Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-15 / 269. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. november 15. „Keresli edel met és nem segélyt“ A fejlődő országok gondjai és reményei Peru visszautasítja Jorge Fernandez Maldonado, Peru bánya- és energiaügyi, minisztere hétfőn kijelentette: Peru visszautasítja az Egyesült Államok új halá. szati törvényét, s bármilyen következményekkel járjon is, minden erejével küzd ellene, akármilyen árat kell fizetnie ezért. „Ma az imperializmus telhetetlen kapzsisága még csak halászati kincseinket fenyegeti, de holnap már érceink, ásványaink majd kőolajunk kell neki” — mondotta a miniszter. Ázsiai népesedési konferencia Tokióban befejezte munkáját az ENSZ ázsiai és távol-keleti gazdasági bizottságának (ECAFE) égisze alatt megtartott második ázsiai népesedési konferencia. A tizenhárom napos' tanácskozáson huszonegy ázsiai ország mintegy háromszáz képviselője vett részt. A tanácskozás egyik központi célja a születéskorlátozás és a családtervezés terén szerzett tapasztalatok kicserélése volt. A tokiói értekezlet következtetéseit az 1974- ben megrendezendő világ népességi konferencia elé fogják terjeszteni. F elségvíz-vi ta Az ecuadori kormány erélyes intézkedésekkel kíván érvényt szerezni a felségvizei 200 mérföldes kiterjedéséről szóló törvényeinek. Az elmúlt 48 órában az ecuadori hatóságok az Egyesült Államok hét és Kanada egy halászhajóját tartóztatták fel és kisérték egy ecuadori kikötőbe az ország felségvizeinek megsértése és engedély nélküli halászat miatt. Az egyik hajót, miután kiderült, hogy megfelelő halászati engedélye van. útjára bocsájtották. Az Egyesült Államok kormánya tiltakozott Ecuador lépése miatt. Washington álláspontja szerint a tengerparti államok felségvizei mindösz- sze 12 mérföldre terjednek ki, s a minap ennek megfelelő törvényt hozott az amerikai kongresszus is. Hétfőn fontos kínai—angol üzletkötést jelentettek be londonbam A kínai légiforgalmi vállalat további nyolc Trident utasszállító gépet rendelt a Hawker-Siddeley gyártól, 25 millió font ster„Ördögi körbe kerültünk. Nem tudunk többet termelni, mert nincs pénzünk, s nincs pénzünk, mert nem tudunk többet termelni.” — így jellemezte országának gazdasági helyzetét és nehézségeit Casillo kolumbiai közgazdász. Ilyen éa hasonló nehézségekkel küzdenek a többi fejlődő országok is. Aki napjainkban ellátogat ezeknek az országoknak a távolabbi vidékeire, — szinte úgy érzi, valami különös időgéppel ősrégi időkbe csöppen. Ugyanakkor az is tény. hogy Brazília például sok fejlett országot megelőzve a gépkocsi termelésben — a világon — a kilencedik helyre lépett elő. Az úgynevezett fejlődő országok egyre növelik részesedésüket az egész világ- gazdaságban. s a világpiacon az utóbbi öt év alatt 20- ról 25 százalékra emelkedett a forgalmuk. Figyelemre méltó hogy a független népgazdaság megteremtését legkövetkezetesebben a nem-kapitalista fejlődési utat választó országokban valósítják meg. Ezeknek az országoknak a kormányai aktívan elősegítik az állami szektor fejlődését, sikeresen oldják meg a földreformot, a monopóliumokat korlátozó törvényeket fogadnak el, s ezzel együtt intézkedéseket tesznek a külföldi tőke kiszorítására. Miben rejlenek ma a fejlődő országos nehézségei? Ismeretes, hogv az elmaradottság felszámolásának legfőbb tényezője, az ipari bázis megteremtése, megfelelő tőkefelhalmozást igényel. Sok ország éppen itt kerül olyan nehéz helyzetbe. amelyről a cikk elején idézett kolumbiai közgazdász oly világosan beszélt. Gondolatait folytatva meg kell jegyeznünk, hogy a fejling értékben. A tétel kiegészítése annak a 12 Trident gépre szóló megrendelésnek, amely már korábban ismeretes volt. A 12 gép közül az elsőt hétfőn kína londoni nagykövete személyesen vette át. lődő országok a magánszektor korlátozott pénzösszegei miatt az új építkezéseket állami erőből finanszírozzák, ez pedig az állami költségvetés krónikus deficitjéhez vezet, inflációt és drágaságot von maga után. 4 Nemzetközi Valutaalap az állami kiadásokkal járó pénz-elértéktelenedést figyelembe véve az infláció visz- szaszorítására azt javasolja a fejlődő államoknak, hogy lassítsák a gazdasági fejlesztés ütemét A Valutaalap intézkedéseit eleve nem bíráló nyugati közgazdászoknak is feltűnt az ilyen ajánlások egyoldalúsága, mivel az ipar fejlesztése az egyetlen út amely a gazdasági és társadalmi fejlődéshez vezet. A fejlődő országok gondjait csak tetézi gazdaságuk fő ágának, a mezőgazdaságnak a stagnálása. Az agrár szektor legfőbb problémája a monokultúra (alapvetően egy mezőgazdasági ág fejlesztése), a jelentéktelen hozam, a gyenge gépesítés és a munka végtelenül alacsony termelékenysége. A polgári sajtó ennek alapján arra a malthu- ziánus következtetésre jut, hogy a mezőgazdasági kultúrák termelésének folytatódó válsága a lakosság szaporodásának következménye. A valódi ok azonban az agrárreform befejezetlenségében rejlik, abban hogy a falvakban továbbra is óriási földbirtokok vannak, félfeudális viszonyok uralkodnak. E népgazdasági ág egyoldalú fejlesztése vezet részint az exportcikkek túltermeléséhez, másrészt az élelmiszertermelés hiányához és ez kiélezi az élelmiszer-ellátási gondokat. Ez a belső gazdasági probléma. Ezenkívül számos külső tényező is kedvezőtlenül hat a fejlődő országokban. Ezek közül is első hefyen a fejlődő országok nemzetközi gazdasági kapcsolatait kell említenünk. Az export fő tételét ezekben az országokban ma is a különféle nyersanyagok teszik ki. — Ugyanakkor a világpiacon olyan „árolló” érvényesül, mely a nyersanyag értékének rendszeres csökkenéséből és a késztermékek árának emelkedéséből adódik. Ezzel egyidőben a legnagyobb tőkés államok a fejlődő országokból behozott késztermékekre 5—20-szor magasabb vámot vetnek ki. mint a feldolgozatlan nyersanyagokra. Ezzel a fejlődő országokat a nyerasanyagszállítók szerepére kárhoztatják. Ezek az államok viszont világkereskedelmi reformot követelnek „Kereskedelem és nem segély” ■— ez a jelszó mind népszerűbbé válik Ázsia, Arika és La- tin-Amerika országaiban. A belső pénzalapok szűkös volta miatt a fejlődő országok kénytelenek Külföldi eszközöket igénybe venni. 1971- ben például ezek összege 60 milliárd dollár volt A nyugati országoktól kapott hitelek a trójai faló szerepét töltik be, segítségükkel a monopóliumok behatolnak a fejlődő nemzetgazdaságokba. A Nationalist című kambodzsai lao például így írt: „Az Egyesült Államok segítségét és együttműködését elfogadni annyit jelent, mint kitöltetlen, bemutatóra szóló váltót aláírni. Esztelenég volna abban bízni, hogy egy szép napon el lehet kerülni a meggondolatlan lépés következ- rfiényeit”. A fejlődő országok többségének külföldi adóssága gyorsabban növekszik, — mint az áruk exportja. így az újabb hiteleket és kölcsönöket elsősorban a régi adósságok törlesztésére fordítják, s ezzel bezárul a problémák megoldásának bűvös köre. Más távlatokat nyit a fejlődő országok előtt a Szovjetunióval és más szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés. Az egyenjogúságon alapuló gazdasági Kapcsolatok segítik a fiatal államokat, hogy a nemzetgazdasági fejlesztéséhez szükséges gépeket és berendezéseket beszerezhessék. Közismert tény, hagyan segíti a Szovjetunió a nemzet- gazdaság számára fontos objektumok létesítését. Ezt példázza az indiai Bhilai és Bo- koroi Vasmű, az egyiptomi Asszuáni gát, a Szíriái nagy hidroenergetikai létesítmény az Eufrátesz folyón, az Iránban és Algériában épülő vegyipari és gépgyárak, a pakisztáni atomreaktor és így tovább. A Szovjetunió segítségével 490 ipari és más objektum épült, s a mostani ötéves tervidőszakban mintegy 500 újabb létesül. Ezek mind a fejlődő országok nemzeti tulajdonát képezik. V. Zsolobov Angol repülőgépek Kínának Ritkán figyelek oda a hirdetésekre, ezen is véletlenül akadt meg a szemem. Kezembe vettem az újságot, s ahogy belekukkantottam a házassági hirdetésekbe, nyomban észrevettem : „Ragyogó külsejű, tiszta múltú, pozícionált, kocsival, lakással rendelkező fiatal lány, házasság céljából megismerkedne jóképű, szerény, abszolút értelmes fiatalemberrel. Leveleket .Tizenöt piros rózsaszál’ jeligére a kiadóba.” Hm... hm... Nem is rossz... Igaz, nem vagyok éppen egy hollywoodi sztár, de a házi munka elvégzése meg se kottyan. Azonkívül szerény is vagyok! Egy ösztöndíjas fiatalember teljes, joggal szerény lehet. Eddig tehát minden stimmel, csupán az foglalkoztat: mit értsek az „abszolút értelmesen?” No, nem érdekes, majd kiderül. Reggel magam vittem be a kiadóba a „Tizenöt vörös rózsaszálára írott levelemet. A hirdetőnek magamról egy jóindulatú, talpig becsületes egyetemista portréját festettem meg, akinek végre felragyogott a szerencsecsillaga; ez a fiatalember eddig csakis a tisztelt hirdető részére tartogatta a szívét, s most számtalan levél közül, az önére válaszolok. Ügy érzem helyesen választok, ezért türelmetlenül várom a találkozást. Vasárnap este tíz órakor legyen a Fehér hattyú-ban. Hogy megBora Savié: Tizenöt vörös rózsaszál türelmetlenül várja a „Tizenöt piros rózsa” válaszát. A levél végére még odabiggyesztettem. hogy a tizenöt vörös rózsát tizenötször csókolom. Feltüntetve a diákotthon címét, mellékeltem egy fényképet is, természetesen abból az időből, amikor még nem jártam a menzára... Négy napon át vártam türelmetlenül a választ. Végre megjött. Reszkető ujjakkal téptem fel a borítékot, és olvastam: „A hozzám érkezett ismerhessem, egy szál vörös rózsát. — kedvenc virágom! — hozzon magával. Én a Belgrád nagy térképe mellett lévő asztalnál ülök majd.” Vasárnap a legjobb öltönyömet vettem fel. A Fehér hattyú éttrem közel esett a kollégiumhoz. Min- ren rendben volt, csak azt nem tudtam, hol lehet ilyenkor vörös rózsát venni? Ám ahogy körülnéztem, az étterem mellett rögtön észre vettem egy kis virágboltot Az öregedő, nagyorrú virágárusnő így szólt: — Mindössze három szál rózsám maradt. Tudja, ilyenkor eléggé drága a rózsa, szálja