Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

1972. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A nehezen változó közízlés Történetek a színház történetéből Az ördög és szent Katalin a templom előtt A németországi Metz vá­rosában, majdnem pontosan félezer esztendeje, 1468- ban a hjúsvét előtti nagyhé­ten a szokásos színjátékot adták elő a templom előtti nagy téren. Sokan gyüle­keztek össze; városi polgá­rok, kereskedők, mesterem­berek, környékbeli parasz­tok, akik a városban adták el portékájukat. A közön­ség soraiban nemes-emberek is álldogáltak. A véghetet- lenül hosszú színpad előtt csak állni volt érdemes, vagy leülni a földre. Né­hány élelmesebb környékbeli polgár székkel, vagy paddal felszerelve érkezett, de azon is csak addig lehetett ücsörögni amíg egy-egy je­lenet tartott. Mert a szí­nészek ezután odébb köl­töztek, a hosszú színpad más díszletei közé, s a kö­zönségnek — ha kiváncsi volt a folytatásra —, ugyan­csak odébb kellett költöz­nie, így ment ez valaha na­pokon át, mert előfordult, hogy ilyen sokáig tartott amíg a játszó személyek előadták a Biblia legfonto­sabb történeteit, mindenek­előtt Jézus és Pilátus his­tóriáját. Jézus halálát és föltámadását. mennybeme­netelét. 1468-ban különösen nagy volt az izgalom Metzben. Híre ment, hogy a színpa­don közbotránkoztató dol­gok történnek majd: Á Szent Katalinról szóló misz­tériumjátékban a címsze­replőt — a szokásostól elté­rően nem egy férfi — s nem is valami vékony han­gú pap —, hanem egv le­ány fogja játszani! Közel, s távol Németországban, de Európa más országaiban se igen fordult még elő ilyen ..szentséggyalázás”. A kí­váncsiság csak növekedett a hírre, hogy Szent Kata­lint nem is akármilven nő, hanem egy polgárember bá­jos, hamvas, 13 éves leá­nya játssza. Arról nem számolnak be a krónikák, hogy a nézők úgy általában hosvan fogadták ezt a női szentet, de tény, hosv az előadás után egy nemesember odaverekedte magát a játékosokhoz és azonnal megkérte Szent Ka­talin kezét. De mi volt az ördög szarvaival? Az nem oko­zott botrányt? Pedig majd­nem mindig ott lábatlanko­Palicz József: Balaton-part dott _ többnyire nem is W drdö« a színpad bal­kedv anV aho1 a lengébbek kedveert a fortyogó üstö- kon kívül felirat is jelezte, hogy ez a „Pokol'. S aki 0 dog a földre, tehát a kö­zépső színpadra érkezett, az mind innen jött. és ide tért vissza. ^=^ÖbbsZ?Z éves története an annak, hogy az ördög ilyen megbecsült, állandó hf"ílet kapott a templom előtt (Sőt, egy ideig a templomban is.) A dolog úgy kezdődött, hogy a kato­likus egyház a középkorban nagy ellentmondásba keve- redett szerte Európában. A Biblia nyelve latin volt, az egyházi szertartásoké is a különböző nemzetek között elő papoknak azonban olyan embereket kellet* a hit nyálában megtartani akik sajat anyanyelvükön' kívül semmit sem értettek, kivált- keppen nem a már akkor 1 1 . nyelvnek zsámító la­tint. A Bibliát viszont hosz­tani tÍlt>S volt lefordí­Sok országban azután úgy segítettek magukon a pa­íüiiith0gy- a na®,hét histó- ridjdt mégis lefordították. A pap mesélte kántálva a sáhö1neted- 3 hívök kóru'' sabol pedig mindig egy-egy hang mindig ugyanaf kép- viselte Jézust, Pilátust, és a EzTn64 tÖbbi szereplőit. mól nTZtek el Passiónak, s helve .^Ia§Earországon is van szóké Ő aht>1- - váItf>zatlanul szokás a passióéneklés. ...,Ez. V°I(: a templomi szín­törté^t keZdCte- Azután a történetet ™ar nemcsak el­énekelték. hanem el is iát. szottak. Csakhogy az ördö- sok es a kínzások, meg sok egyéb illetlen dolog még- sem való volt az Qjtár elé Ki tessékelték hát a színját­szókat a templomból, de rendszerint csak a templom tovebe. a térre, amely több­vlsárnt Vár°SOk IeSnagyobb, ha«7n°it . P‘aCOk tartására tettév U VOlt MpSém'­i-ettek a hosszú-hosszú szín- padot va^v éopen kocsik- ra raktak az egyes „színe­ket . Angliában például a ekerek vándoroltak másl-ra Sar-°krÓ1' térrő1 a u 3 nezők maradtak egyhelyben s várták, hogy renTló-mZŐ jeIenet a szeké­ren eléjük gördüljön Fran­ciaországban három szekér­re rakták a mennyet, a föl­det es a pokolt, s így ját­szották el a bibliai történe­teket, amelyekbe egyre több világi motívum szövődött. A szünetekben megen­gedték, hogy teljesen vilá­gi históriákat, többnyire vaskos, durva tréfák is he­lyet kapjanak: farbarúgá- sokkal, nagy botozásokkal, férfiak és nők félreérthetet­len pajzán históriáival. A vallásos történeteket majd­nem mindig civilek, több­nyire a város polgárai ját­szották. A tréfákat nem mindig. A középkor hivatá­sos művészei éppen ezek a medvetáncoltató, bukfence­ző, egymást felrúgó, gyakran fehérre mázolt képű bohó­cok voltak, akik a feszélyező is hagyták a feszélyező templomot és ünnepet, csak a vásártérhez ragaszkodtak. Ott állították fel a kocsiból, létrából, vásznakból álló színpadokat, ahol többnyire ugyanazokat a vaskos tör­téneteket mutatták be; a nagyhangú katonákról, az öreg férjről, a szemfény­vesztő orvosról, a kikapós menyecskéről. Állandó figu­rák voltak ezek, többnyire mé« a nevük sem változott, írott szövege sem volt ezek­nek a daraboknak. A színé­szek tudták a cselekményt, figurájuk jellemét hiszen egy színész mindig ugyan­az* a figurát játszotta. A konkrét mondatokat, vitá­kat — tehát a szöveget — ott rögtönözték a színpadon. A színháztörténet úgy neve­zi ezt a középkori játékot, hogy commedia del arte. A középkor mindkft fajta színjátszásának közös voná­sa, hogy a történeteket majd­nem mindig előre ismerték a nézők. A játék mégis na­gyon érdekelte őket. Vajon miért? Nyilván éppen a játék miatt! Ki­váncsiak voltak arra, hogy Jézus „most” hogy játssza el a Golgotát, a fiatalasz- szony „most” hogyan csalja meg a férjét, milyen lesz „most” a pokol díszlete, ho­gyan fortyognak a bűnösök a városi bádogos céh által készített üstökben. Mert a színjáték varázsát nemcsak az adja, amit elmondanak vele, hanem az is. ahogyan ezt elmondják. Mert kiván­csiak vagyunk, hogy most hogyan játsszák el. mit tud­nak közölni a régi történe­tekül a ma emberével, ve­lünk. F.z is a színház egyik alaptörvénye. Bernáth László Ráth-Végh István Az em­beri butaság története című könyvének témánkhoz illő fejezete: „A kortárs ítélke­zik...” Néhány alcím: „A tehetségtelen Petőfi”. Vagy: „Shakespeare a részeg bar­bár”. Sőt: „Durva bohóc!... „Hamlet olyan barbár mű, hogy a legalacsonyabbrendű francia vagy olasz közönség sem bírná elviselni”. Űjabb alcím: „Goethe nem tud ver­set írni!” Wagner híres mű­véről, a Nünbergi mesterdal- nokokról: „Laposságok és bárgyúságok halomba hord­va.” Ismeretes a francia imp­resszionista festők vesszőfu­tása: a kortársi közízlés be sem engedte képeiket a ki­állítási szalonba!. Társadal­mi elszigeteltségben, és érthe- tetlenség közepette küzdöt­tek az új festői nyelv, a lát­vány újszerű rögzítésének kialakításáért..; És lám, nagyságukat ma már senki sem vonja kétségbe. Talán ennyi elég is. Nyil­vánvaló: a fenti kritikák ma csak arra jók, hogy neves­sünk rajtuk. íme, a korabeli „hozzáértés”, a nagyképű és [»tóba itészkedés! Ám ha kinevettük magun­kat a fentieken, gondolkod­junk el: a jelen — számunk­ra újszerű, szokatlan — mű­alkotásainak megítélésében nehogy magunk is ezeknek az ismereteik börtönablakán kilátni képtelen embereknek a táborába tévedjünk! Be kell látnunk: bár tár­sadalmi forradalom kellős közepén vagyunk, a közíz­lésben itt-ott mégis uralko­dó a maradiság. A művészet területén a régiek bűvöleté­ben élünk. Különösen a fel­nőtt nemzedék, mely a ko­rábbi esztétikai ízlés nevé­ben született műalkotásokon nevelkedettt. Olyan alkotá­sokon, melyeken nagyapáink talán megbotránkoztak, ám maguk ezt vallják egyedül idvezítőnek, míg a fiaik az „érthetetlen” művészetet ér­tik. így lép előre a történe­lem a művészetben is. Balga gondolat lenne azt hinni, hogy éppen, a mi éle­tünkben érvénytelen a tör­ténelmi dialektika. Remél­hetjük-e, hogy valamikor be­csukódik az adott kor művé­szének és közönségének „íz­lésollója”? Kritikusok, esztéták vall­ják: ez az ízlésolló természe­tes módon nyílik. Hiszen a művész többet közöl velem, mint amit eddig tudtam. Egy mű akkor hat igazán, ha fe­szültséget, szellemi izgalmat kelt, vitám van vele, küzdők megértéséért. Szocialista kultúrpolitikánk kiépíti azokat az ismeretcsa­tornákat, amelyek az olló két szárát egymáshoz köze­lítik. Megakadályozza, hogy a kortársi művészet és köz­ízlés egészséges távolsága ne torzuljon szakadékká. Persze, mi, nézők és hall­gatók sem csukhatjuk be szemünket, dughatjuk be fü­lünket, ha tanító szót hal­lunk az „érthetetlen” művé­szet értelméről. Fontoljuk meg Lyka Károly intelmét. A Kis könyv a művészetről című művében — szintén történelmi tapasztalatokra apellálva — ajánlja: „...vol­tak olyan időpontok, amikor Munkácsyt, Szinyei Mersét tehetség nélküli kontároknak mondották. Ezért helyesen cselekszik a tárlatlátogató, ha némi óvatossággal for­maija meg ítéletét oly mun­kákról, amelyek nem illesz­kednek rögtön az eddig meg­szerzett művészeti fogalmai körébe”. Vagy hivatkozha- tom olyan köztiszteletben ál­ló költőinkre, mint Illyés Gyula, aki egyik interjújá- kan így bátorítja a művészet kedvelőit: „A közönség sem­miképpen ne nézze le ma­gát, ha nem érti a modern verseket, hanem próbálja meg követni a művet, meg­fejteni az alkotást. Azokat becsülöm, akik kellő erőfe­szítést tesznek, hogy megért­sék az alkotókat”. Nos mindkét tapasztalt művész arra tanít: ne kated­ráról, hanem iskolapadból ismerkedjünk a művészettel. Tanuljunk, hogy megérthes­sük szavát. Olyan korban élünk, amikor nemcsak a társadalmi haladás perel az avult ízléssel a korszerű mű­alkotások igazáért, hanem olykor-olykor mi magunk is perpatvarba keveredünk friss művekkel és alkotókkal. Partunk kultúrpolitikai alapelve megállapítja: „A művészi közérthetőség elvá­laszthatatlan az adott művé­szeti ág formanyelvének is­meretétől, ezért szorosan ösz- szefügg a közönség általá­nos művészi kulturáltságá­val .. Az eszmei-tartalmi eredetiség amely joggal te- temt szokatlan formát, át­menetileg lehet nehezen hoz­záférhető a széles tömegek szamara a szocializmus vi- szonyai között is, de ezt a konfliktust a kulturforrada- om, a szocialista népművelés hivatott feloldani, nem pe- dif, a művészi színvonal csokkkentése”. Világos a feladat: a kö­zönséget kell felnevelni a művészethez és nem fordít­va. •fr Ha hitelt adunk a fenti kultúrpolitikai alapelvnek — márpedig hitelt kell adnunk! — a demokratikus szavazás létjogosultsága magvas mű­alkotások esetében kérdéses­sé válik. A történelem nem ismer olyan példákat, hogy nagy müvek közfelkiáltás­sal születtek volna. Inkább közfelháborodással! Ma más­ként lenne? Aligha. Az alap­elvben említett „eszmei-tar­talmi eredetiség” szülte konf­liktus nem oldható meg a közönség voksának kikérésé vei — sokkal inkább a szó cialista népművelés által végzett esztétikai neveléssel. A közönségszavazás művé­szeti kérdésekben csupán já­ték a demokráciával; a mű­vészet demokratizmusa ugya­nis — a tartalmi követelmé­nyek mellett — mindenek­előtt a műalkotások hozzá­férhetőségét, megismerésének lehetőségét jelenti: a széles közönség számára. *r „Tudom azt, hogy semmit sem tudok, s ez előnyöm” — vallotta Szókratész. Kikkel szemben előnye? Azokkal szemben, akik azt hiszik, hogy tudják, amit nem tud­nak. Akik az Ítész magabiz­tosságával kiáltanak nemet egy-egy szokatlan forma­nyelvű filmre, versre, szo­borra. És az sem rendíti meg ítéletük magabiztosságát, hogy azt a műalkotást éppen az év legjobb alkotásai kö­zé sorolják majd a szakér­tők. Konokságukban inkább a zsűri „elfogultságát” han­goztatják, semmint a maguk véleményét kérdőjeleznék meg. Persze nem arról van szó, hogy tartózkodjunk a sze­mélyes véleményalkotástól. Csupán, arról: ne kiáltsunk ki rossznak azt, ami csupán nekem nem tetszik, mert „érthetetlen”. Attól a mű még lehet jó, sőt remek! A hiba — megeshet — a néző „készülékében” van. Szókratész, midőn mások által hangoztatott bölcsessé­gét szigorú önvizsgálattal mérlegelte, erre a következ­tetésre jutott: „Azzal a ki­csinyességgel vagyok böl- csebb... (valakinél), hogy amit nem tudok, arról nem1 is hiszem, hogy tudom”. Ma­gunk is mennyivel szeré­nyebbek — egyben bölcseb- bek — lennénk, ha egy mű­alkotás előtt állva, így gon­dolkodnánk. Balogh Ödön eszi versek: ina Veteuiaa: BÉKE Ha egyszer, vázlatfüzetem fölé hajolva, szeretném színekbe álmodni a Békét, nem fogom elfelejteni: a szelet kenyeret a tükörtojással, melyet kettesben ettünk mésszel befröcskölt erdőkben, én haraptam az egyik végét, te meg a másikat, és az első tavaszi rügyről suttogó újszülött ágacskát sem, és az arab férfi vakítóan felvillanó mosolyát, amint oroszul üdvözölt engem, és az augusztusi éjszaka dús illatát, mely a széllel hullámként ömlött be az ablakon, felfedve egy lány forró mellét, és a vesszővel körülfont teraszt, a kövek esőkopácsolását, Sebastian Bach egyik fugáját, gyárszirénák hajnali harsonáját gyermekarcú felhők alatt, egy holdraébredő virágot, mely morzsacsöpp fuvolán játszott, s veledlátla tengerpartokon sirályok fészkét. Pavel Sztreblov: ASÖ A kertben felejtették. Nyelén meleg alkonyfény borong. A föld gyöngéd, puha madár. Elfelejtették. Piros csönd ereszkedik a kertre... D. Vaarandi: ÉNEK Szeretem azt az éneket, mely visszhangok százát bírja szóra, egek völgyében s minden hegytetőn. '■'■»■"■■a .................................. V lagyimir Grisin: Távolság Tudod-e, mi a távolság? A távolság— a távolság — miután elbúcsúzott, a távolság — dübörgő szívverésed, a távolság — az örökkévalóság egy pillanatért, a távolság — száguldasz örvénylő szél nyomában. A távolság — egy nap. Évszázadokig nem ér véget. A távolságot méterben nem számíthatod. Nincs melletted — Elment — Messze már. If ordította: BALÁZS ÉVA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents