Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

1972. szeptember 28, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TIT megyei küldöttértekezlet Szolnokon Es szerdán elkezdődött... (Folytatás az 1. oldalról) feltételezhető, hogy erősö­dött a hallgatókban a szo­cialista hazaszeretet és a proletár internacionalizmus érzése, fejlődött a kollektív magatartás. örvendetes jelenségként könyvelte el az elnökség, hogy a nemzetközi politikai előadások száma is növeke­dett az utóbbi években. Az irántuk támasztott igényt nem csökkentette a tömeg­kommunikációs eszközök számának nagymérvű növe­kedése megyénkben, s az a lény sem, hogy egyre töb­ben vesznek rés2t politikai képzésben. Aa buicreUcí’ies/Jps és a »zocíaüsUi «piles aktuális* Feladatai Az említettek mellett a hadtudományi, a közgazda- sági, valamint a filozófiai tudományok témakörében az előadások iránt tanúsí­tott érdeklődés arra vall, hogy az ismeretterjesztő munka egésze szervesen kapcsolódott a szocialista építés aktuális feladataihoz, társadalmi életünk időszerű eseményeihez. — Korunkban az általá­nos emberi érték egyre gyorsabban közeledik a munkához, s ez a műveltség- eszményben is egyre inkább megfogalmazódik — han­goztatta ez elnökség beszá­molója. Ezért tevékenysé­günk értékelésében fontos szempont az is, hogy meg­felelő arányban szerepeltek-e az ismeretterjesztésben a termelő munkához kapcso­lódó, a termelésben vagy a magánéletben hasznosítható tudományos ismeretek. Nos, ami ezt a szempon­tot illeti, csak elismeréssel lehet szólni a TIT megyei szervezetének ilyen irányú munkájáról. A vasutas mun­kásakadémián például a dieselesítéssel, valamint a vágányépítéssel kapcsolatban hangzott el a legtöbb elő­adás. Ugyanígy a postások részére tartott előadássoro­zaton, s a kisújszállási fa­ipari munkásakadémián a szakmai munkához adtak segítséget. A társulat mun­káját fémjelzi — többek kö­zött — az is, hogy tízhóna­pos tanfolyam belejezése után hatvan hallgatónak ad­tak műszaki rajzolói bizo­nyítványt. Szolnokon negy­venegy ipari. középvezetőnek 11(1 órás tanfolyamon nyúj­tottak műszaki, közgazdasá­gi és vezetéslélektam isme­reteket. A TIT közlekedési szabadegyeteme 947 gépko­csivezetőnek tette lehetővé műszaki, jogi, egészségügyi és közlekedési ismereteinek gyarapítását. A mezőgazda­ságban elhangzott 8634 elő­adásból 1544 adott kézzel­fogható segítséget a terme­lőmunkához. Számottevő' kezdeményezés volt Szolnokon a tanácsi vezetők és középvezetők ré­szére szervezett közgazdasá­gi és urbanisztikai szabad- egyetem is. A társulat me­gyei elnöksége egyébként e beszámolási időszakban negyven olyan előadássoro­zatot rendezett, melyek el­sősorban a szakmai képzést és továbbképzést szolgálták. A megyei elnökség beszámo­lója hangsúlyozta, hogy a jövőben a társulat munkájá­nak ezt az oldalát kell fel­tétlenül erősíteni, hiszen az emberek akkor művelődnek önként, ha az felismert ér­dekük is. Legfontosabb a munkásság általános és szakmai műveltségének emelése A tudomány eljuttatása a különböző foglalkozású és alapképzettségű rétegekhez speciális megközelítési mó­dokat igényel — hangsú­lyozta az elnökség beszámo­lója. Ez már a közeljövő feladata. A mezőgazdasági dolgozók 60,5 százaléka nem végezte el például az álta­lános iskolát. Ez a viszony­lag alacsony műveltségi szint arra készteti a társu­lat tagjait, hogy széles kör­ben szorgalmazzák az ala­pozó