Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

1972, április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kiváló vállalatok, jutalmazások Ezekben a napokban is folytatódott a megyében a legszebb munkasikert elérő vállalatok jutalmazása. Ezek­ről számolnak be az aláb­biakban tudósítóink: A vasipari vállalatnál A hét végén tartotta I. ne­gyedéves termelési értekez­letét a Szolnok megyei Ta­nács Vasipari Vállalata. A vállalatnak gyáregysége van: Jászberényben, Mezőtúron, Kunszentmártonban, Török- szentmiklóson, Szászberekén, Kisújszálláson és a szolnoki központban három. Az elmúlt évet a vállalat 21.3 millió forint nyereség­gel zárta, amelyből a dolgo­zóknak átlagosan 2.266 fo­rintot osztottak. Vállalati szinten 1971-ben az egy dol­gozóra jutó havi munkabér 1946 forint, a jövedelem 2147 forint volt. A vállalat átlagbérszíntje a tervezett­nek megfelelően 3.8 száza­lékkal emelkedett. A ver­senyszabályzatban és a kol­lektív szerződésben foglalt feltételek szerint a vállalat egész területén munkaver­senyben dolgoznak a „szo­cialista munka vállalata”, a „szocialista munka gyáregy­sége” és a „szocialista bri­gád” cím elnyeréséért. A vasipari vállalatot 1971­ben termelési eredményei­ért „Kiváló vállalat” cím­mel tüntették ki. A kilenc gyáregység közül hat telje­sítette a szocialista munka gyáregység követelményeit. A vállalatnál 52 brigád öt- száznyolcvanhetes létszám­mal indult a szocialista munkaversenyben, amelyből az értékelés alapján 44 bri­gád négyszázharminckét tag­ja teljesítette vállalásait A termelési tanácskozáson öt arany, 13 ezüst, 6 bronz, jel­vényt 8 brigádzászlót, 11 oklevelet, egy szocialista brigád kitüntetést adtak’ át a brigádoknak. A gyáregy­ségek közötti szocialista munkaverseny első három helyezettje 20.000, az arany, ezüst és bronz brigádérem­mel kitüntetett brigádok összesen 45 ezer forint ju­talomban részesültek. Az értekezleten adták át a kiváló dolgozói kitünteté­seket és a törzsgárda jelvé­nyeket a vele járó pénzju­talmakkal. T. P. Kiváló sütőipari vállalat Jászberényben Ma délelőtt adják át a ki­váló címet a jászberényi Sütőipari Vállalatnak. Ez alkalomból nyilatkozott Bá­lint Imre igazgató a sikeres évről. — Nagyon büszkék va­gyunk a most először el­nyert Kiváló vállalat cím­re, amelyet a tanácsi élel­miszeripar legfontosabb ágá­ban: péksütemény- és ke­nyérgyártásban értünk el. Dolgozóink tudják, hogy ter­mékeink minőségén múlik, milyen kenyér kerül a fo­gyasztók asztalára. önálló kereskedelmi tevékenységet folytatva, 12 szaküzletünkbe —-a megyehatárain túl is — igyekszünk kielégíteni a la­kosság igényeit. Az ellátási körzetek jó megszervezésével sikerült elérni, hogy a ter­melés és a forgalmazás össz­értéke tavaly 10 millió fo­rinttal haladta meg az előző évit. Ebből 9 millió forintot a termelékenység növelésé­vel értünk el. A vállalat megbecsüli a régi dolgozóit. A múlt évben — az alapítás 20. évforduló­ján — százharmincán kap­tak pénzjutalmat. Miniszteri kitüntetésül az Élelmiszer- ipar Kiváló Dolgozója címet kapta Harmath Antal és Bozsik Béla szocialista bri­gádvezető. I. A. A Centrum Áruház negyedéves mérlege Szolnok város legnagyobb áruháza, a Centrum áruház pénteken este tartotta I. ne­gyedéves termelési tanács­kozását. Az áruház értékesí­tési tervét 21.5 millió forint­tal 104.9 százalékra teljesí­tette. Ez az eredmény az el­múlt év hasonló időszakához mérve 112.5 százalékos érté­kesítést jelent. A termelési tanácskozáson egy „Belkereskedelem Kivá­ló Dolgozója”, hét „Szakma Kiváló Dolgozója” kitünte­tést, egy „KISZ KB dicsérő oklevelet”, nyolc törzsgárda jelvényt, pénz és jutalom­szabadsággal kapcsolva és egy 25 éves jubileumi pénz­jutalmat adtak át a dolgo­zóknak. T. P. Élet a Balaton partján A magyar tenger „főváro­sában” Siófokon szombaton már valamennyi szálloda kinyitotta kapuit és fogad­ja vendégeit. Az Európában, amely már húsvét óta üze­mel, a kettős ünnepeken telt ház lesz. A Hungária, a Li- dó, a Vénusz és a motel szállók szintén megkezdték a szezont. A Pannónia szál­loda —■ és vendéglátóipari vállalat balatoni igazgató­ságához tartozó vendéglátó- helyek, köztük a szántód- révi csárda, a balatonföld- yari Kukorica csárda, sán­tán üzemelnek. Szükség ese­tén a touring hotelek is ki­nyitnak május első napjai­ban. Ugyancsak szombaton nyitott a SIÓTUR balatonsze- mesi Vadvirág nyaralótele­pe. A SIÓTUR egyébként 300 romániából érkezett tu­rista vendéget és két jugosz­láv csoportot fogadott. A MAHART Balatoni Üzem- igazgatósága vasárnaptól újabb személyhajó járatot indít Balatonföldvár—Tihany és Balatonboglár—Révfülöp között. A tavalyinál kedvezőbben alakultak a zöldségtermesztési szerződéskötések A mezőgazdasági szakem­berek szerint idén várhatóan megáll a zöldségtermelés las­sú visszafejlődésének folya­mata, amely néhány évvel ez­előtt kezdődött, s az elmúlt évben különösen nehéz fel­adat elé állította a piaci el­látásért felelős kereskedel­met és a konzervgyárakat. A zöldségtermesztés fellen­dítésére — mint ismeretes egész sor árintézkedés Iá tott napvilágot, az üzemek gépvásárlási és egyéb ked­vezményeket kaptak. Ennek eredményeképpen —- a legújabb összesítés szerint 1972. áprilisában lényegesen kedvezőbben alakultak a zöldségtermesztési szerződés- kötések, mint egy évvel ko­rábban. A SZÖVÉRT egye­süléshez tartozó MÉK-ek. a ZÖLDÉRT és a HUNGARO- FRUCT túlteljesítette felvá­sárlási előirányzatát és 11 százalékkal több árut kötöt­tek le, mint amennyit ter­veztek. A leszerződött meny- nyiség az elmúlt évinél 66 ezer tonnával több, de 135 ezer tonnával haladja meg az elmúlt évi tényleges fel­vásárlást. 1971-ben — mint ismeretes — kedvezőtlenül alakultak a terméseredmé­nyek, emiatt nem sikerült teljesíteni az előirányzatokat. Az üzemek éltek az állami támogatással és több évre szóló termelési szerződéseket kötöttek. Ennek alapján egész sor gép megvásárlására szerez­tek jogot; egyebek között 12 amerikai paradicsom­kombájnt, 17 holland és 15 magyar zöldborsószedő­gépsort, bét holland vörös­hagyma-kombájnt éa 40 zöldborsöcséplö-gépet vásá­roltak meg. Ezek mellett speciális vető, ültető és manipuláló berende­zéseket is beszereztek, hogy messzemenően gépesíthessék a kézi munkát. A konzervipari vállalatok az előző évinél több mint 35 ezer tonnával nagyobb meny- nyiségű árura kötöttek szer­ződést a zöldségtermesztő gazdaságokkal. A szerződéskötések adatai szerint megnőtt az érdek­lődés a dohánytermesztés Iránt is. A szerződéskötések ered­ményeinek ismeretében a szakemberek arra számíta­nak, hogy amennyiben az időjárás nem lesz különösen kedvezőtlen, — úgy a tava­lyinál jobb lesz a zöldség- ellátás. Diákköltők, diákírók sárvári találkozója A diákok és diákköltők 2. országos találkozója szom­baton ért véget Sárvárott. A városi tanács dísztermében szakzsüri értékelte a pálya- műveket Illés Lajos író ve­zetésével. A találkozó alkalmából a diákok megkoszorúzták Ber­zsenyi Dániel szobrát. Új művészeti díjasok Tegnap délelőtt a megyei tanács elnöki szobájában átadták a Szolnok megyei tanács 1972. évi művészeti díjait. A kiemelkedő művé­szi tevékenységért járó dí­jat Hegedűs Ágnes, a Szig­ligeti Színház Jászai-díjas művésze és a szolnoki Ko­dály kórus kapta. A díjak átadásán jelen volt Zagyi János, a megyei pártbizott­ság titkára. „Örömmel és nem kis büszkeséggel nyugtázzuk, — hangsúlyozta Fodor Mihály, a megyei ta­nács elnöke, aki a díjakat átadta — hogy a díj megala­pítása óta nem volt egyet­len esztendő sem, hogy a művészeti teljesítményeket értékelve, ne lett volna mél­tó az elismerésre egy-egy művész, vagv művészeti kol­lektíva. Pedig a mérce — amellyel mérünk — maga­san van”. Köszöntő szavaiban alá­húzta továbbá: „A népnek szóló, a nép érdekeiért har­coló művészet a legbecse­sebb számunkra. Szolgálat az, amit Önök nap, mint nap tesznek: a nép szolgá­lata, és ennél felemelőbb tett nincs”. Hegedűs Ágnes Egy évtizedig tragikus szerepekben aratta legna­gyobb sikereit. Sziklakemény, rendíthetetlen hősnői, a vi­lággal vívott egyenlőtlen harcban elbukó alakjai a megtisztító katarzis érzésé­vel ajándékozták meg a né­zőt. Becsültük és szerettük, mint tragikát, de önmagunk­ban egy kicsit be is skatu­lyáztuk ebbe a szerepkörbe. Hegedűs Ágnes azonban nagyobb művész annál, hogy eltűrné az ilyen beskatu­lyázást. A Salemi boszorká­nyok Elizabetje, Ranyevszka- ja a Cseresznyéskertben, a Kurázsi mama címszerepe, a Vérnász anyája után a Fejünk felől a tetőt Nusi néni szerepében figyelhet­tünk fel a változás kezdeté­re. A keménység oldódni kezdett, a tragédiába belo- pózott a derű, hogy a követ­kező nagy szerepben, a Macskajáték Orbánnéjának szerepében harsány hahotát fakasszon a nézőtéren, anél­kül, hogy egy jottányit is engedne a művész a sze­repformálás igényességéből. Művészetét nemcsak a Szigligeti Színház látogatói ismerték. Egy-egy kitűnő alakításának a televízió jó­voltából az egész ország né­zője volt. Nyolc évvel ezelőtt Já- szai-díjat kapott. A Szolno­kon töltött évek alatt jó színésznőből nagy színésznő­vé érett 4 szolnoki Kodály kórus A Kodály kórus, a szövetkezeti dalosok országos szol­noki fesztiválján, 1971-ben Hegedűs Agnes, a Macska­játék Orbánné szerepében Jubileumot ünnepel a szol­noki Kodály kórus. A virág­korát élő éneklő közösség a születés 50. évfordulóját ün­nepli 1972-ben. Az egykori Iparos dalkörből az eltelt évtizedek alatt, sok nehéz időt és korszakot is átélve ma az ÁFÉSZ nemes anya­gi áldozatvállalásával és tá­mogatásával, Budai Péter karnagy irányításával a me­gye reprezentás kórusa lett. Hetven tagú vegyeskar, a legnehezebb és a legbo­nyolultabb művészi felada­tokra is képes. A Kiváló együttes címet viselő kórus nevéhez jelentős művek be­mutatói fűződnek. Nagy re- giszterű, sok húrú hangszer a Kodály kórus. Nincs az országnak olyan jeles zenei kórusfóruma, ahol ne fordultak volna meg; eredményes szereplés a rá­dió kóruspódiumán és sok­sok elismerés, díj az egyéb fesztiválokon. Sikerekben gazdag út a Kodály kórus útja. Hírük van az ország határain túl is. A magyar kóruskultúrát eredményesen képviselik külföldön is: Kas­sa, Drezda, Leningrád, Kijev, Tallinn jelzi a világjáró út egyes állomásait. Jelenleg is csehszlovákiai vendégszerep­lésre készülnek. Átható, ki­sugárzó ereje van a kórus­nak a megye kórusmozgal­mára. Nélkülük, a Kodály nevét viselő, többszörösen kitüntetett együttes nélkül szegényebb lenne a megyei kórusmozgalom és szegé­nyebben maradnának azok is, akik a kórusmuzsikát sze­retik. Legyen a zene min­denkié, — vallja a kórus elhivatottan. — Ezért is éne­kelnek szívesen bárhol, aho­vá hívják őket, és ahol vár­ják őket. BA — VM Az igazgató Furcsa találkozás volt az első. Előre megbeszélt időre mentem. A portán megle­pődtem. Nem fontoskodtak, nem írtak percekig belépőt, telefonon se kérdezték meg a titkárnőt, fogad-e az igaz­gató. A portás mcgmutattal merre menjek, és szalutált. A titkárságon is csak az ajtajára mutattak. Menjek be. Elém jött, s mindjárt kéz­fogás után mondta, úgy sajnálja, de tegnap késő es­te tudta meg, hogy rögtön indulnia kell a budapesti, tröszti közpon tba. Közvetlenül, kicsit restell- kedve szólt. Mondtam, van­nak váratlan dolgok is. Meg­állapodtunk egy újabb idő­pontban. Másodszor volt ideje. Kí­nált kávéval. Így, erről ju­tott eszünkbe sok bajunk. A szív, az idegek. Ö sokáig kórházlakó volt, nagybeteg. Akkor kicsit szégyelltem magam. De sok rosszat ösz- szeírtam én már igazgatók­ról. S íme egy ember, aki talán éppen a nehéz mun­kába, a vezetés soha nyug-' tot nem hagyó gondjába be­tegedett bele. Így kezdtem érdeklődni. Családjáról. Mondta, hogy három gyereket nevel. Két fia az agráregyetem gépész- mérnöki karán tanul, a kis­lány elsőéves Pécsett, a Közgazdaságtudományi Egye­temen. Sokáig beszélgettünk. Mun­káról, a gyáregység dolgai­ról. Őszinte volt, elmondta a jót is, rosszat is. Pár hét múlva egy, a vál­lalat központjában dolgozó szocialista brigádvezetővel beszéltem. Azt mondta, őt olyan emberek indították a pályán, akiktől csak szak­maszeretetét, hivatástuda­tot tanult. Mondta ennek az igazgatónak a nevét is. Azt tudtam az igazgatóról, hogy a negyvenes évek vé­gén traktor nyergébe ült. Ügy mondta el, ahogy tör­tént. A megyeszékhely egyet­len fémipari technikumába járt, s mikor végzett, trak­toristának ment Szászberek­re. Mindig szerette a gépe­ket, a járműveket. Az ötvenes évek elején a gépállomások igazgatóságára helyezték. A megyében lévő erő- és munkagépek ellenő­re lett. — Nagyon szigorú, ke­mény ember volt. Apám a fegyvernek; gépállomáson volt gépész. Rosszul esett az öregnek, amikor jött, s fe­lelősségre vont sok embert. Persze ha hiba, ha baj volt, akkor. Ezt mondja róla Molnár János, a vállalati igazgató. Meg mást is. Olyan szere­tettel, megbecsüléssel mond­ja az életét, hogy felkapom a fejem. Mert azt tudom, hogy sok vitájuk volt a hat­vanas években. De erről majd később. Az ötvenes évek közepén „lerobbant” az alattyáni gépállomás. Ezt a szigorú, kemény embert odavezé­nyelték. Tegyen rendet. Tett. Aztán 1959-ben ugyanígy és ugyanezért a jászberényi gépállomás fő­mérnökévé nevezték ki. Hanem altkoriban már nagyocskák voltak a gyere­kei. A fiait szerette volna az ő egykori középiskolájába, a gépipari technikumba járat­ni. Jól összevágott a vágy, meg a szükség. A beseny- szögi úton lévő szolnoki gépállomás a tsz-szervezés után sok bajjal kínlódott. Hazajöhetett, igazgatónak, 1962 augusztusában. És 1963- tól egyre inkább talpraálJt a szolnoki gépállomás. Az országban egyedül itt javí­tottak akkoriban DT-trak- torokat, évente háromszázat. Kétszer élüzem volt, 1965- ben és 1967-ben a gépállo­más. Éppen akkor járta az átszervezés ideje. Gépjavító lett, s már csak önálló gyár­egység. Az igazgató ott, maradt. Addigra már munka, a csa­lád terhei közepette meg­szerezte az agráregyetem gé­pészmérnöki oklevelét. Az­tán kétéves gépjavító szak­mérnöki diplomát. Ott volt felnőtt fejjel, sokszor fá­radtan levelező hallgató, ahol most a két fia készül az életre. Az átszervezés után sok baja volt a gyáregységnek. Csökkent a traktorjavítás, az eredmény is. — Bejött hozzám —mond­ja Molnár János és idézni tudja ahogy szólt: „Főnők, gabonaszárítót kellene csi­nálni. Nincs az országban, drága valutáért hozzák be a szövetkezetek. Megcsinál­juk.” Nevet Molnár János, mert akkor maga se hitte. És a SIROKKÓ a tröszt legszebb gépeinek egyike lett,. Pedig az első húszat „feketén” csinálták. A tröszt vezér- igazgatója megtudta, meg­nézte. Csak annyit mondott: több kellene! Közben azonban őrlődött az igazgató. Idegkimerülé­sek, bénulások. Vita, sok vita a vállalati központtal. Felelősségrevonás. Kórház. Akkor gyógyult meg, ami­kor 1971-ben a gyáregység végre megtalálta az ered­ményes utat. Most ünnepelték a kiváló gyáregységet. Mert 1971 munkája után a MEZŐGÉP Vallalat szolnoki gyáregysé­ge ezt a vállalati kitüntetést is megérdemelte. Már félig készen volt ez az írás, amikor felhívtam Törőcsik András igazgatót. Megmondtam őszintén, ír­tam róla. —- Én is mondok valamit. Képzelje el, milyen nagy meglepetés ért. Most lettem életemben először vállalati kiváló dolgozó. Aztán a tröszt meg a vállalat üdülni küld a spanyol tengerpart­ra. Engem. Hát ezt is meg- érdemlem? Biztosan tudom, hogy meg. Sóskúti Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents