Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám

1972. Oktober 26.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Jó szakaszgyűlés volt

Ilyenkor már csend van a telepen. Ilyenkor már a portás a legmagányosabb emberek közé számít. Vége a munkaidőnek a 7. sz. Volánnál. Csatári Ferenc pártbizottsági titkár akár meg is nyithatná a szakaszgyűlést, ha néhány vidéki járatra nem kellene még várni. Kovács László szakaszparancsnok kezében már ott zizeg a kézzel írott jelentés. Számadás arról, mit végzett a közlekedési szakasz 1972-ben. Percek múltán a harmadik század első szakasza együtt áll.

Nehéz pártmegbízatás ez. Emlékeztet a szakaszparancsnok, a tavaszi gyűlésen azt fogadták; ebben az évben minden foglalkozáson hiánytalanul ott « lesz mindenki. Meg is tartották. Egy kivételével, Gergely Vilmos szerelő, a golyószórós irányzó, éppen jó munkája jutalmául külföldi úton volt a gyakorlat idején. Pereg az esztendő filmje. A tavaszi kiképzésen bemutató szakasz volt az övék. Bemutató foglalkozást is tartottak: hogy biztosít a szakasz, ha menet közben éri a támadás, hogyan megy át ellentámadásba.

—' Nagyon jól sikerült — emlékszik vissza a parancsnok. — Az öregek Kubik Pista bácsi, Ulviczki Gyuri bácsi is olyan fiatalosan ugrott le a gépkocsiról.

Az ősszel két gyakorlaton volt a szakasz. A szandai réten bekerítő csopdrtot alkottak. Ez egy kis bajjal kezdődött. A rajparancsnokok eltévesztették a célt, de aztán menet közben sikerült helyesbíteniük. Jó volt a szakasz mozgása a sisakban, szökelléssel közelítették nieg az ellenség vonalát, ott pedig ásták a mellvédet a gyalogsági ásóval. Igaz, hogy nehezen -barátkoztak, meg.. az ásóval, de már megértették: harc kődben az (.életüket mentheti meg.

A lövészet. Kovács László megköszörüli a torkát

— Hót ami igaz. igaz. Az iskolalövészeten még kiválóak voltunk pisztolyban, géppisztolyban, golyószóróban és jók a távcsöves puskával. A harcszerű gyakorlat gyatrán ment. Pisztoly- lyal is csak megfelelőt lőttünk, géppisztollyal is, de abban két elvtárs még azt sem tudta elérni. Távcsöves puskával is csak megfelelőt értünk el. A vállalati sport- lövészeten pedig kikaptunk az MHSZ csapatától.

Ezen vita alakult ki. Ha- gyák László szót- kér.

— Alaposabban meg kellene ismerkednünk a lőtér- rel. Meg kellene tudnunk, hol mikor bukkan fel a cél.

— Az nem megy elvtárs — hárítja el Benedek András századparancsnok. —

Gondolod, hogy valóságos harcban majd lesz időd tanulmányozni, mikor és hol bukkan fel az ellenség. Nem ez a járható út, hanem az, hogy meg kell tanulni jól lőni.

Javaslat is születik: építsünk lőteret az új telepen, együtt az MHSZ-szel, társadalmi munkában.

— . Mielőtt szavaznánk alaposan hányjuk, vessük meg fiúk. Ha együttesen elhatározzuk, akkor már nincs visszaút. De arra is gondoljunk, hogy nagyon sok társadalmi munkát vállalunk.

Ebben az évben is így volt. Kezdődött azzal, hogy vért adtak közösen. Most is derülnek még rajta, az edzett harcfiak, hogy féltek a tűtől.

— Én is először adtam vért — mondja a szakaszparancsnok — én is dideregtem, de túlestünk rajta.

Folytatódott azzal, hogy Szolnok fennállásának 900. évfordulójára egy napi fizetését ajánlotta fel a szakasz minden tagja. Ezen , túl a Tiszaligetben háromszor 30 órát dolgoztak, három vasárnap és szabad szombaton pedig a lőtéren dolgozott a szakasz. Sőt még egy épületet is lebontottak társadalmi munkában. Igaz, ezért pénzt kaptak, s arra tartogatják, hogy jövőre együttesen kirándulnak

Csehszlovákiába. Csakhogy a pénzből még hiányzik.

Erről is szavaznak. Mi célszerűbb- ha saját zsebből egészítik ki az útiköltséget, vagy még más munkát vállalnak.

— Ha vállalatunknak úgy segítünk, hogy társadalmi munkát vállalunk, akkor én ebben vagyok — állt fel Kubik István.

Sorban szót kérnek. Gergely Vilmos, Tugyi Gábor s mások. Alaposan meg kell gondolni. Hiszen a szakasz minden tagja vagy tanul, vagy politikai oktatást vezet. Hárman pártbizottsági tagok, hárman párttitkárok, négyen pártvezetőségi tagok, a huszonöt emberből tizennyolcnak van még külön pártmegbízatása. Nem akarnak olyat elvállalni, aminek nem lennének az urai. Végül mégis az van: megcsinálják a lőteret is, s lebontják a vállalatnak a másik épületet is.

De még nincs vége a szavazásoknak. Kollektív vélemény dönt, hogy kiváló munkásőrnek Ládi István gépkocsivezető és Novák Jenő buszvezető munkásőröket javasolják. A század legjobb rajának pedig Varga Mihály raját.

A szakasz is kétszer volt a zászlóalj kiváló szakasza. Most is megtettek mindent. Nem azért, hogy elsők legyenek, hanem azért, mert így szól pártmegbízatásuk. Késő este ér véget a szakaszgyűlés.

— Nagyon jó volt — di- csérgeti Rideg András, a zászlóaljparancsnok helyettese. i

Vége a szakaszgyűlésnek. A portás becsukja a kapukat és besorol Szolnok nagymagányú emberei közé.

— borzák —

Az új Ikarus modell hu fö dön is befutott

Legújabb terméke, a korszerű, dobozformájú, panorámaablakos IK 255 típusú autóbuszok iránt nagy az érdeklődés külföldön is. A távolsági közlekedésre tervezett buszból az idén százat készít a gyár, s a mennyiség nagy részét már le is kötötték a külföldi üzletfelek; így Irakba 50, a Szovjetunióba 25, Lengyelországba pedig előreláthatóan 15 IK 255-ös autóbuszt exportál a székes- fehérvári járműipari nagyüzem.

Rendelet a technikus- minősítésről

Rendeletben szabályozták az illetékes miniszterek a technikus-minősítés rendjét. A jövőben a technikusi oklevelet minősítő vizsga letétem lével lehet megszerezni. A technikusi oklevél a minősítés szakirányának megfelelő technikusi munkakör betöltésére képesít és a technikusi cím viselésére jogosít.

Technikus-minősítő vizsgát a kijelölt szakközépiskolák mellett működő — „állami technikus-minősítő bizottság” előtt lehet tenni. A vizsgára egyéni tanulással — önképzéssel —, időszakosan szervezett konzultációkkal, vagy tanfolyamon való részvétellel lehet felkészülni. Technikus-minősítő vizsgákra — azok a dolgozók jelentkezhetnek, akik a megfelelő szakirányú szakközépiskolai érettségivel, — illetve ezzel egyenértékűnek tekintett végzettséggel, továbbá a választott technikusi szak szakirá- : nyának megfelelő munkakörben eltöltött, legalább kétéves gyakorlattal és a munkahely véleményezésével rendelkeznek.

A kohó- és gépipari miniszter, a nehézipari miniszter, a könnyűipari miniszter, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter az illetékes főhatóságokkal egyetértésben külön-külön rendeletben részletezte a saját tárcájához tartozó szakágazatokban a technikus-minősítés feltételeit.

Azoknak a szakoknak a jegyzékét, amelyekben a rendeletek alapján technikusi oklevelet lehet szerezni, — a Művelődési Közlöny október 16-i száma közli.

A miniszteri rendeletek hatályba léptek.

ötletes újítással kétszeresére növelték a rizskombáj- nok kihasználását a kisújszállási Búzakalász Tsz-ben. Erdős József traktoros elképzelése nyomán az SZ—lOO as típusú lánctalpas traktorra egy billenős tartályt szereltek, amelynek egyik oldala csigasorral emelhető. A rizsföldek nehéz talaján is biztosan mozgó traktor „emeletére’’ ötször üríthetnek a kombájnok, s a gép a nagy teherrel is biztonságosan kiér a vontatókhoz. A kombájnok munkája gazdaságosabb lett, és a rakodási idő egy percre csökkent. ,

A’ -személyvonat zsúfolt folyosóján idős bácsika ' sű- -rŰ' ; bocsánatkérés "közepette "nézett be minden • fülkébe. Végre helyéi talált 'egy"ajtó melletti sarokban. Kis csomagját — egy kartondobozt — óvatosan a polcra tette. A kupéban fiatal srácok tréfálkoztak hangosan — egymást ugratták. Az öreg csendesen derült rajtuk. Néhány perc múlva megjelent a kalauz. Harminc-harmincöt körüli, vörösbarna baju- szú mokány férfi, ő is mosolygott a fiúk szűnni nem akaró tréfálkozásain. Alighogy távozott, az öregnek eszébe jutott valami. Aggódó arccal felállt, levette csomagját, s felnyitotta a kartondoboz tetejét. Egy nyúl lapult benne. Kicsi, feketeszőrű, pirosszemű nyúl. Kíváncsian szimatolt bele a dohányfüstös levegőbe, aztán egy hirtelen mozdulattal a padlóra ugrott, s már bérűi is volt az ülések alatt.

Megindult a hajtóvadászat, A fiúk egymást taszigalva, nevetve próbálták előkapni-,?, a kis „saőrzsákót”.

. —; Nehogy, .megszorítsák,

.csukják be az ajtót .«— rendelkezett ‘ nevetve az »öreg, s ő is benyúlt a pad alá. De a nyúl ügyesnek bizonyult. Egyre riadtabban cikázott a kezek között, s pillanatok alatt egyik sarokból a másikban termett.

Megvan! Az egyik srác magasra emelte a hátracsapott fülű állatkát. Kör- beállták, simogatták, becéz-» .gették, nyugtatgatták a remegő nyulat. lükkor lépett be ismét a kalauz. Arcán ugyanaz a mosoly, amellyel távozott, ö is megszemlélte a nyulat, kedélyesen érdeklődött. hogy milyen fajta.

— Hát, nyúl — felélt a kis szeplős. Ismét nevettek.

— Helyes kis jószág — vélekedett a kalauz. — Me- .lyikőjüké?

Az öreg jelentkezett.

— Akkor tatám magától kérek 28.30-at — vált zordon hivatalos személlyé az egyenruhás,

Döbbent csend.

— Ugyanis: a szabályzat 18. cikkelyének XI/2. paragrafusa előírja, hogy „Útipoggyászdíj megfizetése ellenében bevihető a II. osztályú személykocsiba ketrecben, ládában, kosárban, vagy más alkalmas tartóban macska, házinyúl, papagáj, vadászsólyom és más efféle, állategészségügyi

vizsgálat nélkül fuvarozható kis élő állat. Egy utas legfeljebb két ilyen élő állatot vihet magával a” személykocsin.” A XIV/I. paragrafus pedig előírja, hogy: „Ha az utas azt a körülményt, hogy a személykocsiba díjfizetés ellenében bevihető állatot anélkül visz magával, hogy az állomáson a díjat előre megfizette volna, legkésőbb az első jegyvizgsálatkor a jegyvizsgálónak felszólítás nélkül bejelenteni köteles, kutya után az egész útvonalra esedékes kutya-fuvardíjat,

egyéb élő állatért pedig az

egész útvonalra esedékes útipoggyász viteldíjat és ezen felül mindkét esetben 10 forint pótdíjat köteles megfizetni” — darálta mint a vekker, ha jól felhúzták.

Az öreg lassan színt Váltott. Előbbi jókedve a hajsza izgalma pillanatok alatt elpárolgott, helyét értetlenség, megdöbbenés váltotta fel.

— Kérem, kezdte szerényen — ne legyen olyan szigorú. — A következő állomáson úgy is leszállók. Olyan kicsi ez a nyűi és még csak nem is hangoskodik.

A fiúk is kérték, de a kalauz hajthatatlan maradt.

— Kérem nincs nálam annyi pénz, — próbálkozott újból az öreg.

— A személyi igazolványa is megteszi, csakhogy úgy 208 forint lesz ’ — közölte zordul a vasúti paragrafusok tudósa.

Az öreg dühösen odaadta az igazolványt, s az egyenruhás hozzáfogott az íráshoz. — Élő állatot kérem nem lehet szállítani pogy- gyászjegy nélkül — nézett fel időnként a jegyzőkönyvéből.

— És ha ez a nyúl nem

Csirke

A múlt héten Szolnokon 39,30 forint volt a csirke szabadpiaci ára. Ez nagyon drága. Mondhatja erre valaki, hogy aki nem tudja megfizetni, ne egyen csirkét. Vagy egyen mélyhűtött árut, az olcsóbb. (Igaz, hogy nem lehet rendszeresen kapni!) Ám az ilyen válasz semmiképpen nem fogadható el annak a megyének a székhelyén, amely több mint egy évtizeddel ezelőtt a nagyüzemi baromfitenyésztést az országban elindította. Még kevésbé fogadható el ez a válasz, ha tudjuk, hogy ugyanakkor Budapesten a csirke ára 12,50 forinttal, Veszprémben 12,30-cal; Győrben 8,30-cal és az ország valamennyi városában legkevesebb 5—6 forinttal Volt olcsóbb. .

Ismerek autótulajdonos családot, amelyik hetenként, kéthetenként a fővárosba jár bevásárolni. Ugyanis ott a tojás rendszeresen 20—30 fillérrel, a burgonya, alma és más élelmiszer ugyancsak 15—20 százalékkal olcsóbb. Megéri a benzinköltséget.

Igenám, de mit csináljon, akinek nincs autója. Akinek kétezer forintból, vagy alig többől — ilyenek sokan vannak! — kell eltartani négy-öttagú családot? Ne találgassunk. Ezek a családok sok mindent megvonnak a magas árak és a gyér választék miatt saját és gyermekük szájától. Mindaddig, amig a helyzet nem javul. Ehhez pedig semmilyen csoda nem szükséges. Jobban meg kell szervezni a város kereskedelmi ellátását. Erről elég ennyi, hisz unalomig ismert téma — nem az újabb' szavakon a sor, hanem a gyors tetteken.

Csak példaként említjük, ha valaki magától nem jönne rá: Nem kell új vásárcsarnok, új üzletek sora ahhoz, hogy a meglevőket feltöltsük a megye nagy gazdaságaiban termelt áruval, csirkével, burgonyával, tojással. Olyan mennyiségben, hogy az árakat letörjék a szabadpiacon. (Nem tagadva ezzel az új vásár- csarnok, üzlethálózat-bővítés égető szükségességét.)

A közmondás úgy tartja: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Szolnok élelmiszer-ellátásának gyökeres megjavítására már ma is nagyon sokat lehet tenni.

—V—

„Egy órai pompás villanyfény”

Hetvenöt éves az áramszolgáltatás Szolnokon

„A kereskedelemügyi miniszter úr 23610/1895 számú rendelete, melylyel villam- világításnak Szolnokon leendő berendezése czéljából felállítandó vezetékhálózat tervét jóváhagyta.”

A korabeli jegyzőkönyvet / idézte tegnap Madarász Tibor, a TITÁSZ szolnoki üzemegységének igazgatója a „75 éves az áramszolgáltatás Szolnokon” című kiállítás megnyitóján az MHSZ megyei székházában. Az október 30-ig naponta 10—18- . ig nyitvatartó kiállításon a TITÁSZ, közösen a Magyar Elektrotechnikai Egyesület szolnoki csoportjával; villamostermék-bemutatót is rendez, amelyen a Magyar Alumíniumipari Tröszt, a K ont akta Alkatrészgyár, a VBKM Ganz Kapcsolók és

élne? — vetette közbe az egyik srác.

— Akkor lehet.

Az öreg hirtelen dühös mozdulattal kirántotta a nyulat a dobozból, a fülénél fogva magasra emelte, s tenyéréllel jókora ütést mért a tarkójára. Az állat még rándult egyet-kettői és vége volt

A fiúk tekintete a nyúl- ról az ellenfelekre siklott és vissza. A kis szeplős beszédes szemeiben szánalom és csodálkozás.

A kalauz faarccal nézte végig a jelenetet, majd rendületlen nyugalommal megszólalt: — Van önnek állatorvosi bizonyítványa arról, hogy ez a dög nem fertőző? Ugyanis csak állategészségügyi vizsgálat után szállítható a már nem élő állat.

Az öreg arca lángolt. Lerántotta az ablakot és kivágta a nyulat.

A kalauz kezében megállt a ceruza. Dülledt szemmel bámulta egy ideig az öreget, majd áthúzta a jegyzőkönyvet, s nekifogott egy újabbnak.

A büntetés tárgya: — írta — a vasúti pályatest szemetelése.

Katona László

Készülékek Gyára, valamint a mezőtúri VILLGÉP mutatja be legújabb gyártmányait.

A „villanyvilágítást” Szolnokon Scheftsik István vállalkozó 1896. május 14-én kezdte el. Villamostelepe a színház mögött, a mai evangélikus templom helyén épült, ahonnan 1897-től kapott közvilágítást Szolnok. Kezdetben komoly vetély társa volt a gáz- és petróleum-lámpa. Bizonyítja a századforduló reklámja is, amely így hasonlította ösz- sze a petróleum és a vil- lanyvilágítás előnyeit, hátrányait: „Egy órai pislákolás költsége 1 fillér, és bűz, lámpapucolás, bélnyírás, bosszankodás, ez a petróleum. — egy egy órai pompás villanyfény költsége 1.3 fillér takarékos, kényelmes; egészséges. A magyar villany egy tojásért 10 órán át világít!”

Eltelt' néhány év és a villanyvilágításnak már semmi sem állhatott az útjába. 1906-ban a város vezető urai 51 szavazattal ellenvélemény nélkül megvásárolták a villanytelepet. 1928: a Salgótarjáni Kőszénbánya RT átvette Szolnok és környékének energiaellátását, és ettől kezdve a város vil- lamosenergia-szolgáltatása az északi iparvidékhez kapcsolódott.

A felszabadulás után az állam átvette az áramszolgáltatás felügyeletét, előbb ÁVXRT, majd ÁVESZ néven, 1951-ben pedig megalakult a TITÁSZ, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat, debreceni központtal. A szolnoki üzemigazgatóság ma már a megyében és a megyén kívül is 5 várost, 46 községet. 524 ipari és mezőgazdasági üzemet és csaknem 100 ezer háztartási fogyasztót lát el villamos- energiávaL Munkájúit elismeréséül tíz alkalommal kapták az élüzem címet, és kétszer elnyerték a Minisztertanács és a SZOT Vörös V ándorzászlaj át.

a u

Ellenfelek