Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
1972. szeptember 3. SZOLNOK MEGTEI NfPLAP 3 A Zsigmond Vilmos nevét viselő olajipari KISZ alapszervezet kezdeményezésére az Alföldi Olajipari KISZ Bizottság kiállítást rendezett a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Szombaton nyitotta meg az olajbányászai múltját, jelenét és jövőjét képekkel, grafikonokkal, makettekkel, bányagépszerkezctekkcl bemutató kiállítást Szilágyi Gyula, a KISZ bizottság titkára. Igazgatói jelentés fél ezer embernek A törökszentmiklósi MEZŐGÉP szocialista brigádjainak tanácskozása iiuuli eg vesén A törökszentmiklósi MEZŐGÉP Vállalatnál ötvenöt szocialista brigád hatszáz tagja alkotja a népszerű mozgalmat. Kialakult hagyomány, hogy évente találkoznak a szocialista brigádok vezetői és a vállalat irányítói, szót t váltanak a brigádmozgalom helyzetéről, tennivalóiról. Ezúttal azonban — szombaton — újszerűén rendezték meg a tanácskozást. Témája az volt: Kern Pál igazgató jelentést adott arról, mi történt azokkal a javaslatokkal, felvetésekkel, amelyek a legutóbbi szocialista brigád vezetői tanácskozáson hangzottak el. A hatvanéves a ma m iter Ünnepség a jászapáti giinuáziumban '„...óhajtanák megtalálni azt a kapcsolatot, amely az iskolát az élethez köti’’. Hauk Béla. az 1912-ben létrehozott főgimnázium első igazgatója foglalta e mondatba az iskolának akkor még megvalósíthatatlannak tűnő célkitűzéseit. Azóta több mint fél évszázad múlt el és a fennállásának 60. évfordulóját ünneplő jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és szakközépiskola büszkén hirdeti: az életre készíti fel azokat a fiatalokat, akik már az iskola falai között megismerik a munka örömét. Tegnap délután a jubileumi ünnepségen a vendégek soraiban ott voltak sokan az intézmény egykori tanárai és tanulói közül. Gurzó László, a gimnázium igazgatója tartott ünnepi megemlékezést. Beszélt az iskola hat évtizedes múltjáról, eredményeiről, gondjairól, oktatónevelő munkájáról. A felszabadulás és az iskola államosítása után sorra valósultak meg az egykori alapítók elképzelései. A gimnázium fennállásának 50. évfordulóját már a mező- gazdasági gépszerelő szakközépiskolával gazdagodva ünnepelte. Az iskola ÍCISZ-bizottsá- gának kilenc alapszervezete van, eredményes munkájukkal kétszer nyerték el a KISZ KB vándorzászlaját. Az elmúlt tanévben elért újabb nagyszerű eredmények alapján bíznak abban, hogy a vándorzászló végleg náluk marad. Megalakult az iskola baráti köre, tagjai — jelenleg háromszázan — az iskola mostani és régi tanulói, tanárai. Ünnepi megemlékezésében az iskola igazgatója bejelentette, hogy a baráti kör alapítványt hoz létre. Célja anyagi alapot teremteni ahhoz, hogy az intézmény támogatást tudjon adni a jól tanuló és a támogatásra rászoruló munkás-paraszt származású fiataloknak. Dr. Hajdú Irén főorvos, aki mint szegény vasutas család gyermeke ötven évvel ezelőtt a jászapáti gimnáziumban érettségizett, felajánlott a baráti kör alapítványának egy 50 ezer forintról szóló takarékbetétkönyvet. Alapítványlevelében azt kérte, hogy ebből az összegből olyan tanulókat támogassanak, akiknek szülei vasutasok és keresetük nem magasabb egy vasúti bakter fizetésénél. — illés — Akkor — egy évvel ezelőtt ugyancsak Kunhegyesen — két kisújszállási brigádvezető például sürgette, hogy nagyobb gonddal, szeretettel foglalkozzanak a szakmunkás utánpótlással, a szakmunkás tanulókkal. A vállalat igazgatója elmondta, hogy azóta tantárgyi konzultációkat szerveztek a vállalatnál, korrepetáló szaKtanárokat fizetnek s ennek is köszönhetően az első és másodévet végzett tanulók tanulmányi átlaga 2,1-ről 2,4- re emelkedett. Ugyancsak a szocialista brigádok javaslatára tizenkét szakmunKás tanulónak ösztöndíjat biztosít a MEZŐGÉP. Elsősorban a vállalatnál dolgozó nagycsaládos munkások gyermekeinek. Januártól kezdve pedig a harmadéves tanulóknak szakmunkásbért fizetnek. A szocialista brigádvezetők igényelték a szakmai továbbképzést is. A vállalatvezetőség a jövőben előadássorozatokat, tanfolyamokat szervez külön a betanított munkásoknak és a szakmunkásoknak. Sőt ez már el is kezdődött, hiszen eddig is rendeztek már továbbképzéseket. A tavalyi brigádvezetői tanácskozáson sürgették a felszólalók az értékelési rendszer pontosítását is. Ennek hatására a gyáregységekben — Törökszentmiklóson, Jászberényben, Kisújszálláson, Cibakházán és Kunhegyesen — negyedévenként értékelik a 'brigádok munkáját. A vállalat pedig munkaversenyszabályzatban rögzítette az áttekinthető értékelési rendszert. Az üzemi lap rendszeresen közli a legjobb szocialista brigádok sikereit. A gyáregységekben pedig — elsősorban Törökszentmkilósón és Kunhegyesen — kifüggesztik a faliújságra az értékelést. A vállalatvezetőség pontosan számot adott arról, mi a sorsa a szocialista brigádok javaslatainak. A résztvevőkre jó hatást tett az igazgatói jelentés. Miután Igen gyakoriak a szocialista brigádmozgalom tanácskozásai, úgy véljük, a török- szentmiklósiak újításának elterjesztése új színt adhat a könnyen egyhangúvá váló összejöveteleknek. B. L. Az ÉPSZER négy szocialista festőbrigádja tegnap kommunista szombatot tartott. Egynapi munkájuk értékét felajánlották Szolnok jubileumi emlékművének javára. Tizennégy lakás festési, mázolási munkáit végezték el, s ezzel hozzájárultak a 75 lakásos Kassai úti épület határidőben történő átadásához. Képünkön: Nagy Imre és Tuba Sándor Á füstről és a lángról valamint arról mi jelenhet meg a Néplapban és mi nem | A o b'C°k | jutnak eszembe, amikor a sok valódi — és még több önjelölt — szakember elemzését hallom a s sakkvilágbajnoki döntőről. Egy-egy játszma után megfellebbezhetetlen módon közük, mikor mit kellett volna lépni a vesztesnek. Hallgatom és nem értem. A dolog olyan * pofonegyszerű, és pont annak a paccer világbajnoknak nem jutott az eszébe. Az Élet és Irodalom egy múlt heti cikkét olvasva is a kibicre kell gondolnom, aki mindent jobban tud. Utólag. „Még nem leésö” címmel Szekulity Péter vetett papírra néhány okos gondolatot — nem spanyolviasz felfedezőként ugyan, de hasznosan — arról, hogy nagyobb szigorral, nagyobb éberséggel sok káros jelenség, visz- szaélés megelőzhető lenne, írásában arra is céloz, hogy akadnak, akik mentegetik egy darabig a visszaélések, bűnök elkövetőit. Érdemes néhány jellemző sorát idézni: „Idejében (kell felfedni, leleplezni az ilyen jelenségeket), amikor füstöl, de még neny lángol. Az épeszű ember látja, tudja; nincs pardon. A korsó hol csendben, hol robbanásszerűen, a végén mindig eltörik, a bűnt követi a büntetés: leváltás, áthelyezés, lefokozás, esetleg börtön. Nincs kivétel, hogy ez vezető vagy dolgozó. A bíróság a megtévedt vezetővel szemben a tárgyaláson rendszerint keményebb hangot használ- Mindegy. Százszor igaz; a felelősségrevo- nás nem marad el, „csak" rendszerint késik. Túl sokáig járhat a korsó a kútra, mert valahol összeragasztják, vigyázva hálóba rakják, óvják a széteséstől. Magyarán: hosszú az átfutási idő, évekig zavartalanul folyhat a herdálás, a csalás, a mit tudom én mi, az emberek beszélnek róla, a fél város háborog, ég a ház, de a tűzoltóság még gehol, nyugalom, ne keltsünk pánikat.” A gondolatsor tetszetős. Mitagadás, van némi alapja is, ezért hatásos és indulatra gerjesztő. Ennyiben a cikkíró eleget tesz a műfaj követelményeinek — de csak ennyiben. Mert fontos dolgokkal adós marad. A tapasztalati tények között válogatva a jelenségek egy körét kiemeli, másokat mellőzni tart hatásosabbnak. Ezért hibás a végkövetkeztetése, hamis konzekvenciák levonására ad alkalmat. Bizonyítja ezt a legmarkánsabb példa, amit eszmefuttatásának alátámasztására idéz. A hirhedt mezőtúri ügyre támaszkodva érvel, de nem pontosan. Idézzük ezt is. Leienlezes? | Hohó, ez nem olyan egyszerű. A Szolnok megyei Néplap ,Kötelező tanulságok, Utószó a mezőtúri ügyhöz’ címmel és alcímmel, okos. bátor, pártos cikkben sommázza a mezőtúri ügy tanulságait. (Itt idéz a szerző cikkünkből, majd folytatja.) De valami 'nyugtalanít. Miért ,utána’, s miért nem ,előtte’ jelent meg — jelenhetett meg — ez az okos. pártos, három hasábos írás?” Ha jól értem az ÉS cikkírójának gondolatmenetét, azt kéri számon, hogy a tanulságokat levonó, elemző cikk későn jelent meg. Nem akkor, „amikor még csak füstölt”, hanem amikor „már lángolt”. Amikor a korsó már eltört —• hogy a saját megfogalmazását használjam. Egyszerű a válasz. A tanulságok levonására általában — hasonló ügyelőiéi — akkor kerülhet sor, amikor abban már minden tisztán látható, elemezhető, amikor valamennyi vizsgálat befejeződik, s a következtetéseket mindenki levonja, egészen a bírói ítéletig. Ezúttal is így történt.. Az illetékes pártfórumok kiszabták a vétkesekre a pártbüntetéseket, a felelős városi vezetőket leváltották, rrtejd akiknek kellett, a bíróság előtt is feleltek. Július 13-án hozta meg ítéletét a Szolnok megyei bíróság. az ítélet lapunk másnapi számában olvasható volt. Két nappal később a tanulságokat levonó, az ÉS- ben is idézett cikk is megjelent. Tulajdonképpen az ÉS megjegyzését ezzel elinté- zettnek vehetnénk, de érzésem szerint, amely érzést a cikk olvasása sugall, többről van szó. „...miért nem .előtte’ jelent meg — jelenhetett meg — ez az okos, pártos, három hasábos írás?” — kérdezi az ÉS cikkírója. Pontosabban: miért nem leleplezhette le a Néplap azt, amit Mezőtúron mindenki tudott (ahogy Sz. P. fogalmaz: „...az emberek beszélnek róla, a fél város háborog, ég a ház, de a tűzoltóság még sehol, nyugalom, ne keltsünk pánikot.”). Mintha ezt valaki akadályozta volna. I H (lramm\ módon feltett kérdésre a tények így válaszolnak: Valóban nem a lap „leplezte le” a mezőtúri kiskirályok ügyét, hanem közérdekű bejelentés alapján a NEB. Ez a tényen mitsem változtat, hiszen a társadalomban kialakult munkamegosztás szerint a „leleplezés” elsősorban az adminisztratív szervek feladata. munkájuk eredményének pubUkálása pedig a sajtóé. A NEB vizsgálat eredményét lapunk annak befejezése után, 1971. június 3-án részletesen megírta: „Sikkasztás, visszaélés a mezőtúri Üj Élet Tsz-ben” címmel. A cikk így fejeződött be: „A mezőtúri városi NEB bűnvádi feljelentésére, a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalás címén eljárás indult a tettesek ellen. A vizsgálat még tart. A társadalmi tulajdon herdálói bizonyára elnyerik méltó büntetésüket.” A cikk érthető módon nagy port vert fel a városban. Fellélegezve és megnyugvással fogadták mindazok, akik a hosszú ideje folyó vizsgálatok miatt többkevesebb értesüléssel már bírtak az ügyről. Akadtak viszont egyesek, akik váltig mondogatták, még a cikk megjelenése után is, hogy „meglátjátok, el lesz az ügy simítva”. Honnét fújtak ezek a szelek? A lebukott tsz-vezetőktől, valamint azoktól a városi vezetőktől, akikről a későbbi vizsgálat során kiderült, hogy valóban takargatták egy ideig a kiskirályok bűnös üzelmeit. Es ezen a ponton nem fedik a tények Sz. P. gondolatmenetét, itt fordulnak következtetései hamis vágányra. Ugyanis hallva ezeket a hangokat, visszatértünk a lapban még egyszer az ügyre. Egy hét múlva újabb cikket irtunk „Megyén belül elsimul?!” címmel. Idézzük néhány sorát: „...nem simul el semmilyen törvényellenes ügy, egyetlen csalónak, kétes értékű embernek sem akad patrónusa a megyei vezetők között...” Más helyen: „A mezőtúri Üj Élet Tsz volt elnökénél rendszeres látogatást tett néhány olyan helybéli ember, aki egy-két lépcsőfokkal felette állt a létrán, s ez is visszatartotta a tagokat az erélyesebb fellépéstől...” (Azokra a városi vezetőkre utaltunk — vizsgálat előtt, ezért név nélkül —, akik később súlyos pártfegyelmiben részesültek, majd leváltásra kerültek.) További sorok a cikkből: „Nos, ami azt illeti, nem győzzük hangoztatni; ma már megdőlt az az elv, hogy akinek isten a barátja, könnyen üdvözül. Nálunk az emberi cselekedet megítélésében, a vezető pozíciók megtartásában egyetlen mérce lehet; megfelel-e a párt politikájának, a közösség ügyének? Ha nem, akkor nincs olyan vezető poszton lévő barát, aki bárkinek mentőövet tudna dobni...” | liyea tóit lapunk állásfoglalása egy évvel az ÉS által is idézett „Kötelező tanulságok” megjelenése előtt. Ez egyben válasz arra is, hogy „miért nem jelenhetett meg?” Megjelent. Egyébként is, van egy kis gyanús mellékíze ennek a kérdésnek. Valami olyan, mintha az Intézkedni, dönteni köteles és hivatott szervek között kellene keresni azokat, akik miatt néha sokáig járhatnak még törötten is a korsók a kútra. Világosan szólva: az Sz. P. által idézett • mezőtúri példa éppen nem azt bizonyítja, hogy a megyei pártbizottság vagy a megyei tanács — amelyeknek hatáskörébe a mezőtúri vezetők tartoztak — egy pillanatig is megpróbálta elodázni felelősségrc- vonásukat. Ellenkezőleg: következetesen és határozottan eljártak. Hogy ezt talán előbb is meg lehetett volna tenni? Egyik-másik felelősségre vont embert korábban Is meg lehetett volna állítani ezen az úton? Ez kétségtelenül igaz — főként így utólag visszatekintve? De az is igaz. hogy erre több kísérlet történt. Az említettek az elmúlt évek során számtalan figyelmeztetést kaptak azokért a jellembeli, magatartásbeli fogyatékosságo- : kért, amelyek végül is ide vezettek. Most már jól tudjuk, hogy e figyelmeztetéseknek sokkal szigorúbbaknak kellett volna lenfii. Az : illetékesek ennek a tanul- i ságát kellőképpen le is . vonták. Van azonban ennek a dolognak egy másik • oldala is. t Az, amit Sz. P. gondolatsora teljes mértékben mellőz. Vajon hányszor kell mondani valakinek — kell-e egyáltalán ezt mondani —, hogy lopni, vagy a tolvajt i védeni nem szabad? Ez már a bibliában Is benne van! Akinek az nem elég — s ha párttag, mint a szóban- forgó emberek voltak —, olvassa el a szervezeti szabályzatot, idézze fel a marxizmus—leninizmus alapvető normáit, a kommunisták magatartására kötelező etikai előírásokat. Ha ez sem elég, bizonyos, hogy elferdült jellemű, elkorcsosult emberrel állunk szemben. Az idézett esetekben élta* Iában így van ez. Nem lehet egyértelműen tehát azokon elverni a port. akik nem akkor szólnak, amikor még füstöl, hanem amikor már lángol. | Visszatérve az ÉS cikkére. Teljes mértékben jogos a gondolat felvetése: addig szóljunk, míg nem késő. Jogos akkor is. ha unalomig ismételt, örökzöld témája publicisztikánknak. Nem volt szerencsés viszont a mezőtúri ügy agyonrágcsált csontjának előkaparása, mint bizonyíték. A cikk írójának ténybeli tévedésein túl következtetései is hibásak. Alkalmasak arra. hogy e sok port felkavart ügyiben újabb mendemondákat szüljenek, alaptalan találgatásokat indítsanak el, homályba burkolják azt, ami nagyon egyértelmű és világos: Semmilyen felelős fórumon, senki nem mentegette, védte egy pillanatig sem a vétkeseket. Mind az állami-, mind a pártszervek a legkövetkezetesebb vizsgálatot és felelős- ségrevonást szorgalmazták. Ezt sem a közvélemény kizárásával. hisz lapunk az ügy minden lényeges mozzanatáról, majd kötelező tanulságairól folyamatosan tájékoztatta olvasóit. Varga József
