Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

A zongoristajelölt növendékként Lisztnél je­lentkezett egy hatalmas ter­metű, feltűnően nagy fejű, óriás kezű spanyol, aki olya­nokat ütött a billentyűkre, hogy valósággal sírt alatta a zongora. Ha Liszt leültet­te a magasra nőtt spanyolt a zongorához, mindig így buzdította: — Kérem, kezdje meg a bikaviadalt, de lehetőleg a zongora halála nélkül. Hiába való volt a figyel­meztetés. Vad dühhel ron­tott a spanyol ifjú a zongo­rára. Liszt ekkor egy ele­jétől végig 16-odokban és 32-edekben írt etűdöt helye­zett a zongorára. Ezt nehéz volt forte játszani. A spanyol óriást Liszt most arra bíztatta, hogy erőseb­ben játszók. A nagy termetű tanítvány végül teljesen ki­merült, s nem tudta a szo­kásos erőt kifejteni. A kínló­dó fiatalembert végül meg­szánta a mester, s így bo­csátotta el: — Tanuljon, csak tanuljon, fiatalemberi S jegyezze meg, hogy a zongora nem bika, bn pedig nem zongoramű­vészt ______________ “-J­Sut ! ?! 4 szerencsés A hazatérő férjnek pirog folt virít a homlokán. — Rúzs?! — kiáltja dfihffi szemrehányással a feleség. — Dehogy, vér. Hazafelé karamboloztam és alaposan bevertem a fejem az autó kormányába. — Még szerencséd! 3l»Sgj «Hl* Macska-fájdalom Zbigniew Jujka (Lengyelország) karikatúrája. Engem tetszett érteni? Bruno Walter fiatal kar­mester korában Wroclaw- ban működött, az ottani kis operaháznál. Egy este, az előadás kezdete előtt másfél órával, nagy baj történt. Az előadás legfontosabb szereplője, a híres vendég tenorista. lemondott. Várat­lanul megbetegedett. Volt erre olyan kapkodás a szín­házban, hogy azt elmondani nem lehet. Végül előkerítettek egy fiatal énekest, aki a várat­lan fordulattól, vagy inkább hirtelen szerencséjétől egé­szen elvesztette nyugalmát. Noha igen jó hangja volt — amint ezt a próbateremben Bruno Walter azonnal meg­állapította —, az ifjúnak nem volt önbizalma. Ezért megkérte a karmes­tert, hogy amikor az ő je­lenete következik, fokozot­tabban ügyeljen arra, hogy majd jókor vágjon be. Kü­lönösen lelkére kötötte Bru­no Walternek, hogy szokat­lanul feltűnően intsen neki, olyan jelt adjon, ami min­den kétséget kizáróan csak neki szól, hogy: No most! Elkövetkezett a tenorista első jelenete. Bruno Walter maga is aggódott kissé. Ezért elhatározta, hogy ki­vételesen nem ülve fog ve­zényelni. Szokása ellenére most felállt. Mindkét kezét a magasba emelte. Félre nem érthetően, többször ha­talmasat intett az énekes felé. A szerencsétlen tenorista erre ahelyett, hogy énekelni kezdett volna, előrejött a rivaldáig. Ijedten, halkan súgta a karmesternek: — Engem tetszett érteni? Elgondolhatja az olvasó, ebből milyen botrány lett. Mestersége címere... Párbeszéd — Beteg vagy, Jean? — Nyolc órán át feküdtem eszméletlenül. — Űristen! Mi történt ve­led? — Aludtam. Sietség Aranka néni vendégségbe érkezett a családhoz. Egy szép csokoládés dobozt ho­zott magával, s letette az ebédlőasztalra. Szép idő volt és ezért mindnyájan elmen­tek sétálni... kivéve Ferkót, aki az ebédlőben maradt. Fél óra múlva fülig cso­koládésán találja Ferkót az édesanyja az üres doboz előtt. — 0, te csúnya! — kiált fel a mama. — Még csak nem is gondoltál a hugocs- kádra! — De igen, éppen hogy rá gondoltam, ezért siettem.„ Nem tudhatja — Igaz, hogy a testvéred, ha egyedül van a szobában, önmagával beszélget? — Nem tudom. Még soha­sem voltam ott, amikor egyedül volt! „ , Végrendelkezés Borzasztó McMurray hazaérkezik és közli a feleségével: — Betty, kaptam egy ál­lást! — Milyet? — Éjjeliőr lettem! — Hát ez borzasztó. Ép­pen ma adtam be a tisztí­tóba a pizsamádat... Az amerikai gengszter utolsó óráit élt. összehívja a barátait és végrendelke­zik. A 150 000 dollár értékű briliánsgyűrűt pedig rádha- gyom, kedves Bili. — Hol van... — kérdezi mohón a barátja. — Rockefeller floridai vil­lájában. A hálószobában, • kis páncélszekrényben. Ami­kor bemész a balkonon, mindjárt fordulj balra az ajtó mellett. POOO^^OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXJOOOOOOCXjOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOí“ Olvasom, hogy a múlt esztendő­ben körülbelül huszonháromezer volt a házassági bontóperek száma. Ez, ahogy monda­ni szokás: növek­vő tendenciát mu­tat a korábbi évekhez képest. Egyúttal a válás okai is sokrétűb­bek lettek. Pél­dául. élve az egyenjogúság adta lehetőséggel, már arra is akad pél­da, hogy mérték­telenül italozik az asszony (a statisz­tika szerint ez új jelenség!) s máris felborul a házas­élet. Az okok kö­zé sorolandó to­vábbá a szülőkkel való együttélés, a lakáshiány, a fel­bukkanó harma­dik, aki elcsábítja a feleségétől a férjet vagy fordít­va. S nem kevés végül a válás azért, mert a há­zasságok meggon­dolatlanul köttet­nek, illetőleg bon­tatnak. A körülbelül huszonháromezer pár között isme­rek egy férfit és egy nőt. akik majdnem ugyan­olyan arányban, javították a sta­tisztikát, mint rontották. S hogy miért csak majd­nem — az a vé­gén kiderül. Mintegy tizen­két évvel ezelőtt szakította meg először a frigyet Alajos barátom és neje, Jolánka. — Pedig ez sze­relmi házasság volt — hűledez- tem —, mi tör­tént veletek? — Alajos bánatosan legyintett. — Az anyósom, akivel eevütt éltünk... nődolgoző nem kaphat a főnöké­től csak úgy egy­szerűen piros szegfűcsokrot. Alajos gya. út fo­gott, s törvénye­sen menesztette a hűtlennek vélt ne­jét. Mikor aztán egy bizonyos idő el­teltével kétségbe- vonhatatlanul ki­derült Jolánka ártatlansága, ha­tártalan és forró szerelme Alajos Próbaházasság Kell magyarázat? Aztán, mintegy hathónapi külön­élés után, újból összeházasodtak. És albérletben él­tek. Először együtt, majd külön-kü- lön, mert időköz­ben ismét elvál­tak, mondván, hogy az albérlet a házastársi el­idegenedés főben­járó oka. Harmadszor azért váltak el — s ebből már nyil­vánvaló, hogy ezt megelőzően is új­ból összeházasod­tak —. mert Jo­lánka a névnapjá­ra piros szegfűt kapott a főnöké­től, márpedig egy aránylag fiatal iránt, ismét frigy­re léptek. Szövet­kezeti lakást vet­tek, született egy kislányuk, elője­gyeztették magu­kat egy Trabantra is — Jolánka anyai örökségéből —, de a csúcsra már nem juthat­tak fel, mert Ala­jos egyszerűen megvadult. Dúvad lett belőle. Része­ges disznó. Kocs­matöltelék. Go­romba családapa. „A já ég áldjon meg — ragadtam galléron, amikor negyedszer is el­váltak —. hát mi lett veled, miért csinálod ezt?” Két fél konyak között s már vagy a ha­todik után, így válaszolt: „Tudod, öregem, a boldog­ság miatt. Hogy olyan szépen rend­bejött nálunk minden... De most vége. Min­dennek vége.. ” A minap aztán kiket látok? Ala­jost, Jolánkát, ké­zen fogva vezet­ték a kis Jucikát. arcukra írva a családi harmónia boldogsága, sétál­tak derűs nyuga­lommal. fecskepar. amely röpülni ta- nitgatja kicsinyét. — Nagy szakál- lú csodatevő — csaptam össze a tenyeremet —, hát megint... megint összeházasodta­tok?! Alajos és Jolán­ka szerelemittasan összemosolyogtak, majd szégyenlő­sen fejüket ráz­ták. — Nem, bará­tom — mondta Alajos és filozó­fusi bölcsesség bo­rult az arcára. — Nem házasodtunk össze. Egyelőre. Most próbaházas­ságban élünk. El­végre alaposan meg kell azt fon­tolni. ha két em­ber egy egész élet­re akarja össze­fűzni a sorsát... Csala László iű0000000CKXX)0C)00«»0<X>>X»X>X)0<XX>M00C>X)CKX>XXXXX)00000000000000CO0CKXX>XX>3000000<XX)000000000(>>300000000CO0000000000000kn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents