Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-23 / 95. szám
1972, április 23; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Napi postánkból Jelen és jövő Város lesz-e Martfű és Tiszaföldvár? 3. A külső feltételek, illetve lehetőségek közölt Szolnok város mai és a jövőben is Szolnok ipara is munkaerőhiánnyal küzd, s a jelentkező munkaerőigény kielégítése állandóan erősödő „nyomást” gyakorol más települések — így Martfű és Tiszaföldvár községek — munkaerőpiacára is. Az a körülmény, hogy a város ipari struktúrája sokrétű, valamint az ellátó-kiszolgáló hálózat — a tercier szektor — is erőteljesen fejlődik, a jövedelmi viszonyok, a munkafeltételek sokoldalúak, a tárgyalt két község munkaerőhelyzetét befolyásolja. A város szívóhatásának másik vonatkozását közösségi és közellátási intézményei jelentik: gimnáJelenleg a két községre a következő foglalkoztatottsági viszonyok a jellemzők. Martfű, dolgozók száma: Iparban 1 400 fő, mezőgazdaságban 150 fő, ellátó-kiszolgáló hálózatban 397 fő. (Az ellátó-kiszolgáló hálózatban foglalkoztatottak számát tapasztalati adatok alapján állapítottuk meg: a község keresőképeskorú népességének 18 százalékát számítottuk ebbe a kategóriába. A község keresőképeskorú népességét a nők viszonylag magas színvonalú foglalkoztatottsági viszonyai miatt az össznépesség 45 százalékára becsüljük.) A településen lakók és Néhány évvel ezelőtt az egyik megyeszékhelyen építettek egy fedett uszodát, pontosabban „tisztasági fürdőt”. Szükség volt rá, mert a városban eddig csak egy nyitott strand volt. Sok millió forintba került, igaz szép is lett. Egy hibája volt csupán. Az üzemeltető — A fürdőket nemcsak vízzel kell állátni, hanem karbantartásukról, felújításukról is rendszeresen gondoskodni kell, annál is inkább, mert nagy részük elavult. A vállalat a Tisza Szállónál lévő fürdő kazán rekonstrukciójára tavaly 3,5 millió forintot fordított, és körülbelül 2 millió forintba került az új kút fúrása. A kunszentmártoni állandó fürdő kazánjának a felújítása egymillió forintba, a szolnoki Damjanich uszoda kútjának felújítása 500 ezer forintba került. A tiszalige- ti strandon kabinépítésre, gyermekmedence létrehozására, új kút fúrására mintegy 2 millió 700 ezer forintot . költöttek. Érdemes azt is megemlívárhatóan dinamikus fejlődése szívóhatást gyakorol a két községre. A város hatása, illetve vonzóereje több vonatkozásban érvényesül. ziumai és szakközépiskolái, kórháza és szakrendelő intézetei, szakosított üzlethálózata, kulturális intézményei, kisipari szolgáltató létesítményei stb. Végül a város szívóhatásának harmadik nagy szférája a külső területek népességének vá- rosbani közvetlen letelepedésében jélentkezik. Ez a folyamat is többféleképpen érvényesül: vagy a munka- vállalással együtt jár, vagy egy bizonyos idő után, amint azt a városbani lakáshoz jutás megengedi, a korábbi ingázó a városba költözik. Ezek olyan tényezők, melyek a gazdasági növekedés helyi feltételeinek és lehetőségeinek vizsgálata során tekintettel kell lenni. helyben foglalkoztatottak száma mintegy kétezer (1 947 fő). Több száz az eljárók száma: nagyobb részük — bár erre külön felmérés nem készült — Szolnokon dolgozik. A számok azt mutatják, hogy a településen a jelenlegi foglalkoztatottsági színvonal magas, az ipar jellegéből eredően magas a termelésbe vont nők aránya is. Említésre méltó szabad munkaerővel csak nagyobb bevándorlás esetén számolhatunk. Tiszaföldvár, dolgozók száma. Iparban 2 709 fő, mezőgazdaságban: 1612 fő, ellátó-kiszolgáló hálózatban: az ottani víz- és csatornamű vállalat — egy év után kis híján csődbe jutott, mert az új füdő már az első évben több millió forint veszteséget hozott a cégnek. Rendhagyó példa? Sajnos egyáltalán nem. A fürdők ugyanis világszerte ráfizetésesek. teni, hogy az árbevétel a fürdők belépti díjából 1 millió 977 ezer forint volt 1971-ben, a fürdők üzemeltetése viszont több mint tízmillió forintba került. Teljes megoldást csak az jelenthetne ha belépőjegyek árát annyiban állapítanák meg, amennyibe egy ember fürdetése kerül. Ez azonban a jegyek mostani árának sokszorosát jelentené, és a lakosság biztosan nem fogadná szívesen ezt az intézkedést. A megyei tanács építési-, közlekedési és vízügyi osztálya a napokban rendezte, pontosabban magasabb összegben szabta meg a víz- és csatornamű vállalat által üzemeltetett für1 058 fő. (Az ellátó-kiszolgáló hálózatban foglalkoztatottak számát ez esetben is tapasztalati adatok alapján állapítottuk meg: a keresőkorú népesség 20 százalékával számolunk. A község keresőképeskorú népességét — agrárjellege folytán — 40 százalékra becsüljük.) A településen helyben (illetőleg Martfűn) foglalkoztatottak száma 5 379. Bár külön felmérést nem készítettünk, Tiszaföldvár esetében is számolhatunk eljáró munkavállalókkal — Martfűn kívül más településekre is. A számok Tiszaföldváron is azt mutatják, hogy nagyobb szabad munkaerőforrás nem áll rendelkezésre. A munkaerőforrás azonban némileg bővíthető — a mun- képeskorú nők nagyobb arányú foglalkoztatása révén, kizárólag helyben, községen belül. Ezt legcélravezetőbben az ellátó-kiszolgáló hálózat fejlesztése biztosíthatja. összességében, a fentiekben kifejtettek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Martfű és Tiszaföldvár gazdasági fejlődésének feltételeit a jövőben is a jelenlegi termelési — ipari és mezőgazdasági — szerkezet határozza meg. Nagyobb arányú bevándorlást nem tételezhetünk fel: ennélfogva jelentősebb olyan munkaerőbázissal sem számolhatunk, mely újabb ipartelepítés, vagy jelentősebb munkaerőre támaszkodó bővítés alapjául szolgálna. A két település gazdasági életében a jövőben is a cipőgyár tölt be vezető szerepet. A mezőgazdaság megőrzi mai jelentőségét. A tercier ágazatoknak — az országos tendenciához hasonlóan — a korábbinál gyorsabb fejlődésével számolhatunk. (Folytatjuk) Dr. Köszegfalvi György dők belépti díját. A jegyek ára áltálban egy-két forinttal emelkedik majd május elsejétől, ez a vállalat árbevételét körülbelül 400 ezer forinttal növeli évente. A fürdők viszont így is ráfizetésesek maradnak. A „megoldás” tehát tulajdonképpen nem megoldás. — zámbó — A Néplap vasárnapi számában megjelent „A szolnoki füstbe ment terv” című cikkhez szólok hozzá. Előrebocsátom, hogy hat fiú gyermekem van, — egyik sem óvodáskorú már, tehát nem saját érdekemben írom ezeket a sorokat. A cikk szerzője írásában feltett egy kérdést: ki felelős azért, hogy a fából készült két épület óvoda céljára alkalmatlan? Azzal nem lehet védekezni, hogy nem tudták előre, faházban nem lehet óvodát berendezni. — Azzal sem, hogy nem kértek szak- véleményt a tűzoltóságtól. — Tudomásom szerint a városi tanács vb irányítása alatt ott van az építési és közlekedési osztály, a város főmérnöke, akik egy gépkocsigarázs megépítését is szigorú engedélyekhez kötik. Ebben az esetben miért nem vblt ilyen igényes a városi tanács illetékes osztálya? Hogyan lehet az, hogy az a szerv, amely arra hivatott, hogy őrködjön a kormány és az országos, hatósági szervek által hozott határozatok, rendeletek betartása fölött, — maga sérti meg azokat? Nem felelőtlenség 3 millió forintot kidobni az ablakon? Tegyük fel, hogy lesz olyan szerv, amelyik megveszi és irodának átalakítja a két faházat. Ha kigyúlladna. akkor is 3 millió forint érték égne el. Amennyiben én szakmailag jártas vagyok mind a kivitelezési, mind a beruházási munkákban, a bíráló megjegyzésem után szeretnék javaslatot tenni. Véleményem szerint a gázfűtés mellett is lehetne üzemeltetni a faházas óvodát, ha a gázfűtőtest fa résszel érintkező égéstermék elvezetőjét téglafalba építenék. Ez az eljárás bevált és tűzbiztos. Ha mégis olyan döntés születik, hogy így sem lehet használni, akkor is. májustól novemberig fűtés nélkül üzemeltethető. Ez átmeneti megoldásként segítene. Harmadik javaslatom: mivel már áruba bocsátották az épületeket, s vannak olyan vállalatok, akik a tízemeletes épületek földszintjén irodákat léesítettek, nem lehetne-e csere útján rendezni az óvoda biztosítását? Tiger József Szolnok, Zagyvaparti sétány Községi ifjúsági könyvtár az iskolában Figyelemre méltó kezdeményezéssel, növelték Jászszent- andráson az ifjúsági könyvtár látogatóinak és olvasóinak a számát. A tanév elején, a község belterületi általános iskolájába költöztették a 3000 kötetes könyvtárat, s ezzel lehetővé tették, hogy az ifjú olvasók a hivatalos kölcsönzési időn kívül minden tanítási óra utáni tízpercben is kölcsön vehessenek könyveket. A könyvtárnak 210 állandó olvasója van. közülük sokan a tanyákon laknak, vagy tanulók. Részükre hetenként egyszer egész napra nyitvatart a könyvtár. Szolnok hatása a két településre Foglalkoztatottsági viszonyok Martfűn Ráfizetéses fürdők Harminchat ráfizetéses fürdő Ahol nem csak vitatkoznak Az Április 4. Gépgyár örményesi gyáregységének szocialista brigádjai nemrégen játszóparkot készítettek az óvodásoknak. Nemrégiben résztvettem egy tanácskozáson. A meghívottak Szolnok vállalatainak, szövetkezeteinek, intézményeinek vezetői voltak. Fontos kérdésről lett volna szó: hogyan lehetne a várost tisztábbá, szebbé tenni. Azt' hittem én leszek az első, aki arról tudósíthat, hogy közös összefogással végre megszüntetjük a megyeszékhelyen a sórt, a port, a piszkot, parkokat létesítünk, játszótereket építünk, fákat ültetünk. Sajnos, sajnos... A meghívottaknak még a fele sem jött el és akik ott voltak, azok is a gondjaikat mondták el, — igaz azt részrészletesen. Arról, hogy a cél érdekében ki, mit tudna tenni, nem sok szó esett. A napokban a fegyvemeki nagyközségi tanács elnökével beszélgettem hasonló témáról. A községben lakók természetesen itt is éppen úgy igénylik a járdát, a parkot, a bölcsődét, stb. mint bárhol másutt. De itt az emberek — a szolnoki példától eltérően — ezt nemcsak szeretnék, hanem tesznek is érte. A különböző gazdasági egységek vezetői ezt megértve — meddő vita helyett — februárban „meghatározatlan időre” szóló megállapodást kötöttek a tanáccsal. Ezekből a megállapodásokból csak néhány példát idézek: a Vörös Csillag Tsz a földutak karbantartására 147 ezer forintot, a községi park létesítésére 40 ezer forintot, a sportkör támogatására 15 ezer forintot, az, új óvoda építésére 100 ezer forintot ajánlott fel. Hasonló célokra a Kossuth Tsz 149 ezer forintot, az ÁFÉSZ 89 ezer forintot, a vegyesipari ktsz 13 ezer 500 forintot ad. Az Április 4. Gépgyár örményesi gyáregysége 2000 társadalmi munkaórát ajánlott fel a gyermekintézmények fejlesztésére. Ehhez jön még a lakosság által végzett társadalmi munka, amely valószínűleg idén sem lesz kevesebb mint tavaly. (1971-ben majdnem 1 millió 200 ezer forint volt.) Mindez persze nem előzmények nélkül való. Fegyvernek 1968—69—70-ben háromszor egymásután nyerte meg a községfejlesztési versenyt. A példát lehet követni... Z. Á. Kevés az „óvónéni’' Jelenleg — országosan —• az óvodáskorú gyermekek 58,8 százalékát lehet elhelyezni óvodákban. Az igények azonban ennél jóval magasabbak. Az elutasított gyermekek száma az utóbbi négy év alatt tizenkétezerről harminchétezerre emelkedett. Kevés az óvoda. Ez a megállapítás nem új, arról azonban ritkábban esik szó, hogy a meglévő óvodákban is a szükségesnél alacsonyabb szintű munka folyik. Az országban tizen- háromezernégy százharminc- hat óvónő van, közülük kétezerhuszonhárom képesítés nélküli. Ezeregyszáz képesített óvónő vette igénybe a gyermekgondozási segélyt, őket szintén szakképzetlenek helyettesítik, 682 állás pedig betöltetlen. Az igények viszont növekednek, hiszen 1980-ra a jelenleginél 39 százalékkal több gyermeket vehetnek fel az óvodák. Mindezek alapján nyilvánvaló volt, hogy az óvónőképzés jelenlegi rendszere mellett nem lehet elegendő szakembert képezni. Ezért vált szükségessé a középfokú képzés megszervezése. Tizenöt megyében és a fővárosban összesen 27 szakközépiskolai osztály indul szeptemberben. Ebből 21 első, 6 pedig második osztály, mivel megvan a lehetőség arra, hogy a gimnázium első osztályának elvégzése után a tanulók különbözeti vizsga nélkül mehessenek az óvónői szakközépiskola második osztályába. Az új szakközépiskola középfokú óvónői szakképzést nyújt. Elvégzése után a tanulók óvodákban, bentlakásos gyermekvédelmi gyógypedagógiai és egyéb nevelő- intézetekben beosztott óvónői, gyermekfelügyelői munkakörben helyezkedhetnek el. Amennyiben meg akarják szerezni a vezető óvónői képesítést, el kell végezniük a felsőfokú óvónőképzőt. Az újfajta képzés bevezetése 1976-tól érezteti jelentősen a hatását. Addig átmenetileg még növekszik a képesítés nélküliek száma. 1976-tól évente várhatóan ezerötszáz tanuló végez a közáp — és felsőfokú óvónőképző intézetekben. A jelenlegi elmaradás és a várható fejlesztés figyelembevételével hosszabb távon sem fenyeget a túlképzés veszélye. Mint ismeretes Szolnok megyében Tiszaföldváron indítottak óvónői szakközépiskolai osztályokat (egy elsőt és egy másodikat). A hely kiválasztását az indokolta, hogy a kollégiumban 30 helyet tudtak biztosítani a tanulóknak. Az érdeklődésre jellemző,, hogy 58 helységből százhetvenegyen jelentkeztek, s közülük harminchatot vettek fel az első osztályba. A képzés feltételei egyelőre megvannak Tiszaföíd váron. Arra azonban már most fel kellene készülni, hogy a felsőbb osztályos tanulóknak majd óvodai gyakorlaton kell részt venniük. Ennek zavartalan lebonyolításához előbb-utóbb nélkülözhetetlen lesz egy korszerű gyakorló- vagy mintaóvoda létesítése.' B. A. Mi okozza a gondot? Kevesen gondolnak arra amikor a pénztárnál megváltják a néhány forintos belépőjegyüket, hogy „fürdetésük” a fizetett összeg többszörösébe kerül. Megyénkben 38 fürdő van, ebből öt Szolnokon. Többségük a tanácshoz tartozik, hetet a Szolnok megyei Vizes Csatornamű Vállalat üzemeltet, de van egyéb vállalathoz és sportegyesülethez tartozó is. A 38 fürdő közül tavaly 36 volt ráfizetéses. A Víz- és Csatornamű Vállalat 1970-ben 1 millió 289 ezer, tavaly 1 millió 378 ezer forintot fizetett rá a fürdőkre.
