Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

1972. november 15. 8ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „TISZTASZOBA" Gyenge a belső ellenőrzés A szövetkezeti vagyonvédelemről tárgyait a megyei tanács vb A Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Fo­dor Mihály elnökletével tartotta tegnap soros ülését, — amelyen többek között a szövetkezetek vagyonvédelméről tárgyalt. A jelentést a (megyei népi ellenőrzési bizottság állította össze 75 Vizsgálat alapján, amelyet 1971-ben és 72-ben folytatott a megye termelőszövetkezeteiben, ktsz- eiben, AFÉSZ-eiben. takarék- és lakásszövetkezeteiben. Mint a végrehajtó bizott­ság megállapította, megyénk­ben a szövetkezeti vezetőkre általában a becsületesség, a hűség, a rendszeretet jellem­ző, azonban elég sok a rend­ellenesség is. A népi ellenőr­zési vizsgálat például azt ál­lapította meg. hogy a belső ellenőrzés és a belső szabá­lyozás még mindig nem meg­felelő. A vizsgált tsz-ek 56 száza­léka egyáltalán nem, 11 százaléka pedig csak hiá­nyosan készítette a bizony­lati szabályzatot. Az utóvizsgálat már kedve­zőbb képet mutatott. — Az ÁFÉSZ-éknél és a ktsz-ekben valamivel jobb arányban is­merik és készítik el a sza­bályzatokat. Nem találták teljesen rend­ben a népi. ellenőrök a szö­vetkezeti számvitelt sem, ta­láltak valótlan mérlegeket, mezei leltárokat. Megállapították, hogy jog­talanul vett fel állami tá­mogatást néhány szövetke­zet Esetenként a tanácsok szak- igazgatási szervei olyan terv­dokumentációkra is kiadtak állami támogatási okiratot, — Az asszony a varrógép fö­lé hajolva ügyes, de már kicsit reszkető ' ujjaival a készülő ruha ráncait igaz­gatja. Bosszús szavakat mo­tyog: sehogy se tetszik neki... — Jaj, kedveseim. — mondja. — Váratlanul jöt­tek. Bosszankodom, hogy nincs a rádióban egy kis Bahner Gyuláné özvegy- asszony. Egyedül él kicsi házában, ami állandóan var­rógép zakatolásától hangos. A szobában kiszabott, azo­nos színű ruhák halmaza vonja magára a figyelmet.- Ezeket varrja össze. Ó ugya­nis nyugdíjba vonulása óta a karcagi Népművészeti Szö­vetkezet bedolgozója. Ezelőtt rendes tagja volt a most húszéves szövetkezetnek. Büszkén mutatta az alapító tagoknak járó aranygyűrűt. — A férjem régen meg­halt, a fiam megnősült, egyedül élek. Sokat varrók, A kisújszállási Háziipari Szövetkezetben is a bedol­gozó munkásokról érdeklőd­tem. — Jöjjön csak, éppen itt van nehány berendelt be­dolgozónk, — vezetett az elnöknő a folyosóra, ahol helyhiány miatt a vasaló­asszonyok .dolgoznak. Kicsit furcsállottam a megnevezést. — Mi az, hogy berendelt, azért bedolgozó, hogy otthon dolgozzon, vagy nem? — A vasalás az kivétel, — mondja Kurucz Jánosné, aki már 11 éve a szövetke­zetben dolgozik. — Vasalni csak itt bent lehet, aztán viszik a ruhákat csomagolni, utána elszállítják. — Miért nevezik ezt be­dolgozásnak? Mert nem vagyunk szorosan időhöz kötve, ha egyfajta ruha varrásával el­készültek, akkor szólnak ne­künk, hogy jöhetünk vasalni. amelyeket szabályellenesen magántervezők készítettek, s a tervezés is olyan nívótlan volt, hogy nem lett volna szabad engedélyezni. Ez tör­tént a jászboldogházi Arany­kalász, a szelevényi Szikra és a jászágói Kókai Tsz-ben is. Azt