Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

4 «SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. szeptember 8. Elő DELTA Októberben műszaki könyvnapok a megyében Üzemi könyvterjesztők, szakszervezeti és műszaki könyvtárosok tanácskoztak tegnap az SZMT központi könyvtárában. A Műszaki Könyvnapok programját ter­vezték meg, mely szerint a könyvnapok idején tizenkét üzemben lesz műszaki lcönyvkiálKtás és vásár a megyében. Változatos prog­ramot állítottak össze, amelyben szakíró-olvasó ta­lálkozó, újítók ankétja, ,,Élö Delta”-hangos hetilap szak­munkástanulóknak. — Ki nyer ma könyvet7 könyv­terjesztési verseny szerepel. A megyei rendezvények el­sőrendű célja, hogy bizonyos rétegek körében az említett akciók fokozzák a szakiro­dalom iránti érdeklődést, az Ismeretterjesztő irodalom iránti rokonszenvet. A könyv­napok országos megnyitóját szeptember 29-én Székesfe­hérvárott tartják, a megyei rendezvények ideje október 16—30. között. Szeptember 8—11 Szófiai kulturális napok Budapesten Szeptember 8—11. között tartják meg a szófiai kultu­rális napokat Budapesten, az eseménnyel kapcsolatban Kurcz György. a fővárosi tanács népművelési főosztá­lyának helyettes vezetője elmondta: — Már hagyomány, hogy a két főváros időről időre — kétévenként —■ megren­dezi a kulturális napokat Szófiában, Illetve Budapes­ten. Az eseménysorozat szo­rosan kapcsolódik a Bolgár Népköztársaság felszabadulá­sának 28. évfordulója alkal­mából tartandó ünnepségek­hez. Az Ivan Dimitr'ovnak, a szófiai művészeti és kultu­rális tanács elnökhelyettesé­nek vezetésével érkező dele­gáció, valamint a „Szófia” esztrádzenekar és együttes előzetes programja gazdag­nak ígérkezik. — A küldöttség egyébként tanulmányozza majd képző­művészeink tevékenységét, s megtekinti a közterületein­ket díszítő szobrok, művészi alkotások elhelyezését. Tanulmányok Kiadja a jászberényi Városi Tanács A közoktatási és közmű­velődési intézmények kultu­rális együttműködése címmel figyelemre méltó kiadvány jelent meg Jászberényben. A városi tanács művelődés- ügyi osztályának gondozásá­ban kiadott tanulmány a város oktatási és közmű­velődési intézményeinek munkájáról ad számot és a két terület együttműködésé­nek szükségességét elemzi elméleti síkon. Részletesen foglalkozik a permanens (folyamatos) ne­velés fogalmával, és konkré­tan szól azokról a közös fel­adatokról, amelyek megoldá­sa a permanens nevelés megvalósítása érdekében el­engedhetetlen. A formás tanulmány azt a jogos igényt is megfogal­mazza, hogy a közoktatási és közművelődési intézmé­nyek között ésszerű munka- megosztásnak és szoros mun­kakapcsolatnak kell létre­jönnie. Az idei tanév elején, tehát szeptemberben megje­lent kiadvány csupán az első száma annak a sorozatnak, amelyben újabb öt füzet lát majd napvilágot, s ame­lyekben az egyes írások szerzői hasonlóképpen az el­ső szám tartalmához szin­tén a nevelés különböző te­rületeinek kérdéseiről szól­nak saját tapasztalataik elemzése, összegezése útján. A százéves Budapest A főváros nemzeti és nemzetközi e A kiegyezés sajátos sze­repet osztott az akkori Ma­gyarországnak. Egyrészt vál­tozatlanul megtartotta az osztrák tartományok félgyar­matának, mezőgazdasági bá­zisának, a Habsburg-politika függvényének minden lénye­ges vonatkozásában, külpoli­tikában, katonapolitikában, pénzügyekben, gazdaságpoli­tikában. Ugyanakkor, a monarchián belül, Magyar- ország — kisebbik úrként — elnyomója lett egész sor, az akkori lakosság több iránt felét kitevő nemzetiségnek. Az akkori magyar kormá­nyok tehát egy tartalmában mélységesen reakciós, egyre inkább kialakuló imperialis­ta politikát folytattak. Buda­pestet pedig ennek a politi­kának a székhelyéül szán­ták. A város azonban ennek a politikánál! sajátos módon ellenállt: még a lényegében reakciós városvezetés is prog­resszívabb politikát folyta­tott, és úgyszólván állandó konfliktusokban állt a kor­mányokkal. A konfliktusok mögött a két uralkodó osz­tálynak, a nagybirtokosság­nak és a nagytőkének érdek- ellentéted lappangtak; rész­ben azonban kétségkívül az a tény, hogy a legreakció- sabb szándékú budapesti vá­rosvezetők sem tudták tel­jesen figyelmen kívül hagy­ni a i budapes ti tömeghangu­latot. A fővárosban és környé­kén óriási tömegben gyűlt össze a munkát keresők ha­da az ország legkülönfélébb s, legtávolabbi vidékeiről, a nagybirtok árnyékában ki­alakuló legszegényebb zsel­szerepe mindenképpen a munkások, a bérből élők és a nehéz kö­rülmények között dolgozó kispolgárok adták. Ez a tö­meg a századforduló táján egyre jobban radikalizáló- dott, s a szocializmus je­gyében egyre határozottabb programmal föllépő politikai erővé vált. A századelőtől, de különösen az 1905-ös orosz forradalomtól kezdve Budapest a nyílt osztály harc színtere lett. Amikor a XVII. század végén az egyesült keresztény hadak Budát és Pestet a tö­rököktől visszafoglalták, úgyszólván lakatlan romhal­maz maradt itt. A benépesí­tés során a Habsburgok bi­rodalmi terveinek megfele­lően akarták létrehozni az új városokat. Budán és Pes­ten csak német anyanyelvű, katolikus személy kaphatott letelepedési engedélyt, ház­helyet, polgárjogot. És csodá­latos módon, alig száz évvel az újratelepítés után Buda és Pest, de különösen az utóbbi, a magyar nemzeti újjászületés központja lett. Központja volt az első, még elszigetelt polgári forradalmi kísérletnek, a Martinovics- féle összeesküvésnek. Köz­pontja volt a XIX. század eleji reformmozgalmaknak, s ez utóbbiban már a nemzeti nyelv jogáért és szépítéséért, a nemzeti kultúra felemelé­séért folytatott küzdelemnek is A német városból a pol­gári forradalom és szabad­ságharc során, az azt követő nemzeti ellenállásban, ki­vált pedig a városegyesítést követő gazdasági fejlődésben és politikai küzdelmekben végképpen magyar város, méghozzá a nemnzet életé­ben főszerepet vivő magyar város lett. És ebben nemcsak a nagyvárosi élet törvény­Pest, Buda és Óbuda egyesítésének századik évforduló­jára centenáriumi emlékművet lepleznek le a Margit­szigeten lér-rétegből. A városi élet, a nagyipar ezt a heterogén sokaságot szervezett tömeggé formálta. A kormány és a városvezetés igyekezett ugyan a sűrűsödő forradalmi ve­szélyt csökkenteni azzal, hogy a Budapesten dolgozó tö­megek jelentős részét a vá­rosi életből kirekesztette, közjogilag is, közigazgatásilag is. Évtizedeken át ellenállt például, a többször is föl­merült Nagy-Budapest terv­nek. A város lakosságának óriási többségét azonban szerűségei játszanak közre; nemcsak az a tény, hogy itt az ország fővárosa, tehát itt alakultak ki a magyar ál­lamiságnak és az egész ma­gyar szellemiségnek országos hatósugarú gócai. A nemzet életében főszerepet jelent> magyar városról mindenek­előtt abban az értelemben beszélhetünk, hogy itt sűrű­södtek leginkább az akkori magyar élet égető problé­mái, s itt alakult ki legvi­lágosabban az a történelmi program és legkoncentráltab­ban az az erő, amely ezeknek a problémáknak a megoldá­sára alkalmas. Am ezzel egyidőben Buda­pesten alakult ki a legnem­zetközibb magyarországi gócpont is. Két értelemben. Egyrészt, mint minden or­szágban a főváros, Magyar- országon is Budapest lett a világgal való érintkezésnek közvetlen kapuja, a politiká­ban csakúgy, mint a kultúrá­ban. Másrészt, s ez a sze­repe fővárosunknak különö­sen jelentős: fontos kulturá­lis és politikai centruma lett Budapest a szomszédságunk­ban élő, velünk egysorsú né­pek öntudatra ébredésének és kulturálódásának. Hogy csak néhány példát említ­sünk: Budapesten jelentei! meg a románok legnagyobb költőjének, Eminescunak el­ső versei; budapesti egyete­meken, az itteni szerb kol­légiumban formálódott a megszülető Jugoszlávia poli­tikai-értelmiségi vezetőinek jelentős része. Ennél is fon­tosabb azonban az a szerep, amelyet a többnyelvű buda­pesti munkásmozgalom a városegyesítéstől az első vi­lágháborúig a dunavölgyi proletariátus testvériségének kialakításában, az egymásra utaltság és sorsközösség tu­datának kialakításában ját­szott. A Magyar Tanácsköz­társaság hadseregében szá­mos szomszéd nép fia ott harcolt; a soviniszta uszítás ellenére, a szomszéd népek munkásosztálya a mi forra­dalmi harcunkat a magáénak is érezte, s a Tanácsköztár­saság bukása után az üldö­zött magyar forradalmárok­nak menedéket- adott; a Horthy-fasizmus huszonöt éve során a magyar haladás központjai és orgánumai gyakran a szomszéd népek munkásmozgalmának védel­mében alakulhattak ki. 1918—19 bebizonyította, hogy a magyar forradalom kiinduló pontja és fő ereje: Budapest. Horthynak minden oka megvolt rá, hogy féljen Budapesttől, amelyet — a történelem színe előtt igen megtisztelő módon — „bűnös városnak” nevezett. A fa­sizmus mindent . elkövetett, hogy Budapestet az ország­tól elszigetelje, az országot a fővárossal mintegy szem­beállítsa. Ez a szemlélet a felszínen elég sokáig fertő­zött. De hogy mélyre nem tudott hatni, annak bizonyí­téka, hogy Budapest IP'*'1 — 45-ös tragédiáját az egész magyar nép milyen mélyen átérezte, ahogyan a fölsza­badulás után az egész ország a főváros megsegítésére sie­tett, s Budapest újjáépíté­sére a budapestiekkel ösz- szefogott. Mert Budapest nem egyszerűen a budapes­tieké, Budapest az országé. S hogy ez mennyire nem­csak tudati, hanem érzelmi élmény országunkban: meg kell néznünk, hogy egy-egy budapesti intézmény fölava­tását követően — mint pél­dául az utolsó lerombolt bu­dapesti Duna-hídnak, az Er- zsébet-hídnak helyreállítása után, vagy a Metró első sza­kaszának megnyitása után — milyen zarándoklat in­dul a fővárosba hazánk min­den tájáról. A főváros centenáriuma: országos esemény. De jelen­tős európai eseménnyé is vált azáltal, hogy ez alka­lomból itt gyűlnek össze és folytatnak közös problémáik­ról megbeszéléseket Európa fővárosainak polgármesterei. Ez az első ilyen találkozó, remélhető, hogy ennek foly­tatása is lesz. És remélhető, hogy Budapest, amely az utóbbi időben többször volt színhelye az európai béke érdekében tett kezdeményező lépéseknek, ezzel a polgár- mesteri találkozóval is jól szolgálhatja földrészünk bé­kéjének és biztonságának ügyét. Mesterházi Lajos (Vége.) wmmmmmmmmMmmmmmmmmmmmmmtrnmmmmm A félős patkányok Azoknak a patkányoknak a szervezete, amelyek félnek a sötéttől, a félelem hatására ,,szkotofobin” nevű anyagot választ ki. Ha ezt az anya­got befecskendezik normál egyedekbe, ugyanolyan féle­lemérzetet kelt bennük, mint az eredeti „félős” patkány­ban. Tévedés Egy ünnepi ebéden Jo­nathan Swift egy felfuval- kodott semmittevő mellé ke­rült, akj nem ismerte őt. Ebéd közben az író udvaria­san megkérte szomszédját, adja közelebb a borstartót Az felháborodva így szólt: „Uram! Ön pincérnek néz engem?” „Ugyan, dehogy — válaszolta szelíden Swift — úriembernek néztem önt!” Madártemető a magasban Több mint hatezer madár ütközött neki az utóbbi évek­ben a Kent-grófságban levő Dungeness atomerőmű nagy- feszültségű vezetékeinek. Az erőmű felépítésekor egysze­rűen megfeledkeztek arról, hogy ezen a tájon vezet ke­resztül a vándormadarak út­vonala. A tömeges madár- pusztulás elkerülésére élénk narancssárga színre festették a nagyfeszültségű vezetéke­ket. Mind ez ideig eredmény­telenül. Űj városi autó A kis helyigényű, ún. váro­si autók kialakítására irá­nyuló törekvés világjelenség A nagyvárosok közlekedését ugyanis hovatovább teljes csőd fenyegeti a gépkocsik számának féktelen növekedé­se következtében. Nem mind­egy tehát, hogy egy autó mi­lyen alapterületet foglal el a nagyvárosi viszonyok között nem haladja meg a 35—40 km/óra átlagot — az utak telítettsége szabja meg. A nagy autógyárak leg­többje alkalmazkodik az igényekhez, kialakítja a ma­ga városi autótípusát. Ezt tette a neves francia Renault cég is, amikor ez év tava­parkolóhelyen, de az sem közömbös, hogy a csúcsfor­galom óráiban milyen sűrű­ségben követhetik egymást a gépkocsik. Ez utóbbi esetben az autók teljesítményének jó­formán elvész a jelentősége, hiszen a sebességet — ami szán útjára bocsátotta az R—5 típust. A kétajtós kis­autó 351 cm hosszú és 153 cm széles, hasznos teherbírá­sa 330 kg, tehát négy sze­mély szállítására alkalmas. Motorteljesítménye 36 LE, végsebessége pedig 120 km óránként. A leghosszabb gyufák Hol gyártják a világon a leghosszabb gyufát? De ha nem is a világon, akkor le­galább Európában? A len­gyelországi Bystrzyca Klodzka város lakóinak egy percig sem kell gondolkozniuk ezen. Nagyon jól tudják, hogy ná­luk készítik Európában a leg­hosszabb gyufát. Az itteni gyárban készült egyetlen gyufaszál pontosan két per­cig ég. De ilyen gyufát csak egy helyen lehet vásárolni: a városi gyufagyár múzeumá­ban. Theresa fogmosása A manilai állatkertben élő Theresa névre hallgató ele­fánt soha nem hajlandó reg­gelizni, és este nem fekszik le aludni, amíg gondozója nem segít neki a toalett el­végzésében: Theresa maga mosdik, a fogait azonban nem tudja megtisztítani. Azt viszont nagyon jól tudja, hogy ez elengedhetetlen, hi­szen a fogorvosok máig sem tudják betömni az elefántok fogait, s még kevésbé tudnak műfogsort készíteni szá­mukra. Kanárivetélkedő A kanárimadaraknak is van olimpiájuk. A válogató- versenyeket és a döntőt Sin- gapore-ban bonyolítják le. A legutóbbi versenyen több ezer tréner-„gazdi” gyűlt össze. A száz legjobb kanárimadár ke­rült a döntőbe, a legszebb hangú énekesek. A singapore-i rendezvényt joggal nevezik zenei verseny­nek. Négy kitűnő hallású és kellő türelmű bíró dönti el minden évben, hogy a ver­senyzők közül melyek a győz­tesek. Az okos libák Annakidején megmentették Rómát is. Hongkongban a rendőrség járőrei ebből kiin­dulva elhatározták, hogy li­bát állítanak az éjszakai ügyelet ellátására a kaszár­nya bejáratához. Az ered­mény valóban meglepő volt. Három-négy foglalkozás után az új „őrszem” kitűnően el­sajátította, hogy melyek a kötelességei, és nem tévesz­tett szem elől egyetlen járó­kelőt sem. Amikor a libának megrendelésre új egyenruhát varrtak, nyilvánvalóan büsz­kévé tette az esemény, mert ettől fogva még a hivatalos ügyben érkező látogatókat sem akarta beengedni a rendőrség épületébe.

Next

/
Thumbnails
Contents