Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-19 / 168. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. július 19. Hogyan készülnek a híres japán fametszetekt A Híraki gyűjtemény értéke 2,6 millió dollár 1972 szeptemberében nyílik meg az első, speciálisan ukijoe műveket bemutató múzeum a Ginzán, Tokió legfelkapottabb vásárlónegyedének híres főutcáján. Az ukijoe tulajdonképpen egyfajta zsánerfestészet és fametszés, mely az Edo-kor- szak idején virágzott: 1615- től 1868-ig. Ez a múzeum lesz az a központ, ahol az ország ukijoe művészetének értékelése és tanulmányozása méltó helyet kap. A múzeum felállításának alapját az ún. Hiraki-gyűjtemény átvétele adta meg. Ez Japán legkiválóbb ukijoe gyűjteménye mind mennyiségi, mind művészeti szempontból. A gyűjtemény kb. 6000 db- ot számlál, értéke eléri a 800 millió jent (2,6 millió dollár). Anyaga különösen a háború végén növekedett meg tekintélyesen, amikoris alapítója, Hiraki Sindzsi megvásárolta a két legnagyobb magángyűjtemény legjavát, hogy megakadályozza azok eladását külföldi gyűjtemények számára. A múzeum egy kis különtermében nap mint nap fametszők és lenyomatkészítők mutatják majd be ügyességüket az érdeklődőknek. A kutatóteremben az ukijoe művészettel foglalkozó mintegy 4000 kötetnyi könyv áll majd mindazok rendelkezésére, akiket e művészet érdekel, és akik e téren kutatásokat kívánnak végezni. * Az ukijoe művészet jellegzetesen japán. Bár a fametszés maga kínai eredetű, a XI. századból fennmaradt darabok is igazolják, hogy fametszetek már akkor igen kifinomult technikával készültek Japánban. A korai japán fametszetek vallási jellegűek voltak, témájukat a buddhista hitvilágMitől krákognak ból vették. Kezdetben csak a fekete kontúrvonalakat nyomtatták ki és az így nyert képet színezték. Ezek a korai képek többnyire legyező- alakúak voltak, ill. könyvillusztrációk szerepét töltötték be. Csak később tértek át többszínnyomásos képek készítésére. A japán fametszet az Edo-korszakban (1615—1868) vált híressé. Maga az ukijoe szó nem régi keletű: elsőnek Ihara Szaikaku 1682-ben kiadott művében szerepel ez a kifejezés, mely tulajdonképpen zsánerképet jelent. Azóta neve elválaszthatatlan az Edo-korszak művészetétől. Az ukijoe művészek képeik témáját főleg az örömnegyedek és a színházi élet köréből merítették, a környéküket benépesítő teaházakat és az ott működő gésákat festették meg. Abban az időben tilos volt a főurak és a katonai osztály (szamurájok) ábrázolása; aki képüket megörökítette, börtönbüntetéssel lakolt. Ezért maradtak meg az akkori művészek az örömnegyedek és a színház nyújtotta témáknál. E helyen kell megemlítenünk, hogy egy metszet elkészítéséhez tulajdonképpen három ember keze munkája szükséges. Az első a művész, akinek nevét az utókor is őrzi és aki az alapmotívumot — rendszerint, vékony rizspapírra — felfesti és megfelelő színekkel ellátja. De csupán e művész lécezésével mindössze egy szép vízfestménnyel gyarapodna a művészet: két másik mesterember munkája szükséges a mű végleges elkészítéséhez, akiknek kilétéről az utókor rendszerint megfeledkezik. Egyikük a fametsző mester, aki az eredti rajz nyomán általában cseresznyefából, vagy egyéb jól megmunkálható fából ügyes kézzel és különleges eszközökkel kivési a a dohányosok körvonalakat. Ez a mester annyi fadúcot készít, ahány színt a művész, képe kialakításában alkalmazott. Ezután > következik az a — szintén a névtelenség homályába vesző — mester, aki a kivésett dúcokról vékony rizspapírra, igen nagy gondossággal, lenyomatot készít. Ez is különleges eljárással készül; minden színhez külön dúcot használnak. A dúcokat egy-egy, a mester megadta színnel vonják be, majd a papír gondos oda- simításával átviszik a színt a rajzra. A művelet a körvonalak fekete rajzolatával kezdődik, ezt követi a különböző színek és színárnyalatok egyenkinti felhordása. A japán fametszeteken tulajdonképpen mindhárom közreműködő nevét feltüntetik. Elsősorban magáét a művészét, de ott szerepel a fametszés elvégzőjének kézjegye, ill. pecsétje és a másolatkészítő műhely bélyegzője is. Mégis, mikor ezekről az alkotásokról beszélünk, csak az alapmotívumot megalkotó művész nevét említjük meg. Mindez emlékeztet kissé a mai könyvkiadásra, ahol a mű szerzőjét mindenki ismeri, de senki sem beszél kiadójáról és esetleges fordítójáról. Amikor 1868-ban Japán kapuja megnyílt a külvilág előtt, a beözönlő külföldiek hamar felfigyeltek e különös, egyedi és szép japán művészetre és megkezdődött a japán fametszetek külföldi felvásárlása. Sok metszet került külföldre, többek között Franciaországba., A japánok kezdetben értetlenül álltak a tény előtt, hogy e számukra kis értéket képviselő metszetek a külföldiek érdeklődését ennyire elnyerik. Jó- néhány esztendő telt el, amíg a japánok felismerték, hogy az ukijoe szinte az egyetlen valóban japán művészet.-Ekkor megindult az országban maradt műalkotások összegyűjtése, védetté és nemzeti kinccsé nyilvánítása. Virágzik a mézelőfa Szombathely peremkerületében, a Kámoni arborétumban, a ritka növények élő múzeumában virágzik a Kínából származó Hovénia Dulcis nevű, hársfa nagyságúra növő mézelőfa. Az arborétumban egy több mint hatvan és egy húsz éves szép példány díszlik. A méhészek különösen nagy becsben tartják a mézelőfát, mert az akáchoz hasonló értékű mézet szolgáltat, a szaporítást is megkezdték. A Szombathelyi Erdő- és Fagazdaság, valamint a kertészeti vállalat csemetekertjeiben nevelik a szaporítóanyagot s már több tízezer csemetét ültettek el Keled, Gérce. Borgáta községek határában és több helyen a parkokban. A fecskefészek „hófehérkéje” Ritka ornitológiái szenzáció foglalkoztatja Tatabánya- Kertváros lakóit. Bíró József portáján ugyanis hófehér tol. lazatú fecskefióka látott nap. világot másik négy, hagyományosan fekete-fehér frak- kos testvére mellett. Az albínó fecskefióka fejlődését kikelése óta figyelemmel kísérik Bíróék, mert az első napokban még aggódtak, hogy a rendhagyó színű utódot hajlandók-e táplálni az öregek, nem ebrudalják-e ki a fészekből. Ám amint később kiderült, a családi eseményeknek örvendő fecskepár mindvégig egyforma ügy. buzgalommal táplálta a falánk apróságokat. Legutóbb pedig már arról érkezett hír. hogy a szépen fejlődő fészekalj nyi fióka elhagyta a családi fészket, s az öregek kíséretében megkezdte a repülési tudományok elsajátítását. — Négy fekete testvérével együtt az albínó fióka is számyrakelt, s valamennyien északon és délen t Újdonság a semleges füstű cigaretta Ä dohányzás mindennapi téma az újságokban, a rá- dibóan és az orvosi rendelőkben. Elsősorban a nikotin ártalmait taglalják, mint ismeretes ez a méreg megtámadja az érrendszert, s keringési zavarokat idéz elő. A vegyészek megvizsgálták a cigaretták füstjét, megállapították, hogv az hol savas, hol pedig lúgos kémhatású. Attól függően, hogy mennyi napsütés éri a dohányültetvényeket, északon főleg lúgos, délen pedig zömmel savas a cigaretták füstje. Ezek az agresszív gáznemű vegyületek rendszeresen irritálják a nyálkahártyát, s éppen a kémhatásukban kereshető a dohányosok rendszeres kráko- gásának, köhécselésének magyarázata. Most a dohányipar szerte a világon a vegyészek említett megállapítása alapján a füst semlegesítésén fáradozik. Ügy keverik ösz- sze észak és dél dohány- termését, hogy az eredmény sem lúgos, sem pedis? savas kémhatást ne mutasson. Mit várnak ettől a kísérlettől ? Kevésbé agresz- szív füstöt, amely ha más ártalmaktól nem is. de a krákogástól, köhécseléstől megóvja a dohányosokat. A nyugati államokban már a semleges cigaretták számos variánsa megtalálható, hazánkban első a 100 éves, és most külföldi technológiával megkezdik a Golden Smart gyártását. amelyben már észak és dél dohányféleségei optimális arányban keverednek. Madarak és űrrakéták A hatvanas évek végén történt, hogy az amerikai űrkutatás fő bázisán, Cape Kennedyn azért kellett elhalasztani egy rakétakilövést, mert a startra kész rakéta telefon, drótját egy arra repülő pelikán elszakította. . A NASA illetékeseinek a legtöbb gondot azonban a tenger elegánsvonalú madarai, a sirályok okozzák. Ezek odafészkelnek a rakétakilövő állvány kiszögelléseire, a vezetékek elágazásaihoz, a reflektorokra, stb. Nem hibáztathatok kitűnő ösztönükért; Íbiszen a kilövőtorony kilen- eedik emeletén rakott fészek a sirály-mama számára éppoly kígyóbiztos, mint — mondjuk — a Gigraltár szik. Iáin. A sirályok a rakétákat ürülékükkel is szennyezik; ez rendkívül maró hatású, kikezdi a rakéták festékrétegeit, sőt előfordult az is, hogy a korrodálás miatt rész. ben ki kellett cserélni a fémlemezt. A NASA illetékeseinek nem kis gondot okoz a támaszpont környékén ez a probléma. A sirályok riasztá. sával csaknem két évtizede kísérleteznek itt, — egyelőre vajmi kevés eredménnyel. ÍM A budapesti Kelet-ázsiai Múzeum is igen szép anyaggal rendelkezik, amelyet az elmúlt évben — Japán művészete az Edo-korszakban — című kiállításán bemutatott a nagyközönségnek. lendületesen róják a gyakör- lóköröket a fészek körii. A madárvilágban jártas szakemberek véleménye szerint az albínó fecske születése rendkívül ritka jelenség. J. Zolotarjev: Vallomás Először, mikor végre elhatározta í magát, a fiú egye- | nesen az utcán kö- I zölte a lánnyal. A lány azonban ! mosolyogva kér- \ dezte, mivel ékte- j len zajjal rohan- ! gáltak körülöttük \ az autók: — Mit mond- ! tói? Nem hallotI tam. A fiú nagyon í megzavarodott, de ; a vallomást nem ! volt ereje megis- í mételni. Később rádöb- \ bent. hogy efféle dolgokról az ember nem az utcán lefetyel. Legyen ! hát fedél a fejünk 1 felett. És üljünk I csak egymás melI lett. S a fiú ucryan- j azokat a szavakat ! plsuttogta a mo- > ziban is. A film azonban ! borzalmasan zajos ] volt: vallomása j belefulladt egy vulkánkitörésbe. A lány megmegvonta a vállát, s kedves mosollyal visszakérdezett; — Mit mondtál? Nem jól hallottam. S a fiú ekkor megértette, hol kell megtennie vallomását. Hát persze, el kell menni egy presz- szóba. Vagy egy étterembe. S ott, egyenesen a szemébe nézve, végre ki+árhatja neki a lelkét. Elmentek hát POll étterembe. A rtineor félreeső sarokba vitette Meet érti, kpisremál'OS kis as-tnl mollé; s a. fiú. lélekben össr.es-ed ne martát. már rnavtnem