Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
1972. július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kopogtatnak Az elmúlt évtizedek sokszor hiábavalónak tűnő erőfeszítései éppen ezekben az években kezdik meghozni az első jelentősebb eredményeket. A cigány lakosság nagy jelentőségű változások küszöbén áll, sőt legfejlettebb rétegei már rá is léptek a változás útjára. A fejlődésnek számtalan jele van, lehetetlen itt valamennyiről részletesen szólni. Két alapvető jelenség kiemelésével azonban jelezni lehet a folyamat egészét. Tanulás és munkavállalás Durva egyszerűsítés lenne a cigány lakosságot valamiféle egységes tömbként kezelni, hiszen rétegeződése már korábban megindult, s napjainkban egyre erőteljesebben megmutatkozik. Általában három réteget (csoportot) lehet megkülönböztetni. Az úgynevezett „telepi” családok élnek minden szempontból a legrosszabb körülmények között. Itt a legnagyobb az analfabéták, vagy az egy-két osztályt végzettek és a munkahely- lyel nem rendelkezők száma. A telepek szomszédságában élők körülményei valamivel jobbak, de a telep közelsége révén a visszahúzó hagyományok még eléggé erőteljesen érvényesülnek. A községek belterületén szétszórtan élő családok vannak a legjobb helyzetben, bár a viszonylagosságot az ő esetükben is hangsúlyozni kell. A fejlődés tényét számadatok is bizonyítják! A felPályaválasztás A szó hagyományos értelmében vett választásról csupán a kisebbség esetében lehet beszélni. Többé-kevésbé határozott elképzelésekkel inkább csak az általános iskolát végzett fiatalok rendelkeznek. A többség a pillanatnyi lehetőségek szerint vállal (és változtat) munkát. Különösen vonatkozik ez az időszakosan dolgozókra. Az állandó munkahellyel rendelkezők többsége segédmunkás vagy betanított munkás. Közülük sokan szeretnének szakmát szerezni, hiszen ők látják legjobban a szakmunkások megbecsülését. Az alacsony iskolai végzettség azonban a szakmunkás-bizonyítvány megszerzését akadályozza, ezért sokan vállalják a dolgozók mérés a szolnoki járásban készült. Ha számai nem is, az általa jelzett tendenciák más területre is érvényesek. 1960-ban a járás munkaképes cigány lakosságának 37 százaléka állandó munkahelyen, 35,5 százaléka időszakosan dolgozott, 27,5 százaléka pedig nem dolgozott. Ezek az adatok 1970-re a következőképpen módosultak : állandó munkahelyen dolgozott 41,8 százalék, időszakosan dolgozott 38,8, nem dolgozott 19,4 százalék. A felnőttek iskolázottsági szintje a következőképpen alakult: analfabéták (26,1 százalék), az általános iskola 8 osztályát végzettek (8,3 százalék), szakmunkás képesítéssel rendelkezők (3,4 százalék), középiskolát végzettek (0,8 százalék.) A többség az általános iskolának csupán néhány osztályát végezte el, s ez a tény alapvetően befolyásolja munkába állásukat is. általános iskolájának elvégzésével járó erőfeszítéseket is. A „legdivatosabb” foglalkozások: targoncavezető, hegesztő, gépkocsivezető, pincér. A zenészek f utánpótlása nem túl bőséges, illetve sokan csak alkalomszerűen vállalnak ilyen munkát. A nők munkába állását sok tényező nehezíti (pl. a nagy család, de a hagyományok visszahúzó ereje és a női munkahelyek korlátozott száma is). A vidéki ipartelepítés kedvezően hatott ilyen szempontból. A szolnoki járásban tíz év alatt majdnem megduplázódott a dolgozó nők száma. Túlnyomó többségük segéd- vagy betanított munkás. A növekedés még nagyobb arányú is lehetett volna, ha a kisgyermekek óvodai elhelyezését nagyobb mértékben lehetne biztosítani. A cigány- gyerekek elenyésző százalékban szinte ki sem fejezhető töredéke jár csupán óvodába, holott ez nemcsak a nők munkavállalása, de a gyermekek tanulmányi eredményei szempontjából is igen fontos volna. A munkát vállalók számának örvendetes emelkedése mellett azonban fel kell figyelnünk egy olyan jelenségre, amely az utóbbi tíz évben mutatkozott. 1960-ban az állandó munkahellyel rendelkezők 61,2 százaléka helyben, 38,8 százaléka lakóhelyétől távolabb dolgozott. Ez az arány tíz év alatt homlokegyenest ellenkezőjére fordult: most 17,3 százalék dolgozik helyben és 82.7 százalék lakóhelyétől távolabb. Csak együttes erőfeszítéssel Jóllehet a községekből történő elvándorlás (főleg a fiataloké) általános jelenség, ilyen mértékbeni jelentkezése föltétlenül figyelmet, behatóbb elemzést érdemel, hiszen az egyedüllét nagy, a lazább közösség kisebb megkötő ereje (tisztelet a számos kivételnek) csökkenti a demoralizáló hatásokkal szembeni védettséget. A tények azt bizonyítják, hogy az utóbbi tíz évben — ha sokszor nem is olyan ütemben, mint szeretnénk — erőteljesen megkezdődött a cigány lakosság beilleszkedésének folyamata. Ez a folyamat nem mindenhol azonos ütemű. További gyorsulását ígéri az a tény, hogy a cigányság körében kialakult egy — arányaiban még nem túl nagy — csoport, amely tudatosan törekszik a beilleszkedésre. Látja és értékeli a társadalom segítségét, és mindent megtesz, hogy ezt a segítséget jól használja fel. Ennek a csoportnak a példája, anyagi és szellemi gyarapodása, olyan mozdító erő, amely képes lesz a ma még közömbös, a régi életformában élő tömegeket is elindítani a fel- emelkedés, a beilleszkedés útján; B. A. „Amit írtam, visszavonom" Hogyan lett a levélből televízió? Magyar fiatalok nemzetközi pódiumokon Szép sikerrel zárult a fiatal zeneművészek első féléves szereplése a különböző nemzetközi versenyeken: Európa hat zenei centrumában álltak pódiumra hangszeres szólisták, énekesek. Első díjat nyert Baranyi Klára, a barcelonai zongoraversenyen. A versailles-i zongoraversenyen Jandó Jenő, a bécsi ünnepi hetek versenyeinek ének-kategóriájában Gáti István, az orgonisták lipcsei „fesztiválján” Ella István kapott második díjat. Megtisztelő elismerés Sze- lecsényi Norbert zongorista versaiíles-i Pászthy Júlia énekesnő lipcsei és Benkő- Matuz szonáta-pár royani harmadik helyezése. A felkészülés alaposságát, a kiválasztás helyességét igazolja több 4—6. helyezés is. Mosdat jók a szobrokat A Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat dolgozói egy hónapig tartó munkával megtisztítják a szegedi szobrokat. A Dóm téri Pan- theonban különleges berendezéssel fúvatják le a port a szobrokról, domborművekről, amelyek nemzeti nagyjaink emlékét örökítik meg. A bronzszobrok patinájának megőrzésére külön bevonatot festenek a felületekre. A „nagytakarítás” kiterjed a belváros köztesein lévő alkotásokra is. A fehér levélpapíron szabályos, kerek betűk, segítséget kérő mondatok. „Kilencen vagyunk testvérek és nagyon vágyunk egy televízióra. Milyen jó lenne, ha segítene valaki rajtunk és megajándékoznának bennünket egy televízióval”. Majd egy másik levél ugyanazzal a kézírással: „Amit írtam, viszavonom.” A levelek írója Pabar Mária 7. osztályos túrkevei kislány volt. Pénteken délelőtt Túrke- vén, a László király út 3. szám alatti ház lakói vendéget vártak. A Tiszamenti Vegyiművek „A” és „BC” kénsavüzem két szocialista brigádjának és a gyár KISZ bizottságának képviselői látogattak el Pabarékhoz és vitték az ajándékot, az új Olympia Super teje víziókészüléket. * A fehérre meszelt, nádfe- deles ház előtt Pabar Ig- nácné és három lánya. Betessékeltek bennünket az egyszerűen berendezett szobába. ' — Nagyon haragudtunk, amikor megtudtuk, hogy Mari lányunk levelet írt az újságnak, amiben televíziót kért. Igaz nagy a család, sokan vagyunk, de ha az idén nem, jövőre vagy azután vettünk volna — mondta a kilenc gyerek édesanyja. Szégyellem, hogy másoktól kapjuk meg a televíziót, mert én mindig azt mond-- tam, amiért megdolgoztunk az a miénk. Erre a házra is 26 évig gyűjtöttünk, 135 ezer forintunkba került. Tavaly októberben költöztünk be a tanyáról. A családfő, aki eddig hallgatagon cigarettázott, megszólalt : — A túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 13 éve dolgozom, mint éjjeliőr. Kilencen élünk havi háromezer forintból. Amíg a tanyán laktunk nem volt villany. Most, hogy benn vagyunk a városban, vettünk mosógépet, van rádiónk, televíziónk is lett volna. Mi írattuk meg Marikával a második levelet, amiben visszavonta a kérését. Azért, hogy mi haragudtunk nagyon jól esett a Vegyiművek dolgozóinak segítsége. Nem is tudom, hogyan köszönjük meg nekik. — szekeres — Kiváló Aranykoszorús jászberényi ifjúsági klub Mozaik irodalmi színpada gyakran vállalkozik szépirodalmi alkotások „népszerűsítésére”. Képünk az egyik könyvbörzével összekapcsolt foglalkozáson készült Az ifjúsági klúbmozgalom egyik jelentős, évente visz- szatérő hagyományos eseménye a kiváló munkát végző klubok kitüntetései hivatalos elismerése a klubban végzett tartalmas munkának, a közösségi élet erősítésében elért eredményeknek. Tegnap a megye 9 klubjának vezetője illetve képviselője vette át a Ság- vári Endre megyei Művelődési Központban a Kiváló Klub cím elnyerését dokumentáló oklevelet. A községi ifjúsági klubok sorában a rákóczifalvi Tisza klub ért el kimagasló eredményeket. Saját erőből ízléses otthont alakítottak ki maguknak a klubtagok, és olyan egészséges légkört teremtettek az esztétikus környezetben, hogy a művelődés és a szórakozás egyaránt virágozhat. Ezért érte őket a kitüntető elismerés. A jászfelsőszentgyörgyi ifjúsági kluh határozott politikai profil kialakításával vonta magára a figyelmet, s nem véletlen, hogy a Kossuth rádió népszerű Pol-presszó- ja is — egy alkalommal — klubjukból jelentkezett. Három diákklub kitüntetése, a szolnoki közgazdasági szakközépiskola Pinceklubjáé, az ugyancsak szolnoki Horizonté, a szakmunkásképző intézet klubja, valamint a mezőtúri felsőfokú technikum klubjáé azt bizonyítja, hogy a tanulóifjúság körében is egyre népszerűbb a klubforma A kitüntetett klubok között ilyen arányban még soha nem szerepeltek a diákság rétegklubjai, mint ebben az esztendőben. A szövetkezeti ifjúsági klubok közül a kezdeményező. készségéről közismert szolnoki Mini-klubot érte a kitüntető elismerés; intenzív irodalmi és művészeti tevékenységük, a megye szövetkezeti klubjait irányító munkájuk mindenben rácáfol Mini-nevükre. A kitüntetettek között a martfűi Kilián György ifjúsági kluh az üzemi klubokat képviseli, a jászapáti községi könyvtár Ifjú Olvasók Klubja pedig egy egészen sajátos klubfajtát, az olvasás megszerettetését szorgalmazó olvasóklubot reprezentálja. Az említetteken kívül a Kiváló cím birtokosa lett a karcagi városi ifjúsági klub, amely több szekcióban, csoportban fogja össze a város fiatalságát, és teremt lehetőséget a fiatalos művelődés-szórakozás számára. Üjabh 3 Kiváló Klub és egy Aranykoszorús, a jászberényi, amelyik kitüntetését már régebben vette át a Művelődésügyi Minisztériumban. Az ifjúsági klubmozgalom életképességének bizonyítéka, és egyben példa arra is, hogy individualizmusra csábító korunkban vannak kezdeményezések, így a klubok is, amelyek az egyéni elszigetelődés veszélyei ellen eredménnyel tudják felvenni a harcot, és eredményesen hatnak a szocialista ember, a közösségi embereszmény formálásának irányában. Nemzetközi népművészeti pályázat Az idén augusztusban tizedik alkalommal rendezik meg a híres mezőkövesdi hímzőasszony, Kis Jankó Bori emlékére rendezett hímző-pályázatot és kiállítást. Egy évtized alatt az ország különbzöző részeiből, többek között a népművészetéről híres Buzsákról, Kalocsáról, Túráról, Szek- szárdról, a Borsod és Heves megyei palóc és matyó falvakból népművészek és ügyeskező asszonyok ezrei vettek részt a pályázaton. A mezőkövesdi matyó Háziipari Szövetkezetben dolgozó csaknem húsz népművész már elkészítette „remekeit”, amelyekkel a kiállításon részt vesznek. A hagyományos matyó formakincs fel- használásával dúsan hímzett futókat, párnákat, térítőkét, blúzokat hímeztek. A jubileumi kájlítást az idén nemzetközi rangra emelik. Részt vesznek ugyanis a kiállításon a szlovák, NDK-beli, csehszlovák, román, bolgár, jugoszláv, lengyel, valamint ukrán népművészek is, maguk készítette hímzéseikkel. A baráti országokból érkező vendégek hat napot töltenek hazánkban, s ezalatt megismerkednek a matyó, valamint a palóc népművészettel, megvitatják a népművészet továbbfejlesztésének lehetőségeit. A Kis Jankó Bori pályázatra az első pályamunkák megérkeztek. Szakemberekből álló zsűri választja majd ki a mintegy ötszáz munkából a legértékesebbeket, amelyek a kiállításra kerülnek. A legszebb alkotások készítőit a Borsod megyei tanács által alapított Kis Jankó Bori díjjal tüntetik ki és pénzjutalomban részesítik, míg a külföldi népművészek emblémát és részvételi oklevelet kapnak. A tíz éves jubileum alkalmából a Borsod megyei tanács fényképes kiadványban mutatja be annak a huszonhét népművésznek a hímzéseit, akik a korábbi években a Kis Jankó Bori díjat megkapták. ;|iiiiiii>ii!iiiii!iiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitr= S Fillérekért brilliáns? | Szép és maradandó em" lékekkel kellene adózni P Szolnok 900. jubileumáig nak, — nem csupán egyet- len szoborral, vagy obe7 liszkkel. Ebben egyetért a I megyeszékhely lakóinak 7 többsége. Székesfehérvár | üzemei például „jubileu| mi óvodát” is építettek | városuk fennállásának | nevezetes évfordulójára. | Csak helyeselni lehet 7 tehát, hogy Szolnok veze| tői több maradandó al- kotással kívánják gazda= gítani a várost. Ebbe a 1 gondolatkörbe tartozik a ? várostörténeti pályázat | . kiírása. Egy-egy tett meg7 ítélése azonban sohasem p a jószándékon, hanem a 7 tényleges eredményeken f alapul. Már a rómaiak | azt mondták: „Bármit te= szel, okosan tedd, és nézd | a végét.” Nos, ha a szolP noki várostörténeti pályá! zat várható végét nézem, = elszomorodom. | Való igaz, hogy aki la| kóhelye múltjának és je! lenének megörökítésére | ragad tollat, azt mindéit nekelőtt a szülőföld szere! tete kell hogy vezérelje, 7 s nem anyagi megfontoP lások. De ha a munka 7 nagyságához és főleg érül tékéhez képest tulságoI san alacsonyak a pálya” díjak, az lebecsülése a | pályázatnak és eleve ered= ménytelenné teszi azt. | Pedig ennek a megyének, 5 mely oly szegény elfo! gadható, hiteles forrás! ként felhasználható tör! ténelmi munkákban, az I átlagosnál is jobban kel! lene ösztönözni a kutaJ tókat, valamennyi fontos = forrásanyag felkutatására P és feldolgozására. Jól tudom, a város erő- I forrásai korlátozottak. I Eszembe jut viszont az | egyik vezető véleménye a | jubileumi emlékmű felf állításáról. Azt mondta: | Az évforduló olyan neve7 zetes, hogy az emlékmű P felállítása nem lehet 7 pénzkérdés. Nem azért I kérjük a lakosság hozzájárulását, mert nem tu- g dunk fedezetet biztosítani, g hanem azért, hogy ország- | világ előtt bizonyítsuk: § szeretjük: lakóhelyünket, s = készek vagyunk érette ál- s dozatokra is. Nos, ha az emlékmű — | így értelmezve — nem | pénzkérdés, a várostörté- g net megírása miért len- = ne az? | Mostanában több pályá- | zatot írtak ki, s a díjak g közötti arányok — eny- = hén szólva — nem a leg- 1 jobbak. Szolnok történe- = te a legrégibb időktől | napjainkig például (a = harmadik díj elnyerése | esetén) tízezer forintot g ér. A Víz- és Csatorna- f művek sokkal könnyebb 5 pályázatán szintén tíz- = ezer forintot lehet nyerni. | A Szolnok megyei Tanács ? V. B. művelődésügyi ősz- | tálya tegnap meghirde- i tett pályázatán a legjobb | esetben egyetlen szerzői g ívért hatezer forint juta- | lom jár. Vessük ezt össze § Szolnok város pályázató- = val: ott 25—30 szerzői s ívért az első díj 20 ezer ? forint. Micsoda arányta- | lanság! S ráadásul a tel- g jes forrásanyag felkutató- | sa az utóbbinál szinte a g lehetetlenséggel határos. = Egy részük latin, a má- § sik török vagy német S nyelvű, esetenként csak | külföldön hozzáférhető. § (Mellesleg megjegyezve a | jászladányi ÁFÉSZ törté- g netének megírásáért 24 = ezer forintot fizettek! Ha- f sonló példákat a szolnoki = vasipari vállalattól és más i üzemekből is említhet- | nénk.) | Ne csodálkozzunk tehát = azon. ha ilyen pályázat | alapján tudományosan \ megalapozott művek he- | lyett csak jóindulatú dől- | gozatok, vagy önképzőkö- | ri értekezések születnek. I Utóvégre fillérekért bril- = liáns sehol sem kapható, g Persze, a pályázati fel- = híváson még lehetne vál- | toztatni... Simon Béla |
