Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-12 / 189. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 80 FILLÉR XXIII. évf. 189. sz. 1972. aug. 12., szombat. Enyém, tied, miénk a mikor az Országos Takarékpénztár embere átad- y| ta a szövetkezeti lakás papírjait meg az első csekktömböt a havi törlesztgetés megkezdéséhez, és ünnepélyes torokköszörülgetés után bejelentette, hogy harmincévi — háromszázhatvan hónapi! — törlesztés után a lakás teljesen az enyém lesz, elnevettem magam. Nemcsak azért, mert a harminc év túlságosan nagy idő ahhoz, hogy a végére lássak. Hanem azért is, mert ha még­is elképzeltem, hát mulatságosnak képzeltem azt a vén­embert, akinek az Országos Takarékpénztár jóvoltából büszkének kell lennie majd arra — 2000-ben —, hogy íme: tulajdonos. Hogy a lakás, amelyben megöregedett, teljesen az övé. Nem tudtam, de most sem tudom felfogni, miért jobb érzés azt a négy falat bámulni, amelyik telekkönyvileg az én nevemen szerepel, mint azt a négy falat, amelyik csak a lakónyilvántartókönyvben szerepel a nevemen. Kérdez­tem is új lakásszövetkezeti szomszédomat, mi a vélemé­nye erről, ám a szomszéd, akitől hasonló értetlenséget vár­tam, egészen másfajta értetlenséggel nézett rám: — Ez nem tréfadolog, kérem — mondta. — A saját lakás mégiscsak más. A dolgot, úgy látszik, újra végig kell gondolnom. W M fi ez a más? Honnan érdektelenségem e más iránt? S honnan sokak érzékenysége iránta? Az első kérdésre csak tudálékosan, de könnyen tudok vá­laszolni. Ez a más: egyfajta viszonykülönbség. Viszonyom egy tárgyhoz sokféle lehet, de birtoklási szempontból lát szólag csak kétféle: vagy az enyém tárgya, vagy nem. Vagy tulajdonosa vagyok, vagy nem. Az előbbi lakáspéldán ez a különbség gyakorlatilag észrevehetetlen: egy lakásban ugyanúgy lakom akkor is, ha egyszer majd az enyém lesz, mint akkor, ha sosem lesz az enyém. Mivelhogy gyakor­latilag az enyém. Hogy eszmeileg más egy bérleti viszony, mint egy tulajdonosi viszony, ez szomszédomnak okozhat valami birtoklási pótörömet, engem hidegen hagy. ☆ fiért hagy hidegen? Ez a második kérdés, erre még könnyebben tudok válaszolni. Ilyen volt az isko­lám, úgy látszik. Megutáltatta velem a tulajdont. A kollégium, amelyben a legszemélyesebb tárgyak is kö­zösek voltak, amelyben az ennivaló mindig „kolkajának” (kollektív elemózsiának) számított, s amelyből egymás in- gében-zakójában-cipőjében parádéztunk ki vasárnap dél­után a moziba. (Ballagási öltözékemből, ha jól emlékszem, csak egy zokni volt az enyém.) És az egyetem, ahol a fran­cia felvilágosítóktól megtudtuk, hogy: „A tulajdon — lo­pás”, Marxtól, hogy: felhalmozott értéktöbblet. A dolog annyira egyértelmű volt, hogy roppant szégyennek számí­tott, ha valamelyikünkről kiderült: van — vagy volt — valamije. Háza, földje, boltja. (Épp mostanában került ke­zembe egy levelezőlap, amelyet szüleimnek írtam 1951-ben: kérjenek számomra szegénységi bizonyítványt a községi ta­nácstól, már nem emlékszem arra, hogy milyen ügyben, de arra jól emlékszem, hogy úgy vártam és fogadtam a sze­génységi bizonyítványt, mint egy nemesi oklevelet. Nincs semmim, tehát igazoltan tisztességes ember vagyok.) Miért vágynak most mégis oly sokan másféle igazo­lásra? Telekkönyvire például? Miért olvasható gyufásdo- boznyi víkendházak homlokzatán is a gyermekien büszke felirat: „Pici, de az enyém”? Ez a harmadik kérdés, erre azonban nem tudok könnyen válaszolni. Ha ugyanis könnyen válaszolnék, mondván: ez a tulajdon-éhség „az át- kos múlt maradványa”, legfeljebb félig volna igazam. Te­lekkönyvi