Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. augusztus 27. Az idei évadban sok új taggal gyarapodott a Szigligeti Színház társulata. Néhányukat már jól ismeri a szolnoki közönség az elmúlt évad vendégjátékaiból, többségük azonban most szerepel először Szolnokon. LENGYEL HÉTKÖZNAPOK: Városépítés korszerűen SZIL V ASSY ANNAMÄRIA A főiskola elvégzése után a Madách Színház tagja lettem. Eljátszottam többek között Fiorellát a Kaviár és lencsében, Josefát a Bolond lányban, Abigailt Seribe Egy pohár víz című darabjában. Ügy érzem, nem vagyok idegen Szolnokn. Két nagyszerű szerep emléke fűz ehhez a városhoz: 1967-ben végzős főiskolásként eljátszhattam itt Anját, Csehov Cseresznyéskertjében, majd 1971-ben Tündét Vörösmarty Csongor és Tündéjében. Október végén játszom először, a Nebántsvirágban. örömmel készülök erre a bemutatóra. Bár sok filmben és tévéjátékban szerepeltem, a színházat tekintem igazi hivatásomnjak. ' AND AI GYÖRGYI ház sikereit, és sok jó ismerősöm, barátom van a társulat tagjai között. BOROS MARIA Bár színészcsaládban születtem, kezdetben nem gondoltam arra, hogy színésznő legyek, viszont szenvedélyem volt a tánc. Tizenkét éves korom óta táncolok. Szegeden a színház tánckarában kezdtem a pályámat. A fordulatot a Lujza szerepe hozta a Képzelt betegben, akkor döntöttem véglegesen a színművészet mellett. Kecskeméten, Szegeden és a Déryné Színházban játszottam eddig zenés és prózai darabokban egyaránt. bán, sőt Veszprémben kétszer is voltam. A sok mozgás után azonban mindig szükség van egy kis nyugalomra, s ezt Szolnokon szeretném megtalálni. A Szent Johannában mutatkozom be, utána a Nebántsvixág bonyi- ván szerepe következik. LENGYEL ISTVÁN Szegeden kezdtem a pályámat, majd Veszprémben, Kecskeméten és a Déryné Színházban játszottam. Az utóbbi időben szerepeim többsége táncos-komikus szerep volt. Sok munkával, izgalommal jártak ezek a szerepek, de tegyük hozzá örömmel is. Természetesen prózát is szívesen játszom, emlékezetes számomra a Gyárfás Miklós Dinasztia című vígjátékában életre kelBenn a központban az új épületek csodálatos harmóniája fogja meg az embert. Szerencsésen sikerült elkerülniök az új városnegyedeket gyakran rideggé tevő egyhangúságot. Hol a balkonok vibráló játéka, hol a színek kavalkádja, hol meg a vertikális „mozgatás” oldja a monotonságot, teremt egy könnyedségében is fellelhető fegyelmet. Tüzetesebb szemlélődés során az is kiderül, hogy itt sehol sem „billen fel” az utca, mértéktartóak az arányok, a felhőkarcoló magasságú lakó- és középületek nem hivalkodóan törnek a magasba, a környezet „jól előkészíti” e magaslatokat. Előrelátásukról tanúskodnak a tágas sugárutak is. Ma még nincsenek „telítve” a lengyel főváros utcái — bár a legkülönfélébb nemzeti jelzésű autók rohannak, töltik meg a parkírozókat, mert hagy az idegenforgalom — de ők már tíz-húsz évre előre gondoltak, az akkori forgalom lebegett előttük. Kalauzom nem kis dicsekvéssel vitt el a lengyel főváros jelenlegi legnagyobb urbanisztikai munkájához, a kétszintes, a Visztulát és a főváros jó részét átszelő, csaknem öt kilométeres hosszú híd építéséhez. Ez is a holnapután közlekedési gondjait segít majd megoldani. nyék sem tarkítják ütötten- kopottan az utcát: ízléses, modern vonalú „falak” közé rakják a szeméttárolókat, körülötte nincs csatatér. Ez is hozzátartozik a városkép kulturáltságához. Együtt a régi az új jal Ha Varsóban kevésbé, Krakkóban, de különösen Katowicében szép példáit lehet látni annak a városépítésnek, amely szerencsésen ötvözi a régit és az újat. Nem keverik pillanatnyi ötletek nyomán a különböző építészeti stílusokat, nem — erőltetik a túl merész megoldásokat, ha a környezet másként kívánja. Ahol viszont szárnyalhat a fantázia — miként Katowice centrumának egy részénél is — ott nem fukarkodnak a meghökkentő megoldásokkal. Ez az urbanisztikai rend végigkíséri az idegent egész Lengyelországon. A nagy gyárvárosok lakónegyedei a környék legkisebb részére kerülnek, s azért nem látni a vadonatúj negyedekben sem feltúrt utakat, mert ők rendszerint már a csatornázott területre építkeznek, és „nem spórolják meg” a pénzt a kapcsolódó beruházásoktól, a kereskedelmi hálózattól, a szociális és kommunális létesítményektől Tisztaság — kultusz Színészi pályám első állomása Szolnok, ezért nemi büszkélkedhetém nagy szerepekkel teli múlttal. Számomra azonban kedves emlék az a figura, melyet Galambos Lajos Fegyverletétel című drámájában keltettem életre. Játszottam Fábry Zoltán Hangyaboly című filmjében, és a televízióban is kaptam néhány érdekes feladatot Szolnokon a Szent Johanna címszerepében mutatkozom be szeptember végén. A darabot kettős szereposztásban játssza a színház, Csomós Mari lesz a másik Szent Johanna. FALVAY KLARA Győr; Szeged, Kecskemét — íme színészi pályám eddigi állomásai. Közülük mindegyikre szívesen emlékszem vissza, sok szép szerep emléke fűződik hozzájuk: Roxan a Cyranóban, Mása a Három nővérben, Margit Németh László Cseresznyés című színművében. Bizalommal és várakozással jöttem Szolnokra. A bizalom alapja, hogy ismerem a szinBARÄNY FRIGYES Munitás színjátszók között kezdtem ismerkedni a mesterséggel. 1957-ben a Déryné Színház volt az első igazi színház, ahol felléptem. Utána Debrecen, majd a budapesti József Attila Színház következett. Szerepeim sora túlságosan hosz- szúra nyúlna, néhányra azonban különösen szívesen emlékszem ma is. Ilyen volt többek között Lucentio a Makrancos hölgyben, a fő- inkvizitor a Szent Johannában és Viktor, Arbuzov Egy szerelem története című darabjában. Sok filmben játszottam, talán nem leszek egészen idegen a szolnoki közönségnek. GYÖRGYFALVAY PÉTER Életelemem a mozgás. Igyekszem minél többet látni, hallani, tapasztalni. Ez az oka annak, hogy 1969 óta (ekkor szereztem meg a diplomámat) három színháznál fordultam meg: Miskolcon, Veszprémben, Békéscsatett alak. Az új évadban a Szigligeti Színházhoz szerződött Iványi József Jászai-díjas érdemes művész és Polgár Géza Jászai-díjas. Őket azonban nem kell külön bemutatni a közönségnek, hiszen az elmúlt évadban is több emlékezetes bemutató fűződött a nevükhöz. Néhány szerepben vendégként láthatja a közönség a következő évadban Máriáss József Jászai-díjast, Szabady Józsefet és ifj. Üjlaky Lászlót. Pénteken este két testvéri nép tánckultúrája találkozott a Ságvári Művelődési Központ színpadán. A szolnoki Tisza és a lublini Glusk táncegyüttes többéves barátságának bizonyítéka volt az a forró hangulatú est, amelyet Szolnok jubileumi emlékművének javára rendeztek. A két együttes vezetője Várhelyi Lajos és Krzystof Cieipa Znamierowski az 1968-ban Kisinyovban megtartott néptánc fesztiválon ismerkedtek meg, s nem sokkal később a Glusk és a Tisza Táncegyüttes is felvette a kapcsolatot. Városunk táncosai már turnéztak Lengyelországban — legutóbb ez év júniusában — s ennek viszonzásaként jött most a lengyel együttes Szolnok megyébe. A közös műsort a Tisza kezdte „Erdélyi tánc’’ című számával, melynek koreográfiáját Manninger György készítette. Lendületes mozgásuk és a ritmushoz való tökéletes alkalmazkodásuk, természetes jókedvük magával ragadta a közönséget és megalapozta az est sikerét. Jól kidolgozott művészi produkció volt a Várhelyi Lajos által koreografált Táncszvit, amely az élet nagy eseményét „mesélte” el — lánykéréstől a lakodalomig. Külön figyelemre méltóak voltak a késleltetett szin- kópás ritmusra épített pontos emelések, amelyeket a nézőtéren enyhe „moraj” kísért. (Lévén, hogy lányok Nemcsak Varsóban, de Kielcében, Katowicében. Ra- domban és másutt rendkívüli ütemben építkeznek, mert kevés a lakás itt is, ott is. Magyar szemmel mindjárt észre veszem, hogy a lengyel- országi építkezéseken nincs olyan *,nagy felfordulás”, mint nálunk. A felvonulási terület csak az indokolt méretű, s egy-egy elkészült létesítmény környéke nem őrzi hetekig, hónapokig az építés nyomát. Egyébként is: Lengyelország városaiban egyfajta tisztaság-kultuszt is fel lehet fedezni. Szeretik emelkedtek a magasba.) Az együttes ezzel a számával az idei szegedi táncfesztiválon különdíjat kapott. Szünet után a figyelem á vendégek felé fordult. A fergeteges magyar táncok után nyugtatóan hatott a lírai lengyel dal, amelyet az egész tánckar énekelt. A Glusk együttest a természetesség és a játékosság jellemezte. Bővérű falusi humorból kaptunk ízelítőt, a jól megkomponált Rzsesowi táncok című számukban, amelyben mókázó kedvével kitűnt Grzegoz Tomala, aki egy nagyszájú legényt formált meg. Az est kedves színfoltja volt az idősebb generáció kórusa, amelyben a korelnök egy 68 éves asszony volt. A gabonáról szóló éneküket olyan kedves egyszerűséggel. „művészkedés” nélkül adták elő, mintha egy falusi lakodalomban a barátaiknak daloltak volna. A sokszoros vastapsra mindkét együttes maximálisan rászolgált. Kedves baráti gesztus volt a Tisza részéről, hogy műsorukat lengyel népdallal fejezték be. Ezt viszonozva a Glusk nagy sikert arató meglepetésként csárdást mutatott be (amelyet egyébként Várhelyi Lajos tanított be Lublinban). Nem egyszerűen egy néptánc-est volt a sok közül a pénteki rendezvény, hanem két nép baráti találkozója, amelyen a közös nyelvet a dal és a tánc jelentette. I. Zs. szépnek, rendezettnek látni lakásuk környékét, az új épületek között hatalmas virágágyások, tiszta pihenőpadok. Sőt — bármennyire is jelentéktelen — a kukaedéPetőfi Sándort idézzük: „Dicsérsz, kedves, hogy olyan jó vagyok! — És meglehet, hogy az vagyok valóban. — De ne köszönd ezt énnekem... szíved — Annak forrása, bennem ami jó van. — Avagy talán a földnek érdeme, — Hogy úgy terem gyümölcsöt és virágot?...” Az idézet folytatása a vízszintes 1. és függőleges 18. számú sorokban található. Ezt kérjük beküldeni augusztus 31-ig. Vízszintes: 13. Kalinyini lakos 1932 előtt. 14. Egymást követő betűk. 15. Férfiszerep a Turan- dot-ban. 16. Olasz táncosnőről elnevezett szoknya a XIX. században. 17. Nagylelkű. 18. A Nagy Antillák egyik köztársasága. 19. ...Duna: klasszikus keringő. 21. Alkoholos meggy jelzője. 22. Évben, ismert latin szóval. 23. Levelet küld. 25. Nincs tovább! 26. Harap. 27. Lantén és fluor vegyjele 29. „R”. 31. Fekete István regénye egy gólyáról. 32, Figura. 34. Téglában van! 35. A párizsi Louvre látogatói láthatják egy képen. 36. SA. 37. Asztalban is, szekrényben is van. 38 Az élet...: Krúdy. 39. Igeképző. 41. Kpn és rhenium. 42. RTR. 44 Fosztóképző. 47. Olasz város, nevéről a kö^eh tenger öthk eszür»>bc 49. Erővel iár 51. Ez az: O! 53 Én ások. te ásol. ... 54. ...Moravica: BáccVos^’^^va szerb-horvát neve. 56. Fé*édec! 57 Tbolvka. 58. Verset ad e’ő. 59. pjnlocíipVpnt a nitrogénné* való kapcsolatot jelöli. 61. Friss újság. 63. A futusem. Várost építeni, korszerűen — erre nagyon sok jó példát kínál Lengyelország. Angyal Sándor (Vége) rizmussal rokon izmus, névelővel! Függőleges: 1. TTV. 2. Francia város a Genfi-tó partján. 3. Ritka női név. 4. A szerelmi költészet múzsája az ókori görög mitológiában. 5 Rövid szoknya. 6. eeee! 7. Elfogy a jegy. 8. Római 900! 9. önmagába visszatérő görbe vonal, névelővel. 10. A szó végén álló kk. itt k. 11. Ritka férfinév, első négy betűje áramforrás. 12 Gyomos. 19. Adás-vétellel foglalkozik. 20 Régi tinta- tartó. 23. Lóg és ketyeg. 24. Énekelte. 26. Az ODeraház néoszerű énekese (György). 28. Szép utca. 30 Kuba külügvminisztere. 31. KAF. 33. Bolgár cigaretta. 34. Hajtják a lovat. 40. A szó jelentését módosítja. 43. Két szó névelővel: őszi szőnyeg, vagy zűr. 45. Vízi jármű. 46. Vágta, régiesen. 48. Rászokik. 49. Kezére iátsszá. 50. Emelkedő (vízállás). 52 Fúvóshangszer. 54 Kutyát vezeti. 55. Mint a vízszintes 32. számú sor. 60 Trófea é*én áll! 61. Kassák folyóirata volt. 62. Szintén. Múltheti rejtvényünk helyes megfejtése: Barna a héja, s úgy fogom marokra, mint megszorítok egy parasztkezet. — Könyvet nvert: Barta .József. Szolnok. (A könyvet postán küldjük el.) SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP RF ITVf\VS7FT VÉNYE, 1972 augusztus 27. B. A. Csárdás Lublinban — Lengyel tánc Ssolnohon KERESZTREJTVÉNY Dicsérsz, kedves... Új arcok a színházban Az épüFetek harmóniája Varsóban nem lehet eltévedni — kaptam az eligazítást, mielőtt elindultam. Az ok: kevés olyan világvárost találni, ahol olyan tudományos alapossággal építkeznének, mint a lengyel fővárosban. „A sugarasan épített utakon egy-kettőre a centrumba lehet érni. Mindig csak a Tudomány és a Kultúra Palotáját figyeld”. Pontosan így volt minden. De alkalmi ismerősöm Varsóban a város szépségét dicsérő szavaim hallatán előbb elgondolkozott, majd csendesen válaszolt: „Sajnos...” Aztán elmondta, amit ők sohasem tudnak elfelejteni, azt, hogy a második világháború során majdnem a földdel vált egyenlővé Varsó. Itt mindent újjá kellett — és kell még ma is — építeni. Sokat kellett áldozni, amíg Varsó ilyen szép lett. Nem felejtik a testvérországok segítségét sem, különösen a Szovjetunióét.
