Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. június 18 Ut a felemelkedéshez Az 1971 tavaszi válasz­tásokon merőben új helyzet jött létre Indiában. A mo­nopoltőkével szövetkezett, „szindikátus”, mint politikai erő teljesen összeomlott. Az Indira Gandhi által vezetett „új” Kongresszus majd 400 képviselőjével szemben a maga 16 mandátumával je­lentéktelen politikai párttá apadt. A jelentéktelenségbe zuhantak a jobbszárny poli­tikai pártjai is, míg a bal­oldalon mind az Indira Gan­dhi politikáját leglényege­sebb vonásaiban támogató Indiai Kommunista Párt, mind pedig a kínai orientá­ciója szakadár frakció meg­tartotta állásait. A pakisztáni válság hatása Az 1971-es választások után az események logikája azt követelte volna, hogy India politikájának közép­pontjában egyértelműen a gazdasági feladatok megol­dása kerüljön. A nemzetközi helyzet alakulása azonban ezt nem tette lehetővé, mi­után kirobbant az ismert „Pakisztán-válság”. Nyugat- Pakisztán csapatai megszáll­ták az India északkeleti ha­tárán lévő keleti tartományt és véres terrorral nyomták el annak függetlenségi moz­galmát. Mindez Indiát azzal a ve­széllyel tfenyegette, hogy kétfrdhtos háborúval kell szembenéznie, méghozzá olyan helyzetben, amikor a pakisztáni válság az Indián belül hindumohamedán el­lentétek katasztrofális kiéle­ződésével fenyegetett és a határon átáramló bengáliai menekültek óriási gazdasági terheket is róttak a kor­mányra. További nehézséget jelentett, hogy a maguk hatalmi-politikai céljai érde­kében az Egyesült Államok és Kína Pakisztánt támogat­ták, s a vezető nagyhatal­mak közül egyedül a Szov­jetunió állott India oldalán. A tűrhetetlen helyzet vé­gűiig robbanáshoz vezetett, s a harmadik indiai—pakisz­táni konfliktus bebizonyítot­ta a mesterségesen létreho­zott pakisztáni állam élet­képtelenségét. Az elgyötört Kelet-Pakisztán „Bengál Né­pi Köztársaság” néven- ki­harcolta a függetlenségét, s ezzel a második világháború óta először, India északkele­ti határán baráti állam jött létre. Viszonylag zavartalanul A Bengál Népi Köztársa­ság megszületése Indiát a szubkontinens egyértelműen vezető országává tette. Jó- néhány — belső harcokkal, véráldozatokkal és politikai küzdelemmel terhelt eszten­dő után India elérkezett ahhoz, hogy minden erejét viszonylag zavartalanul, a gazdasági fejlődésnek szen­telheti. A feladatok termé­szetesen óriásiak, s - azokat — nagyon vázlatosan — a következőkben lehet össze­foglalni: 1. 1974-ig meg kell valósítani a mezőgazdasági termelés 4,5 százalékos és az ipari termelés 9 százalékos reálnövekedését. Ehhez a korszerű agrotechnikai eljá­rások bevezetése és a gépe­sítés fokozása szükséges. 2. Tovább kell növelni az ál­lami beruházások arányát. 1974 végére az összes beru­házásokban 64 százalékkal kell részesedniök az állami célkitűzéseknek, s ezen belül az alapiparágak (acél, olaj, bányászat) veszik igénybe az állami beruházások túlnyo­mó részét. 3. Mindez termé­szetesen nem gyorsan meg­térülő beruházás. Éppen ezért Indiának minden erő­vel törekednie kell exportjá­nak fokozására. Már most is megfigyelhető, hogy az ex­port szerkezete kedvezőbb, mint korábban: a hagyó-' mányos cikkek (tea, textil stb.) aránya csökken, az ipari kész- és félkész ter­mékeké viszont növekszik. 4. Ebben a bonyolult egyensú­lyi helyzetben végre kell hajtani a külföldi kölcsö­nöktől és hitelektől való függőség csökkentését — de annak a realitásnak a tudo­másul vételével, hogy India jelenlegi helyzetében nem vetheti el teljesen a kül­földi kölcsönöket. Ez ilymó- don politikai kérdéssé válik: a tőkés országoktól olyan feltételek között kell bizto­sítani a hitelt és kölcsönö­ket, hogy az ne veszélyez­tesse az ország függetlensé­gi politikáját. 5. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítá­sában óriási jelentősége van a szocialista országokkal, és mindenekelőtt a Szovjet­unióval való együttműködés­nek. Az India stratégiai és kül­politikai helyzetében bekö­vetkezett kedvező változá­sok, valamint a Kongresszus megtisztulása és a belső po­litikai helyzet megszilárdu­lása megfelelő feltételeket teremt e nagyszabású gazda­sági feladatok végrehajtásá­hoz. Gigászi ország, gi­gászi nehézségeit kell legyűrni. Ez természetesen hosszú évtizedek, vagy ép­pen generációk feladata. A felemelkedéshez vezető út azonban ma világosabbnak és tisztábbnak tűnik, mint a független India megszüle­tése óta eltelt 25 esztendő­ben bármikor. Gömöri Endre VÉGE Egy dollárból száz dollár Köln belvárosában a rend­őrök leállítottak egy Alfa Romeo típusú gépkocsit. Ve­zetője Rudolf Walterscheddt, minden ellenkezés nélkül megadta magát. A rendő­rök a kocsiban, egy revol­vert és ' három bőröndöt ta­láltak, mind a három tele volt vadonatúj, még festók- szagú ötvendollérosokkal, összesen három és fél mil­lió dollár „értékben”. Egy órával később a rend­őrség elfogta a hamisító há­rom cinkosát. Még ugyan­ezen a napon a rendőrök be­hatoltak a városkörnyéki vil­lába, amelyben egy modern nyomdagépen a bankjegye­ket nyomtatták. A villa pincéjében megta­lálták a hamisított pénz nagy részét; ötvendollárosok, részben még felvágatlan ívekben, összesen hat és fél millió dollár. A nyomozás során, amely­ben száz rendőr és nyomozó vett részt, leleplezték az egyik legnagyobb NSZK-beli pénzhamisítást. Ez az eset is arra mutat, hogy a ha­misítók az utóbbi időben, inkább dollárt gyártanak és nem nyugatnémet márkát, mint korábban. Ez azonban még nem je­lenti azt, hogy a nyugatné­met állami pénznyomdának nincsenek „privát” konku­rensei. 1970 derekán például Düsseldorfban lelepleztek egy hattagú bandát, amely ötvenmárkásokat nyomtatott 2.5 millió összegű százmár­kásokat fabrikált. A márkahamisítás azonban elég bonyolult művelet, ami­óta az NSZK pénznyomdá­jában több színt és bonyo­lultabb víz jegyet, valamint úgynevezett biztonsági jele­ket használnak. A dollár­hamisítóknak sokkal köny- nyebb a dolguk, ezzel ma­gyarázható, hogy olyan gyakran bukkannak fel újabb és újabb dollárhami­síto bandák. 1968-ban Sep­pensben négy férfi meg egy asszony 2400 százdollárast hamisított 1969-ben, egy hamburgi magánnyomdában 1 850 000 dollár értékű száz­dolláros készült, 1971-ben Opladenben egy hamisító banda tagjai 1 340 000 név­leges értékű százdollárost gyártottak. Az amerikai pénzen ugyan is csak két szín van, és egyáltalán nincsenek rajta vízjegyek, valamint bizton­sági jelek. Mivel az összes bankjegyek azonos méretű­ek, a hamisítóknak egyál­talán nem nehéz egydollá­rosból százdollárost csinálni. Nagy előny számukra az is, hogy az emberek többsége — Amerikán kívül — csak felületesen ismeri a dollárt. A kölni pénzhamisítók és cinkosaik ügye hamarosan bíróság elé kerül. Legkeve­sebb kétévi fogházbüntetést kapnak. Szovjet—kubai gazdasági és műszaki együttműködés A SZOVJETUNIÓBAN is látogatást tesz Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke. Ebből az al­kalomból érdemes néhány pillantást vetni a szovjet­kubai gazdasági együttmű­ködés eddigi eredményeire és perspektíváira. Talán nincs egyetlen gaz­dasági ágazat sem, amelyet ne érintene ez az együttmű­ködés. A Szovjetunió támo­gatást nyújt olyan — Kuba számára létfontosságú — iparágak fejlesztéséhez, mint az energetika, a fémmeg­munkálás, a cukor-, a ve­gyi-, a gép-, és az építőipar és a halászat. De említhet­jük a mezőgazdaságot és a közlekedést, a geológiai fel­tárásokat és a szakemberkép­zést. 1960 és 1965 között 30 kubai iparvállalatot építet­tek és rekonstruáltak szov­jet segítséggel, 1971-ben pe­dig már 168-at. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN, a Szovjetunió közreműködé­sével elkészült egy 280 km hosszú, 220 kilovoltos táv­vezeték Santiago de Cuba és Nuevitas között. Ennek segítségével racionálisabban hasznosítható az energetikai kapacitás. A kubai kormány jelentős intézkedéseket tesz a mező- gazdasági termelés növeld­Irak olajcsatája — Az iraki nép nevében a forradalpni tanács elhatá­rozta, hogy államosítja az Iraq Petroleum Company olajtársaságot — Haszán al Balu' elnöknek ezzel a jú­nius elsején elhangzott be­jelentésével kezdődött meg az iraki kormány új olaj­csatája a nagy tőkés olaj- kartellel szemben. Ez a társaság — a hír­hedt IPC — állam volt az államban, s 1925 óta aknáz­ta ki az iraki olajforráso­kat. Az iraki nép szemében megtestesítette az idegen el­nyomást, a nemzeti erőfor­rásokat szípolyozó kolonia- lista hatalmat. Érdemes té­telesen felsorolni, hogyan osztoztak az IPC részvé­nyein a nagytőkés olajtár­saságok, a vezető kapitalista országok: Schell (angol—holland) 23,75% British Petroleum (angol) 23.75 % Compagnie Francai se des Petroles (francia) 23,75 % Esso (amerikai) 11,75 % Socony Vacuum (amerikai) 11.75 % Gulbenkian-társaság 5 % A részvények és a haszon nagy többsége a brit és az amerikai olajtársaságoké volt, s a híres „Mister 5 százalék”, aki még az otto- mán időkben lett az olaj­mezők tulajdonosa, s a nem­zetközi kartell összehozása­kor kötötte ki magának az 5 százalékos részesedést, különböző csatornákon át ugyancsak az angol és ame­rikai társaságok hasznát gyarapította. A kirkuki olajmezőkön rendkívül előnyös az olaj- termelés, a termelési költ­ségek alacsonyak és így a haszon is rendkívüli. Az olajszakértők becslése sze­rint az IPC befektetései után 61 százalékos profitot húzott. Roppant gazdagság­ról volt szó, hiszen csupán 1968-ban 120 millió tonna olajat vett ki az IPC az iraki földből. Ezzel a Közel- Keleten közvetlenül Irán és Szaud-Arábia után a har­madik helyet foglalta eL Irak számára a mesés kincshői aránylag kevés ju­tott. De ez a kis rész is az iraki költségvetés 80 száza­lékát képviselte. Képzelhető, hogy ez a helyzet milyen remek zsarolási lehetőséget biztosított az IPC urai szá­mára! Az olaj jövedelemnek ez az aránya azt jelentette, hogy Bagdad, más források híján, ki van téve az idegen kartell kénye-kedvének. Eb­ből a helyzetből a kiút csak akkor nyílt meg Irak számá­ra, amikor a forradalom el­söpörte a monarchiát, ami­kor hatalomra kerültek a haladás hívei. 1961-ben hozták meg a híres 80-as számú törvényt, amely megfosztotta az IPC-t ki nem aknázott koncessziós területeitől; ezek az egész koncesszió 99 százalékát tet­ték ki. De a működő olaj­kutak a maradék egy száza­léknyi területen voltak, a kizsákmányolás tehát foly­tatódott. Egy év múltán azonban az iraki nemzeti olajtársaság megalakítása je­lezte, hogy a bagdadi kor­mány távlati tervei közé iktatta az olajkincs kézbe­vételét. Az elmúlt években meggyorsult az iraki nem­zeti olajpolitika fejlesztésé­nek üteme. 1969 nyarán írta alá Irak a Szovjetunióval azt a szerződést, amely le­hetővé tette a nemzeti iraki olajipar megteremtését. Idén, április 7-én újabb fon­tos esemény történt: Koszi­gin szovjet miniszterelnök jelenlétében felavatták Észak-Rumeliában a nem­zeti olajtársaság új kútjait, amelyek ugyancsak szovjet közreműködéssel aknáznak ki. Ez az immár nemzeti olajmező ebben az évben 5 millió tonna olajat, 1980- ban pedig 40 millió tonnát termel. Az IPC urai erre az álta­luk „kihívásnak” minősített iraki nemzeti politikára sza­botázzsal feleltek. Nyomást akartak gyakorolni az iraki kormányra, csökkenteni akarták olajbevételeit, és ezért fokról fokra csökken­tették a termelést. Különbö­ző ürügyekkel addig züllesz- tették a kirkui gazdag olaj­mezőkön a munkát, addig szabotálták a termelést, míg az a korábbinak a felét sem érte el. Míg februárban a kirkuki termelés naponta 1 237 000 barrelt ért el, áp­rilisra a termelés 694 000 barrelre esett vissza. Az iraki kormány ultimátum­ban szólította fel az olaj- társaságot, emelje ismét a termelést, fizesse meg a szabotázs miatt kiesett olaj­jövedelmeket, s juttasson részesedési alaptőkéjében az iraki nemzeti olajtársaság­nak is. Amikor az IPC nem volt hajlandó e köve­telések teljesítésére, a határ­idő lejártakor elrendelték az imperialista olajtársaság azonnali államosítását. Szí­ria nyomban csatlakozott Irakhoz és a területén át­vezető olajvezetéket ugyan­csak államosította. Az iraki —Szíriái akcióval szolidari­tást vállalt Egyiptom és Lí­bia is. A haladó arab országok sajtója üdvözli az iraki és Szíriái elhatározást, s fel­szólítja az olajtermelő or­szágokat, hogy közös szer­vezetük rendkívüli közgyű­lésén siessenek Bagdad és Damaszkusz segítségére. Er­re annál in inkább szükség van, mert az IPC „bitorolt” olajnak nevezi az államosí­tott olajat, az olajkartell nemzetközi „megtorló intéz­kedésekkel” fenyegeti az iraki kormányt. Az olaj je­lenleg nem hagyja el a Földközi-tenger olajkikötőit, az olajvezetékeket lezárták. Ugyanakkor Irak máris megkezdte az államosított olaj értékesítésének hadjá­ratát: a szaksajtóban ked­vezményes áron hirdeti az iraki olajat. Ebben a most kibontakozó csatában a haladó nemzet­közi közvélemény azokkal szolidáris, akik vállalják a harcot az imperialista olaj- társaságokkal szemben,, akik nemzeti olajkincsünket a nemzeti célok szolgálatába állítják. Rudnyánszky István crpRus_o — Beirut Ű —ri"0,aivezeték £./ “. "’ll A Olajfinomító iü Banivas _ I .... u S.T.=Sfim|finfiS (t|Ira) mmm |23«-72-<------------s Baniyas Kirkuk;*SvX=Semle9eS K'fkuk Teruiet LIBANON *®Damaszkusz* IZRAE Lm'*!»*,­. l IRÁN A_® Baghdad . r_ / VíK r—•.1 R C „OV------ V K / V >. '<?*\ /-? \ h o>. / / \ v.. V • . V rf S Z A U D - A R A BIA > .<ry v/ KUV^' T-V-J2-A sére. Ezek között is első helyre került a talajjavítás és a lecsapolás. Szovjet tech­nikai segítséggel végzik eze­ket a munkákat, építenek, Zárógátakat, víztárolókat. A mezőgazdaság fejleszté­sében és a hozamok növe­lésében nagy szerepe van a műtrágyagyártásnak, ezért Kuba is növeli e fontos cikk termelését. Ehhez segítséget nyújtanak a szovjet szak­emberek. Ok tervezték a nu- evitasi nitrogén műtrág»a- gyárat és részt vesznek épí­tésében is. Az együttműködésben ter­mészetesen szerepel a hagyo­mányos kubai cukoripar is. Az előző öt évben sok vál­lalatot rekonstruáltak szov­jet műszaki közreműködés­sel. Számos szovjet szakem­ber dolgozik Kubában, kö­zösen végzik a tervezést és a szerelést, a gyárak indí­tását. Kubai kollégáikkal együtt szovjet gépészmérnö­kök kutatják a legjobb cu­kornád-arató kombájn típu­sát, amely tucatnyi munkás­kezet helyettesít. A kísér­leti példányokat a Szovjet­unióban és Kubában, náfj- aratás közben próbálták ki. Kuba az utóbbi időben gyorsított ütemben fejleszti a halászatot. Kubai hajók szántják ma az Atlanti-óce­án vizét és gazdag zsák­mánnyal térnek haza. Szovt jet műszaki közreműködés­sel épült meg a havannai halászkikötő — Latin-Ame- rika legnagyobb ilyen léte­sítménye. JELENTŐSEN FEJLŐ­DÖTT az együttműködés a geológiai feltárásokban is. Különösen jó eredményeket értek el új réz. ón, cink, króm és mangánmezők fel­kutatásában. Az elmúlt öt évben műkö­désbe lépett Santiago de Cübában egy házgyár — ezt a szovjet dolgozók ajándé­kozták a kubai népnek. A szovjet emberek segí­tenek Kubának utak, hidak, vasútvonalak építésében és a mezőgazdasági repülőszol­gálat irányítását is ellátó repülőterek létesítésében. A KÉT ORSZÁG 1970 de­cemberében megállapodást írt alá kormányközi gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködési bizottság létrehozásáról. Ezzel lehetővé vált, hogy a két ország kap­csolatainak fejlődését komp­lex módon vizsgálják, in­tézkedéseket dolgozzanak ki azok bővítésére, közte az árucsereforgalom kiterjeszté­sére. Fidel Castro moszkvai lá­togatása tovább szilárdítja a szovjet és a kubai nép test­véri barátságát és kapcsola­tait. , (APN—KS) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents