Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. július 26. A moncadai roham Kilenc nap Bulgáriában Az agyagos színű lantra TIRNOVO RÉGI UTCA 1. Dimitrov születésének. 90. évfordulóján négytagú új­ságíró küldöttséggel jártam Bulgáriában. Autóbusszal utaztuk be kilenc napig Bulgáriát. A magyar csoport kísérője, tolmácsa dr. Ar- naydoff Konstantin volt, aki évekig Budapesten tartózko­dott. Itt járt főiskolára, majd a bolgár követségen teljesí­tett szolgálatot. A második világháború után, 1948-ban tért haza Szófiába. Útközben többször idézte Adyt, s egé­szen a szívemhez nőtt, mi­után megtudtam, hogy Szabó Pál Talpalatnyi földjét bol­gár nyelvre fordította. S ez­után talán még jobban fi­gyeltem egy-egy történelmi nevezetességét Bulgáriának, hiszen Kontstantin bácsi (így neveztük, mert a hetvenet te­tőzi) a Talpalatnyi földdel a magyar történelemnek egy darabját ismertette meg a bolgár emberekkel. És távol a Tiszától, Dunától erről ér­tesülni szívdobogtató. És meghittebbé vált előttem az agyagos színű Jantra folyó vize, amely körülkacskarin- gózza a 65—70 ezer lakosú hős várost, Timovot. amely Bulgáriának kétszáz évig fő­városa volt. A bolgárok ismerete sze­rint időszámításunk előtt 2—300 évvel már település volt ott. Most a város fölé emelkedő hegyen restaurál­ják a várat, amely a törökök elleni harcok központja volt. A történelemről a régi kö­vek, az eredeti formájukban újraépülő bástyák beszélnek a mai és a jövő nemzedék­nek. Fenn a kövek a régi ko­rokat idézik, lent a völgyben az új kort alakítják. Két éve épült fel az új nemzeti színház a városban. S Tir- novo megyének 140 kultúr- háza van. Az anyagi javakat a megye iparában 62 ezren termelik, a mezőgazdaság­ban 30 ezren. Most cukorré­pát 90 ezer, kukoricát 350 ezer, búzát pedig 510 ezer dekáron termelnek. (Egy de- kár ezer négyzetméter.) Most legfőbb feladatuk, amint Sztojanov Demeter, a Bol­gár Kommunista Párt Tir- novo megyei Bizottságának első titkára mondta, hogy gyorsítsák a technikai fejlő­dést és javítsák a minőséget. Ezt a célt szolgálja az is, hogy négyezren járnak kü­lönböző agrárszakembereket képző iskolákba. Utunk közben rövid idő­re megálltunk egy kisváros­kában, Szamvoda-ban. Több apró üzletecske közt láttam egy női szabóműhelyt is. Bementem, és Konstantin bácsi segítségével tudtam meg, hogy a mi kisipari szö­vetkezeteinkhez hasonló mű­hely az, melynek központja Timovóban van. A neve Új Élet s itt ebben a részlegé­ben tízen dolgoznak, asszo­nyok, lányok. Hozott anyagból varrják a női ru­hákat a városka lakóinak. Munkájuk van bőven, a fe­kete bolgár asszonyka, a kis műhely vezetője a pol­cokra rakott sok-sok színű női ruhának való anyagot emelgeti, mutogatja. Kérdé­semre — havonta mennyit tudnak keresni? — elmond­ja: a szabászok 150 lévát (egy leva 16,87 forint), a varrók 110—120 lévát visz­nek haza. Amikor Konstantin bácsi­tól megtudja a bolgár asz- szonyka, hogy magyar va­gyok, invitál, nézzem meg, milyen ruhákat is csinálnak ők, dehát a külügyminiszté­rium megbízottja, aki az egész „gárdát”, a négy nem­zet újságíróit vezette, inte­getett, menjünk — indulunk tovább. Cserei Pál (Következik: A cseresznyefa ágyú) Aligha van még laktanya a világon, amelynek neve oly ismert lenne, mint a santiagói Moncada. 