Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. július 8. A NAGY TARTALÉK Ö Minden gazdasági vezető tudománya Ä statisztika szerint a vi­déki m unkaerőtartalék csök­kenését, az extenzív gaz­dálkodás korlátáit sok he­lyen még mindig nem ve­szik komolyan. Békés megyében, 1960- ban az ipari termelés értéke alig 80 százaléka volt a me­zőgazdasági termelésnek. A mai arány jócskán az ipari termelés javára billent. Az elmúlt 10 évben a mezőgaz­daságban dolgozók száma 35 százalékkal csökkent, az ipa­ri dolgozók létszáma pe­dig megháromszorozódott. Az extenzív fejlesztés le­hetőségei tehát egyre csök­kennek, de a IV, ötéves terv időszakában további 3400 új munkahely létesítését terve­zik a megyében nagyobb részt a nehéziparban, illet­ve az élelmiszeriparban. Bé­késben még együtt fut az extenzív és az intenzív ipa­ri fejlesztés. Fejér megyében erre már alig van lehetőség. Másfajta gondjai vannak Bács-Kiskun megyének, ahol az utóbbi években csökkent az élelmiszeripar­ban foglalkoztatottak rész­aránya és jelentősen emel­kedett a nehéz- illetve könnyűiparban foglalkozta­tottak száma. Közös úton Budapesttel Egyszóval a '„vidék” ugyanolyan úton van mint Budapest, és nincs más meg­oldás, mint felhagyni az újabb- és újabb emberek munkába állításának illúzió­jával. Ehelyett most már valóban és sürgősen meg kell keresni a sokat emle­getett belső tartalékok fel­tárásának és hasznosításának módszereit. Mert vannak belső tarta­lékok és ezek nagyságát, sok-sok elemzés, felmérés és vizsgálat után is csak a valóságot alig megközelítő képünk lehet. Néhány illusztráció, csak Úgy találomra: egy tonna viscos fonal előállítására a Német Szövetségi Köztársa­ság textiliparában 101 órát, Svájcban 106 órát, Angliá­ban 160 órát, Magyarorszá­gon 269 órát fordítanak. Belső munkaerő tartalék Alig tapasztalható némi változás, alig vehető észre némi törekvés a termelő- egységek belső munkafo­lyamatainak racionalizálá­sára. Különös ellentmondás, hogy miközben általánosan el­ismert és elfogadott köve­telmény a hatékonyság nö­velése, addig a népgazdasá­gi feszültségek éppen ott jelentkeznek, ahol a legna­gyobb hatékonysági tarta­lékok vannak. E helyzet kialakulásához az is hozzá­járult, hogy a reform be­vezetését követő időszak­ban túlzott jelentőséget tu­lajdonítottak a gazdasági szabályozóknak, pedig ezek önmagukban nem alkalma­sak minden probléma meg­oldására. Megszűnik-e a bizalmatlanság... Kulcsfontosságú — az ál­talános szervezésen belül is — a munkaszervezés szín­vonalának gyorsütemű nö­velése, mert enélkül nem teremthetők meg a további szervezőmu nkp hatékonysá­gát biztosító feltételek sem. Éppen ezért igen fontos len­ne napirendre tűzni töb­bek között a művezetők képzettségével, feladataival, hatáskörével kapcsolatos jelenlegi gondokat. A szervezettség színvona­lának emelése ugyanis jó­részt azon múlik, hogy az egyes termelőegységek ve­zetőinek részéről megszű­nik-e a vitathatatlan bi­zalmatlanság. a szervezés, * mint tudomány és a szer­vezők iránt. Ennek egyik feltétele, ha a gazdasági ve­zetők, a gazdasági-műszaki ismeretek mellett maguk is elsajátítják és alkalmaz­zák a szervezéstudomány módszerei!, ha megismer­kednek ennek a tudomány­nak legalább a legfonto­sabb alapelveivel. Vértes Csaba Követkeik: Sürgető köve­telmény. Megnyílt a „Budapatent 72“ kiállítás Negyven vállalat 160 ta­lálmánya látható a BNV te­rületén pénteken megnyílt Budapatent 72. című kiállí­táson. Megnyitójában Tas- nádi Emil, az Országos Ta­lálmányi Hivatal elnöke el­mondta, hogy a rendezők célja a legújabb találmá­nyok széleskörű elterjeszté­sén és a feltalálók erkölcsi elismerésén kívül a talál­mányok külkereskedelmi forgalmának növelése, a li­cencia-kereskedelem fellen­dítése. A kiállítás védnökei 15 díjat adtak át a legeredmé­nyesebb feltalálóknak és azoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek, kutatóin­tézeteknek, amelyek a leg­nagyobb segítséget nyújtot­ták a kutatók munkájához. Az egyik legeredményesebb kiállító a Magyar Ásvány­olaj- és Földgázkísérleti In­tézet, amely összesen 150 élő szabadalmat mondhat ma­gáénak, s a most bemutatott öt találmány és hat szaba­dalom közül az újtípusú bitumenfúvató reaktorért két díjat is kapott. Táguló óceán Évente hat milliméterrel tágul az Antarktiszt és a Dél-Amerikát elválasztó Dra- ke-szoros. A szovjet tudó­sok azzal magyarázzák ezt a természeti jelenséget, hogy állandóan tágul a világóceán feneke. A folyamat mintegy 30 millió évvel ezelőtt kez­dődött meg s ma is tart. ■ Barátok közt, Barátság vonattal A Szolnok megyei Barátság vonat legnagyobb útiesemé­nye Tallinn volt. A testvér- város. Hivatalosan ugyan az egész Szolnok megye erősíti a testvéri szálakat az észt fővárossal, de nálunk is, ná­luk is csak úgy mondják: Szolnok Tallinn testvérváro­sa. Mi több az Ohtuleht cí­mű tallinni napilapnas külön testvérvárosi rovata is van, Szolnok—Tallinn felcím alatt. Ebben hűségesen tájékoztat­ják olvasóikat a barátkozás eseményeiről. Megírták azt is, hogy ezúttal Szolnok me­gyéből a legnagyobb Barát­ság vonat érkezett hozzájuk háromszázhatvankét utassal. Amiben Tallinnban ré­szünk volt korántsem hason­lított csupán IBUSZ—INTU- RIST idegenforgalmi cserére. A tallinniak Képviselője már Leningrádba elénk utazott, s már az úton megkaptuk a szállodai szobaszámokat csak­úgy, mint a részletes tallinni programot. Felejthetetlenül szépen kezdődött úgyis feje. ződött be. Különvonatunkat zenekar várta a pályaudva­ron, a város vezetői üdvözöl­tek bennünket, színes észt népviseletbe öltözött lányok lepték meg virágoKkal a fá­radt megyénkbelieket. Már az állomáson ismerősök ta­láltak egymásra. — Minden olyan tallinni üzem, intéz­mény fogadóbizottságot kül­dött ki, ahonnan már jártak Magyarországon, akik már voltak Szolnokon,’ahová Szol­nok megyeieket vártak. Ugyanebben az időben Tóth Jánosnak, a megyei pártbi­zottság titkárának vezetésé­vel párt- és állami delegáció is tartózKodott Tallinnban. A különvonatnak 12 csoportja volt, és így a megyei kül­döttséggel együtt naponta ti­zenháromféle programról kel- kett gondoskodniuk a ven­déglátóknak. A szolnoki Vo­lán Vállalat dolgozóit a tal- tinni közlekedési vállalatnál fogadták. Az egészségügyi csoportot egy ottani klinikán, a mezőgazdaságiakat állami gazdaságban és kutatóinté­zetben, az ipari szövetkeze­tieket pedig a tallinni Stan­dard bútorgyárban. És így tovább. Noha reggel 9 órától esti 8—10 óráig terjedt a megál­lapodás szerinti program, va. lójában megérkezésünktől az indulásig egyfolytában tartott a barátkozás. Több csoportot Balti-tengeri utazásra vittek esténként az ottaniak, szau­nákban tölthették az estéket,, avagy a hűvös tengerparton sétálgattaK éjszakába nyú­lóan. A fehér éjszakák ideje ez most Tallinnban is, Lenin- grádban is. S ki ne gyönyör­ködött volna szívesen Észak természeti csodájában. A Balti-tenger önmagában is nagy élmény. Partja nappal mindig teli kirándulókKal, este mulatozókkal. A kikötő öreg hajói éjszakai szórako­zóhelyek. — Mint a Kihnu John, a Vadkapitány hajó­bár is. Tallinnban nehéz eldönteni mi a szebb. Egy csendes szau­na társalgójában kényelmes mezítelenségben sörözgetni, eszegetni a halkülönlegessé­geket, s beszélgetni a ben­nünket annyira szerető észt emberekkel avagy a közép­korból épen maradt hihetet­lenül szűk utcákat járni, a hangulatos kávéházakban gyönyörködni a varieté mű­sorban. Volt ez is, az is. Tal­linnban aludtunk a legkeve­sebbet a Szovjetunióban töl­tött tizenhárom nap alatt. Ottlétünk egyik éjszakáján, éjfél után hazatérve a Viru szállodában cseng a telefon szobámban. Tóth Imre, a túr- kevei városi pártbizottság tit. kára hívott. — Fogjak egy poharat és menjetek át Kukri Béla, a megyei tanács ipari osztályvezetőjének szállására, ugyanazon az emeleten. Egy­másután érkeztek a város ve­zetői. Iván Katyusev, a vá­rosi tanács elnökhelyettese fogalmazta meg kései látoga­tásuk célját: — Én tíz napig voltam csak Szolnok megyében. De ezalatt egy évet éltem. Annyi min­dent megmutattak, — annyi helyre elvittek ottani elvtár­saink. Minden percben Kap­tunk valamit. — Szeretnénk visszatéríteni abból a nagyon kedves fogadtatásokból, ezt a rövid időt így meghosszabbí­tani. Ezen a találkozáson ismer­kedtem meg egyébként Enn Limeccel. A harminc éves­nél alig idősebb fiatalember Tallinn három kerületének egyikében tanácselnökhelyet­tes. Nagyon imponált alapos műveltségével. Az egyetemen klasszika—filológia szakot végzett, ott megtanult két vi­lágnyelvet. Azóta önszorga­lomból még négy nyelvet sajátított el. Meglepett mi­lyen alaposan ismeri népünk történelmét, a mai magyar irodalmat. Igaz. Enn Limec a művelődésüggyel foglalkozó elnökhelyettes a tanácsban. Az ő kerületében van az a nagyszerű művelődési ház is, ahol a magyar—észt barátsá­gi nagygyűlést rendezték. Munkásotthon nevet visel­hetne ez magyar fordításban. Már eredetében is az. A ke­rület nagyüzemei adták ösz- sze a pénzt építésére és be­rendezésére. Példaadó gondo­lat. Tehették volna azt is. hogy külön-külön építeneK fel egy-egy kis üzemi kultúr- otthont. Elkezdődött az épít­kezés. Előzetesen abban is megál­lapodtak, arányosan melyik gyár mennyivel járul hozzá a beruházáshoz, s hogv me­lyik mikor tud fizetni. Kulcs­átadásra minden pénz együtt volt, s olyan művelődési há­zuk van a kerület gyárainak, amit szívesen elfogadnéK Szolnokon, megyeinek is. — Színházterme majdnem ezer személyes, — klubjaiban sok mindennek helye van. Eb­ből a kultúrházból egy szép este emlékét hoztuk magunk­kal, egy őszinte barátsági gyűlés hangulatát. A fellobo­gózott épületen három nem­zeti zászló lengett. A Szov­jetunió, Magyarország és az Észt Köztársaság piros—fe­hér—kék nemzeti lobogója. Három himnuszt játszott el a zenekar is ezen az estén. (Folytatjuk) Borzák Lajos Dolgoznak a géppel. Üj lépés a szintetikus műszálgyártásban Az új szintetikus műszál­gyárakat a jövőben hatalmas méretű vegyi üzemek nél­kül építik — erre a követ­keztetésre jutott az az ál­lami bizottság, amely átvet­te a Szovjetunióban most elkészült első kordszálat gyártó üzemet. Terveit a szintetikus szálakkal foglal­kozó országos tudományos kutató intézet munkatársai készítették, és az alapanyag, a kaprolaktám vegyi üzem­ben történő feldolgozását ki­iktatták, így megrövidítették a termelési folyamatot. A szövődében e gyár újí­tói két évig dolgoztak az egyedi berendezés elkészíté­sén és az p.a már elérte tel­jes kapacitását. A nagy mun­ka azt eredményezte, hogy a jelentős erőt lekötő ké­miai előkészítés helyett köz­vetlenül nyerhetnek kordszá­lat. Azt tervezik, hogy az épülő, új műszálgyárakban, mindenütt ezt a technológiát alkalmazzák. A hajómentés — mint üzlet Hollandiában a tenger ár­jával való ősi küzdelem már régóta kifejlesztette az állan­dó készenlétet bajbajutott hajók mentésére. Üzleti ér­zékkel rendelkező hajósok azután rájöttek, hogy tenge­ri viharban menteni nemcsak önzetlenül lehet. hanem pénzért is. Már 1842 óta foglalkoznak üzletszerűen ha­jómentéssel holland hajósok. Az egész világon a legna­gyobb ilyen vállalat a rot­terdami L. Smit cég. amely­nek 140 mentőhajója min­denütt portyázik a nemzet­közi vizeken és hívásra oda­siet, ahol hajószerencsétlen­ség történik. Jellemző, hogy az angolok is ezt a céget hívják, ha hajóikkal baj tör­ténik. Amikor a Pacific Glory tartályhajó az angol partok közelében nemrégi­ben zátonyra futott és attól féltek, hogy 77 ezer tonna olaj árasztja e1 az angol partokat, a munkálatokért az angolok 400 ezer fontot fizettek. A holland vállalat működésének elvi alapja: si­kertelen mentés után nem jár semmi, még költségtérí­tés sem. Pedig sok esetben óriási összegre rúgnak a költségek, de az egyre na­gyobb hajók beállításával a mentési szolgálatok díjazása ilyen feltételek mellett is ki­fizetődő, ». Ipari kiállítások a Szovjetunióban űj kiállítási intézménnyel gazdagodik a szovjet főváros a most folyó ötéves tervben: Moszkvában rendezik meg az építőipari és útépítő gé­pek második nemzetközi ki­állítását és a harmadik nem­zetközi kémiai szemlét. Az utóbbi években Moszk­va különféle nemzetközi ki­állítások hagyományos szín­helyévé vált. Tavaly itt ke­rült sor az „Építőanyag—71” és a „Kereskedelmi gépek— 71” elenevezésű kiállítások­ra. Az 1972-es évad a textil­ipari színező- és fehérítő­anyagok kísérletezésére szol­gáló külföldi laboratóriumi berendezések bemutatójával kezdődött. Nagy érdeklődés­sel várják az elektrotechni­kai berendezések „E’ektro— 72” nevű, első szakosított nemzetközi kiállítást. Kiál­lítást rendeznek a mezőgaz­dasági technika és a játék­gyártó berendezések újdon­ságaiból is. Más szovjet városokban is nagyszabású bemutatókra kerül sor. Kijevben lesz a sütő-, cukrász- és konzerv­ipari berendezések újdonsá­gainak kiállítása; Minszkben lézertechnikai kiállítást ren­deznek, ugyanitt a spekt­rográfig kutatások készülé­kei láthatók lesznek. Lenin­grad lesz a színhelye a kü­lönféle konténerek nagysza­bású bemutatójának: itt a konténerek átrakodásához szükséges gépkocsikat, hűtő- szekrényeket és ciszternákat láthatnak az érdeklődők. Számít és rajzol a gép A lég- és vízszennyeződés problémáival foglalkozó har­kovi tudományos intézet ku­tatói hasznos segítőeszköz birtokába jutottak, mely megkönnyíti a munkájukat és sok emberi munkát pótol. Régebben a számítások el­végzéséhez, a kapott ered­mények grafikus ábrázolásá­ban mérnökök, matematiku­sok és rajzolók egész hada vett részt. Ma a számításo­kat korszerű elektronikus számítógépen végzik, a grafi­kus megjelenítés pedig egy olyan automata segítségével történik, amely a számító­géppel egyidejűleg dolgozik és képernyőjén rövid idő alatt produkálja a megfelelő rajzot, grafikont vagy szö­veget. Másodpercenként ezer­nél több grafikai elemet ké­pes megjeleníteni ez az okos készülék. Ilyen elemnek nemcsak a pont számít, ha­nem az egyenes, a kör, az ellipszis és a különféle gör­bék is. A képernyőn a vo­nalak háromféle • vastagság­ban mutatkozhatnak. Ha ar­ra van szükség, hogy a szá­mítások eredményét rögzít­sék a későbbi felhasználás számára, a képernyőn lévő ábrát a gép önműködően, le­fényképezi. A szolnoki Volán küldöttei a tallinni autóközlekedési vál­lalatnál. (Papp Imre felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents