Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-22 / 145. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. június 22. Betörők — aktatáskával Castro Prágában ;,A CIA azért félelmetes, mert voltaképpen nem is tud­juk mekkora és hol mindenütt érvényesül a befolyása.” Egy amerikai politikus szavait idéztük, s nem véletlenül. Pontosabban egy újabb rejtély ürügyén. Mivelhogy az ame­rikai demokrata párt országos főhadiszállásán szombatról vasárnapra virradó éjszaka tettenért betörők aligha a kasz- sza tartalma iránt érdeklődtek. Sokkal inkább bizonyos ira­tok után kutattak. Rendhagyó ez a betörés, legalábbis az igazi betörők mércéjével mérve az. A betörő általában valami zsákmány reményében kockáztat. Washingtonban a tettenért öt férfi ott akart hagyni a demokrata párt irodájában néhány csep­pet sem jelentéktelen holmit. Például lehallgató készülé­ket. titkos fényképező berendezést. Ezért pedig holmi zsivány nem kockáztatja a börtönt. Már a hír önmagában is gyanús. Mit keresnek éjszaka jól öltözött férfiak különféle bonyolult műszaki berendezés­sel az aktatáskájukban egy párt irodájában? S ha már be­jutottak, vajon ki és miért adta az ötletet? Nos, nem kellett sokáig várni a magyarázatra, Bemard L. Barker például — az öt betörő egyike — már régebbi ügyei miatt jól ismert. Nem, nem bankot rabolt vagy áru­házát fosztott ki: Mr. Barker ilyen kalandokba nem bocsát­kozik. Ellenben 11 évvel ezelőtt a Disznó-öbölben végre­Indira Gandhi látogatása Kádár Jánosnál (Folytatás 1. oldalról) tése után — a Citadelláról Budapest panorámájában gyönyörködött az indiai kor­mányfő, aki végül elmon­dotta, hogy nagyon tetszett neki a szép főváros, s mély benyomásokkal volt rá. Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnjke szerdán látogatást tett Ká­dár Jánosnál, a Magyar Szo-­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­káránál a Központi Bizott­ság székházában. A szívélyes, baráti talál­kozón jelen volt Péter János külügyminiszter, dr. Kos Pé­ter, továbbá P. N. Haksar, az indiai miniszterelnöki tit­kárság vezetője és C. B. Muthamma, az Indiai Köz­társaság budapesti nagy­követe. Találkozó a magyar tudományos élet képviselőivel Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke — Kállai Gyulának, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa elnökének társaságá­ban — szerdán találkozott a magyar tudományos és kul­turális élet számos kiemelke­dő személyiségével. A mi- niszterelnökasázony és a ta­lálkozó magyar résztvevői közvetlen beszélgetést foly­tattak tudományos, kulturá­lis és művészeti életünk né­hány kérdéséről. Az indiai miniszterelnök látogatása az Egyesült Izzóban — Üzemi gyűlés Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke szerdán délután ellátogatott az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT-be. A mi­niszterelnökasszonyt a láto­gatásra elkísérte C. B. Mut­hamma, az Indiai Köztársa­ság budapesti nagykövete is. A vendégekkel együtt volt a látogatáson Fock Jenő, a minisztertanács elnöke, dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter, Hollai Imre külügyminiszterhelyettes, dr. Kós Péter, a Magyar Nép- köztársaság Üj-Delhi-i nagy­követe és Somogyi Imre, a IV. kerületi pártbizottság el­ső titkára. Dienes Béla, az Egyesült Izzó vezérigazgatója a több mint háromnegyed évszáza­dos gyár történetéről, életé­ről tájékoztatta a vendége­ket. A vállalat nemzetközi kapcsolatairól szólva egye­bek között elmondotta, hogy az idén lámpa- és fénycső­gyárat helyez üzembe az Egyesült Izzó az indiai So- nepat-ban. Jelentős mennyi­ségű alkatrészt is szállítanak indiai cégeknek és a szak­emberképzést is segítik: je­lenleg hat indiai szakember sajátítja el az Izzóban a fénycső- és a lámpagyártás­sal kapcsolatos tudnivalókat. A találkozón szó esett arról a lehetőségről is, hogy az Egyesült Izzó állami lámpa­gyár létrehozásában vesz részt Indiában. Indira Gandhi az üzemlá­togatás során megtekintette a fénycsőgyárat — ahol ta­lálkozott az ott dolgozó in­diai szakemberekkel — to­vábbá a Lámpagyárat és az Elektroncsőgyárat, s beírta nevét a Táncsics tizenegy- szeres szocialista brigád nap­lójába, majd a gyár ven­dégkönyvébe is. Az indiai kormányfő ez­után üzemi gyűlésen talál­kozott a gyár dolgozóival, akik hosszantartó tapssal, meleg szeretettel köszöntöt­ték, amikor elfoglalta helyét az elnökségben. A gyűlésen felszólalt In­dira Gandhi, indiai kor­mányfő és Fock Jenő mi­niszterelnök. Az indiai kormányfő a KISZ Központi Művészegyüttes előadásán Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke és kísérete szerdán este meg­tekintette a KISZ Központi Művészegyüttes műsorát az együttes székházában. Az indiai vendégekkel együtt részt vett az előadá­son Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnöke is. A műsor megkezdése előtt Szigeti Pál, az együttes igaz­gatója köszöntötte a vendé­geket. Az előadás után a miniszterelnökasszony nevé­ben virágkosarat nyújtottak át az együttesnek. Izraeli légitámadás libanoni fai vak ellen Izraeli harci repülőgépek szerdán a déli órákban tá­madást hajtottak végre három határmenti dél-liba­noni falu ellen Az izraeli akció következtében több személy életét vesztette, s tetemes anyagi kár keletke­zett Hasbaja, Mimas és Kfeir falvakban, szemta­núk közlése szerint az iz­raeli légierő egységei bom­bákat és rakétákat zúdí­tottak a három településre. hajtott támadás révén vált ismertté. Hogy társai milyen fogadtatásra találtak a kubai milicisták és a parti őrség részéről, azt tudjuk. Az még nem tisztázott, vajon Barker miként jutott vissza Miami-ba, a kubai emigránsok tanyá­jára. De annyi bizonyos, hogy a CIA irányításával végre­hajtott akció egyik alvezére azóta sem szakította meg kap­csolatait a titkosszolgálattal. Barker nem „magányos bűnöző”... — Már a kubai in- váziós tervben is szorosan együttműködött egy bizonyos Ho­ward Hunt-tal. ö már magasabb poszton állhat a titkos ranglistán, a Disznó-öböli támadás előkészítésében viselt szerepe legalább is erre utal. Hunt persze többfelé dolgo­zik: a CIA-n kívül másoknak is vállal speciális feladatokat. Például Charles Colsonnak, hogy ki az? Nem más, mint a Fehér Ház egyik tágas dolgozószobájának birtokosa. Még­pedig Nixon elnök különtanácsadói minőségében. Hunt — úgy hírlik — két hete találkozott Barkerrel. Bizonyára nem véletlenül. S az sem véletlen, hogy az egyéb­ként fontos ügyekben meg-megnyilatkozó Ziegler, Nixon elnök sajtótitkára sietve kijelentette: sem az elnöknek, sem a Fehér Háznak semmi köze a demokrata párt főhadiszál­lásán történt betöréshez. Amiben persze bizonyára sok az igazság. Lévén a CIA központja meglehetősen távol a Fehér Háztól. Földrajzilag... , (KS) Olasz kormányalakítás Hosszas habozás után szer­dán a szociáldemokraták is „igent” mondtak Andreotti kormányjavaslatára s ez­zel elhárult az utolsó aka­dály is a centrista formu­la feltámasztása útjából. Andreotti kijelölt minisz­terelnök valószínűleg még Szerdán néhány perccel 11 óra után repülőgépen a Német Demokratikus Köz­társaság fővárosából eu- I rópai kőrútjának utolsó előtti állomására. Prágába érkezett Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára, a kubai forra­dalmi kormány elnöke, a kubai fegyveres erők főpa­rancsnoka és kísérete. Majd­nem egyhetes csehszlová­kiai látogatása során Cast­ro tárgyalásokat folytat az ország párt- és állami ve­zetőivel, találkozik a dolgo­zók és az ifjúság képvise­lőivel. ipari üzemeket lá­togat meg. Utazást tesz vi­déken is, s ellátogat Po­zsonyba, a Szlovák Szoci­alista Köztársaság főváro­sába is. A feldíszített Prága-Ru- zyn-i repülőtéren a kubai vendéget és kíséretét Gus­tav Husak, a CSKP KB főtitkára, Lubomir Strou- gal miniszterelnök. vala­mint Vasil Bilak, Josef Kempny, Alois Indra, a CSKP KB elnökségének tagjai, Martin Dzur nem­zetvédelmi miniszter és Bo- huslav Chnouoek külügymi­niszter fogadta. Nemzetközi marxista értekezlet a hét folyamán összeállít­ja a három párt (keresz­ténydemokraták, liberáli­sok, szociáldemokraták) kép­viselőiből álló kormány- listáját, amely a bizalmi szavazáskor számíthat a re­publikánusok „külső” tá­mogatására is. Szófiában június 19-én és 20-án nemzetközi konferen­ciát tartottak marxizmus- leninizmus, illetve párt- és munkásmozgalomtörténet ta­nulmányozásával foglalkozó, s a kommunista pártok köz­ponti bizottsága mellett mű­ködő 18 intézet képviselői. A konferencián argentin, belga, bolgár, VDK-beli, csehszlovák, olasz, kubai, mongol, lengyel, magyar, román, finn, francia, chilei, szovjet, NDK-beli küldöttek vettek részt, az NSZK-ból pedig két testvérintézmény képviselői. A baráti légkör­ben lezajlott tanácskozáson a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdésekről volt szó, tájékoztatások hangzot­tak el egyes intézmények munkájáról, tapasztalatcserét tartottak, főként pedig meg­vitatták a testvérintézmények közötti együttműködés bőví­tésének és elmélyítésének kérdéseit. Szadat—Asszad találkozó A kairói rádió közlése szerint Anvar Szadat egyip­tomi. Hafez Asszad szíri ai és Moammer Kadhafi líbi­ai elnök szerdán délben megtartotta első tanácsko­zását a földközi-tengeri Mersza Matruh-ban. Az Arab Köztársaságok Szövet­sége tagállamai elnökeinek találkozójára meghívták Idi Amin ugandai elnö­köt is, aki kedden érke­zett Egyiptomba. A ta­nácskozások középpontjá­ban ezúttal is minden va­lószínűség szerint a közel- keleti válság megoldásának lehetőségei szerepelnek majd. Tito a gépkocsigyárban Joszip Broz Tito jugosz­láv köztársasági elnök, hi­vatalos lengyelországi láto­gatásának 3. napján szerdán délelőtt megtekintette Varsó új üzleti negyedét, a „Kele­ti falat” ezt követően a Visz­tula jobb partján, a lengyel főváros u. n. Prága kerület­ben felkereste a személygép­kocsigyárat, ahol az ismert „Polski Fiat” autók készül­nek. A vállalat széleskörűen együttműködik a kragujevaci „Crvena Zasztava” gyárral. Tito elnök megismerkedett több részleg munkájával, majd nagygyűlésen találko­zott a lengyel járműipar dolgozóival. Uj frontot nyitottak a hazafiak — Titkos dokumentumkötet A fasiszta agresszió tanulságai Ma harmincegy esztendeje kezdődött az évszázad leg­nagyobb arányú és legnagyobbra törő agressziója: 1941. jú­nius 22-én indultak meg a náci hadak, hogy előbb térdre- kényszerítsék, majd felszámolják a Szovjetuniót. Ez a vállal, kozás — ha ideológiai, politikai céljától függetlenül is szem­lélnénk — egyike volt az emberiség történetének legvak­merőbb agresszív vállalkozásának. Mert mindenképpen az erőviszonyok helytelen, hibás értékelése kellett ahhoz, hogy a hitlerista hadigépezet nekivágjon a nagy kaland­nak és megpróbálkozzék a Szovjetunió meghódításával. Ter­mészetesen a támadást nem lehet sterilen, ideológiai céljá­tól függetlenül szemlélni: mert a német hadsereg a szó min­den értelmében hódítani indult. Leigázni egy országot, rab­ságba hajtani annak népeit, halálos csapást mérni a szocia­lizmus eszméjére, amelynek képviselője, szimbóluma a szov­jet állam volt. A történelemből tanulni képes emberek kötelessége, hogy a mai évfordulón emlékezetükbe idézzék 1941. június 22., oly nagy áldozatokkal szerzett tanulságait. Az áldozatok iszonyúak voltak. A világháború éveiben több mint húsz millió szovjet állampolgár pusztult el. A fasiszták 1710 szovjgt várost és több mint 70 ezer kisebb helységet, falut perzseltek fel. A Szovjetunió elvesztette nemzeti vagyonának 30 százalékát. A második világháború azóta is mementó az emberiség számára. És ha a világ egy-egy pontján ma helyi háborúk robbannak ki, ha feszültté válik a nemzet­közi helyzet, még ma is felvetődik: kirobbanhat-e újra ilyen katasztrófa? Az erőteljes amerikai légi- támogatás ellenére kátyúba jutott többezer saigoni ten­gerészgyalogosnak a felsza­badított Quang Tri tarto­mány „visszahódítására” va­sárnap indított offenzívája. Saigoni jelentések szerint a népi felszabadító erők pán­célosok támogatásával visz- szaszorították a saigoni kor­mánykatonaság alakulatait. A felszabadító erők szerdá­ra virradóan folytatták tá­madásaikat a Saigontól északra lévő An Loc tartp- mányi székhely körzetében. Tüzérségi lövedékeik csa­pódtak be a város és kör­nyéke katonai célpontjaira. An Loc körül immár 77 nap­ja elkeseredett harcok dúl­nak. Élénk harci tevékenység­ről érkeztek jelentések a központi fennsíkon lévő Kon- tum tartományi székhely körzetéből is. Egyes nyugati jelentések szerint a saigoni alakulatoknak többszöri eredménytelen próbálkozás után kedden sikerült meg- nyitniok a Kontum és Plei- ku közötti egy utánpótlási útvonalat, amely a hazafiak által ellenőrzött 14. számú főútvonaltól mintegy öt ki­lométernyire húzódik. Amerikai forrásból csak szerdán ismerték be, hogy a VDK légvédelme hétfőn lelőtt egy Phantom típusú amerikai sugárhajtású va­dászgépet. Egyébként B—52-es ame­rikai hadászati bombavetők szerdára virradóan 22 beve­tésben támadták a Demok­ratikus Vietnam területét és Dél-Vietnam felszabadított térségeit. A Mekong folyó deltájá­ban lévő Kieng Giang tar­tományban egy hét óta fo­kozzák nyomásukat a haza­fiak. Támadó akciójuk idő­ben egybeesik egy új front megnyitásával Kambodzsával szomszédos Kien Phong és Kien Tuong tartományokban. WASHINGTON A Fehér Ház helyesbítette azt a bejelentését, amely szerint Nixon elnök július 3-i hatállyal az amerikai szárazföldi hadsereg vezér­kari főnökévé nevezte ki Creighton Abrams táborno­kot, a Dél-Vietnamba vezé­nyelt haderők jelenlegi fő- parancsnokát. A helyesbítés értelmében a tábornok nem július 3-án, hanem már jú­nius 30-án átveszi új tiszt­ségét. WASHINGTON Az amerikai külügyminisz­térium — nyilván nem min­den célzat nélkül — 1159 oldalas titkos dokumentum­kötetet hozott nyilvánosság­ra, amely az Egyesült Álla­mok 1947. évi távol-keleti diplomáciai kapcsolataira vet fényt. Az egyik dokumentumból, egy üzenetből, amelyet Geor­ge Marshall akkori külügy­miniszter 1947-ben küldött a francia kormánynak, ki­tűnik: az Egyesült Államok 25 évvel ezelőtt figyelmezte­téssel fordult Franciaország­hoz s arra kérte, hogy „a vietnamiak jogos követelé­seit elismerve, tanúsítson nagylelkűbb magatartást az indokínai probléma gyors megoldásának keresésében”. E levelet George Marsall, a néhai Ho Si Minh elnök tűzszüneti ajánlata nyomán küldte el a francia kormány­nak. A levél azonban „meg­magyarázhatatlan okokból” állítólag sohasem jutott el Párizsba. 1972-ben úgy látszik, hogy egy kiegyensúlyozottabb, békésebb világ felé haladunk. Szeretjük azt mondani: a tárgyalások korát éljük. És valóban, az utóbbi idők olyan változásokat hoztak a nemzetközi politikában, amelyekről korábban szinte álmodni sem lehetett. Ha a békés erő­feszítéseket számbavesszük, már elég tekintélyes listát állít­hatunk össze. Létrejött a háború utáni európai határokat garantáló szovjet—NSZK és lengyel—NSZK szerződés, do­kumentum született a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatának alapelveiről és ott az aláírás (Leonyid Brezsnyev és Nixon aláírása) a második világháború óta szü­letett legjelentősebb katonai egyezmény — a SALT meg­állapodás — alatt. Ezek az eredmények — ez látnivaló — hosszú-hosszú esztendők nehéz politikai erőfeszítéseinek kö­vetkezményei, ugyanakkor pedig elválaszthatatlanok az erőviszonyok alakulásától. Mert a második világháború óta bekövetkezett legjelentősebb változás: a szocialista vi­lágrendszer létrejötte és megszilárdulása és a Szovjetunió megerősödése minden téren. Mondhatná valaki most is, hogy egyezmények léteztek a második világháború előtt is. A fasizmus, az imperializmus azonban hitszegő módon (a történelemben szinte páratlanul) felrúgta azokat. Mennyire megbízhatóak a mostani megállapodások? A válasz éppen az erőviszonyok alakulásában keresendő, amelyek a béke­szerető erők javára tolódtak el. Ez volt. amely a hideg­háború évei után megalapozta a tárgyalások mostani idő­szakát és ez az, amely az egyezmények tartósságát ga­rantálja. Korunkban sem pihennek még a fegyverek. Mindaz, ami például Délkelet-Ázsiában történik, elgondolkoztató, óva­tosságra intő. A háború kiterjesztése, az a gátlástalanul vad reagálás, amellyel az Egyesült Államok a szabadság- harcosok offenzívájára, a vietnamizálás nyilvánvaló kudar­cára válaszolt — elárulja: a katonai, az imperialista körök részéről mennyi veszély fenyegeti még a világot. De éppen a vietnami háború bizonyította be, hogy a fegyverek erejével nem sikerül megállítani a világon a haladás folyamatát. A vietnami kérdésre a megoldás csak Párizsban, a tárgyaló- asztal mellett születhet. És ismét csak a nemzetközi erő­viszonyok azok, amelyek ezt kikényszerítik. Az erő, a következetesség, az elvi politika és a rugal­masság, ezek azok a politikai alapok, amelyeken a békés egymás mellett élés gyakorlata napjainkban alakul. Az 1941-es agresszió tanulságai bebizonyították, hogy ennek az egységes politikának egyik oldalát sem lehet elhanyagolni. Következetes megvalósítása viszont olyan gyümölcsöket ér­lel, amelyek napjainkban az Európa-politikában máris érez­tetik kedvező hatásukat és reményt ébresztenek a tartós béke megteremtésére. K. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents