Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-03 / 260. szám
I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. november 3. 60 éve történt Jászkunsagi dolgozók a háborús veszély ellen Hat évtizeddel ezelőtt, 1912. novemberében világháború kitörésének réme fenyegetett. Az akkoriban a Balkánon zajló ellenségeskedések felidézték egy világméretű konfliktus veszélyét. Hazánk népe háborúellenes mozgalmat kezdett 1912. őszén. Ez a munkásosztály kezdeményezésére jött létre, és csatlakoztak hozzá más demokratikus erők is; a békemozgalom 1912. novemberében érte el tetőpontját. Az ekkori Jász-Nagykun- Szolnok megye dolgozó népe is tiltakozott a háborús veszély ellen Ezt fejezte ki az itteni baloldali sajtó is. „Nem országoknak, népeknek van haszna a háborúból, hanem azoknak a jószívű uraknak, akik szívességből jó pénzért szállítanak a hadsereg számára’’ — irta a JÁSZBERÉNY hetilap november 10- én. Nem sokkal később pedig megjegyezte; „Álmodozásunkból ágyúk dörgése riaszt fel. szunnyadó lelkünket a háború rémei tépik, cibálják ébredésre”. November 5-én Szolnok munkássága gyűlést rendezett. Sokszáz proletár volt jelen. A megmozdulásra a Lapocsi-féle vendéglőben került sor. Ehrenfeld elvtárs, a pártközpont kiküldötte volt az előadó. Elitélte az osztrák—magyar vezető köröket, amiért a balkáni népek megtámadására készülnek. A jelenlévők a beszéd folyamán többször kiáltottak közbe „Le a háborúval!” és „Éljen a köztársaság!”; jelszavak töltötték be a vendéglő nagytermét. Csapó Gyula elnök javaslatára a gyűlés határozatot hozott, amelyben élesen tiltakoztak a háborús készülődések ellen. November 17-én Európa szocialistái „Nemzetközi Békenapot” rendeztek. Ebből hazánk dolgozó népe kiemelkedően vette ki részét. A Jászkunságban is nagy előkészületek történtek ' a nagy megmozdulás érdekében. November 17. előtt néhány nappal a szolnoki párt- szervezet megindította a nagyarányú szervező munkát. Jászberényben november 17-én rossz idő volt. Ennek ellenére zsúfolásig megtelt a Lehel-szálló udvara. Dr. Hajdú Árpád lapszerkesztő lett a gyűlés elnöke. Bevezetőjében felhívta a jelenlévők figyelmét a háború irtózatos következményeire. Haáz Kálmán volt a gyűlés előadója. Vázolta egy esetleges háború vér- és anyagi áldozatait. Elítélte a Monarchia külpolitikáját, mely Szerbiát gyarmati sorba akarta süllyeszteni. November második felében a kormányzat elnyomó intézkedéseket hozott a békemozgalom ellen. A hatóságok a Jászkunságban is betiltottak mindenfajta háborúellenes rendezvényt. Az itte- ; ni szocialisták és más r'f'- í mokratikus erők azonban nem adták fel a harcot. A helyi baloldali sajtóban tovább folytatódott a háborúellenes agitáció. A JÁSZBERÉNY november 24-én arról írt, hogy a népnek meg kell mutatnia erejét a hatalmasok felé, „hogy a háborúiii- ditás népölő merényletétől elrettentse őket”. December elején kedvezd fordulat következett be a nemzetközi politikában. A Balkonon fegyverszünet jött létre. A háborús veszély pillanatnyilag megszűnt. 1912. őszén volt az első békemozgalom hazánkban. Ebből a Jászkunság népe is kivette részét. Szép haladó hagyománya ez ennek a vidéknek. Az 1912. novemberi háborúellenes megmozdulásokra Szolnok megye népe büszkén gondolhat visz- sza most, hat évtizeddel a történtek után. Or. Merényi László i történettudományok kandidátusa 4 PAMÍRTÓL NYUGATRA ...4ki elrabolta a telkemet Az Aratió,* SíkT“ ja és Amu-Darja, valamint a Pamir előnyúlványai által határolt hatalmas, majd fél millió négyzetkilométernyi területen jobbra a sivatag az úr. Legalábbis volt az úr. A Kizil-Kum és a Kara-Kum- sivó földjei, a kar- si sztyeppe, vagy ahogyan másként is találóan nevezik az Éhség sztyeppe négy ma- gyarországnyi területén néhány kút, még kevesebb kiszáradt vízmosás és a kutak között kanyargó ősi karaván utakon csendben és némán poroszkáló öszvér karavánok. Felettük, a magasban keselyűk keringenek gazdag tapasztalataikra épített mélységes optimizmussal. Az égen sehol felhő és körül sehol a horizont. A sárgásszürkés tájék észrevétlenül olvad bele a sárga pá- rafátylú messzeségbe. Tegnap sem volt eső, és tegnap előtt sem, s nem lesz itt eső talán még évtizedekig, továbbra sem... Ott, valahol a párafátylon, a vibráló hőségen túl, ahol a Pamir is kapkodja lábait a felforrósodott homoktól, igen ott szokott lenni 300 milliméter eső is egy esztendőben. Másutt sehol és semmi. A két hatalmas folyó között, elhagyva a hegyvidék alján még idegesen ide-oda rohangáló néhány folyócskát mindenütt a pusztaság az úr. És a pusztulás. Ez Üzbegisztán! A Pamír- tól nyugatra! Dehogyis ez! Ez lenne, ha nem lenne ember, az ember. Mert lehet, hogy Allah nagy és hatalmas, de Allah hiába akarta Volna, ha az ember nem tette volna meg a maga dolgát, — soha nem lett volna itt kultúra, civilizáció. Márpedig volt és micsoda magas színvonalú! Márpedig van és micsoda megkapó! gészeti csemege, Buhara, az ősi Bochara, egyetemével csak a talán még híresebb szamarkandi vetekedhetett, Ulugbek a 15. század végén talán csak két tucattal kevesebb látható csillagot jelölt meg a maga építtette csillagdájában a maga készítette térképen, mint a ma tudósai. Pedig valami ezernél is több látható csillagról van ám szó. S e földön élt, indult a keleti reneszánsz tudósának, Ulugbeknek nagyapja, ama nevezetes Timur- lenk India meghódítására és hadat üzenvén mindenkinek e földön, mondván.: .......a világ hatalmas u gyan, de nem elég nagy ahhoz, hogy két hatalmas uralkodó bírja. Az egy pedig csak én vagyok.. Jártak a földön perzsák c és arabok és tatárok és természetesen jártak itt magyarok, és természetesen az egyik Körösi Csorna Sándor volt, és újságíró is járt erre, aki nem is lehetett más, mint a száguldó riporter, Egon Ervin Kisch... Ezzel az utóbbival én büszkélkedtem a mindenttudó, e föld ősi gazdagságát bemutató és elmondó Madrahinova Dilbamak, a megkapó szépségű, keleti porcelán finomságú, törékeny muzeológusnőnek Taskentben... „... Aki elrabolta a lelkem...”: ezt jelenti a neve. Hm: van benne valami, ahogyan a keleti táncosnők szinte kígyózó mozdulataival lépked előttünk teremről teremre és remekmívű kezével cirógatóan mutatja be a kőkorszak -embereinek durván megmunkált szakócáit, miközben, mélytüzű szemeivel arcunkon kutatja, értjük e szavai értelmét, hát szívesen szabadulnék a lelkem- től... Had’ vigye csak! E< a vidék tudóst, orvost és művészt Avicennát és a mézes szájú- költőt Omar Khajjamot. Itt, ezen a tájon haladt a híres Selyem út, a későbbi Marco Polo útja Kínából Itália földjére, Velencébe, aztán fel északra Flandriába és a britek földjére. Itt a kőkorszakfcian olyan nyüzsgő volt az élet a mind újabb és újabb ásatások szerint, hogy a taskenti múzeum — nemcsak a régi, az épülő új is — egész magamagát adhatná csak e vidék népei, kőkorszaki „történelmének”. Itt volt a híres Kusani állam, Chorezm híres múltja is réHa jól tudom, még a húszas években, amikor a szovjet hatalom már hatalom volt, de még nem mindenhová eljutó anyagi és szellemi erő, nos szóval, hogy még a most élők életében halomra gyilkoltak e tájakon nőket, mert le merték venni kendőjüket, és meg merték mutatni arcukat a világnak. S ez a szépségénél csak tudásában lenyűgözőbb üzbég nő és a másik, a „Szerelmi amulett” című üzbég népi balett rendezőnője és primabalerinája, Galia Izmailova, a tudomány és müA második világháborúban elpusztított drávaszabolcsi hidat magyar-—jugoszláv kooperációval építik fel, A 315 méter bosszú bid alépitményét a Hídépítő Vállalat, a vasszerkezetet pedig jugoszláv vállalat készíti. vészetek ormain járva önmaguk sorsán is példázzák, mi minden történt itt, ezen a földön. Kétezerötszáz év alatt is és ötven alatt is! A múzeumtól sze van a Taskent Szálló, közvetlenül a csipkeszépségű, hipermodern Lenin Múzeum mellett. A szálló hallja, lépcsői, a hatalmas tér, közepén az Ezeregyéjszaka meséiből ittmaradt szökőkút- tal kiváló alkalom és lehetőség, hogy a mintegy ötven, országból itt tartózkodó több száz tudós kötetlen és fesztelen formában cseréljen véleményt, mennyiben segít éppen Üzbegisztán példája a volt gyarmati országok fel- emelkedéséhez. Indiából és Ghánából, Ceylonból és Burmából, Egyiptomból, Tanzániából, és Latin-Amerikából, szó szerint a világ minden tájáról érkeztek ide küldöttek, akik egyébként alig keltenek különösebb feltűnést itt az üzbég fővárosban. Néhány héttel ezelőtt a filmesek nemzetközi Vietnam- értekezlete zajlott le a város falai között, azt megelőzően gyapottermesztési szimpózium volt, s ezután is jön egy újabb nemzetközi konferencia ... Hogy azt majd egy még újabb kövesse! Ülök a szálló éttermében, barátkozni próbálok a mazsolás piláffal, s e sajátos, de számomra korántsem va- rázsos ízen, kívül itt és most semmi sem tanúskodik, hogy a világnak ha nem is a végén, de legalábbis a széléhez lennék közel. Pedig, ha széle nem is, de a „teteje” közel van. A Pamir hósipkás csúcsai a tiszta levegőben messziről is idefehérlenek. A világ teteje, a vizek atyja, — vagy anyja? — lényegében az Üzbég-síkság határát is jelenti, de nem a kultúra, a civilizáció határát. Pendzsikendben, harminc kilométerre az üzbég határtól, már Tádzsikisztánban, a jó fül, vagy a nyelvésztudós képes különbséget tenni a két nép között: csak a nyelv más. Körös a történelmi múlt és különösen közös a jövő. Igaz, hogy Taskentben gyűltek ossz® félszáz ország tudós társadalmának képviselői, de az egész szovjet Közép-Keletet tanulmányozhatják. Innen ugyanis igen messzire látni, s ezt nemcsak a felhőtlen kék ég, a tiszta levegő teszi lehetővé! — Szeleukidák — mondom bennfentesen, hogy közel férkőzzek Dilbar leikéhez.., Szamanidákal au^ mondani a kedves vendég? — figyelmeztet nagy tapintattal fontoskodó tudatlanságomra és a történelmi dinasztia helyes nevére az üzbég muzeológusnő az udvariasság, és a tudás fegyelmezett magabiztosságával Elhiszem, neki elhiszem, hogy Szamanidák és nem Szeleukidák, s azt is, hogy Taskent a tudósok városa... És úgy lépek ki a múzeum félhomályos csendjéből a szikrázó fényű, lüktető eleven- ségű város utcájára, hogy egy pillanatra tanácstalan vagyok. Eltévedtem! Hol van, merre kerekem a karaván- utak tikkadt országát? Merre? Gyurkő Géza (Következik: Szu — a varázserejű hó) „Televíziós or“ az erdő feleit Lengyelországban, a Szczecin város közelében levő erdőkben egy 40 méter magas geodéziai toronyban különleges televíziós kamerát állítottak fel, amely az erdőtüzek keletkezéséről ad hírt. A kamera hatósugara 20 kilométer. Jövőre az ország más vidékein is hasonló „televíziós őröket” állítanak fel. ! tMMMMMMMM MM M MM, ■ Az ausztráliai Victoria állam lakóinak ezentúl meglehetős nehézséget jelent majd kedvenc ételük, a cápahús beszerzése. Ez ideig évente 12 millió kilót fogyasztottak belőle. A kormányzat azonban megtiltotta a 60 centiméternél hosszabb cápák halászatát és eladását, mert a nagyobb méretű halak húsában a megengedettnél jóval több higany található. Minthogy a cápák hosszú ’mmmm mm MMwmmmmm életűek, szervezetükben a higany életkorukkal és méretükkel arányosan növekszik. Ha ez a százalékarány túllépi a tűrési határt, akkor — ahogy Japánban történt — súlyos máj- és agysérüléseket okozhat, továbbá veszélyeztetheti a születendő gyermekek egészségét. A halászok tiltakoznak az ausztráliai kormány határozata ellen. Csapás a hagyományokra Nagy-Britannia ismét szegényebb lett egy hagyománnyal. A nők ezentúl teljes jogú tagjai lehetnek a londoni értéktőzsdének és ügynökként dolgozhatnak annak szentélyében, a nagyteremben, ahol a részvények adásvétele folyik. Eddig a City tőzsdéje teljes egészeben a férfiak birodalma volt. Az első kísérletet „a nők egyenjogúsítására” a tőzsde • tanácsa még 1967-ben tette, a szavazásnál azonban tagjainak többsége elutasította az „eretnek gondolatot”- Hasonló sorsra jutott a két rákövetkező próbálkozás is. A mostanj újítás sem a londoni tőzsdetagok önkéntes beleegyezésének eredménye, hanem a „kiskaput” biztosító reformnak köszönhető; a szabályok értelmében ugyanis ebben a kérdésben a tanács jogot kapott arra, hogy közvetlen szavazás nélkül döntsön. Az állatok iránti szeretet hónapja Szeressük az állatokat! •— olyan erkölcsi parancs ez, amelyről senkinek sem szaállatok iránti szeretet hónapjának” nyilvánítja az októbert. Így volt ez ebben bad megfeledkeznie. A valóságban azonban sajnos, nincsen mindig így, s ezért a Lengyel Állatbarátok Szövetsége már évek óta „az az évben is. Az Állatbarátok Társasága egész Lengyelországban menedékházakat tart fenn elhagyott kutyák, macskák és más állatok számára. Eredeti megoldás Giacchino Rossininél egy alkalommal megjelent a párizsi Városi Tanács küldöttsége és közölte a zeneszerzővel, hogy a francia fővárosban szobrot akarnak emelni neki. Rossini, aki hosszú évek óta élt Párizs közelében, lelkesen fogadta a hírt — Nagyszerű, de vajon mennyibe kerül a szobor? — Körülbelül 10 ezer frankra becsüljük a költségeket — válaszolt a küldöttség szóvivője —■, mert először is a legjobb márványból kívánjuk elkészíttetni, másodszor pedig neves szobrászművészt akarunk megbízni a munkával. — Tízezer frank? —- visszhangozta Rossini zavartan. — Adják nekem ezt a tengersok pénzt, és amikor csak szükségük van rám, szóljanak, én azon nyomban felülök a szobortalapzatra. Így önöké lesz az eredeti alak, enyém a tízezer frank. Manapság, ha az ember fekete vagy kékkörmű nőt lat az utcán, nem birtos, hogy az illető ügyetlenül a kezére csapta aZ ajtót- Feltehetően csak a legújabb divathóbortnak hódol. A kozmetikai cikkek piacán ugyanis megjelent a fekete, kék. zöld és s- körömlakk. A leges-legnagyobb divatújdonság mégis csak a Matisse zöld lakk. amelyet legelőször a Cabaret című zenes játékban nagy sikert aratott Láza Minnelli kezén csodálhattak meg a nők. Azóta a 30 éven aluli nők feltétlenül kipróbálják a hódításnak ezt az újabb eszközét. Dohányzás és barátság A nagy-britanniai Ash- csoport (a dohányzás ártalmait, egészségügyi problémáit ezúttal figyelmen kívül hagyva) felmérést végzett. amelynek során összehasonlította a dohányosok és a nem dohányzók szokásait. Az összehasonlítás eredményeképpen kitűnt, hogy a dohányosok az ember) kaocsolatok teremtésében sokkal mozgékonyabbak. ügyesebbek, mint a nem dohányzók. Kiderült az is, hogy a dohánvosok többsége általában dohánvos barátot választ magának. A világ legkisebb lova A Rhoderfieldben élő S. McCoy neveli a világon a I legkisebb termetű lófajtát. Kilencven centiméter magas állatkája nem törpe, hanem igazi ló, „nunrväl“ íuzatban”. Hiánycikk a cápahús Kékkörmű nők