Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

Í972. május 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Modern iskolák — sivár diákotthonok Javítani kell a középiskolai kollégiumok helyzetét OPERA-EST A LEHEL KLUBBAN A jászberényi Székely Mihály zenei napok kiemelkedő eseménye mindig az Opera- ház művészeinek koneertje. Hétfőn este (képünkön, amely a műsor szünetében ké­szült a művészek csoportja balról-jobbra) Komlóssy Erzsébet, Meixner Mihály (mű­sorvezető), Begényi Ferenc, Ágai Karola. Simándy József, Dobránszky Zsuzsa, Melis György, Szőnyi Olga és Patkó József (zongorakísérő) adtak közös műsort a klubot zsúfolásig megtöltő közönségnek. Műsorukon többek között Verdi, Rossini, Puccini, Musszorgszkij és Mascagni operájának egy-egy részlete szerepelt. A lelkes közönség vastapssal ünnepelte Székely Mihály pályatársainak ünnepi hangulatú hangversenyét. Kétórás öninterjú Banffy György előadóestjéről Szolnok megyében a fel- szabadulás utáni negyedszá­zadban mindössze egyetlen középiskolai kollégium épült Szolnokon, a közgazdasági szakközépiskola tanulói ré­szére. Miközben, különösen az utóbbi tíz évben, rohamo­san fejlesztették a középis­kolákat, és ezzel párhuzamo­san megnövekedett a tanulók létszáma, kevés pénz maradt Egyes helyeken a zsúfolt­ság a kellő egészségügyi fel­tételek megteremtését is aka­dályozza, nem is beszélve ar­ról, hogy szinte lehetetlen­ség az ilyen épületekben ott­honos, kulturált környeze­tet teremteni. Tavaly a Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálata is megál­lapította, hogy mindenütt na­gyobb létszámra főznek, mint azt a konyha kapacitása megengedné. Több konyhá­nál hiányzik, vagy nem meg­felelő az öltöző, zuhanyozó. A helyi tanácsok olykor sokat segítenek a kollégiu­moknak. (Szolnokon, Karca­Sajnos a terveket menet közben meg kellett változtat­ni. A építőipari árak emel­kedése miatt a megépülő kollégiumokban az eredetileg tervezett 670 hely helyett csak 519 helyet tudnak ki­alakítani. Ez utóbbi szám is csak úgy érhető el, hogy csökkentik a minőséget, a Ki nem érzékenyült el a nézőtéren, amikor látta az első osztályosok nagy igye­kezettel megtanult, s izga­tottan bemutatott táncos já­tékát, vagy hallgatta a hang­szerüknél alig nagyobb oboá- sokat. Ki nem érzékenyült el, hiszen a Szigligeti Szín­ház nézőterét hétfőn este jó­részt az anyukák és az apu­kák, meg a kisebb és na­gyobb testvérek töltötték meg. A Kassai úti iskola hétfő esti hangversenye — bár a hagyományos iskolanapok gyakorlatától eltérő módon a kollégiumok fejlesztésére. Növekedett ugyan az elhe­lyezett diákok száma is, de részben más célra tervezett épületek átalakításával, vagy egyszerűen a zsúfoltság nö­velésével. Különösen súlyos a helyzet a jászberényi, kar­cagi, kisújszállási, kunszent­mártoni, mezőtúri és a tö­rökszentmiklósi diákottho­nokban. gon, Tiszaföldváron, Mezőtú­ron) az anyagi lehetőségek azonban határt szabnak a se­gítő szándéknak. Egyes diák­otthonok épülete pedig már annyira elavult (például Kun- szentmártonban), hogy nem érdemes felújítani. A helyzetet csak új kollé­giumok építésével lehet meg­javítani. A negyedik ötéves tervben Szolnok megye négy városában épül kollégium: Szolnokon, Jászberényben, Mezőtúron, Túrkevén és a tervidőszak végén megkez­dődik a másik szolnoki kol­légium építése, az egészség- ügyi szakközépiskola tanulói részére. kényelmet: konyhát, tanuló­szobát hagynak eh A nagy társadalmi igény miatt az új kollégiumok fel­építéséig is gondoskodni kell minél