tíz dinár. — Kérem mind a hármat, — mondtam elszántan. Pont tízkor beléptem a Fehér hattyúba. Az étterem dugig volt, és legalább félszáz talpig kiglancolt, frissen borotvált férfi szorongatott a kezében két. három szál vörös rózsát. Minden asztalnál ültek, de bármennyire is kiguvadt a szemem, egyetlen egy szép lányt ' sem láttam, aki a Belgrád nagy térképe alatt ült volna. Fogalmam sincs, hogyan szédelegtem ki az étteremből. Tény, hogy elkullogtam a virágbolt mellett, s ahogy az ablakon benéztem. láttam: az öregedő, nagyorrú virágárusnő a bevételt számolja. És az asztalán kiterítve ott fekszik Belgrád nagy térképe... Fordította: Baraté Rozália g| ?| képernyője ELŐTT Egy színpadi játék, egy epikus mű — regény vagy elbeszélés — lefordítása a képernyő nyelvére, műfaji átalakítása, átdolgozása a művészetek eltérő sajátosságaiból adódóan mindig hordoz magában bizonyos veszélyeket; az eredeti szolgai másolása éppúgy lehet sikertelenség okozója, mint a túlzott önállóság, amikor a „fordítás” már egyenlő a ferdítéssel. A Fogfájás Ha valaki netán az adást követően felbuzdult a különös nászéjszaka „lírai-derűs” történetén, és elolvasta Kosztolányi remekét, amely ugyan mindössze négy ol- dalaoska, az 1300 oldalas kötetnovella tengerében, alaposan megzavarhatták az elbeszélés és a tévéjáték! közötti különbségek. Neveket, figurákat kereshetett az írásban, akikkel a képernyőn a történet során találkozott, de akik Kosztolányi előadásából egyszerűen „kimaradtak”. Kutathatott részletek után, mint például a menyasszonytánc, vagy a nászuram foghúzási kísérlete, avagy a menyasszony romantikus diákköri szökésének históriája, de ezeknek az elemeknek még csak a nyomát sem lelhette az elbeszélésbenAz olvasmány és a tévéjáték emlékképeinek egymást vallató összevetésében a figyelmes olvasó arra is rádöbbenhetett, hogy Kosztolányi színarany prózájában mennyi a szín, a ragyogás, a finomság, a nyelvi lelemény, és hogy a tévéjáték kreált dialógusaiban miként burjánzott a közhely, a nyelvi laposság. S ha az említettekhez még hozzávesszük, hogy Kosztolányi szándékai szerint éppoly szenvelgő széplélek a férj, mint szentimentaliz- musra hajló neje — egyik tizenkilenc, másik egy híja a húsznak — a tévéjátékban pedig ki tudja mi okból jóval reálisabb szemléletű férfivá válik, aki többször is megkísérli érvényesíteni a házasságkötéssel szerzett férji jogait, akkor aligha kétséges: a Fogfájás átdolgozói eléggé szabadon bántak a rendelkezésre álló irodalmi alapanyaggal, s jóformán csak kiindulási alapnak, keretnek fogták fel a novellát. Alkalomnak arra, hogy az íróteremtette alaphelyzetből a képi át- költés ürügyén képzeletük szabadabb drámai játékára „vetemedjenek”. Mindez talán még megbo- csájtható is lenne, de nem ebben a sorozatban, ahol egyegy kevésbé ismert írás felfedeztetése az alapvető cél. A Fogfájást az Olvasta-e sorozat egyik darabjaként láttuk. Talán szerencsésebb lett volna olyan elbeszélést választani, ahol a képi kifejezés nehézségei nem jártak volna a feni említett „átalakítási” munkálatokkal és a novellától idegen megoldásokkal. Egyébként maga a televíziós változat mint tévéjáték megállja a helyét. Furfangos diákok A televízió zenés színházi produkciójaként bemutatott táncjáték hű maradt színpadi őséhez. Felépítésében megőrizte a mű drámai egészét, és részleteiben sem távolodott el tőle, csupán itt-ott és annyiban, főképpen képi ötletekben — amennyiben a két műfaj közötti eltérés azt megkívánta. Világos, érthető szerkezetben követhettük nyomon Ádám diák és furfangos társainak, a debreceni kollégium tógás diákjainak professzorukat megtréfáló csínytevését és ennek következményeit, továbbá hogy a stréber Józsi miként sült fel a szerelemben, és hogy Ádám diák hogyan is aratott fényes diadalt elnyerve végül is a professzorlány, a szépséges Rozika kezét. (A librettó alapjául egyébként Jókai Debreceni lunatikus című műve szolgált-) Mozgalmas vásári képpel indult a játék, s az eredetileg színpadi vásár ezúttal a deszkákról kiköltözött természetes helyére, egy tágas tér környezetébe. Térre, ahol hely nyílik a tömegjeleneteknek, a vásári forgatagnak. Csakhogy mint kiderült, a kamerának sok lett a választott tér. A táncosok térben kibontakozó jeleneteit nem mindig tudta teljes egészében követni, látószögébe befogadni a vásári forgatag tarka látványát. No meg a táncoló diákok kissé színpadias jelenetei is valahogy idegenül hatottak a vásár reális környezetében. Mikor azonban a játék dimenziói összébb szűkültek, a helyszínek többnyire belsővé váltak, megnövekedtek a képi kifejezés kedvező lehetőségei. Kitűnő is volt például a professzorátus karikatúrája a bűnös diák keresésének szellemes, ötletekkel dúsított jelenetében, s szép lírai, oldott hangvételben valósult meg Ádám diák és Rozika szerelmi kettőse, a rózsákkal terhes pompás rokokó kertbeli környezetben. Éppúgy említhetnénk a berugatott Józsi nagyszerű táncát — mozgásban és képben. A pantomimes elemekkel is tarkított ötletes koreográfia kitűnően igazodott a zenéhez, jól tudta visszaadni a XVIII. századi diáktörténet vérbő humorát és vaskos szatíráját. A Farkas Ferenc zenéjére készült televíziós Furfangos diákok újabb fegyverténye a tv hovatovább már hagyományokkal rendelkező zenés bemutató színházának. (Rendező Bednai Nándor, koreográfus Harangozó Gyula-) Kerítés Nem akármilyen társasjáték részeseivé tett Kende Márta dokumentumfilmje, a Kerítés. Egy ma eléggé divatossá vált kérdéshez, a víkendezés a ; szabadban, vagy még közelebbről a szabad idő eltöltése saját hétvégi telken kérdéseit feszegette a tőle már megszokott alapossággal és publi- cisztikus hevülettel. Különböző összetételű, évjáratú és foglalkozású üdülőház- építtetők elképzeléseit sorakoztatta fel. mint variációkat. játékasztalon illusztrálva a gondolatsorokat, hogy eljusson a nyugtalanító következtetésig: sajnos ma sokan a víkendtelket és a rá épülő házat még a tulajdon- szerzés újabb lehetőségeként fogják fel, és bennük a társadalmi rang kifejeződését tekintik elsődlegesnek. A nyaraló, a telek státuszszimbólum és nem nyugalmas hétvégi pihenő. Szemléletbeli kérdésekre keresett Kende Márta választ, és meg is találta azokban a visszahúzó, ret- rográd gondolkodásra valló okokban, amelyekből fakad a nyaralás individuális elveinek túlzott hangsúlyozása és az indokolatlan félelem az üdülés, a nyaralás közösségi formáitól. Elgondolkodtató filmjének az a tanulsága is, amely arra vetett fényt, hogy a városi ártalmaktól a természet csendjébe menekülő ember hogyan töri meg a táj csendjét az oda is magával hurcolt és újra teremtett különféle urbánus zajokkal, ártalmakkal, V. M. ’
