Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-22 / 171. szám
1972. július 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Versenyző brigádok A főszerep a kollektíváé Manapság sok megyei üzemben így panaszkodnak a vezetőK: „Egyre fokozottabb, egyre kevesebb a fegyelmezés lehetősége.” Lassan már ott tartunk, hogy akire ferde szemmel néz a művezetője, máris faképnél hagyja a gyárat. Furcsa mód, de sok gyár vezetője vallja, hogy egy rossz munkás mindig jobb, hunt tíz jó, de hányzó ember... S egy másik történet, ezúttal egy gépgyárból, amelynek egyik brigádja évek óta a legjobban kereső csoportok Közé tartozott. Ezért is meg egyebekért is ebben a brigádban dolgozni különös rangot, elismerést jelentett, s persze az átlagosnál magasabb jőve. delmet, több külön jutalmat Az egymást követő elismerések, kitüntetések is pénzzel jártak, s bár különösebben senki sem népszerűsítette őket az üzemben, a gyáriak azért úgy néztek rájuK, mint akik sok szempontból irigylésre méltóak. üzemi szervezettség legfontosabb bázisa. egyik Fegyelmeiéit, hatékony1 munkával Akiknek nem tetszik a tempó Kitűnően összekovácsoló- dotf gárda volt, akik többek között azt is megtehették, hogy alaposan megválogatták azokat az embereket, akik közöttüK dolgoztak. (Így van ez például a mi megyénkben is ahol az állami építőiparban híre, rangja van a Ta- masi-brigádnak.) Az ilyen brigádok az átlagosnál lelKiis. méretesebben, fegyelmezettebben dolgoznak. Akiknek nem tetszik ez a tempó, átkérik magukat más munkaterületre. Egy idő után azonban kiderül, hogy mégiscsak „jobb üzlet” az előző helyen, a többet „hajtó” brigádban dolgozni. Nemcsak azért, mert több a pénz, hanem azért is, mert az így összeszokott brigádok élvezik azt, hogy együtt dolgoznak, jobban, könnyebben telik a műszak. Megkockáztatom a feltételezést. Ha a bevezetőben idézett, panaszkodó vezetőknek csak egyetlen brigádjuk lenne, alighanem jóval kevesebb fegyelmezéssel bajlódnának. Mert azok az embereK, önmaguk valósították meg a szocialista munkafegyelmet, s nem engedtek az általuk felállított mércéből. Az őket kétkedéssel, — irigykedéssel szemlélők pedig idővel maguk is rádöbbentek, vagy rádöbbennek: az ilyen brigád kitartó, fegyelmezett és becsületes munkájával minden, látványos adminisztráció nélkül is a gyári fegyelem, az Nem kell különösebben bizonygatni. A példa ma még nem általánosítható, de sokat sejtet a szocialista brigádmozgalom jövőjéből. Ezek a kiváló brigádok voltaképpen roppant egyszerűen oldhatják meg mindazt, amiről any- nyi vezércikk íródik s ami annyi tanácskozás, konferencia agyoncsépelt témája. Amikor a szocialista brigádmozgalom megújításának szükségességéről beszélünk, akkor ebben az is benne van, hogy az újítás nem csak s talán nem is elsősorban a mozgalom irányítóinak feladata. A főszerep a brigádoké, amelyeKnek egyetlen módon lehet és érdemes bebizonyítani létjogosultságukat, — életképességüket. Fegyelmezett, szervezett, hatékony munkával. Ez a magatartás ki kell, hogy kényszerítse azt a se- gítéget, figyelmet is, amelyet ma még olyan sok brigád joggal hiányol. — s (Vége) Emberségből — Sajnos nincs itthon, — közli édesanyja, mikor Szüle László iránt érdeklődöm, de már tessékel is be a szobába. — Ebédre haza fog jönni, A MEZŐGÉP kisújszállási kirendeltségének- Kun Béla szocialista brigádja vállalkozott arra, hogv társadalmi munkában elkészíti a motoros „rokkant kocsit”. — Ügy kellett terveznünk, hogy Lacinak a legmegfelelőbb legyen — mondja Lovász Károly, a kocsi egy5k építője. — Vállalatunk igazgatójának köszönhető, hogy kaptunk megfelelő acélcsöveket a váz elkészítéséhez, a többi ment magától. Mindenki segített, most már csak a festés van hátra. Munkaidő után csinálgat- tuk. Mindnyájan segíteni akarunk rajta, emberségből. „A motoros kocsival köny- nyebb lesz” — Szüle László várja meg. — Egyszerű szoba, a falon családi képek. ' Munkából jött meg. — A kisújszállási Városi Tanácsnál dolgozom. Nemcsak a havi 1200 forintért, így érzem, hogy nem hiába élek. Harminchét éves. születésétől fogva mozgáskorlátozott. — Eddig kézihajtású há- romkerekűvel jártam, de hát nehéz... Mutatja a kezét, az is nyonyomorék. — A motoros kocsival könnyebb les^ Jövőre már kirándulhatok a szomszédos városba is, megnézhetem, hogyan dolgoznak a kombájnok a karcagi határban. — Mosolyog. Már csak a festés van bátra Óránként 4 ezer uve i sor Az ország legkorszerűbb, éngol gyártmányú palackfejtő gépsorát — a próbajáratások után — üzemszerűen munkába állították a Kőbányai Sörgyár 2-es telepén. 1975-ben a magyar söripar vállalatai egymilliárd palack sört fejtenek és hoznak forgalomba. A Kőbányai Sörgyár kecskeméti kirendeltségén idén egv kisebb teljesítményű. NDK-gyárt- mányú palackfejtő berendelést adnak át, ez óránként 4000 üveget tölt meg., ^ Piros húsú görögdinnye A köztermesztésben lévő, óriás gyümölcsű görögdiny- nyék leváltására új fajtákat nemesítenek a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetben. Az évek óta tartó munka eredménye a már nagyüzemi termesztésbe került kecskeméti piroshúsú, s más kis gyümölcsű görögdinnye. Az intézet te- nyészkertjében újabb kiváló tulajdonságokkal rendelkező hibridek érlelik termésüket. Évek óta termesztik az intézetben a magnóikul! görögdinnyét, nagyüzemi elszaporítására azonban nincs igény. Ugyanis minden évben elő kell állítani a magot, s ez rendkívül megdrágítja a nagyüzemi termesztést. Egy kilogramm mag előállítási költsége 8000 forint, s egy hold bevetéséhez fél kiló mag szükséges. A nagyüzemi termesztés ilyen költségek mellett csak akkor lenne gazdaságos, ha abban a kereskedelem is érdekelt lenne. Jelenleg viszont a különleges dinnyéért sem fizet többet, mint a többiért. A rohamosan fejlődő híra:l.stechnika, a szaparodó televíziós adótornyok és közvetítő állomások részére készítenek parabola antennákat a Pestvidéki Gépgyár esztergomi gyáregységében. Az itt gyártott antennákat a televíziós közvetítő láncba építik be, de segítségükkel megoldható, hogy egy-egy csatornán többezer nagytávolságú telefonbeszélgetést is lebonyolíthassanak Díszelőadás az Észt Szocialista Köztársaság megalakulásának évfordulójára Bemutatták A lovag végakaratát Harminckét éve annak, hogy az észt dolgozó tömegek megdöntötték a burzsoá polgári kormányt, és 1940. július 21-én megalakult az Észt Szocialista Köztársaság. Ebből az alkalomból a Hazafias Népfront városi bizottsága és a Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat tegnap délutáni díszelőadást rendezett Szolnokon a Vörös Csillag Filmszínházban. Az ünnepi köszöntőt Sándor László, a városi pártbizottság titkára tartotta. Az évforduló alkalmából megemlékezett Szovjet-Észtország nagy nemzeti ünnepéről, majd a győztes forradalom utáni építőmunkáról szólt. Végezetül a Tallinn és Szolnok megye között kialakult és évek óta tartó jó baráti kapcsolatokról beszélt. Az ünnepi beszéd után bemutatták a Grigorij Kromanov rendezésével készült A lovag végakarata című színes szovjet —észt filmet, amelyet a nézők nagy tetszéssel fogadtak. Az észt történelem sorsdöntő napjairól Az észt kommunisták, a Vörös Hadsereg segítségével megdöntötték a burzsoá köztársaságot, és megalakították az új demokratikus kormányt. A hősi napokról szól a kommunisták írásaiból és az első demokratikus kormány elnökének, Johannes Vares-Barbarus-nek visszaemlékezéseiből készített összeállításunk. A forradalmat megelőző hetekben az észt kommunisták az ország legnagyobb gyáraiban, üzemeiben több napon át forró hangulatú gyűléseket tartottak. Különösen Narvában volt nagy az elégedetlenség. A több- gyermekes munkáscsaládokban általában csak egy. legritkább esetben két kereső volt, akinek csekélyke bére épphogy krumplira, korpakenyérre volt elegendő. A gyárak kapui előtt állandó munkanélküli tömeg ácsorgóit. Könnyű volt tehát a munkások hangulatát a forradalom, a Páts-kormány elűzése felé irányítani. Az éjszakában nyúló gyűléseken, vitákon követelték a politikai foglyok szabadon bocsátását, a rendőrségi besúgók eltávolítását, a kommunistaüldözés beszüntetését. A közhangulat nyomására a kormány formálisan leköszönt ugyan, de az elnök húzta-halasztotta az új kabinet megalakítását. Ebbe a forrongó, forradalmi hangulatba érkeztek meg június 17-én a szovjet csapatok. „...Az ég felhőtlen volt és végtelenül kék — írja A. Treiberg, narvai kommunista. — A széles folyó, amely keresztülszelte a várost, nyugodtan folyt a medrében. Idehallatszott a vízesés jólismert moraja. A házak felett füstölgő gyárkémények emelkedtek. Megszokott mindennapok egyike volt, amely mégis egészen másképp végződött, mint a többi.” Az izgatott tömeg a Péter téren és Tallinni úton ben vörös kendővel kötötték be a fejüket, s a férfiak szivarzsebét is a vörös zászló szimbóluma díszítette. Az egész város kint volt az utcán. A gyártetők, az erkélyek, a házak ablakai tele voltak emberekkel. Ahogy közeledtek a vörös katonák, úgy sodorta el a tömeg a teret körülvevő rendőrkordont. Csokrokkal, levett sapkákkal köszöntötték az érkezőket. „...Semmi zavargás nem volt, ha csak nem nevezzük annak a nép érzéseinek megnyilvánulását. Az embereket nem kellett fegyelmezni, tudták, érezték, hogyan kell a barátokat illően fogadni...” — írja a visszaemlékező. így vonult át a Vörös Hadsereg Nar- ván és közeledett Tallinn felé. A következő nap, 18-án a burzsoá kormány katonai főparancsnoka betiltotta a gyűléseket, a felvonulásokat, amelyet hatalmas plakátok hirdettek a városokban. Ennek a rendelkezésnek azonban már nem tudtak érvényt szerezni. 20-án az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága a tallinni munkás sportklub helyiségében gyűlésre hívta össze a munkásság vézetőit. A több mint ezer fős gyűlé a dolgozókat aktív cselek vésre mozgósította. 21-én reggel Tallinn üze meiben és gyáraiban be szüntették a munkát. A emberek a város mindéi pontjáról a Szabadság térn özönlöttek. A vörös zászlói és transzparensek alatt vo nuló tömeg egyhangúan kö vetelte a kormány lemon dását, az új kormány meg alakítását. A tüntetők in nen a Felső városba és i Kadriorgba, az elnöki palo tához vonultak. „...mint ismeretes, Pät, megtagadta a munkások kö vetéléseinek aláírását, di már nem volt szükség a be leegyezésére, a dolgozó néi maga döntött sorsáról.” — írja H. Aallik, aki részt vet a politikai foglyok kiszaba dításában, majd a politika rendőrség Pagari utcai fel számolásában is. „...a helyi ség majdnem teljesen üre: volt, csak két-három őrt ta láltunk. Ezeket lefegyvereztük és letartóztattuk. Aztár a .biztonságiak’ szállására mentünk. Néhány régi .ismerős’ között találtuk a tallinni politikai rendőrség komisszárját. Edesalut is. Mikor kezére tettük a bilincset, emlékeztettem, hogy 1924. január X-én ő is ugyanezt tette velem, majd hozzáfűztem, hogy most csak egy régi adósságot törlesztet Edesalu felsóhajtott, és azt felelte: emlékszem Aliik úr, de mit tegyünk. Változnak az idők." Valóban új korszak következett. Észtország 22 évi harc után folytathatta azt a munkát, amelyet 1917—18- ban megkezdett. S ahogy Johannes Vares-Barbarus mondja ...A sorsdöntő 1940e s év az észt nép történetében örökké emlékezetes Időszak marad.” Szabó István tolongott. Rendőrök, katonák próbálták fenntartani a rendet. Az asszonyok közül töb; . --.-JK*S , Májlibák exportra A jászladányi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet kora tavasszal 30—35 tagú szakcsoprotot alakított, libahizlalásra. A szakcsoport-tagok otthonukban 60—100 libát hizlalnak. Az asszonyok egy része kézi, másik része gépi tömővel dolgozik. A három hét hizlalást idő alatt a libák általában hat kilogrammra nőnek — májuk súlya pedig eléri a 80 dekagrammot is. Takarmányról, alomról, tömőfelszerelésről és a libák elszállításáról a szövetkezet gondoskodik. A hízottlibákat a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalathoz viszik, ahonnét exportálják. A vállalat a libákat kilogrammonként 32 forintos áron veszi meg: jó kereset ez a szakcsoport tagjainak. A jászladányi „libatársu- . lat” eddig tízezer libát szállított el. Az idei tervük 16 —18 ezer májliba exportálása.
