Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
1972. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem legyőzni az embert, hanem meggyőzni! A kollektivitás, az embei szolidaritás az elmúlt negyedszázadban hatalmas mértékben fejlődött társadalmunkban, ezét törvényszerű, hogy megnőtt az emberek érdeklődése a közélet kédései. a közügyek iránt is. Miután jól tudjuk, hogy a szocializmus teljes felépítésének nagy műve feltételezi nemcsak a magas színvonalú gazdaságot, hanem a társadalom szocialista tudatosságát és magasfokú közéleti aktivitását is, teljesen jogos az embereknek az a törekvése, hogy több beleszólást akarnak saját ügyeik — s miután az ország gondja az emberek saját ügye —, így a haza kisebb és nagyobb kérdései megoldásába is. Ez a szocialista demokratizmus követelménye. Nyilvánvaló azonban, hogy társadalmunk különböző osztályai és rétegei, de még az egyének is sokszor ugyanazt a kérdést másként látják, az adott jelenségek megoldását más és más módszerekben vélik felismerni. Ez természetes is, mégis lehetséges végül is a fő kérdésekben közös álláspontot kialakítani, mert vannak olyan szilárd fundamentumok, amelyeket a részletkérdésekben eltérő álláspontot elfoglalók is egyaránt biztos támaszpontjuknak tekintenek. Az egyik ilyen fundamentum a szocializmus igenlése. Ez szintén temészetes, hiszen mióta ebben a társadalmi rendben élünk, munkánk gyakorlati eredménye a legfőbb bizonyítéka rendszerünk vitalitásának, és magasabb rendűségének. Aztán azt se feledjük el, hogy lakosságunknak nagyobb része nem is ismerte a kapitalizmust, így saját tapasztalat alapján összehasonlítani csak a szocializmus régebbi és mai szakaszát tudja. Ezért természetes lételeme ma már a társadalomnak a szocializmus. Ha van is helyenként elámulás a legfejlettebb tőkésország egyik-másik csillogó kirakatjelensége láttán, az fel sem merül, hogy mi esetleg ne a szocializmus talaján keressük a célravezetőbb módszereket és eszközöket. Persze az igények megfogalmazásakor kiderül, hogy sokan vannak, akik egyszerűen nem is tudják megmondani, mit szeretnének, mert nincs átfogó koncepciójuk, egyszerűen csak a jelenleginél is „jobb szocializmust” szeretnének. Ez a szándék a mi törekvéseinkkel is találkozik, de az meg sem fordul sokszor a fejükben, hogy a szocializmus jóságának, vagy hibájának okai nem elsősorban azon múlnak, akarja-e ezt valaki vagy sem, hanem olyan objektív történelmi, társadalmi, gazdasági előzményeken, amelyeket egyetlen ország sem ugorhat át a fejlődésben, a mi hazánk sem. De önmagában a szocializmus igenlése mégis olyan hatalmas tudati változást jelent, amit talán nem mérlegelünk még eléggé. A párt politikájának megfelelően szüntelenül fejlődik, erősödik társadalmunkban a szocialista demokrácia. Ennek sok jele van, de feltétlenül ide tartozik a tömegek politikai aktivizálódása, bátrabb véleménynyilvánítása is. Természetesen azt szeretnénk — mint a X. pártkongresszus beszámolójának egyik gondolata is mondja ha a „milliónyi alkotó gondolat és tett eggyé válna”. Az a szocialista demokrácia egyik értelme, hogy lehetőséget és fórumot adjon e társadalmi tevékenység kivirágzására. Az emberek nyíltan kimondják, ami a szívükön van. Különösen vonatkozik ez az ifjúságra, amelyet olyan régi konvenciók sem zavarnak, mint az idősebb generáció egyes rétegeit, amelyek még a múlt rendszerben is éltek, amikor a dolgozó ember szava nem sokat számított. A tudati változásoknak ma lényeges eredménye, hogy régen megszűnt nálunk társadalmi méretekben a szolgalelkűség feudális jelensége, az úgynevezett „átlagember” is elnyerte azt az emberi méltóságot, ami a szocializmust építő ország állampolgárát joggal megilleti. Persze a vélemények nyíltabb összeütközése azt is jelenti, hogy időnként helytelen, vagy téves nézetek is napvilágra kerülnek. Még az elégedetlenségben is van azonban jobbra törekvés, még — az úgynevezett kibic esetében, aki számára köztudott, hogy semmi sem drága — tapasztalható érdeklődés, önmaga az nem kívánatos, hogy ilyen nézetek is vannak, de ezek mégis léteznek, ezekkel számolnunk kell, sőt azt is mondhatjuk, hogy egyrészt örüljünk, hogy napvilágra kerülnek, mert látjuk, hol van még értetlenség, hol nem értenek valamit, milyen kérdésben van részleges, vagy teljesen ellentétes vélemény, hogy ezután meghatározhassuk a politikai munka irányát, feladatait. Hiszen nyilvánvaló, hogy — ha csak nyíltan ellenséges nézetekről nincs szó, mert néha ilyenek is akadhatnak! —, akkor nem a hibás nézíetek képviselőit kell legyőznünk, hanem a helytelen nézeteket, valamint az ilyenek képviselőit meggyőznünk az igazságról, hogy a nyílt vita tüzében semmisüljenek meg a tévedések. Ez nyilvánvalóan nehezebb feladat, mint adminisztratívan, a parancsolás módszerével elhallgattatni az embereket. Mégis ezt vállaljuk, mert számoltunk azzal, hogy a szocialista demokrácia kiszélesítése kapcsán megszaporodhatnak az ilyen nézetek, másrészt számoltunk azzal is. hogy a társadalom és az egyének felelősségtudata is hatalmas mértékben megnőtt, amely szintén hozzájárul ahhoz, hogy politikai fel- világosító és meggyőző munkánk hatékony lesz. P ersze a legkönnyebb az lenne, hogy miután a többségében alkotó és felelősségteljes vélemények mellett számos hibás megnyilatkozás is akad, szűkítenénk a demokratikus formákat. Az elért szintről azonban nem akarunk visz- szalépni, sőt, azt szeretnénk, ha maga a bírálat is cselekvő akarattá és tétté változna, minden állampolgár magatartásában. A hiba tehát nem a „túl széles demokráciában” keresendő, hanem a politikai kényelmességben olyan helyeken, ahol esetleg a helytelen nézetek nem kapnak helyes feleletet. Igen fontos azonban, hogy ne kiáltsuk, ki mindjárt „közvéleménynek” egyesek véleményét, hiszen gyakori tapasztalat, hogy egyesek a közvélemény nevében lépnek fel ugyan, holott csak saját magukat képviselik. A közvélemény rendkívül heterogén valami. Nyilvánvaló, hogy egészen más tartalma van — mondjuk — a „párttagok közvéleményének”, mint a politikailag elmaradottabb rétegek „közvéleményének”, más a munkásközvélemény és megint más — mondjuk — az ifjúság közvéleménye. Attól függ, hogy milyen rétegekről és kérdésekről van szó, mert előfordulhat, hogy ami az egyes társadalmi rétegek esetében izgató jelenség, az a másikat hűvösen hagyja. Azt mondják, hogy „az az igaz, amit az utca mond”. Kétségtelenül van igazság ebben, de nem biztos, hogy minden esetben az a teljes igazság, amit „az utca mond”. A kommunistáknak és a szocializmus párton kívüli híveinek mindig a tényleges igazságot kell következetesen képviselniök. Az igazságot — fejlődésünk közelebbi és távolabbi céljait, feladatait illetően — a X. pártkongresszus fogalmazta meg. N oha látjuk, hogy általában a közvélemény rendkívül megosztott, ennek ellenére nemcsak az egyes rétegek véleményére, hanem az „utca hangjára” is, sőt az egyes emberekére is — ahogy mondják — oda kell figyelni. Ha az emberek azt látják, hogy szavaikat, javaslataikat figyelemmel kísérik, mégha nem is értenek egyet vele, de meghallgatják, ha azt tapasztalják, hogy kérdéseik, gondolataik visszhangra és válaszra lelnek, akkor érzik, hogy érdemes szót emelni valami mellett, vagy valami ellen. A mostani időszaknak igen veszélyes jelensége lenne, ha hagynék, hogy az emberek ugyan minden kérdésről elmondhatják véleményüket, de azt senki meg nem hallgatja. Ez is egy formája lehet a szocialista demokratizmus visszaszorításának, mert ez a bürokratizmus „demokráciája”. A fogyatékosságok és negatív jelenségek bírálatában a párt járt elől mindenkor és minden fontos kérdésben, többek között akkor, amikor feltárta a gazdaság- irányítás régi rendszere és az új követelmények közötti ellentmondást és döntött az új irányítási rendszerről; akkor, amikor feltárta a túlzott beruházási igények és lehetőségeink közötti feszültséget, s állást foglalt a nagyobb terveszerűség mellett; akkor, amikor Megállapította, hogy kulturális és ideológiai életünkben hatékonyabban érvényesíteni kell a marxista—leninista elveket; s akkor, amikor a társadalom érdeklődésének fókuszába állította a negatív jelenségeket, mintegy felhívta az egész társadalmat, hogy közösen küzdjük le a szocializmustól idegen magatartásformákat és jelenségeket. Ez egyben arra is válasz, hogy miért kap napjainkban a negatív társadalmi jelenségek elleni harc olyan nagy visszhangot, s nem pedig azért — amint egyesek vélik, — mintha most több lenne az ilyen jelenség, mint fejlődésünk megelőző időszakában volt. Arról van szó, hogy a tömegek igazságérzete nem tűri és demokratikus gondolkodásmódja nem is hallgatja el, ha ilyen jelenségeket tapsztal, s ezek ellen mind a pártnak, mind az államnak, mind a tömegeknek fel kell lépniök, mert csak együttes erővel küzdhetők le. M indebből világosan látszik, hogy most is nagy jelentősége van a meggyőző szónak, a párt politikája harcos terjesztésének, a tájékozatlanság leküzdésének, a nyílt polémiának. Hallatlan nagy jelentősége van annak, hogy állampolgáraink minél világosabban lássák közelebbi és távolabbi céljainkat, minél reálisabban tudjuk megítélni lehetőségeinket, azaz: mindennapi tevékenységüket minél magasabb szocialista tudatossággal végezzék. A népi—nemzeti egység elsősorban annak a közös tevékenységnek során erősödik, szilárdul, ahogyan az ország milliói a szocializmus nagy nemzeti céljaiért tevékenykednek. A mindennapos politikai vitákban, a politizálás során formálódik — a X. kongresszus alapján már idézett — „milliónyi alkotó gondolat és tett egy akarattá”. S e tevékenység során sohasem feledjük. hogy tisztelnünk kell a közös ügyet szolgáló alkotó gondolatokat, s ha közöttük hibás is akad, sohase az embert akarjuk legyőzni, hanem a téves gondolatot — az ember megnyerése érdekében! Rácz Lajos Ma építők napja van. Képünkön a S ágvári körúton a vízügyi székházon dolgozik Mező Imre, az állami építőipari vállalat munkása. — (Foto: Nagy Zsolt) Nagy eladó—nagy vevő Egyenlően a többi kereskedelmi vállalattal — Mini tervezőiroda 1970. március 3-án alakult a megye ÁFÉSZ-einek árubeszerző és értékesítő vállalata, a Tiszavidék Szövetkezeti Közös Vállalat. Negyven fogyasztási szövetkezet 1 millió 200 ezer forintos alaptőkéjével, valamint a közös vállalkozások segítésére adható SZŐ VOSZ tartalékalapból, két és félmillió forinttal kezdte meg működését. A vállalat felépítése szövetkezeti. Jogaikat, kötelezettségeiket tekintve tagjaik egyenrangúak. Legfelsőbb szerve az alapító szövetkezetek küldötteiből álló igazgatótanács. A létrehozott közös vállalat célja a lakossági igények kielégítésén túlmenően a közös árubeszerzés, a szövetkezeti termelők áruinak sikeres, nyereséges eladása. Az alapító év nehézségei után 1971-ben kezdtek teljes gazdasági évet. A forgalmazott 26.5 millió forint a szövetkezeti áruforgalomnak ugyan csekély része, de olyan termékekkel érték el. amelyek hiánycikkek voltak, — vagy egyáltalán nem lehetett az üzletekben kapni. Így a budafoki pincegazdasággal szerződésben biztosították áz egész évi bor és az újévi pezsgőellátást. Egyszerre vásárolták meg azt a 32 ezer darab fenyőt, melyet az üzletek karácsonyra igényeltek. A 72-es évre is, már most lekötötték az ünneni fenyőfa mennyiséget. A vállalat biztosította a szénsav ellátást a megye összes szikvíz és üdítőitalt gvártó üzemében. Az összevont beszerzéseidről elérték. hogy a mégve ÁEÉSZ-ei nasy vevőként ie’entkezhet- tek a kereskedelemben. — Ugyanez volt a cél a szövetkezeti termelők áruinak eladásánál is. A törökszentmiklósi baromfiinari vállalattal 47 vason hízott liba és 60 vagon tojás szállítására kötöttek szerződést. Az áruellátás és értékesítés mellett más szolgáltatásokat is nyújtott a vállalat. Megalakult a műszaki tervező osztály. Kereskedelmi szervezőik felmérték a várható forgalmat, elkészítették 22 kisebb üzlet átalakításának, építésének tervét. Az 1972-es évi terveikben továbbra is az áruellátási gondok enyhítése, a közvetítői munka fokozása szerepek Jelentős változás árubeszerzés tekintetében nem várható. Az idén is a nehezen beszerezhető, hiánycikk jellegű árukból akarnak az üzletek„Keressünk és biztosítsunk új helyeket játszótérnek és gondoskodjunk a meglévők felújításáról, karbantartásáról”, olvashatjuk a Nők Lapjában „Játszóterét a gyermekeknek! címmel megjelent felhívásban. A játszótér biztosítja a gyerekek számára a szabadban való játékot, a felszabadult mozgást. a játszótársakkal való együttiétet. Jászberényben, a Volán 7 számú Vállalatnál is elindult egy nagyon szép kezdeményezés. A vállalat kisegítő üzemében dolgozik Darázs László tizennyolc tagú szocialista brigádja, akik társadalmi munkában játszóteret építettek. — Jászberényben a Szövetkezet utcában egyre több úi lakóház épül és effyrp több lesz a kisgver- mek is. — mondta ricák Dezső a vállalat párttitkára. Ezért a lakók és a brigád összefogott. Közős erővel. be minél többet juttatni. — Szerződést kötnek néhány termék eladására a megyei ipari szövetkezetekkel, így bútorokra, cipőkre és ruhaneműkre. Mint a vállalat vezetői elmondták, céljuk nem a nyereség, a nagykereskedelmi szállítókkal szemben üzletet kötni, hanem azokban a falvakban, tanyaközpontokban, ahol az állami kereskedelem nem árul, javítani az ÁFÉSZ-boltokban az ellátást, biztosítani bő választékot. — h. I. — egy hónap alatt építették a játszóteret. A brigád készítette el a felállított hintákat, a lakók homokozót ástak, a kész játszóteret a gyermeknapon adták át a „birtokosoknak”. A már meglévő gyermek- játszótereket azonban szebbé kell varázsolni, a felszereléseket évente fel kell újítani, karban kell tartani. A Volán 7. számú Vállalata KlSZ-es fiataljai a város központjában lévő öt játszótér felett védnökséget vállaltak. A vállalatnál ezt a kezdeményezést tovább szeretnék folytatni. Jó lenne azonban ha ez a fontos és szép tevékenység általánossá válna. A társadalmi szervek, az úttörők, a KISZ szervezetek tagjai, szövetkezetek, vállalatok közös, erővel minél több és szebb gyermekjátszóteret építenének, hogv rrvnden gyereknek legyen helye játszani,, r* Sze — Sok gyerek — kevés játszótér
