Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
1972. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A rhodesiai Aki másnak vermet ás, maga esik bele — ez a közmondás ráillik az angol to- ry-kormányra, amely az afrikai „lázadó” Smith-rend- szer megmentésére a múlt év novemberében alkut kötött a volt rhodesiai gyarmat, úgymond alkotmányos fejlődésének elősegítésére. Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter ezzel az alkuval akarta megkoronázni hosszú diplomáciai pályafutását. A brit polgári demokratikus játékszabályokat persze nem Ian Smith ko- lonialist^ rendszerének a lényege sértette, nem az afrikai fekete lakosság elnyomása és kiszipolyozása, hanem a nyílt, brutális jogfosztás gyakorlata, amely egész Afrikában, az angolok partnereiben is — mélységes felháborodást keltett. Home és Smith „megbékélésének” tehát volt egy formai feltétele: az afrikai lakosság jóváhagyásához kötötték az egyezmény érvényességét. London azt képzelte, hogy Smith telepes-kormánya majd megtalálja a módját, hogy az afrikai lakosok többsége elfogadja a megegyezést, amely látszólagos „paritást” irányoz elő Rhodesia fehér és fekete lakossága közt. Olyan egyenlőséget, amelyben öt és fél millió afrikainak „egyenlő képviselete” lenne az uralmon lévő kétszázötvenezer fehér telepesével. Ezt a „paritást” követte volna — meg nem határozott időpontban — az afrikaiak részvétele a hatalomban. Az egyezmény alapján London elismerte Salisbury szakadár kormányát és feloldotta az ellene elrendelt (egyébként hatástalan) gazdasági szankciókat. A bökkenő csak az volt, hogyan hagyassák jóvá ezt az alkut Rhodesia afrikai népével? Megkérdezni, megszavaztatni nem merték — Smith tudja, miért. Ekkor találták lei a Pearce-bizőtt- ságot. Megbízták Lord Pearce brit diplomatát, hogy vizsgálja meg a lakosság hangulatát, s nyilatkozzék, elfogadják-e a Home—Smith egyezményt Rhodesiában? Ez a bizottság volt az a verem, amelybe azután az esett bele, aki megásta. Lord Pearce mostanáig vizsgálódott Rhodesiában. Olyan egyértelmű, olyan viharos, annyira nyilvánvaló és letagadhatatlan volt az afrikai tömegek „Nem!”- kiáltása, hogy egyszerűen lehetetlenné vált ezt a beleegyezés jeleként értékelni. Soha nem tapasztalt tüntetések rázkódtatták meg az országot. Az úttesteken, a házak falain mindenütt a NO betűket lehetett olvasni. Bárhol jelentek meg a lord vizsgálóbizottságának emberei, mindenütt akadtak bátor emberek, akik a hírhedt rhodesiai terrorgépezettel dacolva, megmondták a véleményüket a szégyenletes alkuról. Rhodesia fekete népe először hallatta hangját. A Pearce-jelentés, amelyet a napokban tettek közzé, végkövetkeztetésében egyértelmű volt: „A rhodesiai nép egésze nem tekinti a függetlenséghez megfelelő alapnak a múlt év novemberében kötött angol-rhode- siai egyezményt.” Az afrikaiak jogfosztott- ságát fenntartó, a demokráciának csak paródiáját ígérő egyezmény „elfogadhatóságát” még egy angol vizsgálóbiztossal sem sikerült bizonyítani. A jelentés szerint az európai bevándorlók, az ázsiai és a kevertvérű lakosok általában elfogadják az említett egyezményt, de az afrikaiak többsége „bizonyos nyomás” ellenére is elveti a rendezés javasolt módját. Lord Pearce hozzáfűzi : rosszindulatról tenne tanúságot, ha a többség „nem”-jét, „igen”-re változtatná... Afrika és az egész világ látta, mi történik Rhodesiában. Sir Alec a zsákutca láttán kénytelen volt a brit parlamentben bejelenteni: London az afrikai többség elutasítása miatt nem tekintheti érvényesnek az egyezményt, így a szankciók