Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. június 18. Szívük zengő holnapokért Riport egy kórusról több tételben Es,y régi magyar szólásunkról ötvenéves a szolnoki Kodály kórus. Ebből . az alkalomból kerestem meg a kórus vezető karnagyát, Budai Pétert hivatali szobájában, a szolnoki városi tanács művelődésügyi osztályán. Emlékezzünk közösen a múltra. — Tessék. Itt vannak a dokumentumok. Amit lehetett az évfordulóra összegyűjtöttünk. — Halomnyi újságkivágás. Fotók, egész albumra való. Oklevelek és emléktárgyak, írásos igazolásai számos kitüntetésnek. Elsősorban az utolsó tíz év eredményeit dokumentálják. 1964 óta szinte minden esztendőben újabb kitüntetést kapott a kórus. — Sajnos elődeink életéről az éppen fél évszázada alakult Iparos Dalkörről már jóval kevesebbet tudunk. Csupán egy-két tárgyi emlék tanúskodik az iparosok dalárdájának életéről. Közülük egynéhány az évfordulóra összeállított kiadványunkból látható. — S máris mutatja a fényképet, amely 1926-ban készült, s rajta a dalkör tagjai. — Sokon élnek még az egykori tagok közül? —Nem tudjuk. Csupán arról van tudomásunk, hogy a 75 éves Szabó bácsi évekig énekelt az Iparos Dalkörben» jjPT fcf Sárgái öreg ház a Tissa Antal utcában. Az ablak redőnyei leeresztve. Csengetésemre soká érkezik válasz. A redőny egy kicsit felemelkedik. — Kit keres? — szólt tó egy öblös, érces férfihang. — Szabó Sándort! — És már mondom is jövetelem okát. . — Azonnal nyitom a kaput! , . , Az asztal mellett ülünk.' Az emlékezés hálóját a múltba merítjük. — Én akkor kerültem a dalkörbe, amikor két éve már működött. Akkoriban több dalárda is volt Szolnokon. Én mint afféle vándordalos, mindegyikben énekeltem. Az iparosokon kívül a Munkásdalárdába is eljártam. Daloltunk és politizáltunk. Szívem szerint var-, ló volt mindkettő. — És a régi dalostársak az iparosban? — Közöttük is többen voltak, akik részt vettek a mozgalomban is. Kis nylontasakot hoz elő. Benne amatőr felvételek, jelvények, a dalosmúlt emlékei. — Ez jópofa volt — bök rá a fényképen az egyik simléderes sapkás, bajuszos fiatalemberre — de sokat bolondoztunk. De az idő őt is magával vitte. Tudtommal már nem él senki a régiek közül. — Hány tagja volt a dalkörnek? — Harmincöt — negyvenen lehettünk. — És mit énekeltek szívesen? — Mindenfélét, de főleg a szép dallamos műveket szerettük. — A legnagyobb siker? — A Kék Duna keringő, amire emlékszem. Az csodálatos volt! Egyszer meg is kellett ismételnünk. ☆ — Hány tagja van jelenleg a Kodály kórusnak? A válaszért Nagy Ferenchez fordultam, aki évek óta nemcsak tagja a kórusnak, hanem a titkári teendőket is ellátja. Sőt. mint bevallotta, élettársát is a kórusból választotta. (Egyébként nem ő az egyetlen, hasonló sorsra többen is jutottak dal társai közül!) — Körülbelül hetvenen vagyunk együtt a kórusban. Ennyien talán még sohasem voltunk. Jó a hangulat is közöttünk. — Ügy tudom, a kórus sokfelé járt. Nemcsak idehaza, hanem más országokban is. — Igen. Szerepeltünk Kassán, felléptünk a drezdai Pedagógiai Főiskolán és énekeltünk Kijevben, Lenin- grádban és Tallinnban is. Utak, szereplések, maradandók és élmények, amelyek olykor papírra is kerülnek. Egy-egy vállalakozó kórustag napló formájában is megörökíti őket. & A kórus fenntartója és gazdája 1957 óta a szolnoki ÁFÉSZ. Ha valaki azt hiszi, hogy a jó gazda tevékenységében elsősorban az anyagiak a döntők, a pénz biztosítása az elsődleges, alaposan téved. A földművesszövetkezet vezetősége sokkal többet ad ennél: szívet és emberséget, megértő barátságot. — Ezt is várják tőlünk —; mondja Sárosi Béla, az ÁFÉSZ elnöke, aki néhány évig maga is énekelt a kórusban. — Mi vezetők, együtt léptünk a tagok sorába Ügy gondoltuk, ez a lépésünk jó hatással lesz a szövetkezet dolgozóira. Jönnek és követnek bennünket. Én a tenorban, Bozsó Imre a basszusban, együtt a szövetkezetiekkel, dalosokkal. Nem volt vezető és beosztott, az ének összeforrasztott bennünket. — És ma? — Ma már kikoptunk az aktív tagok sorából. Vannak helyettünk jobbak is. De' azért csoportos összejöveteleiken éppúgy ott vagyunk mindig, mint régen. Együtt megyünk kirándúlni, és a fellépéseikre is elkísérjük őket. „Vigyázó’ szemünk elől sohasem veszítjük el a kórus tagjait. ?' '! ft, Az ÁFÉSZ kórus a Kodály nevét csak a zeneszerző halála után vette fel. De vajon hallotta-e énekelni valaha is Kodály Zoltán a szolnoki ÁFÉSZ dalosait? — Sokat szerepeltünk, de ki tudja hogyan, valahogy Kodályt mindig elkerültük. Viszont a mai magyar zeneszerzőkkel igen termékeny kapcsolataink vannak — mondja Budai Péter, a már említett beszélgetés alkalmával. — Vannak zeneszerzők, mint például Karai József, Balázs Árpád Erkel- díjas, akik csak nekünk komponálták egy-egy művüket. Balázs Árpád Szolnoki énekét és Köszöntsd a holnapot című dalát mi tettük népszerűvé. A kórus vezetője bizonyításul egy tekercset vesz elő, és a kazettás magnóba helyezi. Egy kattanás, és máris halljuk Balázs Árpád szavait, amelyeket a Munkásdalfesztiválról készített rádióműsor bevezetőjeképpen mondott. „A szolnoki ÁFÉSZ Kodály kórus gyakran vállalkozik új magyar művek bemutatására. Az énekkar nagy létszámú, hangzásvilága egységes és kiegyensúlyozott. A férfikar nemes fényű színével külön említést érdemel”. A Kodály kórus a járműjavítóban rendezett 1971-es fesztiválon elnyerte a fesztivál nívódíját. ☆ Pénteken este az ÁFÉSZ Ostor utcai központi klubjában megszokott próbahelyükön látogattam meg a kórus dalosait. A jubileumi hangverseny műsorát próbálták. Előbb Budai Péter, majd Rigó Éva állt a kórus elé. Az együttes művészeti irányításában ugyanis a vezetőkarnagyon kívül többen is részt vesznek, — kollektív alkotóműhely. Az első cigarettaszünetbén a kórus négy tagjától ugyanazt kérdeztem. Mi a magyarázata, ha úgy* tetszik oka, hogy évek óta kitartó hűséggel járnak a kórus próbáira? Mi az, ami vonzza őket? Fancsali Klári, gondnoknő a Tallinn körzeti általános iskolában. — Tizenkét éve énekelek a kórusban. Ide csupán a dal, a zene szeretete vonzott és vonz ma is. Más érdek, semmi egyéb nem köt ide. Mihályi István, a járműjavító TMK műhelyének szakmunkása, és huszonöt éve dalol. — Már ökölvívó koromban is, válogatottságom idején arról voltam híres a fiúk körében, hogy én „adtam meg” a hangot. Duda, szóljon a nóta! — kérleltek, és én fújtam. Időközben az ökölvívásból kiöregedtem, és egyetlen szenvedélyemnek megmaradt az éneklés. Sportszerűen űzöm. Három helyen „termelek”: a járműben, itt a Kodály kórusban és a temetési kórusban is. A MÁV tanműhely vezetője, főnököm, jó néven veszi, hogy énekelek. Még azt is elnézi, vagy inkább „elhallgatja”, hogy időnként rázendítek a visszhangos műhelycsarnokban! Czifra Istvánná is több mint két évtizede énekkari tag. Házassága is dalos-szerelemből született. Gyakorló háziasszony, családanya. — Nem kis áldozat az éneklés. Még a gyerekem kicsi volt, egy időre el is kellettt szakadnom tőle. De mihelyst lehetett, újra itt voltam az énekesek között. A közös dalolásnak valami egészen csodálatos varázsa van számomra: általa szinte többnek érzem magam. Lakos Róbert, a MEZŐGÉP technikusa. — Műszaki ember vagyok, de nem szeretnék szakbarbár lenni. Tervezőként dolgozom az üzemben. Napról napra szerszámokat tervezek. Műszaki gondolatok kötnek le. Jó a kikapcsolódás olykor és a tanulás is. Mert itt „mellékesen” korok muzsikájával, zenei kultúrájával ismerkedünk meg, játszva és szórakozva. És a szigorú rendet követelő muzsika, amelynek zárt szerkezete van, olykor még inspirál is műszaki elképzeléseimben. Mert ahogyan rendet teremt a zene a maga világában, éppúgy rendnek kell lennie a szerszámok birodalmában is. ☆ Az emberi hang a legnemesebb és a legérzékenyebb hangszer. Ha önmagának játszik rajta az ember, önmagának énekel, az is lehet szép és kifejező is egyben. Szolgálhatja a lélek gyünyörűségét. Ha azonban többen énekelnek együtt, a „hangszerek” összecsengenek, már nem csupán esztétikai műveletről beszélhetünk: társadalmi cselekvés az. a közösségre vágyó ember megnyilatkozási formája — kollektív gyönyörűség. Valkó Mihály Verne regény a televízióban A nyári hónapokban különösen élénk a munka a tv ifjúsági osztályának dramaturgiáján: több mint tíz gyerekeknek, fiataloknak szóló tv-játék forgatását kezdik meg ezekben a napokban. Többek között ötrészes produkció készül „Halott bánya” címmel, amelynek története egy határmenti bányásztelepülésen játszódik. A kisebbek számára írta Fésűs Éva Palacsintás király című mesejátékát, amelyből most Kat- kics Ilona rendez másfélórás filmet. Nem mindennapi „csemegének” ígérkezik Jules Verne Utazás a holdba című regényének adaptációja is. Csányi Miklós rendezésében, öt, egyenként egvórás folytatásokban kerül képernyőre az olvasók körében rendkívül kedvelt lengyel szerző. Stanislaw Lem „Pyrx pilóta kalandjai” című tudományos, fantasztikus műve. Napló a szabadságharcról Iratrendezés közben tudományos jelentőségű dokumentumra bukkantak a ga- csályi református egyház irattárában. Előkerült Bar- tha Mórnak, a Debreczen című függetlenségi lap egykori főszerkesztőjének az 1848—49-es szabadságharcról írt naplója. Bartha Mór mint sárospataki diák személyesen részt vett a szabadságharcban. Ennek az időszaknak krónikáját 200 oldalnyi terjedelemben nap- lószerűen írta meg. Az ajtót csak a második csöngetésre nyitják ki. — Elnézést — mentegetőzik zavartan a vékony, alacsony asszonyka, — a főzéssel voltam elfoglalva. A gázosoktól jött? — Nem, illetve abban az ügyben. Á kicsi konyhában a gáztűzhelyen villanyrezsó, rajta nagy fazékban készül a tojásos nokedli. — Hatan vagyunk, estére ez is elfogy. Tessék beljebb jönni. A szobában példás rend, most a játékok is pihennek. — A két nagyobbik gyerek iskolában van, a kisebbek meg óvodában. — A férje? — Ö délelőttös. Majd fél négy körül jön haza. Ne tessék haragudni, mindjárt indulnom kell. Tizenegykor kezdődik a műszakom. A lépcsőházban még tudunk néhány mondatot váltani: — A fürdéshez, mosáshoz sok melegvíz kell. Honnan vesznek? — Hát, melegítünk a re- zsón. Amikor a férjem hazajön, fölteszi az első fazékkal. Aztán így megy ez késő estig. — A rezsó sok áramot fogyaszt. A gáz jóval olcsóbb, és praktikusabb is. — Igen, de nem tehetünk mást. A gázt kikapcsolták, és • egyik „illetékes” azt mondta, hogy vegyünk vil- lanyrezsót, ha főzni akarunk. Kénytelenek voltunk megfogadni a „jó tanácsát”. K-ék kálváriája négy évvel ezelőtt kezdődött: 1968- ban kaptak másfélszobás, gázfűtéses tanácsi lakást, aminek érthetően örültek is. Nem sokáig. Októbertől kezdve ugyanis olyan magas összegű gázszámlákat kaptak, amelyeket képtelenek voltak kifizetni. 740. 1150. 1124, 853 forintot számoltak hónapról hónapra. Ekkor Apáink, nagyapáink korában szélesebb körben ismerték ezt a szólást: „Alább- való a serhánál.” Ma már ez a szólás elavult, s csak az tudja értelmezni használati értékét, aki a szólásban szereplő serha szó jelentéstartalmát ismeri. A serha szó is kiavult nyelvhasználatunkból. s újabb szótárainkban sem találhatjuk meg. A gazdasági és társadalmi élet változásával ez a valamikor jól ismert és gyakran használt név a mai ember számára jelentéstelen szóalak. Miért avult el? Azért, mert eltűnt az a foglalkozás is, amit megneveztek vele. Milyen foglalkozást neveztek meg a serha szóval, arról városaink régi jegyzőkönyveiben még olvashatók megjegyzések. Csak két példát ennek bizonyítására: „Minthogy sok botránkoztató cselekedetek lenni tapasztaltainak, deter- mináltatott. hogy egy serha fogadtassák, kinek kötelessége légyen az olyatén személyeket megfogni.” — „Az feslett életnek vetemedett botránkoztató személyek cselekedeteinek meg- gátoltatására egy serha szereztessék.” (Eger város jegyzőkönyveiből: 1740—1747.) Az idézetekből kitűnik, hogy a rendre, a fegyelemre és a garázdálkodók „megregu- lázására” is ügyelő városi született a negyedik kisgyermekük, így csak az apa dolgozott, akinek a keresete a kétezer forintot sem érte el. Reklamálták, hogy túlságosan magas a gázszámla. Á gázórát kicserélték és az eredetit elküldték hitelesítésre. A pesti „illetékesek” több mint egy évig vizsgálták: jó-e a készülék? Tizenhat hónap után írásba adták, hogy nem hibás, vagyis az elmaradt gázszámla összegét, 4800 forintot ki kell fizetni. A helybeli „illetékesek” megértőek voltak, részletfizetési engedményt adtak. K-ék fizették ís egy darabig — természetesen az új számlákat is — de négy gyerek mellett ez sem ment olyan könnyen. 3040 forint volt még mindig az adósság, amikor az apa átment dolgozni az olajipari vállalathoz, mert ott jelentős gázfizetési kedvezményt adnak. Ezt a kedvezményt május 1-től meg is kapták. Örültek, mert úgy gondolták, hogy most már az adósságot is ki tudják majd fizetni. annál is inkább, mert közben az anya is munkába állt. Néhány hét múlva azonban karhatalommal kivonultak az „illetékesek” és leszerelték a gázórát. Az apa kérte, hogy ne kapcsolják ki a gázt, most már jobb anyagi körülmények között vannak, a tartozást is letörlesztik, vagy akár a fizetéséből is letilthatják. A válasz rövid volt: ha főzni akarnak vegyenek villany- rezsót. Vettek... Az „illetékesek” nem mentegetőznek. — Mi tulajdonképpen már akkor szabálytalanul jártunk el. amikor részlet- fizetési kedvezményt adtunk. A 11/1970. NIM sz. rendelet 39. paragrafusának 2 bekezdése szerint ugyanis hóhér segédje volt a serha. Később a serha szó ebbe a rokon értelmű szósorba illeszkedett bele: sintér, kutyapecér, gyepmester, bencli stb. Hogyan kaphatott szerepet szavunk az idézett szólásban? j\ foglalkozással együtt járó munka jellegéből következően a serha névhez idővel hozzátapadtak a csúnya, a visszatetsző, az ocsmány, később az alávaló, a hitvány jelentésváltozatok is. Egy-egy foglalkozásnév az elavulás útján gyakran távolodik el jelentéstartalmában eredeti jelentésétől. Ez történt a serha szóval is. s a valamikori foglalkozásnév még a főnevek csoportját is elhagyta, s csak melléknévként vállalt nyelvi szerepet. A nép nyelvhasználatában a serha ember iel- zős szerkezet arra is utalt, bogy az illető tréfás, bolondos, komolytalan ember. A serha szó valamikori gyakoriságát az is bizonyítja hogy még családnévként is szerepet kapott. Éppen ezzel kapcsolatban kérjük kedves olvasóinkat, írják meg, hol használatos vezetéknévként a serha szó. Ugyancsak kérjük, tájékoztassanak bennünket arról is, ismernek-e olyan régi szólásokat, amelyekben elavult foglalkozásnevek kaptak nyelvi szerepet. Dr. Bakos József a számla bemutatása utón 15 napon belül rendezni kell a tartozást. — K-ék május elején megkapták a gázfizetési kedvezményt és fölajánlották, hogy az elmaradt ösz- szeget is kifizetik, vagy akár a fizetésükből is letilthatják. — Ehhez nincs jogunk, csak bírósági úton lehetne. — A gázt viszont kikapcsolták. — A rendelet szerint jártunk el. — A paragrafusok mögött emberek vannak. — Mi is megértjük, de nem vizsgálhatjuk ki minden fogyasztónak a családi körülményeit. — Ezek szerint nem csak K-ék maradtak adósak. — Nem. Májusban negyvenöt helyre kellett felszólítást küldeni. Tizenkilencen » fizettek, tizenegy tulajdonost nem találtunk otthon, tizenöt lakásból leszereltük a gázórát. — K-éknak négy kiskorú gyerekük van. Főzni, fürdeni, mosni kell a hattagú családra. — Segíteni fogunk. — Hogyan? — Visszaszereljük a gázórát, ha vállalják,' hogy rész, letekben kifizetik az adósságot. — Ez szabálytalan, nem? — Igen. Viszont hattagú családról van szó és mi is emberek vagyunk. Az órát a napokban visz- szaszerelték. Az „illetékesek” betartották ígéretüket, és kissé rendhagyó módon a paragrafust is megkerülték. Ezért nem elítélni, csak dicsérni lehet őket. Igaz még szebb lett volna, ha „közbejárás” nélkül teszik ezt. A legszebb azonban az lenne, ha minden „illetékes” legalább addig eljutna; hogy nemcsak a paragrafust nézné, hanem az embert is. Zámbó Árpád _ Szabálytalanul, de emberségesen
