Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-03 / 260. szám

1972. november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 NÉHOL PANASZNAPPÁ VÁLTAK A diákparlamentek tanulságai 1973 január 1-tőll Változások a n yugdíj szabály ok ban Termelőszövetkezeti és szakszövetkezeti távok — az öregségi járadék megállapítását követő munkateljesítménye alap­ján annyi nyugdíjévét szerezhetett volna, »meny­nyi ténylegesen szerzett nyugdíjévéit az öregségi nyugdíjhoz szükséges 10 nyugdíjévre egészítené ki, és — a nyugdíjjárulékot utólag megfizeti. A beszámítás lehetőségét az 1972. december 31-ig fennálló rendelkezések úgy korlátozzák, hogy a járadé­kos nem kérheti a járadé­kosként közös munkában töltött idejének az utólagos beszámítását, ha a járadék megállapítása előtt szerzett nyugdíjevek száma ötnél kevesebb volt. Az új rendelkezés szerint a beszámítást 1973. decem­ber 31. napjáig az a jára­dékos is kérheti, aki a já­radéka megállapításáig 5 évnél kevesebb nyugdíjévét szerzett, ha a járadék meg­állapítása után teljesített munkája alapján az öreg­ségi nyugdíjra jogosultság­hoz szükséges 10 nyugdíj­évből hiányzó nyugdíjéve­ket nyugdíjjárulék fizetése esetén 1973 végéig megsze­rezhette volna- Több nyug­díjévét azonban nem lehet beszámítani, mint ahány évre a 10 nyugdíjév eléré­séhez szükség van. Kimondja viszont az új rendelkezés azt is, hogy a jövőben az a járadékos, akinek öregségi járadékát 1972. december 31-e után állapítják meg, járadéká­nak megállapítása után munkában töltött évek be­számítását egyáltalán nem kérheti. Tudóskonferencia Indokínáról Befejeződtek az iskolai diákparlamentek a megye gimnáziumaiban, szakközép- iskoláiban és szakmunkás- képző intézeteiben. Az elő­ző diákparlamentekhez ké­pest annyi változás volt az idén, hogy a rendezésben a Általában gondos előké­születek után az esemény jelentőségének megfelelő ün­nepélyességgel rendezték meg a diákparlamenteket. Az igazgatók és a KISZ-tit- károk tartották a vitaindító referátumokat. Sajnos, nem minden iskolában egyeztet­ték a két bevezetőt, s így előfordult, hogy az igazga­tók olyan kérdésekkel is foglalkoztak, amelyekről a Nem panasznap A szervezők céljától elté­rően igen sok iskolában panasznappá Vált a diák­parlament. Természetesen nem intették le a panasz- kodókat, de sikeresebb lett volna a beszélgetés, ha a hozzászólások köre nem szű­kül le a vélt, vagy valósá­gos panaszok elsorolására. Különösen, ha ezek a pana­szok jelenléktelen, . apró ügyekre vonatkoznak. Láb­törlők beszerzését, vízcsap Iskoláinkban minden ta­nuló kitűnően ismeri köte­lességeit, a jogok megismer­tetésében azonban jócskán van még tennivaló. A rend- tartást és a házirendet ke- vés tanuló ismeri, illetve többnyire azt tudják belőle, hogy mit nem szabad ten­niük. Ezért' fordult elő sok helyen, hogy a diákok oly­Ismeros gondok Sok kérés, panasz, véle­mény hangzott el, amiket már az előző diákparlamen­teken is elmondtak a kül­döttek. Legtöbben az oktatási fel- ételeket kifogásolták. Sok a zsúfolt tanterem, hiányos a szertárak, műhelytermek ostanában, ha­csak tehetem, minden nap ki­megyek a kö­zeli parkba. Szorít a város. Mintha be lennék falazva. Az utcák léghuzatában csak sietnj tudok. Mire ha­zaérek, a rohanástól már szúr a mellkasom. Az érin­tések, a lökdösődések elől, a dörgő kukák, dudáló autók elől a Üget oázisába mene­külök. Befogadnak a fény­járta lombok. Szeretnék be­léjük költözni. Kifeszített vitorláikba fogják a szelet a nagy fák- Millió levél repdes a gallyakon. Itt min­den arc ismerős. Az öregek ismerik egymás lépteit ie. Távol , van a benzinszagé országutak idegesítő roha­nása. Ha nem szólok sen­kihez, ha nem szól hozzám senki, akkor sem vagyok egyedül. Már ismer a park társadalma. Megvan a törzspadom is. .Mindig üre­sen találom, hacsak egy-egy betévedő idegen el nem fog­lalja. Általában könyvvel a kezemben ülök. Olvasok. De érdeklődésemet, fantáziá­mat mindig jobban izgatja a valóság. Érdekesebb min­den könyvnél az, amit ma­gam körül látok­Hónapok óta figyelem az Öreg vasutast, aki kazánfű­tő volt. Most nyugdíjas. Égvik cigarettát a másik után szívja. Krákog, mint­ha keserű íze lenne nyu­galmának. Nagy füstfelhőt ereget magakörül. Ha ujjú­val elpöcköli a cigaretta­véget. még sokáig néz utá­KISZ mellett igen jelentős szerepet vállalt a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya is. A szakmunkás- képző intézetek többségében most rendeztek először diák­parlamentet. titkároknak, kellett volna beszélniük. Ebből helyen­ként az következett, hogy mindketten ugyanarról szól­tak, azonos megközelítéssel. A felszólalók általában gondosan készültek szerep­lésükre. A többiek hozzá­szólására azonban nem fi­gyeltek megfelelően, külön­ben nem hallottunk volna annyi azonos vagy nagyon hasonló felszólalást. felszerelését és hasonlókat, nem föltétlenül a diákpar­lamenten kell kérni. Ahol a diákok főleg ilyen problé­mákat említettek, ott álta­lában kiderült az is, hogy nem megfelelő a viszony az iskola vezetése és a diákok között, és a diákparlamen­ten kívül a diákoknak nincs módjuk, hogy kérérseiket a meghallgatás reményében máskor is elmondják. kor nyitott kapukat dön­gettek, olyan kérésekkel fordultak az igazgatóhoz, amelyek teljesítése / magától értetődik a rendtartás és a házirend alapján. Másrészt a jogok nem megfelelő is­meretéből származtak az ugyancsak előforduló túlzott követelések is. felszerelése. Az érezhető ja­vulás ellenére a feltételek még messze vannak a' meg­felelőtől. A megoldás ter­mészetesen. nem jóakarat kérdése, többnyire az anya­giakon múlik. A szakmunkástanulók és szakközépiskolások egyaránt na. Az enyhe szélfúvásban olyan a füstölgő csikk, mint egy kis mozdony. Pár percig parázslik a vége, mintha arra várna, hogy az öregember jelére megindul­hasson. Sötétedésig ül a nyugdíjas vasutas hátradől­ve a pádon. Ügy nézeget jobbra-balra, mintha vonat vinné. A nagymama jelenti itt a vidámságot, négyéves for­ma kisunokájával- Hány­szor feloldotta az elszige­teltséget a botladozó kisfiú! Ennek köszönhetem, hogy egyszer mosolyogni láttam az öregembert, aki látszó­lag senkihez nem tartozott Mindig itt töltötte a szombat'vasárnapok üres ünnepét a parkban. Sétál­gatott Néha sunyin, szé­gyenlősen lehajolt egy-egy eltaposótt cigarettacsikkért Zsebébe gyűrte, aztán to­vábbment. Látszott rajta, megbékélt már mindenki­vel. mindennel. Az elmú­lással is. Néha hangtalanul mozgott a szája. Fölemelte kezét, mintha valamire fi­gyelmeztetni akarna: „Em­megemlítették, hogy az üze­mekben nem a szakmájuk jobb elsajátítását biztosító munkát végeztetik velük. A tanár-diák viszony (né­hány szélsőséges esettől el­tekintve) most kevesebb fel­szólalásra adott okot, mint korábban. Csökkent a távol­ság a tanárok és tanítvá­nyaik között. Egyre több helyen hallgatják meg a diákokat fegyelmi ügyekben, jutalmazások előtt, a maga­tartás- és szorgalmi jegyek megtárgyalásakor. Ez a ja­vulás nem kis mértékben a korábbi diákparlamentek eredménye. Sajnos a továb­bi jó kapcsolat mélyülését akadályozza a pedagógusok túlterheltsége. Drága a tanulás A korábbi diákparlamen­tekhez képest most gyak­rabban tették szóvá, hogy .drágák a könyvek, tansze­rek. Nem minden diákot érint ez a probléma, gyak­ran egymásról sem tudják az osztálytársak, hogy egyik­másikuk, illetve szüleik mi­lyen nehezen tudják előte­remteni az iskolai felszere­lés árát. Lehetetlen csupán vázla­tosan is áttekinteni az is­kolai diákparlamenteken felmerült valamennyi kér­dést Az elmondottakon kí­vül meg lehetne még emlí­teni a szűkös sportolási le­hetőségeket, az alacsony ét­keztetési normát, a KISZ- tagfelvételek követelményei­nek megnöveléséről folyta­tott vitát, a diákotthonok- kollégiumok helyzetét, vagy éppen az egyetemi előkészí­tőkről elhangzott dicsérő megjegyzéseket. Mindezek a kérdések egé­szen biztosan szóba kerül­nek november 9-én a me­gyei, majd később az orszá­gos diákparlamenten is, amelyek akkor érik el céljukat, ha nem csupán a panaszok elmondására szol­gálnak, hanem a lehetsé­ges megoldások módozatait is felelősséggel kereső okos tanácskozások lesznek. B. A. berek, milyen hűvös kiszá- mítottsággal éltek a hétköz­napokban?” Kinyújtott kar­jának mozdulatával látha­tatlan rendet teremtett maga körüL Egyik délután a kisfiú nagyanyja nagyon beleme­rült a beszélgetésbe, egy másik idősebb hölggyel. A fiúcska a füvön játszott, aztán odatötyögött az öreg­emberhez és az ölébe má­szott- Pár pillanatig némán néztek egymás szemébe. Olyan megértéssel, mintha néni is lett volna köztük hetven, nyolcvan év. Ép­pen egy fekete esőfelhő úszott a nap elé. Sötét lett. A kisfiú felnézett az égre. — Bácsi! Gyújtsd már fe! a napot! — mondta kérlelő hangon. Az öregember szája fur­csa mosolyra húzódott. Már mindenki őket nézte A nagymama a tőle telhető legnagyobb gyorsasággal odaszaladt. Kikapta az öregember féltő öleléséből a fiúcskát. Fenekére pas~ kolt és elvonszolta a csöpp­séget­A termelőszövetkezeti tag­nak az a családtagja, aki a termelőszövetkezetbe tag­ként belépett, belépésétől számított 1 éven belül kér­heti annyi — legfeljebb azonban 5 naptári évnek nyugdíjévként történő be­számítását, amely években, mint segítő családtag a nyugdíjév megszerzéséhez szükséges munkaegységeket (férfi 120, nő 80), illetőleg 1967-től kezdődően a szük­séges munkanapokat (férfi 150. nő 100) a közös mun­kával teljesitette, és a nyugdíjjárulékot ezekre az évekre utólag megfizeti. A családtagként közös munkában töltött évek és a nyugdíj , Az ismertetett szabály to­vábbra is érvényben marad. •Mivel pedig többen voltak olyanok, akik beléptek a termelőszövetkezetbe, de el­mulasztották a belépéstől számított 1 éven belül kér­ni a családtagként eltöltött idők nyugdíjévként való beszámítását, az 1973. januar 1-én ha­tályban levő új rendelke­zés lehetővé teszi, hogy 1973- december 31-ig azok is kérhessék a családtag­ként eltöltött idők figye­lembevételét, akik eddig azt elmulasztották. Aj; a családtag azonban, aki 1972. december 31-e után léD be a termejőszövetke- zetbe, továbbra is csak a belépését követő 1 éven belül kérheti a családtagi évek elismerését. A* öregségi járadékosokról Az a szövetkezeti tag, áld öregségi járadékban ré­szesül, nyugdíj.iárulék fize­tésére nem kötelezett, és így a közösben végzett munkájával nyugdíjévét nem szerezhet. A jogszabály azonban lehetőséget adott arra. hogy az öregségi já­radékosként közös munká­ban eltöltött idejének a be­számítását a járadékos kel­hesse, ha Mindez egy perc alatt játszódott le. Vastagon állt körülöttünk a csend. Az öregember csak ült maga elé meredve, üres kézzel. Görnyedten fölállt Álom­ból, halálból kel fel így az ember. Többé nem láttam a parkban. Nem jött többé, mint az a fiatal pár, amely minden délután a park sarkában ült. Itt készültek az érett­ségire. a felvételire, amíg be nem esteledett. Aztán közelebb húzódva egymás­hoz, a jövőjükről álmodoz­tak. Egyik este hiába várt a fiú. Görnyedten ült háttal a kavicsos sétánynak. Hiá­ba várta az ismerős ruha­suhogást — Fölvették az egyetemre a kislányt — vettem ki a szomszéd pa" don beszélgetők szavaiból­„Valaki hiányzik. Isme­retien helyre távozott ” cikáztak a gondolatok zsib­badtan a fiú fejében. — „Most hogyan tovább? Ügy kell folytatnom az eletet, hogy mindent újrakezdek.” Gondolatai közt vissza- visszatért egy mesefoszlány. Gyerekkori meséskönyvben olvasta. Sehogyan sem ju­tott eszébe a történet vége a csillagszemű juhászról, aki mindig az eget nézte, és beleesett a kútba, a ké­sek közé... Sietős léptekkel ment el, maidnem szaladt. Nehogy valaki sírni lássa. Ahol a kavicsos út befordul, ott láttam utoljára, , „ , Az indokínai háborúval foglalkozó tudományos konfe­rencia kezdődött csütörtökön, az akadémián, az MTA és az Országos Béketanács Tudo­mányos Bizottsága közös ren­dezésében. Az eseményre ha­zánkba érkezett Hans Gorán Frank, az Amerikai Egyesült Államok indokínai háborús bűneit kivizsgáló nemzetközi bizottság titkára, s részt vesz az eseményen Luu Huong Ghanh, a Világ"»ékéért küzdői dél-vietnam. bizottság köz­ponti bizottságának tagja is, valamint Alexej Sztyepano- vics Bcljakov a Bécsi Nem­zetközi Békeintézet igazgató­ja. Nemes Dezső akadémikus, az MSZMP politikai bizottsá­gának tagja, a központi bi­zottság politikai főiskolájának rektora nyitotta meg a ta­Jászapátiban a Mészáros Lőrinc Gimnázium és Gépész Szakközépiskola fiataljai har­madszor is elnyerték a KISZ Központi Eizottsága Vörös vándorzászlaját, s ezzel végle­nácskozást, s egyebek között hangsúlyozta; a vietnami nép szabadságharcának olyan napjait éljük, a dél-vietnami helyzet politikai rendezéséért folyó küzdelemnek olyan szakaszában vagyunk, amikor különösen fontos, hogy a nem­zetközi szolidaritás ereje meg­hatványozódjék. Szükséges ez azért, hogy a tárgyalások fo­lyamán elért megállapodást szentesítsék és az érvényben maradjon az amerikai elnök- választást követően is. A konferencián neves tu­dósok tartanak előadást az indokínai háború és környe­zetpusztítás, a háború gazda­sági hatása, az amerikai had­viselés népirtó jellege és a nemzetközi jog, Indokína mint az USA-hadviselés kí­sérleti hadszíntere témákban. ges tulajdonosaivá váltak az értékes kitüntetésnek. A KISZ KB Vörös vándor­zászlaját „ november 5-én délelőtt rendezer dő iskolái ünnepségen veszik át» Néhány formai kérdés Jogok és kötelességek- Varga liudolf: Az én törzspadom &ijitiiiiiii!iii!ai!iiiiiiiiii>iiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiuiisi!iiiiiniiiiiii!:ii(itii;iiiiiitii:iiiaiii;iii!iiiii:iiiiui Atomfegyverek 1896-ban Henri Becquerel francig fizikus vizsgálatai so­rán meglepetéssel tapasztalta, hogy egyes urániumsókbóí minden előzetes megvilágí­tás nékül is a röntgensugár­hoz hason! > tuiajdonsagú su­gárzás lép ki. Később derült ki, hogy ez a természeti je­lenség: a rádióaktivitás. Becquerel felfedezése óta 75 év telt el. Azóta feltárult az ember előtt az atom az atom­mag szerkezete és az ember birtokába is vette a mage~“-- giát. Ezzel megszerezte a le­hetőséget egy elvileg kime­ríthetetlen energiaforrás fel- használására, az emberi kul­túra és Civilizáció ma még el sem képzelhető felvirágozta­tására, — vagy elpusztításá­ra. Erdős József, az „Atom­fegyverek” című most meg­jelent füzetében betekintést nyújt a II. világháború utol­só éveiben oly sokat emlege­tett új csodafegyver csodák­tól mentes történetere. Tudo­mányos alapon, de közérthe­tően ismerteti az atomenergia felszabadításának folyamatát, az atombomba működési el­vet, romboló hatását. Egy fegyver, hármas pusz. tító hatás — így jellemzi a ma atomfegyverét, amely egyesíti magában az eddigi háborúkban alkalmazott va­lamennyi, az ember és az. anyag- javak pusztítására szolgáló módszert. A minden idők legpusztí­tóbb fegyvere 1949-ig az USA monopóliuma volt. A Szov­jetunió a háború befejezése utáni negyedik évben már rendelkezett plutónium-bom­bával 1953-ban hidrogénbom­bával és 1957-ben elsőként lőtte fel a szputnyikot. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a Szovietunió az atombomba mellett a legkorszerűbb cél­ba juttató eszközökkel is ren­delkezik. E feilődés ’éncsőfo- kairól nyújt kénét Erdős Jó­zsef füzetéDen. amely a Zrí­nyi Katonai Kiadó gondozá­sában jelent meg. — mj — Harmadszor is elnyerték JftHzapáfin marad a KISZ lándorzáezlaja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents