorából — jó leiekkel — több irodalommal kapcsolatos vagy éppen, a szépirodalomban fogant tévéprogramra hívhatnám fel emlékeztetőül nézőtársaim figyelmét. Idézhetném a jól sikerült, valóban olvasásra sőt könyvvásárlásra ingerlő, étvágygerjesztő Téli könyvvásár ’72, vagy a gondolatokban gazdag és éppen ezért gondolatébresztő Boldizsár Iván-műsort, a szombat este fő műsorát. Igaz, fájdalmas tévedésnek is tanúi lehettünk Ady tárcájának, a Tóth Gaszton rúg című novella „springeresítésének” a képernyőn, amin értendő, bogy a néhány oldalas Ady írás csupán kiindulópontként szolgált az átdolgozó Springer Mártának, hogy képzeletének szárnyai megmozdulhassanak. Az efféle megoldás, az eredeti írás népszerűsítését szolgáló Olvasta-e sorozatban egyenlő a néző félrevezetésével. A vegyes érzéseket kiváltó tévésítés. amelynek hatását még a színészi játék feltűnő gyengesége is csökkentette, aligha tett jó szolgálatot a novellaíró Ady népszerűsítésének Nem úgy a vasárnap este látott tévéfilm, az Aranyliba. amelyet több szempontból is figyelemreméltó eredményes vállalkozásként könyvelhetünk el. Az Aranyliba A tevefilm cselekménye nem egyetlen, a címadó novellára épült csupán, jóllehet gerincét az Aranyliba története adta. Több, az emigráció világát bemutató Illés Béla írásból született — Kuczka Péter forgatókönyvírói beavatkozásával. Talán ennek is tudható be a tévéfilm kompozíciós töredezettsége, hogy tudniillik a képernyőn látott történet nem minden elemében alkotott igazán szoros egységet. Viszont teljes képet festett az emigráció bonyolult, összetett . világáról, amelyben a legkülönbözőbb típusok éltek együtt. Megtalálható közöttük az őrült filozófus, a fantaszta, éppúgy, mint az igazi forradalmár. Ezek a figurák lehetnének akár egy-egy anekdótikus történet szereplői is, de ezúttal az egyébként anekdotizáló, mesemondásra hajlamos Illés Béla bennük sorsokat villant fel, komorló háttérrel. Valamennyiük sorsának mélyébe lát. „Nem bolondok ezek — írja — csak mindegyiknek van valami története. Ki a háborúban vett részt, ki meg valamelyik vesztett forradalomban. Egyiknek rossz volt az idege, a másiknak jó a szeme. Azok kórházba, ezek börtönbe kerültek. Utána pedig ...” Illés Béla aki maga is ette az emigráció keserű kenyerét, ezúttal illúziók nélkül, bár korántsem hidegen ábrázolja, mutatja be ezt a világot. Könyörtelen, képek az idegenbe űzött hazátlanok bonyolult világáról, amelyben ki tudja hány és miféle veszély leselkedik, fenyeget és amelyben milyen nagy a kísértés az emberi gyengeségre, s amelyben bizony csak az erősek, a forradalmárok képesek úrrá lenni minden veszélyen. Azok, mint a film Bálint Gézája Is. akiket nem a pénz és a jólét, hanem az eszme aranylibája vonz, az ragadja őket magához miként vasat a mágnes. Illés Béla egy ideig talán ismeretlen arcát mutatta meg az Esztergályos Károly rendezte tévéfilm. Komor titokzatos világ, helyenként ■ abszurdnak tűnő figurákkal de amelyikből ezúttal sem hiányzik a poézis, a költészet. A rendezés egyik érdeme, hogy ezt a költészetet is felfedezte, s a barátság, a szerelem, s az egymáson való segítés megnyilvánuló érzelmeit finom, pasztelles színekben rakta fel az emigráció titokzatos „vásznára”. Szép és mértéktartó gyengédséggel ábrázolta például a kávémérés tulajdonosnőjének, a fiatal Dunyának és a pincérnek „felcsapott” forradalmárnak szerelmi kapcsolatát. A zárójelenet, a távolba nyíló utca képével, az újabb küldetésre vidáman induló ifjú forradalmárral, az életigenlésnek azokat a hangjait szólaltatta meg, amelynek az elkötelezett író forradalmas hitéből fakadnak. Így tehát, jóllehet a tévéfilm több részletben és elemben eltért Illés Béla eredeti történetétől, elmaradtak mozzanatok, mint például a kis Stahli megdöbbentő öngyilkossága, aki magára maradva félelmében késsel elvágja a nyakát, és a púpos vöröshajű Dunyából is csinos szemrevaló lány lett a filmben, mégis alapjában híven tudta visszadani az író véleményét, ítéletét és érzelmi viszonyát is a húszas évek bécsi emigránsainak életéről, illetve életéhez. A színészi alakítások közül kiemelkedett Madaras József különös képletű Asszír királya, Bálint András nyugtalan és vibráló feszültségű forradalmára, Bodnár Erika sorsának kivetett Dunyája, de egyébként valamennyi színész még villanásnyi szerepekben is markáns figurát formált, ami az igényes rendezői színészvezetésnek: is érdeme. Keressük Petőfit Lélekemelő pillanatok éppúgy akadtak a Petőfi „népszerűségét nyomozó” riportfilm-sorozatban, mint kínos mozzanatok. Megindulással hallgathattuk egy-egy riportalany, mondjuk Piri néni produkcióját, aki együttérzésünktől kísérve szívhez szólóan „döcögött el” egy Petőfi verset. Jó volt hallani és látni, hogy lát. Mégis csak vannak a nép körében is akik ismerik és szeretik a nép költőjét. Ugyanakkor bizonyos türelmetlenséggel szemlélhettük, hogy az egyébként szenvedélyes versmondó Berek Kati riporteri munkájában menynyire tartózkodott a szenvedélyes elvi harcos, hadakozó megnyilatkozástól. Kérdező passzivitása nem egy esetben, például a budapesti egyetemistákkal. készült riportban, az izgalmas vita lehetőségétől és az egyértelmű állásfoglalás kimondásától fosztotta meg a riport készítőinek szurkoló nézőt. Nem vált előnyére a riportsorozatnak továbbá. hogy olykor Berek Kati nem ivérdezett, hanem kikérdezett, iskolásán, szárazán és unalmasan. Higgyünk a tekintélyes szakmai zsűrinek:, színvonalas énekversenyt láthattunk a képernyőn. Kételkedem azonban, hogy ez lett volna-e a legjobb megoldás a magyar és a XX. századi műzene propagálására. Igaz. gyönyörűséggel hallgattam a népdalokat, á Kodály-dalokat is. De már hidegen hagytak és az a gyanúm, rajtam kívül másokat is a többnyire idegen nyelven megszólaltatott, bonyolult hangzásvilágú modem dalok. Hatvanadik születésnapján a szépírő gondalataival állott nézői elé Boldizsár Iván, akit a képernyőről mint a kalandos utazások mesélőjét ismerhetjük leginkább. A második világháború borzalmait túlélő író lelkiismeretével, s talán lelkiismeretfupdalásával vallott elhalt kortársai tragédiájáról, a fasizmus idején adódó emberi konfliktusokról. Nem a dráma feszítő ereiével, csupán a dialógok hullámhosszán; V; *•