elkezdte, mikor... Mellettük a I'rtnr.aá er h'kntet_ If-rt "gs pl }-\n+v) hol**} Jef>‘?r1'>++ a yo- nekar. A fiú men ' csak megdermedt, szája tátva ma- ] radt, szeme cso- dálkozó-rémült tekintetet sugárzott— Nem hallom, — mondta türelmetlenül a lány. — Tudod, azt akartam... — Hangosabban! — kiáltotta a lány. hogy az egész terem meghallotta. — Hangosab- ban nem bírom!! I — ordította a fiú. És elhallgattak. Reggel a fiú felhívta telefonon a lányt, s mint aki szakadékba zuhant. elkeseredetten kibökte: — Szeretlek. Hallod? Mindezt suttogva mondta, mert esto az étteremben teljesen berekedt. A telefon azonban nem működött Molnár Sándor; fordítása képernyője ELŐTT Hogy a televízió gyengélkedik, többek között az árulja el, hogy műsorában elszaporodnak a filmek, és elburjánzanak a sorozatok. Ha az elmúlt hét programjára visszagondolunk, látva egyes napok ötlet nélküli műsorszerkezetét és számba- véve egy-egy programját, nem nehéz megállapítani: a televízió feltűnően gyenge hetet fogott ki — sportnyelven szólva. Vegyük például a vasárnapot; alig akadt program, amelyik ne illeszkedett volna kötelező folytatásként valamilyen sorozatba. Közülük nem egy tartalmatlan, semmitmondó voltával hívta fel magára a figyelmet. (Például a Világ- járók-sorozat). Ez a jelenség kétségtelenül a nyári fáradtság jele, az időszaki kimerültség bizonyítéka. Kit, mikor ér utol. Bennünket, nézőket tavasszal, a televíziót — úgy látszik — nyáron fogja el. Akadt azért említésre méltó esemény is, amelyről a számbavétel ürügyén elismerően szólni ildomos. Mindenekelőtt a belga televízió kedd esti megnyerő bemutatkozását említem. Két programjukat láthattuk. A Tartuffe XVIII. századi környezetbe illesztett előadását, filmszalagra rögzítve és Maurice Béjart egyik nagyszerű művét. A „brüsszeli” Tartuffe nem csupán természetes díszleteivel. — főúri kastély belső pompája és festői környezete — vált érdekessé, hanem sokkal inkább rendhagyó szerepfelfogásával, mely szerint az álszent, szemforgató Tartuffe-szerepét ezúttal egy rokonszenves külsejű színészre bízták. A filmre rögzített előadás ízelítőt adott a brüsszeli színházi élet színvonalából. Az igazi szenzációt azonban a világhírű táncművész és koreográfus Bhakti című művének bemutatása jelentette. A modern balett rendkívül kifejező eszközeivel vallott Béjart — kitűnő táncosok — a szerelem mindenható erejéről. A hét másik nevezetessége egy dokumentumfilm, a Vasfejű ungoriak. Urbán Ernő már harmadik vagy negyedik filmjét adja közre, amelyben a falusi élet valóságát. pontosabban a változó falu életét kívánja bemutatni. Az életnek szinte ugyanazon tájait járja be, de mindig valami újra akad, a valóság mindig újabb és újabb oldalát képes feltérképezni. Most egy kicsike, már csak volt település „vasfejű” magyarjaival ismertetett meg bennünket. Az ungoraiakkal, akik új helyükön szomszédjaiktól azért kapták a keménységre utaló jelzőt, mert állítólag életük során mindent kibírtak és mindent kibírnak. Vadak a munkában, mondta róluk a József Attila Tsz megszólaltatott elnöke. S az egyik riportalanyban valóban olyan traktorost ismerhettünk meg, aki addig hajtotta magát a munkában, míg azután egy alkalommal leszédült a kombájnról. Valami ősi munkamegszállottság hajtja az ungoriakat — derült ki az 50 perces dokumentumfilmből. De megéri-e vajon ez az önpusztító, emberfeletti gyűrkőzés, a látástól vakulásig való munka, ha az ember nem tudja igazán élvezni munkájának gyümölcsét. Urbán Eriiő erre a kérdésre is kereste a választ, amikor az ungoriak- kal szót váltott. S nem kétséges: az értelmes emberi élet érdekében kívánt érvelni filmjével. Ami nagyszerű volt riporteri tevékenységében, hogy az Írói lényeglátáson túl. emberi közvetlenségével igazi atmoszférát tudott tespmteni; olyat, amelyben aláírni természetes módon tudtak megnyilatkozni. Akik már Vasijában nem is alanyai voltál, hanem beszélgető társai, ha úgy tetszik, jó komái. Filmjének közvetlensége a nézőkre is ráragadt. Szinte magunk is úgy érezhettük, mintha ott lennénk és társként vennénk részt a beszélgetésben. Sőt, a riporter Urbán Ernővel mintha együtt ülnénk fel a bakra, Péter bácsi mellé, akinek egyetlen nagy szevedélye a ló, a lovak. Már nem kívülállóként szemléljük az eseményeket, be vagyunk avatva a legbensőbb részletekbe is. Művészet ez. az emberek közötti kapcsolat teremtésének művészete. A tollat mikrofonra váltó iró legjobb riportázsaival alkot egyenértékűt dokumentumfilmjeiben. „Olvasása” gyö- györűség. A túlvilágtól elforduló, reneszánsz ember felfedezte, hogy a föld, az ember környezete nem a siralom völgye, hanem az élet megvalósítható szépségeinek természetes színtere és feltétele. Akkor ez korszakalkotó felismerés volt. Most hétszáz évvel i később, a XX. század második felében arra kellett ráébrednie a század emberének, hogy környezetét, a hajdan megnyert „földi paradicsomot” egyre több veszély fenyegeti : vizei elszennyeződnek, levegője mérgesgázokkal telik meg, s féktelen zaj öli meg csendjét, stb. Tehát veszélyben van az ember környezete, és természetesen maga az ember. Ezekről a kérdésekről hallhattunk tanulságos beszélgetést vasárnap délelőtt Környezetünkért címmel. Tudósok, szakemberek szóltak nem is annyira a környezet vészé-' lyeiről, mint inkább védelméről. Arról, hogy miként védhetjük meg vizeinket, folyóinkat a pusztulástól, hogyan állhatjuk útját a technikai fejlődéssel jelentkező ártalmaknak. A beszélgetés legfőbb erénye, hogy mindig azzal a hangsúllyal és abban a bizakodó hangnemben esett szó a valóban tragédiával fenyegető veszélyekről, hogy ezek — ellentétben holmi nyugati elmé- letgyértó teoretikusok vélekedésével — semmiképpen nem jelenthetik az emberiség végveszélyét, és egyáltalán nem okozhatják az emberiség halálát. Mert, mint meggyőző módon bizonyították, még a veszedelmesnek kikiáltott atomsugárzás is csatasorba állítható környezetünk védelmében. Segítségével vizeket lehet fertőtleníteni, élelmiszereket óvni a betegségektől, stb. Varga János szerkesztő-műsorvezető jól tartotta mederben a könnyen parttalanná válható beszélgetést, és tudóspartnereit is sikerült közérhető ismeret- nyújtásra ösztönözni. Műsora gondolatokat ébresztett. Szép volt a szerda esti Csajkovszkij Hegedűverseny. Konstanty Kulka személyében kiváló lengyel hegedűművészt ismerhettünk meg a képernyőn. — Sok érdekes adattal gazdagította a munkásmozgalomról való ismereteinket Gárdos Emil, az amerikai munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakja, a róla készült portréfilmben. mely az Amerikai évtizedek címet viselte. — Szokásos színvonalán jelentkezett a bűnügyek és bűnesetek fóruma, a Kék fényi Az árvízsújtotta Szabolcs társadalmi összefogással történő helyreállítását dokumentáló Helytállás — amelyet vasárnap délután láthattunk — jó értelemben vett pátoszával fogott meg,' K. Mr I