is megáliapítottáK, — hogy a leltárhiányok és több­letek kivizsgálása az esetek többségében elmarad, és nem történik meg a személyi fele­lősségre vonás sem. Találtak szabálytalanságot a reprezentációs alap fel- használásában és a mun­kadíj-elszámolásban is. A köztulajdonban lévő sze­mélygépkocsik használatában sincs megfelelő rend. Élénk vita alakult ki a me­gyei tanács vb-ülósén. A tes­tület sürgeti a szövetkezeti ellenőrző bizottságok tevé­kenységének javítását. A bizottsági tagok szakmai képzettsége alacsony a me­gyében, még sincs igyeke­zet a szakismeretek elsajá­títására. A kétszer kéthetes ellenőrző bizottsági elnöki tanfolyamon mindössze negyvenhatan vet­tek részt, az öthetes vezető­magyamóta, pedig munka közben szívesen hallgatnám. Aztán itt van ez a ruha. Azt mondta ma Giziké, hogy Bahner néni gyönyörű le­gyen ám az a könnycsepp. Tudja, így hívják a ruhán a kivágást. Most meg sehogy sem akar sikerülni. Ezt próbálgatom már mióta. nagyon szeretem. A múlt hónapban 114 ruhát csinál­tam. Átlagban 1300 forintot keresek, ez a nyugdíjjal együtt bőven elég egy ma­gamfajta öregasszonynak. A karcagi Népművészeti Szövetkezetnek hatszáz mun­kása közül ötszázötven be­dolgozó. A szövetkezet elnök­nője nagyon elégedett mun­kájukkal. — Évről évre nő a ter­melékenységünk — mondja tavaly például 12 millió fo­rint volt az éves termelé­sünk. Ezt nagyrészt az ügyes, szorgalmas bedolgozóknak köszönhetjük. — Egy kicsit fárasztó hosszasan a vasaló mellett állni — mondja H. Nagy Lajosne —, de nem minden­nap van így. Egyszer tíz órát is dolgozunk, máskor viszont napokig nem kell bejönni. Bedolgozóként több a szabad időnk, és mindig van sza­bad szombatunk is. Kisújszálláson ellátogat­tam egy olyan fiatalasszony­hoz is, aki sokáig a szövet­kezetben dolgozott, de a második gyerek születése után inkább a bedolgozást választotta. — Ezeknek a filcelését ké­szítem — és Oros Józsefné a szép szűrhímzéses mellé­nyekre és divatos táskákra mutatott. — Átlagban 1400 forintot keresek. Az igaz, meg is kell dolgozni érte, sokszor éjszakázom, elég ne­héz munlta. így viszont nap­képző tanfolyamon pedig — amelyet ugyancsak ellenőrző bizottsági elnököknek szer­veztek — Szolnok megyéből mindössze egy hallgató volt. Biztató jelenség viszont, hogy a szövetkezetek nagy többsé­ge szívesen látja, sőt várja az állami felügyelet és a szö­vetségek revizori irodáinak ellenőrzését. Jelenleg azonban a szövet­ségi revizori irodák jogál­lása nem ad megnyugtató biztosítékot a szövetkezeti vagyonvédelemre. A megyei tanács vb ezért az állami felügyeleti ellenőrzés tervszerűségét és hatékony­ságát sürgeti. Az esetek többségében nem szándékos szabálytalanságról van szó, hanem arról, hogy kevés a jól képzett közgazda- sági, számviteli szakember a szövetkezetekben, és bonyo­lult a számviteli rendszer is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott, — 'miután köszönetét fejezte ki a NEB-nek az alapos mun­káért |— hogy az anyagot megismerteti az állami felügyeleti intéz­ményekben dolgozókkal, a járási-városi testületekkel, a szövetkezefi elnökökkel és főkönyvelőkkel. Ezentúl több mindenben in­tézkedik a V. B., hogy rendet teremtsen megyénkben a szö­vetkezeti vagyon védelmé­ben. Bahner Gyuláné csíkos gyermekruhát varr pal több időm marad a gyerekekkel foglalkozni. Hímeznek, varrnak A kisújszállási Háziipari Szövetkezetben dolgozók lét­száma kétszázharminc. Ki- lencvenen a szövetkezet köz­ponti helyiségében hímez­nek, varrnak. Száznegyve­nen pedig bodolgozóként dolgoznak. A szövetkezet a környék asszonyainak ad na­gyon jó munkalehetőséget. A megyében a kisipari szövetkezetekben 1827, a miniszteri iparban 16 és a tanácsi iparban 97 bedolgozó dolgozik. A legtöbben a kéz­mű- és háziiparban, mintegy 1732-en. A törökszentmikló­si ÁFÉSZ harminchét szá­raztészta készítő beldolgozót foglalkoztatott, de ez a for­ma nem vált be. Nem tud­ták ellenőrizni a tisztaságot, sok helyen nem tartották be az előírt higiéniai sza­bályokat, Ezért december 31-én meg is szüntetik. Ta­lálkozunk a megyében ka­lapkészítőkkel, kosárfonók­kal, van néhány cipész be­dolgozó is. A bedolgozó rendszer ál­talában bevált, közkedvelt. Sok kisgyermekes anyának, nyugdíjas nőnek, csökkent munkaképességűeknek ad jó munkalehetőséget. T. M. E gy alkalommal a tv két rendezője — B. Révész Láiszló és Hanák Gábor — beszélge­tett Abádszalókon a kunsá­gi tsz-szövetséghez tartozó szocialista brigádok küldöt­teivel. A Pogány című tv- ftlmről folytattak eszmecse­rét. A rendezők szóltak arról is, hogy pogányon nagyon fejlett a háztáji állattartás. Nem ritka az a család, amelyik negyven sertést ne­vel. Erre felállt egy fiatal- asszony, és azt mondta: — Én elhatároztam, ha leérettségizek, és férjhez megyek, másként élek, mint a szüleim. Valahogy úgy fo­galmaztam ezt magamban: értelmesebb, szebb életem lesz. A napi munkán túl pihenek, olvasok, művelő-, döm. A napi munka előtt és után most mégis disznó­kat etetek, térdig járok a trágyában, nincs időm a művelődésre, s a fáradtság­tól kedvem se. Mondják, miért van ez? A tv-rendezők Ibit vála­szolhattak volna mást erre. mint azt: elsősorban ön­magától kérdezze, önmaga adjon választ rá. Hiszen aki már eljut e kérdés fel­tevéséig, abban él a kor­szerű élet iránti vágy, s ha akarja, meg is találja ahhoz az utat- A Népszabadság egyik vasárnapi száma pél­dául egy olyan tsz-elnökről adott hírt, aki harminchét éves korában kezdte foly­tatni általános iskolai ta­nulmányait, s most már egyetemi diplomával rendel­kezik. Persze, a korszerű élet nemcsak egyetemi diplomát jelent. Mindenképpen jelen­ti azonban az önművelést, a világ dolgaival való lépés­tartást, a közügyek iránti érdeklődést, a közügyekben való részvételt. Talán ért­hető, ha a fiatalok egy ré­szénél mindezt egy időre háttérbe szorítja, de nem homályosítja- el a fészekra­kás ezernyi gondja. A kor­szerű életvitelhez ma már a különlakás, a gáztűzhely, a televízió, a mosógép is hozzátartozik, és ezek meg­vásárlásához elő kell te­remteni a pénzt. A havi fixen túl esetenként a ház­tájiból. vagy a másodállás­ból származó jövedelemből is. Nincs ebben kivetni va­(Tudösí tónktól) A nagykunsági termelő­szövetkezetek területi szövet­sége a Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem továbbképző in­tézetével közösen másfél éves előadássorozatot indí­tott szövetkezeti vezetőknek Dr. Soós Gábor kifejtette előadásában, hogy mezőgaz­daság helyett ma már in­kább az élelmiszergazdaság fogalom a helyes közgazda- sági megnevezés. Ez ugya­nis magában foglalja a me­zőgazdasági termelést, a fel­dolgozást és a forgalmazást is. Napjainkban főként a feldolgozás és a forgalmazás szerepe nő, mivel a mező- gazdasági termények egyre nagyobb hányada feldolgoz­va kerül a fogyasztó aszta­lára. Ezért az 1985-ig szóló távlati fejlesztési tervben a tervezők már figyelembe vet­ték az ilyen társadalmi igé­nyeket. A magyar élelmiszergaz­daságot bekapcsolták a nem­zetközi munkamegosztásba, elsősorban a KGST-országok- kal történő együttműködés­be. A távlati terv biztosítani akarja, hogy az alapvető és a nálunk is megtermelhető ló. Elgondolkoztató viszont, hogy a pénzből sok ember­nek sosem elég. A pénz, az anyagi javak megszerzése nem eszköz számukra az emberhez méltó élethez, hanem életük központi cél­ja, értelme. A A szóbanforgó esz­mecserén elhangzott az is, hogy Pogá­nyon van olyan ember, aki már a negyedik házát építi, [gaz, ez nem általános je­lenség, de az igen, hogy sokszor arra megy a játék, kinek van nagyobb lakása, kinek van szebb háza. Az egyik gazda tárgyalásokat folytatott műszakiakkal ar­ról, négyszobás házát mi­ként lehetne az utcafront­ról hátrahúzatni, hogy egy kis kert legyen az épület előtt, mert mostanában ez a divat- Magam is ismerek olyan embert, aki csupán azért cserélt házat (több tízezer forint veszteséggel) mert a régi nem a falu fő­utcáján, volt hanem onnan alig ötven méterre. Ha ezektől az emberektől megkérdezik, hogy mikor voltak országjáráson, szín­házban, vagy kiállításon, mit olvasnak, áldoznak-e pénzt üdülésre, akkor több­nyire nemleges a válasz. Ilyenkor engem mindig a régi paraszti világ „tiszta­szobájának” emléke kísért. A kínos gonddal rendben tartott „tisztaszobát” nem használták, inkább össze­zsúfolva éltek, ettek, alud­tak, tisztálkodtak és moslé­kot kevertek a disznónak a konyhában. Azt sem hasz­nálták, amit nyomorúságuk megengedett volna. Ügy látszik, a mai élet­körülményekkel, a korábbi­nál általánosabb és fokozó­dó jóléttel sem tudunk min­dig mit kezdeni. Épületek, telkek, villák, kocsik — vi­szonylag széles körben ezek körül forog a világ. Mint­ha a tulajdon volna az em­beri érték mércéje. Mintha évszázadok tanúsága, a tör­ténelem őrző emlékezete nem azt bizonyítaná: a köz- megbecsülés, az őszinte tisztelet szempontjából nem a vagyoni helyzet szá­mít, hanem az alkotó mun­ka, az emberség, a szelle­mi nagyság. M egszívlelendő az egyik parasztember­nek az említett ta­lálkozón kifejtett gondolata: „Én azt a tsz-elnököt becsü­és szakembereknek. Ennek megnyitó előadását dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter el­ső helyettese tegnap tartotta meg Karcagon A mezőgaz­daság fejlesztésének távlatai címmel. élelmiszerekből ne szoruljon behozatalra az ország. Az életszínvonal és az életkö­rülmények alakulásában a következő 10—15 évben újabb nagy átalakulás vár­ható, s ezért az élelmiszer- gazdaság azzal számol, hogy növeli a csomagolt élelmi­szert, gondol a kiskeresetű­ek olcsó élelmiszerellátásá­ra. Az átlaghozamok növelé­sével biztosítjuk az ország kenyérgabona-, és takar­mánygabona- valamint zöld­ségellátását. Nem szándékozunk a gyü­mölcsösök területét növelni, ellenben jelentős felújításo­kat tervezünk, s ezáltal mint­egy 40 százalékos termésnö­vekedéssel számolunk 1985- ig. A szarvasmarha- és a sertéstenyésztés változatlanul az állattenyésztés alapvető ágazata lesz hosszútávon is. A jövőben még nagyobb sze­repet kapnak az irányítás­ban a közgazdasági Kiabá­lom. aki mindig újra törek­szik, a tudomány eredmé­nyeit késedelem nélkül hasznosítja- Csak az ilyen emberekkel lehet elérni azt: több jövedelmet biztosítva annyira fejlődjék a közös, hogy gombnyomással lehes­sen az állatok ezreit etetni, s ne kelljen műszak után a háztájiban bokáig a trágyá­ban dolgozni.” Válóban '■ egyre nagyobb szükség van az olyan em­berekre, akik túllátnak a napi gondokon, akik a gondtalanabb holnapot nemcsak áhítozzák, hanem tevékenykednek is érte. Akik képesek felemelkedni addig, hogy a maguk tehet­ségét annak szentelik, hogy élénkebb szellemi és gazda­sági élet bontakozzék ki ab­ban a faluban vagy város­ban, ahol élnek. A közelmúltban széles kő1 rű elismerést váltott ki an­nak az orvosnőnek esete, aki nagyobb összegű ösz­töndíjat ajánlott fel a jász­apáti gimnázium jó képes­ségű. de hátrányos helyzet­ben levő tanulói számára. Persze, nem mindenkinek engedi ezt meg helyzete. Azt viszont igen, hogy va­lamilyen módon — például társadalmi munkával hoz­zájáruljon a közösség bol­dogulásához. A szabad idejével, pénzével és értékei­vel mindenki önma­ga rendelkezik. Valójában mégis jó volna. ha féltő gonddal gazdagított ottho­nunk határát jobban szo­bánk falán túl húznánk meg, ha jobban otthonunk­nak tartanánk a kenyeret adó falut vagy várost is. Sokszor hallani például olyan emberekről, akik né­hány kedves szóért, csekély ellenszolgáltatásért értékes néprajzi tárgyakhoz jut­nak, vagy a múzeumokat kijátszva régészeti leleteket gyűjtenek. A tárgyak sorsa a népes közönség gyönyör­ködtetése helyett a féltve őrzött „tisztaszoba” díszíté­se. Mert néha csak a mun­kában. segítőtársakra várva gondolunk a közösségi élet­re, s a műszak után bezár­juk a kiskaput... Simon Béla lyozók, s csökkennek az ad­minisztratív intézkedések. Az árrendszer továbbfejlő­dik. Ezzel párhuzamosan csökken az állami támoga­tások szerepe, megszűnésé­vel azonban, nem számolunk 1985-ig sem — mondotta a többi között dr. Soós Gábor. Huszonnégyről 14 százalékra Hazánkban jelenleg a ke­resők 24 százalékát foglal­koztatja a mezőgazdaság. 1985-ig további csökkenéssel számolunk, s várhatóan csak 13—14 százalékos lesz az összkeresőkhöz mérten a me­zőgazdaságban foglalkozta­tottak aránya. Ez viszont megköveteli a szakmai mű­veltség növelését, s a jelen­legi szakmunkás létszám mintegy megnégyszereződé- sét. A távlati fejlesztési terv számol a szakaszos íoglalkoz- totottság megvalósításával is. A termelésben a zártrend­szereké a jövő. A magyar élelmiszergazdaság útja eb­ben a távlati tervben a komplex géprendszerek meg­valósítása, a tudomány, a szaktudás fejlesztése. Székely László I Bedolgozók Az aranygyűrűs varrónő Kisújszállási vasalóasszonyok A magyar mezőgazdaság jövője Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes előadása Karcagon Csökken az állami támogatás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents