Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-25 / 252. szám
4 SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 1972. október 23, 600 ezer gépjármű az közutakon Kik ülnek a volán mögött? Orvosok, pszichológusok, szociológusok kutatják a balesetek okait és okozóit Pettyes-busák a Balatonban Ez év tavaszán a Balatoni Vízvédelmi Bizottság engedélyével új halfajta került a Balatonba. Kísérletképpen 5400 átlagosan 30 dekás fehér-, illetve pettyes-busát telepítettek a tóba. Köztudott, hogy ez a halfajta rendkívül eleven, és ha módja van rá, magas ívben kiugrik a hálóból. Ennek ellenére már júniusban, rendszeresen fogtak busát a balatoni halászok. Az átlagos súlygyarapodás már 2 hónap múltán háromszoros volt. Az őszi próbahalászatok még meglepőbb eredményről tanúskodtak: a kifogott fehérbusák 1.60—1.80, a pety- tyes busák pedig 2.20—2.40 kilós súlyt értek el A haltenyésztési szakemberek arra következtetnek, hogy a busák kitűnő környezetre találtak a Balatonban; a tó mikroszervezeted között sok értékes táplálékhoz jutnak. Bajai óvodák Baján, bíztatóan halad az óvodaépítésd program megvalósítása, s ez elsősorban az üzemek és intézmények példamutató anyagi társadalmi segítségének köszönhető. A városi tanács 1971-től 1975- ig legalább 300 új óvodai hely létesítését tervezi kooperációban. Az első 75 személyes, háromcsoportos napközis óvoda egy éve működik, a Ganz Villamossági Művek bajai készülékgyárának jóvoltából. Ezt jövő őszig tovább bővítik. Fenntartásáról a tanács gondoskodik. Most a Bajai Vízügyi Igazgatóság, a kórház és a városi tanács együttműködésével valósul meg újabb 75 személyes gyermekintézmény, a dél-vidéki városban. Ennek átadására 1973. szeptember 1-én kerülhet majd sor. Automatizált tésztaüzem Tésztagyár épül Kalocsán, a helybeli Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat üzemrészeként, s rövidesen megkezdik kivitelezését. A teljesen automatizált tésztaüzem' 32 millió forint beruházást igényel, s előreláthatólag 1973. év végén kezdi meg a próbagyártást. A tervek szerint évente 460 vagon tésztát gyárt hazai szükségletre, illetve exportra. Magyarországon minden 16-ik ember vezet valamilyen gépjárművet Közútjainkon, amelyek bizony nincsenek az egyre növekvő forgalomra méretezve, 600 ezer gépjármű közlekedik. A motorizáció világfolyamat, hatása alól mi sem tudjuk kivonni magunkat. Sokan, még a közlekedési szakemberek köréből is azt tartják, a több autó, több balesetet okoz. A mintegy 80 000 embert, közöttük főleg hivatásos gépkocsivezetőket foglalkoztató Volán Tröszt az elmúlt évben azzal a céllal hozta létre pszichológiai állomását, hogy segítse a vállalatokat a hivatásos gép- járművezetők alkalmazásának és beosztásának megítélésében. Az állomáson közlekedési mérnök vizsgálja a vezetési jártasságot, az orvos az egészségi állapotot, a pszichológus a személyiség képességeit, tulajdonságait, a szociológus pedig a személyi és foglalkozási előtörténetet, a munkával kapcsolatos kérdéseket. A főváros XIII. kerületében működő állomás „munkatermeiben” és laboratóriumaiban a kívülállók számára különös vizsgálatok folynak. Egyik helyen, egymástól elkülönített asztalkáknál — akár egy televíziós kviz-műsorban — tesztlapokat töltenek ki a „paciensek”, máshol piros, Űla, kék, sárga gombokat nyomogatnak kézzel és lábbal, furcsa fények villanásait kell figyelniük, óriási távcsőbe kell nézniük a gépkocsivezetőknek. Műszerekkel és anélkül, úgynevezett TIM rendszerű vizsgálatok folynak. Ami a világon eddig egyedülálló: a Pszochológiai Állomáson 271 embert — statisztikai mintavétel alapján — kiválasztottak. Közöttük 110 gépjárművezető — 250 ezertől 1,5 millió kilométert — balesetmentesen vezetett, ezért a vállalat többszörös kitüntetettjei. Külön vizsgáltak 100 olyan gépkocsivezetőt, akik 1 éven belül, illetve 100 000 kilométeren belül 1—2 balesetet okozott. Közülük szűrték ki — Nem igaz! Ez helytelen nézet! — állítja, tudományos kísérletekre támaszkodva Sípos Imre az egy éve felállított. Volán Pszichológiai Állomásának vezetője. — A közúti balesetek 96 százaléka nem valamiféle műszaki hiba, nem a véletlen, hanem a helytelen emberi magatartás következménye. azokat, akik alkoholisták voltak, s alkoholelvonó kúrán, kezelésben részesültek. — Türelmetlenül vártuk mi is a vizsgálatok eredményét — mondja Sípos Imre, az állomás vezetője. — Kiderült, hogy a pszichológiai vizsgálat képes megkülönböztető jegyeket felmutatni a kiváló, a balese- tes és a krónikus alkoholista csoport között. Például a Catell-féle 16 személyiségtulajdonság elemzése folytán 187 élethelyzetre kértünk és kaptunk választ. Teljes pontossággal kimutattuk, amíg a kiváló gépjárművezetőket a lelkiismeretesség, az előrelátás, az önbizalom, a nyugodtság jellemzi, addig azokat, akik balesetet okoznak, a haszonlesés, a szorongás, az ideges feszültség. Bebizonyosodott, hogy a balesetek okainak kiváltásában még a szak- képzettség különböző fokai sem játszanak döntő szerepet, hanem kizárólag az ember tulajdonságai, legfőképpen a benne szunnyadó agresszivitás. A pszichológusok, orvosok, szociológusok és mérnökök alaposan elemezték az egyes baleseti helyzeteket. Kiderült az is, hogy nem a cselekvési reakció időtartama, a cselekvés időpontjának jó megválasztása teszi lehetővé a baleset elkerülését, hanem az ember állandó felkészültsége a cselekvésre, a döntés képessége. Mi a konkrét haszon ? A Volán vállalatainál elhatározták, hogy a gépkocsivezetőket a személyiségükhöz, fizikai állapotukhoz alkalmas helyre teszik. Akad, aki nem való autó- buszvezetőnek, de kiválóan elvezethet egy teherautót. És fordítva is, sokan nem voltak eddig „helyükön”, előrelépésükre ezután a vizsgálat után kerül sor. A Pszichológiai Állomás munkatársai most kezdték vizsgálni az 1. sz. Budapesti, a 2. sz. Salgótarjáni, a 7. sz. Szolnoki, a 10. sz. Szegedi Volán ez évben felvett gépkocsivezetőit, és másfél év múlva minősítik őket. „Előrejeleznek” a vállalatoknak, ki mire képes, alkalmas. Ki akarják szűrni az agresszív embereket, hogy ezzel is elejét vegyék a súlyos karamboloknak. Tervezik egy bentlakásos tanfolyam megindítását, ahol az agresszív tulajdonságú embereket tanítanák, foglalkoznának velük. Vizsgálni akarják a gépkocsi- vezetők leterhelését is, tanácsot adnak a vállalatok vezetőinek, hogyan, miképpen könnyítsék a gépkocsi- vezetők munkáját, mire figyeljenek bérezésüknél, jutalmazásuknál. A vizsgálatok világosan bebizonyították, milyen nagy szerepe van a gépkocsivezetők munkájában a jó, igazságos bánásmódnak, a rendezett családi körülményeknek. Szeretnék elérni, hogy a Volán volánjai mögött kiegyensúlyozott, jókedélyű, a munkájukra koncentráló emberek üljenek. Magyarország közútjain 600 ezer gépjármű közlekedik s ez ugyanennyi gépkocsivezetőt is jelent. A magángépkocsit vezetők gondjait most félretéve és csak a hivatásos gépkocsivezetők több százezres táborát nézve is rögtön adódik a feladat: minél előbb létrehozni a TAXI-nál, a FÖSPED-nél, az ÉPFU-nál, a GÉPFU-nál • és természetesen a megyeszékhelyeken is a fővárosihoz hasonló pszochológiai állomásokat. Évente ezernél több ember hal meg az utakon, több ezren megrokkannak, gyerekek, öregek, asszonyok, férfiak válnak munkaképtelenné, lesznek családi tragédiák részesei, mert néha nem azok ülnek a gépkocsik kormánya mögött, akiknek kellene, s nem úgy, ahogyan kellene. A közút a legveszélyesebb üzem, de itt is az életé az előny! Szűts Dénes Oriáslcvelet hajlott a szőlőtőke Badacsonyban, Krásovifcs Kálmán kertjében, az idei szokatlanul csapadékos és hűvös időjárás hatására egy 45X50 centiméteres nagyságú óriáslevelet hajtott egy szőlőtőke. A túltáplál tság miatt a szőlőhajtás többi levele is a normálishoz képest 2—3-szor nagyobbra növekedtek. A hatalmas leveleket a Badacsonyi Szőlészeti Kutató Intézet gyűjteményében helyezték el. Sebesség, sebesség... Angliában ugyanúgy, mint minden más fejlett országban, nagy erőfeszítéseket tesznek a vasúti szállítás gyorsabbá tétele érdekében. Egy újfajta vonat próbautakon óránként 250 kilométeres sebességet ért el. méghozzá hagyományos vasúti síneken! A tervek szerint ez a vonat speciális síneken még gyorsabban száguldhat: maximálisan percenként 5 kilométeres sebességet érhet el. Kartársnő! ön egy tiszte letet érdemlő pedagógus. Most utólag megértettem, hogy Ön szívén viseli a „köznép” testedzésének ügyét, s mindezt a drága munkaideje alatt. Tömegsportot szervez, melyet tájjellegű kifejezéssel „szolnoki csukós”- nak nevezhetnék, s amelynek nem tudom hányadik alanya voltam, de tény az, hogy mint újonc nem feleltem meg a sport- mozgalom felvételi vizsgáján. (Most vettem le a borogatást.) Emlékezetem szerint így estem át a tűzkeresztségen: a tömeg után felnyomom magam az első lépcsőre, ott nekiütközöm egy közepes nagyságú pocaknak, amely a második lépcsőről böködi homlokom. Egyik kezem a levegőben, másik a József Attila úton. Sziszeg az ajtó légsűrítője, később pedig én. Nem akarom azzal vádolni, hogy oda csukta, mert ez szakmai hiba lenne önre nézve, én csupán azt tudom, hogy benyomta a kilógó hüvelyk ujjamat a busz utasterébe. Ha ismerem a szabályokat, akkor rögtön felugróm a felső lépcsőre, nem tölognak semmi jelentősége, elfelejtem a tompa szögben álló ujjamat, és azt mondom: megértem én, elfoglalt ember. így viszont, hogy Ön közölte velem, hogy nem aludni kell a buszon, rájöttem, hogy nevelni akart. Az autóbuszon is élEgy kalauznőhöz rődve az előttem állókkal. Egy a fontos: gyorsan, frissen fölfelé! Most már tudom, hogy „nem aludni kell a buszon, fiatalember!” Ezt ön mondta, mikor végre odajutottam, hogy jegyváltás után megkérdezzem, miért volt ez? Ha ekkor azt mondja például. hogy elnézést, vagy pardon — bár ez nem jó, mert hogy jön az ki, hogy egy nő kér bocsánatot a férfitól, — inkább azt, hogy ejnye nem figyeltem. Akkor nincs a dojünk a testedzés lehetőségeivel. Sportoljunk saját érdekünkben. (Fuss az életedért!) Ezért tehát Ígérem, hogy legközelebb igyekszem első lenni, ígérem, hogy mint sportoló mások testi erejének megőrzése érdekében is tolakodni fogok, hogy minél előbb teljes jogú utassá váljak. Ön pedig ígérje meg, hogy időnként kissé előrehajol az ülésen, fejét enyhén balra ordítja, és ránéz az ajtóra, hogy az újoncokat továbbra is beavathassa. Aztán volt még néhány mondatos beszélgetésünk arról, hogy a menetidő úgy szorítja Önt, mint az ajtó az én ujjamat, de csak olyan kiegészítésnek, s nem magyarázatnak szántam. Számoljunk! Mondjuk 25 perc a menetidő. Ez alatt el kell haladni kb. 12 megálló előtt. A csukás játékba mindig egy embert vonunk be, mindig azt, aki utolsónak száll fel. Időben egy másodperc, ha megmentjük a becsű- kástól. A 12 megállónál 12 másodperc. Kérjük meg az Illetékes Szerveket, ezentúl ne 25 perc, hanem 25 perc 12 másodperc legyen a menetidő. Hátha sikerül. Végül pedig elnézést, hogy egy héttel később írtam Önnek, de előbb nem ment, mert a vizesborogatástól átázott a papír. Igriczi Zsigmond Az egész világon egyedülálló kísérlet !== = ^KÉPERNYŐJE %^LS ELŐTT Mindenekelőtt egy örvendetes jelenségre hívom fel a figyelmet: új riportegyéniségek a láthatáron. Nem most, már mint az elmúlt héten tűntek fel, de most már egyre bizonyosabb: Gyulai István és Feledy Péter, a televízió két fiatal riportere nemcsak bontogatja szárnyait a képernyőn,, hanem már „repülni” is tud. Nem csupán ügyesen és magabiztosan látják el feladatukat, hanem munka közben egyéniségük _ egy- egy sajátos vonása is fel" felcsillan. Gyulai Istvánt a galopp-pályáról adott vasárnapi közvetítés során hallhattuk és élvezhettük, hogy milyen frappánsan tálalta a ,,pacik” versenyét, egyetlen pillanatra sem hagyta a nézőt magára, sőt a formás, hozáértő kommentárba olykor még finom humort is elegyített: hangja „élt” a képernyőn. Lehet, hogy egyszer Vitray örökébe lép? Feledy Péter a riporterek vetélkedőjében tűnt fel, s most a szántóversenyről készült riportfilmben tanúsította: a legnehezebb pillanatokban is ura tud lenni a helyzetnek és önmagának. Felkészülten vitte végig a televízió nézőit egy bizony alig-alig látványos és izgalmakban sem túlságosan bővelkedő versenyen. Mi az, ami megfog benne? Józan okossága és szorgalmas kíváncsisága. Egri János szerepléséről a légiKisasszonyok több estére adagolt vetélkedőjében már korántsem szólhatunk ilyen elismerően; volt pillanat amikor egyszerűen kereste a szavakat. Mentségére talán az szólhat, hogy angolul kellett beszélnie, és nem akármilyen partnerek között kellett mozognia. Vagy talán az is zavarhatta, hogy tartalmatlan üres játék vezetőjeként kellett tiblábolnia ország-világ színe előtt? Egy olyan versenyen, ahol már az is eredménynek számított, ha valamelyik kisasszony jól fel tudott öltöztetni egy matyó babát, vagy uram bocsá’ nevén tudta nevezni — „matyó nevén” — mi is az a fehér, lengeszárú ruhadarab, amit e vidéken a férfiak hordtanak. (Csak azt tudnám, hogy mitől lett a gatya szó matyó tájnyelvi szó, mikor a nép nyelvén széles e hazában ez a neve az illusztris ruhadarabnak.) De talán ami ennél is jobban ingerelhette a nézőt, az az a felületes szemlélet, melynek alapján és nyomán egy rosszul sikerült kisasz- szony-bemutató részeseivé kellett válnunk. Ahol például az egyensúlyozó játék csak arra volt jó, hogy szemügyre vehessük a csinos hölgyek csinos lábi- káit, s a lillafüredi barlangfürdőzés képei pedig, hogy alakjaik vonalában is „elgyönyörkódhessünk”. Televíziósok és mi nézők. S miközben így kívülről alaposan megismerhettük a légi országutak közlekelési eszközeinek csinos kalauzait, sem szellemi képességeikből, sem emberi magatartásukból és munkájuk szépségeiből jóformán nem tudtunk meg semmit. Fecsegett a felszín, s néma maradt a mély. Talán egy rosszul sikerült szépségversenyhez hasonlítható leginkább ez az alapjaiban elfuserált játék. Édestestvére annak, amiről viszont érett fővel, helyesen, ironikus filmet készített a televízió: a füredi Anna-bál. A híres-nevezetes eseményről Halász Mihály és Koltai Lajos operatőröknek, valamint Szomjas György rendezőnek sikerült olyan dokumentumfilmet készíteniük, amelyben a mai kispolgári kivagyiság fitogtatá- sának „füredi formája” teljes mértékben leleplezte önmagát. Mint felfújt hólyagok semmisültek meg a nevezetes esemény nagyképű „frázisai” a kamera és a mikrofon intim szúrásaitól. Ha egy alacsony ember, kis ember nagy ruhát vesz magára, és még feszít is benne, a kívülálló szemében igencsak nevetségessé válik. Mert a ruha és az ember nem passzolnak. Nos, az Anna- bálról készült film finom eszközökkel ilyesfajta ellentmondásra mutatott rá. A bál silány tartalmát fedte fel, amikor a körítés és ami a körítés tárgya, valójában nem fedik egymást A díszmagyarba öltözött táncosok palotázása közben a kamera egy cipőre tévedt. Egy elhagyott, a Parketten árválkodó női topánkára, amelyik az egyik táncoslány lábát hagyta el. Amikor pedig az első bálozók vonultak be a terembe, akkor a kamera ismét egy kislánynak — első bálozónak — nem épDen nevezhető hölgy arcára tévedt. Aztán a szépségek, nyakukban az apró szivecskével, s rajta az azonosító szám, de lám máris a kamera furcsa fintort vág. Egy éltes hölgyet mutat, akinek mellén szintén ott díszeleg a szívecske. S aki aligha szépségével van jelen a szépek felvonulásán. Majd felvezetik a szépeket. Éppúgy, mint majd kimondtam, miket. Nem sorolom tovább, egyéb hangbeli elemek is jól kapcsolódtak a képi le- meztelenítéshez. Ez a dokumentumfilm jó példája volt annak, hogy a valóságelemek ügyes csoportosításával mint lehet egy jelenség finom paródiáját adni. Nem mondhatjuk, hogy a televízió mostanában nem iparkodnék megfelelően részt venni műsoraival a népköltészet ünneplésében. A nagy gyűjtők emlékét, Bartókét és Kodályét is több műsor élesztgeti a képernyőn. És mégis, szombat este aligha nézhettük őszinte meghatódottság nélkül és hallgathattuk ámulat nélkül a népdalgyűjtők mai utódját. Erdély dalainak megszállott gyűjtőjét, Kallós Zoltánt, aki nem kevesebbet, mint életét tette rá, hogy a Romániában élő, magyarok ajkáról összegyűjtse a népköltészet édes mézét. Gyűjtésének eredményét, egy részét a Balladák könyvében .tette közzé, s ami szinte ritkaság, ezt a könyvet mind nálunk, mind Romániában egyszerűen szétkapkodták. Most is könyvének újabb kiadása hozta a magyar fővárosba, s a költő Csoóri Sándornak ebből az alkalomból sikerült kamerák elé in’ vitálnia az egyébként Kolozsváron élő folkloristát. Milyen természetesen beszélt gyűjtőútjairól, életéről, egyszerűen és magától értetődően, mint aki otthoni doh* gairói számol be ismerőseinek. S amikor pedig maga is dalolni kezdett, úgy szólt ajkáról a különös varázsos ének. mintha saját leikéből fakadt volna a dal. Kedvünkért még a dorombot is megszólaltatta. És a magnószalagról felhangzó balladák, majd a filmen megelevenedő -szokások és táncok, a hagyományőrző, színes Kalotaszeg! Szép és felemelő műsor volt. És a másik könyv Arany János Gyulai Páltól kapott kapcsos könyve. Ebbe írogatta őszinte lírai vallomásait a Margitsziget tölgyei alatt öreg korában Arany. Életében nem akarta, hogy bárki is belelapozzon. Most ezt a könyvet a költő halála után kilencven évvel Men- sáros László ütötte fel és olyan tisztán és mélységesen emberi módon szólaltatta meg az Öszikéket. mintha csak Aranyt magát hallottuk volna. A finom aszúvá érett líra minden zamatát vissza tudta adni a legszug- gesztívebb magyar előadók közé tartozó Mensáros László. “ . V. M. Két könyv — két műsor
