Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

1972. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLÁP A kunmadaras! Kossuth Tsz MGF—OB típusú gázüzemű lucernaszárítója április 25-e óta üzemel két műszakban. Eddig húsz vagon repcét, 30 vagon takarmánybúzát szárí­tottak meg, valamint 304 vagon lucernalisztet készítettek. Képünkön Szőllösi Ferenc műszakvezető a szárított szecska . nedvességét ellenőrzi Diesel-bázis A szerződő felek elégedettek Tegnap a szolnoki jármű­javítóban tanácskoztak a Diesel-bázis megvalósítására Szocialista szerződést kötött szervek és vállalatok képvi­selői. A tanácskozás ütán Sze­keres Ernőtől, a járműjavító főmérnökétől kértünk gyors interjút. Hogyan értékelték az eddigi munkát, milyen el­határozások születtek? — A tanácskozás résztve­vői megállapították — mond­ta a főmérnök —, hogy a Diesel-bázis első ütemét a tervezettek szerint valósítot­ták meg, a munkák határ­időre és jól elkészültek. Er­ről különben meggyőződtek a helyszíni bejáráson is. — Fontos határozatot is hozott az értekezlet. A bázis építésének következő három évére, 1973—74—75-re tervet kell készíttetni a pénzügyi lehetőségek alapos figyelem­be vételével. Mint tudják, a program megvalósításának határideje 1975. novembere. A szocialista szerződő fe­lek legközelebb 1973 már­ciusában találkoznak. Rendkívüli intézkedések az őszi betakarítás segítésére, meggyorsítására HÍRMAGYARÁZAT A páratlanul nehéz nyári betakarítási munkák után ősszel is rendkívüli, a nyá­rinál semmivel sem kisebb feladat vár a mezőgazdaság­ra. A kapás és egyéb növé­nyeket 2,3 millió hektárról úgy kell betakarítani, hogy a korábbi esőzések miatt szá­molni kell az érési idő meg­hosszabbodásával, a munkák összetorlódásával. Növeli a feladatokat — s ez örömteli gond — hogy az őszi növé­nyek nagy többségénél, pél­dául a legnagyobb területen termesztett kukoricánál — kedvezőek a terméskilátások, és a tavalyinál minden bi­zonnyal nagyobb mennyiségű termést kell ,,lehozni” a föl­dekről. Ugyanakkor kétmillió hektáron kell elő­készíteni a talajt az őszi vetéshez, 2,3 millió hektá­ron pedig a mélyszántás ad munkát, amit tetéz az, hogy közel 500 ezer hektár nyári mélyszántás az őszi hetékre húzódott. Az üzemekben nagyon jól meg kell szervezi a munkát ahhoz, hogy a mintegy 2,4 millió tonnára becsült zöld­ség- és gyümölcstermesztést veszteség nélkül takaríthas­sák be; ide tartozik még — mintegy 210 ezer hektáron — a szőlő szüretelése is. Ahhoz, hogy a termés idő­ben védett helyre kerüljön, rendkívüli erőfeszítésre és egész sor intézkedésre van szükség. Tekintettel arra, hogy a nagyüzemi kukoricások­nak a felét, a cukorrépá­nak pedig 60 százalékát le­het idén géppel betakarí­tani, az állandó dolgozókon kívül nagy szükség van a családtagok munkaerejére; őket a helyi viszonyoknak megfelelően, a korábbi évek­ben kialakult munkadíja­zási formák szerint anyagilag érdekeltté kell tenni a beta­karítás meggyorsításában. Az ipari üzemek dolgozóinak — főleg a falvakban lakó ipari munkásokról van szó, lehető­vé tették, hogy ősszel vegyék ki szabadságukat, és megfe­lelő anyagi szolgáltatás elle­nében részt vehessenek a nagy munkában, akik a ren­deletben előírt két hetet tölt­hetik el munkával. Mindent egybevetve több tízezer kise­gítő munkáskézre van szük­ség az őszi betakarításnál. A betakarítás anyagi-mű­szaki feltételei valamivel jobbak az elmúlt évinél. Traktorból és pótkocsiból két-kétezer vár eladásra a telepeken. A Mezőgép Tröszt szekszárdi vállala­tánál most készült el 150 cukorrépabetakarító-gép. Többszáz gépadaptert és ku­koricabetakarító berendezést is átvett a kereskedelem, de — a jelek szerint — további erőfeszítésekre van szükség, mert a hazai mezőgazdasági gépgyártó vállalatok és ese­tenként a külkereskedelem több géptípus szállításával megkésett. Még mindig szá­mos olyan berendezés van, amely meg sem érkezett a forgalmazó vállalatok tele­peire, holott ezeknek a gép­egységeknek már a termelők­nél kellene lenniök. A zavartalan betakarítást egyébként segíti, hogy ősz­szel az alkatrészgyártó cs forgalmazó vállalatok mun­kaidőn túl és a vasárnapo­kon is tartanak Ugyeletet. A mezőgazdasági üzemeket a nagy munkában soronkívü- li kedvezményekkel támogat­ják. Miután nincsen elegendő raktár, azzal ösztönzik a lé­tesítmények fejlesztését, hogy a kukoricatárolókat építő üzemeket mentesítik a be­ruházási költség 20 százalé­kát kitevő összeg tartalékolá­sától, A tárolóépítési hitelek odaítélésénél — az üzem gaz­dasági helyzetétől függően — eltekintenek a kötelező 30 százalékos készpénzfedezet­től, és a még idén felépülő egyszerű kukoricatárolókra kiterjesztik a terménytáro­lókra vonatkozó 30 száza­lékos állami támogatást. Az AGROTRÖSZT a raktá­rakban levő, korszerűnek ugyan már nem nevezhető, de jól felhasználható 500 kombájnadapterre mintegy 30 százalékos árengedményt hirdetett meg, s ezzel is se­gíti a gazdaságokat. Az igénytelenség lépcsői Szinte minden értekezleten, megbeszélésen elhangzik: a dolgozók igényeinek minél jobb kielégítése érdekében ezt meg ezt te&szűk. A jó igyekezetét nem vonjuk kétségbe, de a szándék és a megvalósítás egyensúlya az élet apró, de fontos kérdé­seiben nem mindig tökéletes. A hétköznapok forgatagá­ban sokszor szólam marad az okos szó, és ilyenkor köny- nyen a tunyaság, a maradi Igénytelenség a győztes. Sajnos, sok még az igénytelen patopái, akik fékezik az igényesebb életforma gyors kialakulását. Követelni kell, reálisan követelni és dolgozni, igénye­sen dolgozni: példát mutatni, hogy á mai igénytelenek, a nemtörődöm emberek mielőbb a jobb, a szebb pártolói, munkásai legyenek. A bolt közepén hűtőpult, műanyag zacskóba csomagolt tejjel. Néhány tasak kisza­kadhatott: egy asszonyka le­csurgatja magát. Szól az el­adónak, legyen szíves törölje meg a csöpögő zacskót. Az eiladó kétszer végighúzott egy rongyot a fólián, majd ami­kor az asszony elmegy, dü­hösen eldobja a törlőron­gyot. Jönnek a vevők, tíz, húsz, harminc ... ötven. A padló­zaton, már tejtócsa áll. Akik kevésbé figyelmesek, lecsö- pögtetik magukat. Némelyi­kük arcán düh, a többségén közönyös „ez van” kifejezés. Miért van „ez”? A kérdést ötvein vásárló közül csak egyetlen egy tette fel. ről árulták az eladók. Né­hány hete azonban „eladó­asztalokat” csináltak. Tégla, malter bakokra selejtes vas­beton tormákat raktak. A törött, repedt vasbeton ele­mekből kiállnak a vashuza­lok, kikandikálnak a zöld­paprikák közül. Hány nylon- harisnya és lenge női holmi bánja már? Ez a „higiéniai megoldás” úgy szerepel -netán majd jó néhány mindent megszépítő jelentésben, hogy ennyi meg ennyi beruházással „korsze­rűsítettük a szolnoki piacot.” Holott csak szegénységi bi­zonyítványt állítottak kj sa­ját igénytelenségükről a „kőkorszakbeli” megoldás tervezői és kivitelezői. szerűen összehajtogatható so­vány kis prospektusfélét. (Ed­dig biztos tájékozódtak!) A Tisza éppen külföldi tur­néra indult, bizonyára vit­ték magukkal a papíríecnit. Sajnos.,. Igyekszünk nagyon-nagyon vigyázni arra, hogy a ma­gyar áruk megfelelő csoma­golásban kerüljenek a világ­piacra. Nos, a magyar kultúra mi­ért kap tizenheted osztályú- an szerkesztett és tipografált névjegyet? Üzemi étkezde. A menü: tejfeles karfiolleves, sertés­pörkölt nokedlival! A felszolgálónő az előké­szítő asztalnál minden, pör- költös tányérba beledob egy savanyúpaprikát. A kés nyomán a papriká­ból ecetes lé folyik a húsra, tésztára. Csak a villák, kések csör­gése hallatszik. A kistányé­rok a konyha előkészítőjé­ben lapulnak. A személyzet elégedett: jó ez így is, meg­eszik ezt így is, minek az a ílanc, — úgyis egy helyre megy... A hentes rácsapja a da­rált húst a nedvszívó, majd- hogy újságpapír minőségű, félfehér lapra. A hústól a papír perceken belül átázik. Otthon kiteríti a vevő a csomagot, megpróbálja le­kaparni a húst. A papír ap­ró darabokra szakad. Va­dászat, találgatás, van-e még papír a hús között. A pult előtt egy nénike megkockáztatta a kérdést: zsírpapírjuk nincs? A hen­teslegény ,, vissza elméske- dett”: hűtőszekrényt, ne adjunk hozzá, kézit csóko­lom. A vevőpublikum jót neve­tett a nénike felsülésén, pe­dig a hentest kellett volna rendre utasítani, és megkö­vetelni tőle az élelmiszer-hi­giéniai rendelkezések betar­tását. A szolnoki Tisza együttes — a megye egyetlen nemzet­közileg is elismert művészeti csoportja — már évek óta szorgalmazza, hogy készítse­nek róluk színes, többnyelvű bemutató füzetecskét, „ma­gyarul”: prospektust. Az első értekeidet az ügy­ben — hogy minek ehhez értekezlet, amikor a Tiszát szerető magyar, orosz, né­met és francia nyelvszakos tanárok és fotóriporterek egy fél mondattal megmondták, hogy tiszteletből „összehoz­zák” a prospektust, a fenn­tartó szervnek csak a nyom­dát kell fizetnie —, nos, az első Tisza-prospektus érte­kezlet úgy jó három évvel ezelőtt volt. Aztán elaludt az ügy, mert a művelődési köz­pont tájékozódni kívánt a költségkihatás és a keretek lehetőségeiről. (Majdnem szó szerinti idézet.) Néhány héttel ezelőtt a művelődési központ azonban elkészíttetett egy harmonika­Hét évvel ezelőtt a volt kisújszállási kaszinó színpa­dára a moziüzemi vállalat merev vetítővásznat helye­zett el, úgy, hogy az a szín­pad játékterének egyharma- dát elfoglalja. Azóta nincs komoly szín­padigényű, „kőszínházi” elő­adás a városban. Pedig az­előtt még operaelőadásokat is tartottak a volt kaszinó­ban. Tarthattak, mert a „kisúji” volt a megye egyik legnagyobb. félig-meddig még zsinórpadlással is ren­delkező színpada. Az épület bérlője, a mozi­üzemi vállalat nem hajlandó felhúzhatóvá, eltolhatóvá stb. átalakíttatni a mozivásznat. A „gazda” pedig tehetetlen.1 A nyár elején — hét év után! — annyi ugyan már történt, hogy a filmtechnikai vállalat szakembere előkal­kulációt készített, hogy kb. 50—60 ezer forintba kerülne az átalakítás. Úgy hallottam, most sincs rá pénz. De ki hiszi el, hogy hét év óta mindig és csak csu­pán az anyagiakon bukott volna el a színpad átalakí­tásának terve? S az elmúlt hét év alatt hány kisújszállási választó- polgár kérte számon a tanács illetékes vezetőitől, hogy mi­ért engedték meg a moziüze­mi vállalatnak az akadályo­zó mozivászon felépítését, de ha már úgy történt —, ha már elkövették ezt a hibát —, miért nem intézkednek, hogy újra színháza is lehes­sen a városnak. Nem kell, nincs rá igény? Tiszai Lajos A szolnoki piacon a poros, szemetes, vagy latyakos föld­Baráti találkozó a szovjet béketanács küldöttségével Csütörtökön az Országos Béketanács baráti találkozón látta vendégül — a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában — a szovjet bé­ketanács 35 tagú küldöttsé­gét, amely aifgusztus végétől kéthetes látogatáson tartóz­kodik hazánkban. A delegációt, amelynek ve­zetője Galoján Galusz, a tör­ténelemtudományok doktora, az örmény Tudományos Akadémia történelemtudo­mányi intézetének igazgatója, az OBT Elnöksége részéről Terényi István és Pethő Ti­bor alelnökök köszöntötték. Élénk eszmecsere alakult ki a Magyar—szovjet béke­harcosok találkozóján. Tervük sikeres teljesítéséért A TITÁSZ szolnoki üzem- igazgatóságának társadalmi, gazdasági és szocialista bri­gádjainak a vezetői értekez­letet tartottak. Megtárgyal­ták és értékelték a műszaki és a gazdasági eredménye­ket, szóltak a hibákról és megbeszélték az éves tervük teljesítésének hátralévő fel­adatait. Az értekezlet sikerét nagyban elősegítették a bri­gádvezetők és az üzemegv- ségvezetök hozzászólásai, ja­vaslatai, Szó esett a kiren­deltségek közötti munkaver­seny továbbfejlesztésével kapcsolatos kérdésekről és a verseny értékelésének a formájáról. Az értekezletet felhasznál­ták arra is, hogy tiltakozza­nak a vietnami nép ellen folytatott háború ellen. A résztvevők egyhangú javas­lata alapján tiltakozó táv­iratot küldtek az Egyesült Államok budapesti nagykö­vetségére. Mesterszállási a győztes Megyei szántóverseny Mezőtúron (Tudósítónktól) Több mint négyezer trak­torosból választották ki üze­mi, városi és járási verse­nyen azt a tizenhatot, akik részt vettek tegnap Mező­túron a megyei szántóver­seny döntőjén. A Mezőtúri Állami Gazdaság májusban feltört lucernaföldje a ver­senyzők szerint nem a leg­megfelelőbb helyszín volt. Arra panaszkodtak, hogy szinte lehetetlen egyenes barázdát húzni a rögös ta­lajon — az eke kitér a rög elől és a gépet is kimozdít­ja a helyes irányból. A zsűri véleménye szerint sem volt egyöntetű a tálaj. Voltak nagyon gyomos és szikfoltos parcellák. Aki ilyet húzott, nem tudott jó ered­ménnyel végezni. Ezért in­kább a szerencse, mint a tudás „szórta szét” a me­zőnyt. Ez meglátszott abban is, hogy hat-nvolc traktoros a többinél jóval előbb befe­jezte a versenyt de abból is, hogy a szántásoknak csak mintegy a fele volt elfogad­ható. ­Minden versenyző munka­helye ekéjével és erőgépével indult, így az MTZ-ken és az U—650-eseken kívül egy John Deere traktor is. A szakemberek érdeklődéssel figyelték a több mint egy­millió forintba kerülő gép munkáját, és az a vélemény született, hogy nem áll arányban az árával, A rá- kóczifalví Rákóczi Termelő­szövetkezet főmezőgazdásza szerint viszont nem is a szántóbajnokságon, hanem a termelésben jó ez a gép. Szépen szántottak a gör­gősekék, amelyeknek az átla­gosnál kötöttebb talajt köny- nyebb volt művelniük, mint a kormánylemezes ekéknek. Ezért érthető, hogy a me­gyei versenyt görgősekével nyerte meg Gácsi László, a mesterszállási Úttörő Ter­melőszövetkezet traktorosa. Az országos bajnokságon Szolnok megyét — a meghí­vástól függően — a mai verseny első két vagy három helyezettje képviseli. — gyulai — Szakmai segítség A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár kunhegyesi telepén 17 szocialista brigád dolgozik. Négy brigád az év végén szeretné elérni a Megtisztelő címet. Képünkön középütt Juhász Rozália niüszakvezető — aki különben a megye leg­fiatalabb megyei tanácstagja —, szakmai útmutatást ad Budai Erzsébetnek, a Gagarin szocialista brigád tagjának V

Next

/
Thumbnails
Contents