1953. jú­lius 26-án, kubai forradal­márok rohamot intéztek a zsarnok Batista uralmának e nemcsak jelképes, de tény­leges erődje ellen. A forra­dalmárok maroknyi csapata nem a laktanyában lé­vő, tízszeres többségű, jól kiképzett zsoldossereg ere­jét mérlegelte, hanem jel­adásnak szánta: a nép nem törődött bele Batista dikta­túrájába, hanem fegyveres harcot hirdet annak meg­döntésére. A Moncada elleni roham nem sikerült, a bátor táma­dók egy része elesett, má­sokat Batista katonái elfog­tak és szörnyű kínzások után kivégeztek. A nép for­radalma azonban továbbter­jedt, s öt és fél évvel ké­sőbb diadalmaskodott. Fidel Castro, aki a moncadai ro­hamot vezette, 1959. január 8-án katonái élén, a főváros lakóinak ujjongó sorfala közt bevonult Havannába. Ezzel véget ért Batista rém­uralma, amelynek húszezer kubai hazafi esett áldoza­tául és megkezdődött az or­szág történetének új szaka­sza, amely a szocialista tár­sadalom felépítését tűzte cé­lul. Kuba a forradalom előtt az amerikai milliomosok pa­radicsoma volt. Az ország népe azonban, még latin- amerikai mértékkel mérve is, a legsúlyosabb nyomor­ban élt. Batista elűzése a kubai nép számára egyben azt is jelentette, hogy megszűnt az amerikai tőke mindenható uralma; a nép saját kezébe vette nemzeti kincseit, álla­mosította a hazai és külföldi tulajdonban lévő bankokat, üzemeket, ültetvényeket. A Föld nyugati féltekéjén megszületett az első szocia­lista állam. A szocialista Kubában em­berfeletti tennivalók vártak az új vezetőkre: egyszerre kellett megoldaniok a nép­élelmezést, a betegségek le­küzdését, a szellemi elmara­dottság felszámolását. A ku­bai nép erőfeszítései a leg­nagyobb megértésre találtak a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeinél és ez a megértés gazdasági, po­litikai, erkölcsi támogatás­ban realizálódott. Kuba gazdaságának kulcsa a cu­kornád, amelyet a forrada­lom előtt embertelen körül­mények között, az ültetvé­nyes rabszolgahajcsárainak felügyelete mellett, kézzel műveltek meg. A forrada­lom után a Szovjetunió gé­pekkel, sőt speciálisan ku­bai használatra tervezett berendezésekkel látta el az ültetvényeket. Nem utolsó sorban ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi években az ország cukortermése egyik rekordot a másik után dön­ti meg. A szocialista orszá­gok gazdasági és egyéb se­gítségére a jövőben is szá­míthat a kubai nép. Ennek biztosítéka, hogy néhány hete, a KGST 26. üléssza­kán Kubát felvették a szo­cialista országok gazdasági integrációjába. A moncadai roham évfor­dulóján a magyar nép nagy szeretettel és elismeréssel emlékezik meg a testvéri kubai nép harcairól, mun­kájáról. Szívből kívánjuk, hogy a szocialista építő te­vékenységük alapozza meg a jövendő nemzedékek még boldogabb, gazdagabb éle­tét. Zene és gyermekgyógyászat A gyermekeknél a szelle­mi fejlődés visszamaradá­sával sokszor együtt jár a mozgásszervi fejlődés visz- szamaradása is. Ezek a gye­rekek később tanulnak meg ülni, járni, beszélni, önkén­tes és önkéntelen mozdula­taik ügyetlenebbek mint a rendesen fejlődő gyermeke­ké. Rossz az egyensúlyérzé­kük, nincsenek összhangban a kar- és lábmozdulataik. Hibás a mimika, súlyos ne­hézségek jelentkeznek az írás, a rajzolás elsajátításá­ban és a sportolásban is. Ez az állapot az agy könnyű sérüléséből ered, amely gyakran szülés előtt, szülés közben, vagy közvet­lenül utána keletkezik. A súlyos és könnyű agysérülések A súlyos agysérüléstől eredő bénulások azonnal felismerhetők, a könnyebb sérülés miatti fogyatékos­ságokat gyakran nem isme­rik fel. Az agysérüléles gyerekeknél egyébként a pszichikai' magatartásban is különös jellegzetességek fi­gyelhetők meg, amelyek függetlenek a gyermeki egyé­niségtől. Érzékenyebbek minden ingerrel szemben. gyorsabban fáradnak el, érzelmi megnyilvánulásaik és alkalmazkodó képességük rapszódikus. felfogó, érzé­kelő készségük gátolt. Ilyen gyermekek okozzák a leg­több nevelési nehézséget,_ s minthogy erősebben reagál­nak a környezet nevelési hibáira, csakhamar ideg- zeti bántalam is jelentke­zik náluk. Mozgásjáték 1952-ben vezették be a Rostocki Egyetem gyermek- neurofiziátriás osztályán az egyénileg meghatározott rit­mikus-zenés mozgásterápiát. A motorikus zavarok meg­állapítása, valamint az egyé­niség elemzése után kerül sor a gyakorlatok összeál­lítására, amelyek a mozgá­si gyengeségek megszünte­tését célozzák. Ritmus, ze­ne és mozgás .biztosítják, hogy a gyermek nem válik kedvetlenné, hanem buzgón közreműködik a saját keze­lésében. a beteg gyermeke­ket bevonják egy mozgás­játékba, egyénileg megha­tározott szereppel. A dalla­mokat és szövegeket együtt dolgozzák ki a gyerekekkel ami serkentőleg hat rájuk, felkelti figyelmüket, érdek­lődésüket megmozgatja fan­táziájukat: így ezeknél a mozgásjátékoknál az alkotó tartalom, a ritmus, a ze­ne. a beszéd, a mozgás és o kifejezés szorosan kap­csolódik egymáshoz. A zeneqvóavásznő munkája Egy zenegyógyásznő adja meg a zongoránál a rit­mikai alapot. Különféle dobgyakorlatok, több hang­szer használata, a figyel met igénylő „belépési pil­lanat”, a beilleszkedés a szólistafeladatok fejlesztik a mozgási ügyességet, fo­kozzák a koncentrációt, a kitartást. az öntudatot. Gyermekdalok éneklése, kü­lönböző tempójú ritmikus kiszámoló versi kék, tapso­lás és láb dobogás teszik még változatosabbá a gya korlatokat. Próba és előadás A gyerekek naponta több­ször 10—20 perces próbán vesznek részt, először egyen- ’ünt, aztán kis csoportok- an, végül naponta egyszer mindannyian együtt, hogy felkészüljenek valamilyen előadásra. Egyszerű jelme­zekbe öltöznek, melyek ki­domborítják szerepüket. Ne mérzik ezt gyógykeze­lésnek, örülnek, hogy szü leik és ismerőseik előtt fel léphetnek, nagy kédvvel gyakorolnak, a dallam és rit­mus magával ragadja őket. Az ilyen gyermekterápia vi­szonylag könnyen megvaló­sítható, minthogy ebben a formában nagyobb csopor­tokat egyesít és foglalkoztat. De lehetővé tesz minden fajta egyéni kiegészítő te­rápiát is. A kezdeti klini­kai kezelést különleges óvo­dákban, iskolákban és ott­honokban folytatják. Ameny- nvire lehetséges, a szülői otthont is bevonják a mun­kába. KíPERNVdJE ELŐTT Táncdalok versengése Még jóformán el sem ül­tek a Ki mit tud hullámai, máris itt az országos játék: a Táncdalfesztivál. Megjött, itt van újra, meghozta me­gint a nyár. Sorrendben a hatodik, és úgy látszik min­den eddiginél a legszolidabb. Érkezését kevesebb hűhó előzte meg, mint általában, és a hírverés sem igyeke­zett országos üggyé avatni. Bizonyos jelekből pedig arra következtethetünk, hogy a rendezés, a rendezők egye­nesen mintha csökkenteni szándékoznának a könnyűze­ne fesztiváljának jelentősé­gét. Erre utal a kiállítás egyszerűsége és — bár kény- szerűségi okokból — maga a választott színhely is. A Nagykörútról, a Madách Színházból ugyanis a jóval szerényebb külvárosi József Attilába költözött a feszti­vál. A kiállításban, a körülmé­nyekben megmutatkozó vál­tozások azonban korántsem jelentik, hogy a táncdalfesz­tivál ne válhatna általános szóbeszéd tárgyává. Mert mi minden szórakoztathatja el a nézőt? Beszédtárgyát képez­hetik a táncdalénekesek ru­hájának részletszépségei. Boncolgatni lehet a Kudlik— Ősz duó műsorvezetői össz- működését. El lehet bíbelőd­ni a zsűrizés módjával és a pontozásból adódó differen­ciák mérlegelgetésével. És bizonyára akadnak olyanok is, akik az elhangzott dalok értékeit hányják-vetik meg, ki-ki alapon. Egyelőre az el­ső elődöntő dalait hallván — véleményem szerint — ez az utóbbi a legegyszerűbb: ugyanis nem igen van mit meghányni-vetni. Unalmas, szokványdalokat hallhattunk a hagyományos táncdalkate- góriában, és hasonlóan álma­tag beat-kísérleteket, a beat­zene jól ismert manirjainak ismételgetésével. Az első ti­zenhat dalból a zsűri pon­tozása alapján messze kiug­rott az Add már uram az esőt című dal. Kétségkívül hasonszőrű daltársainál igé­nyesebbnek tűnt, és volt benne valami a primitív né­pek természetidéző sámáni bűvöletéből, erejéből. Ko­vács Kati esőért könyörgött, rendületlen. (És lám hét végére dús záporok öntözték meg a földet. Meglett a dal­nak a foganatja. Megy ez, csak énekelni kell.) Mondom, volt valami misztikus erő ebben a dal­ban és talán még inkább az előadás módjában. Persze mindez csak a laikus meg­érzése. De, és tegyünk itt egy kis kitérőt. — Bár arra hívták fel a figyelmünket, hogy a dalok versengését ne hasonlítgassuk a Ki mit tud- dal, mégis egy szempontból, a zsűrizés módját tekintve, ha összevetjük, akkor a Ki mit tud javára írandó, hogy ott a zsűri tagjai meg is indokolták, hogy mit miért értékeltek. Nem csupán pon­toztak. Eligazították az eset­leg hozzá nem értő nézőt is. Itt azonban meg kell eléged­nünk a felmutatott pontszá­mokkal, vagy mint a győztes dal esetében is, a 40 pontot érő tárcsa lobogtatásávaL Ügy hiszem, a könnyűze- neben is van ízléses és ke­vésbé ízléses, jó vagy kevés­bé jó, sőt csapnivalóan rossz dalocska is. A fesztivál va­jon nem volna-e jó alkalom arra, hogy a hozzáértő szak­emberek okos szavaival pal­léroznák a nézők könnyűze­nei ízlését. Ha más nem, legalább az szólalna meg egy-egy dal kiugró sikere esetében, aki a legtöbb pon­tot adta. Az vakkantana va­lamit. Most a zsűri csak hallgat. Csak a humorista beszél, és a pontok regiszt­rálását halljuk, miként az Ür hangját, mennydörögve és messzehangzón. És Kud­lik Júlia mosolyog kedvesen. De ettől a dalok dolgában, főképpen minőségét megíté­lendő, nem leszünk okosab­bak. Itt van tehát újra a Tánc­dalfesztivál. A televízió vele alighanem hetekre elvetette a szombat esti szórakoztatás gondját. Öt férfi komoly szándékkal Meg egy komolytalan nő. Vagy még helyesebben egy komolykodó lány. Aki maga sem tudja, hogy végtére is mit akar. Katkó István tévé- limjének könyvtárosnő fő­szereplőjéről van szó, Má­riáról. Mert az ugyan hagy- ján, hogy válogat a feladott apróhirdetésre jelentkező férfiak között, és hogy nem köti könnyelműen élete rúd- ját bárki kalandor kocsijá­hoz. De az már józan ésszel aligha fogható fel, hogy még akkor is tétovázik, és akkor sem akar élni az alkalom­mal, amikor a „mérnök úr­ban” kedvére valóra akad, ideális élettársra bukkan. Egy úgynevezett felszaba­dult nő, akinek nincs ereje szembeszállni boldog jövője érdekében anyja idejétmúlt, ósdi szemléletével. Ki érti ezt? Számomr, a regényből készült tévéfilm itt vesztette el, ezen a ponton, érdekes­ségét. És okozott teljes csa­lódást. A reális élethelyzet­ből kiinduló tévéfilm egy­szerű játékká változott. A magányos üzemi könyvtáros­nő apróhirdetése írói manő­vernek bizonyult csupán. Nem volt másra jó, mintsem hogy ezzel az írói fogással, ha úgy tetszik ötlettel vo­nultasson fel néhány jelle­met, a társadalom egyes ré­tegeiből. Ügy indult a tévé­film, hogy a magány társa­dalmi rajtát kapjuk, és vé­gül a történet főszereplője. Mária nem lett más, mint egy különc figura, s mind­az, amit különös kalandjai­nak tapasztalata sugall, reá­lis támaszpontul egyáltalán nem szolgálhat senkinek. Katkó István filmje csak ér­dekes volt. Érdekes a szónak felszínes értelmében. A ma­gányosság mélyebb, átfogó társadalmi rajza helyett tár­sasági pletykákba illő mó­don és helyenként ízzel tá­lalta Mária „kalandjait”. En­nél többet vártam. Röviden Hát így születik az új ma­gyar szó, állapíthattuk meg a Szójáték klub legutóbbi adásakor. Nem kell már dublőrt mondanunk és slág- fertiget emlegetnünk, itt van helyette a helyes magyar megfelelő: a helyzetszínész és a szavakész. A disc-jocky helyett javasolt lemezgazda azonban aligha nyer polgár­jogot nyelvünkben. Idegen­nek tűnik, és nem is fedi teljesen a tartalmát. Hogy festene például a lemezgaz­da-klub nevezet? Az előbbi két szó azonban sikeres ma­gyarítás. Éljünk is vele a gyakorlatban! Két tartalmas rövidfilm a vasárnap délután program­jában. A Passió Rimóczon Lakatos Vince filmje; lenyű­göző hatású megörökítése egy kihalt, vagy kihaló nép­szokásnak. csodálatos barokk szobrok képeivel „aláfest­ve”. Majd egy szenzációs beszámoló, a Próbafelvétel Visconti Tadzio-kereső útjáról; azaz arról, hogy a világhírű olasz rendező Európát járva hogyan találta meg a Thomas Mann novel­lájából készülő film ideális fiúszerepének megformálóját. A moziban már vetített já­tékfilmhez ez a rövidfilm előtanulmánynak is beillik. y. m. !j Egyszerű hangszerekkel (különböző dobok, kis üst­dob. xylophon, csengők ha­rangok, triangulum, fuvola) a gyerekek váltakozva egy- egy hangszeres csoportban is muzsikálnak. Ehhez nem szükséges zenei előképzettség.

Next

/
Thumbnails
Contents