és középszintű képzést adó előadássorozatok, aka­démiák, tanfolyamok szer­vezését. Továbbra is legfontosabb feladat a munkásság általá­nos és szakmai képzettsé­gének növelése. Erre azért kell fokozott figyelmet for­dítani, mert új ipartelepek létesítésével 61 ezer fölé emelkedett az iparban fog­lalkoztatott munkások szá­ma megyénkben Az el nőies ég beszámolója — többek között — hangsú­lyozta még a bejáró mun­kások, a nők és az ifjúság körében végzett ismeretter­jesztés fontosságát. A küldöttértekezlet vitája A megyei elnökség beszá­molóját élénk vita követte. A felszólalók lényegében a köré a gondolat köré csopor­tosították mondanivalójukat, amit elnöki megnyitójában Szuiijiay Érné így fogalma­zott meg: a párt'irányítását elfogadva úgy dolgozzunk, hogy magunk is tevékenyen részt vegyünk a párt politi­kájának megvalósításában. __/ C zakó Jánosné, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának csoportvezetője a Közművelődési intézmények munkakapcsolatának erősíté­sét Sürgette. Kérte, hogy a TIT tagjai már a tervezés időszakában megkülönbözte­tett módon segítsék a kezdő művelődési otthon igazgató­kat. Tábák Lajos, az SZMT elnöke hangsúlyozta, a köz­művelődési rendszer egészét szervezettebben kell a mun­kások művelődése érdekébe állítani. Nagy Lajos alezre­des a honvédelmi nevelő- munka még intenzívebbé té­téle érdekében emelt szót. Sípos Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese — töb­bek között — azt húzta alá, hogy az állami szervekkel Szorosabban együttműködve, jobban előre lehetné jutni,-“ így például a munkások nevelésében. A megyében lé ­tesített tizenegy új ipari köz­önt szükségessé is teszi a többnyire a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalokból te­vődik össze. Ezek körében a párt nevelő hatása sem olyan erős, mint a tősgyöke­res munkások körében. Dr. Majoros Károly, az MSZMP megyei bizottságá­nak osztályvezetője a kül­döttértekezletet köszöntve arról szólt, hogy a társulat tagjai közéleti emberek, s ez a tudat sarkallja őket önma­guk és mások művelődésére. Erre annál inkább szükség van, mert olyan korban élünk, amikor a kopás ve­szélye leginkább fenyegeti az emberek ismeretét. Ami­kor a szocializmus építésé­nek magasabb színvonaláról beszélünk, azt is értjük raj­ta, hogy ismertetjük és al­kalmazzuk a tudomány eredményeit, tettre serkent­jük az embereket. Az a cé­lunk. hogy társadalmi mé­retekben megtanítsuk az embereket arra, hogy megis­merjék saját korukat, a szo­cializmus győzelmének idő­szakát. Ne csak ismereteket nyújtsunk, hanem orientál­juk is az embereket. Isme­retterjesztés nem lehet poli­tikai állásfoglalás nélkül. — hangsúlyozta a továbbiak­ban dr. Majoros Károly, majd befejezésül arról szóit, hogy a gazdaságpolitikai harc végérvényesen eldőlt ha­zánkban a szocializmus erői javára. Az ideológiai harc még folyik, ebben számíta­nak a TIT tagjainak segítsé­gére Is. A vita végén kiváló is­meretterjesztő munkájukért többen, kapták meg a társu­lat kitüntetését, illetve elis­merő oklevelét, majd a tisztségviselők választására került sor. Az úi fis/lségvKeSők A küldöttértekezlet a TIT megyei elnökségének élére a következőket választotta: el­nök: Szurmav Ernő, a me­gyei könyvtár Igazgatója, al- elnök: dr. Sipos Károly kar­cagi kutatóintézeti igazgató- helyettes. Tolna Károly, az MNB Szolnok megyei fiók­jának igazgatója, Várdai Já­nosné, a törökszentmiklósi Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője. A tit­kár ismét Mészáros Ferenc lett. A TIT Szolnok megyei el­lenőrző bizottságának elnö­kéül dr. Leveles György MNB főcsoportvezetőt, tit­kárává pedig Varga Istvánt, a Beruházási Vállalat fő­könyvelőjét választották. Ezen a küldöttgyűlésen ke­rült sor az országos küldött- értekezlet megyei küldöt­teinek, valamint az országos választmány megyei tagjai­nak megválasztására is. S. B. A népgazdasági ter­vezés bevezetésének 25, évfordulója alkal­mából az Elnöki Ta­nács Csorna Kálmán­nak, a szolnoki Városi Tanács elnökének a Munka Érdemrend arany fokozata kitün­tetést adományozta. Az előszobában a titkárnő a megszokott, kicsit begya­korlottnak tűnő udvarias­sággal közölte: — Csorna elvtárs várja, tessék, menjen be. Jellemző pillanat: a ta­nácselnök az asztalnál ül, postát bont. Előtte az „alá­írandó’ dosszié. — Nos? — Hány órát dolgozik naponta'! — kérdeztem. — Mikor hogy. Általában tizenkettőt, tizennégyet. — Ez sok. — Rossz szokás dolga — mondta némi öniróniával. — Otthonra is jut inunlca? — Igen. — Ez elkerülhetetlen? — Igen. Az ember vagy jelentéseket olvas, vagy je­lentéseket készít, s ehhez is sok idő kell. Persze nem mindent magam csinálok, de a munkát kiadni csak úgy tudom, ha előbb leg­alább ismerem miről van szó. Ebben a pillanatban a te­lefonhoz hívták. Halk szó­váltás után tette le a kagy­lót. Az arcán még nem si­multak el a bosszúság ár­nyai. — Elégedett az életével? Töprengett. Aztán így szólt: — Nem tudok mit vála­szolni. — És a munkájával? — A város fejlődik. Gon­dolom. valami közöm van hozzá nekem is. Dolgozni szeretek. Csakhát elég idős vagyok már ahhoz is, hogy a hátam mögé nézzek: mi van rendben, mi nincs. Min­dig jó szándékkal, lelkiisme­retesen tettem, amit tettem. A munkában örömöm telik. Viszont ha egy kicsit hátra nézek be kell látnom, hogy a családommal sosem tud­tam eleget törődni. Azt hi­szem szerencsés vagyok, mert feleségem és a gyere­keim megértőek voltak, s valahogy boldogultak, majd­nem azt mondhatnám nél­külem is. — Ha nem tévedek, több évtizede dolgozik a közigaz­gatásban. — Lassan már harminc éve. Kereskedelmi érettsé­givel a zsebemben 1946- ban neveztek ki a megyé­nél számvevőségi díjnoknak. Amikor 1947 augusztusában hozzálátott az ország a há­roméves terv megvalósítá­sához, engem az alispáni hi­vatal üzemgazdasági osztály vezetőjének neveztek ki. Az államosítás bizonyos apróbb feladatait is ránk bízták. A kegyelet szobra SfiROHBAfl A szolnoki Felszabadulási emlékmű fák- lyávívő alakjához egy repülőtiszt állt mo­dellt. A szerény, rokonszenves fiatalem­bert szerették a város lakói, tisztelték és becsülték elvtársai, a szolnoki Kilián, György Repülő Műszaki Főiskola tisztjei és hallgatói. A rövid hír döbbenetes volt mindenki számára: „Fodor Ferenc százados harci feladata közben hősi halált halt.” A katonai főiskola kezdeményezésére a Honvédelmi Minisztérium Elhelyezési és Beruházási Csoportfőnöksége Szabó Lász­ló szolnoki szobfásztr.űvészt kérte fel Fo­dor Ferenc emlékét méltó módon őrző szobor készítésére. A szobrot a pilóta szü­lőfaluja iskolájának udvarán tervezték fel­állítani. Á szülőfalu, a Borsod megyei Ci- gánd vezetői örömmel fogadták a kezde­ményezést. A szobor helyét elkészítették, őszirózsa virul körülötte. A helyi úttörő- csapat Fodor Ferenc nevét vette fel. Minden a hősi halált halt fiatal repülő emlékéhez méltóan történt. A szobrászmű­vész a legnehezebb megoldást választotta, az alig faragható lengyel gránitot. „Válo­gattam aZ anyagok között, Feri emlékéhez méltót kerestem. A fehér márvány nem időtálló. A vörös márvány kifakuL A mészkő nőm elég nemes.” Időközben pálfordulás történt Cigándon. Néhányan elkezdték hangoztatni: mit tett a faluért Fodor Ferenc? S különben is, Kossuth- és Petőfi-szobrunk sincs. A vé­gén megszületett a tanács, a községi párt- bizottság döntése: a szobrot csak az is­kola egyik zugában leliet elhelyezni. Az emberben felvetődik a kérdés: mit is tett ez a 24 éves fiatalember azon túl, hogy életét áldozta a szocialista haza fegy­veres szolgálatában? S mit tettek azok, akik fanyalogva mérlegelik érdemeit? S miért kell tettét a haladó hagyományok­kal szembeállítani? Ez enyhén szólva — nem szerencsés. Ha mindenáron Kossuth- szobrét szeretnének, — senki sem gátolja őkét. A szocialista hagyományok, esz­ményképek ápolása feltételezi, s nem zárja ki a haladó hagyományok ápolását. Felvetődik az a gondolat is: szabad térre tervezett nagyméretű alkotást hogyan he­lyezhetnek el szűk belső térben? S tolulnak a kérdések, mindenekelőtt az, hogyan is állunk az iskolai nevelőmunká­ban a szocialista eszménykép állításával ..? Egyébként a szobrot szerdán viszik Ci- gándra. Szombaton lenne az avatása. Az avatáson az említettek miatt a repülők va­lószínűleg nem vesznek részt... Simon Béla Például a temetkezést, a községi téglagyárakat, ez az osztály vette köztulajdonba. Azt hiszem kevesen emlé­keznek már arra, hogy 1949- ben szerveztek meg a gaz­dasági albizottságot, amely a tanács végrehajtó bizott­ságának sajátos elődje volt, noha kizárólag gazdasági problémákkal foglalkozott. A tanácsrendszer kiépítésé­vel az üzemgazdasági osz­tály és a tervhivatal megyei kirendeltsége összeolvadt, terv-, statisztikai osztállyá. Ennek tettem a helyettes vezetője. — Ez az időszak ma már történelem. — Igen. Az én korosztá­lyom életrajza. ' — Milyen volt akkor a tervezői munka? — Ha nem is volt annyi­ra tudományos mint ma, de azt hiszem eléggé praktikus volt. Csak ahhoz gyűjtöt­tünk információkat. amire valóban szükségünk volt. Azt hiszem ezt ma is meg­tehetnénk. Hihetetlenül ke­ményen dolgoztunk, nem rit­kán éjszakába nyúlóan. Ak­kor nem feketét ittunk, ha­nem egy fél órácskát ping­pongoztunk a megyei tanács egyik kistermében. Szolnok tanácselnökévé 1967-ben választották meg. Azt megelőzőleg a megye» tanács apparátusában dolgo­zott. Volt város- és község­gazdálkodási osztályvezető, majd csaknem hét évig tervosztály vezető. — Szívesen lett tanács­elnök? — Nem mondhatnám. őszintén szólva nem akar­tam vállalni. Felnőtt fejjel végeztem el a közgazdaság­tudományi egyetemet, s úgy gondoltam a szakmámban kell kifutni magam. Nem árról van szó, hogy kérlel­tek, hiszen ha én nem jö­vök, akadt volna más. Csak egyszerűen meggyőztek ar­ról, hogy a szaktudásom ép- penhogy elkel egy fejlődés előtt álló városban. A város­politikát nagyon szerettem, mindig vonzott. Ezért vál­laltam. — Az első munkanapjára emlékszik-e? — Igen. Szerdán kezdtem el dolgozni és csütörtökön már fogadónapom volt. Tü­relmes és dühös panaszosok sora állt az ajtóm előtt. Fő­ként lakásügyben jöttek. Képzelheti, nem, volt küny- nyű napom. — Nyilván tudja, ha. a vá­rosban valami nem tetszik az embereknek, többnyire a tanácselnök nevét emlege­tik. — ..Minek van ott, ha még ezt sem tudja megol­dani’ — azt hiszem én is így beszélnék a helyükben. De én úgy vagyok ezzel, hogy a szidás, a panasz, a Kifogás, a javaslat a mi munkánk kontrollja. Ne­künk nem önmagunk. ha­nem a köz megelégedésére kell dolgoznunk. Engem az bánt, ha valami nincs rend­ben. s nem az, hogy jogosan szidnak érte. — Egyénileg mivel elé­gedetlen?' — Nem tudtam teljesen kiélni városépítési ambíciói­mat. Aztán túl sok a proto­koll kötelezettség. Ennek jó­részét kötelességszerűen teljesítem, de nem mindig örömmel. A beszélgetést a valóság­ban nem itt hagytuk abba, oe az emlékezetemben ez­zel ért véget. Csorna Kál­mánt olyan vehetőnek isme­rem, aki önmagától többet követel, mint másoktól. A munkája értékét abban mé­ri te. hogy elégedettek-e vele azok, akikért jó lelki­ismerettel, igyekezettel leg­jobb tudása szerint dolgo­zik. akiknek bizalma felelős poszton a köz szolgálatába állította. Fábián Péter 75 éves a mezőtúri Teleki Blanka Vasárnap délelőtt fél tíz­kor tartotta jubileumi ün­nepségét a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakkö­zépiskola fennállásának 75. évfordulója alkalmából. 1897. szeptember 27-én kez­dődött meg a tanítás az el­ső leányiskolában amely ko­rában az Alföld első nőne­velő intézete volt. Az isko­la azóta több mint hétezer növendéket bocsájtott szárnyra, akik közül többen tanárként tértek vissza. A városi tanács dísztermében tartott ünnepségen dr. Ba- binszky Pál igazgató ismer­tette az iskola eddigi ered­ményeit, fejlődését és ki­emelte a város részére! meg­nyilvánuló segítség fontos­ságát. Az oktatás korszerű­sítésére fordított nagyobb beruházások eredményeként ma már kabinetrendszerű, jól felszerelt iskolát mond­hat' magáének a város. Tóth Tibor, a Szolnok megyei Ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetője a megyei tanács elnökének dicsérő oklevelét nyújtotta át ez in­tézmény több tanárának. Ezután az intézet igazgató­ja jutalmakat adott át. Mó­ricz Béla, az MSZMP váro­si bizottságának titkára kö­szöntötte az iskola oktatóit és tanárait. A díszünnepség az öregdiákok rövid kultúr­műsorával zárult. Délután a volt diákok és tanárok ta­lálkozóját rendezték meg az iskola termeiben és a kollégiumban, ahol különbö­ző kiállítások és taneszköz- bemutatók várták a látoga­tókat. A kolégisták ünnepi közgyűlésen emlékeztek meg az évfordulóról, és a köz­gyűlésen az iskola amatőr riporterei beszélgettek né­hány volt diákkal. Az ün­nepségsorozatot az eteő éve­sek avalóbálja, a , Fecske- bál” zárta. Magánoktatás autóvezetésből Pécsett tavaly nyáron — az országban elsőként — gép.iárművezető-képző mun­kaközösség alakult, amely­nek tagjai magánúton ok­tatják a leendő vezetőket Erre azért volt szükség, mórt. az Autóközlekedési Tanin­tézet és », Magyar Honvé­delmi Szövetség pécsi isko­lái már képtelenek voltak felvenni a sok jelentkezőt. A kezdeményezés bevált, és most újabb magánoktatói Csoport alakult, amelynek működési köre Baranya négy nagy településére. Mohács­ra, Komlóra, Siklósra és Beremendre terjed ki. A munkaközösség tagjai vala­mennyien jól képzett, naey gyakorlattal rendelkező ok­tatók, akik vagy saját vagy a tanuló személyautóján készítik fel vizsgára a hall­gatókat. jobb együttműködést, hiszen azok munkássága jórészt mozgalmi tapasztalatokkal nem rendelkező, korábban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents