Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
1972. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Togliatti város építői MOSZKVA Nemrégiben Tb°ag“a^’t az amerikai gépkocsi- és űrhajógyártó ipari munkások egyesített szakszervezetének vezető munkatársaiból álló küldöttség. A tengerentúli vendégek több órán át járták a Volgái Autógyár műhelyeit és őszintén el voltak ragadtatva a látottaktól. — Hihetetlen! — kiáltott fel a küldöttség egyik tagja. — Alig négy év telt el az első kapavágástól az első gépkocsiig. Jól emlékszem Leonyid Petkunasznak, az Autógyárépítő tröszt brigádvezetőjének szavaira: — Litván vagyok — mondta Petkunasz. — Klajpedá- ból érkeztem Togliattiba. Hajógyárban dolgoztam ott. Most pedig egy olyan brigádba tartozom, amelynek tagjai oroszok, ukránok, tatárok és hazánk más nemzetiségű fiai. Az autógyárat ötvennyolc féle nemzetiségű emberek építik. Ebben, rejlik üzemünk titka. Az ötéves tervleef£í! gyobb építkezését sokezer szál fűzi valamennyi szövetségi köztársaság üzemeihez, tudományos kutató intézményeihez. S itt meg kell neveznem egy számot. Gondolják csak el: az ország mintegy 1700 üzeme szállított és még ma is szállít különböző anyagokat és alkatrészeket a Volgái Autógyárnak. Alma-Atából villamos berendezés érkezik, Jerevánból szivattyúk, Lvovból rakodógépek, Rigából festék, Kisinevből hidroemelők ... Vannak építkezések, amelyek iránt általános érdeklődés nyilvánul meg. Ilyen volt a Bnyeprogesz és az Amur menti Komszomolszk a harmincas években, a nácik által lerombolt Sztálingrád a negyvenes években. Bratszk az ötvenes esztendőkben. A hatvanas években, pontosabban, 1967-ben ilyen országos méretű építkezés volt a Volgái Autógyár építése. A Kujbisevhidrosz- troj, a városi pártbizottság és a városi tanács, a kom- szomolszervezetek címére rengeteg levél érkezett. „Leszereltünk a katonaságtól. Szeretnénk a Volga Autógyárban dolgozni...” „Most fejeztem be az iskolát, s Togliattiba utazom ...” „Szeretnék most ott lenni, ahol nehéz munka folyik. Hajlandó vagyok Önöknél bármilyen munkát elvállalni....” Aligha akad az országban megye vagy vidék, autonóm köztársaság vagy nemzetiségi körzet, amely ne küldte volna el képviselőit Togliattiba is. A sztyeppe kellős közepén a földből nőttek ki a műhelyek. Az egyik ilyen műhely hossza két kilométer, szélessége ötszáz méter. Mindezeket a termelő helyiségeket rövid idő alatt kellett felépítése. S a gyárba négyezer kiválóan képzett szakember érkezett. Léo jenek be £ márványborítású paneleket, falakat láthatnak. Beszélgetés közben megemlítik Önöknek a grúz származású Giva Revizasvili mérnököt, s hozzáteszik: „Évszázad óra szólót alkotott!” Eszembe jut az egyik tavaszon. Súlyos megpróbáltatáson ment keresztül akkoriban az építkezés. Árvíz öntötte el az utakat. A víz azzal fenyegetett, hogy elönti a hatalmas katlanokat, amelyekben az alapok betonozása folyt. Az árvíz napjaiban a rohambrigádok egyetlen órára sem hagyták el munkahelyüket. Senki sem kérte őket erre. Az emberek szívükre hallgattak. Azt mondták: Ismerjük a helyzetet, majd felvesszük a harcot az elemi erőkkel. Amikor a földmunkák kerültek előtérbe, új munkahősök tűntek fel. Köztük olyan kommunista brigádvezetők, mint az orosz Viktor Bikov és az ukrán Iván Ke- migajlo. Javasolták, hogy hozzák létre a komplex gépesített brigádokat, amelyeknek tagjai volnának a exkavátorkezelők, gépkocsivezetők és buldózervezetők. Ezzel véget vetettek a szállító és rakodógépek rendszertelen munkájának. Együtt dolgozva csaknem a kétszeresére növelték a munkatermelékenységet. A brigádvezetők kezdeményezését nagyra értékelték: Bikovot Le- nin-renddel, s barátját, Re- migajlot az Októberi Forradalom renddel tüntették ki. A miLnr megindult az UUIHUI autógyár építése, minden munkahelyen, ilyen szövegű plakátok függtek: Apáink Magnyitkát, mi autógyárat építünk! A Volgái autógyáróriús egyre terebélyesedik. Nincs messze az idő, amikor üzemelni kezd a gyár harmadik részlege. S amint elkészül az egész gyár, segít majd a másik autógyáróriás, a Kámai Gépkocsigyár fejlődésében. N. Obolonkov, a toglaitti városi pártbizottság első titkára Kibernetikai enciklopédia A világ első kibernetikai enciklopédiája Ukrajnában jelenik meg. A kétkötetes mű szerkesztésében az ukrán tudósok mellett moszkvai, le- ningrádi és más szovjet szakemberek is részt vesznek. Az enciklopédia felöleli a kibernetika minden ágát és valamennyi alkalmazási területét. Alapos ismertetést ad az algoritmusok elméletéről, a matematikai logikáról, adatokat közöl az elektronikus számítógépek szerkezetéről, a kibernetikai készülékekről és népgazdasági felhasználásukról. Részletes magyarázatokkal szolgál a kibernetika új tudományos irányzatairól és új ágairól, például a technikai rendszerek irányításának elméletével foglalkozó technikai kibernetikáról. Fennállásának 825 esztendeje alatt Moszkva mindig épült. El-eltűnt a régi, s a mindenkori szükségleteknek megfelelően megjelent az új. E történelmi folyamatban azonban a múltban sok ösz- tönösség vöt, a városépítés törvényei nem érvényesültek. Most Moszkva központjában minden építkezés az új építészeti formáknak a hagyományos városképpel való á! gondolt összehangolását igényli. Az építészek és az építők meg akarják őrizni a régi Moszkva varázsát s ugyanakkor eleget akarnak tenni az új városépítési fel- daiknak is: széles sugárutakat hioalcat, tereket terveznek, hogy modem nagyvárossá tegyék patinás városukat. A városfejlesztési állandó kiállítás a XX. század utolsó évtizedének Moszkváját mutatja, amikor Moszkva lakossága 13 millió lesz. A maketten a Kalinyin sugárút és környékének távlati képe Horgász-tó az osztankinoi 533 méter magas tvadótorony mellett Olimpia — orosz nyelvből Azok, akik ismerték Ga- garint, vagy találkoztak vele, emlékeznek rá, hogy mindig vele volt a család, a gyerekek. Elképzelhetetlennek tűnik úgy beszélni Ga- garinról, hogy ne említsük lányait, Lénát és Gálját, vagy feleségét, Valentyinát. S gyermekeiről sem szólhatunk úgy, hogy ne beszéljünk apjukról, hiszen az ő lányai mosolyában, viselkedésében, tehetségében él tovább. Otthonában mindenütt a gyermekeiről és jövőjükről való gondoskodás jeleivel találkozunk, leveleiben, ajándékaiban, ajánlásaiban egyaránt. Fellapozom Arkagyij Gajdar összes művének első kötetét. Gagarin kézírásával ez áll benne: „Drága Lé- nocskámnak, születésnapjára. Legyen az embereknek szükségük rád, úgy, ahogy szükségük van Arkagyij Petro- vics Gajdarra. 1965. IV. 17.” Őriznek a családban egy filmszalagot — Léna iskolába indul. „Első nap az első osztályban” — ezt Gagarinék kérésére Valerij Bikovszkij vitte filmre. 1968 őszén a fiatalabb Gagarin kislány, Gálja is iskolába ment. Apja ezt már nem élte meg... Édesanyja kezébe adta az elsősök könyvét, a „Csillagocskát”. — Olvasd el, ezt apuka írta neked és a többi hozzád hasonló gyereknek. És Gálja elolvasta: — „Kedves barátom! Gratulálok, te egészen nagy lettél, lám, már iskolás vagy. Fontos, nehéz feladatok várnak, megtanulsz írni, olvasni, számolni. A földiín mindenki: pilóták és, agro- nómusok, munkások és tengerészek. kolhoztagok és művészek épp úgy a füzetbe húzott első vonallal, a táblára írt első betűvel, az ábc-s könyv első szavával kezdték a tanulást. Az iskolában nemcsak művelt emberré válsz, hanem megtanulsz barátkozni. A kollektíva nagyon sokat tehet. A kollektívában mindenki magáénak érzi a közös ügyet, gondoskodik a másikról: egy mindenkiért, mindenki egyért — ezt a szép szabályt követik a szovjet emberek. Kedves kis barátom! A kollektíva mindig segít, ha nehézségeid támadnak, vagy ha valami nem sikerül. Legyél te is jó társ, jó, becsületes, igazságos. Kedves barátom! Sok szerencsét. jó egészséget és sikereket kívánunk tanulmányaidhoz. Garatod, Jurij Gagarin. Ez örökre a gyermekeknek maradt. Gagarin lányai is kollektívákban nőnek fel, ahogy édesapjuk kívánta. Senki sem kivételez velük, nem gyámkodnak fölöttük fölöslegesen, önállóságra nevelik őket. Egyrészt télen az iskola közelében találkoztam Gáljával. Ügy húzta maga után a hóban a síléceket és a botokat, mintha rőzseköteget vonszolna. — Mi történt? — Eltörött a sílécem ... — Ne bánkódj, még síbajnokokkal is előfordul, hogy eltörik a lécük, — tréfálkoztam vele. i— Na gyere, segítek. — Köszönöm, ne, majd én — mondta és vállára emelve a léceket tovább lépkedett. A Csillagvárosban az iskola igazgatójának, Fjodor Fjodorovnak az irodájában ülünk. Ebbe az iskolába jár Léna és Gálja. — Lénáról kis barátaitól tud meg többet az ember — mondja osztályfőnöknője. — Szűkszavú, de barátkozó kislány, semmivel sem akar kitűnni. Szívesen és komolyan végez el mindent, amit rábízunk. Nagyon könnyen tanul, de legjobban a matematikát szereti és lelkes tagja a balettszakkömek. — Gálja külsőre teljesen ellentéte a nővérének — kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik pedagógus. — Persze az alsó osztályosok jelleméről korai volna még beszélni. Különösen a humán tárgyakat szereti. Az iskolában egyszer dolgozatot írtak „Kortársunk” címmel. Gálja megkérdezte: „írhatok-e édesapámról?” S három részes kis írás született. íme a háromból egy dolgozat: NÉGYLÁBÚ LAKÚINK Nagyon szeretem az állatokat. Ezt aputól örököltem. Amióta csak emlékszem, mindig voltak madaraink, állataink. Apu hol egy kis őzikét, hol mókust hozott. Egyszer mire felébredtem, egy kacsa úszkált a fürdőkádban. Amikor anyu vízért ment be, a kacsa megcsípte. Apu mindig kacagott, amikor eszébe jutott, mennyire megijedt anyu. Amikor apu Franciaországból hazajött, egy vastag vö- rösbundás cicát kaptam tőle. Merlennek hívták. Mindig játszott, de ha lefeküdt, legszívesebben a vendégszoba asztalra, vagy a pianínó- ra telepedett. A legszívesebben arra emlékszem. hogyan hoztunk haza egyszer apuval egy kis- csibét. Egy dobozba tettük, de borzasztóan csipogott. Meg akartuk etetni, itatni, de hiába, így aztán vissza kellett vinni a kotlóshoz. Az összes állatot, madarat anyunak kellett ellátnia. Mindig elajándékozta a nyugtalan lakókat a szomszédoknak, de apu mindig újakat hozott. Gálja Gagarina”. Jurij Dokucsajcv Az orosz nyelv, irodalom, az orosz történelem, és földrajz moszkvai nemzetközi olimpiájáról a hetvenöt résztvevő húsz arany, húsz ezüst és huszonhat bronzérmet vitt magával haza. A moszkvai olimpia résztvevői felsőosztályú általános iskolai tanulók, a nemzeti olimpiák győztesei. Ausztráliától Mongóliáig 16 olyan országból jöttek össze, amelyek tagjai- az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Egyesületének (MAPRJAL) Az 1967-ben alapított szervezet flelöleli az összes) szocialista országot, a fejlődő országokat és 29 kapitalista államot. Feladata: elősegíteni az orsz nép nyelvének elterjedését, azt a nemzetközi érintkezés nyelvére tenni. Az UNESCO azokat a nyelveket, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezetében hivatalosan használnak. Ezek között szerepel az orosz nyelv is. A nyelvész-tudósok véleménye szerint azonban egy másik „kritérium” is van. Viktor Vinogradov szovjet akadémikus, nyelvtudós például kimutatta, hogy néhány évvel ezelőtt Földünkön 500 millió ember beszélte vagy tanulta az orosz nyelvetAz emberek óriási tömege vonzódik az orosz nyelvhez. Egy részüket — a szocialista' országokban — a közös ideológia fűzi a Szovjetunióhoz, mások — a kapitalista országokban fokozott érdeklő lést tanúsítanak a szovjet kozmikus kutatás eredményei és általában a szovjet tudomány iránt, ismét másoknak turistaútjaik során a szovjet emberekkel való érintkezéshez van szükségük az orosz nyelvre. Vagyis: az orosz nyelv vonzásának sokféle oka van. Napjainkban sok ország általános iskoláiban tanítják az orosz nyelvet. Angliában például 802, a Német Szövetségi Köztár« saságban 503, Franciaországban pedig 400 iskolában. . - ” . Gagarin lányai