felfüggesztését sem. A szankciók egyébként eddig sem akadályozták meg Smith politikáját. Portugália, Dél-Afrika nyíltan szállította mindazt, amire a rhodesiai gyarmatosítóknak szükségük volt. A nagy nyugati cégek ugyancsak megtalálták az útját módját annak, hogy a formális tilalommal szemben a kereskedelmi hasznot állítsák előtérbe. Az Egyesült Államok is kijátszotta az embargót, mert továbbra is fel_ vásárolta a rhodesiai krómércet... A szankciók tehát papíron maradnak. És London sem mond le a rhodesiai kapcsolatokról: ha nem sikerült ez a megegyezés, akkor újabbakra tesz kísérletet... A megfigyelők erre következtetnek Sir Denis Greenhill küldetéséből. A brit külügyminisztérium főtitkára valószínűleg újabb tárgyalásokra szólítja fel lan Smith kormányát. Hogy miként válaszol majd a fajüldöző telepesek vezetője, még nem tudni. Egyelőre a fekete többség vezetőinek üldözésével és bebörtönzésével van elfoglalva. A rhodesiai bányaszerencsétlenség szomorú aktualitást ad ezekben a napokban ennek a szenvedő afrikai országnak. A bányakatasztrófa mellett — sajnos — időszerű az a tartós szeren- rencsétlenség is, amelyet a rhodesiai fekete lakosság jogfosztottsága, a kolonialis- táknak való kiszolgáltatottsága jelent. A léghajóra nagy jövő vár 1900 nyarán nagybetűs címekkel jelentették a lapok szerte a világon a 20. század szenzációját, a 6? esztendős Ferdinánd Zeppelin gróf által készített léghajó próbaútját Németországban. A léghajón elhelyezett két, egyenként 16 lóerős motorral elérték a korábban elképzelhetetlen 25 kilométeres óránkénti sebességet. A léghajó földhöz csapódik A szenzációnak megvolt a maga előtörténete. 1893- ban a magyar Schwarz Dávid szabadalmat nyert alumínium borítású, merewá- zas léghajóra. A munkálatok folytatására azonban nem volt elegendő pénze. Váratlanul segítségére sietett egy németországi alumíniumgyár tulajdonosa és négy év múltán el is készült a léghajó. De Schwarz Dávid már nem érte me? a hajó levegőbe emelkedését: röviddel a kísérlet előtt agyvérzésben elhunyt. 1897, november 3-án emel- keclett magasba a léghajó. A konstrukció még nem volt tökéletes. Ráadásul, leszállás közben a szél a földhöz csapta a léghajót. A pilóta életben maradt, de a léghajó összetört. A berlini Tempelhof-me- zőn végrehajtott kísérleti repülésen jelen voltak a német katonai főparancsnokság tisztjei; ott volt gróf Zeppelin altábornagy is.... Egv jólöltözött úriember Egy napon Schwarz Dávid özvegyénél javakorabeli jólöltözötfc úriember jelent meg és jelentős összeget ajánlott az asszonynak férje találmányának felhasználási jogáért. A súlyos anyagi gondokkal küzdő asszony elfogadta az ajánlatot. És 1906-tól a friedrichshafeni gyár szerelőcsarnokából egymás után bocsátották útra a „Zeppelineket”; — így nevezték akkoriban a merev borítású léghajókat. Zeppelin és társai kétségtelenül sok új ötlettel gazdagították a Schwarz Dávid-féle konstrukciót. Ez a léghajótípus azután több, mint negyven esztendeig uralta a levegőt részt vett a nemztközi forgalomban; a gépek éjjelnappal szelték a levegőóceánt. Épültek ilyen léghajók Oroszországban is. Az első kísérletekre 1887-ben került sor. 1892-ben egy iskolai tanár K. E. Ciolkovszkij javaslatot tett teljesen fémből építendő, alumínium hullámlemez borítású léghajó építésére. Ezt az ötletet valósította meg egyébként Ferdinand Zeppelin. Oroszországban Ciolkovszkij elgondolásai csak a szovjethataiom győzelme után válhattak valóra. Az első szovjet 1 ghajók A szovjet gyártmányú léghajók első felszállásaira 1923-ban került sor. Léghajók részt vettek a Nagy Honvédő Háborúban is. így például a V—12 jelzésű léghajó 1679 órát töltött a levegőben, 1432 felszállást végzett és több mint 355 tonna terhet szállított. A háború után készült el B. A. Garf mérnök irányításával a „Pobeda” léghajó. Több mint negyven esztendővel ezelőtt K. E. Ciolkovszkij a következőket írta „A léghajó” című munkájában: „...az aeroplán csak levelek, drága áruk és olyan emberek szállítására alkalmas, akik nem takarékoskodnak a viteldíjjal. A léghajó viszont az olcsó áru fuvarozását végezheti és olyan utasokat szállíthat, akik nem akarnak, vagy nem tudnak nagy összeget fizetni az utazásért.” A „ mozgó légi hűtőház” A Ciolkovszkijt igazoló adat: ugyanannak a tehernek a szállítása léghajón háromszor kevesebbe kerül, mint repülőgépen és 25-ször olcsóbb, mint helikopteren. Ezen kívül a léghajó éjjel-nappal repülhet, bármilyen időjárási viszonyok között, bármelyik évszakban. Nem jelent akadályt sem a hó, sem a köd. Nem árt sem az eljegesedés, sem a viharos erejű szél. Minthogy a léghajó a levegő, hideg rétegeiben is közlekedhet, minden pótlólagos átalakítás nélkül alkalmazható hatalmas befogadóképességű mozgó hűtő- hazkent. A gigantikus méretű léghajó egész tehervonatokat helyettesíthet. Óriás teherbírása mellett- (szállíthat például egész cementgyári forgókemencéket) már az ötvenes években 200 kilométeres óránkénti sebessége volt; ugyanakkor a tehervonat sebessége mindössze 80—100 kilométer óránként. Modern korunkban a léghajóra nagy jövő vár. A szófiai Georgi Dimitrov Múzeum-házban — Köszönjük, hogy megörökítették Georgi Dimitrov nevét és emlékét, s lehetőséget adtak, hogy megismerkedjünk ennek a rendkívüli embernek az életével, munkásságával ... — sok ilyen és ehhez hasonló bejegyzés sorakozik a szófiai Georgi Dimitrov Múzeum-ház vendégkönyveiben, az Opal- csenszka utca 66. szám alatti kis épületben, ahol minden ugyanúgy van, mint félévszázada volt. Itt található Dimitrov mintegy háromezer kötenyi könyvtára, s a falióra is, amely valamikor Dimitrov feje fölött jelezte az idő múlását. Nehéz lenne összeszámlálni a vendégkönyvben található aláírásokat: a tizenharmadik vaskos kötet telik be éppen. Két éve volt a múzeum-házban az egymillió- módik látogató. Egy egész világváros lakossága fordult tehát itt meg, kis piros- nyakkendős úttörőtől, TyeA szófiai emlékmúzeum anyagoknak az elhelyezésére is, amelyeket jelenleg — helyszűke miatt — nem tudnak bemutatni. A történelmi nevezetességű házban 1888-tól 1923-ig élt és dolgozott Georgi Dimitrov ... Dimitrov egykori dolgozószobája (Sofiapress—fotók — KS) reskovárj és a világhírű űrhajós társain át Nazim Hik- metig és sok más, világhíres emberig. A bolgár látogatók mellett naponta érkeznek a külföldiek is: a Szovjetunióból, Magyarországról, Kubából, Lengyel- országból, Argentínából, Ciprusról — húsz év alatt több mint 55 ezer külföldi vendég kereste fel a Dimitrov emlékét idéző kis épületet. Amikor a múzeum-ház megnyílt, még csupán néhány száz kiállítási tárgya volt; ma ezek száma meghaladja a hatezret. Ezért is határozták el, hogy a ház mellett külön kiállítási épületet emelnek. így lehetőség nyílik majd azoknak az értékes tárgyaknak, fotóknak, különböző dokumentumNyugat-Európa és az USA harca a szovjet piacért Egyre élesebbre fordul a konkurrenciaharc Nyugat- Európa és az Egyesült Államok között a Szovjetunió és a KGST többi tagországának piacáért — szögezte le májusi számában, a Vision c. párizsi gazdaságpolitikai folyóirat, elemezve az USA és a kelet-európai országok közötti gazdasági viszonyokat és ezek távlatait. A lapnak ez a megállapítása híven tükrözi a nyugat-európai üzleti, ipari és pénzügyi köröknek a lemaradástól való félelmét, amit még inkább megerősített Nixon moszkvai látogatása. Nyugat-európai üzleti körök véleménye szerint e látogatás során Moszkva és Washington között épp gazdasági téren várható látványos megállapodás. Emlékeztetnek az amerikai kereskedelmi miniszter nemrégi kijelentésére. mely szerint várható, hogy 1975-re az Egyesült Államok és a Szovjetunió, illetve a KGST közötti kereskedelem értéke a tavalyi 383 millió dollárról két milliárd dollárra fog emelkedni. Habár néhány hónappal ezelőtt ezt a becslést túlságosan derűlátónak minősíLehetővé válik-e valaha az emberi test és az emberi szervek megőrzése korlátlan ideig? A Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Angliában folytatott kutatások bizonyos lehetőségeket villantanak fel ezen a téren. Az állatok veséje a szervezetből való kivételt követően 48 óráig tartható életképes állapotban, de a brit tudósok véleménye szerint egészen bizonyos hogy amennyiben —5 °C-ra hűtik, az emberi vese is hosszabb ideig „tartósí thatóvá” vétették, nyugat-európai üzleti körökben most már arról beszélnek, hogy az akkori mérlegelés túlontúl „szerény” távlatokat rajzolt fel. Noha az amerikai kereskedelmi offenzíva még nem vette kezdetét, hanem csak ennek eshetősége forog fenn, az európai cégek máris attól tartanak, hogy elesnek a szovjet piactól remélt jó kilátásoktól. A Vision értékelése szerint két-három év múlva a nyugat-európai cégek a kelet-európai országok piacain, kiváltképp a Szovjetunióban csak az amerikai cégek jelenlétében, kaphatnak helyet, amelyek igen gyorsan háttérbe fogják őket szorítani. Minden jel arra vall, hogy az amerikai offenzíva célpontját épp azok a szektorok képviselik, amelyeket az európai cégek is megpályáztak. Ezek pedig: az autóipar (különösen a tehergépkocsi-gyártás), a vegyipar, a szerszámgépgyártás, a komputerek, a kőolajipari berendezés, kutatási berendezés és fúrógépek, kőolajvezetékek, elektronika, krómércbányászat és ércimport, valamint titán, cink, etán, fa, földgáz és kőolaj kitermelik. Sőt, jóval alacsonyabb hőmérsékleten fagyasztva akár néhány évig is. Három szovjet tudós vegyi szempontból vizsgálta a nyúl máját, szívét, agyát, és egyéb szerveit, hogy kiderítse: a halál után menynyi idővel veszítik el a sej" tek a proteinszintetizáló képességüket. Megállapították, hogy normális hőmérsékleten a proteinszintézis mintegy 20 perccel a halált követően marad abba. még akkor is, ha a nyúl vérkeringését és lélegzését mesterségesen, gépszívvel és géptüdővel fenntartják. lése és feldolgozása. Az egyik amerikai cég mór jóvá is hagyott 200 millió dollárt a Káma mentén épülő teherautógyár berendezéseire. Megtörtént az előzetes szerződéskötés a mintegy 65 millió dollár értékű kőolajipari és ásványipari berendezés Szovjetuniónak való szállítására is. Az USA hajlandónak mutatkozik az egymásközti kereskedelem egyensúlyba hozása végett évente 1 milliárd dollárért földgázt importálni a Szovjetunióból. Pillanatnyilag tárgyalások folynak 18 olajlelőhely gépberendezéseinek leszállítására, összesen mintegy 1,2 milliárd dollár értékben. S ezek csupán a legfontosabbak a már megkötött, illetve minden bizonnyal megkötendő szerződések közül. Washington a maga részéről egyéb előkészületeket is tett: a Szovjetunióba megy exportálható 2800 termék közül 1100-at felszabadított a tilalom alól. \ Elet fagyasztás után
