Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1972. március 12.'

Palotai Boris:

A hajából szedegette ld a csavarokat, amikor Pali a konyhából bekiabált:

— Kész vagy?

— Egyél süteményt. Oda- készítettem a kredencre.

Szinte látja Palit, amint a süteménynek esik. Ha ő annyit enne, egy hét alatt kihízná a ruháit, faluzni se mehetne a brigáddal. Mit is kérdezett az előbb Pali? Hja, nehéz vele beszélgetni. Mindig úgy hat, mintha unatkozna, olyan mereven néz rá, mintha attól félne, hogy leragad a szeme. Mit lát vajon rajta, amikor így nézi? A bőre épp elég fáradt, de ezt biztosan nem veszi észre. Égy kis hormonkrém, egy kis rúzs, persze, nem szabad szembeülni a világossággal. S a frizuráját is úgy tudja elrendezni, hogy nem látszik: ritkul a haja, szélesedik a választék.

— Mesélj valamit

Pali századszor mondja el, mi újság az irodában, ő oda se figyel, viszont szereti hallani a hangját. Palinak nincsenek gyöngéd, könnyű szavai, csak olyan semmilyen szavak. Fantáziája sincs, neki csak az igaz, ami megtörtént vele. S mi történik egy ilyen fiatalemberrel? Akit ő nyomott be a Tükert- hez?! Talán ez volt a legnagyobb nő ügy számára, ez a színésznő barátnő elhencegett vele a fiúknak, akik folyton faggatják: „Hol játszik a nőd?” És Palj minden alkalommal elmondja, amit tőle hall: hogy most próbál egy klassz szerepet.

— Egyél Palikám — mondja gyorsan, mert ellensúlyozni kell, hogy nem játszik. fájdalomdíjat kell fizetnie.

— Gyerünk sétálni.

— Ilyenkor sétálni! ~ mondja méltatlankodva, s töpreng, mivel tartsa vissza Palit Hülye krapek! Annyi szíve sincs, mint Varró Pistának, a rendezőnek. E percben nem tudja, kire haragszik: Palira vagy Varró Pistára, a keserűség összegabalyodik benne, s újra érzi elmúlt hónapok céltalan ácsorgását a titkár előszobájában, amikór a púder meg az önbizalom kezd leolvadni róla. A titkár azt mondja. várd meg az öreget s mikor végre kipattan az ajtó és ő azt hiszi, na most! Varró elnyargal mellette és már lent is van a lépcsőn,

B hiába rohan utána, csak a hadonászó kezét látja, mert nyargalászva is magyaráz, de nem neki, sohasem neki!

— Magadban beszélsz? —

kérdezi Pali és nevet. Ismeri ezt a kárörvendő nevetést. amelyhez az üres kék szemei asszisztálnak. Milyen jó lenne megadni magát a nyugalomnak, amelytől any- nyira fél. Milyen jó lenne bőgni. nem tördőd- ve azzal, hogy a szemhéja megduzzad; kitaposott szandálbán járni és nem nyolccentis sarkokon. Mért nem hagyja futni Palit, akinek sejtelme sincs a színházról, tapsról, arról a masztix festék, varázsszagú világról?...

Valaki csenget. Bosszúsan néz az ajtóra. Biztosan a villanyszámlát hozzák.

— Donát Angéla művésznő? — mondja egy férfihang és levelet nyújt át, meg egy kézbesítőkönyvet. — Tessék aláírni.

Fel kéne venni a szemüveget.

— Aláírni. Itt ni!

— Miféle levelet kaptál?

Zsebregyűri a borítékot.

Ha egyedül lesz, felveszi a pápaszemet. Ráér.

De Pali máris a levél után nyúl azzal a mohó mozdulattal, mellyel a vasárnapi ebédeket kapja be. — Te téged a televízióba hívnak!

Össze kell szednie magát, nehogy az izgalom leverje a lábáról. A szemöldökvonala kivörösödik, s a barackszínű festéken átüt a verejték.

— A múlt héten szóltak nekem. — Most már Palival hozatja oda a cipőjét, kurtán, tárgyilagosan rendelkezik: — Rakd el a tányért! A pulóveremet!

Aztán ott ül a titkár szobájában, ahol oly gyakran várakozott arcárafagyott mosollyal, sértődésre készen. Cigarettára gyújt, egyetlen Gold Flake-jét szívja el, miközben megdicséri a gépírónőt, hogy milyen kis ügyes orra van! Odahaza majd elhenceg vele a kislány: Donát azt mondta, hogy ügyes kis orrom van!

— Tessék, itt a szerepe. Holnap tíz órakor olvasópróba.

— Rendben — mondja és bátorítólag néz a gégírónőre, mintha azt mondaná, te azért hasznos tagja vagy a tásadalomnak, elvégre nem lehet mindenki művész!

Lent az utcán lapozni kezdi a forgatókönyvet. Egyre gyorsabban lapoz előre, hátra, megint előre, a vékony papír szemrehányóan zizeg, csupa gyűrődés, ahogy ideoda forgatja. S egyszercsak felszalad a lépcsőkön, berobban a gépírónőhöz. — Biz- tos, hogy ez az én szerepem? Nem cserélte össze?

A gépírónő bólint és tovább kopog.

Ennek a lánynak mondta az előbb, hogy ügyes orra van? — Ez nem szerep. Én, aki...

— Tessék letennj az asztalra. — A gépírónő egy papírdarabkára jegyezget.

Kint esik. A kalapján ösz- szekunkorodik a szalag.

Csak ne várná Pali! De Pali éppen ma várja, amikor

ilyen ázott, ilyen üres.

— Milyen a szerep? — kérdi Pali.

— öreg vagyok... Kiszolgált vén csont.

Döbbenten kapja fel a fejét. Nem ezt akarta mondani, véletlenül csúszott ki a száján. De most, hogy kibukott belőle, valami megköny- nyebbülést is érzett, hogy túl van rajta. öreg... Kinek kell egy öregedő színésznő? Ha százéves anyót kellene játszani... az feladat! De ez? Egy nő, aki néha bejön, néha kimegy, senki sem veszi észre.

Lehet, hogy nincs is a darabban...

Akkor már az előszobában álltak. Nehezen nyitotta ki az ajtót. A kilincsen motozott a keze, májfoltos, megviselt kéz, lepattogzott piros körmökkel.

Pali lehajolt hozzá, átfogta a vállát — Te nem vagy jó színésznő? Nagy színésznő? Biztos? — Dadogott, kereste a szavakat. — Mindig attól féltem, hogy mégsem vagy az, akit kerestem. Hogy egyszercsak kiderül... úgy derül ki, mint egy sikkasztás... hogy ünnepelt nő vagy... nem olyan árva öregasszony, mint az anyám.

E

gy pillanatig riadtan hallgatta. Tiltakozni akart, bizonygatni, hogy ő igenis jó színésznő, s az az öregség sem olyan biztos. Egyáltalán nem biztos. De ahogy Pali arcába nézett, torkán akadt a szó. Egészen más arc volt, mint az eddigi. Mintha valamit kutatott volna benne, és azt a valamit mindjárt meg is kapja, csak figyelni kell.

— Dehogy vagyok én nagy nő! — mondta és zsebkendőjével megtörölte a szeme- alját.

Aztán feltette a szemüvegét. Pali a szemüveg régimódi keretére bámult. — Ezután minden hónapban... Más fiú is ad haza.

Révész Napsugár: TANYABEJÄRÖ (litográfia)

DEVECSEKI GÁBOR;

A tükör visszaesőkor

Lehajoltam az unokámhoz: menjen a kertbe játszani.

Előbb egy csókot kérve tőle, előszöris, mert jólesik, emellett, hogy azt ne érezze, elküldöm; nem, énnekem, sajnos, más dolgom van most, csak azért.

Ö fölágaskodott. 1 •- *» ;v yrr**S * o v ; ;3jí

Egész közel került az arca -jgJc

arcomhoz, mint a magamé,

mikor tükörbe néztem csaknem

félszáz éve — és az az arc volt,

az a vidám, csodálkozó,

rejtvényfejtő arc. Én még most sem

fejtettem meg semmit az élet

jelenségeiből, csak néztem,

miként most őt és mint ő engem.

De jó érzés, hogy segít lennem, ámulva és előre-törve, s majd azután is. mikor én — valamely munkám közepén — besétálok a nagytükörbe.

• A költő hátrahagyott, még publikálatlan verse.

Paradicsomi jólét, vagy az emberiség önmegsemmisülése?

Gondolatok a fogyasztói társadalomról

Sokan vannak közöttünk, akiknek a szeme előtt szent eszményként lebeg a nyugati fogyasztói társadalmak gazdagsága. A szocialista gazdasági rendszer termelési, gazdasági sikerei, a kormány következetes életszínvonal politikába— ha még csírájában is, és egyelőre keveseknek — lehetővé teszi a fogyasztói társadalom kisstílű utánzását.

Bizonyos körökben nálunk is a gépkocsi márkája, a hétvégi ház, vagy telek nagysága, fekvése jelenti a társadalmi rangot. Ha más nincs, sznobjaink a fajkutyák családfájával, vagy legalábbis a szabószámlák nagyságával próbálnak beszállni a versenybe. Egészséges vita van bontakozóban arról, hogy a mi általunk elképzelt jólét társadalma, a megvalósuló szocializmus nem egyenlő a nyugaton megismert fogyasztói társadalommal. A görcsös lihegés utána nevetséges — de egy kicsit veszélyes is. A minap az élet minden jelenségére fogékony, okos fiatalokkal vitatkoztam. Arra kértek választ, mikor fogjuk utolérni a mai nyugati élet- színvonalat. Válaszomhoz adalékként nekik ajánlom az alábbi írást.

Haladó gondo'kodá8ÍÍnyugatnémet újságírókkal beszélgettem arról, mit tartanak a legnagyobb társadalmi problémának jelenleg a gazdag nyugat-európai országokban. Nagy vita, vagy inkább szót szóba öltő polémia kerekedett, aminek a végén teljes egyetértésben jelentették ki. hogy szerintük az ember fogyasztóvá váló redukálódása az, ami ma a legnagyobb veszély. Ahogyan ők mondták, a sok ezer éves európai civilizált társadalmat is képes ez a jelenség alapjaiban megrengetni,

Egy svájci professzor tanulmányát olvasva (címe: A jóllakottak társadalmának csődje. Megjelent a Neue Zürcher Zeutungban) jutott eszembe a nyugatnémet kollégákkal

folytatott, éjszakába nyúló beszélgetés. A professzor tanulmányának végső konklúzióját így foglalja össze: „Világos, hogy a fogékonyabb egyének lázadni kezdenek. Maga a pszichikai és társadalmi egészség igényli ezt a lázadást, hiszen az egyes embereknél és az egész társadalmi szervezetben aggasztó betegségek tünetei mutatkoznak. Ez is azt bizonyltja,

hogy a fogyasztói társadalom pusztulásra van ítélve.”

Miről is van szó —

honnan jutott el eddig a következtetésig saját társadalmának bajait vizsgálva a svájci professzor? Előbb talán az analógiát, mert az élményszerűbb számomra, s talán érthetőbb is. Ilyesmit mondtak el nyugatnémet kollégáim a beszélgetés során: Életünkre a fogyasztói magatartás a jellemző, ami a dolgoktól, a természettől, a társadalomtól való eltávolodást jelenti. Az emberek autóval közlekednek, még az a minimális kapcsolatuk is megszakad a több: emberrel, a várossal, vagy egy meghitt városrésszel, ami eddig volt. A sportkedvelők már nem sportolnak, nem saját izmaikat erősítik, hanem néhány kiszemelt sportnagyság, jeles csapat hivatásszerű vetélkedését nézik és kiabálják végig. (Merész párhuzamot vontak a római cirkusz kultusszal!) A zenélést. ezt a lelket nemesítő, gvönvörköd tető időtöltést alig ismerik ma már. Ez is gépesítve van. Különböző kazettákból előregyártott muzsikát hallgatnak, de többnyire oda sem figyelve, csupán az állandó zajhoz szokott fül parancsának engedelmeskedve, ha szokatlanul nagy a csend. Ilyenkor egy nyomás a mindig kéznél lévő — táskarádió, autórádió, kézi magnetofon — gombon, és már szól is a hangkulisz- sza. ízléstől, hangulattól függetlenül, ami éppen van. Valamikor a háziasszonyok vacsorát főztek a vendégnek a különböző nyersanyagokból. Ma — mondták és mutatták — figyeljük meg. a közöttünk ülő háziasszony néha kimegy öt—tíz percre, s hol ezt, hol azt hoz be az előregyártott ételek rafinál- tan tálalt kollekciójából. Valamikor egy vacsora ízek kombinációját is jelentette, ma komputerekbe programozzák egy egész város számára, milyen ízű szószokat ehet. Azt is eszi. így van ez a szellemi élet szférájában is. Mind kevesebbet olvasnak az emberek. Lakásaikat tele rakják költséges, de seínmi művészi értéket nem képviselő dísztárgyakkal, utánzatokkal. Mind kevesebben vesznek részt a különböző egyesületek, kulturális intézmények munkájában.

Ha mindezt végiggondoljuk. a fogyasztói magatartás egyik legfőbb jellemzője az, hogy hiányzik az emberekből valar i. Az az akarat, szándék, igény, hogy az élet valamely területén önmagukat fejezzék ki. valamit adjanak magukból, teremtsenek produkáljanak. Az. hogy valaki meg tudjon szépen szólaltatni egy hegedűt, át tudjon ugorni egy másfél méterre állított lécet, olyan mártást tudjon készíteni, amit más nem, legyen egy kedvenc festménye, könyve.

Hiányzik az az öröm is, amit ennek nyomán érezhet az ember. A boldogságérzet. De hisz minek is? Az is megvásárolható pénzér*: — lásd a szexőrületet és a kábítószer- kultuszt.

A fogyasztói társadalomban az emberek hamar elhiszik, amit a legrafináltabb lélektani eszközökkel dolgozó reklám sugall. Az örömet, a kielégülést, az élet szépségeit többé nem az egyéni eredmények, sikerek jelentik, hanem ilyen sztereotípiák: Akkor lesz jó közérzete, ha ilyen vagy olyan gyártmányú cigarettát szív, ilyen szappant használ, ezt, vagy azt az !t'.lt issza. Megveszik, elfogyasztják és hiszik is, hogy jó a közérzetük. Vagy: A művelt emberek közé akar tartozni? El kell olvasnia ezt. vagy azt a bestsellert, meg kell rendelnie ezt és ezt a magazint. Megrendelik, elolvassák és műveltnek érzik magukat. Tudniillik, ahol műveltség- szintjük mérhető, a társaságban, ugyanazt a bestsellert olvassák, ugyanazt a magazint járatják.

így bomlik meg az

egyensúly. A saját erővel megszerzett boldogság és jó közérzet helyére a fogyasztott boldogság kerül. A fogyasztói társadalom emberének értelmezése szerint a világ olyan földi paradicsom amely már nagyon messze esik Adám és Éva Éden-kertjétől. Ez inkább egy nagy áruház, ahol látszatra mindent megszerezhet. amit szeme-szája megkíván. Pontosabban: mindig újabb és újabb dolgoknak lehet a tulajdonosa, csak egy a fontos, a szomszédjának valamivel kevesebb legyen belőle.

Nyomban szögezzük le, mindez nem tény, hanem vágyálom, mint ahogyan Ádám és Éva paradicsoma sem más, mint a sokat szenvedett emberiség múltba vetített vágyálma egy szebb. gondtalanabb élet iránt. Ezt az álmot kergeti nap mint nap a fogyasztói társadalom embere. O maga hisz is benne, mert ebben a paradicsomi áruházban sok minden meg is kapható, utolérhető a számára. De ha tüzetesebben szemügyre vesszük ezeket a kérdéseket, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy sem a fogyasztás, sem a termelés szférájában nincs mód arra, hogy mindenki korlátlanul kielégítse az effajta vágyait.

A bizonyítási eliá- ráüt kezdjük az autóval. A gyors közlekedés, a természetbe járás eszköze volt valaha. Egyben mérete, márkája rangot is jelentett. Ma? Minden család által elérhető, de ugyanakkor a nagy városok lakói számára már a civilizáció átka is. Eredeti céljaira már alig használható, de státusszimbólumként még megmaradt. A méret, az évjárat még ma is jelzi a gazdája rangját. Most ugorjunk egvet. A svájci professzor javaslatára képzeljük el a reáljövedelmek olyan színvonalát, amely minden családnak lehetősé-