Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

1972, június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Törvényjavaslat a bíróságokról írta: DR.SZILBERE JEftŐ igazságügyi miniszterhelyettes z államélet és a szocia­lista demokratizmus továbbfejlesztése társadalmi fejlődésünk mai szakaszának központi kérdése. Az igaz­ságszolgáltatás, a bírói mun­ka az állam munkájának szerves része, a jogrend, a jogbiztonság fontos biztosí­téka, így érthető, hogy töké­letesítése az egész társada­lom, minden állampolgár számára lényeges. A bírósá­gi szervezeti törvény jelen­tőségét húzza alá az is, hogy az országgyűlés közvetlenül az alkotmány módosítása után az elsők között fogja megvitatni a bíróságokról szóló új törvényjavaslatot. A jelenleg érvényes jog­szabályok szerint ugyanis a bíróságokon kívül még szá­mos olyan fórum működik, amely jogviták eldöntésével foglalkozik és sok esetben még a szakember is nehezen igazodik el melyik ügy, me­lyik szerv hatáskörébe tar­tozik, ki fogja abban a vég­ső döntést meghozni. (PL vállalatok—termelőszövet­kezetek vitája, munkaügyi kérdések, stb.). Ezen a most megalkotásra kerülő törvény változtatni fog, mivel jelen­tős lépést tesz az igazság­szolgáltatás egységének irá­nyába. Alapelve, hogy az ál­lampolgárok és a gazdálkodó szervek, vállalatok legfonto­sabb jogait és kötelességeit érintő jogvitákban, így a bűnügyekben, a polgári jogi, családi jogi vitákban, vala­mint a legjelentősebb mun­kaügyi és a szövetkezeti tag­sággal összefüggő vitákban a jövőben a bíróságok dönte­nek és ilyen ügyeket csak magasszintű jogszabályok utalhatnak más, a bíróságo­kon kívül álló szerv hatás­körébe. Ilyen lehet, ha gyor­san kell intézkedni például egy birtokháborítási ügyben. Máskor a szakszerűség kí­vánja meg, hogy az állam- igazgatási szervek foglalkoz­zanak bizonyos kérdésekkel, például bányakárok, vadká­rok esetén. Fontos az, hogy végső soron még az ilyen esetekben is biztosítja a bí­rói utat, ha a döntés az ál­lampolgárok alapvető jogai­ra is kihat. A dolgozó, a munkavállaló és a munkáltató között a munkaviszonyból eredő jo­gokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos viták eldöntése is érthetően került napirend­re. Az ilyen ügyek megfe­lelő eldöntése jelentős sze­repet játszik a dolgozók jo­gainak védelmében, elősegíti a kötelezettségek teljesítését, a munkafegyelem, a jó mun­kahelyi légkör kialakulását. Az új törvény szerint az ér­dekösszeütközések feloldása a korábbinál nagyobb körül­tekintést és a törvényesség maradéktalan érvényesítését igénylő feladattá válik. A dolgozók jogainak fokozot­tabb védelme megkívánja, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottságok határozatait ezentúl a bíróság vizsgálja felül. Ezért az új javaslat megszünteti a területi mun­kaügyi döntőbizottságokat és helyettük a fővárosban és a megyeszékhelyeken felállít­ja a munkaügyi bíróságokat. Ez teszi tehetővé azt, hogy a munkások, alkalmazottak és a szövetkezeti tagok mun­kaügyi vitáit végső soron a bífúsúg dönthesse el. endezi az új javaslat a vállalatok és a szövet­kezetek vitás ügyeinek inté­zését is, megszüntetve ezzel azt a párhuzamosságot, amely jelenleg a gazdálkodó szervek jogvitáinak intézésé­ben, a bíróságok és a gazda­sági döntőbizottságok között fennáll. Az új rendezés alapján a gazdasági döntőbi­zottságok jelenlegi feladat­körét ugyancsak a bíróságok veszik át így egy helyütt összpontosulnak az ügyek és azok elbírálásából hasznosít­ható gazdasági tapasztala­tok is. A törvényjavaslat közpon­ti témája a bírák munkavi­szonyának a rendezése is, ezen belül pedig elsősorban a bírák választásának beve­zetése, amelyet már az 1949. évi alkotmány is rögzített, megvalósulására azonban ed­dig nem került sor. A tör­vényjavaslat tehát megszűn­teti az átmeneti megoldás­ként fennmaradt bírói kine- vezéses rendszert és a bírák a jövőben választással kerül­nek felelős beosztásukba. A hivatásos bíró megvá­lasztását a törvényja­vaslat a Népköztársaság El­nöki Tanácsának a hatáskö­rébe utalja. Ilyen magas szintű testület kijelölése a bírák választására nemcsak a független bíráskodás egyik garanciája, hanem annak is a kifejezésre juttatása hogy a bírák hazánkban kiemel­kedően fontos munkát vé­geznek. A bírói függetlenség biztosítéka a javaslatnak az a része, amely kimondja, hogy a bírákat tisztségüktől csak a törvényjavaslatban meghatározott módon lehet megfosztani, illetve büntető úton felelősségre vonni. A bírói függetlenség elvéből következik hogy a bíró csak a jogszabályoknak van alá­vetve, tehát konkrét ügyek elbírálásának módjára uta­sítást semmilyen szervtől nem kaphat. A jogszabályok egységes értelmezése céljából csak a Legfelsőbb Bíróság bocsáthat ki az alsóbb fokú bíróságokra kötelező elvi döntéseket, irányelveket, va­lamint iránymutatásokat a fellebbezések, a törvényessé­gi óvások elbírálása során. A törvényjavaslat szerint az igazságügyminiszter biz­tosítja a bíróságok zavarta­lan működéséhez szükséges feltételeket. Az igazságügy­miniszter tesz javaslatot az Elnöki Tanácsnak a bírák megválasztására, ő nevezi ki a bírósági vezetőket. Fontos feladata, hogy hasznosítsa azokat a társadalmi, jogpo­litikai, gazdasági tpasztala- tokat, amelyeket a bíróságok ítélkezésének elemzése során szerez. A parlament által jóvá­" hagyásra kerülő új bí­rósági törvény elvei alapján folyik a büntető és a polgári eljárásokat szabályozó törvé­nyek felülvizsgálata is. Az itt várható módosítások leg­fontosabb célkitűzése az, hogy egyszerűsödjék a bíró­sági eljárás, gyorsabban fe­jeződjenek be az állampol­gárok, a szervezetek jogvitái. Várható, hogy az új szerve­zeti és az eljárási megoldá­sok együttes hatására a jö­vőben a bíróságok működése egyszerűbbé válik, így az igazságszolgáltatás még ha­tékonyabban tudja szolgálni az állampolgárok alkotmá­nyos jogait, a szocialista tör­vényességet. Fúvószenekari díszhangverseny Pénteken szívesen látott katonavendégei voltak a megye székhelyének. Az Osztrák Haderő steiermar- kj fúvószenekara látogatott Szolnokra. A katonamuzsi­kusok képviselőit fogadta Csorna Kálmán, a városi ta­nács elnöke is. A vendége­ket elkísérte Oesterreicher Karl. az osztrák követség katonai attaséja. Este a zenekar, közösen a Magyar Néphadsereg Központi Ze­nei Szakközépiskolájának fúvószenekarával nagysike­rű koncertet adott a sza­badtéri színpadon. A nyolcvan tagú, magas fokúan képzett fúvósegyüt­tes Ausztria egyik városi helyőrségének zenekara. Két igen tehetséges fiatal kar­mester, Rudolf Bodingbau- er, és Anton Othmar Soi- fälner vezetésével ponto­san kidolgozott, érett ma­gasszínvonalú műsort hal­lottunk. Programjukból minden tekintetben , kie­melkedett a kiváló ameri­kai komponista. Leonard Bernstein West Syde story szvitjének előadása. Ennek során bebizonyosodott, hogy az együttes igen bonyolult ritmikai, hangzásbeli köve­telményeknek is eleget tud tenni, s a legmodernebb feladatok megoldására is képes. .Az est befejező program­jaként a magyar és az oszt­rák zenekar együttesen szó­laltatott meg néhány mű­vet, s a százhúsz fúvós hangszeren megszólaló Rá- kóczi-induló valóban ünne­pélyes, méltó befejezése volt a sikeres díszhangver­senynek. „.és megszólalnak a fanfárok Naptár szerint ugyan még pár napot várnunk kell a hivatalos nyárra. A természet úgy látszik nem igazodik az évszakok kezdeteihez. A határban sárga a gabona, meg­indultak az aratógépek. S a városok lakóit is a hűsítő me­dencékbe kényszerítette már a nagy meleg. Rajt előtt a mezőgazdaságban Még pár hét és beérik a gabona, megkezdődik a nagy nyári munka a földeken. A rajt előtti napok a lázas ké­szülődés jegyében telnek. Hol tartanak az előkészü­letekben az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkeze­tek — erről győződött meg a héten egy közlekedési és munkavédelmi szakemberek­ből álló bizottság. A tapasztalat? — A felmérés és a segít­ségnyújtás volt a célja vizs­gálatunknak — mondja Egyed Zoltán, az SZMT munkavédelmi főfelügyelője. — Munkavédelmi fronton mindkét helyen jó és körül­tekintő szervezéssel találkoz­tunk. Az állami gazdaság­ban például már üzemkész állapotban van az a terület­járó kocsi, amivel a hideg aludttejet és az üdítőitalt szállítják a határba. Jól megszervezték a főétkezteté­seket is, és nem feledkeztek meg az egészségvédelmi in­tézkedésekről sem. Lóczi .Miklósé, a megyei rendőrfőkapitányság közle­kedésrendészeti osztályának főelőadójáé a szó: — Az állami gazdaságban szinte mindent rendben ta­láltunk, még a kötelező ad­minisztráció nagy részét is. A gépkocsiparkkal rendelke­ző vállalatoknak és szövet­kezeteknek ugyanis a rende­let értelmében 13 féle nyil­vántartást kell vezetniük. A törzskönyv, a garázsnapló, a menetlevél... mind olyan dokumentum, ami — ha ve­zetik — napra kész képet ad a gépkocsiparkról, arról, mi­kor, hol és milyen műszaki állapotban vették igénybe a gépet. — A Lenin Termelőszövet­kezetben ezek közül csali a menetlevelet találtuk. Nem­csak itt, máshol is tapasztal­tuk, hogy nem ismerik a rendeletet. Többek között éppen ezért rendeztük meg június 16-án a megye gép­kocsiügyintézőinek egynapos továbbképzését. Vasárnapi dÖrmogések Hol üdül­Belecsöppentem egy jobb társaságba Onnan tudtam, hogy most éppen egy jobb társaságban vagyok mert igen sűrűn mondták. Sok, önmagát láthatóan fontos és érdemdús embernek bemutattak. Be­vallom, nem minden bemutatkozás sike­rült valami fényesen. Felvezettek például egy kikiricssárga hajú asszonyság elé, azt mondták jelentőségteljesen: — amit én nem vettem észre — az igazgatóné. Mond­tam a nevem. A baj abból jött, hogy el­értettem a rangját és jó darabig igazgató­elvtársnőnek tituláltam az asszonyságot. De aztán oldalba löktek, hogy nem ő az igzgató, ő az igazgatóné. Rögtön kapcsol­tam, hogy ez nagyobb rang. Az igazgatóné vitte a prímet. A nyara­lás volt a téma. Hogy ki, hova megy, meg hogy mivel. Megtudtam, hogy a Fekete-tenger az nem jó, mert fekete, az Adria meg olyan híg. Ezt nem fejtette ki részletesebben az érdemes hölgy, de a többiek olyan beava- tottan bólogattak rá, hogy nem mertem megkérdezni, miért is híg az a tenger. Egyöntetű vélemény szerint csak délebbre jó a tenger. Emerre olyan mint a Bala­ton, csak sósabb kicsit. Egy kis kitérővel a tavalyi utakról esett szó. Bólogattak megint — igen, világot kell látni. Megtudtam, hogy a párizsi Louvre-nak csodálatos áruháza van. Ezt az aranyos pikészerű izét ott vettem, mondta az igaz­gatóné. Utána egy virgoncabb asszonyság tartott élménybeszámolót. Mindig a kiki- rics-hajú után beszélt, abból gondolom, az igazgató-helyettesné lehetett. Ö Bécs lehe­tőségeit dicsérte, a kimúlt Darvas-cég jog­utódját, ahol isteni melltartókat lehet kap­ni. olcsón, akár forintért is. Római élménybeszámoló következett, a hogyismondjam... a melltartónál lejjebb viselt női fehérneműkről. Hiába, szép ez a nagyvilág, annyi meg­csodálni való van benne! El ne felejtsem, nemcsak asszonyokból állt a társaság. Ott voltak a férjek is, de azpk szálfára én mintha ott se lettem volna, mert nem tudok ultizni. Mindegy, igen jól szórakoztam az asz- szonyokkal is. Állítom, kutya- és tapéta­szakértő lettem. Most éppen keresem a társadalmi rangomhoz — a kifejezéseket tőlük veszem — leginkább illő kutyát. Azt hiszem egy sánta puli mellett mara­dok. Mert a kutya náluk, ahogy ott meg­tudtam társadalmi státusz szimbólum. Kinek milyen a kutyája, rögtön „lássuk” milyen ember, mondta az igazgatóné. Neki dán kutyája van. A tapéta az is mond ám valamit. A legillőbb, csevegte az igazgatóné, a velen­cei aranymintás. Vagy az angol, fűzöld- ezüst, kontrázott a helyettesné. Mi „Svejc- ból” hozattuk, szuszogta el egy másik főasszony. Megtudtam azt is hogy a jobb körök csak Pestre járhatnak színházba is, mert ott van színvonal. Ah, az a csodálatos Majfarlédi. Az uramnak is igen tetszett az, mondta az igazgatóné, pedig neki in­kább drasztikus műveltsége van. Biztos nyelvbotlás volt, klasszikus akart az lenni. Valahogy a munkaerőhiány is szóba ke­rült. Hogy milyen nehéz hozzájutni egy jó bejárónőhöz. Ezen majdnem össze is kaptak, Nálatok, édesem, mondta az igaz­gatóné rendreutasítóan egy szolídabban fecsegő asszonyságnak, kicsi a lakás, te könnyen beszélsz, de mit csináljak én abban 3 nagy hodályban. Esténként jön­nek a vendégek, rendnek kell lenni. Van­nak az embernek társadalmi kötelezett­ségei. Hosszú felsorolás következett, hogy ki­hez, ki jár vacsorázgatni. mert ugye egy jó konyak mellett sok mindent elér ám az ember, — mondta sejtetően a főasszony. Jó hallgatóság lehettem, mert meghív­tak máskorra is. De én inkább kimen­tem a komám uborkaföldjére, locsolgat- tam az ártatlan kúszó-mászókat, hátha fává nőnek mielőbb, mert azokra igen nagy szükség lenne. Sokra hogy minden jobh társaságbélinek jusson egy, amire felmászhat — ti « hetitek a fiatalok Azoknak, akik még nem döntötték el, hogy mivel töltik hosszabb vagy rövi- debb pihenőidejüket, bősé­ges programot ajánlanak az ifjúsági turizmussal foglal­kozó szervek. A középiskolásokat öt üdü­lőtábor várja: június 18-án nyitnak Kilián-telepen, Aka­iin, Siófok-Sóstón, Leány­falun és Verőcén. A kö­zépfokú oktatási intézmé­nyek nappali tagozatos di­ákjai ezekben a minden ké­nyelemmel rendelkező tábo­rokban mindössze 100 fo­rintért tölthetnek el egv he­tet. Az ide igyekvő közép- iskolásokat tíz turnusban fogadják, egészen augusztus 26-ig. Nyolc, az ország külön­böző vidékein elhelyezett kempinget kizárólag a fia­talok számára tartanak fenn, ezekben 13 forintért lehet megszállni egy éjsza­kára (A keresettel még nem rendelkező diák fiatalok itt még további kedvezményben részesülnek, nekik csupán 7 forintot kell fizetni.) A kempingek június 19- én nyitnak, s augusztus 26- án zárnak. A táborozókat négyágyas sátrak várják, s mindenütt gondoskodtak ol­csó étkezési lehetőségekről is. Ifjúsági kempinget állí­tottak fel Badacsonyban, Balatonszemesen, Balaton- földváron. Siófokon Szom­bathelyen. Harkányfürdőn, Miskolc-Tapolcán és Sop­ronban,

Next

/
Thumbnails
Contents