több tanuló elhelyezé­séről, s ez átmeneti megoldá­sok alkalmazását igényli. Az áremelkedések nem­csak az új kollégiumok épí­tését, a meglévők fenntártá­„ablaknyitás” volt. A zenei tagozatú iskola megmutat­ta, hol tart a zene- és ének­tanításban, a muzsika meg­szerettetésében. A műsor összeállítói látha­tóan arra törekedtek, hogy ne csak a legjobbak jussa­nak szóhoz, hanem a zenei tagozat átlagos színvonalát mutassák meg. Ennek az — egyébként rokonszenves — elgondolásnak a következté­ben kissé hosszúra nyúlt a műsor, összemosódtak az egyes produkciók. Néhányat azonban így is meg kellett jegyezni: Erős József, Tóth sát is nehezítik. Egyre költ­ségesebb a karbantartás. Csak megyei támogatással A megyei tanács vb 1970- ben adott egymillió forintos támogatása átmeneti javulást hozott, de a kollégiumok bú­torzata még most sem ki­elégítő, s néhány helyen újabb megyei támogatásra van szükség. Bizonyos szín­vonalromlás mutatkozik az úgynevezett fogyóanyagoknál (ágynemű, függöny, szőnyeg). Csökkennek a raktári kész­letek, s egyes diákotthonok­ban még a szükséges javítá­sok elvégzése után is nehéz például a megfelelő ágyne­műváltást biztosítani. A középiskolai kollégiu­mok helyzetének javítása egyre sürgetőbb • feladat. Egyelőre a helyek számának növelése a legfontosabb, hi­szen újonnan épült és épülő középiskoláink benépesítése csak így lehetséges. Az új kollégiumok építésével pár­huzamosan azonban a meg­lévők színvonalának tartása, egyes helyeken emelése, sem kevésbé lényeges követel­mény. A megyei támogatás mellett továbbra is igen so­kat tehetnek ezért a helyi tanácsok. És sok függ a kol­légiumok igazgatóinak ügyes­ségétől, ötletességétől is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy azonos arányú költségvetés, hasonló épületek mellett is olykor nagy különbségek tapasztal­hatók egyes kollégiumok kö­zött az elhelyezés színvona­lában, kényelmében, ottho­nosságában. B. A. István. Mizsei Márta játéka az átlagos szint fölött bizo­nyította a gyermekek tehet­ségét, a nevelők jó munká­ját. Néhány kevésbé sikerült produkció helyett azonban szívesen láttuk volna, ho­gyan, milyen módszerekkel érték el az iskola pedagógu­sai ezeket az eredményeket. Igaz, az efféle bemutatók kevésbé illettek volna a ha­gyományos hangverseny ke­retébe, viszont még többet elárultak volna az ünnepi bemutatókat megalapozó hét­köznapokról. Bánffy György a szolnoki Árkád presszóban megtar­tott előadóestjével érezhető­en megnyerte hallgatósága rokonszenvét. Egy csöppel sem akarjuk kisebbíteni a művész nagyszerű képessé­geit, amikor azt állítjuk, hogy a rokonszenvet nem el­sősorban előadóművészi teljesítményével vívta ki. Bánffy némiképp kevesebbet de lényegében jóval többet tett annál, mint hogy töké­letes szövegértelmezéssel, ke­ményen szerkesztett gondolati vázra fűzött összeállítással, lenyűgöző hanghatásokkal ragadtassa el hallgatóságát. Akik jelen voltak műso­rán, úgy érezhették, hogy személyes vendégei. Bánffy színészi műhelyébe engedett bepillantást, tulajdonképpen két óráig tartó öninterjút folytatott a pódiumon vers- és drámarészlet-illusztrációk- kal, s nem az volt a célja, hogy megmutassa önmagát, hanem, hogy a legértékesebb irodalom, a korszerű színház és a legnemesebb ízlés javá­ra érveljen. Érveit pécsi szerepemlékei adták. Tizenegy évet töltött el a baranyai megyeszékhely, az egyik legkulturáltabb légkörű magyar város Nem­zeti Színházában (hat évi fő­városi operettszínházi tagság után ment le!), ezalatt vé­gigjátszott mindent, amiről színész csak álmodhat (Ham­let, Othello, Lear kirány, III. Richárd, Oidipusz király. Az ember tragédiája, stb.). Abban a ritka szerencsében volt része, hogy alakításaira — vidéki színész létére — többnyire odafigyelt a szakmai és a kritikai köz­vélemény, s ez olyan kitűnő filmfőszerepeket szerzett ne­ki, mint a Sirokkó, a Tiltott terület és a Magasiskola, s olyan elismerést, mint az Érdemes Művész cím. Isme­retes, hogy egy évada ismét Budapesten játszik, remélhe­tőleg így is megőrzi rangos szerepeit, és főként a színé­szi mesterség iránti elmé­lyült igényességet. Szolnoki előadóestjén az utóbbi bizonyításával adta a legnagyobb élményt. Valósá­gos tanulmánnyá nőtt az a bi­zonyára eredetileg rövid be­vezetőnek szánt szerepértel­mezés, amit III. Richárd két monológja előtt mondott el. Bánffy György nagyon sze­retheti szerepeit és az elő­adásra kiválasztott verseket, elismerésre méltó az a tuda­tosság, felkészültség, amivel közönség elé áll. Talán töb­bet tud mesterségéből, mint amennyit vissza tud adni be­lőle. Ami előadásmódjában za­varó, bizonyára az irodalmi anyaggal való túlzott azono­sulás okozza. A művész min­den idegszálával érti, érzi a verset, olyannyira, hogy né­ha már a gondolatnak ártó érzelmesség keríti hatalmá­ba, máskor meg ritmus bű­völi el olymértékben, hogy skandálni kezd. A legsikeresebben — örül­nünk kell ennek az előadó­művészet komorrá váló di­vatja idején — a humor hangját sikerült megszólal­tatnia. A görög-római epig­rammáknak fullánkja volt, Kosztolányi Zsivajgó termé­szetének ötletei sziporkáztak, Csehov karcolata pedig tény­leg karcolt Bánffy György előadásában. Sz. J. Túlterhelt konyhák Változások menet közben Koncert a Szigligeti Színházban lt jye szettemét ntk mt égett meg,/ 11. A borzalom trónusán Kitartóan ostromolta Dó­zsa Temesvárt, de a falak erősek voltak, a védősereg nagyszámú. Ennek ellenére rendíthetetlenül hitt a ke­resztesek fővezére Báthori vereségében. A temesi gróf sem ítélhette meg másként a helyzetet, hiszen segítsé­gért könyörgött leggyűlöl­tebb ellenfelénél, Szapolyai János erdélyi vajdánál. Ek­kor még nem tudta a gróf, hogy Szapolyai egyébként is köteles a vár felmentésére érkezni: megbízást kapott az ország úri vezetőitől, s a ki­rálytól a keresztesek fő erői­nek szétverésére. Ehhez mérten készülődött a vajda Gyulafehérváron éjt nappallá téve. Saját pénzén toborzott sereget, parancs­noksága alá rendelték a fegyverfogásra köteles ne­mességet, a királyi zsoldoso­kat, a székely könnyűlovas­ságot és a végvári nehézlo­vasságot. Csupa hadviselés­ben jártas embert állított fegyverbe, a lovassághoz képest elenyészően kevés gyalogsággal. Fegyvernemi fölényéhez számbeli fölény járult. Mihelyt együtt volt a sereg, azonnal megindult Temesvár felé. Mivel a Ma­ros völgyében nem mehetett a keresztesek lippai és soly- mosi retesze miatt, óriási ke­rülővel, erőltetett menetben az Al-Duna felé igyekezett, hogy Herkulesfürdőnél északra fordulva délről talál­kozzon Dózsa seregével. Oly súlyosnak látta a temesvári veszélyt, hogy egyelőre nem törődött a keresztesek erdé­lyi jelenlétével, pedig Ko­lozsvárt is elfoglalták. Dózsa pontosan tájékozó­dott a helyzetről. Hírt kapott az északi vereségekről és Szapolyai közeledtéről is. Válaszképpen nem tehetett egyebet, minthogy folytatta Temesvár ostromát még na­gyobb eréllyel. Tudta, milyen óriási sereggel közeledik Sza­polyai. Ily roppant katonai tömeget nem zavarhatott meg rajtaütésekkel. Ügy lát­ta jónak, ha bevárja Temes­várnál az ellenük vonuló se­reget. Bízott a közeli csata szerencsés kimenetelében, mert a jobbágyseregek el­szántaknak, fegyelmezettek­nek bizonyultak, ráadásul megérkezett Mészáros Lőrinc Temesvár alá tekintélyes csapatával. Amikor jelentették Szapo­lyai közeledtét, Dózsa nagy nyugalommal, önbizalmat sugárzó jókedvvel szólította csatarendbe katonáit. Július 15-én, szombaton, perzselő kánikulában sorakoztak fel egymással szemben az ellen­felek. Dózsa a derékhad élé­re lovagolt, Gergely öccse a balszárnyat vezérelte. Mé­száros Lőrinc pedig a jobb­szárnyat. Szapolyai nem ta­golta fel seregét, hanem egyetlen hosszú vonalba állí­totta nagytömegű lovasságát, hogy egyszerre támadhasson az egész arc vonalon. Néma csendben, sokáig várakozott mindkét fél. Egyik sem akart kezdeményezni. Végül Sza­polyai adott parancsot a ro­hamra. Órákon át folyt a küzde­lem, a kölcsönös irgalmatlan öldöklés. Úgy látszott, a leg­nagyobb erőfeszítések árán sem tud felülkerekedni a vitathatatlanul jobban föl­fegyverzett és erősebb vajdai sereg. Végül a székely köny- nyűlovasok, együtt a végvári nehézlovassággal, mélyen be­hatoltak a pórsereg gyalogos tömegeibe. Dózsa figyelme megoszlott. Ritkította a reá rontó lova­sokat, ugyanakkor hátráló katonáit lelkesítette. Hősi önfeláldozása sebezhetetlen- né tette a közelharcban, míg­nem egy távolról célzott dárdadöfés átverte a comb­ját. Oly súlyos volt a seb, hogy a dárda átszakítván iz­mait, nyergeslovába is bele­hasított, amitől a ló megré­mült és levetete ájult lova­sát. így esett fogságba a ke­resztesek fővezére. Nélküle dühöngött tovább a csata, de csakhamar fel­bomlott a rend, a vezér nél­kül maradt jobbágysereg so­raiban. Gergely szintén a vajda foglya lett, Mészáros Lőrinc a Dózsa-fivérek nél­kül kísérelte meg a lehetet­lent, ám az egyenlőtlen küz­delemben arra kényszerült, hogy mentse, ami menthető. Egyedül az ő seregrészének sikerült viszonylag rendezet­ten elhagyni a csatamezőt A többi jobbágy egyenként, vagy kis csoportokban vé­delmezte életét utolsó lehe­letéig. Amikor kimerültek, a lovasok egyszerűen lemészá­rolták őket. Ugyanezt tették a keresztesek táborában tartózkodó asszonyokkal és gyermekekkel. Negyvenezer jobbágy tete­me borította el a Temesvár alatti csatateret ezen a szom­baton,” 1514. július 15-én... Néhány nappal később, jú­lius húszadika táján vitte véghez Szapolyai János a vi­lágtörténelemben is párját rikító kegyetlen gyilkossá­got. Dózsát már a fogság napjaiban a felismerhetet- lenségig eltorzították a vá­logatott kínzásokkal. A mel­léje rendelt hét ferencrendi szerzetes is akkora bünte­tésnek tartotta szolgálatát, hogy ennél csak az örök kárhozatot képzelték iszo­nyúbbnak. Egyetlen jajszó sem hagy­ta el a fővezér ajkát a meg­próbáltatás óráiban. Csak öccsének, Gergelynek kért kegyelmet. Mór a tüzes tró­nuson ült, amikor Gergelyt a szeme láttára fejezték le. Dózsa ettől a pillanattól né­mán tűrt minden kínt. Rend­kívüli fizikuma csak meg­hosszabbította szenvedését. A rettenetes szertartások után még órákig életben volt, bár eszméletlenül. Csendesen halt meg a borzalom trónu­sán. Estefelé a hóhér do­ronggal törte össze teteme csontjait, pallosával lefejez­te. testét négy részre vágta. Bitóra kellett felfüggeszte­ni a testrészeket. Pesten, Budán, Fehérváron és Vára­don. Fejét hosszú lándzsára tűzve vitték Szegedre. De ezzel még nem ért vé­get sem a harc, sem a bosz- szú. Gerencsér Miklós Következik: MOHÁCS KÜSZÖBÉN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents