Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

1972. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A rhodesiai Aki másnak vermet ás, maga esik bele — ez a köz­mondás ráillik az angol to- ry-kormányra, amely az af­rikai „lázadó” Smith-rend- szer megmentésére a múlt év novemberében alkut kö­tött a volt rhodesiai gyar­mat, úgymond alkotmányos fejlődésének elősegítésére. Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter ezzel az al­kuval akarta megkoronázni hosszú diplomáciai pályafu­tását. A brit polgári demok­ratikus játékszabályokat persze nem Ian Smith ko- lonialist^ rendszerének a lé­nyege sértette, nem az afri­kai fekete lakosság elnyo­mása és kiszipolyozása, ha­nem a nyílt, brutális jog­fosztás gyakorlata, amely egész Afrikában, az angolok partnereiben is — mélysé­ges felháborodást keltett. Home és Smith „megbékélé­sének” tehát volt egy for­mai feltétele: az afrikai la­kosság jóváhagyásához kö­tötték az egyezmény érvé­nyességét. London azt képzelte, hogy Smith telepes-kormánya majd megtalálja a módját, hogy az afrikai lakosok többsége elfogadja a meg­egyezést, amely látszólagos „paritást” irányoz elő Rho­desia fehér és fekete lakos­sága közt. Olyan egyenlő­séget, amelyben öt és fél millió afrikainak „egyenlő képviselete” lenne az ural­mon lévő kétszázötvenezer fehér telepesével. Ezt a „pa­ritást” követte volna — meg nem határozott időpontban — az afrikaiak részvétele a hatalomban. Az egyezmény alapján London elismerte Salisbury szakadár kormá­nyát és feloldotta az ellene elrendelt (egyébként hatás­talan) gazdasági szankció­kat. A bökkenő csak az volt, hogyan hagyassák jóvá ezt az alkut Rhodesia afrikai népével? Megkérdezni, meg­szavaztatni nem merték — Smith tudja, miért. Ekkor találták lei a Pearce-bizőtt- ságot. Megbízták Lord Pear­ce brit diplomatát, hogy vizsgálja meg a lakosság hangulatát, s nyilatkozzék, elfogadják-e a Home—Smith egyezményt Rhodesiában? Ez a bizottság volt az a ve­rem, amelybe azután az esett bele, aki megásta. Lord Pearce mostanáig vizsgálódott Rhodesiában. Olyan egyértelmű, olyan vi­haros, annyira nyilvánvaló és letagadhatatlan volt az afrikai tömegek „Nem!”- kiáltása, hogy egyszerűen lehetetlenné vált ezt a bele­egyezés jeleként értékelni. Soha nem tapasztalt tünte­tések rázkódtatták meg az országot. Az úttesteken, a házak falain mindenütt a NO betűket lehetett olvas­ni. Bárhol jelentek meg a lord vizsgálóbizottságának emberei, mindenütt akadtak bátor emberek, akik a hír­hedt rhodesiai terrorgépe­zettel dacolva, megmondták a véleményüket a szégyen­letes alkuról. Rhodesia fe­kete népe először hallatta hangját. A Pearce-jelentés, amelyet a napokban tettek közzé, végkövetkeztetésében egyértelmű volt: „A rhode­siai nép egésze nem tekinti a függetlenséghez megfelelő alapnak a múlt év novem­berében kötött angol-rhode- siai egyezményt.” Az afrikaiak jogfosztott- ságát fenntartó, a demokrá­ciának csak paródiáját ígérő egyezmény „elfogadhatósá­gát” még egy angol vizsgá­lóbiztossal sem sikerült bi­zonyítani. A jelentés szerint az európai bevándorlók, az ázsiai és a kevertvérű la­kosok általában elfogadják az említett egyezményt, de az afrikaiak többsége „bizo­nyos nyomás” ellenére is elveti a rendezés javasolt módját. Lord Pearce hozzá­fűzi : rosszindulatról tenne tanúságot, ha a többség „nem”-jét, „igen”-re változ­tatná... Afrika és az egész világ látta, mi történik Rhodesiá­ban. Sir Alec a zsákutca láttán kénytelen volt a brit parlamentben bejelenteni: London az afrikai többség elutasítása miatt nem te­kintheti érvényesnek az egyezményt, így a szankciók felfüggesztését sem. A szankciók egyébként eddig sem akadályozták meg Smith politikáját. Portugá­lia, Dél-Afrika nyíltan szál­lította mindazt, amire a rhodesiai gyarmatosítóknak szükségük volt. A nagy nyugati cégek ugyancsak megtalálták az útját mód­ját annak, hogy a formális tilalommal szemben a ke­reskedelmi hasznot állítsák előtérbe. Az Egyesült Álla­mok is kijátszotta az em­bargót, mert továbbra is fel_ vásárolta a rhodesiai króm­ércet... A szankciók tehát papí­ron maradnak. És London sem mond le a rhodesiai kapcsolatokról: ha nem si­került ez a megegyezés, ak­kor újabbakra tesz kísér­letet... A megfigyelők erre következtetnek Sir Denis Greenhill küldetéséből. A brit külügyminisztérium fő­titkára valószínűleg újabb tárgyalásokra szólítja fel lan Smith kormányát. Hogy mi­ként válaszol majd a fajül­döző telepesek vezetője, még nem tudni. Egyelőre a feke­te többség vezetőinek üldö­zésével és bebörtönzésével van elfoglalva. A rhodesiai bányaszeren­csétlenség szomorú aktuali­tást ad ezekben a napokban ennek a szenvedő afrikai or­szágnak. A bányakatasztró­fa mellett — sajnos — idő­szerű az a tartós szeren- rencsétlenség is, amelyet a rhodesiai fekete lakosság jogfosztottsága, a kolonialis- táknak való kiszolgáltatott­sága jelent. A léghajóra nagy jövő vár 1900 nyarán nagybetűs címekkel jelentették a la­pok szerte a világon a 20. század szenzációját, a 6? esztendős Ferdinánd Zeppe­lin gróf által készített lég­hajó próbaútját Németor­szágban. A léghajón elhe­lyezett két, egyenként 16 lóerős motorral elérték a korábban elképzelhetetlen 25 kilométeres óránkénti se­bességet. A léghajó földhöz csapódik A szenzációnak megvolt a maga előtörténete. 1893- ban a magyar Schwarz Dá­vid szabadalmat nyert alu­mínium borítású, merewá- zas léghajóra. A munkála­tok folytatására azonban nem volt elegendő pénze. Várat­lanul segítségére sietett egy németországi alumíniumgyár tulajdonosa és négy év múl­tán el is készült a léghajó. De Schwarz Dávid már nem érte me? a hajó leve­gőbe emelkedését: rövid­del a kísérlet előtt agyvér­zésben elhunyt. 1897, november 3-án emel- keclett magasba a léghajó. A konstrukció még nem volt tökéletes. Ráadásul, le­szállás közben a szél a föld­höz csapta a léghajót. A pi­lóta életben maradt, de a léghajó összetört. A berlini Tempelhof-me- zőn végrehajtott kísérleti repülésen jelen voltak a német katonai főparancs­nokság tisztjei; ott volt gróf Zeppelin altábornagy is.... Egv jólöltözött úriember Egy napon Schwarz Dá­vid özvegyénél javakorabeli jólöltözötfc úriember jelent meg és jelentős összeget ajánlott az asszonynak fér­je találmányának felhaszná­lási jogáért. A súlyos anya­gi gondokkal küzdő asszony elfogadta az ajánlatot. És 1906-tól a friedrichshafeni gyár szerelőcsarnokából egy­más után bocsátották útra a „Zeppelineket”; — így ne­vezték akkoriban a merev borítású léghajókat. Zep­pelin és társai kétségtelenül sok új ötlettel gazdagították a Schwarz Dávid-féle kon­strukciót. Ez a léghajótípus azután több, mint negyven esztendeig uralta a levegőt részt vett a nemztközi for­galomban; a gépek éjjel­nappal szelték a levegőóce­ánt. Épültek ilyen léghajók Oroszországban is. Az első kísérletekre 1887-ben került sor. 1892-ben egy iskolai tanár K. E. Ciolkovszkij javaslatot tett teljesen fém­ből építendő, alumínium hullámlemez borítású lég­hajó építésére. Ezt az öt­letet valósította meg egyéb­ként Ferdinand Zeppelin. Oroszországban Ciolkovsz­kij elgondolásai csak a szovjethataiom győzelme után válhattak valóra. Az első szovjet 1 ghajók A szovjet gyártmányú léghajók első felszállásaira 1923-ban került sor. Lég­hajók részt vettek a Nagy Honvédő Háborúban is. így például a V—12 jelzésű léghajó 1679 órát töltött a levegőben, 1432 felszállást végzett és több mint 355 tonna terhet szállított. A háború után készült el B. A. Garf mérnök irányításá­val a „Pobeda” léghajó. Több mint negyven esz­tendővel ezelőtt K. E. Ci­olkovszkij a következőket írta „A léghajó” című mun­kájában: „...az aeroplán csak levelek, drága áruk és olyan emberek szállítására alkalmas, akik nem taka­rékoskodnak a viteldíjjal. A léghajó viszont az olcsó áru fuvarozását végezheti és olyan utasokat szállíthat, akik nem akarnak, vagy nem tudnak nagy összeget fizetni az utazásért.” A „ mozgó légi hűtőház” A Ciolkovszkijt igazoló adat: ugyanannak a te­hernek a szállítása légha­jón háromszor kevesebbe kerül, mint repülőgépen és 25-ször olcsóbb, mint heli­kopteren. Ezen kívül a lég­hajó éjjel-nappal repülhet, bármilyen időjárási viszo­nyok között, bármelyik év­szakban. Nem jelent aka­dályt sem a hó, sem a köd. Nem árt sem az eljegese­dés, sem a viharos erejű szél. Minthogy a léghajó a levegő, hideg rétegeiben is közlekedhet, minden pótló­lagos átalakítás nélkül al­kalmazható hatalmas befo­gadóképességű mozgó hűtő- hazkent. A gigantikus méretű lég­hajó egész tehervonatokat helyettesíthet. Óriás teher­bírása mellett- (szállíthat például egész cementgyári forgókemencéket) már az ötvenes években 200 kilo­méteres óránkénti sebessé­ge volt; ugyanakkor a te­hervonat sebessége mind­össze 80—100 kilométer óránként. Modern korunkban a lég­hajóra nagy jövő vár. A szófiai Georgi Dimitrov Múzeum-házban — Köszönjük, hogy meg­örökítették Georgi Dimitrov nevét és emlékét, s lehető­séget adtak, hogy megismer­kedjünk ennek a rendkívüli embernek az életével, mun­kásságával ... — sok ilyen és ehhez hasonló bejegyzés sorakozik a szófiai Georgi Dimitrov Múzeum-ház ven­dégkönyveiben, az Opal- csenszka utca 66. szám alat­ti kis épületben, ahol min­den ugyanúgy van, mint fél­évszázada volt. Itt található Dimitrov mintegy három­ezer kötenyi könyvtára, s a falióra is, amely valami­kor Dimitrov feje fölött je­lezte az idő múlását. Nehéz lenne összeszámlál­ni a vendégkönyvben talál­ható aláírásokat: a tizenhar­madik vaskos kötet telik be éppen. Két éve volt a mú­zeum-házban az egymillió- módik látogató. Egy egész világváros lakossága fordult tehát itt meg, kis piros- nyakkendős úttörőtől, Tye­A szófiai emlékmúzeum anyagoknak az elhelyezésére is, amelyeket jelenleg — helyszűke miatt — nem tud­nak bemutatni. A történelmi nevezetességű házban 1888-tól 1923-ig élt és dolgozott Georgi Dimit­rov ... Dimitrov egykori dolgozószobája (Sofiapress—fotók — KS) reskovárj és a világhírű űr­hajós társain át Nazim Hik- metig és sok más, világhí­res emberig. A bolgár láto­gatók mellett naponta ér­keznek a külföldiek is: a Szovjetunióból, Magyaror­szágról, Kubából, Lengyel- országból, Argentínából, Cip­rusról — húsz év alatt több mint 55 ezer külföldi ven­dég kereste fel a Dimitrov emlékét idéző kis épületet. Amikor a múzeum-ház megnyílt, még csupán né­hány száz kiállítási tárgya volt; ma ezek száma meg­haladja a hatezret. Ezért is határozták el, hogy a ház mellett külön kiállítási épü­letet emelnek. így lehetőség nyílik majd azoknak az ér­tékes tárgyaknak, fotóknak, különböző dokumentum­Nyugat-Európa és az USA harca a szovjet piacért Egyre élesebbre fordul a konkurrenciaharc Nyugat- Európa és az Egyesült Ál­lamok között a Szovjetunió és a KGST többi tagorszá­gának piacáért — szögezte le májusi számában, a Vision c. párizsi gazdaságpolitikai folyóirat, elemezve az USA és a kelet-európai országok közötti gazdasági viszonyo­kat és ezek távlatait. A lap­nak ez a megállapítása hí­ven tükrözi a nyugat-euró­pai üzleti, ipari és pénz­ügyi köröknek a lemaradás­tól való félelmét, amit még inkább megerősített Nixon moszkvai látogatása. Nyugat-európai üzleti kö­rök véleménye szerint e lá­togatás során Moszkva és Washington között épp gaz­dasági téren várható látvá­nyos megállapodás. Emlékez­tetnek az amerikai kereske­delmi miniszter nemrégi ki­jelentésére. mely szerint várható, hogy 1975-re az Egyesült Államok és a Szov­jetunió, illetve a KGST kö­zötti kereskedelem értéke a tavalyi 383 millió dollárról két milliárd dollárra fog emelkedni. Habár néhány hónappal ezelőtt ezt a becslést túlsá­gosan derűlátónak minősí­Lehetővé válik-e valaha az emberi test és az embe­ri szervek megőrzése kor­látlan ideig? A Szovjetuni­óban, az Egyesült Államok­ban és Angliában folytatott kutatások bizonyos lehető­ségeket villantanak fel ezen a téren. Az állatok veséje a szer­vezetből való kivételt köve­tően 48 óráig tartható élet­képes állapotban, de a brit tudósok véleménye szerint egészen bizonyos hogy amennyiben —5 °C-ra hűtik, az emberi vese is hosszabb ideig „tartósí thatóvá” vé­tették, nyugat-európai üzle­ti körökben most már arról beszélnek, hogy az akkori mérlegelés túlontúl „sze­rény” távlatokat rajzolt fel. Noha az amerikai kereske­delmi offenzíva még nem vette kezdetét, hanem csak ennek eshetősége forog fenn, az európai cégek máris at­tól tartanak, hogy elesnek a szovjet piactól remélt jó ki­látásoktól. A Vision értéke­lése szerint két-három év múlva a nyugat-európai cé­gek a kelet-európai orszá­gok piacain, kiváltképp a Szovjetunióban csak az ame­rikai cégek jelenlétében, kaphatnak helyet, amelyek igen gyorsan háttérbe fog­ják őket szorítani. Minden jel arra vall, hogy az amerikai offenzíva cél­pontját épp azok a szekto­rok képviselik, amelyeket az európai cégek is megpályáz­tak. Ezek pedig: az autó­ipar (különösen a tehergép­kocsi-gyártás), a vegyipar, a szerszámgépgyártás, a kom­puterek, a kőolajipari beren­dezés, kutatási berendezés és fúrógépek, kőolajvezeté­kek, elektronika, krómérc­bányászat és ércimport, va­lamint titán, cink, etán, fa, földgáz és kőolaj kiterme­lik. Sőt, jóval alacsonyabb hőmérsékleten fagyasztva akár néhány évig is. Három szovjet tudós ve­gyi szempontból vizsgálta a nyúl máját, szívét, agyát, és egyéb szerveit, hogy ki­derítse: a halál után meny­nyi idővel veszítik el a sej" tek a proteinszintetizáló ké­pességüket. Megállapították, hogy normális hőmérsékleten a proteinszintézis mint­egy 20 perccel a halált kö­vetően marad abba. még akkor is, ha a nyúl vérke­ringését és lélegzését mes­terségesen, gépszívvel és géptüdővel fenntartják. lése és feldolgozása. Az egyik amerikai cég mór jó­vá is hagyott 200 millió dol­lárt a Káma mentén épülő teherautógyár berendezései­re. Megtörtént az előzetes szerződéskötés a mintegy 65 millió dollár értékű kőolaj­ipari és ásványipari beren­dezés Szovjetuniónak való szállítására is. Az USA haj­landónak mutatkozik az egymásközti kereskedelem egyensúlyba hozása végett évente 1 milliárd dollárért földgázt importálni a Szov­jetunióból. Pillanatnyilag tárgyalások folynak 18 olaj­lelőhely gépberendezéseinek leszállítására, összesen mint­egy 1,2 milliárd dollár érték­ben. S ezek csupán a legfon­tosabbak a már megkötött, illetve minden bizonnyal megkötendő szerződések kö­zül. Washington a maga részé­ről egyéb előkészületeket is tett: a Szovjetunióba megy exportálható 2800 termék közül 1100-at felszabadított a tilalom alól. \ Elet fagyasztás után

Next

/
Thumbnails
Contents