Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. július 30 * HÉTFŐ: A három olasz szakszervezeti szövetség egységes csúcsvezetőséget alakít. — A koraőszre tervezett Nixon—Tanaka találkozó bejelentése. KEDD: Tömegtüntetés Santiagóban az Allende-kormány támogatására. — Nagy visszhang Waldheimnek, a gátak bombázását elítélő nyilatkozata nyomán. SZERDA: Golda Meir beszéde, Szadat elutasítja a közvetlen tárgyalásokat. — Súlyosbodik a brit sztrájkhelyzet. CSÜTÖRTÖK: Az európai kommunista pártok párizsi értekezlete. — összpontosított sajtókampány McGovern al- elnökjelöltje ellen. PÉNTEK: Finnország és az NDK megbeszéléseket kezd a teljes diplomáciai kapcsolatok felvételének előkészítésére. — A Biztonsági Tanács rhodesiai vitája. SZOMBAT: Négy fronton, támadnak a dél-vietnami szabadságharcosok. így látja a hetet kommentátorunk Réti Ervin: Az amerikai választási harcban úgy látszik megkezdődtek a szokásos „övön aluli” ütések. A jobboldali bulvársajtó Eagleton szenátort, McGovern alelnökjelöltjét vette tűz alá. Előszedte a hat esztendővel ezelőtt idegkimerültséggel kezelt politikus orvosi papírjait, s igyekszik azokból minél messzebbmenő következtetéseket levonni. A zajos kampány, amely kétségkívül bizonyos zavarodottságot keltett a demokraták soraiban, mintha rendelésre jött volna: a komoly sajtótermékekben és a nemzetközi közvéleményben ismét felfigyeltek a Fehér Ház álláspontjában jelentkező szavahihetőségi szakadékokra. Washingtonban a héten négy alkalommal ígértek „meggyőző dokumentumokat” arra vonatkozólag, hogy az amerikai légierő nem bombázza a VDK gátrendszereit. Ám az amerikai cáfolatok minden esetben éppen az ellenkezőjéről győzhették meg a világot. Miért esik annyi szó a gátak csatájáról? Délkelet- Ázsiában most tartunk a monszun csúcsidőszakánál, s az olyasfajta esők, amelyek az elmúlt hetekben annyi beszédtémát és gondot jelentettek itthon — a távoli tájakon mindennaposak. A Vörös folyó, s a Vietnamot átszelő más vizek ilyenkor mértéktelenül megáradnak, biztosítják a rizsföldek öntözési szükségleteit, de a pusztító árvíz veszélyét is magukban hordozzák. A vietnamiak nemzedékei, évszázados kemény munkával, ezért építették ki a hatalmas gátakat, vízvédelmi berendezéseket. Az amerikaiak három hónap alatt százharmincszor intéztek bombatámadást a VDK 58 fontos gátrendszere ellen és ha a károkat kijavították is, kérdéses, meg tud-e annyira szilárdulni a töltések talaja, hogy ellenálljon az esős évszak megnövekedett víznyomásának. (Külön lapra tartozik, hogy több ízben repeszbombákat szórtak a gátak helyreállítóira — s Thanh Hóéban ezernél több fiatalt sebesí tettek meg egy ilyen rajtaütés során. (A gátak elleni roham végső soron milliók életét, otthonát, élelmét fenyegeti... Amerikai részről ezért próbálják tagadni a gátbombázást, pedig elég sok más agresszív cselekményt elisTeilefato — ZB—MTI—KS) mernek, sőt kérkednek azokkal. A most záruló héten azonban egyte több kellemetlen bírálóval kellett szembenézniük. Waldheim ENSZ- főtitkár, a funkciójából eredő pártatlansággal is össze- egyeztethetőnek találta, hogy szót emeljen, mire Washingtonban a világszervezet első emberét is tűz alá vették. Nyilatkozott később Carson Blake, az Egyházak Világtanácsának elnöke, s hosz- szan idézhetnénk a sajtókommentárok bók Az értehetően leghatározottabb szolidaritási állás- foglalás Párizsban hangzott el, azon a csütörtökön, amikor százötvenkettedszer ült össze a Vietnam konferencia. Értekezletet tartottak Európa kommunista pártjainak képviselői, s felhívták kontinensünk közvéleményét, hogy tegyen meg mindent az indokínai népek igazságos harcáénak támogatására. Ez a felhívás olyan időpontban hangzott el, amikor a négv fronton megindított újabb szabadságharcos támadások bizonyíthatták: a népi erők ..nem fulladtak ki” — s az Egyesült Államok vietnami- zálási elképzeléseit nehéz valóra váltani. A VDK és a DIFK azonban kész a tárgyalásokra, s hajlandó fontolóra venni minden ésszerű rendezési javaslatot. Az európai pártértekezletet a résztvevők széles köre jellemezte az albánokon kívül földrészünk minden számottevő kommunista pártja képviseltette magát. Három esztendővel a moszkvai nagy tanácskozás után, ez a találkozó is annak szellemében, az antiimperialista egység jegyében fogant. Aminthogy a hét az egység és a szolidaritás jeleit hozta más területekről is. — Olaszországban csúcsvezetőséget alakított a három nagy szakszervezeti szövetség, elsőízben si kerülf tehát szervezetileg is egységet teremteni a több, mint húszéves szakadás után. Nyilván lesznek még viták, ezek elkerülhetetlenek, — de új elemről szólhatunk az olasz munkásmozgalomban. Angliában a sztrájkmozgalom, s a az tény, hogy 1926 óta az első általános sztrájkkal fenyegettek, meghátrálásra kényszerítette a konzervatív kormányt. A penton- villei ötök (az ottani börtönerődben őrizték a dokkmunkások vezetőit) visszanyerték szabadságukat, a harc azonban folytatódik. A fontválság után, a közöspiaci belépés bizonytalan légkörében, a tömeges munkabeszüntetések máris olyan helyzetet teremtettek hogy egyes angol iappk rendkívüli választások kiírását is lehetségesnek tartják. Kontinensünk krónikája nem lenne teljes, ha nem szólnánk egy nagvfontosságú bejelentésről: — Helsinki és Berlin tárgyalásokat kezd a diplomáciai kapcsolatokról. — Finnországnak eddig is azonos szintű kapcsolatai voltak a két német állammal: egyiket sem nagykövetek, hanem főkonzulátus-vezetők Képviselték. Ha realizálódik a diplomáciai viszony, Finnország lesz az első nemszocialista európai állam, amelynek tel- jősjogú nemzetközi kapcsolatai vannak az NDK-val. Helsinki egyébként Bonn-nak is hasonló ajánlatot tett, de az NSZK még fontolgat. Akármit is tesz azonban (tárgyal vagy nem tárgyal a finnekkel) — tovább gyengül a bonni „egyedüli képviseleti” igény... Végezetül távirati stílusban a Közel-Keletről, ahol két eseménysorozat került előtérbe. Golda Meir hangjában mérsékeltebb, de tartalmában változatlan beszédet mondott. — Ismét közvetlen tárgyalásokat javasolt Egyiptomnak — ez az ENSZ közvetítés, a biztonsági tanácsi határozat kikapcsolását jelentené —, Szadat azonban visszautasította ezt. Még nem lehet tudni, hogy mit válaszolt Kairó a líbiai indítA Quang Tri körüli harcok során a helyi lakosság nagy csoportokban menekül a Saigon» ejtőernyősök elől. Képünkön: riadtan menekülő dél-vietnami fiúcska (Tele- foto — AP—MTI—KS) ványra, hogy azonnal egyesítsék a két országot. — Az arab egység létfontosságú, de a tapasztalatok szerint az elhamarkodott döntések legalábbis eddig, többet ártottak, mint használtak... Erich Honecker, a NSZEP KB első titkára (jobbról) fogadta Kurkotkin vezérezredest, a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport távozó főparancsnokát (középen) és utódját, Ivanovszkij vezérezredest (balról). Kurkotkin mögött jobbról Jefremov berlini szovjet nagykövet Újabb megbeszélés Waldheim és Bush között A SALTegyezmény ratiíikálása A Szovjetunió Miniszter- tanácsa a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége elé terjesztette ratifikálásra a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződést, amelyet május 26-án írtak alá Moszkvában. Szadat Tobrukba utazik Anvar Szadat egyiptomi elnök tegnap Alexandriában megtekintette a haditengerészet több nap óta tartó hadgyakorlatának befejező szakaszát és felavatta az első, egyiptomi építésű hadihajót. Szadat hétfőn a líbiai Tobrukba repül, ahol Kadhafi ezredessel találkozik. Teljes az egyetértés J.A szovjet szakemberek kitűnő munkát végeztek, s népünk tudja ezt” — jelentette ki szombaton délután a moszkvai televízióban Mudzsibur Rahman, a Bengali Népi Köztársaság miniszterelnöke. Rahman sejk fogadta a szovjet televízió daccai tudósítóját és válaszolt a két ország kapcsolatainak alakulásával összefüggő kérdéseire. A Szovjetunió és a Ben- gáli Népi Köztársaság együttműködése Mudzsibur Rahman szerint sikeresen fejlődik és a két ország között teljes a megértés. Elismeréssel beszélt Mudzsibur Rahman az ország kikötőinek . megtisztításán fáradozó szovjet expedíció munkájáról, s kijelentette, hogy a szovjet specialisták tevékenységének eredményeként a köztársaság mindkét nagy kikötőjében — Chitta- gongban és Chelnaban — megindult a hajóforgalom, s a kikötők már csaknem teljes kapacitással működnek. Döntés a szankciókról Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tizennégy szavazattal, ellenszavazat nélkül és az Egyesült Államok tartózkodása mellett elítélt minden olyan lépést, amely megszegi a rhodesiai fehértelepes kormánnyal szemben foganatosított gazdasági szankciókat. ’ Az Egyesült Államok mint ismeretes — e szankciók ellenére — krómot, nikkelt és más fémeket importál Rhodesiából. Iszraeljan szovjet küldött felszólalásában kijelentette. a tanácsnak nyomatékosan el kell ítélnie azokat az országokat — elsősorban az Egyesült Államokat — amelyek megsértik a szankciókat. Nixon fogadta Trendt Sir Bürke Trend, az angol kabinet titkára és Heath miniszterelnök személyes tanácsadója, aki jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik. a Fehér Házban Nixon elnökkel, majd Henry Kissingerrel, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójával tárgyalt. Jelen volt lord Commer Nagy-Britan- nia washingtoni nagykövete is. A kiadott közlemény szerint aktuális nemzetközi kérdésekről és a két országot érintő problémákról tárgyaltak. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára negyvenöt perces megbeszélést folytatott Gorge Bush-sal, az Egyesült Államok ENSZ-fődelegátusávaL A főtitkár a beszélgetésről egyáltalán nem nyilatkozott, Bush újságíróknak annyit elmondott, hogy „nagyon őszinte és átfogó megbeszélést” folytattak. Az amerikai ENSZ-nagykövet még hozzáAj ENSZ-ben pénteken közzétették a világszervezet háromtagú különbizottságának a burundi polgárháborúról szóló jelentését. A bizottság, amelyet Waldheim főtitkár küldött a tragikus sorsú közép-afrikai köztársaságba, úgy találta, hogy április óta 80 ezer ember veszítette életét „egy méreteit tekintve megdöbbentő emberi tragédia során”. Az adat magától a burundi kormánytól származik, amely további felvilágosításként elmondotta a bizottságnak, hogy félmillió ember — közöttük 50 ezer özvegyen maradt asszonynak — van szüksége humanitárius segítségnyújtásra. Május elején, mint emlékezeAz elmúlt huszonnégy óra viszonylagos nyugalomban telt el Észak-trországban. Egy katonai szóvivő szerint Belfastban 33, Londonderry- ben pedig 12 kisebb fegyveres incidens történt.. Belfastban a zavargások két halálos áldozatot kövefifzte, reméli, hogy a legutóbbi nézeteltérések nem fognak az amerikai kormány és az ENSZ közötti kapcsolatok megromlásához vezetni. Bush szerint Nixon elnök is hasonlóan vélekedik és — némi cinizmussal hozzáfűzte, hogy „végsősoron Waldheim is súlyt helyez arra, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn Washingtonnal.” tes, a többségben levő. de a hatalomból kirekesztett Bahutu törzs felkelést indított Micombero kormánya ellen. A hatalmat gyakorló vatuszik bosszúhadjárattal válaszoltak a lázadásra. A bizottság értékelése szerint a gyorssegély-igény 8 millió dollár. Az emberéletben esett károk mellett komolyak az anyagi pusztulás méretei. A helyi hatóságok szerint — hangzik a bizottság jelentése — csupán Bururi tartományban 4300 kunyhót égettek fel. kórházakat, iskolákat és más középületeket romboltak le. Körülbelül 40 ezer burundi menekült tartózkodik pillanatnyilag a szomszédos Zairében. Tanzániában és Rwandában. tgltek. Egy férfit holtan találtak egy szállítógépkocsin, egy másik pedig belehalt az előző nap szenvedett fejsérülésébe. Három angol katona súlyo-' san megsérült egy országúti baleset következtében. Viszonylagos nyugalom — halálos áldozatokkal Kon fura ostromgyűrűben — Újabb bombázás a VDK-ban A felszabadító fegyveres erők mélyen behatoltak az ellenség- vonalai mögé és megtörték ellentámadásukat. Mind szélességében, mind mélységében fokozták offen- zívájukat. Új eredményeket hozott a reguláris felszabadító erőknek az ellenség minél nagyobb számban való megsemmisítésére és a különböző helységekben kibontakozott népi háború támogatására irányuló tevékenysége helyhez szögezték a bábkatonaság alakulatait és súlyos veszteségeket okoztak nekik. Kedvező változások történtek a Mekong-deltavidé- kén, ahol száz nap alatt az ellenség negyvenhat zászlóalj-csoportosítását számolták fel a felszabadító fegyveres erők és egymillió embert szabadítottak fel. An Loc térségében a forradalmi fegyveres erők továbbra is ostrom alatt tartják a tartományi székhelyet. A Központi Fennsíkon ugyancsak változatlanul ostromgyűrűben tartják Kon- tum várost. Különösen elkeseredettnek bizonyul a harc Quang Tri és Thua Nhien tartományok frontján: a felszabadító fegyveres erők meghiúsították az ellenség nagyarányú támadásait és súlyos veszteségeket okoztak a bábhadsereg stratégiai tartalékaihoz tartozó ejtőernyős és tengerészgyalogos hadosztályoknak. A saigonl amerikai parancsnokság közleménye szerint a haditengerészet légiereje „a jó időjárási viszonyokat kihasználva” szombaton ismét bombázta a VDK területét. A vadászbombázók egyik támadásának célpontja Haiphong és környéke volt, valamint a kikötővárostól északra fekvő Hq Dói térsége. Az Egyesült Államok Jbeismerése" Az amerikai külügyminisztérium elismerte, hogy az Egyesült Államok légierejének bombázásai károkat okoztak az észak-vietnami gátrendszerben, de azt állította, hogy ezek a károk „csak kisebb jelentőségűek”. A külügyminisztérium szóvivője légikémkedés alapján összeállította „dokumentációt” hozott nyilvánosságra, amely szerint ‘ az amerikai légierő „katonai célpontok bombázása közben mellettük fekvő gátakat is eltalált”. A közlemény azt állítja, hogy az Egyesült Államok' légiereje egyetlen főgátat sem bombázott és a légifelvételek állítólag csupán 12 bőmbatölcsért mutattak ki a Vörös folyó gátrendszerében. A jelentés ugyanakkor hozzáfűzi, hogy „ezt a gátrendszert csak nagyarányú, koordinált légitámadások sorozatával lehet jelentősen megrongálni. Pontosan ezt hajtja végre az amerikai légierő, amint az a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának csütörtökön közzétett emlékiratából is kiderül. Az emlékirat adatai szerint az amerikai légierő az utóbbi három hónapban 135 alkalommal támadta a VDK gátrendszerét. 58 töltésszakaszt és 46 vízügyi létesítményt. valamint gátat rongált meg. Megdöbbentő emberi tragédia"
