Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
1972, Július 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Belpolitikai kommentár KÖTELEZŐ TANULSÁGOK A tanács bizottságai a közélet demokratizmusáért Amikor a választásokat követően alakuló ülését tartotta Szolnok Megye Tanácsa, az új tanácstörvénynek megfelelően megalakították a különböző bizottságokat, és kijelölték azok elnökeit. Hét bizottságot hívtak életre. Tagjaik tanácstagok és — a tanácsok életében először — nem tanácstag szakemberek is lettek. A bizottságok léte nem új a tanácsi munkában. Több mint 20 esztendeje 1950-ben jelent meg a tanácsok állandó bizottságairól szóló első miniszteri utasítás azzal a céllal, hogy a tanácstagokat érdekeltté tegyék az egész tanácsi szervezet szakfeladatainak intézésében. így szakosították érdeklődésünket is; létre jöttek azok a szervezeti keretek, amelyeken keresztül a lakosság legaktívabb rétegeit bekapcsolhatták a tanácsi feladatok végzésébe. Időközben változtak a bizottságok formái, alárendeltségi viszonyai, de az alapkoncepció ugyanaz maradt még napjainkban is: biztosítani a tanácstagok részvételét nemcsak a határozatok meghozatalában, hanem az egyes tanácsi feladatok operatív végrehajtásában is. Az új tanácstörvény új viszonyokat teremtett a régi célkitűzések megvalósításához. Melyek ezek az úi viszonyok, amelyek egyúttal új feladatokat is szabnak? Mindenekelőtt a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünket kell említeni; túlzott centralizálás felszámolása ésszerű munkamegosztást hozott létre a központi és az egyéb szervezetek között. A demokratikus centralizmus megfelelő' arányainak kial’/- kítása nagyobb felelősséget ró a tanácsokra 'és bizottságaikra. Nem számíthatnak többé arra, hogy a helyi koordinációs munkát a központi szervek utasításaikkal oldják meg: maguknak kell megteremteniük az együttműködés mindkét fél számára szükséges és hasznos formáit, eredményeit. Ha a tanácsok gazdasági, szociális, kulturális és egyéb vonatkozásban sem akarnak lemaradni az országos fejlődés mögött, bizottságaikat alkalmassá kell tenniök arra, hogy a korszerű vizsgálódási módszerek segítségével távlati feladatokat készítsenek elő és oldjanak meg. Az új tanácstörvény kimondja: a bizottságok javaslattevő, véleményező, előkészítő, ellenőrző és összehangoló szervek. Különösen nagy hangsúlyt kap 'ezek közül a koordinációs jogkör. Erre példát is mindjárt: a tervgazdasági és településhálózatfejlesztési bizottság a Szolnok megyei Tanács területén mind az ágazaton belüli, mind az ágazatok közötti tevékenységet összehangolja. Ennek jegyében vitatták meg és javaslataikkal kiegészítve került a megyei tanács elé elfogadásra a megye területi fejlesztésére vonatkozó tervjavaslat, és ennek alapján kísérik figyelemmel most, valamint az elkövetkezendő időszakokban is a már elfogadott terv végrehajtását. Munkatervükben szerepelt Szolnok megye település-hálózatfejlesztési koncepciójának véleményezése is, több tanulmány .készíttetése, különböző vizsgálatok elvégzése a megye minden irányú fejlődésének elősegítésére. A nagyközségekben létrehozott műszaki és kommunális vagy községgazdálkodási bizottságok munkájuk során szintén sok ágazatot érintenek: az építőipart, a vízgazdálkodást, néhol a közlekedést. is. Nagyon sok az érdekelt fél: a tsz építőipari vállalkozása, más építőipari vállalat, vízműtársulás, lakásszövetkezet, posta stb. Ezek tervének, tevékenységének koordinálása az egyik legfontosabb feladata a nagyközségi állandó bizottságnak. A tanácsi bizottságok másik legfontosabb, az eddigieknél is jobban hangsúlyozott kötelezettsége az ellenőrzés. Ezirányú munkájukkal valósul meg tulajdonképpen a népképviseleti ellenőrzés a szakigazgatási szervek tevékenysége felett A bizottságok megyénkben is jól dolgoznak. A tanács- törvény, a megyei tanács szervezeti, működési szabályzata törvényes kereteket, nagy lehetőségeket biztosít eredményes tevékenységükhöz. V. V. ABC-áruház épül Jászkiséren Jászkiséren ABC-áruház építését kezdték el a napokban. A 4 millió 700 ezer forint költséggel épülő ÁFÉSZ- áruház a tervek szerint 1973 végére készül el, és éves forgalma meghaladja majd a 20 millió forintot. Az új áruház megnyitása után a nagyközség belterületén megszüntetnek nyolc olyan elavult vegyes élelmiszer-kisboltot, amely sem méreteiben, sem raktározási lehetőségeiben nem felel meg a korszerű kereskedelem követelményeinek. Megszüntetésükkel javul majd az ÁFÉSZ szolgáltató tevékeny, sége. Megfelelő helyre kerül többek között a háztartási kisgépeket javító részleg és a Patyolat kirendeltsége is. JÉGKRÉMGYÁR TERVBEN A jugoszláv krémfagylalt hagy sikert aratott a hazai vásárlók körében. Az Élelmi - Szeripari Tervező Vállalatnál most elkészítették annak az üzemnek a tervét, amelyikben ugyanolyan jó minőségű fagylaltot készíthetnek a hazai üzemek is. Az üzem beruházási költsége 15—18 millió forint, ez az összeg azonban aránylag 'gyorsan, négyöt éven belül megtérül. r TJj mederbe kerül a Tisza Kiskörénél A Tisza II. kiskörei vízlépcső építői megkezdték a Ti- sza-meder védőgátjainak bontását és a régi Tisza-meder elzárási’munkáinak előkészítését. A hatalmas acélzáró szelvényeket NDK szakemberek látják el korrózióvédővel Mediterrán ciklon hazánkban A hideg légtömegek, amelyek a hét elején nyugati irányból, az Alpok, Ausztria és a Cseh medence felől délkeleti irányba haladva elárasztották a Kárpát medencét, péntek hajnaltól fokozatosan kiszorultak az országból. A hűvös idővel egy júliusban szokatlan természeti jelenség, mediterrán ciklon vette fel a harcot. A Róma—Brindisi centrumban kialakult mediterrán ciklon forgása ellentétes az óramutatóval, és a több száz kilométeres körben „forgolódó* meleg levegő péntek hajnalban lépett be az ország északkeleti részén. Hatására nemcsak a korábbi hidegfront által kiszorított meleg levegő, hanem hatalmas friss meleg levegő tört be a Kárpát-medencébe. Következményeképpen záporzivatar hullám vonult végig az országon. A szombat délutáni helyzetjelentés szerint országszerte rohamosan növekszik a hőmérséklet. A nyugati megyékben záporok, zivatarok formájában csapott ösz- sze a hideg a meleggel. A keleti országrészbe a mediterrán ciklon meghozta a kánikulát, Debrecenben szombaton déli 12 órakor plusz 33 fokot mérlek. Ötvenezer kiló liba A megalakulása óta eltelt fél esztendő eredményeiről készített számvetést a jász- kiséri ÁFÉSZ libatömő szakcsoportja, amely harminc taggal az idén januárban kezdte meg a munkát. A szakcsoport erre az évre 8 ezer (560 mázsa) liba hizlalására és szállítására kötött szerződést a BOV törökszentmiklósi gyáregységével. Eddig 2800 hízott libát szállítottak Törökszent- miklósra, rövidesen újabb 1800 libát adnak át. Jó eredményeket értek el a libamáj értékesítésével: többen az átadott hízott libák árán kívül ötezer forint májprémiumot is kaptak, Utószó a „mezőtúri ügyhöz” A tanulság levonása kötelező. Ha nem tesszük meg magunk, megteszik helyettünk, kéretlenül is mások. Bizonyára sok köszönet nem lenne benne. A „mezőtúri ügy’’ különösképpen sok tanulsággal szolgál felelős vezetőknek, tisztségviselőknek és vezetetteknek egyaránt. A bírósági ítélettel befejezett ügy nemcsak a megye, hanem az egész ország közvéleményét hosszú időn át foglalkoztatta, olykor hatásában már félreérthető módon, mintha a szövetkezeti mozgalomra jellemzőek, fejlődésük szükségszerű velejárói lennének az ilyen jelenségek. „Elkártyáztak egy termelőszövetkezetet ..A szenzációéhesnek titulált sajtó így vitte be a köztudatba a mezőtúri Új Élet Téesz volt vezetőinek és városi patronjaiknak súlyos erkölcstelenséggel, törvénytelenséggel, szabálytalanságokkal teli ügyét. (Szenzációéhség? Inkább felszínesség, hisz az éjszakákba nyúló kaláber- partik egy velejéig züllött, korrupt társaság bűnös Ü2el- meinek csak jelzésére szolgálnak. de nem fejezik ki a lényegét.) Vez tőknek szolgálhat tanulságul — írjuk. Igen, mindazoknak, akiknek éber szemmel kell ügyelni a gazdasági élet rendjére, törvényeink betartására, a közéleti tisztaságra. Szükséges és kötelező ugyanis egy sajnálatos módon már megtörtént eset elemzése kapcsán levonni azokat a tanulságokat, amelyeknek a birtokában máshol, hasonló ügyeket csírájában meg lehet előzni, el lehet fojtani. Ez az. elemzés nagyrészt már megtörtént. A felelősségrevonás utolsó aktusa is lezajlott a napokban. Mindazok. akik erre rászolgáltak, a törvény előtt is feleltek bűnös üzel- meikért. A téesz volt elnöke, főkönyvelője, pénztárosa és raktárosa, valamint bűntársaik megkapták a nekik járó szabadságvesztést és a mellékbüntetéseket. A vezetetteknek... / Nekik is tanulságul szolgál ez az ügy. A téesz gazdáinak, akiknek ezek a vezetők a szolgálatában álltak, és akik mégis hagyták, hogy kiskirály módjára uralkodjanak felettük. Akiknek a vagyonából el lehetett kártyázni. dorbézolni több százezer forintot. Szinte hihetetlen, hogy nem vágtak az asztalra: „Urak! Elég volt ebből a dzsentri életből! A pénzért mi gürcölünk, nincs jogotok elherdálni.’’ Mert azt egy pillanatra sem hiszi, hitte senki, hogy a szövetkezetben nem látták az emberek a jeleit a hosszú időn át folytatott galádságoknak. Fontos tanulsággal szolgál annak a kérdésnek a megválaszolása, ha látták, miért hagyták. A kérdést íel lehet tenni, de nyomban le kell szögezni a körülmények vizsgálata után, hogy a téesz gazdáit, az egyszerű, becsületes dolgozó embereket Vád nem érheti, amiért nem szóltak. Mégis boncolni kell a kérdést, hogy legalább mások, máshol tanuljanak belőle. Egy évvel ezelőtt, amikor az Üj Élet vezetőinek ügye hosszú lappangási idő után lelepleződött, és a hatóságok megtették az első intézkedéseket, munkatársunk ugyanezt a kérdést kezdte vizsgálni Mezőtúron. Elmondták neki, hogy „az elnök mindig azt mondta, bármit csinálhatunk, csak a megyén túl ne tudják meg. Megyén belül minden elsimul.” Cikkünkben egy évvel ezelőtt megírtuk, hogy a megyében sem akad felelős szerv, amely ezt az „elsimulást” szorgalmazná, jóváhagyná. Sokat tapasztaltak az emberek, nekünk sem mindenki hitt már. „Szavak csak”, mondák. Volt is rá okuk. Mert maguk látták hosszú éveken keresztül, hogy a szövetkezeti kiskirályok a város felelős vezetőinek védőszárnyai alatt, velük együtt élik dorbézoló. dzsentri életüket. A volt téesz-elnök nagyképű kijelentései az elsimításról nem voltak teljesen megalapozatlanok. ö .maga ugyan nem kártyázott, de — tipikus példája lévén a törleszkedő karrieristának — jól kihasználta a város vezetőinek gyengéit, anyagi megszorultságát. (Megszo- rultság? Tévedés ne essék, nem a jövedelmük volt kevés, hanem elkártyázták azt!) Különféle módon igyekezett őket lekötelezetté tefi- ni. Dáridókat rendezett számukra, pénzt kölcsönzött és ajándékozott nekik. És ők elfogadták. Később már járandóságnak tekintették, s meg is követelték. Apyagi kihatásaiban nem a legnagyobb, de jellemző példája ennek: a városi tanács volt elnöke, amikor nem tudott részt venni valamely, a té- eszben rendezett banketton, összejövetelen, a mindenkor esedékes vacsorát hazavitette onnan a lakására. (Hogy nem öntötte a fejére az a téesz-tag, akinek ez a „tisztesség” jutott!) Ami az „elsimítást” illeti: a megyei párt-végrehajtóbizottság intézkedésére példásan szigorú vizsgálat, majd ennek alapján a megérdemelt pártbüntetések kiszabása következett az egyik vonalon, a másikon rendőrségi, ügyészségi vizsgálat, majd bírósági felelősségrevonás. Alapos vizsgálat után megállapította a megyei pártvégrehajtóbizottság, hogy a város vezetői között elvtelen összefonódás alakult ki, rendszeresen italoztak, nagy ösz- szegekben kártyáztak. Szinte kölcsönös volt a korrupció, a jogtalan ajándékozás, a törvénysértés, továbbá a kötelességteljesítés elmulasztása. Ezért az ügy főszereplői közül hatot — köztük a városi tanács volt elnökét és a városi rendőrkapitányság volt vezetőjét — kizárta a párt soraiból. A városi párt- bizottság volt első titkárát szigorú megrovásban, végső figyelmeztetésben részesítette. Mint ismeretes, tisztségükből is leváltották őket. A rájuk vonatkozó határozat azt is kimondja, hogy vezető állást nem tölthetnek be. Az ügy szereplői közül többen — mindazok, akik arra rászolgáltak — megfelelő pártbün tetősben részesültek. Ezzel, valamint a már idézett bírói ítélettel az ügy „elsimítása” befejeződött. Kik voltak ezek az emberek, s hogyan jutottak idáig? Erről is igen tanulságos elgondolkodni. Elsősorban azokról a volt városi vezetőkről, akik a nép, a párt bizalmából hosszú időn keresztül magas tisztséget töltöttek be, s végül ilyen súlyos bukással kellett a közélet színteréről távozniuk. Valamennyien tisztességes, a közfunkcióra rátermett emberek voltak egykor. Abból a történelmi megbecsülést érdemlő seregből kerültek ki, akik a legnehezebb időben, a hívó szóra hallgatva álltak oda a csatasorba. Hosz- szú ideig eredményes munkával bizonyították, hogy nem érdemtelenek a bizalomra. Azt sem lehet mondani, hogy nem kaptak elég segítséget, támogatást a munkájukhoz, fejlődésükhöz. Megfelelő iskolákat végezhettek, eredményeik láttán dicséret, kitüntetés volt a. jussuk, s nem utolsósorban tisztségükhöz méltóan jó anyagi körülmények, értve ezen mindent, ami a gondtalan élethez szükséges. Több esetben intő szóval figyelmeztetést is kaptak: változtassanak magatartásukon, életmódjukon. Elsősorban ők a felelősek tehát azért, hogy ide jutottak. Emberi hibáikban, jellemgyengeségükben keresendő az alapvető ok. Személyes felelősségük senkire és semmilyen objektív körülményre át nem hárítható. Ettől függetlenül a párt illetékes fórumain vizsgálni kellett — és ez a kellő következtetések levonásával meg is történt — mindazokat az egyéb körülményeket is, amelyek a nevezettek személyes hibáin túl közrejátszottak abban, hogy ide jutottak. A volt városi pártbizottsági titkárról korábban is tudták, hogy szenvedélyes kártyás. A többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtatott magatartásán, sőt nagyobb mértékben folytatta ezt az életmódot. Á kártya- és ivócimborák felismerték és kihasználták ezt a gyengeségét és engedékenységét az erkölcstelenségek és törvénytelenségek fedezésére. A volt tanácselnökről is sokan tudták már az utolsó időkben, hogy nem alkalmas a funkciójára. Idézet az 1970-ben kelt minősítéséből: „Szubjektív, nagyhangú, másokat ledorongoló, hiú és szerénytelen, nem önkritikus, játssza a jól értesültet, pletykás stb.” Mindezek ellenére még 1971-ben is — amikor már az Űj Életben „mozgott a föld” — újra tanácselnöknek javasolták és választatták. A levonható következtetés és tanulság az, hogy e személyeket illetően nem tartották be következetesen a párt káderpolitikai elveit. Nem érvényesítették azt az elvet, hogy felelős beosztásokba csak politikailag és erkölcsileg feddhetetlen, a párt politikáját tiszteletben tartó emberek kerülhetnek és maradhatnak meg. A fedezet nélkül és méretlenül osztott bizalom visszájára fordult. A humánum jegyében f.ogant elnéző magatartás nemhogy fékezte, inkább jobban felbátorította ezeket az akkor már gátlástalan embereket. Ügyük szomorú tanulsággal szolgál arra nézve, hogy a párt nem tűrheti soraiban a különböző káros elemeket és jelenségeket. Ha elnézzük a legkisebb visszaélést. a párt törvényeinek mégoly minimális megsértését is, végzetes következményei lehetnek. Az egész „mezőtúri ügy” azt bizonyítja, hogy csak akkor tudunk teljes hatékonysággal fellépni a társadalomban jelentkező negatív jelenségek ellen, akkor tudjuk harcra mozgósítani a tömegeket, ha megőrizzük soraink tisztaságát. Az életben mindig számolni lehet azzal, hogy egyesek — köztük felelős funkciót viselők is — szembe kerülhetnek a párt törvényeivel és erkölcsi normáival. Ilyenkor a felettes szerveknek haladéktalanul meg kell tenni a szükséges lépéseket. A legfontosabb azonban és a leghatékonyabb: a megelőzés. Az ellenőrzésre hivatott felettes párt- és állami szervek egyik alapvető feladata, hogy biztosítsák a felügyeletükhöz tartozó szerveknél a megfelelő kritikai légkört s részben ennek segítségével, részben saját hatékony ellenőrző munkájukkal állják útját az ilyen helyzet kialakulásának. _ Nem új sebeket akartunk feltépni e cikk megírásával. Célunk a tanulságok kötelező levonása mellett az, hogy elhatároljuk a „mezőtúri ügy” főszereplőit a párt-, állami, gazdasági vezetők nagy többségétől, akik becsülettel és tisztességgel végzik nem könnyű munkájukat. E szomorú ügy főszereplői és a hozzájuk hasonlóak kevesen vannak, s reméljük, mind kevesebben lesznek! Véletlen jelenségként fordulhatnak elő ők azok között. akik éjt nappallá téve dolgoznak a köz érdekében. s viselkedésükkel, magatartásukkal, emberségükkel példát mutatnak. A cikket e túlnyomó többség nevében és az ő védelmükben is írtuk, demonstrálva, hogy a párt. a szocialista rendszer kiveti magából a bizalommal visszaélő, vezetésre alkalmatlan embereket.
