Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
Őrjárat a megyei szakszolgálati parancsnokoknál öt megyei parancsnoknál jártunk, hogy segítségükkel átfogó képet alkothassunk a szakszolgálatok szervezeti felépítéséről, feladatairól és beosztott állományuk kiképzéséről. Az élelmezési szakszolgálat parancsnoka Márk István, a megyei tanács vb kereskedelmi osztály- vezetője. — Kikből áll az élelmezési szakszolgálat? — Az 1969-es átszervezés óta mind a parancsnoki, mind a törzsállomány tagjai, de még a beosztottak is kereskedelmi és vendéglátóipari szakemberek, akiknek az alapvető szakmai feladatok végrehajtása nem okoz gondot. A polgári védelmi funkciók ellátása természetesen a szakmai hozzáértésnél többet kíván. Az élelmezési szakszolgálat tagjainak is el kell sajátítaniuk az általános polgári védelmi tudnivalókat, ismerni kell a jelzéseket, a védőruhák használatát, az elsősegélynyújtást. Ezenkívül pedig — természetesen a szakszolgálat funkciójából adódó feladatokat, mint például az áruk biztonságos elhelyezésének variációit, a raktárak nyílászáróinak elszigetelését, az anyag- és személymentesítő állomások felállításának és működtetésének módját. Ismerni kell a hermetikusan záró és á szennyeződésektől védő csomagolóanyagokat. A sokoldalú ismeretek elsajátítása és a szakszolgálati láncolat: a megyei, városi és járási szinten kiépített ellátó, mentesítő és étkeztető alakulatok összehangolt munkája mind háborús körülmények között, mind egy természeti katasztrófa esetén biztosítani tudja a folyamatos ellátást. A megyei állat- és növényvédelmi szakszolgálat speciális szervezeti felépítéséről Mezei János, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályvezető-helyettese, a szakszolgálati parancsnokság operatív csoportvezetője tájékoztatott. — Nem véletlen, hogy a szakszolgálat megyei parancsnokságának tagjait a mezőgazdasági osztály dolgozóin kívül az állategészségügyi és a növényvédő állomások dolgozóiból választották ki. A szakszolgálat feladata ugyanis állatok, növények és az ivóvíz megelőző védelmének biztosítása. Ebben oroszlánrészt vállal a szakszolgálat mellett működő radiológiai mérő- és adatszolgáltató hálózat. A mérőállomásokat a növényvédő és az állategészségügyi állomás laboratóriumában alakították ki. A most épülő élelmiszer-vizsgáló intézetben lesz a harmadik mérőállomás. Ezenkívül minden járásban és városban van egy állategészségügyi és egy növényvédelmi ellenőrző állomás. Ha fertőző anyagok kerülnek egy területre, az első teendő, hogy az ott levő állatok, növények és élelmiszerek az ellenőrző állomásra kerüljenek. Ott mintát vesznek, amit a mérőállomásra küldenek. Attól függően intézkedik a szakszolgálati parancsnokság, hogy a mérőállomás vizsgálati eredménye pozitív vagy negatív. A jól kialakított szervezet az egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy gyors beavatkozással megvédhessük az állat- és növénykészleteket a fertőzéstől, a pusztulástól. A megye vegyvédelmi szakszolgálat parancsnoka, Kukri Béla, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője. Egyetlen kérdésünk: Mi a feladatuk a szakszolgálati parancsnokságoknak? — A szakszolgálat keretében szervezett szolgálatparancsnokságok és alegység-parancsnokságok békebeli feladatai közül elsősorban a védelem megszervezését említem. A szakszolgálat jellegéből adódóan nyilvánvaló, hogy a radiológiai, biológiai és vegyi ártalmak elleni megelőző védelem megszervezéséről van szó. A parancsnokságokra hárul, hogy megszervezzék a lakosság és az üzemi dolgozók, valamint a létfenntartási javak egy részének megmentését. Mindehhez természetesen hozzátartozik a mentéshez szükséges feltételek megteremtése és állandó készenlétben tartása is. A legfontosabb a mentesítőállomások létrehozása és pontos nyilvántartása. Nyilvánvaló, hogy a tárgyi és anyagi feltételek megteremtése képzett személyi állomány nélkül semmit sem ér. A parancsnokságok feladata, hogy a szolgálat személyi állományát felkészítse, kiképezze. A megyei műszaki-mentő és óvóhely szakszolgálat parancsnoka Gábor György, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője. — Milyen stádiumban van a szakszolgálat kiképzése? — Valamennyi többi szakszolgálattal szinkronban a felkészülés a jelenlegi feladatunk. A felkészülés célja, hogy természeti csapások vagy katasztrófa idején helyt tudjunk állni. Romeltakarításnál, az óvóhelyek szabaddá tételénél, a közművek, a mentesítéshez szükséges utak biztosításánál. A felkészülés természetesen most is nehezített körülmények között (gázálarcban, védőöltözetben stb.) történik. A kiképzésnél csak alapvető elméleti, de ugyanakkor maximális gyakorlati tudást követelünk. A megyei parancsnok és a törzsparancsnokok, valamint a kiképzési felelősök a közelmúltban részt vettek egy négynapos továbbképzésen, amit a műszaki-mentő szakszolgálat országos parancsnoksága szervezett. A járási, városi szakszolgálat-parancsnokok és törzsparancsnokok kiképzését még az idén befejezzük. Jövőre a beosztott állomány továbbképzésére kerül sor. 1974-ben és 75-ben pedig az elsajátított ismeretek birtokában már önálló gyakorlatok lesznek. A megyei egészségügyi szakszolgálat parancsnokságánál fejeztük be az őrjáratot. Parancsnok dr. Leilei Gábor megyei főorvos. — Mit tart a szakszolgálat legfontosabb feladatának? — Rendkívüli időszakban: tömegkatasztrófák, elemi csapások, járványok esetén az egészségügyi ellátás megszervezését. Erre már a veszélyhelyzet előtt fel kell készülni. A felkészülés nagy próbatétele volt az 1970-es tiszai árvíz, aminek sokkal súlyosabb következményei lehettek volna, ha nincs egy jól szervezett polgári védelmi „hadsereg”, ezenbelül egy gyorsan mozgósítható egészségügyi szakszolgálat. Megelőztük a járvány elterjedését és megmentettünk minden értékes gyógyszerkészletet. Mindezt a körültekintő felkészülésnek köszönhetjük. Az utóbbi években szinte sorozatosak voltak az olyan rendkívüli helyzetek, amikor fokozatosan igénybe kellett venni a szakszolgálat tevékenységét. Az 1963-as vasúti tömegszerencsétlenség, vagy a 60-as évek végén Rákóczifalva környékén elterjedt nö- vényvédőszer-ártalom esetének példái bizonyítják, hogy az egészségügyi szakszolgálatnak békében is állandóan készenlétben kell lenni. Radiológiai kiszóródás ellen védő óvóhelyek Az atomenergia felszabadítása a I XX. század egyik legnagyobb je- í? lentőségű tudományos felfedezése, ' mely az emberiség boldogabb életéhez felbecsülhetetlen segítséget nyújt. Napjainkban széles körben kerül felhasználásra az orvostudomány, az ipar és az energia-elő- f állítás területén. Az emberi tudománynak ezt a nagy jelentőségű eredményét a há- l ború hívei tömegpusztító fegyverként akarják felhasználni. Ennek hatása bármely ország bármely területét veszélyezteti. A pusztító hatások ellen, kormányunk intézkedései alapján a polgári védelem védi országunk lakosságát, ipari, mezőgazdasági és más értékeit. A védelem nejncsak az állami szervek, hanem minden egyes ember feladata. Szükséges tehát a védekezés formáinak, lehetőségeinek megismerése. A tömegpusztító fegyverek közül döntő jelentőségűek a magfegyve- í rek. Az ellenük való védelem for- 'í mája különböző lehet: 1. Távolságvédelem 2. Helyi védelem I Távolságvédelem: a veszélyeztetett területről a személyek és az anyagi javak kitelepítése, kivonása, kimenekítése. A felezési vastagság és az anyag fajsúlyának szorzata körülbelül 32,0 egységet tesz ki. A felezési vastagságok ismeretében kiszámítható a különböző anyagok, épületszerkezetek együttes csökkenő hatása, illetve a szükséges rétegvastagság. A kiszóródott anyagok intenzitása (az időjárási viszonyoktól függően) töb napig, esetleg két hétig is veszélyes lehet. A védőlétesítményeket, óvóhelyeket a legrosszabb helyzetnek a figyelembe vételével, a maximális elzárkózási időtartamra kell előkészíteni. A kiszóródás elleni védelem egyszerűbb szerkezetű és kivitelű védőépítményeket igényel. Követelménye, hogy a kiszóródási sugárzást az óvóhely első terében 1/100- ad résznyire lecsökkentse, itt a gázbiztonság és törmelékterheléssel nem kell számolni. Lehetőség van a helyi műszaki adottságok, meglevő vagy könnyen biztosítható anyagok felhasználására, alkalmazására. Lényege a gyors kivitelezhetőség, az egyszerűbb szerkezetű védőhely alkalmazása, az adottságok, igények szerinti befogadási, illetve férőhely meghatározása. Például csoportos óvóhely huszonöt-ötven személy részére megfelelő, vagy a családi óvóhely, létszámigény szerint. Az óvóhelyet két négyzetmé- ter/fő alapterületre kell méretezni. A csoportos óvóhely építése gazdaságosabb, kedvezőbb. Jobban van lehetőség arra, hogy a benntartóz- kodók kölcsönösen segítsék egymást, de a veszély időszakát is könnyebben elviselik, mint az elszigetelt családi óvóhelyeken. A kiszóródás elleni óvóhelyek két alapvető formában készülhetnek: 1. Épület alatt vagy az épület talajszint feletti részében kialakítva. 2. Épületen kívül telepítve. a) A kiszóródás elleni óvóhely építése a legegyszerűbb és a leggazdaságosabb: alagsorral vagy pincével rendelkező épületben. (TalajHelyi védelem: a személyi és anyagi javak helyi védelme. A személyi védelem: egyéni és kollektív formát ölthet. Alapvető feladat a kollektív védőeszközök megismerése, melyek a közvetlen támadott területtől távol fekvő helyeken a rádióaktív kiszóródás elleni védelmet biztosítják. A védőeszközök lehetnek: speciális és szükség védőeszközök. A speciális védőeszközök biztosítása — mindenki számára — nem valósítható meg (nagyon drága), ezért most a kiszóródás ellen védő szükség óvóhelyek kialakítását ismertetjük. A kiszóródott, nagy áthatoló képességű gammasugárzó részek a szabadban tartózkodókra veszélyesek, sőt, ezek különböző mértékben az anyagokon, szerkezeteken is áthatolnak, de az anyagok a sugárzás hatását nagymértékben lecsök- kentik. Vagyis, az óvóhelyen tartózkodóknak védelmet nyújtanak. A védekezésnél lényeges jelenség, hogy a sugárzás erőssége szilárd anyagokon áthatolva csökken. Az anyagnak a sugárzást csökkentő tényezőjét az anyag felezési vastagságával jellemezzük, melyek a rá merőlegesen ható gammasugárzás erősségét felére csökkentik. vízmentes helyen). Fontos szempont a védőfalvastagságok biztosítása melléfalazással, homokzsákokkal, földtakarásokkal. A több traktusos pince vagy alagsor belső helyiségei a legbiztonságosabbak. Megakadályozhatjuk a sugárzó anyagok födémre hallását, ha a nyílászárókat (ablakokat, ajtókat, szellőzőket stb.) hézagmentesen lezárjuk vagy a födém tetejére különböző anyagokat, bútorokat teszünk. b) Földszintes épületben is kialakítható sugárzás ellen védő óvóhely, ha másutt talajvíz vagy egyéb okból épület alatt vagy épületen kívül nem lehetséges. Itt is legvé- detteb az épület közbenső traktusában kialakított óvóhely, például előszoba, fürdőszoba, hall stb. Ebben az esetben elegendő a külső határoló falak (ajtó, ablak, szellőzők) lezárása, leárnyékolása. A falusias jellegű, vályogfalú épületek is kedvezőek az óvóhely kialakításához, mert vastagabbak a falak mint a téglaépületeké. A vékonyabb falú épületekben a belső leárnyékolt falak mellett célszerű a védett tér kialakítása. A leárnyékolást biztosítani lehet még bútorok, szőnyegek, könyvek áthelyezésével is. c) Többemeletes épületben is hasonlóan lehet kialakítani óvóteret, de arra nem alkalmasak a legfelső szintek, a földszintek és vízszintes épületrésszel (terrasz, lapostető) érintkező belső terek. d) Épületen kívüli kiszóródás elleni óvóhelyek kialakításánál is célszerű a gazdaságosságot figyelembe venni. Háztáji gazdaságokban van föld alatti vagy földbe süllyesztett tér, amely kevés munkával, egyszerűbb, kevesebb anyagokkal könnyen kialakítható óvóhelynek. Igen alkalmasak a domboldalba kialakított terek, borpincék. A lakások körül vermek is átalakít- hatók, de azokat ki kell bővíteni. Általános irányelvként kell hangsúlyozni, hogy a kiszóródás ellen védő tereket, ahol lehet (épület alatt vagy épületen kívül) egyéb célra való felhasználásával már békeidőben célszerű megépíteni (borpince, gy ümölcs-zöldségtárolók). — A különböző típusú kiszóródás elleni óvóhelyek védelmi értékelése (a kiválasztás megkönnyítéséhez) : — Az I., II., III. védőfokú védőlétesítmények a kiszóródás elleni védelem mellett, kisebb mértékű léglökést is elviselnek rombolódás nélkül. A IV., V., és VI.‘védőfokú létesítmények -csak a kiszóródás ellen védenek. Minimális védelmet találhatunk még a nyitott, tetővel ellátott építmények VII.) felhasználásával. Következő számunkban bemutatjuk az óvóhelyek kiépítési módjait, szerkezeteit, felszereléseit. Felezőréteg-vastagságok anyagfélék fajsúlya felezőréteg-vastagság cm-ben vas 7,8 3,8 beton 2,3 15,2 föld 1,62 19 fa 0,55 58,4 ólom — 1,8 vipttihuim. ni»iY»ni v»io Ltrtsirnwv vm*r#ic rsiii roiDBt lilUUTMTT BJ íúiuimi ÓYÓHtLY V. tíhcíuh, *L*iSO*%*H Klßunumr mm Tán 7 M V77^ VI. imiTuit KÍ»HKÍTtT1 MÉLYisi* *777, w. VII. NYITOTT riszt* s 3 SZRBflDBRH TARTÓZ K0D<$ EMM» TEUf- SEH VÍlTBUn SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP o
