Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

1972. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Raktár, ajtó nélkül Jutányos áron házhoz szállították Négy napon át tárgyalták a több vádlottas büntetőpert a szolnoki járásbíróságon. Közülük jónéhányan már nem először ültek a vádlot­tak padján. Dóba Imre, a ru­tinos — bár szerencsére ke­vésbé sikeres — bűnöző szervezte és irányította hó­napokon át mindkét építő­ipari vállalatnál a lopás- és sikkasztás-sorozatot. Többet nem kíván Itatott 1969. október 6-át muta­tott a naptár, mikor Doma Imre kőművesként a szolno­ki Építő- Javító és Szolgál­tató Vállalatnál elhelyezke­dett. Nyolc hónap után már úgy gondolta, jobb lesz ha odébb-áll. Sok volt már a maszek „melóból”, a válla­lattól magánépítkezéshez el­hordott mészből, cementből, téglából, ajtóból és ablakból, amiknek ára Doma és segí­tőtársai pénztárcájába ván­dorolt. A vállalatnál még semmit sem sejtettek a su­ba alatti üzletekről, mikor Doma lelépett. Egy régebbi sikkasztását Viszont már tárgyalták a bí­róságon, amikor egy műve­zető cimborája révén kitű­zői álláshoz jutott az Építő­ipari Kivitelező Vállalatnál. Főnöke távollétében teljha­talmú ura volt az építő­anyagnak és felettese jóné- hány dolgozónak. Magasabb beosztás, nagyobb hatalom — egy Doma-féle ember en­nél többet igazán nem kí­vánhatott. S mikor felfedez­te, hogy a kezelésére bízott raktárnak még ajtaja sincs, hogy az építőanyagot milyen nagyvonalúan kezelik, már csak egy gondja volt: „meg­bízható” emberekből „jó gárdát” szervezni. Szervezés dolga az egész Kiket talált megfelelőnek a társuláshoz? Fekete Já­nost, aki fiatal kora ellenére lopásért, erőszakos cselek­ményért háromszor került már rács mögé; Barna Ist­vánt, akinek szintén nem volt makulátlan a múltja: egy évet töltött börtönben; ífj. Telek Ferencet, aki négy hónapi szabadságvesztésével Is megbízhatónak találtatott. Doma meg sem melegedett az új helyen, amikor már munkához látott. Három se­gítőtársa remek piackutató­nak bizonyult. Július táján a repülő- műszaki főiskolá­nál dolgoztak, mikor 20 má­zsa cementre Telek már ma­szek vevőt szerzett. Pár nap múlva az első szállítmányt újabb kivette Rákóczifalvá­ra. Az új — később állandó gépkocsivezetőnek — ez volt a próbaút ja. Bevált, a bün­tetlen előéletű Takács István már az első alkalommal bi­zonyított. (Ezer forintot mindjárt zsebre is vágha­tott.) Doma pedig rögtön in­tézkedett, hogy ez a remek üzleti érzékkel megáldott ember állandóan kéznél le­gyen. Szállítómunkásnak ma­ga mellé vette. Most már teljes volt a gárda. Felhajtói továbbra sem tétlenkedtek, pedig igen­igen ritkán csurrant-cseppent nekik az értékesített építő­anyagok árából. Doma és Takács legtöbbször maguk között osztozkodtak. Ügy üzleteltek, mint a vér­beli kereskedők. Csak szólni kellett, vagy még azt sem. Elég volt az építkezőknek csak finoman célozgatni ar­ra, hogy ha nem kapnak ezt, vagy azt, a Doma „cég” segít. A vevők pedig nem firtatták sem a cementet, sem a hullámpala, sem az ajtók, ablakok eredetét. Do- máék alaposan kiaknázták monopólhelyz.etüket a hiány­cikklistán szereplő — egye­dül nálunk „kapható” — épí­tőanyagok adás-vételénél. Ha nem volt megrendelőjük ak­kor sem jöttek zavarba. Egy­szerűen kiárusítást rendez­tek Rákóczifalva főterén, és mázsánként mérték el a ce­mentet. Egy-két mázsával több, vagy kevesebb a cement egy nagy vállalatnál még nem szúr szemet. Domáék azon­ban csak 10—20—25—50 má­zsás tételekben szállítottak. Nincs az a nagyvonalú vál­lalat, ahol ne tűnne fel, hogy ppr hónap alatt majd 200 mázsa cement tűnik el- Nem beszélve arról, hogy az aj­tókat, ablakokat is keresni kezdték. Egy szó mint száz, lebu­kott a gárda és eggyel több lett a Doma-akták száma a bíróságon. Mennyi a társa­dalmi tulajdonban okozott kár: húszezer, harmincezer? Ezt újabb per fogja eldön­teni. Most 1972-őt írunk, a bűncselekményt pedig 1970 nyarán követték el és még mindig nem lehet pontot tenni az ügy végére. Méltán ros m büntetés Az évekig húzódó bünte­tő eljárásnak szigorúbb vál­lalati fegyelemmel elejét ve­hették volna. Ha méltányol­juk is az építőipari vállala­tok munkaerő gondjait, ért­hetetlen, hogyan kerülhetett felelős beosztásba egy olyan ember, akit sikkasztásért már két ízben elítéltek, és most a harmadik büntetése két évi szabadságvesztés. Társai sem úszták meg, bár meglehetősen méltányos ítélete^ születtek pénteken a szolnoki járásbíróságon. A büntetett előéletűeket, ifj. Telek Ferencet, Barna Ist­vánt, Fekete Jánost, vala­mint Takács Istvánt négy­hét, illetve kilenc-kilenc hó­napi szabadságvesztésre ítél­ték. A per további hat vád­lottjának büntetését három évi próbaidőre felfüggesztet­ték. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. — k k — Szombati szemle a piacon Egyre kevesebb az élőcsir­ke Szolnokon és némi elője­le van zöldfélében a tavasz­nak. Ez jellemezte a hét vé­gén a megyeszékhely piacát. Élőcsirkéből mindössze 88 kilót hoztak és meglehetősen drágán, kilónként 36 forin­tért mérték. Annál több volt az élőtyúk, mintegy 6 és fél- mázsányi, kilója 26 forint. Rendkívüli „takarékos” volt a tél; jóval kevesebb fűtőanyag fogyott, mint az elmúlt évek bármelyikében. Szénből 1,2 millió tonnával kevesebbet használtak fel a tervezettnél, így napjaink készlete meghaladja a 2,5 millió tonnát. Ez a nagy mennyiségben felhalmozott szén már befolyásolja a ter­melés ütemét is. Március­ban 10 százalékkal csökken­tik a széntermelést, és a bányászok egy részét a fej­tésből átcsoportosították az előkészítő munkához. Kőolajból és földgázból pedig az elmúlt év végéig mintegy 300 000 tonnával kevesebbet vettek át a fo­gyasztók. Ezért a tárolók megteltek fűtőolajjal, és így akadályozták a kőolaj­feldolgozást. BEMUTATÓ TEREM NYÍLT KARCAGON Néhány hete nyitották meg Karcagon, a Szolnok— Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedel­mi Vállalat bemutató ter­mét A szép nagy csarnok­ban minden élelmiszer ve­gyi-, kozmetikai árut kiál­lítanak, hogy a kereskedők választhassanak az újdonsá­gok között. (fotó: Nagy Zs.) Tervpályázat a Marx tér rendezésére, a Nyugati pályaudvar korszerűsítésére, a metró csatlakozására A metró észak-déli vona­lának építése napirendre tűzte a főváros egyik legfor­galmasabb csomópontjának rendezését, ezért a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium Budapest Főváros Ta­nácsának Végrehajtó Bizott­ságával közösen — országos nyilvános pályázatot hirdet a Marx tér forgalmi rende­zésére, a Nyugati pályaudvar épületcsoportjának funkcio­nális korszerűsítésére és az épülő észak—déli metro­Tegnap délelőtt Szolnokon a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ szín­háztermében Rócz Gyula, a 605. számú Petőfi Sándor Ipari Szakmunkásképző In­tézet igazgatója ünnepi gyű­lésen adta át „A szakma ki­váló tanulója” megyei ver­seny és az intézeti tantárgyi tanulmányi verseny győzte­seinek járó díjakat. Dr. Tóth József helyettes igazgató mondott ünnepi be­szédet. Méltatta a Forradal­mi Ifjúsági Napok jelentő­ségét, és többek között be­jelentette, hogy az intézet­ben Petőfi-emlékbizottság alakult, amely a költő szü­letése 150. évfordulójának ünnepségeit készíti elő. Rövid ünnepi műsor után adta át az igazgató a díja­kat. Előtte elmondotta töb­bek között, hogy 15 iskola tanulói vettek részt a ver­senyen, közöttük az első— második—harmadik helyezet­tek kaptak jutalmat. Egyes szakmákban a kö­vetkező tanulók bizonyultak a legjobbnak: kőműves: Far­mos István — Lőkös Sándor; villanyszerelő: Nyemenc Fe­vonal csatlakozásának meg­oldására. A pályázati feltételek már­cius 15-től kaphatók a KPM vasúti főosztályán (Bp. VI., Népköztársaság útja 73—75.) s ugyancsak erre a címre küldhetők be kizárólag pos­tán a pályaművek 1972. jú­nius 19-ig. A legjobb tervek, megoldások megvásárlására, díjazására 460 ezer forint áll rendelkezésre. A bíráló bi­zottság döntését július 8-ig hirdetik ki. renc; cipőfelsőrész-készítő; Miskolci Piroska; cipész: Kiss István; bőrdíszműves: Tóth Agnes; víz- és gázveze­ték-szerelő: Szőke József; központifűtés-szerelő: Sza­linka Géza; járműlakatos: Kocsi Béla; ács-állványozó: Kiss Lajos — Tóth József; szobafestő-mázoló: Papp Jó­zsef; férfifodrász: Bangó Mária; női fodrász: Osgyán Katalin; bútorasztalos: Far­kas Ferenc; férfiszabó: Var­ga Zsuzsanna; női szabó: Patkós Ibolya; autószerelő: Négyest János; géplakatos: Farkas Béla; általános laka­tos: Gonda Antal; hegesztő: Novák Jenő; esztergályos: Szekeres András. Az intézeti tantárgyi ta­nulmányi verseny győztesei és helyezettjei is átvették a díjakat. „A szakma kiváló tanuló­ja” verseny országos döntő­jén az első-második, eseten­ként a harmadik helyezettek vesznek részt. Hat szakma legjobbjai március 20—22 között Szolnokon versenyez­nek Az eredményhirdetés 24-én lesz. Szakkörök és tanfolyamok Jász­ái'okszáÍ!á«on Sokféle tanulási, önképzé­si lehetőséget nyújt és vál­tozatos programmal biztosít­ja az érdeklődők — fiatalok és idősek — szabad idejé­nek hasznos eltöltését Jász- árokszálláson a nagyközségi művelődési ház. A művelődési intézmény­ben százkilencvenhat taggal öt szakkör és állandó jellegű tanfolyam van. Az ízlésfej­lesztés. a zene iránti érdek­lődés fokozását segíti a mű­velődési házban folyó zenei oktatás. — Négy csoportban hatvankét gyermek tanul hangszeres zenét, szolfézst, zeneelméletet. Legpraktikusabb tevékeny­ségként tartják számon a szabás-varrás tanfolyamot, amelyen két csoportban öt­ven leány és asszony vesz részt. Az ott szerzett isme­reteket nemcsak a háztartás­ban tudják hasznosítani. Ezt bizonyítja, hogy a tanfolya­mot végzettek közül sokan a helyi háziipari szövetke­zetben dolgoznak. Népszerűek a társastánc­klubban megrendezett tánc- tanfolyamok. Egy-egy tanfo" lyamon általában ötven fia­tal vesz részt. Tartalmát te­kintve — a „legrangosabb” szakkörök közé tartozik a fotó és a repülő modellező; A fotósok mind elméletben, mind gyakorlatban sikeresen sajátítják el az amatőr fo­tózás ismereteit, a modelle­zők pedig a repülés tudomá­nyával, a rakéta és az űr­hajózás elméletével ismer­kednek meg. A két utóbbi szakkörnek harmincnégy ál­landó tagja van. Hat szakma legjobbjai Szolnokon versenyeznek Nemes György: Dávid és Kloíild Tejfölből 91 litert kínál­tak a szokásos 28—30 forin­tos literenkénti áron. Te­héntúróból 142 kilót hoztak és literjét 18—20 forintért adták Sok volt a tojás, 10 ezernél több. ára 1.10—1,20 forint. Burgonyából különösen a termelőszövetkezeti felhoztál és ár volt jó. Magáneladók 4 forintért mérték a burgo­nyát, a termelőszövetkezetek által felhozott 34 mázsa kiló­ja csak 3.40—3.60 forintba került Megállapodott a sárgarépa és a petrezselyemgyökér ára. Az előbbit 4—5, az utóbbit pedig 7—8 forintért kínál­ták. A vöröshagyma kilója változatlanul 5 forint, a kel­káposztát 4—5 forintért mér­ték. A karalábé kilója 5 fo­rint volt. A tavasz hírnökei a paraj és a sóska. Parajból 114 ki­logrammot hoztam és 20—25 forintnál nem adták olcsób­ban kilóját. Sóskából 251 kilogramm volt a felhozatal, ára pedig 15—20 forint kö­zötti. Először volt az idén zöld­hagyma koratavaszi újdon­ság a szolnoki piacon, 620 csomót hoztak a termelők és 1.50. 2 forint közötti áron kínálták­22. — Te meg olyan, mint Goodman. És én fehérben •fogok táncolni. Te meg fe­ketében fogsz klarinétozni. A gyerekeink azért talán nem lesznek fekete-fehér csíkosak. , Ezen nevetni kellett. Fel is pattantam, és ugrálni kezdtem Dávid körül. — Képzelj el fekete-fehér csíkos gyerekeket — kiabál­tam. — Zebragyerekeket — tette hozzá Dávid. ; — Ez is óriási lenne — mondtam. — De egyelőre menjünk fel a hegyre — mondta Dá­vid. — Ma nagy meleg lesz — mondtam. — Akkor fürdőnadrágot veszek — mondta Dávid. — Még az is sok, olyan meleg van — kiáltottam. S ahogy jöttem, a fenyőfán kúszva távoztam. — Várj meg, mindjárt jö­vök — kiáltott le Dávid. Kihajolt az erkélyről és nevetett Átsegítettem Klotot egy fagyökéren. A vastag gyö­kér az ösvényt szelte át. Ehhez kissé felemeltem. A derekánál fogtam meg. Mint a pehely, olyan könnyű volt Klót. Már ugrott is a levegőbe. Mintha az én fo­gásom emelte volna föl. Pe­dig jóformán csak az egyik kezem ért hozzá. A másik nem is volt szabad. A kla­rinétot vittem benne. — Kár, hogy nem vagy táncos — jelentette ki. — Mért kár? — kérdez­tem. — Akkor veled gyakorol­hatnám az emelkedett és nem Karellal — mondta. — K; az a Karel? — kér­deztem. — Egy fiú az iskolából — felelte. — Mint Károly. Például Károly bácsi. De nem Ká­roly. Ö Karel — mondta Klót. — Jól tud emelni, igaz? — Jól — felelte Klót, és őszinte odaadással rázta hozzá a fejét. — Akkor mért kár hogy én nem vagyok táncos? — kérdeztem. Klót a nyakamba csim­paszkodott. — Drága drága Dávid — mondta Klót. Mikor csókjá­tól lélegzethez jutottam, ezt mondtam. Egy kicsit szomorú vagyok. Ez a Karel, meg más fiúk is az iskolában, ugye, akkor érnek hozzád, amikor akar­nak? — Nem, Dávid, igazán nem. Csak az emeléseknél. De akkor muszáj. Magam nem emelhetem fel magam. — Értem — feleltem. — Ezért mondtam, milyen jó lenne, ha te is táncos lennél. Akkor mindig te emelnél. Akkor mindig te érnél hozzám. Mentünk tovább a ka­paszkodón. Akkor nekem jutott eszembe valami. — Kár, hogy nem vagy klarinétos — mondtam. — Mért kár? — kérdez­te. — Mert akkor együtt gya­korolnánk. Nádat faragnék neked. Kettőst játszanánk. A fúvókát is a szádba ad­nám. Klót megállt. Rám nézett. — Próbáljuk meg — mondta. — Mit próbáljunk meg? Ne becsüld le a klarinétot. — Eszem ágában sincs — mondta ijedten. — Csak megpróbálhatnánk. Hátha meg tudom fújni a klariné­tot. Ebben nem vagyon biz­tos. De abban biztos vagyok» hogy te jó táncos lennél. Már majdnem a második tisztáson voltunk. De még az erdőben. Leültünk egy kivágott tölgyfa tönkiére. Kivettem tokjából a klari­nétot. A fúvókát q számba vettem, és nagyon halkan megszólaltattam. Gyöngéden szólt gyöngéden akartam megszólaltatni. Úgy éreztem, hanggal mondom Klotnak: szeretlek, Klót. És mintha ő megértette volna ezt a vallomást. Fejét kicsit félre­hajtotta, világoskék szeme mintha megsötétült volna, úgy nézett. Mikor elvettem a számtól a klarinétot, meg­szólalt : — Milyen szép vagy, Dá­vid. Biztosan attól vagy ilyen szép, hogy ilyen szé­pen tudsz muzsikálni. Én is szeretnék megszépülni. — De hiszen te szép vagy, Klót. — Szeretnék, még szebb lenni — monta és kinyúj­totta a karját, hogy adjam oda a klarinétot. Megmutattam, hogyan tartsa. Rátettem ujját a billentyűkre. Meg akartam törülni a fúvókát mielőtt a szájába vette volna. De nem tudta megszólal­tatni a klarinétot. Ujjammal próbáltam alsó ajkához il­leszteni a nádat. Oda, ahol fogsora az alsó ajkához ér. A szája ellenállt. Akkor kivettem szájából a hang­szert. Nem is jutott eszem­be, hogy megtörüljem. A számba vettem és megmu­tattam, mit kell az ajkával és a nye1'-5""! ~<=málni. (Folytatjuk) Kiárusítás a főtéren Takarékos volt a tél

Next

/
Thumbnails
Contents