Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-26 / 279. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19T2. november 2*. Mongólia ünnepe Negyvennyolc évvel [ ezelőtt ezen a napon: ■ 1924. november 26-án ki- ; áltották ki Mongóliában. a népköztársaságot. ; Még történelmi mér- [ céveí mérve is hosszú. utat tett meg odáig; Szuhe-Bator népe. Va-'. lamikor. 2000—2200 év- • vei ezelőtt a mai Mon-" gólia területét a hunok ■ törzsszövetsége uralta. [ Utóbb a fél világon rét- ■ tegett Dzsingiz kán meg- ■ alapozza a mongol vi-. lágbirodalmat. Utódai■ még Perzsiát, Kínát és Oroszországot is a fcu-> dális birodalom meghó- \ ditott részévé teszik. A • középkorban kis fejede- [ lemségek ádáz villongá-. sainaic színtere, majd • Kína hűbéres állama. AI kínai militaristák és az - grosz elleni orr odaírná- \ rok uralmát 1921 júliu- ■ sában buktatja meg a l győzelmes népi demok-. ratikus forradalom, élén ■ Szuhe-Batorral. 1924. no-" vember 26-án Mangóli- ’ ában kikiáltották a. népköztársaságot. • A mai Mongóliát akár ■ esak a fél évszázaddal ezelőttivel is összehason- • lítva, rendkívül rohamos' fejlődést mutatnak az • adatok. Ázsia egyik leg-; elmaradottabb, szinte ki- • zárólag nomád állatié- ■ nyésztésből élő állama. agrár-ipari országgá • vált. A Mongol Népköz-', társaság megbecsült tag- • ja a szocialista orszá- [ gok családjának, részt • vesz a KGST munkájú- ban, s képviselője 11 éve i ott van az ENSZ-ben. ■ Népünket és hazánkat \ szilárd barátság fűzi a I Mongol Népköztársaság- ■ hoz. Magyar szakembe-' rek is segítséget nyújtót- ■ tak ahhoz, hogy a lege- '. lök többsége már öntöz- • hető. Újabban a mongol , ipar fejlesztéséhez is • hathatós támogatást nyújtunk. Barátságunk • és együttműködésünk el- l mélyítéséhez, testvéri. ■ elvtársi kapcsolataink' még szorosabbra fűzésé- • hez a múlt évben tévé- ■ kényén hozzájárult Lo-' sonczi Pálnak, az Elnöki l Tanács elnökének hiva-“ talos, baráti látogatása - a Mongol Népköztársa- - Ságban. I Őszinte szeretettel kö-l szönti népünk mongol * barátainkat nagy nem- - zeti ünnepükön, a Nép- - köztársaság Napján. I Szívből kívánjuk, hogy l az ország anyagi és szel- * lemi javainak gyarapí- - tását szolgáló terveik l népük javára, a ssocia-1 lista országok családja- ‘ nak erősítésére rendre - valóra váljanak. í TY-prognózis November 28-án, kedden A könnyű élet című, magya­rul beszélő szovjet film víg­játék érdekes élethelyzeteket rajzol fel. Fiatal diplomások — hogy a főváros változatos életét éljék — lemondanak a gazdagabb jövőről. A cse­lekmény középpontjában egy jobbsorsra érdemes vegyész- mérnök és a pályáját elha­gyó pedagógusnő áll: novem­ber 29-én a Szülőföldem so­rozatban a Veszprém megyei Bazsi kisközséget mutatja be Simon István Kossuth-díjas költő. November 30-án, csü­törtökön a Petőfi-évforduló jegyén négy részből álló d>- kumentumfilm-sorozat kez­dődik, amelynek műsorveze­tője Berek Katalin, A magyar—szovjet barátság kiemelkedő eseményei A magyar—szovjet kapcsolatok gyökerei a két ország dolgozó tömegeinek történelmi múltjába, külö­nösen az 1917-es és 1919-es évek hősi küzdelmeibe nyúl­nak vissza. E kapcsolatok minőségileg új tartalmat nyertek, amikor a Szovjet­unió felszabadította hazán­kat, s a magyar dolgozó nép kezébe vette sorsának irá­nyítását. Munkásosztályunk, dolgozó népünk úgy tekint a Szovjetunióra, mint amelynek léte elsőrendű biz­tosítéka a szocializmus vi­lágméretű térhódításának, a népek békéjének, az embe­riség haladásának. Sokrétűen bizonyítják ezt a mi népünk eredményei is, amelyekben igen jelentős ré­sze van a Szovjetunióval létrejött testvéri szövetsé­günknek. Az utóbbi, több mint negyedszázados fejlődésünk történetének fontosabb do­kumentumai : 1945. szeptem­ber 25-én a Szovjetunió fel­vette Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot; kez­deményező lépését a hábo- •rúban szövetséges többi hatalom is követte. A Szov­jetunió a második világhá­ború után elsőként kötött kereskedelmi szerződést ha­zánkkal, segítve ezzel a ma­gyar népgazdaság újjáépí­tését A diplomáciai érint­kezés felvétele egyébként csak elindítója volt a szov­jet—magyar államközi kap­csolatok további kibontako­zásának. 1948-ban a két nép barátsági. együttműködési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződéssel még szoro­sabbra fűzte viszonyát. Nemzeti történelmünknek ezt a sorsdöntő fontosságú okmányát 1987. szeptembe­rében további 20 esztendőre megújították. Az említett szctzq„ désekben s a két ország vi­szonyában kezdettől fogva érvényre jutottak közös ér­dekeink, a legszorosabban együttműködünk a Varsói Szerződés szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsában, valamint más nemzetközi fórumokon. A két ország együttesen munkálkodik az európai földrész és a világ békéjé­nek, a népek biztonságának megteremtésén. Meggyőző­déssel mondhatjuk, hogy a szocialista célok szolgálatá­ban kapcsolataink, amelyek felszabadulásunk óta az in­ternacionalizmus és az egyenjogúság elvein ala­pulnak, a két testvéri nép elszakíthatatlan, baráti szö­vetségévé fejlődtek. Egyez­ményeink azonos történelmi érdekeket fejeznek ki, és hozzájárulnak közös cél­jaink megvalósulásához. Kétoldalú kapcsolataink dinamikus és gyorsütemű fejlődése életünk minden területén megnyilvánul. Ami a magyar—szovjet gazdasá­gi együttműködést illeti, ha­zánk legnagyobb külkeres­kedelmi partnere a Szovjet­unió. A kölcsönös áruforga­lom mindkét fél számára kedvező alakulását irányoz­za elő az 1971—75. évekre szóló megállapodás. Ennek alapján a kölcsönös árufor­galom éves átlagban mint­egy 9 százalékkal növek­szik. Az első évet sikeresen zártuk: 1971-ben az árufor­galom országaink között csaknem 13 százalékkal volt nagyobb, mint a megelőző évben. A magyar—szovjet árucsere szerkezetét egyéb­ként a jelenlegi időszakban és a jövőt illetően is alap­vetően meghatározza az a tény. hogy hazánk rendkí­vül szegény nyersanyagok­ban, belső felvevő piaca vi­szonylag szűk, a termelés technikai bázisa viszont sok területen fejlett. Ebből következően a Szovjetunióból származó be­hozatalunk több mint két­harmada nyersanyag jelle­gű termék, villamosenergsa és energiahordozó. Például vasércszükségletünk döntő többségét és öntödei nyers­vas importunk teljes egészét a Szovjetunióból kapjuk, a kőolaj csaknem 90 százalé­kát, a motorbenzin 98 száza­lékát, a fűtőolaj 93 százalékát tőle vásároljuk. A magyar —szovjet gazdasági kapcso­latok továbbfejlesztésének meggyőző példája a „Barát­ság II.” kőolajvezeték üzem­behelyezése. Az 1975-re elő­irányzott 6,5 millió tonna olajimport egy része már az új vezetéken érkezik ha­zánkba. A Szovjetunióba irányuló kivitelünk mintegy 50 százalékát a gépipar ter­mékei, csaknem 40 százalé­kát könnyű, és élelmiszer- ipari, valamint vegyi- és gyógyszeripari cikkek alkot­ják. Exportunk volumenét jól szemlélteti, hogy az idén a többi között 74 kikötői portáldarut, 30 motorvona­tot. 61 különféle élelmiszer- ipari nagyberendezést, 800 dömpert, 3600 autóbuszt, 26 ezer motorkerékpárt. 