Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

Trt 7 a WF n % r mm mm Barátnői kárörömök Elég gyakori, hogy egy-egy pár úi cipővel, újból és újból fel kell. keresnem az üz­leteket, mert ha­mar elszakad, használhatatlanná válik. Ilyenkor mindig méltatlan­kodom, reklamá­lok és cserélek. A minap külö­nös eset történt. Mélfcatlankodás helyett enyhe kár­öröm fogott el. Barátnőmmel ugyanis gyakran vásárolunk egy­forma cipőt. Ezen a tavaszon is rá­beszéltük egymást és megvettünk mindketten egy­egy pár felülpán- tos szandált. Most is az üzletbe tar­tottunk együtt, amikor az én „egyencipőm” fej­része kettészakadt. Ott álltam Szol­nok főutcáján, fél- mezítláb. Az arra járók, ismerősök derültek ácsorgá- somon. De amíg valami mentő öt­let nem akadt, nem mertem moz­dulni. Az első ötlet ba­rátnőmé volt: ha van tűd és cér­nád, összevarrom és mehetünk to­vább — mondta nagyokat nevetve. Ekkor én is esz­méltem: van biz­tostűm, összetűz­zük és kész. így is tettünk. A leg­közelebbi lépcső­házban elvégeztük a szokatlan műve­letet és én gyor­san kivontam ma­gam a vásárlási akcióból. Ahogyan elkö­szöntünk egymás­tól, cinkos mo­sollyal néztünk vissza egymásra. Hogy ő az én ese­temen derült-e, nem tudom, csak azt. hogy én kizá­rólag arra figyel­tem; az ő lábán is az a szandál volt, amit együtt vásároltunk. — borsi — Szöveg nélkül Bölcs magyarázat Az egyetemen, ahol szigo­rú a fegyelem, az egyik diák késve érkezik a filozófia órára, a professzor azonban nem szól semmit. A követ­kező órára egy másik diák érkezik késve, őt a profesz- szor szigorúan megbünteti. Az egész osztály magyaráza­tot kér. — Professzor úr, miért büntette meg a másodikat és az elsőt miért nem? — Édes fiaim — válaszol a tanár —, minden egyes nap tartogat számunkra va­lami tanulnivalót. Ma pél­dául azt tanultátok meg, hogy nincs igazság ezen a földön! LIFTBEN Bölcs tanács Az újonc katonák körletü­ket csinosították. Képeket, tablókat, virágtartókat rak­tak a falra. Gergely honvéd, aki a szögeket verte időn­ként felszisszent, majd meg­szólalt. — A mindenit! Állandóan a kezemre ütök, amikor ve- ■ rém ezeket az apró szögeket. Turcsy ’őrvezető azonnal reagált. — Mit ügyetlenkedik? Fog­ja a kalapácsot két kézzel! — tgy — 0 Ok mondták „Most jövök gyónásról. Háromnegyed óráig tartott és megvolt az az örömöm, hogy kizárólad rólad beszéltem.” (Madame de Longueville leveléből) » ☆ „Újabban a lakások falai annyira vékonyak, hogy még azt is meghallom, ha a szomszédom változtat a nézetein.” (Reader’ s Digest) ☆ A mai lányok sokkal korábban és sokkal sűrűbben mennek férjhez. Ügy is mondhatnám: férjhez járnak. (Woman)

Next

/
Thumbnails
Contents