kivonatot tudniillik olyanok is lobogtatnak most, akiknek régen — velem együtt — a szegénységi bizonyít­vány volt büszke nemesi oklevelük. Akik most kiírják ví- kendházuk homlokzatára, hogy „Pici, de az enyém”, azok többsége olyan társadalmi réteghez tartozott, amely * kommunista kiáltvány szerint csak láncait veszítheti. A választ tehát kikerülöm, de visszatérek az első kérdéshez: i tulajdon — viszony. Birtoklási viszony ember és /J egy tárgy között. Ha ezt a mostani tulajdonos-di­vatot meg- vagy elítéljük, legalábbis két dolgot kell tehát figyelembe vennünk. Az egyik: a tárgy. Amire a birtoklási-éhség kiterjed (kiterjedhet): családi ház, sa­ját lakás, nyaraló, autó. Csupa olyan tárgy, amellyel, ha tulajdonosi viszonyba lépnek, személyi tulajdonná alakul, és nem magántulajdonná. Birtoklási örömet szerez, de segít­ségével értéktöbbletet senki se szerezhet. (Igaz, hogy a „kolkajás” hagyománytól ez a birtoklási öröm is idegen, de a tudományos szocializmus programjától korántsem ide­gen.) A másik, amit figyelembe kell venni: az ember. Aki tulajdonosi viszonyba lép a családi házzal, a lakással, a nyaralóval, az autóval. Ha meg- vagy elítéljük érte, a vi­szony, érzelmi-világszemléleti tartalmát is mérlegelni kell. Mert ég és föld különbség lehet aközött, hogy valakiben vagyonszerzési mohóság dolgozik-e, „kaparj kurta”-ambí- ció, vagy egyszerűen biztonság-vágy, megalapozottság-vágy. Elítélnünk csak az elsőt kell, akinek emberségén a tulaj­donná idegenült tárgy uralkodik, s nem a másodikat, aki­nek számára a tulajdonná minősült tárgy továbbra is tárgy marad, ő uralkodik rajta, kényelmessé teszi vele életét. ☆ Is aki nem felejtette el, hogy a kommunista ki­áltvány szerint: ki csak láncait veszítheti el, cse­rében megnyerheti az egész világot (nemcsak víkendházat nyerhet). S aki azt is tudja, hogy a birtoklási viszony csak látszólag kétféle: vagy az enyém egy tárgy, vagy nem; van egy harmadik fajta viszony is: ha a tárgy a miénk. S hogy a végső cél ez: megnyerni az egész vilá­got, aztén kiírni a homlokzatára: „Óriási és mégis a miénk!” I . V. É tfla: „EGY NYELVEN BESZÉLTÜNK" Sajtótájékoztatót tartott a KISZ KB A magyar—szovjet barát­ság tábort ötödik alkalom­mal szervezte meg idén a KISZ Központi Bizottsága és a Komszomol Központi Bizottsága. Megyénket az a megtiszteltetés érte, hogy ez­úttal Szolnokon a tiszaligeti KISZ-vezetőképző tábor ad­hatott otthont egy hétig, het­venöt magyar és ugyaneny- nyi szovjet fiatalnak. V. V. Grigorjev, a szov­jet delegáció vezetője a KISZ KB tegnapi sajtótájékozta­tóján hangsúlyozta, a tábo­rozás elérte célját: tovább mélyítette a két ország fia­taljai közötti barátságot. — Örülök — mondta —, hogy a népeink ifjú kommu­nistái „egy nyelven” beszél­tek. Nemcsak arra volt jó alkalom ez a tábor, hogy kölcsönösen kicseréljük ta­pasztalatainkat, hanem egy­ben igazi vitafórummá is vált. Olyan fórummá, ame­lyen elvtársak beszélgettek, amelyen mély barátságok születtek. A sajtótá jékozta tón dr. Fekete József, a KISZ Köz­ponti Bizottság mezőgazda- sági és falusi osztályának vezetője ismertette azt is, hogy a KISZ KB augusztus 18—20 között harmadik al­kalommal rendezi meg — Mosonmagyaróvárott a Laj­ta-Hansági Állami Gazdaság­ban — a mezőgazdasági gé­pekkel foglalkozó fiatalok országos és nemzetközi ve­télkedőjét. A vetélkedőn megyénként tizenegy 30 éven aluli fiatalból összeállított csapat vesz részt A szántó­versenyen Bulgária, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, NDK, Románia, Lengyelország, Szovjetunió és Magyarország két-két „szántómestere” is indul. A háromnapos rendez­vénysorozat résztvevőit gaz­dag program várja, amely 20-án baráti ifjúsági talál­kozóval zárul. Nőtt a termelési érték a bútorgyárban Exportra is szállít a bőrfeldolgozó szövetkezet — Csökkent a közületi vásárlás Féléves mérleg a számok tükrében A vállalatoknál, a szö­vetkezeteknél elkészültek az 1972-es első félévi mérle­gek. Ezúttal a Tisza Bú­toripari Vállalat. a Bőr- és A Tisza Bútoripari Válla­lat 4-es számú gyáregysé­gének rekonstrukciója 1968- ban fejeződött be. Azóta a felújított gyárban . csak kony­habútorokat gyártanak, mind nagyobb eredménnyel. A múlt évben egy dolgozóra 837 forint termelési érték jutott, ez az idén 905 forint­ra nőtt. Ezt a 8.5 százalé­kos emelkedést hatéko­nyabb munkával érték el. Változatlan maradt a mun­kások, munkagépek száma és az év eleji alapanyag­jubileumi évet zár az idén a szolnoki Textil és Bőrfeldolgozó Szövetkezet — 15 éve, hogy megalakult a jog előd, a Hulladékfeldol­gozó Ktsz. A szövetkezet százharminc- egy dolgozója alaposan lúl­Textilfeldolgözó Szövetke­zet. a Szolnok megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vál­lalat eredményeiről tájé­koztatjuk olvasóinkat­árak emelkedése ellenére is bútoraikat a régi áron érté­kesítik. Így a 4-es számú gyáregy­ség teljes termelési értéke elérte a 74.3 millió forintot, ebből 13.6 millió a nyere­ség. Ebben a félévben ■— az eddigi 5 garnitúra mellett — megkezdik a hétvégi há­zak konyhaberendezéseinek gyártását. Szeptemberben útnak indítják bútoraikat Hollandiába, Svájcba, s ké­szülnek az „Otthon 73” lak- berendezési kiállításra. teljesítette — 12.32 száza­lékkal — a félévi tervét és 11 millió 600 ezer forint árbevételt ért el. A növe­kedéshez hozzájárult meg­bízható, jó kapcsolatuk a kereskedelmi vállalatokkal. Idejében elszállították azt a 60 ezer iskolatáskát is. me­lyet a PIÉRT és a megyei kereskedelmi vállalatok ren­deltek az iskolaév kezdeté­re. Szállítottak az év elején exportra is: öt szövetkezet piackutató és értékesítő tár­sulásában háromezer férfi­öltönyt a Szovjetunióba és folyamatosan nadrág-szok­nya nadrág-blúz együttest az NDK-ba. „Első félévi eredménye­ink elmaradtak a tervezet­től” — olvastuk a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat mérlegében. A két árucsoport közül a ru­házat forgalma még éppen elérte a tervezettet, a ve­gyesipari cikkeké azonban lényegesen elmaradt. A ter­vezett 205 millió helyett, csak mintegy 183 millió fo­rint áruforgalmat értek el. Az okok: 5 százalékkal csök­kent „ közületi vásárlás, az ÁFÉSZ áruházak kon- kurrenciája é* legfőbb a tartós fogyasztási cikkek piacának telítettsége. Kü­lönösen nagy, — 30 százalé­kot is meghaladta — a ke­reslet visszaesése mosógé­peknél. centrifugáknál le­mezjátszóknál és szilárd tü­zelésű kályháknál. H. L. Esténként rájuk köszönnek Megtakarítás? Világgazdasági hírek Nem a rosszindulaton múlik A gombamérgezésről Az építőipar prognózisa A KGST építésügyi állan­dó bizottságának építés­gazdasági és prognosztikai állandó munkacsoportja 1990-ig szóló prognózist ké­szít az építő- és építőanyag­ipar fejlődéséről, fejleszté­séről. Hazánkban az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium irányításával, számos kutató intézet összehangolt munkájával készül az épí­tésügyi ágazat távlati prog­nózisa. Általánossá válik a paneles és a komplex köny- nyűszerkezetes építési mód­szer Távlatban várható, hogy — főként a lakásépí­tésben — fokozatosan mind magasabb épületek telepíté­sére kerül sor, s ennek megfelelően jelentősen fej­leszteni kell az alapozási módszereket. Az építőanyagipart gyor­sabb ütemben kell fejlesz­teni, mint az építőipart. Leg­dinamikusabban a cernent- és azbeszt-cement termékek gyártása fejlődik. A lakások felszereltségének növelése szükségessé teszi, hogy szé­les körben megvalósuljon a házgyári lakások komplett fürdőszobáinak üzemi előre- gyártása. A változatok egyúttal szé­les körű lehetőséget nyújta­nak a legcélszerűbb nemzet­közi együttműködésre, a sza­kosításra, kooperációra. Az építőiparban hatféle speciális építési tevékenységet vesz­nek figyelembe a nemzet­közi munkamegosztás alap­jaként. Így Magyarország a magas kémények és speciá­lis hűtőtornyok építésére szakosodik, s végez majd ilyen munkálatokat más KGST országiban. 13.6 millió forint nyereség Hatvanezer iskolatáska ttflil K TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK - HIRKK Százmillió hidakra, utakra Vas megyében ebben az évben több mint százmillió forintot fordítanak az utak, hidak építésére, fenntartásá­ra. Űj híd épült Szentgott- hárdnál a Rábán, elkészült a sárvári átkelő szakasz, fel­újították a 8-as és a 87-es számú főútvonalat. Még az idén megkezdik a 86-os szá­mú főútvonal átkelés; szaka, szának átépítését, korszerű­sítését. Zsákokból nem lesz hiány A Kenderfonó és Szövő­ipari Vállalat — mivel az ország több vidékén az ár­víz elleni védekezés számot­tevő mennyiségű zsákot igé­nyelt — meggyorsította a gabonazsákok gyártását. Az AGROTRtlSZT kívánságára megrövidítették a harmadik negyedévre rendelt zsák­mennyiség szállítási határ­idejét, s már elküldték az esedékes negyedmillió gabo­nászsák utolsó tételét is. Ha­sonló mennyiségű liszteszsá­kot szállítanak még a ne­gyedév vége előtt. Hazánkba érkezett a Slask Budapestre érkezett a Slask lengyel állami népi tánc. és énekegyüttes. Len­gyelország legnevesebb népi táncosai és énekesei augusz­tus 12-én, 13-án lépnek fel a margitszigeti szabadtéri színpadon, majd augusztus 18-án és 20-án a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutat­ják be tudásukat. Műsoru­kon a lengyel folklór leg­szebb darabjai szerepelnek. Űj monoszkóp a televízióban A következő napokban a Magyar Televízió a műsorok megkezdése előtt új elekt­ronikus mérő- és beállító áb­rát (monoszkópot) sugároz majd és ezzel kezdődnek az ipari adások is. Az új mérő­ábra egyaránt alkalmas fe­hér-fekete és színes tv-ké- szülékek mérésére, beállítá­sára és a helyes beállítás gyors, vizuális ellenőrzésére. Alkotótábor fiatal népművészeknek A Tolna megyei Dombori üdülőtelepen pénteken dél­előtt megnyílt az ifjú nép­művészek III. országos alko­tótábora. A Tolna megyei KISZ-bizottság Holt-Duna menti vezetőképző telepén 14 megyéből és Budapestről ér­kezett mintegy félszáz nép­művész fiatal dolgozik tíz napon át, neves népművé­szek irányításával Lakásépítési kiállítás Az Építési és Városfejlesz­tési Minisztérium, valamint Miskolc Megyei Város Taná­csának közös rendezésében pénteken észak-magyarorszá­gi lakásépítési kiállítás nyílt Miskolcon. A kiállítás bemu­tatja azokat a városfejlesz­tési és városrendezési elgon­dolásokat is, amelyeket a házgyári elemekből épülő együttesekre, az egyes város- központok rekonstrukciójára dolgoztak ki. Magyar—kubai okmánycsere Havannában, a kribaj kül­ügyminisztériumban kicse­rélték a magyar—kubai kon­zuli egyezmény megerősítő okmányait. Az okmányok cseréjéről szóló jegyzőköny­vet magyar részről dr. Meruk Vilmos, hazánk ha­vannai nagykövete, kubai részről dr. René Anillo Ca­pote, a külügyminiszter első helyettese irta alá.

Next

/
Thumbnails
Contents