Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1972. Július 23.

A

SS.

BOKROS LÁSZLÓ RAJZA

—------------------------------------------------------------------BESZE IMRE:

A CIQÁNYLÁNY

Lemérték őt olajfoltos, ,, *,■

\ szakadt nadrágja, blúza, melle

miatt, és ő lenézte őket \ ahogy ott fent darut kezelve tonnákat játszott ujjain.

Haját jósfésült kontyba rakta,

— száján a rúzs még nem pirult — csókot dobáltak fel a srácok, de ő ezen csak kaoarászott, két keze kapcsolón simult.

Ebédidőben társalogni és kávét inni jött le, hozzánk,

\ — közelről sem volt csúnya, „rornnyi”

\ mégis külön pohárba hozták

a kávét s két ujjal inerte fogni. i

Mert hátha rászól a „kimérő”, pedig kezét tisztára mosta.

„Közelről kedves, szinte szép nő, bár darut kezel és bőre ronda, de mosolya, az kincset érő”. x

Szürcsölve itta meg a zaccból számára főzött kotyvalékot, de csak mosolygott — tiszta dacból szótlan maradt, s a magasból lépett át minden hordalékot.

Hiába vártuk, egyszer, délben, nem jött le kávét inni hozzánk, úgy halt meg, mint a rém-mesében: áram-ütötte testét hozták hordágyon, kint a részlegében.

Kíváncsian még néztük — végleg.

Még mindig szép volt. Szája nyitva, lazult-puhám, hisz mosolyának fegyelme többé nem szorítja: nem tartja féken mór az élet.

Mia Jertz;

Ilyen zöld a saláta

Nehogy azt gondolják, a filmnél a sztár a legfontosabb! A legfontosabb a cim! Persze, Hollywoodban ezt már rég kitalálták. Ezért is írtak ki nemzetközi pályázatot. Nyolcvankilencen jelentkeztek. Természetesen csak egy győztes lehetett.

Az igazgató magához hívatta a cimkitalálókat.

— Kedves jelöltek. Mindnyájan tudják, hogy egy filmnek a címe a

legfontosabb. Akármiről is szóljon, s ha a világon semmi sem történik benne, a címe okvetlen legyen megnyerő!

Itt szünetet tartott.

— A jó tartalmú filmeknek könnyű címet adni. De a tartalom nélkülieknek már nehezebb! Ezért határozta el a Glamour Film AG, hogy pályázatot hirdet következő filmjének címére.

— Képzeljenek egy filmet, mely a salátáról szól. Igen a salátáról. Ez egy Vitamin 3 D film. Semmi tartalom. Semmi szereplő, semmi díszlet. Csak a saláta, elölről, oldalról, hátulról. Ez lenne minden, aki ehhez címet talál, megkapja az állást.

A pályázók között nagy volt az izgalom. Mindenki töprengett, gondolkodott. Aztán felírták a címet a

fehér papírra és

beadták.

Egy órával később lelkendezve jött vissza az igazgató. Csak úgy sugárzott az örömtől.

— Találtunk Önök között valakit, akinek ötletei vannak és jövője. Szenzációs a cím, amit a salátafilmről kitalált, egyszerűen szenzációs!

— Es hogy

hangzik? — kiáltották a többiek.

Az igazgató fel- emelkedett. Egy pillanatig halálos csönd a teremben. Aztán felolvasta.

A salátafilm címe:

— „Megjelenik minden tavasz- szal.”Fordította:

Steiner Katalin

FILM

kaleidoszkóp

mmninm»immn»li

Szovjet elsőfilmes rendező

• A Moszfilm stúdióban befejezték az Igor Bondin forgatókönyvéből készült MAMLASZ c. film forgatását az elsőfilmes Anatolij Csemo- durov (az Emberi sors, Háború és béke, Waterloo segédrendezője, több film szereplője) rendezésében. A film egy munkásfiú hétköznapi hősiességét mutatja be három szerelme történetén keresztül.

Az lszkussztva Kiadó filmkönyv újdonságai

A világ filmművészetével kapcsolatos irodalomból ki kell emelnünk a bolgár N. Sztanemirov VITA A HŰRŐL című könyvét, amely a bolgár filmművészet sűrűjébe viszi el az olvasót, és megismerteti vele a legnépszerűbb alkotókat és művészeket. A monográfia-sorozatban látnak napvilágot a következő kötetek: JEAN- PAUL LE CHANOIS FILMRENDEZŐ, NEVENA KO- KANOVA (bolgár filmszínésznő), CHARLES LAUGHTON, ALBERT LAMORISSE.

Üjfajta hordozható filmvetítő

Újfajta 8 mm-es hordozható filmvetítő, a Fuji Photo Film cég terméke FUJICS TM 20 néven került nemrég Japánban üzleti forgalomba. A kisméretű filmvetítő világos helyiségben is használható. mivel vetítővászna nappali fény melletti vetítésnél is alkalmas. A tökéletes kis filmvetítő mérete 130xl80x 150 mm, súlya mindössze

1,5 kg.

A vetítéshez szabad orsóra tekercselt filmek, valamint zárt egységben levő filmek egyaránt használhatók.

Amennyiben egy különleges, .100x75 mm-es ernyőt helyeznek a lencse elé, akkor — a cég szerint — négyszeres nagyítású kép is nyerhető.

A filmművészet új Lenin-díjasai

A filmművészet terén Le- nin-díjjal tüntették ki a FELSZTBADÍTÁS című több részes film alkotóit: Jurij Nyikolajevics Ozjorov rendezőt, Jurij Vasziljevics Bondarev írót és Oszkár Jere- me je vies Kurganov filmdramaturgot, Hármójuk forgatókönyve hatalmas történeti anyagot szervezett egységbe. A film nemcsak a különböző stratégiai tervek és ütközetek, hanem a két ideológia harcának ábrázolása is. A film kitüntettjei között találjuk Igor Mihajlovics Szlabnyevics operatőrt, akinek szép és meggyőző munkája plasztikusan kelti életre a lejátszódott nagyszabású eseményeket.

Hilda Perera:

KISGÁRÁS

yolcéves fickó: ez azt jelenti, hogy az ember lógó cipőfűzővel szaladgál, nem akar mosakodni, lök- hcvjtásos-pilóta, futballsztár, cowboy vagy Robinson szeretne lenni; azt jelenti, hogy az ember elhasznált vonatjegyeket, üvegeket, csavarokat és drótdarabokat gyűjt, vagy esetleg golyót, töltényhüvelyt, ceruzacsutkát. De amit legeslegjobban kíván, az a ló. Még akkor is, ha az ember őr egy autóparkírozó helyen, vagy újságárus, és nem tudja megvenni azokat a filléres füzeteket, amelyeknek az újságbódén mindig csak az első' oldalát olvashatja el. Futball-labdája csak egy cigarettásdoboz, vagy egy papírgombóc, iján, amellyel lődöz, húr helyett madzag van, és szuperman- ruháról, tőrről vagy igazi bőrlabdáról álmodozik.

De az a ló, amiről Kisga- ras álmodik, valóban létezik. Keresetéből mindennap félretesz egypár centavót, mielőtt hazaadná a pénzt, és egy este így szól az anyjához:

— Anyu, veszek magamnak egy lovat.

Anyu fáradt és agyondolgozott. Leteszi a vasalót és felnéz.

— Lovat? Megbolondultál fiam?

— Barnát és a szőrén fogom megülni.

— Na de kisfiam, miket beszélsz itt össze-vissza?

Tudod egyáltalán, hogy mennyibe kerül egy ilyen ló? Csakhogy megvedd, ötven pesóra van szükséged. Gondold meg, ötven pesóra! Az majdnem annyi, amennyit apád egy hónap alatt keres. Akkor aztán a lovat esszük? És hova teszed? Csak nem mihozzánk a szobába? És mit adsz neki enni? Talán lisztet? Nem, nem fiacskám, ne is ábrándozz róla.

— Igazad van anyu. A ló nem fér a szobába, és a lisztet sem eszi meg. Inkább mégse veszek lovat.

És Kisgaras elhatározta, hogy kutyát vesz magának. De jó nagyot, nyírott fülüt, hosszú lábút. Ilyen kutyát lát néha a gazdagok kertjében. Egy ilyen kutya majdnem ugyanaz, mintha ló lenne.

— Anyu! — mondja —, nem veszek lovat, kutyát veszek, de egy nagy barna bundást.

— Menj csak el a mészároshoz, és kérdezd meg, hogy mit eszik a kutya.

Kisgaras elmegy a mészároshoz.

— Te, Venancio. tulajdonképpen mit eszik egy nagy kutya?

— Hát — válaszolja a mészáros a fejét vakarva —, vannak kuncsaftjaim a Country Clubból, azok három font húst vesznek mindennap, de a legjavát ám, és két liter tejet.

Kisgaras elcsodálkozik. Három font húst mindennap! Ok otthon egész héten nem esznek annyit. így hát faj- kutya nem jöhet számításba. Sokkal jobb lesz, ha egy egészen közönséges kóbor kutyát szerez, egy kis borzasát. Az sokkal ragaszkodóbb, mindenhová követi az embert, és ha Kisgaras a parkírozóhelyen őrzi az autókat, egy kicsit játszhat is vele. Világos: egy ilyen kutya az igazi.

— Te anyu — mondja az édesanyjának —, nem kell nekem semmiféle faikutya, csak egy egészen apró.

— Ugyan eredj már azzal a korccsal — feleli az édes- anya —, az mindenfelé elkószál, aztán megharap valakit, és kész az összezördülés a rendőrséggel, mert lehet, hogy veszett volt. Van elég bajom így is, semmi szükségem még egy korcsra is.

Kisgarag figyelmesen végignézi az édesanyját. Igen, egész nap el van foglalva a mosással, vasalással, stoppolással, főzéssel. És Kisgaras

megszólal:

— Igazad van anyuci, nem kell kutya.

éhány napig töprengve jön-megy. A mindenségit, csak kell olyan állatnak lennie, amelyik se húst nem eszik, se dolgot nem ad. De persze fel kell vennie a karjára hogy játszani tudjon vele, és vele kell hogy menjen mindenhová. Egy macska fut át előtte az úton. Sovány és borzas, és a farka égnek áll, mint egy antenna. Kisgaras boldogan viszi magával a nyávogó macskát, és azonnal érdeklődni kezd, hogy mit eszik. Tiszta szerencse: elég neki egy tányérka tej, mert még meglehetősen kicsi. A saját tej- részéből fog neki adni. És még a parkírozóhelyre is magával viheti. A macska dorombolva dörgölőzik a lábához, és ráadásul kék szeme van. A macska az igazi! Nevetséges, hogy mindjárt nem erre gondolt.

— Nézd csak anyu, mim van?

— Remélhetőleg kandúr. Mit csinálok a kölykökkel, ha nőstény?

Anyu nem tudja megállapítani, hogy kandúr-e. Hazajön édesapa. Felemeli a macskát és megnézi. Kisgaras feszülten figyeli.

— Hagyd futni Kisgaras, nőstény. Minden szire-szóra lekölykezik, aztán bukdácsolhatunk a kismacskákon.

Kisgaras fontolóra veszi a dolgot. Nem, ő nem fog a kismacskákon bukdácsolni, a szoba anélkül is kicsi. Nem kell a macska.

Ezt is feladta. Már három napja áll a parkírozóhelyen, és megpróbál csak az autókra gondolni, amelyeket őriznie kell. A lóval nem ment a dolog, a kutyával és a macskával szintén nem. Mégiscsak egyedül kell maradnia. És ha szerezne egy gyíkot? De abban meg mi a jó? Egy darabig elszórakozik vele, megbámulhatja, amint ide- oda cikázik, vagy hirtelen levegő után kapkod. Csakhogy a gyíkok mérgesek és harapnak. Hát a béka? Á, nem, az jóformán semmi. Csak megijedek tőle, és kész a veszekedés. Egyáltalán semmi értelme sincs, hogy örüljön valaminek, mert úgysem lesz semmi az egészből, és csak bosszankodik miatta.

Végigmegy a Galiano utcán egész a San Rafael utcáig. A sarkon egy férfi áll, és egy icipici teknősbékat akar eladni, ami egy üvegben mászik körbe-körbe. Tíz centavóba kerül.

.— Mit eszik a teknősbéka? — érdeklődik Kisgaras.

— Egy morzsányi húst vagy kenyeret, miegymást.

Kisgaras odébbmegy, és gondolkozik. A teknósbéka nem dorombol és nem nyávog. De dülledt szeme van, és pikkelyes nyaka, és ha behúzza a fejét és elbújik a páncéljába, olyan mint a kő. A kicsinyein nem bukdácsol az ember, annyi húst sem eszik, mint a kutya, nem olyan drága, mint a ló és sokkal szebb, mint a gyík vagy a béka, az egyszer biztos. Hát, ide azzal a teknősbékával!

Alig keresi meg a parkírozóhelyen a tíz centavót, elmegy az árushoz a Galiano utca és a San Rafael utca sarkára, megveszi a teknősbékát, és beledugja egy zacskóba, amire két szellőzőnyílást fúrt. Egész nap áll a tűző napon, őrzi az autókat, és néha meghallgatja, hogyan motoszkál a zacskó. Végié van valamije, ami csak az övé. Egy apró, sötétzöld teknősbéka, kidülledt szemmel, karmos lábacskával. Este megmutatja az édesanyjának. Es ha az édesanyja a teknősbékát is ellenzi? Kisgaras végigsimítja az állatka kis fehér hasát. A tekncsbéka mindent megeszik, egy morzsányi húst vagy kenyerei, a kicsinyein nem bukdácsol az ember, nem ugat, nem kap veszettséget és a rendőrséggel sem okoz összezördülést.

K isgaras odaáll az édesanyja elé, előhúzza háta mögül az összegyűrt zacskót, felemeli a fejét, és egy kis aggodalommal a hangjában, kérdezi:

— Anyu, és egy teknősbékát?

— Úristen kisfiam, mit beszélsz?

— Hogy tarthatok-e teknősbékát?

Az édesanya ránéz. Hirtelen elneveti magát, arcáról gyengédség sugárzik.

— Hát persze, kisfiam.' Tegnap találtam véletlenül egy üres üveget, és arra gondoltam, hogy abban éppen egy teknősbékát tarthatnánk; Hozd csak ide, kisfiam.

Teliér Gyula fordítása

Vietnami vázlat