Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

1972. augusztus 20.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Jól halad a próbaüzem a Tlszamenti Vegyiművek negyedik kénsavgyárában. A négy üzem együttes termelése kielégíti az ország kénsavszükségletét.

Zuglói munkások Tiszasülyön

Varga Kálmán magas, testes fiatalember, a mezőhéki Táncsics Tsz I. számú üzemegységének párttitkára. Csendes, halk beszédű, kerüli a fölöslegecs szavakat. Most 31 éves, agrármérnök. 1963- ban végzett a mosonmagyaróvári főiskolán. Ott lett párttag is. Addig sose járt az Alföldön. A szerelem, és házasság hozta ide az Alföldre Vas megyéből. Felesége mezőtúri, s együtt végeztek a főiskolán, s együtt gya- komokoskodtak a sarkadi

Lenin Tsz-ben. Közelebb akartak kerülni Mezőtúrhoz, azért jöttek Hékre.

Kezdetben beosztott agro- nómus volt. azután üzemegységvezető lett, egy hét óta a több mint 12 ezer holdas gazdaság főagranómusa. Felesége a városban tanít uz általános iskolában. Mérnöktanár. Most szülési szabadságát tölti. Vigyáz a 9 éves Kálmánra és az 1 éves Zsoltra. Apjuk ugyanis keveset láthatja őket.

Reggel hét óra után találkoztunk az üzemegység irodájában, hogy végigkísérjem egésznapos útján. Mint mindig, aznap is öt órakor kelt, s fél hatkor rövid ideig brigádvezetőkkel tanácskozott.

— Ilyenkor beszéljük meg a napi munkaprogramot. Érkezik-e vagon, vagy nekünk kell indítani. Földváron rakodunk, nem szoktunk fek- bért fizetni.

— Miről beszélgettek?

— A napi program része a hosszabb távú munkának. Két gépünk kukoricásnapraforgót, illetve közé lucernát szecskázik, silózik. Mintegy 10 ezer mázsát. Ez

, egy hétig tart. A traktorok szállítanak és repcevetésre készítik elő a talajt. A repce jó előveteménye a búzának és gazdaságos növény. Az aratással az eső előtt végeztünk, 3 100 hold kalászosunk volt. Az üzemegység 22 éve alatt az idén volt legmagasabb a búzatermésünk, holdanként 25.86 mázsa. Sok a szalmánk, 100 kazlat már összeraktunk, még 50 hátra van.

— Három kombájnunk a Győr megyei Árpáson aratott, Komlós Imre, pártveze- töségünk tagja, kiváló kom- bájnosunk irányításával.

— Mivel engedték el őket?

— Ugyanolyan lelkiismeretességgel dolgozzanak, mint itthon. Nem csalódtunk bennük.

Az alapszervezetre, a tsz- tagságra és a napi programjára terelődik a szó.

— Ma nem lesz értekezlet. Ilyenkor ez is kevesebb. Alapszervezetünknek 59 tagja van, a pártvezetőség héttagú, öten fizikai dolgozók. Tagságunk szétszórtan lakik. A tanyasiak száma rohamosan csökken, mert Mezőtúron, mások Tiszaföldvá- ron, Mesterszálláson és Me- zőhéken építenek. Taggyűlésit, csak délelőtti órában,

Jászberényben, a Csincsa- parton, egyik nádfedeles házikóban kigyulladt a villany és bizonytalankodva, mintha saját hangját próbálgatná, vagy a tenyérnyi szoba akusztikájával ismerkedne, megszólalt a rádió.

Egyszerűnek tűnő esemény. De a hetvenhat esztendős Buda Mihály nyugdíjasnak és feleségének életében mégis egyik legszebb pillanat. A két idős embert évek óta az ágyhoz és a karosszékhez köti a trombózis. Szobájukban eddig petróleumlámpa gyér fénye pislákolt ezért — és mert a 700 forintos nyugdíjból nem tellett rá — lakásukba még soha nem szólt a rádió. Pctarthatunk. Alkalmazkodnunk kell az állattenyésztők munkaidejéhez is.

2

A tsz GAZ kocsiján együtt indulunk határjárásra. A párttitkár így mutatja be a gépkocsi vezetőjét:

— Pintér János, új párttagunk. Szorgalmas, rendes ember.

Útközben a silózóbrigád mellett haladunk el, javában vágják a napraforgós kukoricát.

— Jó munkát végeznek — állapítja meg. — Ez a kukoricatábla június elején kapott vizet, már csaknem kiszáradt. — A mellette lévő víztározóra mutat. — Júniusban készült el, 30—32 hektár területű, 1.3 millió forintba került.

A határ távolabbi részén Varga József öntöző szakmunkás üdvözli a párttitkárt.

— Az osztrákokat várjuk a bemutatóra.

A lucernatáblában egy osztrák gyártmányú Bauer Regengigant típusú önjáró öntözőgép áll.

— Teljesítménye 1 hek- tár/óra — mondja kísérőm. — A víznyomás hajtja. A Gépkísérleti Intézet nálunk próbálja ki.

A repülőtéren HA—PXM típusú növényvédő repülőgép landol. Tíz felszállásban a Táncsics Tsz maglucernáját permetezi, lombtalanítja, hogy gyorsabban érjen.

3

A határban 6ok helyen kazlazmak. Az egyik héttagú csoport zabszalmát rak ösz- sze. A szovjet MTZ-re szerelt kazal rakó 7 méter magasságba teszi le a szalmát, s az emberek egyengetik. Fullasztó a hőség. Érkezésünkre egy pipaszóra letelepednek az erdősáv árnyékában. A közvetlenség itt is látszik. Egyik idősebb munkás így kezdi:

— Kálmán! Meglátogattam a sógoromat a kórházban, a sör sem kellett neld, pedig nagyon szereti.

— A múlt héten ugyanis két emberünk motorkerékpárral karambolozott — tájékoztat a titkár.

A többiek ékelődnek:

— Üj motort még tudunk venni, de embert nehezen ..,

A héki Táncsics Tsz központja Mesterszálláson, van. Ott találkoztunk Bagó Bálint tsz-elnökkel és Erős Lajossal, a pártszervezet csúcstitkáráv.al. Bagó Bálint kezdi a beszélgetést:

— Az I-es alapszervezetünkben jó munkastílus alakult ki. A vezetőségi tagok — közte Varga elvtárs — a legképzettebbek.

— Nem nehezíti a munkát, hogy a volt územegységvedig a magányos öregségüket néha felvidította volna a zene, a híreket hallgatva is szívesen kerültek volna közelebb a világhoz.

A két öreg szomorú sorsán enyhítettek a jászberényi vállalatok fiataljai, a szocialista brigádok tagjai. Az öregeket másfél hónappal ezelőtt a honvédség Ku- lich Gyula KISZ alapszervezetének fiataljai keresték fel. Kifestették a lakást, rendbehozták az udvart, majd titokzatos mosoly kíséretében egy rádiókészüléket adtak át a öregeknek.

Pár nap múlva újabb látogatók „szállták” meg a Csincsa-parti házat. — Az

zető a párttitkár is egy személyben.

— A választáskor még beosztott agronómus volt, egyébként összefügg a párt- politikai és gazdasági munka. Adott esteben a legjobb megoldás volt — vélekedik az elnök. — Korábban gyenge volt a pártélet.

— Színvonalas taggyűléseik vannak, — mondja a csúcstitkár.

— A héttagú vezetőség ,jó kollektív szellemben dolgozik — vélekedik Varga Kálmán.

— Büszkék vagyunk fiatal vezérkarunkra — dicsekszik az elnök. — Mihály András üzemi főmérnök, Nagy Frigyes főállattenyésztő (fogatosként kezdte) és Varga Kálmán főagronómus a mi neveltjeink. Mindhárman 30 év körüliek. Lépcsőnként jutottak mostani beosztásukig, rátermettségükkel, jó munkával érdemelték ki. Nem jó dolog a gazdasági vezetők importja, helyben kell kinevelni őket. A gazdaság egyébként 79 millió forint termelési értéket produkált 1967-ben, az idén 150 milliót. Ez önmagáért is beszél.

Az I-es üzemegység központjában Lévai István terményátadóval, pártvezetőségi taggal találkozunk. A párttitkár és szakvezető szól Varga Kálmánból.

— Az export repcemagot és szalmát Dunaújvárosba útnak indították?

— Már elszállították — Kálmán.

— Lévai elvtárs a párt- szervezet gazdaságfelelőse.

— mutatja be.

— Pontos a tagdíjfizetés, a bizalmiak jól dolgoznak

— mondja Lévai István. — Az átlagunk 80 forint körül van.

5

Közben sürgős üzenet érkezik az üzemegység irodából: Varga Kálmánt Mesterszálláson várják a magtermeltetők.

Vészé Lászlóval, az alapszervezet szervező titkárával megyünk az üzemegység irodára. Ö tíz évig tehenész volt, most ugyanott brigádvezető. ötszáz tehén és kétszáznegyven borjú gondozására ügyel. Csupa tűz ember, tele lelkesedéssel. Munkatársai szeretnek vele együtt dolgozni. A tagfelvételre terelődik a szó.

— A bizalmiak és a pártcsoportok állandó munkája ez — vélekedik.

A főagronómus visszaérkezik Mesterszállásról.

— A magtermeltető vállalat megbízottjával 300 hektárnyi olajrepce és 57 hektár vetőmagrepce termeltetésére szerződtünk, — mondja.

Lassan beeisteledik. Varga Kálmánnak még megbeszélni valója van a brigádvezetőkkel, a napi munkákról. Aztán siet haza, hogy ébren találja még Káknánkát és Zsoltikát.

áramszolgáltató vállalat Béke brigádja és a Jászsági Építőipari Szövetkezet fiataljai. Több mint 2500 forint értékű társadalmi munkával bevezették a villanyt.

A villanyóra bekapcsolásának költségét — 800 forintot a Háziipari és Cipőipari Vállalat Auróra szocialista brigádja vállalta. A brigád tagjai összeadták a pénzt, az áramszolgáltatók pedig vállalták, hogy Budaiék lakásába soron kívül bekapcsolják az áramot.

Jászberényben egy tenyérnyi kis szobában kigyulladt a villany és megszólalt a rádió.

Ennyi történt. Fény sugározza be a Csincsa-parti házat. Az öregek hétköznapjait.

Illés Antal

A gépműhely tövében kis csoport beszélget, öreg Tajti Ferenc nyugdíjas emlékeit hallgatják. Büszke rá nagyon, hogy alapító tagja volt a tiszasülyi Rákóczi Terme* lőszö vetkezetnek.

— Csakhogy az régen volt — mondja. Huszonhárom éves a szövetkezet. Én meg, hajaj már hetvennégy!

Szalai Ottóné zuglói esztergályos szókimondó asz- szony. Nem is állja meg most sem:

— Nyugodtan letagadhat belőle, annyi nem látszik meg magán.

Reggel korán érkeztek a pestiek. Néhányan a Ganz- MÁVAG-ból, heten pedig a zuglói gépgyárból. A sü- lyiek csak így hívják őket, pedig tudják, hogy a kis gyár már nem önálló, a Vegyigépgyár egyik üzeme. Dehát valamikor rég igy szokták meg.

Vancsik József szervizes nem először jött Tiszasüly- re. Tajti Ferenc, meg Major István emlékszik is rá.

— Mikor is jöttek először? Major csak rá vágj a:

— Hát 1958-ban, vagy 59- ben.

l/Tajti Ferenc másra gondol:

— ök hozták az eszterga- padot, meg az agregátot.

— Havonta jöttek, mindig segítettek. Villanyt szereltek, gépeket javítottak. Mikor mit. Még agitáltak is, amikor a fejlesztés volt.

Major István, a szép szál lakatos megáll Oszlánszki Dénes mellett.

— Meghívtak minket vendégségbe Zuglóba, öt napig voltam én ott, 1961-ben, ötödmagammal. Megnéztük a gyárat, megismerkedtünk a munkásokkal, munkájukkal. Amit én láttam, tán nehezebb munka. mint a miénk. Csak nekik nyolc órás a munkanapjuk. Nekünk több. Aratáskor dolgoznak a mieink napi 12— 14 órahosszát is. Én is tízórás vagyok, sertésgondozó. Az állatnak vasárnap sem lehet bekötni a száját, bezárni se a kutricát.

Balogh Györgyné meós azt mondja erre:

— Nálunk Pesten ügy tartják az emberek, köny- nyebb, gazdagabb a paraszt élete. Ügy gondolom, ez nem igaz így. Van ennek előnye, de hátránya is.

Az idősebbek mondják rögtön, hogy úgy ám.

A raktáros kis irodájából egyszercsak szíves szavú menyecske jön.

— Kisült a friss tepertő, van puha kenyér is. A szövetkezet sütödéjében készült. Ugyan meg ne vessék, harapjanak egyet. Soká lesz dél!

Százharminckilométeres út van a vendégek mögött. Sza- bódva, de elfogadják a meghívást.

Beszélgetnek azért eszege- tés közben tovább. A szövetkezetiek nagy elismeréssel néznek az erős esztergályos asszonyra. Mondja, mindent

megcsinál ő a gyárban. Ha kell, dolgozik revolveresztergán is. vagy a marósoknál. Nem is panaszkodik, jó a pénze.

Major István se elégedetlen. Tavaly 370 napra „jött ki” a munkája. Sok ráhú- zás, hajnalok, éjszakák. Meg is kereste a havi 3700 forintot.

Pár falat, egy korty ital után már állnak is fel. Kezdődik a gyűlés, úgy mondják.

Kilenc óra után a gépműhely nagytermében együtt a sokaság. Hosszú asztalok mentén lócákon ülnek. A közgyűlés ünnepi, de komoly hangulatú. Alapszabály módosítás, beszámoló a gazdasági helyzetről, és törzsgárda jutalom.

Szép pénzek. A tízéves szövetkezeti gazdák kétezer, a tizenötévesek háromezer forintot kapnak. Major István is most 15. éves tsz- tag. A vendégek asztalához

Két napja Szolnokon tartózkodik a lublini Glusk ének- és táncegyüttes, amely augusztus 18. és 29_ között turnézik Magyarországon. Legtöbb fellépésüket a Szolnok megyei közönség tekintheti meg. Szolnokon kívül Karcagon. Berekfürdőn, Jászberényben, Tiszasülyön, Mezőtúron szerepelnek.

Az együttes vezetőinek tiszteletére, az SZMT és a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ fogadást adott, amelyen Tabák Lajos, az SZMT elnöke köszöntötte a vendégeket.

Krzysztof Cieipa-Znami- rowski, a csoport művészeti, és Andress Gosciuo, a zenei vezetője válaszolt a Glusk ének- és táncegyüttesre vonatkozó kérdésekre.

Krzysztof Cieipa-Znami- rowski elmondotta, hogy otthon az együttesnek száz tagja van, a magyarországi túrára azonban csak negyvenen jöttek el. A hét éve alakult csoportot tréfásan családnak is nevezik, mivel

Az első dél-dunántúli nép- művészeti hetet tavalyelőtt Somogybán a másodikat tavaly Tolnában rendezték. A harmadiknak Baranya lesz b „házigazdája” az idén. Baranya a nagymúltú népi fazekasság régi és mai értékeit mutatja majd be a néphozza a hat ötszázassal kövér borítékot.

Balogh Györgyné megnézi a jelvényt, látja a pénzt.

— Zuglóban is van törzsgárda kitüntetés. Csakhogy ott a húszéves törzsgárdistának 1500 forint. meg hat nap szabadság a jutalma. Melyikőnknek jobb hát?

Ezen évődnek beszélgetnek a jóízű ebéd alatt is. Később, amikor zene szól, énekesek szórakoztatják a háromszáz ünneplőt, Bíró Endre tsz-elnök beszélgetett a vendégekkel. Kérdezi, hogy érzik magukat. ízlett-e a sülyi asszonyok főztje?

Szalainé, Baloghné, a két pesti munkásasszony bólogat. Jó volt minden, nem bánták meg, hogy eljöttek. Legalább elmondják otthon, a többieknek, hogy fejlődött ám az a tsz, amelyiknek egykor annyit segítettek.

szinte minden korosztály megtalálható benne, 14 és 80 év között. Az idősebbek az énekkarban és a zenekarban szerepelnek.

Az együttes hétéves fennállása alatt járt a Szovjetunióban. szerepelt a lengyel rádióban és televízióban, műsorukról filmet is készítettek.

Andreas Gosciuo elmondotta, hogy a csoport tagjai amatőrök, akiket a zene, az ének és a tánc szeretete hozott össze. Főleg saját vidékük. Lublin és környéke népdalait éneklik, táncait mutatják be. Külön említette az aratótáncot, amelyhez kellékül tíz kaszát is hoztak.

A Glusk együttes ma Karcagon és Berekfürdőn kezdi meg turnéját. Augusztus 25-én este a Tisza tánc- együttessel közös műsorban lép fel Szolnokon, a szabadtéri színpadon. Ennek az előadásnak a bevételét a 900. évfordulóra felállítandó emlékműre fordítják.

művészeti hét keretében. Pécsett tárlatot rendeznek Dél-Dunántúl paraszti ikonográfiájának remekeiből, Siklósön pedig a híres népi keramikusról, Gerencsér Sebestyénről elnevezett fazekaspályázat anyagát állítják ki.

Máthé László

A Csincsa-parti ház

Sóskúti Júlia

Az ének és a tánc lengyel követei

Fogadás a Glusk együttes tiszteletére

Népművészeti hét Baranyában

Reggel öttől\ estig