Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

1972. március 12.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Raktár, ajtó nélkül

Jutányos áron házhoz szállították

Négy napon át tárgyalták a több vádlottas büntetőpert a szolnoki járásbíróságon. Közülük jónéhányan már nem először ültek a vádlottak padján. Dóba Imre, a rutinos — bár szerencsére kevésbé sikeres — bűnöző szervezte és irányította hónapokon át mindkét építőipari vállalatnál a lopás- és sikkasztás-sorozatot.

Többet nem kíván Itatott

1969. október 6-át mutatott a naptár, mikor Doma Imre kőművesként a szolnoki Építő- Javító és Szolgáltató Vállalatnál elhelyezkedett. Nyolc hónap után már úgy gondolta, jobb lesz ha odébb-áll. Sok volt már a maszek „melóból”, a vállalattól magánépítkezéshez elhordott mészből, cementből, téglából, ajtóból és ablakból, amiknek ára Doma és segítőtársai pénztárcájába vándorolt. A vállalatnál még semmit sem sejtettek a suba alatti üzletekről, mikor Doma lelépett.

Egy régebbi sikkasztását Viszont már tárgyalták a bíróságon, amikor egy művezető cimborája révén kitűzői álláshoz jutott az Építőipari Kivitelező Vállalatnál. Főnöke távollétében teljhatalmú ura volt az építőanyagnak és felettese jóné- hány dolgozónak. Magasabb beosztás, nagyobb hatalom — egy Doma-féle ember ennél többet igazán nem kívánhatott. S mikor felfedezte, hogy a kezelésére bízott raktárnak még ajtaja sincs, hogy az építőanyagot milyen nagyvonalúan kezelik, már csak egy gondja volt: „megbízható” emberekből „jó gárdát” szervezni.

Szervezés dolga az egész

Kiket talált megfelelőnek a társuláshoz? Fekete Jánost, aki fiatal kora ellenére lopásért, erőszakos cselekményért háromszor került már rács mögé; Barna Istvánt, akinek szintén nem volt makulátlan a múltja: egy évet töltött börtönben; ífj. Telek Ferencet, aki négy hónapi szabadságvesztésével Is megbízhatónak találtatott.

Doma meg sem melegedett az új helyen, amikor már munkához látott. Három segítőtársa remek piackutatónak bizonyult. Július táján a repülő- műszaki főiskolánál dolgoztak, mikor 20 mázsa cementre Telek már maszek vevőt szerzett. Pár nap múlva az első szállítmányt

újabb kivette Rákóczifalvára. Az új — később állandó gépkocsivezetőnek — ez volt a próbaút ja. Bevált, a büntetlen előéletű Takács István már az első alkalommal bizonyított. (Ezer forintot mindjárt zsebre is vághatott.) Doma pedig rögtön intézkedett, hogy ez a remek üzleti érzékkel megáldott ember állandóan kéznél legyen. Szállítómunkásnak maga mellé vette.

Most már teljes volt a gárda. Felhajtói továbbra sem tétlenkedtek, pedig igenigen ritkán csurrant-cseppent nekik az értékesített építőanyagok árából. Doma és Takács legtöbbször maguk között osztozkodtak.

Ügy üzleteltek, mint a vérbeli kereskedők. Csak szólni kellett, vagy még azt sem. Elég volt az építkezőknek csak finoman célozgatni arra, hogy ha nem kapnak

ezt, vagy azt, a Doma „cég” segít. A vevők pedig nem firtatták sem a cementet, sem a hullámpala, sem az ajtók, ablakok eredetét. Do- máék alaposan kiaknázták

monopólhelyz.etüket a hiánycikklistán szereplő — egyedül nálunk „kapható” — építőanyagok adás-vételénél. Ha nem volt megrendelőjük akkor sem jöttek zavarba. Egyszerűen kiárusítást rendeztek Rákóczifalva főterén, és mázsánként mérték el a cementet.

Egy-két mázsával több, vagy kevesebb a cement egy nagy vállalatnál még nem szúr szemet. Domáék azonban csak 10—20—25—50 mázsás tételekben szállítottak. Nincs az a nagyvonalú vállalat, ahol ne tűnne fel, hogy ppr hónap alatt majd 200 mázsa cement tűnik el- Nem beszélve arról, hogy az ajtókat, ablakokat is keresni kezdték.

Egy szó mint száz, lebukott a gárda és eggyel több lett a Doma-akták száma a bíróságon. Mennyi a társadalmi tulajdonban okozott kár: húszezer, harmincezer? Ezt újabb per fogja eldönteni. Most 1972-őt írunk, a bűncselekményt pedig 1970 nyarán követték el és még mindig nem lehet pontot tenni az ügy végére.

Méltán ros

m

büntetés

Az évekig húzódó büntető eljárásnak szigorúbb vállalati fegyelemmel elejét vehették volna. Ha méltányoljuk is az építőipari vállalatok munkaerő gondjait, érthetetlen, hogyan kerülhetett felelős beosztásba egy olyan ember, akit sikkasztásért már két ízben elítéltek, és most a harmadik büntetése két évi szabadságvesztés.

Társai sem úszták meg, bár meglehetősen méltányos ítélete^ születtek pénteken a szolnoki járásbíróságon. A büntetett előéletűeket, ifj. Telek Ferencet, Barna Istvánt, Fekete Jánost, valamint Takács Istvánt négyhét, illetve kilenc-kilenc hónapi szabadságvesztésre ítélték. A per további hat vádlottjának büntetését három évi próbaidőre felfüggesztették. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. — k k —

Szombati szemle a piacon

Egyre kevesebb az élőcsirke Szolnokon és némi előjele van zöldfélében a tavasznak. Ez jellemezte a hét végén a megyeszékhely piacát.

Élőcsirkéből mindössze 88 kilót hoztak és meglehetősen drágán, kilónként 36 forintért mérték. Annál több volt az élőtyúk, mintegy 6 és fél- mázsányi, kilója 26 forint.

Rendkívüli „takarékos” volt a tél; jóval kevesebb fűtőanyag fogyott, mint az elmúlt évek bármelyikében. Szénből 1,2 millió tonnával kevesebbet használtak fel a tervezettnél, így napjaink készlete meghaladja a 2,5 millió tonnát. Ez a nagy mennyiségben felhalmozott szén már befolyásolja a termelés ütemét is. Márciusban 10 százalékkal csökkentik a széntermelést, és a bányászok egy részét a fejtésből átcsoportosították az előkészítő munkához.

Kőolajból és földgázból pedig az elmúlt év végéig mintegy 300 000 tonnával kevesebbet vettek át a fogyasztók. Ezért a tárolók megteltek fűtőolajjal, és így akadályozták a kőolajfeldolgozást.

BEMUTATÓ TEREM NYÍLT KARCAGON

Néhány hete nyitották meg Karcagon, a Szolnok— Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat bemutató termét A szép nagy csarnokban minden élelmiszer vegyi-, kozmetikai árut kiállítanak, hogy a kereskedők választhassanak az újdonságok között.

(fotó: Nagy Zs.)

Tervpályázat a Marx tér rendezésére, a Nyugati pályaudvar korszerűsítésére, a metró csatlakozására

A metró észak-déli vonalának építése napirendre tűzte a főváros egyik legforgalmasabb csomópontjának rendezését, ezért a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Budapest Főváros Tanácsának Végrehajtó Bizottságával közösen — országos nyilvános pályázatot hirdet a Marx tér forgalmi rendezésére, a Nyugati pályaudvar épületcsoportjának funkcionális korszerűsítésére és az épülő észak—déli metroTegnap délelőtt Szolnokon a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ színháztermében Rócz Gyula, a 605. számú Petőfi Sándor Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója ünnepi gyűlésen adta át „A szakma kiváló tanulója” megyei verseny és az intézeti tantárgyi tanulmányi verseny győzteseinek járó díjakat.

Dr. Tóth József helyettes igazgató mondott ünnepi beszédet. Méltatta a Forradalmi Ifjúsági Napok jelentőségét, és többek között bejelentette, hogy az intézetben Petőfi-emlékbizottság alakult, amely a költő születése 150. évfordulójának ünnepségeit készíti elő.

Rövid ünnepi műsor után adta át az igazgató a díjakat. Előtte elmondotta többek között, hogy 15 iskola tanulói vettek részt a versenyen, közöttük az első— második—harmadik helyezettek kaptak jutalmat.

Egyes szakmákban a következő tanulók bizonyultak a legjobbnak: kőműves: Farmos István — Lőkös Sándor; villanyszerelő: Nyemenc Fevonal csatlakozásának megoldására.

A pályázati feltételek március 15-től kaphatók a KPM vasúti főosztályán (Bp. VI., Népköztársaság útja 73—75.) s ugyancsak erre a címre küldhetők be kizárólag postán a pályaművek 1972. június 19-ig. A legjobb tervek, megoldások megvásárlására, díjazására 460 ezer forint áll rendelkezésre. A bíráló bizottság döntését július 8-ig hirdetik ki.

renc; cipőfelsőrész-készítő; Miskolci Piroska; cipész: Kiss István; bőrdíszműves: Tóth Agnes; víz- és gázvezeték-szerelő: Szőke József;

központifűtés-szerelő: Szalinka Géza; járműlakatos: Kocsi Béla; ács-állványozó: Kiss Lajos — Tóth József; szobafestő-mázoló: Papp József; férfifodrász: Bangó Mária; női fodrász: Osgyán Katalin; bútorasztalos: Farkas Ferenc; férfiszabó: Varga Zsuzsanna; női szabó: Patkós Ibolya; autószerelő: Négyest János; géplakatos: Farkas Béla; általános lakatos: Gonda Antal; hegesztő: Novák Jenő; esztergályos: Szekeres András.

Az intézeti tantárgyi tanulmányi verseny győztesei és helyezettjei is átvették a díjakat.

„A szakma kiváló tanulója” verseny országos döntőjén az első-második, esetenként a harmadik helyezettek vesznek részt. Hat szakma legjobbjai március 20—22 között Szolnokon versenyeznek Az eredményhirdetés 24-én lesz.

Szakkörök és tanfolyamok Jászái'okszáÍ!á«on

Sokféle tanulási, önképzési lehetőséget nyújt és változatos programmal biztosítja az érdeklődők — fiatalok és idősek — szabad idejének hasznos eltöltését Jász- árokszálláson a nagyközségi művelődési ház.

A művelődési intézményben százkilencvenhat taggal öt szakkör és állandó jellegű tanfolyam van. Az ízlésfejlesztés. a zene iránti érdeklődés fokozását segíti a művelődési házban folyó zenei oktatás. — Négy csoportban hatvankét gyermek tanul hangszeres zenét, szolfézst, zeneelméletet.

Legpraktikusabb tevékenységként tartják számon a szabás-varrás tanfolyamot, amelyen két csoportban ötven leány és asszony vesz részt. Az ott szerzett ismereteket nemcsak a háztartásban tudják hasznosítani. Ezt bizonyítja, hogy a tanfolyamot végzettek közül sokan a helyi háziipari szövetkezetben dolgoznak.

Népszerűek a társastáncklubban megrendezett tánc- tanfolyamok. Egy-egy tanfo" lyamon általában ötven fiatal vesz részt. Tartalmát tekintve — a „legrangosabb” szakkörök közé tartozik a fotó és a repülő modellező; A fotósok mind elméletben, mind gyakorlatban sikeresen sajátítják el az amatőr fotózás ismereteit, a modellezők pedig a repülés tudományával, a rakéta és az űrhajózás elméletével ismerkednek meg. A két utóbbi szakkörnek harmincnégy állandó tagja van.

Hat szakma legjobbjai Szolnokon versenyeznek

Nemes György:

Dávid és Kloíild

Tejfölből 91 litert kínáltak a szokásos 28—30 forintos literenkénti áron. Tehéntúróból 142 kilót hoztak és literjét 18—20 forintért adták Sok volt a tojás, 10 ezernél több. ára 1.10—1,20 forint.

Burgonyából különösen a termelőszövetkezeti felhoztál és ár volt jó. Magáneladók 4 forintért mérték a burgonyát, a termelőszövetkezetek által felhozott 34 mázsa kilója csak 3.40—3.60 forintba került

Megállapodott a sárgarépa és a petrezselyemgyökér ára. Az előbbit 4—5, az utóbbit pedig 7—8 forintért kínálták. A vöröshagyma kilója változatlanul 5 forint, a kelkáposztát 4—5 forintért mérték. A karalábé kilója 5 forint volt.

A tavasz hírnökei a paraj és a sóska. Parajból 114 kilogrammot hoztam és 20—25 forintnál nem adták olcsóbban kilóját. Sóskából 251 kilogramm volt a felhozatal, ára pedig 15—20 forint közötti.

Először volt az idén zöldhagyma koratavaszi újdonság a szolnoki piacon, 620 csomót hoztak a termelők és 1.50. 2 forint közötti áron kínálták22.

— Te meg olyan, mint

Goodman. És én fehérben •fogok táncolni. Te meg feketében fogsz klarinétozni. A gyerekeink azért talán nem lesznek fekete-fehér

csíkosak. ,

Ezen nevetni kellett. Fel is pattantam, és ugrálni kezdtem Dávid körül.

— Képzelj el fekete-fehér csíkos gyerekeket — kiabáltam.

— Zebragyerekeket —

tette hozzá Dávid. ;

— Ez is óriási lenne — mondtam.

— De egyelőre menjünk fel a hegyre — mondta Dávid.

— Ma nagy meleg lesz — mondtam.

— Akkor fürdőnadrágot veszek — mondta Dávid.

— Még az is sok, olyan

meleg van — kiáltottam. S

ahogy jöttem, a fenyőfán kúszva távoztam.

— Várj meg, mindjárt jövök — kiáltott le Dávid.

Kihajolt az erkélyről és nevetett

Átsegítettem Klotot egy fagyökéren. A vastag gyökér az ösvényt szelte át. Ehhez kissé felemeltem. A derekánál fogtam meg. Mint a pehely, olyan könnyű volt Klót. Már ugrott is a levegőbe. Mintha az én fogásom emelte volna föl. Pedig jóformán csak az egyik kezem ért hozzá. A másik nem is volt szabad. A klarinétot vittem benne.

— Kár, hogy nem vagy táncos — jelentette ki.

— Mért kár? — kérdeztem.

— Akkor veled gyakorolhatnám az emelkedett és nem Karellal — mondta.

— K; az a Karel? — kérdeztem.

— Egy fiú az iskolából — felelte.

— Mint Károly. Például Károly bácsi. De nem Károly. Ö Karel — mondta Klót.

— Jól tud emelni, igaz?

— Jól — felelte Klót, és őszinte odaadással rázta hozzá a fejét.

— Akkor mért kár hogy én nem vagyok táncos? — kérdeztem.

Klót a nyakamba csimpaszkodott.

— Drága drága Dávid — mondta Klót. Mikor csókjától lélegzethez jutottam, ezt mondtam.

Egy kicsit szomorú vagyok. Ez a Karel, meg más fiúk is az iskolában, ugye, akkor érnek hozzád, amikor akarnak?

— Nem, Dávid, igazán nem. Csak az emeléseknél. De akkor muszáj. Magam

nem emelhetem fel magam.

— Értem — feleltem.

— Ezért mondtam, milyen jó lenne, ha te is táncos

lennél. Akkor mindig te emelnél. Akkor mindig te érnél hozzám.

Mentünk tovább a kapaszkodón. Akkor nekem jutott eszembe valami.

— Kár, hogy nem vagy klarinétos — mondtam.

— Mért kár? — kérdezte.

— Mert akkor együtt gyakorolnánk. Nádat faragnék neked. Kettőst játszanánk. A fúvókát is a szádba adnám.

Klót megállt. Rám nézett.

— Próbáljuk meg — mondta.

— Mit próbáljunk meg? Ne becsüld le a klarinétot.

— Eszem ágában sincs — mondta ijedten. — Csak megpróbálhatnánk. Hátha meg tudom fújni a klarinétot. Ebben nem vagyon biztos. De abban biztos vagyok» hogy te jó táncos lennél.

Már majdnem a második tisztáson voltunk. De még az erdőben. Leültünk egy kivágott tölgyfa tönkiére. Kivettem tokjából a klarinétot. A fúvókát q számba vettem, és nagyon halkan megszólaltattam. Gyöngéden

szólt gyöngéden akartam megszólaltatni. Úgy éreztem, hanggal mondom Klotnak: szeretlek, Klót. És mintha ő megértette volna ezt a vallomást. Fejét kicsit félrehajtotta, világoskék szeme mintha megsötétült volna, úgy nézett. Mikor elvettem a számtól a klarinétot, megszólalt :

— Milyen szép vagy, Dávid. Biztosan attól vagy ilyen szép, hogy ilyen szépen tudsz muzsikálni. Én is szeretnék megszépülni.

— De hiszen te szép vagy, Klót.

— Szeretnék, még szebb lenni — monta és kinyújtotta a karját, hogy adjam oda a klarinétot.

Megmutattam, hogyan tartsa. Rátettem ujját a billentyűkre. Meg akartam törülni a fúvókát mielőtt a szájába vette volna.

De nem tudta megszólaltatni a klarinétot. Ujjammal próbáltam alsó ajkához illeszteni a nádat. Oda, ahol fogsora az alsó ajkához ér. A szája ellenállt. Akkor kivettem szájából a hangszert. Nem is jutott eszembe, hogy megtörüljem. A számba vettem és megmutattam, mit kell az ajkával és a nye1'-5""! ~<=málni.

(Folytatjuk)

Kiárusítás a főtéren

Takarékos volt a tél