Szolnok Megyei Néplap, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. április 23. f Kokain — Ópium — Morfium — Heroin — Hasis Mákony- Mámor- Gyilkosság 0 A felelőtlenség teteje A kábítószerek rendezése­kor utaltunk a fogyasztását követő néhány tünetére — például arra, hogy megszün­teti a fáradtságot, növeli a munkabírást, jó közérzetet okoz, enyhít bizonyos kelle­metlen testi és lelki érzése­ket, fokozza a gondolat csa- pongását, álmodozásra kész­tet, a drogok által kiváltott hallucinációk gyönyörködte- tőek, a hangok és színek .Valami csodás világba va­rázsolják élvezőjét. Mindez szépnek és jónak tetszik. De... Mint minden túlzásnak, ennek is megvan a maga árnyoldala. Vonatkozik ez különösen a kábítószerek él­vezetére. Mértéktelenül használt dózisai helyrehoz­hatatlan károkat idéz elő az emberi szervezetben, az egyén szellemi és erkölcsi életében, egész magatartásá­ban. Először a test sínyli meg — az arc elhalványo­dik, a beálló étvágytalanság következményeként a szer­vezet leromlik, megj elennek a tbc első tünetei, májbajok keletkeznek, a tisztátalan injekciós tű nyomán fertő­zés, sepsis léphet fel. Aztán következnek a pszichés za­varok : izgatottság, félelem­érzés, önvád, ideggyengeség, üldöztetési téveszmék, ér­zékcsalódások, delirium. Egy bizonyos stádiumban bekö­vetkezik a jellemgyengeség, a kötelesség elhanyagolása, az erkölcsi gátlástalanság, az anyagi romlás. Végül a folyamat elmegyengeségbe torkoll. Aki megkóstolja a dro­gok valamelyikét — rabja lesz. Ez azonban pénzbe ke­rül. Nem is kevésbe. Egy ■jellemileg meggyengült egyén mindenre képes. Itt a nyitja a tragédiák végte­len sorozatának. A kábító­szer által bűnössé vagy ép­pen a halálba menekült emberek számáról ugyan­csak nincs és nem is lehet pontos statisztikai adatokat felfektetni. Orvosok vélemé­nye szerint milliókra tehe­tők ezeknek a száma évente. A bűnügyi nyilvántartások, a bírósági aktacsomók, az elmegyógyászati intézmé­nyek, orvosi lapok naponta újabb és újabb esetekkel gyarapodnak. A Newsweek című amerikai lap felméré­sét ismertető cikkében ezt írja: „...a kábítószer-fogyasz­tók, miközben a gyilkos mérget hajszolják, amely nélkül képtelenek meglenni, évente legalább 15 milliárd dollár kárt okoznak bűncse­lekményeikkel”. És ez az adat csak az USA-ra vonat­kozik — mi történhet hát az egész világon? Lássunk néhány tipikus esetet: , A. Ruggiano, 20 éves fia­talembert szülei New York-i lakásán holtan találták. A rendőrségi vizsgálat megál­lapította, hogy a nyilvántar- tottan heroint élvező fiatal­ember — gyilkosság áldozata. Mi történt? Ez a szerencsét­len többször feltárta a kábí­tószerügynökök tevékenysé­gét. Ez egyesek részére nem volt kellemes, ezért az egyik csomagban, melyet átvett, — gyorsan ölő méreg volt — eltették a fiatalembert láb alól, mielőtt ők lebuktak volna. Egy tragikus sors... Gerda Sommer egy hamburgi gyár­ban dolgozott, mint munkás­nő. A gyár tulajdonosa, hogy serkentse munkaerőit, dél­előttönként egy-egy kellemes ízű- tablettát osztott ki közöt­tük. Egy idő után Gerdánál beállt a reakció: mind fárad­tabb lett, elkésett munkahe- helyéről, teljesítménye csök­kent. Egy napon már nem tudott a futószalaggal lépést tartani. Elhagyta a gyárat, de pénzre szüksége volt. És szerzett, míg végül egy lo­kálban kötött ki, s onnan már a börtön és a halál kö­vetkezett. Olyan esetek, hogy Mar­seille egyik falatozójában egy morfinista nő hátba szúr egy békésen kávézó asszonyt, vagy egy floridai 16 éves fiú kiirtja öttagú családját, mert a^ok már nem adnak neki kábítószerre pénzt, — vagy Hong Kongban három mat­róz halálra kínoz egy heroin­csempészt, mert az nem akar nekik drogot eladni, szinte mindennapi esetek, és pél­dázzák, hogy a lopás, a be­törés, a rablótámadás, a ne­mi erőszak, a prostituáció, a szándékos emberölés, mind­mind a kábítószer-fogyasztás velejárója, következménye. És vannak, akik a drog pártján állnak. A Le Figaro című francia lap ismerteti azt a „kis útikönyvecskét”, amelyet Amsterdamban árul­nak. A könyvecske felsorolja például a városnak azokat a parkjait, melyek kábítószer­élvezetre kiválón alkalma­sak. A „Kis álmok és utazá- sok”-fejezet alatt a követ­kezők olvashatók: „Amster­dam nemcsak facipőiről, tuli­pánjairól és csatornáiról hí­res, hanem napjaink sokszí­nű kábítószer-piacáról is. A kábítószerárak alacsonyak és tartottak. De legyünk óvato­sak: soha ne adjunk pénzt addig, amíg nem győződtünk meg az áru igazi természe­téről”. Az ilyen könyvek szabad árusításától már csak egy lé­pés az az álláspont amelyik a „szabadság” jelszava alatt, fennen hangoztatja: „Van­nak jó kábítószerek, a hasis és a marihuana. Engedélyez­ni kell ezek szabad forgal­mazását”. McGlothin és West amerikai tanárok írják: „A marihuana árusításának ti­lalma az alapvető polgári jo­gok lábbal tiprása”. Hová vezetne ez a szemlélet? — A Népszabadság írja egyik cik­kében. ismertetve az FBI je­lentését a bűnözésről: ..Az USA minden 36. lakosa esik gyilkosság, fosztogatás vagy erőszak áldozatául évente. — Az ország 203 millió lakosá­ból 1970-ben 15 810 embert gyilkoltak meg, azaz naponta több mint 40 személyt fosz­tottak meg életétől erőszakos módon”. Többek között úgy, mint az ismert San Francisco-i hippibanda gyilkosságsoro­zata. (Folytatjuk) összeállította: Szabó Endre Következik: A Manson-ügy Dzs. Gezalov; Nem ellenzem a kritikát, de... — Ez minden, amit mondani tudsz? — Igen, ez minden, amit mondani tu­dok. A felháborodott főnök felkelt a he­lyéről, s járkálni kezdett az irodában. — Elküldtünk a gyárba, hogy ellen­őrizd a pénzügyeket és kimutasd a hiá­nyosságokat, te meg azt hajtogatod, hogy nincs ott semmiféle hiányosság. Azért küldtünk, hogy leleplezd azokat, akik zsebrevágják az állami pénzeket, ehelyett dicsőítő ódát zengsz róluk. A kerületben már mindenki ennek a gyárnak a kép­telenségeiről suttog. Te meg ott voltál tizenöt napig és semmit sem vettél észre. Az ellenőr nyugodtan válaszolt: — Minden, amiről suttognak — igaz. Az üzemben valóban elherdálják az ál­lam pénzét. A főnök nekirontott. — Hát, akkor miért nem írtál erről a jelentésedben? — Félek. — Mitől?! — Félek megírni az igazságot. — Mi az, hogy félsz megírni az igaz­ságot? Csak nem ellenzed a kritikát? — Nem, én mellette vagyok. De sokan nem szeretik. Alighogy valakit elkezdesz bírálni, az embered azonnal megharag­szik rád és megkeresi az alkalmat, hogy bosszút álljon rajtad. — Ki merne téged bántani, ha min­dent úgy írsz meg az üzemről, ahogy az a valóságban van? Kitől félsz? Az ellenőr kényelmesebben helyezkedett el a főnökkel szemben. — Hatalmas hiányosságokat fedeztem fel az üzemben. A jelentésemben erről egy szó sincs. Tudom: a pénztáros bűnös. Ugyanis jól tudja, hogy a bérjegyzék sze­rint ki vesz fel törvénytelen pénzeket, de hallgat róla, mert ő is megkapja a sápot. Ha megemlítem a pénztárost, megha­ragszik rám. Befolyásos emberek állnak a háta mögött, azok is megorrolnak. A be­folyásos embereknek vannak befolyásos rokonai, s azok nem kegyelmeznek. Gon­dolja csak el, egyszerre hány ellenséget szerzek magamnak! Megírhattam volna, mondjuk, hogy az üggyel kapcsolatban áll a főkönyvelő helyettese is. Véres el­lenségemmé tettem volna. — És hogyan reagál erre az üzem fő­könyvelője? — Ön komolyan azt gondolja, hogy az üzem főkönyvelője semmit sem tud a machinációkról. Természetesen tud, sőt mi több, részt is vesz bennük. Egyáltalán nem azért nem tettem róla említést, mint­ha nem lenne neki alapja, főnök elvtárs. Azt beszélik, egyszer megkérdezték a he­gyet: kitől félsz legjobban? A hegy így válaszolt: a pénzes embertől. Lám, így hát én is félek, főnök elvtárs. A főköny­velő már két esztendeje működik a gyár­ban. És nagyon pénzes ember lett. — Idehallgass, — döbbent meg a főnök —, ugye az üzemben nem volt semmiféle ellenőrzés? — Már miért ne lett volna? Persze, hogy volt. Például a múlt évben, július­ban ment oda egy ellenőr. Egy nap, egy éjjel dorbézoltak, majd felvett egy jegy­zőkönyvet, melyben azt rögzítette, hogy az üzemben minden a legnagyobb rendben van. Ha jelentésemben az ellenőr felelőt­lenségét kezdem emlegetni, akkor meg­haragszanak rám a tröszt vezetői. Azt mondják majd: íz egész köztársaságban nem talált mást, akit kikezdjen, csak a saját trösztjét. Meg azt: megszégyenített minket. Kedves főnököm, mint ahogyan a közmondás mondja: eső után köpönyeg. Mi se vegyük hát fel ezt a köpönyeget! Nem akarok én senkit sem megkritizálni ebben az üzemben, senkit sem fogok el­keseríteni. Miért legyek rossz ember so­kak szemében, mikor megúszhatom azzal, hogy csak az ön szemében leszek az! Molnár Sándor fordítása ,ÍA3ls9lií«*%d*rS Filmjegyzet LJLij.i-i.jiJi ijmiifiiuinanij HOLT VIDÉK A nagyobb közösséget érin­tő életforma-változások még akkor is sok heves megráz­kódtatással járnak, sőt gyak­ran egyéni tragédiákat vál­tanak ki, ha a folyamat a^ társadalmi fejlődés irányába* halad, és végső soron vala­mennyi érintett embernek érdeke, hogy a változás vég­bemenjen. Az egyéni tudat a társadalmi tudatnál még inkább ki van téve annak a veszélynek, hogy megkésve kövesse a lét fejlődését, sőt az egyén belepusztulhat ab­ba a változásba, amely min­den bizonnyal a javát szol­gálná. Gaál István filmje a tár­sadalmi mozgással szembe­kerülő sorsokat vizsgál. A témát egy kis ormánsági fa­lu. Gyürüfü esete adta az író-rendezőnek. Ez a falu egy-két éve teljesen elnép­telenedett. Nem érte meg a befektetett munkát földjei­nek művelése, távol esett minden fontosabb közleke­dési útvonaltól, munkaalka­lom nem volt a közelében. Elvándorolt egy egész falu. Ez így önmagában teljesen ésszerű. De mennyi bizony­talanságérzettel, keserűség­gel járhatott a falu bomlási folyamata! Hány szálat kel­lett erőszakkal eltépni az embereknek önmagukban ah­hoz, hogy elhagyták a kör­nyezetet, ahol születtek, ne­velkedtek, dolgoztak! Es vajon hányán nem tudtak beilleszkedni még ma sem az új életformába. Gaál István egy lényegé­ben háromszereplős kamara­drámába sűríti együttérző de a legkisebb mértékben sem elérzékenyedö aggodalmát a társadalmi mozgás által so­dort, a sodrásban megsérülő és hasztalanul ellenálló em­berek iránt. A fiatal férfi kemény, életerős, de értel­metlenül makacs típus, aki­nek a faluhoz való ragasz­kodásban kevéssé vehetjük észre az érzelmi tartalmat. Ez a fajta ember minden kö­zösségben magányos marad, talán sikerre, boldogulásra született, de csakis az egyéni siker tudja boldogítani. Fe­lesége épp az ellentéte: csu­pa érzékenység, de érzelmei befelé áradnak, az öröklött parasztasszonyi fegyelem és alkatából következő szemér­me nem engedi, hogy értékes egyénisége igazán megvaló­suljon. Kettőjük — az akarat és az érzelem — remény­telen vitáját egy idős asz- szony, Erzsi néni alakja fog­ja harmóniába. Ö egy a sor­sával, nem száll vele szem­be, nem vágyik el belőle, megadással, olykor derűvel viseli, csakhogy ez a sors a pusztulás. A rendezőt társadalmi je­lenség serkentette alkotásra, különös módon mégis telje­sen elszakadt az ihlet forrá­sától. Eseménytelen, sőt tu­lajdonképpen igazi konflik­tus nélküli, lélektani játék a Holt vidék, de a forgatókönyv és a rendezés mégsem kon­centrált igazán a jellemekre. Kivált a férj figurája elna­gyolt, s ezt az érzésünket csak erősíti az erdélyi Fe- renczy István jellegtelen ala­kítása. Patkós Irma Erzsi nénije és Törőcsik Mari fia­talasszonya viszont tökélete­sen kidolgozott, megrázó ha­tású művészi azonosulás. A film legértékesebb művészi teljesítménye azonban két­ségkívül Zsombolyai János operatőré, aki feledhetetlen, vésztjósló szépségű képekben örökítette meg az elhagyott falu látványát. „Exkluzív ételek és italok..."(1?) Egyik vidéki lapunk ha­sábjain arról olvashattunk, hogy három, ugyancsak vi­déki szálló közös bemutatót rendez, s a „legfinomabb exkluzív ételek és italok” kerülnek majd terítékre, ön­kéntelenül felvetődik ben­nünk az a kérdés, milyen nyelvi szerepet kapott az exkluzív idegen szó az idé­zett jelzős szerkezetben. Van-e egyáltalában külön­leges, sajátos szerepe ennek az idegen hangsornak ? A válaszunk egyértelműen az, hogy nincs. Azt se tud­juk meg belőle, hogy milyen ételt és italt minősíthet ez a szó. Ismét feleslegesen ka­pott tehát szerepet a napja-* inkban szinte divatszóvá vá­ló exkluzív, exkluzivitás, ex­klusive idegen szósor idézett tagja. A felesleges előkelős­ködésre. a furcsa nyelvi kü­löncködésre gyanakodhatunk ennek az idegen hangsornak a szerephez juttatásában. A kizárni, kirekeszteni, tá­vol tartani, megakadályozni, elutasítani jelentésváltoza­tokat megnevező latin ex- cudere szó adott alapot az exkluzív, exkluzíve, exklu­zivitás hangsorok megalko­tásához. Az exkluzív hangsor az eredeti latin szó haszná­lati értékének megfelelően a következő jelentésárnyala­tokra utalhat: zárt, elzárkó­zó, zártkörű, zárkózott, kü­lönleges, kizárólagos, váloga­tott stb. Az előkelő, az el­zárkózott, a zártkörű, az idegent be nem fogadó tár­saság minősítésére, jellemzé­sére tehát alkalmasnak ta­láljuk az exkluzív szót. Az italok, az ételek jelzett sza­vakhoz való társítása már nem szerencsés. Ebben az összefüggésben nagyon bi­zonytalan, igen általános és tág a jelentéstartalma. Az „exkluzív ételek” jelzős szerkezettel a magyar kony­hák különlegességeire, kü­lönleges ételeire, italaira akarták felhívni a figyel­münket. De jó magyar sza­vakból és kifejezésekből is válogathattak volna. A jó­ízű, a finom, a különleges, az ínyenc ételek és italok jelzős szerkezetek révén az olvasó pontosan tudta volna, milyen ínyenc élvezetek vár­nak azokra, akik a meghir­detett bemutatóra is elmen­nek. Tudatosan nem hasz­náltuk itt a gasztronómiai idegen hangsort, mert a né­met Gasztronom magyarítá­sára megalkotott ínyenc nyelvújítási szóból jobban értjük, mire vonatkozik az ínyenc élvezetek jelzős szer­kezet. Ha az exkluzív hangsor­nak és szócsaládjának nem álljuk útját, még megérjük, hogy bizonyos exkluzív kö­rökben nem étel- és italkü­lönlegességeket, hanem étel­és italexkluzivitásokat tesz­nek a vendégek elé. Dr. Bakos József Rendbe hozzák Petőfi szülőházát Kiskőrösön, Petőfi Sándor szülőhelyén a gazdag jubi­leumi program előkészítése mellett nagy gondot fordí­tanak arra is, hogy megfelelő környezetben ünnepelhessék majd a nagy költő születésé­nek 150. évfordulóját. A vá­rosjelölt nagyközség vezető testületéi felkérték az épít­kezések vezetőit és dolgo­zóit: a még hátralévő idő­ben tegyenek meg mindent az impozáns városkép kiala­kításáért. A település lakói társadalmi munkában segí­tik a környezet szebbé, von­zóbbá tételét. A Bács-Kiskun megyei Tanács anyagi támo­gatásával megszépítik a Pet- rovics-házat, amelyben a költő született. Az évenként 24 000—25 000 hazai és kül­földi látogatót fogadó kis nádfedeles szülőház állag­megóvására — aláfalazására — tavaly 250 000 forintot költöttek. Az idén a nádtetőt javítják ki, s kívül-belül ta­tarozzák a házat. „KI tud róla?" A Vöröskereszt sokoldalú munkájának egyik figyelem­reméltó és nem könnyű te­rülete a keresőszolgálat. For­galmukra jellemző, hogy az utóbbi másfél évtizedben több mint 40 000 üggyel fog­lalkoztak. Néhány igen érdekes, szin­te reménytelennek látszó esetről is számot adhat évről évre a kereső szolgálat. Egyik ilyen volt például, hogy egy Kanadában élő magyar 30 év után találta meg húgát a Vöröskereszt segítségével. A múlt esztendőben egy férfi kerestette testvérét, akivel még 1915-ben megszakadt a kapcsolata. Az osztrák Vö­röskereszttel együttműködve a keresőszolgálat Ausztriá­ban rátalált, és így a két testvér több mint 55 eszten­dő után vette fel ismé’. egy­mással az érintkezést. hét alatt négyes találat megyénkben Iia nem is akadt szőkébb pátriánkban oivan szerencsés ember, mint az a dunaújvá­rosi fiatalasszony, aki 13+1- es totószelvényével egymil- lió-egyszázhatvanezer forin­tot nyert a 14. fogadási hé­ten, azért már tíz fogadónak nálunk is sikerült az idén telitalálatot elérnie a totó­ban. Jászberényben, Kun- szentmártonban. Mezőtúron, és Jászapátiban egy-egy. Tö- rökszentmiklóson k-:, Szol­nokon négy 13+1-es nyere­ményt fizetett ki az OTP. Szolnokon volt az a 12 talá- latos szelvény is mely jócs­kán vetekedett némely teli- találatossal a nyeremény összegét tekintve: több mint 90 ezer forintot ért. A 13-as számhoz fűződő babonát táplálhatná érdekes véletlen folytán az a tény, hogy az év első 13 lottó-já­tékhetében éppen tizenhá­rom négyes találat volt me­gyénkben. Kinek hozott legnagyobb meglepetést idén Fortuna? Minden bizonnyal annak az idős abádszalóki néninek, aki a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság értesítő leveléből tudta meg. hogy tárgynyere- mény-sorsoláson nyert egy Zsiguli gépkocsit. Egv-egy szelvénnyel játszik rendsze­resen, s mindig ráírja nevét és lakcímét — így vihette a posta Bakó Józsefné címére a nem mindennapi örömhírt. — rónai — Sz, J.

Next

/
Thumbnails
Contents