Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-13 / 242. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. október 13. n Ősz az NDK-ban in. Madárcsicsergés az Unter den Lindenen r«s® s jgg s m A nők a vadállatokat is megszelídítik? au es ifi £ mi ^ ro M I mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm mmwmmk KGST - belkeresk edelmi miniszterek Ulan Bátorban Csütörtökön Ulan Bátorban megkezdődött a KGST országok belkereskedelmi minisztereinek értekezlete, amelynek munkájában részt vesznek Bulgária, Magyarország, az NDK, Kuba, Mongólia, Lengyelország, Románia a Szovjetunió és Csehszlovákia küldöttségei, valamint a KGST titkárságának képviselői. Az értekezleten megvitatják a KGST-országok belkereskedelmi együttműködésének eredményeit és további feladatait, s foglalkoznak egyéb kérdésekkel is. Közös Piac Több gabona, kevesebb burgonya Hivatalos becslés szerint a Közös Piac tagállamainak gabonatermése 1972- ben ismét rekordmagasságot ér el. Az október 3-i helyzetnek megfelelő adatok alapján a gabonatermés mennyisége 80,8 millió tonna lesz az 1971. évi 77,5 millió tonnával és az elmúlt öt év 71,4 millió tonnás évi átlagával szemben. 5 A Közös Piac tagállamainak burgonyatermése idén ismét elmarad az eddigi szint mögött Az 1971. évi 35,2 millió tonnával és a sok éves 37,8 millió tonnás átlaggal szemben 1972- ben csupán 33 trillió tonnára számítanak. Új alkotmány Szudánban Csütörtökön tartja első ülését a nemrég választott, 207 tagú szudáni parlament, amelynek legfontosabb feladata az alkotmány- tervezet kidolgozása. Nimeri elnök beszédet mond a megnyitó ülésen, amelynek időpontja egybeesik az államfő beiktatásának első évfordulójával. Az alkotmány kidolgozására, a törvényhozásra hat hónap áll rendelkezésre. Kihajtunk a repülőtéri várakozóhelyről, rá egyenesen a gyorsforgalmi útra. Mindössze egy húsz másodpercig tartó ellenőrzésen kell átesnünk, amely nem több az útlevélnek a rosszul világított autó belsejében az ablak irányában való meglobogtatásánál, majd átgurulunk egy útkereszteződésen, és íme, Berlinben vagyunk. Vajon érkezhet-e valaki egyáltalán bizonyos beideg- ződöttségek nélkül ebbe a városba? Ezen alaposan el kell gondolkodni. S számomra is nehéz volna a nemleges válaszadás. Még ha törtem volna is esetleg valami ilyesmin a fejem. Mert amikor elhagytuk a magasházak övezte, fényesen kivilágított belvárosi főutcákat és egy fasoroktól övezett, széles úton kezdünk el robogni, amelyet jobbról is, balról is magasföldszintes, egyemeletes, előkertes, lépcsős, kissé a vidéki kúriákra emlékeztető épületek szegélyeznek — mondom, ebben a pillanatban a Felszabadítás című szovjet film legutóbb látott részletének jelenetei villannak föl előttem. Nos, a merénylet kivitelezését vállaló tiszt épp ilyenkor — éjjel, amikor mi is átrobogunk e tájon — érkezett meg az összeesküvés fejének villájába, amely szakasztott olyan volt, a környezettel együtt, mint amilyeneket most rendre-sorra pillantunk a fényszóró sugárkévéjében. jobbról is, balról is, a látómező szélén. Csak ennyi az egész, egy fölvillanás, és máris asszociációk egész sorát indítja el bennem, megmozgatva közben a memória teljes gépezetét ez a szó, ez a fogalom: Berlin. Gondolatban az olvasás szárnyain már többször jártam itt. Igaz, mindig más városban. Mikor melyik részletével ismerkedtem meg az emberiségnek oly sok értékét, nekem any- nyi feledhetetlen élményt ajándékozó német irodalomnak. „Jártam” a Bismack-i, a Vilmos-császári porosz Berlinben. (Nyomaira most is ráakadtam az Unter den Linden Alexanderplatz felöli torkolatánál a merev, a díszeket, ornamentikát katonás engedelmességgel viselő épületekben.) „Jártam” a forradalmak Berlinjében, amikor a Weimari Köztársaság felemás küzdelmei egy pillanatra fölvillantották a németség előtt egy jobb út lehetőségeit is. „Jártam” a húszas évek végének Berlinjében, amikor az Alexander- platzot címéül választó remek — bár az időnek később a vártnál kevésbé ellenállt — regény kalauzolt el ide. S „jártam” — több száz könyv, film, híradó, dokumentum idegenvezetésével — a második világháború Berlinjében is, az apokaliptikus pusztulás városában, ahol a füstölgő romok fölött az Istenek alkonyának dallamait sugározta szét az éterbe a birodalmi rádió, amikor Hitler teste már a petróleumtól táplált lángok martaléka lett. Ez a Berlin más, mint a régi. Egyszerűbb, áttekinthetőbb, szerényebb. Az Unter den Linden névadó hársfái már elvirágoznak, alattuk jobbára a Brandenburgi-kapu felé áramlik a nép, egy kis nézgelődésre. Megtekinteni a falat, amely nem egyszerű határ, hanem két német országot, két ideológiát, két világrendszert választ el egymástól. Jobbról, mintegy figyelmeztetőül a Reichstag üszkös falai, középen a kapu, balról házak — ideát is, odaát is. Itt köröskörül pedig emberek, akik elbámészkodnak egy darabig, aztán elindulnak visszafelé a híres sugárúton, csak éppen a másik oldalon, ahol jóval több az üzlet. A kirakatok áruval zsúfolva, s ugyanígy a polcok is. A vásárlók száma azonban még ezt a rendkívülire méretezett árumeny- nyiséget is meghaladja. A nagy vásárlóerő realizálódásának egyik útja ezért a sorbaállás. Anélkül, hogy bárki szólna vagy kérné, egyik pillanatról a másikra kialakulnak a szabályos várakozó sorok. Az emberek nyugodtan álldogálnak egymás mellett, zokszó nélkül kivárva, hogy rájuk kerüljön a sor. Pedig ez néha nem kis időt vesz igénybe. A fegyelem megnyilvánulásával a legkülönbözőbb helyeken és szituációkban találkozni. Várom, hogy zöldre váltson át a közlekedési lámpa. Lehet, hogy csak én vagyok túlontúl ideges, afféle hazai izgágasággal toporogva az eléggé keskeny járdaszigeten, amikor egyszer csak hirtelen valamiféle plusz kényelmetlenséget érzek. Lopva körülpillantok. Csak akkor veszem észre: kilógok a sorból. Akik át akarnak menni a túloldalra, időközben ugyanis kettős sorba rendeződtek. Mielőtt azonban elnézést kérhetnék, már zöldre vált a lámpa. Fellélegzem... A gyakorlatiasságnak is ezer jelét tapasztalni. Az Alexanderplatzon székelő hatalmas áruházban tényleg könnyen eltévedhetne az ember. Ám akkor segítségére sietnek a táblák. S a nyilak és feliratok segítségével még azt is könnyűszerrel útbaigazítják és célba juttatják, aki nem bírja a nyelvet — noha szövegük német. De a sok tábla és a sok szöveg olyan szuggesztív hatást gyakorol még az idegenre is, ami megakadályozza az eltévedésben. Megyek át egy hídon. Középen, a korlátra függesztve takaros kis tábla. Szöveg, rajz díszük rajta. Ez is, az is a vízből való életmentést követő egészségügyi tennivalókra oktatja ki a járókelőt. Leleményes módja az ismeretterjesztésnek. Hiszen naponta tíz és tíz ezer ember megy át a hídon, s valóban itt van legtöbb esélye annak, hogy egy fuldoklónak segítségére siethessenek. Alá a tábla szövegét tüzetesen tanulmányozza, életet menthet. Lám, csak egy kis gyakorlati érzék kell hozzá, hol végezzük el az ismeretterjesztést, a felvilágosítást. Az Alexanderplatzon a szökőkút kőpárkányán csücsülve konyakot iszom. Magyar módra, üvegből. Megbámulnak. S magamban kissé rühellem is a dolgot, mert bár sem alkoholista nem vagyok, se a gothai almanach illemkódexének előírásai nem normák ma már, de azért érzem, tudom, hogy itt minálunk jóval józanabbak, mértéktartóbbak az emberek. S hogy nem éppen illendő módon kirívok közülük. De mire a konyak elfogy, kissé megnyugszom. A szálloda az Unter den Lindenen van, igazi luxushotel. Hatodik emeleti szoba, takaros előtérrel, remek fürdőszobával, még reme- kebb kilátással. Nehezen alszom el. Ez az utolsó éjszakám Berlinben. Tán az elfogyasztott ital miatt is sokáig forgolódom. Nyomasztó víziók nehezednek rám. Azt álmodom, háború van, bombák hullanak a városra, reng, inog a föld. Pedig semmi. Csak a telefon csörög. Ébresztő. Hajnali három óra. Széthúzom a függönyt. Az ég alja már világosodik. De a város még csöndes. Így aztán jól hallom, hogy az Unter den Linden hársfáin egymást túlharsogva vidáman csivi- telnek a madarak. (VÉGE) Papp Zoltán Los Angeles állatkertjében tizenkét nőt szerződtettek gondozónak és felügyelőnek a vadállatok mellé. Korábban csak férfiakat alkalZanzibár szigetén (Tanzánia) törvény engedélyezi a többnejűséget, ami azzal a következménnyel járt, hogy hiány van feleségjelöltekben. Űjabban Uganda és Kenya „Közlekedési parknak” nevezik Szverdlovszk város lakói a Majakovszkij park kizárólag gyermekek részére fenntartott részét Az iskoA királyné vallomása „Egész életemben egyetlen durva szót ki nem ejtettem, soha életemben nem játszottam meztelenül. Érdekes vagyok, nem vulgáris. Jó ízlésű nő vagyok: a szex számomra nem vicc-téma. Utálom az obszcenitást, véleméJeannie és Margaret Humphrey, a két londoni testvér kora gyermekkora óta a világon mindent pontosan egyszerre csinált, tökéletes egyetértésben. Még ma is, miután férjhez mentek és boldog mamák, olyan pontos Az egyesült államok-beli Oregonban tartott nemzetközi konferencián mintegy harminc eszperantista összeállította az első eszperantó káromkodás-gyűjteményt. •Mind ez ideig teljesen „megGyűrű alakú ház Egyik moszkvai körzetben eredeti konstrukciójú ház építése folyik. Az épület kör alakban összekapcsolt, több, sorozatban épült háztömbből Tölgy-óriások Háromezer év — ennyit tesz ki Lengyelország három legöregebb óriás-tölgyének életkora. A „rangidőst” a kielcei vajdaságban találjuk. A helyi lakosság által Bar- tek névre keresztelt fa 1200 éves. Törzsének kerülete 13 méter 40 centiméter. Alig Egyetlen egyszer Monsieur Durand első ízben utazik Párizsba egy Dordogne vidéki kis faluból. Meglátogatja az Eiffel-tor- nyot, „Sokszor ugranak le maztak erre a munkára. Kitűnt azonban, hogy az állatok jobban kedveük a nőket: jelenlétükben szelídebbek és engedékenyebbek. „házassági piacain” is emelkedtek az árak. Egyre több a marhalopás, minthogy a menyecskék szüleinek járó hagyományos „móring” ma már nem 25, hanem 50 tehén. szigorú, „tizen-éves” őre irányítja a „forgalmat”. Heti öt napon át működik a közlekedési park, melyet a szverdlovszki közlekedésrennyem szerint sejtetni sokkal szexibb, mint mindent megmutatni. A manapság oly divatos meztelenkedést halálosan unom. Szegény fiatalok, mennyire unatkozhatnak!” — jelentette ki a 80 éves Mae West, a harmincas évek szex-királynője. az „együttműködésük”, hogy barátaik csak „óramű-testvéreknek” nevezik őket. Két testvérhez mentek hozzá ugyanazon a napon, és egyazon időben született mindkettőjüknek életerős kisfia. feledkeztek” az effajta szavakról ég kifej ezésekről. Megegyeztek abban, hogy a káromkodásokat tartalmazó jegyzéket a hivatalos szótár függelékeként jelentetik meg. áll, és alakra óriási nyolcemeletes gyűrűhöz hasonlít. A ház hossza — külső kerülete mentén — majdnem 700 méter, s több mint 900 lakás van benne. marad el mögötte a gdanski vajdaság 1000 éves „aggastyánja”, a maga 10 méteres kerületével. A lublini vajdaságban levő legifjabb faóriás körüljárásához pedig „csak” 8,5 métert” kell megenni. innen az emberek?” — kérdezi a pénztárban ülő hölgytől. „Nem — hangzik a határozott válasz —, csak egyetlen egyszer!’^ J Ezen a napon délelőtt fél tizenegykor nem volt ott a szokásos kávé a főosztályvezető asztalán. Csengetett: — Ilonka, kérem, elfelejtette a kávét. Már két perccel elmúlt fél tizenegy. — Nem felejtettem el. — Hogyhogy nem felejtette el? — Nem akartam kávét főzni. A főosztályvezető a csodálkozástól nem tudott szóhoz jutni. Ilonka folytatta: — A munkatörvénykönyv engem nem kötelez arra, hogy kávét főzzek. És kiment. Kemenes kopogott. — Behoztam az Eximpexim aktáit. A főosztályvezető aláírta és megkérdezte: — Azt hiszem, jó volt ez az elgondolásom. A Kimiért ügyben szerencsés kézzel nyúltam a dologhoz. Nemde? — Nekem különvéleményem van. Szerintem sok hiba van a szerződésben. — Miért, mi a maga elgondolása? — Nem fontos, hogy mi a véleményem. Ügyis mindig az történik, amit ön elgondol. Akár helyes, akár nem. Kemenes távozása után a hiért szaladgálni. Bocsánat, hogy megfogadtam a tanácsot. A főosztályvezető a fejéhez kapott. Mi van ma itt? Amikor azután Mecsekiért telefonált, és az azt üzente, hogy sürgős munkát Csoda a hivatalban vatalsegéd lépett be. A postát hozta. A főosztályvezetőnek hiányzott a kávé. Éhes is volt. — Kérem — mondta —, legyen szíves, hozzon két zsemlét, öt deka sonkát és egy duplát. A poharat fedje be, nehogy nagyon kihűljön a kávé. — Bocsánat — szabadkozott a hivatalsegéd — • tegnap értekeztem a Műanyagtröszt egyik hivatalsegédjével. Azt mondta, hogy a hivatalsegéd nem köteles uzsonnákéit befejeznie, amit tizenkettőre a minisztériumba kell eljuttatni, ezért nem tud feljönni, jöjjön le hozzá a főosztály- vezető, pulykavörös lett a méregtől, és bevett két andaxint. Ö maga ment ki vízért, nem mert Ilonkától kérni. A lány éppen telefonált, mikor ő visszaérkezett a vízzel. Ezt mondta a telefonba: — Itt van, bent van, de azt mondta, hogy ha ön telefonál, mondjam azt, hogy házon kívül van. Mit csináljak? 'A főosztályvezető szédülten ment haza, rossz éjszakája volt, és másnap szinte félve ment be a hivatalába. Ilonka nagyon kedvesen fogadta, pont fél tizenegykor hozta a kávét. Később Kemenes bekopogott egy aktával és áradozva mondta: — Ez a tranzakció bölcs elgondolás volt. Eayike főosztály- vezető elvtárs ragyogó ötleteinek. A hivatalsegéd később megkérdezte: — Hozhatom a sonkát? Látom, kávé már volt. Azután Mecsekinek telefonált. — Nincs sürgős dolga? — kérdezte tőle. — Ha főosztály- vezető elvtárs hivat, nem lehet sürgősebb eloldom. Rohanok! Újból a hivatalsegéd jött be. A déli újságot hozta. Az első ol- • dalon színes riport hirdette: „Beszámoló a tegnapi különlegesen különleges világnapról”. Palásti László «HiittnmimtHH« ***** Drágább lesz a feleség Közlekedés — gyermekeknek lások azért járnak ide, hogy dészet munkatársai készítet- megtanulják az utcai közle- tek. A gyerekek hasznos do- kedés szabályait. Igaz, pedá- loggal töltik szabadidejüket, los gyermekautókon gyakcr gyakran vesznek részt si- rolnak, a szabályok azonban kérésén az úttörőtáborokban ugyanolyanok, mint az „iga- és iskolákban rendezett köz- zi” forgalomban. Az utakat lekedési vetélkedőkön, és ami ellátták a szükséges táblák- nem utolsó — szabályosabban kai és útburkolati jelekkel, a közlekednek. A képen: foglal- kereszteződéseknél a rend kozás a közlekedési parkban. „Óramű-testvérek” Eszperantó káromkodások
