Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 523. csípés Izgalmas állás Tanévkezdet Nem tudom, hogyan vélekednek a többi szülők az szerelése. Ezek többnyire olyanok, amik egyértelműen idei tanszervásárlásról, saját tapasztalataim nem. a legjobbak. Hasonlóképp szaladgálunk a papírboltba szinte naponta, hol ezért, hol azért, a még szükséges tanszerekért, mint tavaly. Pedig akkor hivatalos fórumon azt ígérték, hogy majd jövőre jobban megszervezik a tanszerek előre csomagolását — a pedagógusok segítségével. Nem vettem észre a változást, még mindig hiányos a gyerekek iskolai felNem tudom, hogy a kedves Olvasó megfigyel- te-e: zenés eszpresszóink, esti szórakozóhelyeink egyre sötétebbek lesznek. Kezdetben monda a Főközpont vezetője: legyen világosság! S lön! A vendéglátóipari létesítmények egymással versengve igyekeztek túlvilágítani a konferenciát. A csillárok nappali fénybe borították a szórakozóhelyeket. Ám az utóbbi egy-két esztendőben sorra kialudtak ezek a lámpák, és sok zenés helyen ma már csak néhány szál gyertya, vagy egy sápadt huszonötős villanykörte világot. A napokban betértem egy konyakra a „Fehér Holló”-hoz címzett szórakozóhelyre. Hunyorogva álltam meg az ajtóban, szemem csak lassan szokta meg a sötétséget. — Legyen szíves, vezessen egy asztalhoz — mormoltam csak úgy bele az éjszakába. Valaki karon ragadott és egy asz— Mit parancsol? — érdeklődött kissé türelmetlenül. — Mutasson egy ital-lapot. Szeretném kitapogatni, milyen innivalók közül választhaSÖTÉTBEN tálhoz cipelt. Lenyomott egy székbe. — Én vagyok a pincér — suttogta az illető sejtelmesen. Igyekeztem magam elé képzelni a hang tulajdonosát. Milyen lehet? Fiatal felszolgáló fiú,, vagy kopaszodó középkorú pincér, vagy esetleg egy csinos platinaszőke, férfias hangú felszolgálónő. tok. Egyébként miért van ilyen sötét maguknál? — Kérem szépen. a hangulat miatt. Gyertyafénynél jobban lehet mulatni. Rózsa Sándor is így érezte jól magát. — De gyertyából is alig pislog egy-kettő. — Igen. Tetszik tudni, néhányat már elfújtunk. Ezzel is jelezzük a közeli zárórát — mondta udvariasan, és letette elém a fél konyakot. Nem láthattam, meddig van megtöltve a poháK de bíztam benne, hogy ki van az öt centiliter. — Fizetek — mondtam, és levéltárcámból találomra kihúztam egy papírpénzt. Azután arra kértem a felszolgálót, hogy vezessen ki az utcára. Jólesően néztem az utca fölött szikrázó neont. Mindössze az bántott egy kissé, hogy a sötétben tévedésből húsz forint' helyett egy ötvenessel fizettem. De azért mégsem lehetett olyan sötét, meri a főpincér elfogadta. Galambos Szilveszter kellenek az x osztályos tanulóknak, mégcsak nem is örökölhető a nagyobb testvértől. Hogy ezek miért nem kerülhettek bele az előre összeállított csomagba, rejtély. Mi családon belül megosztottuk a munkát. így aztán hol egyikünk, “hol másikunk tülekedik a papírboltban, de már egymásba se bízunk, így fordult elő, hogy némely tanszerből duplán vettünk, s már annyi nylon füzetborítónk van, hogy jövőre is elég lesz. — csant — Szöveg nélkül
