Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. október S. L A nők foglalkoztatása Franciaországban A francia közvéleménykutató intézet adatai szerint a francia nők háromnegyed része nem teljes munkaidőben szeretne dolgozni. Ezt r megoldást főként a 20—34 éves nők választanák szívesen, valamint azok. akiknek 12 éven aluli gyermekük van. Jelenleg eladóként, fodrászként, ápolónőként. adminisztrátorként és háztartási alkalmazottként foglalkoztatottak elsősorban félállású nők. A közvéleménykutatás szerint azonban, ha a munkalehetőségek körét bővítenék, még több nő kívánna részmunkaidőben dolgozni. Saigoni provokáció Az 1954-es genfi értekezlet szovjet társelnöke javasolta az angol társelnöknek, hogy küldjenek közös üzenetet az 1954-es indokínai tárgyú genfi értekezlet részvevőinek. Az angol társelnök elvetette a szovjet javaslatot. Az utóbbi időben súlyos fennakadások támadtak ( az 1954-ben létrehozott vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tevékenységében. Ennek oka az volt, hogy a saigoni hatóságok törvényellenesen jártak el az ellenőrző bizottságban részvevő indiai küldöttséggel szemben. A saigoni bábkormányzat a bizottság elleni provokáció-sorozat folytatása képpen a közelmúltban nem volt hajlandó meghosszabbítani a bizottságban részvevő indiai képviselők tartózkodási engedélyét, követelte, hogy az indiai képviselők hagyják el Saigont, a nemzetközi ellenőrző bizottság székhelyét. (A bizottság azóta már átköltözött Hanoiba. A szerk.) A moszkvai angol nagykövetségnek átadott szovjet társelnöki üzenettervezet hangot ad a saigoni kormányzat provokációs tevékenysége okozta súlyos aggodalmaknak és hangsúlyozza, hogy az effajta eljárást csakis a genfi mechanizmus aláásása felé tett újabb lépésnek lehet tekinteni. Ennek a mechanizmusnak ugyanis egyik fő alkotóeleme az ellenőrző bizottság működése. Az üzenettervezet angol elutasításáról beszámolva a TASZSZ rámutat, hogy brit részről másként értelmezik r saigoni hatóságok eljárását A KGST kilencedik tagállama: Kuba A szóm 1 Ógéoek talán nem igazolták volna, hogy Kuba felvétele a KGST-be minden szempontból megfelelt a gazdasági észszerűségnek. A már korábbi nyolc KGST tagország miniszterelnökét azonban elsősorban nem a számok hideg bűvköre vezette, ami kor a nyár derekán, a KGST 26-Lk ülésszakán egyhangúan kiállt Kuba felvétele mellett. Nyilvánvaló, hogy a döntésnél figyelembe vették a politikai szempontokat is. tehát azt, hogy az európai szocialista országoknak támogatniok kell az amerikai kontinens egyetlen szocializmus útján haladó államát: Kubát A távoli szigetország csatlakozásúnak szimbolikus jelentősége is van: azok után, hogy a kubai forradalom győzelmével az 50-es évek végén a szocializmus már három földrészen. vetette meg lábát, most már a szocialista gazdasági integrációs szervezet vonzási köre is három világrészre terjed ki. Kétségtelen, Kuba belépésének voltok előzményei. Ezek közé tartozik, hogy a szigetország évek óta réSztvesz a KGST különböző szakbizottságainak munkájában. Abban, hogy Kuba felvételét kérte az integrációs szervezetbe, szerepet játszhatott a KGST tavaly elfogadott komplex programja is: az a kedvező lehetőség, amelyet ez a távlati program nyújt a gazdaságilag fejletlenebb tagországoknak. (A komplex progrmból ugyanis egyértelműen kiderül, hogy a fejlettebb európai szocialista országok koncentrált segítséget nyújtanak a lényegesen fejletlenebb Mongóliának). Kuba jogosan számíthatott arra, hogy belépése után szintén fokozott támogatást kap. Ezekhez az előzményekhez járult hozzá Fidel Castro nyárelejei körútja az európai szocialista országokban. Kuba vezető államférfiai nyilvánvalóan puhatolóztak a végleges döntés előtt és meggyőződve a várható támogatás komolyságáról, benyújtották felvételi kérelmüket a 26-ik ülésszak elé. A SZOCÍCl is 1(1 Kuba. eddig is rendkívül szoros gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenol a szocialista országokkal. Kuba tizenhárom éves történelme során például majdnem hétszeresére növelte árucsere forgalmát a Szovjetunióval és gyorsan fejlődtek kapcsolatai a többi szocialista országgal is. A hazánknál alig nagyobb kiterjedésű Karib tengeri szigetország az amerikai érdekeknek megfelelő monokultúrát örökölt a múlttól. A metynüvettt föld 90 százalékát rendszeresen cukornáddal ültették be. A függetlenné válás utáni években ezt a hátrányt még súlyosabbá tette az USA által szorgalmazott gazdasági blokád. Ebben az időben a szocialista országok Kuba segítségére siettek, felvásárolták a blokád miatt visszamaradt évi 0—8 millió topna cukrot. Fizetésképpen gyárberendezéseket, erőműveket. szakembereket küldtek Kubába, hogy segítsenek az egyoldalú gazdasági Struktúra megváltoztatásában. Ma azonban, amikor a kubai gazdaság is rövidesen tninőségileg új szakaszba lép, szükség van arra, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mellett kiépítsék a sokoldalú együttműködést. Ezt szolgálja Kuba csatlakozása a KGST-hez. A szocialista országok a jövőben koordináltab- ban, tehát hatékonyabban támogatják a még sok nehézség előtt álló kubai gazdaságot. 7 ú 'zás l°n ne azt állítani, hogy ez a támogatás elegendő lesz ahhoz, hogy Kubában a közeljövőben erős, korszerű ipar alakuljon ki. Ennek ma még nincsenek meg a belső feltételei (kellő mennyiségű beruházási eszköz, szakképzett, tapasztalt munkaerő) és ezt semmilyen kívülről jövő támogatás nem pótolhatja. De elősegítheti. Kuba ugyanis nem csupán hatalmas cukortermelő (a Szovjetunió után a második helyen áll). Világméretekben is hatalmas réz, nikkel- és krómkészletekkel rendelkezik. A KGST-vei való együttműködés keretében az lehet az első lépgs, hogy a tagországok segítséget nyújtanak a rendkívül fontos ércek kitermeléséhez és a feldolgozó ipar kiépítéséhez. E segítséget viszonzásul az európai szocialista országok jelentős erőforrásokhoz juthatnak, és elképzelhető, hogy talán már néhány éven belül Kuba az érceken kívül jelentős mennyiségű, félig vagy teljesen feldolgozott termékeket szállíthat a KGST-tagországokba. Ez az ipari együttműködés érezhetően hozzájárulhat a kubai gazdaság prosperitásához, fejlődésének meggyorsításához. Gubcsi Lajos Távoznak az ázsiaiak Ugandából A Narini vízesés 23 lépcsője KI MIT REMÉL? Japán—kínai normalizálás A 23 vízierőmű, amely egy év alatt 30 milliárd kilowattóra elektromos energiát ad majd Kirgíziában, a Narin hegyifolyón épül. Kettő már működik, most építik a harmadikat, amely 1,2 millió kilowatt, teljesítményű. Első turbinája már ebben az évben áramot szolgáltat. Kirgizia Tudományos Akadémiája szerint — amely az energiaforrások meghódításának távlati tervét kidolgozta — a Narin-vízesés jelentősen meggyorsítja majd Kirgizia és a szomszédos köztársaságok fejlődését. Meggyorsult az Ugandából kiutasított ázsiaiak távozása. A képen: a kenyai Mombasa •kikötőjében folyik a beszállás a Haryana nevű, Bomba.vba induló hajóra. (Teleíoto — AP—MTÍ—K© Közlekedés Kubában A pekingi kínai—japán csúcstalálkozó eredményeként a Kínai Népköztársaság első tokiói nagykövete még az év vége előtt elfoglalhatja posztját. Mint a Time amerikai hetilap írta, Tajvan tokiói nagykövetsége közvetlenül Tanaka útja előtt „hatalmas csomagolóládákat rendelt, éppen any- nyit. amennyi a gyors távozáshoz szükséges”. Azt persze a tajvani diplomaták már hónapok óta sejthették, hogy előbb-utóbb távozniuk kell. De bizonyos, ha valaki azt mondta volna nekik, hogy ilyen hamar, akkor „rossz tréfának” tartották volna. Változtál az USA A kínai forradalom győzelme után Japán — amerikai partneréhez igazodva —- a tajvani rezsimet támogatta. Japán, — amelyet a Tajvan védelmére is kiterjesztett biztonsági szerződés láncolt az Egyesült Államokhoz — éveken át a gazdasági terjeszkedést, a militari- zálást elítélő heves kínai a szocialista Kína békés egymás mellett élése nemcsak a kontinens, hanem az egész világ érdeke. A közös közlemény részletesebb vizs. gálata rávilágít azokra a kompromisszumokra, amelyek a tárgyalásokon születtek. Az első pont deklarálja, hogy megszűnik a Kínai Népköztársaság és Japán között fennálló nem normális viszony. Ez kínai részről feltétlertüi engedményt jelent, hiszen Peking sze. rint mostanáig hadiállapot állott fenn. Japán viszont már két évtizede megszűntnek tekintette azt, amikor békeszerződést kötött Tajvannal. Sőt, Peking — mint ahogy korábban Csang Kaj-sek — lemondott a háborús jóváté- teli károkról. Cserébe Ja. pán elismerte, hogy a pekingi kormány a kínai nép egyedüli képviselője és Tajvan a KNK elidegeníthetetlen része. Ezekután Tokióra hárult a feladat, hogy semmisnek nyilvánítsa a Tajvannal kötött békeszerződést és megszakítsa vele ország sem törekszik hegemóniára az ázsiai—csendes óceáni térségben”. E pasz- szus próbája az idő lesz. Annál is inkább, mert elképzelhetetlen, hogy Tanaka — az ellentétek ellenére Japánnak változatlanul az Egyesült Államok a fő szövetségese — ne egyeztette volna Kína-politikáját Honoluluban Nixon elnökkel. Nyilván Washingtonban is kedvezően fogadnának egy szorosabb Tokió—Peking kapcsolatot, szovjetellenes éllel. Ugyanakkor Tokió számára — reálpolitikai és gazdasági megfontolásokból kiindulva — nem közömbös, hogyan alakul a viszonya a Szerv jetunióhoz. Miként vélekednek erről Tokióban, azt minden bizonnyal pontosabban jelzik majd a közeljövőben meginduló, a békeszerződést előkészítő szovjet—japán tárgyalások. A szovjet—japán viszony kedvező alakulása alkotórészét képezné a térség konfliktusoktól mentes fejlődésének. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió javasolta ázsiai kollektív biztonsági rendszer lehetne, amely megaka. dálvozhatná mindenfajta hegemóniára való törekvést és valamennyi ázsiai ország viszonyában kizárná az erőszak alakalmazását. Z. I. Pekingben aláírták a Kínai Népköztársaság és Japán diplomáciai kapcsolatainak felvételéről, illetve a kapcsolatok normalizálásáról szóló okmányt. A képen: Csou En-laj kínai és Tanaka japán miniszterelnök kézfogása az okmány aláírása után (Telei óto — AP—MTI—KS) támadások célpontja volt. A szigetországot ezek után sokkhatásként érte Nixon pekingi útja. Tokió kénytelen volt végignézni, hogyan dobja sutba az Egyesült Államok Kína elszigetelésére épülő ázsiai politikáját. Japán korábban arra számított, hogy ■az időközben Kínával kiépült tekintélyes gazdasági kapcsolataira támaszkodva egyszer majd normalizálja a politikai kapcsolatot is. Amikor a kormányfői poszton az újítani már képtelen Szatót Tanaka váltotta fel, Peking is megváltoztatta addigi merev, ellenséges politikáját, elébe ment az új japán kormányzatnak. így kerülhetett sor arra, hogy Tanaka 34 év után, ezúttal miniszterelnökként ismét kínai földre léphetett. Először 1938-ban, mint a megszálló hadsereg katonája járt Kínában. Érthető, hogy a japán miniszterelnök a kínai kívánságnak megfelelően sietve fejezte ki országa megbánását azokért a szenvedésekért, amelyeket Kínának okozott. Kompromi szérumok A Csou En-laj—Tanaka tárgyalássorozatnak a közös közleményben napvilágot látott eredményeit a realitások elismeréseként értékelhetjük. A két ázsiai hatalom a kapitalista Japán, és a diplomáciai kapcsolatot. Ugyanakkor a japán nagytőkének megmaradt a reménye, hogy — Peking hallgatólagos beleegyezésével — báltozatianul fenntarthatja igen jelentős gazdasági pozícióját Tajvan szigetén. Ki mit remél a kapcsolatok normalizálásától, ame. lyet a későbbiekben bizonyára majd a békeszerződés megkötése követ. Tanaka a választások előtt a kormányzó liberális demokratapárt népszerűségének növekedésében bízik, — nem alaptalanul. Külpolitikai téren Tokióban arra számítanak. hogy Kínával együttműködve hatékonyabb ázsiai politikát folytathatnak, végül pedig a japán nagytőke fokozatosan bővülő piacra és nagy nyersanyag forrásokra számít. Ami a kínai Indítékokat illeti, a japán ipar termékeit tekintik változatlanul a fejlesztés első számú külső forrásának; szükségük van valamilyen formában egyeztetett ázsiai politikára, amely célozhatja az amerikai— japán biztonsági szerződés lazítását, a Szovjetunió és Japán szorosabb együttműködésének megtorpedózását. Ázsiai biztonság A közös közlemény külön pontba foglalta, hogy a „kínai—japán kapcsolatok normalizálása nem irányul harmadik ország ellen, s egyik Október 1-i hatállyal Kubában új közlekedési törvény lépett életbe, amely átfogó módon szabályozza a gépjármű-közlekedést. A törvény megalkotását elsősorban az indokolta, hogy aggasztó módon megnövekedett a balesetek száma a szigetországban. 1963 és 1971 között 250 000 baleset történt az utakon. Míg Magyarországon a gépkocsiállomány csak 20 százaléka tíz-húsz éves. Kubában ez az arány megközelíti a 70 százalékot. Többek között ez is indokolja a törvénynek azt a rendelkezését. hogy új rendszám- táblákat vezessenek be, és ezek kiadása előtt minden gépjármű szigorú műszaki vizsgálaton essék át. Az új büntetőrendelkezések szerint a legkisebb szabályszegés 300—1800 forintnak megfelelő összegű helyszíni bírsággal jár, aki ittasan vezet és ilyen állapotban balesetet okoz, attól örökre bevonják a jogosítványt.
