Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-24 / 120. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. május 24. Kevesebbet eszünk — többet iszunk és dohányzunk Hírünk a világban — többek között — arról is szól, hogy az étkezésre sokat adó, sokat költő ország vagyunk. A hozzánk érkező külföldi még hónapok vagy évek múltán is emlegeti a magyar konyha remekeit, s többnyire hozzáteszi: Magyarországon az emberek enni-inni- valóra költik a pénzüket. Ha nem is egészen igaz ez, de határozottan volt benMostanában kezdünk rácáfolni régi — s éppenséggel nem jó — hírünkre. 1967 óta minden évben néhány tizedszázalékkal eltolódik az arány: 1970-ben már csak 47,8 százalékot, tavaly pedig 47,5 százalékot képviselt az összes forgalomban az élelmiszerek és élvezeti cikkek aránya. Igaz viszont — s ez nemcsak azt bizonyítja, hogy „vigyázunk a vonalainkra”, hanem azt is, hogy mind többet költünk ital- és Mégsem ez a jellemző az Btóbbi évekre, hanem az az egyenletes — sőt időnként ugrásszerű — fejlődés, amely a tartós fogyasztási cikkek forgalmában tapasztalható. Kétségtelen, régi igazság, hogy kulturált, a huszadik század utolsó harmada követelményeinek megfelelő élet csak ott lehet, ahol az em- *berek takarékoskodnak, s Jövedelmük jelentős részét ■ tartós fogyasztási cikkekre fordítják. Ma már a falvakban is — elsősorban a fiatalabb nemzedéknél — egyre fontosabb szerepet töltenek be a technikai vívmányok. Mind több asszony cserélte fel a teknőt mosógéppel, a kézi íacsarást centrifugával, hétmillió körüli azoknak a A kétágú ipszilonra emlékeztető hangvilla, a kórus- vezető hangadási eszköze. Mintegy jelkép a szaklap címoldalán. Az évről évre erősödő . kórusmozgalom szimbóluma, amelynek most végre megszületett az időszaki folyóirata is. A Kórusok Országos Tanácsának kiadásában írásos fóruma lett a mozgalomnak, a kó- ruskultura ápolásáraa mozgalom vérkeringésének frissítésére. Húsz év óta várat magára ez a „pillanat”, a szaklap megjelenésének pillanata. Előzőleg már 89 évig volt önálló lapja, egyszerre olykor kettő is, a magyar kórusmozgalomnak. A KOTA időszaki lapjának első száma világosan tükrözi a szerkesztői alapelvet: az országos tanács olyan lapot kíván a kórustagok, a kórusvezetők és a kórusok élete iránt érdeklődők kezébe adni, amelyből széles körű ismereteket lohet szerezni a kórusmozgalom leglényegesebb esemé„Főző“ órák Ä MOM dunaújvárosi óragyárában, ébresztő- és sakkórák gyártása mellett, az idén már háztartási percjelző órákat is készítenek. Ezekkel a szerkezetekkel a háziasszonyok percre állíthatják be akár a főzési időt, akár a mosógép forgási idejét, vagy egyéb háztartási gép működését. A dunaújvárosi gyár különböző színű, tetszetős műanyag tokokba helyezett háztartási órái hatvan perces szerkezetűek. ne valami igazság — a legutóbbi időkig. Cáfolhatatlan statisztikák bizonyították, hogy keresetünk nagyobb részét élelmiszerekre és élvezeti cikkekre költöttük. Néhány évvel ezelőtt még minden, a kiskereskedelemben és a vendéglátóhelyeken elköltött száz forintból több mint ötvenért élelmiszert, ételt, italt, no meg cigarettát vásároltunk. dohányárura, kávéra, teára —, hogy az élelmiszerek és az élvezeti cikkek aránya az utóbbiak javára billen. 1962- ben, amikor még a forgalomnak kereken a felére rúgott ez a két tétel, 35 százalékot képviseltek az élelmiszerek és 15 százalékot az élvezeti cikkek. Tavaly a 47,5 százalékon belül az élelmiszerek 31 százalék alá estek, az élvezeti cikkek pedig 17 százaléknál magasabb arányt képviseltek. családoknak a száma, amelyeknek tagjai estéiket a televízió mellett tölthetik. Sorolhatjuk tovább: a hagyományos, öreg bútorok kiszorulnak a falusi házakból is, modern berendezés váltja fel őket. Ahová már eljutott, s ahová a legközelebbi időkben eljut a földgáz, ott a fűtést is a házak nagy részében erre állít jákj át. S igény van már a fürdőszoba — lehetőleg falime- legítős bojleres fürdőszoba — iránt is. A számok pedig azt bizonyítják, hogy az igényeket van miből kielégíteni. A Belkereskedelmi Kutató Intézet adatai szerint 1962-ben a forgalomnak 21 százalékát jelentették a ruházati cikkek nyeiröl. s amely segít tájékozódni a mozgalom ideológiai kérdéseiben, továbbá a haladó műsorpolitika kialakításában. a célkitűzésnek megfelelő változatos anyagot kínál az első szám. Varga Gáborné, a Borsod megyei tanács elnökhelyettese a jó kórusvezetők fokozottabb megbecsüléséért emeli fel a szavát, és beszámol arról, hogy megyéjük kórusművészeti díjat, alapít a kórusvezetők ösztönzésére. Érdekes írást olvashatunk a — azóta a legtöbb család — és családtag — „felruház- kodott”. ma már csak a kinőttek elhordottat kell pótolni, s az arány 17 százalékra csökkent. A vegyes iparcikkek árucsoportjának viszont — ide tartoznak az említett tartós fogyasztási cikkek, valamint a tisztasági szerek, a könyv, a játék- és sportszerek is — 29 százalékról 35 százalékra növekedett az aránya. Ezen belül az elektromos és egyéb háztartási gépek, a maradandó beruházásként vásárolt cikkek részesedése az 1962. évi nem egészen 7 százalékról 10 százalék fölé emelkedett. Mindent helyben Higgadt, tárgyilagos mérlegelés eredményei a Belkereskedelmi Kutató Intézetben öszeállított statisztikák. Nemcsak a tényeket, hanem az okokat is számításba veszik. Tény, hogy a falusi vásárlások aránya egyre növekszik — s az okok között jelentős helyet foglal el a falusi bolthálózat korszerűsödése. Ismét néhány adat: 1962-ben 30 százalék körül járt a szövetkezetek aránya az egész kereskedelemben — 1971-ben már 34,2 százalékos volt ez az arány. Köztudomású, hogy az ország minden részén épülnek az utóbbi években szövetkezeti áruházak, modern, minden igényt kielégítő boltok, ahol a vásárló mindent megtalál helyben, amiért még egy-két éve is a megyeszékhelyre vagy Budapestre kellett utaznia. Semmi kétség: átalakulóban van hírünk is a világban. Immár egyre többen ismerik az újfajta magyar falut és várost is, amely egyre korszerűbb, kulturáltabb, merjük kimondani: városiasabb. V. E. Zap egyik állandónak ígérkező rovatában, a Műhelyben: a neves karmester. a kőrút- vezetés főiskolai tanára, Vásárhelyi Zoltán vall az őt otthonában meglátogató újságírónak. Több írás is beszél magyar kórusok külföldi sikereiről. A Szemle rovatban pedig új kórusmüvek ismertetését találhatjuk. A Derűs percekben nagy muzsikusok érdekes történeteiről olvashatunk. Végül az Énekkari híradó széles panorámáját adja a kórusmozgalom híreinek. Meleg nyarunk lesz Ma már külföldön is ismerik a szakkörök Németh Tivadar meteorológus nevét, aki megállapította az összefüggéseket a Nap élettelen- ségei és a földi időjárás alakulása között. Az új feltevés természetesen nem arra tud választ adni, hogy adott helyen adott másodpercben hány fok lesz és hull-e csapadék, de arra igen, hogy a naptevékenység, pontosabban a nap korpuszkuláris és ibolyántúli sugárzása milyen hatást gyakorol a földmág- nességre és a légtömegek mozgására, amitől függ az időjárás alakulása, természetesen nagy méretekben. Jól bizonyították az elméletet a tavalyi időjárási adatok is. 1971. április 10. és 25. között erőteljes volt a nap- tevékenység és ez alatt a sokéves átlagot a kezdeben 4 fokkal meghaladó napi középhőmérséklet 2 fokkal az átlag alá süllyedt. Utána május 25-ig — amikor gyakorlatilag nem volt aktív naptevékenység — a hőmérséklet ismét emelkedett, és végül is 6 fokkal haladta meg a sokéves átlagot. Egy ideig a helyzet változatlan maradt, majd június 15. körül megint erőteljes naptevékenység és újabb lehűlés következett: a hőmérséklet ismét négy fokkal a szokásos szint alá süllyedt. A Nap „életében” a tudomány már számos törvény- szerűséget ismert fel. Így azt is. hogy a naptevékenység jellege körülbelül 22 évenként ismétlődik. Németh Tivadar részint magyar, részint külföldi feljegyzések alapján több évszázadra viszamenő- leg összevetette a naptevékenység és a földi időjárás alakulását és meggyőző párhuzamosságot talált: Legutóbb például az idei március, április és május időjárása nagy vonalaiban kísértetiesen hasonló volt a pontosan 22 évvel ezelőttihez. Ugyanezen az alapon természetesen meg lehet ítélni az időjárás jövőbeli alakulását is. Eszerint idén jó meleg nyárra készülhetünk fel. Részletesebben: május 20-tól kisebb lehűlés, utána a 30 fokot is megközelítő hőség lesz, amely eltart a hónap végéig. Ezután újabb lehűlést követően ismét felmelegedés jön és ez már kitart a nyár végéig, csak július közepén lesz körülbelül egy hétig tartó lehűlés. De ettől eltekintve már csak egy-két- napos felüdülésekre számíthatunk az egyébként szívósan kitartó hőség közben, amit a csapadék is csak nagyritkán és csupán kis mértékben fog enyhíteni. Csere-bere fogadom... ::: és nem adtuk vissza a csúzliért elcserélt bicskát vagy biciklicsengőért kapott, rongyosra olvasott Utolsó mohikánt. Igaz, a gyerekek között nem is akadt olyan, aki csere után visszakért volna valamit. A varázsigének számító fogadalom elvitathatatlanul meghatározta az elcserélt tárgy gazdáját. Gyermekkori emlékek. Ritkán gondolunk rájuk, ha csak valamilyen cserekörüli bonyodalom eszünkbe nem juttatja. Bennem egy centrifuga idézte fel az egykori gyerekfogadalom nosztalgikus* emlékét. Mukri János jászberényi lakos tavaly augusztusban vásárolt egy centrifugát. A gép egy hét múlva elromlott. A GELKA helyi kirendeltségénél többszöri próbálkozás után sem tudták megjavítani. A GELKA közbenjárására a Hajdúsági Iparművek két szakértője Jászberénybe utazott, ahol megállapították, hogy a kérdéses készülék gyári hibás, használhatatlan. Felajánlották, hogy visszafizetik az árát. vagy újat adnak helyette. Mukriék az utóbbi megoldást válaszrniniiinii mmi»»i«»iillnn»mnim ................. t ották és pár hónap múlva kaptak egy j új készüléket. De... ; Alig egy hónap múlva bekopogtatott ; lakásukra a Hajdúsági Iparművek két ; megbízottja és erőszakos fellépéssel alá- ; írattak az egyedül otthon tartózkodó 12 ; éves kisfiúval — Mukri Jancsival — egy ; olvashatatlan papírt. Ezután magukkal ; vitték az új centrifugát, ott hagyva he- ; lyette á még mindig használhatatlan ; régit. ; Mukriék a 12 éves gyereket hibáztat- ; ták, miért engedte, hogy idegen embe- ; rek elvigyék a jogos tulajdonukat képező ; centrifugát! Végül is a Hajdúsági Ipar- ; művekhez fordultak panaszukkal, ahol ; illetékesek még egyszer megállapították: ; a régi gép használhatatlan, annak árát ; vissza kell fizetni. (Döntésükről értesí- ; tették Mukriékat.) I A gyárihibás centrifuga csaknem egy éves ide-oda utaztatása — ha sok bősz- szúság árán is — véget ért. A károsul- l takat kártalanították. A „rászedett” gye- I rek — Mukri Jancsi — azonban nem I kapott választ a centrifuga kalandos el- \ szállítása óta oly sokszor visszatérő kér- désre, hogy a felnőtteknek miért nincs I egy olyan „varázsigéjük”, amely figyel- meztetné őket: a csere-bere olyan meg- \ állanodás. amit nemcsak a gyerekeknek, \ a felnőtteknek is be kell tartani. \ Ital, kávé, tea Teknő helyett mosógép MEGJELENT A KÓTA ELSŐ SZÁMA KÉPERNYŐJE ELŐTT A hét című vasárnap esti televíziós politikai magazin szerkesztői mintha csak a Ki mit tud-dal akartak volna versenyre kelni, mondván hogy egy kis csemegéért, szenzációs érdekességért nekik sem kell a szomszédba menniök. Azazhogy éppen csak a szomszédos Ausztriában kellett egy kicsit körülnézni, és Heltei András máris megtalálta a témát az extrónörökös dr. Habsburg Ottóban. Ami pedig a műsorvezető Polgár Dénes szűkszavú, de annál kifejezőbb kommentárját illeti, — széttárt karjaival jelezte, hogy amit hallottunk és láttunk, ahhoz nem kell magyarázat — a maga nemében az is kitűnő produkciónak számít. A kérdéses riportban az „európai gondolat” bajnokának felcsapott Habsburg-iva- dék, aki a nem éppen békés szándékú politikai törekvéseiről ismert Straus barátjának nyíltan vallotta magát, a képernyőn önmaga leplezte le önnön magát. És hogy ha már A hét műsorával kezdtem, illik szólnom egy megoldásában talán kevésbé sikerült de mondanivalójában, főképpen pedig a riportból származó következtetéseket tekintve figyelemre méltó Kovalik-riportról. Annál is inkább, mert a riportban szereplő kislány, aki először levélben panaszolta el fájdalmát, hogy egyszerű öltözete miatt osztálytársai lenézik, majd a kamerák előtt ismételte el panaszát: szolnoki kislány. És a tanárnő, aki nyilatkozott: az egyik szolnoki általános iskola tanára, Lescsinszky András- né. Hogy a szerkesztőség nem árulta el kilétüket, igyekezett inkognitóban tartani őket, abban az a szerkesztői szándék tükröződött, hogy az egyedi esettel általános tanulságokra akart a televízió figyelmeztetni. Nem a szolnoki eset érdekességét kívánta hangsúlyozni, hanem az egyre nyugtalanítóbb, egészségtelen és tartalmatlan, társadalmunk szellemétől merőben idegen újmódi kivagyiság erkölcsi veszélyeire kívánta a nézők figyelmét terelni, helyesen és joggal. Ki él ma falun? Már a kérdés feltevését is hamisnak érezhetjük, vagy legalábbis nem pontosnak. Ugyanis a válasz önmagától értetődik: sokan. Jóval többen például, mint a városokban. Becsületes dolgozó emberek milliói. Közülük például több ezren Piliscsabán. ahová a televízió kamerái látogattak. Mint kiderült azután a kétrészes dokumentumfilmből — Pintér József írta és Surányi Lili rendezte — ők sem a címben szereplő kérdésre keresték a választ: sokkal inkább azt szerették volna megtudni és közreadni: miből és hogyan élnek ma a piliscsabaiak. Állítólag egy tévhitet kívántak filmjükkel eloszlatni. Tudniillik, hogy sokan ma azt hiszik, hogy a faluban csak mezőgazdaságból, mezőgazdasági munkából élnek az emberek. Saját élet- tapasztalatainkból, no meg már néhány régebben bemutatott televíziós filmből régóta tudj uk azt az igazságot, amit a Ki él ma falun készítői ismételtek meg, nyitott kapukat döngetve, feleslegesen. A falusi társadalom rétegződéséről, foglalkozás szerinti differenciálódásáról csupán szociológiai közhelynek számító ismereteket közöltek. A film „kimondta”, eléggé sematikus formában, anélkül, hogy a valóság elemeit új, sajátos összefüggésbe hozta volna, a már agyonismételt igazságot: a falusi valóság és a lakosság igényei között jelenleg óriási a távolság. Persze az is kérdéses, hogy ezeknek a gondolatoknak a megfogalmazására éppen a főváros árnyékában meghúzódó piliscsabai állapotok bemutatása a leg- alkalmasabb-e, hogy amit láttunk, magában hordja-e a mai falusi valóság valóban “ tipikus vagy tipizálható jegyeit. Ennél mélyebbre ásó, a valóság gyökereiig ható filmet vártunk. Egy valamit azért megszívlelhetünk belőle: a múlt és a jelen problémái mellett többet kell beszélni a jövő kérdéseiről is. Arról is, ami a faluban élő emberekre vár, hogy ne fordulhasson elő — amire a piliscsabai riportban fény derült — hogy a falusi emberek általában keveset tudnak, olykor semmit falujuk jövőjéről. Pályakorrekció — Három affér Zsuhovickijt a szolnoki színház fedezte fel a magyar színpad számára: évekkel ezelőtt a Szigligeti társulata mutatta be a Szovjetunióban is nagy sikerrel játszott drámáját — egyszerre harminc színház játszotta — A delfin hátán címmel. Most Pályakorrekció néven a televízió is vállalta szélesebb körű magyarországi népszerűsítését. A darab meg is érdemli, hiszen a friss szemléletű író a szocialista társadalom erkölcsi problémáiba „merítve pennáját”, az újságíró Korolov morális konfliktusában megszívlelendő mai tanulságokkal szolgál. És mondandóját kitűnő drámai helyzetekben testesíti meg. Mit mondhatunk a tévéadaptációról? Becsületes, tisztes munka. De nekünk, akik láthattuk a szolnoki nívó-díjas előadást, némi csalódást okozott. Azt hittem, hogy az egyébként eredetileg is filmszerűen megkomponált dráma a képernyőn még jobban érvényesül, mint a statikus színpadtéren. A filmadta lehetőségekkel az élethelyzetek még dúsabbakká válnak, és a montázs technikájával jobban egységbe lehet fogni a dráma színpadon kissé részeire széteső ívét. Nem ez történt. Lassú, helyenként vontatott játékot láthattunk a képernyőn. Sőt, helyenként unalmas képeket. Lásd például a szerkesztőség életének képeit. Sőt, egy-egy megoldatlan szerepet is. Talán csak Somogyvári Rudolf játékát dicsérhetjük és az újságírótanonc szerepét alakító Pálos Zsuzsát. A Hunyady Sándor írásaiból készített tévéfilm hibájaként pedig első sorban azt róhatjuk fel, hogy adós maradt az íróra olyannyira jellemző elegáns irónia visz- szaadásával. Azzal a hangnemmel, ahogyan az úri társadalmat — grófok, bárók, polgárok, arisztokratikus világát — belülről ismerő, de fölülről bíráló Hunyady Sándor leplezi le a képmutatást. Három különböző „ügy”, affér került a képernyőn egy csokorba: a kártyázó úriasszonyok nemtelen marakodása, a lezüllött arisztokrata aranyifjú különös afférja, aki gyilkosság gyanújába keveredik, és egy másik fura ügy, — a szerelem útjai kacskaringósak — amikor a már hopponmaradt vőlegény, Laci gróf azzal szerzi visz- sza menyasszonya és a kedves szülők megbecsülését, hogy tetten érik a vendéglátó ház komornájával. tróilag érdekesen előadott történetek. a képernyőn azonban talán kevesebb is elég lett volna belőlük. A tévémegoldások közül a Kártyaaffér hölgykörökben finom és átgondolt jellemrajzaival (jó színészi teljesítmények) és az Aranyifjú fanyar iróniájával vált- emlékezetessé. Kitűnő volt a főiskolás Lukács Sándor az arisztokrata gi- goló szerepében! Mb i