10 nagyteljesítményű tolóhajót szállítottunk a Szovjetunió­nak. Ezenkívül 42 tnillió méter szövet, több mint nyolcmillió pár cipő, csak­nem 200 ezer tenno zöld­ség. és gyümölcskonzerv, 23 millió palack márkás bor, 200 ezer tonna alma stb. reprezentálja Magyarorszá­got a szovjet vásárlók előtt. Külön említést érde­mel a két ország között tíz évvel ezelőtt létrejött tim­föld-alumínium egyezmény. Ezzel a megállapodással kez­detét vette a magyar bauxit- kincs gyorsütemű kitermelé­se és feldolgozása, a hazai bauxit-, timföld- és alumí­nium-ipar rohamos fejlődése. Az egyezmény értelmében Magyarország 1967-től nö­vekvő mértékben szállít timföldet a Szovjetunióba, — 1980-ban már évi 330 ezer tonnát —, amelyet ott kohósítanak. A Szovjetunió a timföldből nyert alumíniu­mot teljes mennyi jégben visszaszállítja Magyarország­ra, s ez 1980-ban eléri az évi 165 ezer tonnát. A magyar—szovjet tudo­mányos kapcsolatok — az alaptudományok vonatkozá­sában — a két ország aka­démiája között 1958-ban megkötött együttműködési egyezmény alapján fejlőd­nek. A rendszeres, tervsze­rűbb. átgondoltabb kapcso­lattartás ettől az évtől szá­mítható. 1958-tól kezdve először egy-, majd kétéves munkatervek készültek, ame­lyek meghatározták az érint­kezés konkrét formáit. Ezek sorában különösen gyümöl­csözőnek bizonyult a szak­emberek cseréje Ennek egyre szélesedő méreteit jól jellemzi, hogy míg 1965-ben körülbelül 400 szakemberre terjedt ki, addig az idén ez a szám megduplázódott. Említésre érdemes az is. hogy a Szovjetunióban min­den évben 80—90 aspirán­sunk dolgozik, akik az ot­tani akadémiai intézetek­ben végzik kutatásaikat, és készülnek fel kandidátusi értekezésükre. A tudományos együttmű­ködés leggyümölcsözőbb formája a közös kutatási té­mák kitűzése, az ezeken való együttes munkálkodás. Ebben az évben írták alá az . .1972—75-ös - időszakra szóló, középtávú tudomá­nyos együttműködési prog­ramot, amely az eddig foly­tatott közös kutatásokat összefoglalja, rendszerezi és a kapcsolattartás módjait szabályozza. A két ország akadémiai intézetei között 41 témában folyik közös tu­dományos kutatás, mégpedig 28 a természettudományok­ban, 17 a társadalomtudo­mányokban. A természettu­dományokban a félvezetők kutatása, a számítástechnika egyes kérdéseinek kidolgo­zása, a kozmikus sugárzás vagy kvantumenergetika, az információ-közlés, a geofi­zika, a fiziológia, a hormon­kutatás problémáinak tanul­mányozása része egyebek között a közös kutatási terv­nek. Az orvostudományban a keringés--, a vírus-, a da­ganatkutatás és az antibio­tikumok kutatása terén, az agrártudományokban a nö­vénynemesítésben, a szikes talajok és bizonyos állat­egészségügyi kérdések kuta­tásában alakultak ki közös témák a két akadémia inté­zetei között. 1959 óta egészségügyi együttműködési egyezméi- nyünk van a Szovjetunióval, s ezt általában öt évenként hosszabbítjuk meg. Ennek alapján csupán az elmúlt esztendőben hazánkból 186 orvos utazott a Szovjetunió­ba hosszabb tanulmányútra, különböző egészségügyi té­májú rendezvényeken pedig 153 magyar orvos vett részt: a Szovjetunióból 134 orvos jött tavaly hozzánk tanul­mányútra. rendezvényekre pedig 96 an érkeztek. Az elmúlt években egyébként az egészségügyi intézmények közötti közvetlen együttmű­ködés került előtérbe. Eb­ben további előrehaladást biztosít az idén aláírt két­éves munkaterv'. amely a különféle tudományos té­mákkal foglalkozó magyar és szovjet intézetek, illetve egyetemek, klinikák közötti közvetlenebb kapcsolat nö­velését tűzi ki célul. Baráti együttműködé­sünk fejlődése a két ország közművelődésének területén is észrevehetően megnyilvá­nul. Ilyen vonatkozásban is ma már hosszabb-rövidebb távú tervek szabják meg a közös tennivalókat. A meg­állapodások alapján például rendszeresebbé válik a jövő­ben a két ország előadómű­vészeinek kölcsönös vendég- szereplése. A magyar—szov­jet irodalmi vegyesbizottság egyebek között abban álla­podott meg, hogy minden lehetséges eszközzel kölcsö­nösen támogatják és segítik a szépirodalmi művek ki­adását. Sokoldalú segítséget nyújtanak a műfordítóknak nyelvi és irodalmi ismere­teik tökéletesítésére. Bővül­nek a magyar—szovjet rá­diós és televíziós kapcsola­tok is. Az elmúlt időben a köl­csönös ismerkedésre új, hasznos műsorformák, mód­szerek aalkultak ki. A Ma­gyar Rádióban ezt a célt szolgálja az évenként meg­rendezésre kerülő „Szom­szédaink életéből” című új sorozat, amely a Szovjet­unió több köztársaságából, illetve városából ad ripor­tokban tudósítást. A Magyar Televízió is igyekszik minél teljesebbé tenni — földraj­zilag is — a Szovjetunióról és az egyes köztársaságok­ról szóló műsorokat. Ezt szogalja például a televíziós estek megrendezése. Ezenkí­vül állandó gyakorlattá vált a művészeti értékek, vala­mint a különféle szellemi termékek kölcsönös cseréje, továbbá kiállítások, filmhe­tek rendezése a nevezete­sebb nemzeti évfordulók alkalmából. A címben idézett kérdő mondatot egyik levélírónk leveléből idéztük. Jogosan panaszolja, hogy ma már nemcsak Pesten, a főváros­ban, hanem a vidéki kisvá­rosokban is gyakran jelent­kezik ez a megnevezés egé­szen kicsi, kopott boltocskák cégtábláján. Azt kérdezi le­vélírónk, mi az oka e meg­nevezés elterjedésének, s van-e egyáltalában értelme használatának. A válaszunk egyértelműen az, hogy nem őrölünk, ha­nem inkább bosszankodunk e megnevezés elterjedése miatt. Mi magunk is fejcsóválva és megdöbbenéssel olvastuk egyik vidéki városunk üzle­tecskéjének, boltocskájának e feliratát: ..Butik, Háziipari és bazár-árúk (?!)”. Először is súlyos helyesírási hibák éktelenkednek a cégtáblán. A bazáráru összetételt egybe kell írnunk, az áru főnév pedig nem hosszú, hanem rö­vid u-val írandó. Az áru fő név melléknévi alakját (fél­árú, mérsékelt árú) kell hosz- szú ú-vol írnunk. Nem tetszik a butik meg­nevezés sem. Elsősorban azért nem, mert sehogysem illik ahhoz az üzlethez, bolt­hoz, amelynek megnevezésé­re felhasználták. A butik különben francia eredetű szó, s a fővárosi üzletek cégtáb­láin boutikque idegen írás­formában is jelentkezik. Na­gyon változatos jelentéstar­talmat hordoz. A jelentés­változatok kialakításának út­ját jelzi a következő szósor: sátor, kunyhó, bódé. kis el­árusító hely, boltocska, csap­1973. január 1-től | szék, falatozó, kiskorcsma. Nem véletlen az sem, hogy szótáraink így minősítik ezt a megnevezést: „alacsony stílusértékű szó.” Valóban, nagyapáink idejében az el­hanyagolt, a rendszerint sö­tét kis boltok, italmérések, csapszékek megnevezésére szolgált. Hogy ma újra divat­szóvá vált. elsősorban az ide­gen nyelvhasználat utánzása a ludas benne. A nyugati nyelvekben ugyanis nincs rosszalló jelentéstartalma s ócsároló hangulati értéke e névnek. A francia, a német nyelvhasználatban csalt a kisméretűség képzete tár­sul hozzá, de nem idézi fel az elhanyagoltság, a kultu- rálatlanság képzetét, fogal­mát. Fővárosunkban, elsősorban az idegenek iránti előzékeny­ségből, idegenforgalmi, ke­reskedelmi érdekből élnek ezzel a megnevezéssel. Re­méljük, hogy a butik szó nem fog meghonosodni vi­déki városainkban. Azt már inkább elfogadhatóbbnak tartjuk, hogy a nyelvhaszná­latunkból kiavuló bazár szó kapjon újra megnevező sze­repet. Annál is inkább, mert ez a török-perzsa eredetű s valamennyi európai nyelvben szerepet vállaló vándorszó nem avult ki teljesen né­pünk nyelvhasználatából. Az olcsó árukat, az apróbb aján­déktárgyakat árusító boltocs­kák megnevezésére alkalma­sabb név, mint az előkelős­ködést és az idegen szóhasz- nálat-majmolást is tükröző butik szó. Dr. Bakos József 11973. január 1-től | Változások a nyugdíj szabályok ban Az ér régi részesedés figyelembe vétele Az év végi részesedés kifi­zetése általában a következő naptári év első negyedének a végén vagy a második ne­gyedének az elején történik. Az időközben nyugdíjba me­nők esetében tehát a nyugdíj megállapításakor ez a mun­kabéradat még nem áll ren­delkezésre. Emiatt évenként több ezer nyugdíjmegállapító határozatot kellett utólag mó­dosítani. A tapasztalat szerint az év végi részesedés havi állagát a nyugdíjazás évében kifizetett, illetőleg a nyugdí­jazás tört évére járó össze­ge csak jelentéktelenül vál­toztatja meg. Az új rendelkezések sze­rint az év végi részesedés ha­vi átlagát külön számítják ki, ha a nj-ugdíj megállapítá­sa közvetlenül a nyugdíja­zást megelőző munkabér fi­gyelembevételével történik. Az év végi részesedés átlaaá- nak kiszámításánál azt az össze­get veszik figyelembe, amelyet a dolgozónak a munkáltató a nyugdíjazását megelőző négy naptári évben — a három leg­kedvezőbb év alapján történő munkabérátlag számítása esetén pedig a kiválasztott három nap­tári évben — kifizetett. Nem ve­szik tehát figyelembe a nyugdí­jazás évében kifizetett, illetőleg az az évre járó év végi részese­dést. de nem veszik figyelembe januáur 1-től a nyugdíj megálla­pításáig eltelt türedékidőt sem. A rcvidebb idő alapján számított átlagot, vagyis a 4. illetőleg 3 év­ben kifizetett év végi részesedé­sek havi átlagát adják hozzá a felles idő. vagyis a 4, illetőleg 3 év és a tört év alapján számított tel-hi »T» unka bér rész átlagához. A nyugdíj alapját képező munkabérátlagnak ezen a módon történő számítása a nyugdíjazását kérő dolgozóra nem hátrányos, sőt azzal az előnnyel jár, hogy a nyugdí­jat megállapító határozat módosítását utólag nem kell kérni, A munkabérátlag számítá­sának és az év végi részese­dés figyelembevételének az új szabályait az 1972. decem­ber 31-ét követő időrxmttól megállapításra kerülő öreg­ségi és rokkantsági nyugdí­jakra, illetőleg az ezt köve­tően történt elhalálozás ese­tén megállapításra kerülő hozzátartozói nyugellátásokra kell alkalmazni. A?, új szabályok szerint álla­pítják me? a munkabérátlagot annál a dolgozónál is. aki a nyug­díjigényét még 1972. évben nyújt­ja be a nyuedfimeeállaoító szervhez, de a nyugdíjat 1973. Január 1-étől vagy ennél későbbi Időponttól állapítják meg. Nem alkalmazzák viszont az új szá­mítási módot, ha a nvugrlí'at •1973. tanuár 1-énél korábbi Idő­ponttól keli megállapítani. Ezért annál a dolgozónál, akinek a m unka viszonya 1972. december 81-e előtt szűnik meg, csak ab­ban az esetben állapítják meg az új szabály szerint a nyugdijat; ka írásban kéri. hogy nyugdíját 1973. Január 1-étSl állapítsák meg. Az a dolgozó, aki ezt kéri. az 1973. január 1-e előtti időre nyug­díjat természetesen nem kaphat. Az. aki már nyugdíjban részesül; illetőleg akinek 197S. Január 1-e előtti időponttól már nyugdijat állapítottak meg nem kérheti, hogy nyugdíját a most ismerte­tett bérátlagszámftási szabályok szerint újból állapítsák meg. v {Vége) „Miért butik ?"

Next

/
Thumbnails
Contents