Szolnok Megyei Néplap, 1972. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-10 / 59. szám

1972. március 10. 8ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának alap­szabálya és a VII. kongres­szus indítványai a kormány előtt A párt korszerű szövetke­zet politikája, illetőleg a gaz­daságirányítási reform kö­vetkeztében 1969-től meg­változott a fogyasztási szö­vetkezetek megyei szövetsé­geinek (a MESZÖV-öknek) és az országos szövetségnek (a SZÖVOSZ-nak) a szerepe. Míg a korábbi mechaniz­musban a SZŐ VOSZ lénye­gileg egy gazdasági minisz­térium feladatát látta el, az 1969-ben hozott kormányha­tározatok nyomán az orszá­gos és a megyei szövetkezeti szövetségek a szövetkezetek társadalmi, érdekképviseleti és mozgalmi szerveivé vál­tak. A szövetkezetekről szó­ló 1971. évi III. törvény sze­rint a korábbi országos szö­vetség megszűnt mint szö­vetség és feladatait mint a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa látja el. Ezt, illetve annak alapsza­bályát a fogyasztási szövet­kezetek decemberben meg­tartott VII. kongresszusa vá­lasztotta. illetve alkotta meg. A szövetkezeti törvény ér­telmében az országos tanács törvényességi felügyeletét a Minisztertanács látja el. Az új alapszabályban — a korábbival szemben — lé­nyeges eltérést jelent, hogy az országos tanács tagjai­nak jelentős többségét a szö­vetkezetek küldöttgyűléseken választották meg. Ekként a szövetkezetek az országos tanácsban közvetlen képvi­selettel rendelkeznek. Újfaj­ta sajátossága a most jóvá­hagyott alapszabálynak, hogy az országos tanácsban kép­viselt fogyasztási-, takarék- és lakászövetkezetek a taná­cson belül — a szükséges önállóság és a képviselet hatékony érvényesülése, va­lamint sajátos érdekeik ér­vényre juttatása céljából — országos választmányokat hoztak létre, mégpedig: a fo­gyasztási-, értékesítő- és be­szerző szövetkezetek, a taka­rékszövetkezetek és a lakás- szövetkezetek országos vá­lasztmányát. A fogyasztási szövetkeze­tek decemberi kongresszu­sán több javaslat hangzott el a szövetkezeti tagság, a fogyasztók, valamint a kis­termelők érdekeinek haté­konyabb szolgálatára. Ezeket az indítványokat terjesztette a kormány elé most az or­szágos tanács; a miniszter, a kormány tagjai és az ér­dekelt országos hatáskörű szervek vezetőinek figyel­mébe ajánlva. Elsősorban a belkereske­delmi, a mezőgazdasági és élelmezésügyi, a pénzügyi és az építésügyi és városfejlesz­tési minisztertől kértek se­gítséget a különféle ágaza­tok problémáinak megoldá­sához. Az Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetke­zetek kérték. — vizsgálják meg: milyen intézkedésekkel lehetne elejét venni annak, hogy a monopol-helyzetben lévő vállalatok a maguk ja­vára oldják meg a szövetke­zetekkel támadt érdek-össze­ütközéseiket; továbbá, ho­gyan érhető el, hogy az AFÉSZ-ek, a mezőgazdasági nagyüzemekkel azonos köz- gazdasági feltételek mellett folytathassák élelmiszergaz­dasági tevékenységüket. — Megvizsgálásra vár az a probléma is, hogy milyen le­hetőség van a kistermelői gazdaságok korszerűsítéséhez szükséges termelési és anyag- ellátási feltételek javítására. A takarékszövetkezetek to­vábbfejlesztését célzó javas­lat: tegyék lehetővé, hogy a takarékszövetkezetek a be­téteknek a jelenleg engedé­lyezett 40 százalékán túl további 10 százalékot fel­használhassanak a népgaz- daságilag is kiemelten támo­gatott kölcsöncélokra. A lakásszövetkezeti moz­galomban egyebek között a következő javaslatok merül­tek fel: a szövetkezeti tör­vény ágazati végrehajtása­ként dolgozzák ki a megfe­lelő szintű lakásszövetkezeti jogszabályt, úgy, hogy az 1974. január 1-én életbelép­hessen; a lakásszövetkeze­tekre vonatkozó pénzügyi feltételek ne legyenek ked­vezőtlenebbek az azonos körülmények között működő társasházakra megállapított feltételeknél; a 150 ezer fo­rintos hitelhatárt átlagnak tekintve differenciáltan se­gítsék elő a kiskeresetű dolgozók szövetkezeti épít­kezését. A tavalyinál tizenkilenc százalékkal több árut exportáiunka szocialista országokba SOMOGYI LAJOS, az MTI hírmagyarázója írja: A szocialista országokkal 1972-re aláírt árucsereforgal­mi jegyzőkönyvek a forga­lom, s ezen belül exportunk jelentős növelését teszik le­hetővé. E megállapodások alapján az idén több mint 3,3 milliárd rubeles árufor­galmat bonyolítunk le az európai és Európán kí­vüli szocialista országok­kal, vagyis árucserénk mintegy 300 millió ru­bellel lesz nagyobb, mint ta­valy. Exportunk 19 százalék­kal haladja majd meg a múlt évi szintet. Az idei árucsereforgalmi jegyzőkönyvek aláírásakor már számos olyan lehetősé­get is figyelembe vettek, amivel két-három évvel ez­előtt a hosszúlejáratú állam­közi megállapodások kötése­kor még nem számolhattak. Ennek tulajdonítható, hogy ezúttal mintegy nyolc száza­lékkal nagyobb áruforgalom­ban egyezhettek meg, mint amit a hosszúlejáratú megál­lapodások annakidején 1972- re előirányoztak. A többlet jelentős része gépipari ter­mék. Mivel már az államkö­zi szerződésekben is e ter­mékcsoport forgalmának gyorsuló ütemében állapod­tak meg, az idén körülbelül 30 százalékkal több gépipari cikket cserélünk, mint ta­valy. E tendencia rendkívül kedvezően támogatja export- struktúránk átalakítását, kor­szerűsítését. Igen nagy meny- nyiségű gépipari terméket szállítunk a Szovjetunióba, jelentősen növeljük gépszál­lítmányainkat Lengyelor­szágba, az NDK-ba és Bul­gáriába. Fokozódik a fo­gyasztási cikkek cseréje is. ezek exportjában is előtér­be kerülnek a magyar gép­ipar termékei, mint például a hűtőszekrények, tűzhelyek, boylerek stb. Legfőbb partnerünk egyéb­ként továbbra is a Szovjet­unió. forgalmunk a hosszú- lejáratú előirányzathoz ké­pest is több mint 50 millió rubellel nagyobb lesz, s az idén megközelíti az 1,8 mil­liárd rubelt. A Szovjetuniót 545 millió rubeles forgalom­mal az NDK, máj 1 440 mil­lió rubellel Csehszlovákia követi partnereink sorában. Termékeink legfőbb piacai tehát továbbra is a szocia­lista országok. Zenei klub a könyvtárban Érdekes módszerekkel gaz­dagítják Jászberényben a já­rási-városi könyvtárban a fiatalok zenei ismereteit. A könyvtár a Palotásy János zeneiskolával közösen zenei klubot hozott létre, azt kor­szerű felszerelésekkel — magnetofonokkal, sztereo le­mezjátszókkal — látta el. A klubnap adta a könyvtár gazdag — mintegy 400 le­mezből álló — hanglemez­gyűjteményét, és az elmúlt évek során készített magnó- felvételeket. A figyelemre méltó kezde­ményezéssel lehetővé tették, hogy hanglemezről, vagy magnófelvételről magnósza­lagra való átjátszással a ze­ne iránt érdeklődők olyan értékes archív felvételek bir­tokába jussanak, mint pél­dául Bartók és Kodály ere­deti gyűjtéséből részletek, vagy Rácz Aladárnak mag­nószalagra mondott önélet­rajza. Szentirmai Szabolcsné ze­netanár a klub vezetője a klubtagok és a jászberényi zenebarátok érdeklődésének megfelelően havi programot készít. A márciusi program­ban a magyar népdal és gyűjtése, emlékezés Kodály halálának évfordulójára, a Tanácsköztársaság zenei éle­te címmel előadások hangza­nak eh Sándor Pál emlékezete Tizennyolc esztendős sem volt, amikor Szolnokon, e Tisza-parti városban bekapcso­lódott a -forradalmi munkás-mozgalom harcaiba. A szolnoki Munkásotthon az ő számára küzdelmekkel teli férfikor elő- iskolája. Az őszirózsás forradalom idején — em­lékezett, két hete tartott temetésén Nagy Miklós, az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Partizánszövetség nevében el­mondott búcsúztatójában — a városi diák- bizottság elnöke, itt vették fel Sándor Pált, 1919 februárjában a KMP soraiba, és lett a kommunista ifjúsági szervezet vezetője. Szolnokon kifejtett tevékenységéért tartóz­tatták le először, a proletárdiktatúra elleni intervenciót követően. Ideiglenes szabadlábra helyezése után Bécsbe menekült, 1927-ben tért haza a KMP Külföldi Bizottságának megbízásá­ból. Közben Bécsben, az egyetemen filo­zófiai tanulmányokat folytat, ettől kezdve élete nemcsak a forradalmi munkásmoz­galommal, hanem hazánk szellemi életével, nemzeti kultúránk fejlődésével, filozófiai közműveltségünk kibontakoztatásának szol­gálatába állított példás szorgalmat köve­telő feladataival is összeforr. Kutatja filo­zófiai hátramaradottságunk okait, hogy fel­számolhassuk ezt az átkos, provinciális tradíciót. írásai jelennek meg a 100%-ban, dr. Madzsar Józseffel együtt indítják a Társadalmi Szemlét. Börtön és állandó rendőri felügyelet évei közepette jelenteti meg 1934-ben a fasiszta munkakódexeket leleplező tanulmányát, 1938-ban A törté­nelmi materializmus története-t, 1942-ben A dialektika története-t. „Egész életét a munkásosztály felszaba­dításáért és a marxizmus—leninizmus el­mélete terjesztésének szentelte” — olvas­hatjuk a halálát követő nekrológokban. És amire ez bennünket, akik e városban élünk és dolgozuk figyelmeztet: Becsüljük meg városunk forradalmi és nagyszerű szellemi hagyatékát! Dr. Sándor Pál a felszabadulás után függetlenített pártmun­kásként (a budapesti II. kerület titkára, majd az V. kerület első titkára), állami funkcióban és prófesszorként is, mindvé­gig szolnokinak vallotta magát. Ügy be­szélt diákéveinek emlékéről, mint amely az elkötelezettség egyik döntő determi­náló élménye volt számára. (De oktató és nevelő munkájának hatása érződött abban is, hogy amikor Szolnok megyében a filo­zófia oktatásának széles tömegeket átfogó, magasabb formái és keretei bontakoztak ki a pártoktatási intézményekben és a műszaki főiskola tanszékén, az ott oktatók „törzsgárdája” mondhatni kivétel nélkül Sándor Pál tanítványai voltak az egye­temen. A sajtó nyilvánosságát felhasználva sze­retnénk két javaslatot tenni, melyekre Sándor Pál egykori tanítványának levele is inspirál bennünket Tisza-part; városunk felvilágosodáskori filozófusának emlékét őrizzük már különböző módon és formá­ban. Most, Szolnok másik szülöttjének, egy marxista filozófusnak a nevét is valamely épülő, új városrész utcájának elnevezésé­vel örökítsük meg. A szakszervezetek megyei tanácsának pedig javasoljuk: Fog­lalja ez a testület keretbe Szolnok mun­kásainak és szellemi dolgozóinak tisztele­tét azzal, hogy a testület által alapított művészeti díj egyikét — posztumusz — juttassa Sándor Pál professzornak, az Egye­sült Szakszervezeti Ellenzék egykori har­cosának, egész életművét elismerendő, benne azért a munkáért, amit irodalmi, esztétikai, valamint Sáfáry Ferenc néven fordítóként a haladó, közte, a felszaba­dulás előtti két évtizedben is a szovjet irodalom hazai ismertetése terén végzett. Tanév vége előtt Pályázatra váró lányok az egészségügyi szakiskolában Ünnepségre érkeztünk a Megyei Egészségügyi Szak­iskolába: a levelező tagoza­ton végzettek akkor kapták meg az iskola elvégzését, szakképesítésük megszerzé­sét igazoló okleveleiket. Ma ismét nagy nap van az is­kolában : két szakon — ál­talános ápolónői, csecsemő- és gyermekápolónői — vetél­kednek a lányok a szakma kiváló tanulója versenyben az országos döntőbe jutá­sért. Erről a tanintézetről vi­szonylag kevesebb szó esik a sajtóban, rádióban, nincse­nek olyan reflektorfényben, mint a gimnáziumok, szak- középiskolák. Holott az egészségügyi középkáderek nevelésében óriási szerepük van. Az iskola nappali ta­gozata két-, levelező tagoza­ta hároméves. Jelenleg a nappalin öt évfolyamon száz­hatvanöt lány tanul (kétszáz­nak lenne hely, de nagy a lemorzsolódás év közben). A levelező szaktanfolyamok va­lamelyikén háromszázötve­nen szereznek szakképesítést. Most, az új típusú szakkö­zépiskolát végzettek szakmai képesítésével és szakosításá­val foglalkozó miniszteri uta­sítás értelmében erre az is­kolára hárul a szolnoki és a karcagi egészségügyi szakkö­zépiskolások 5—10—-15 hóna­pos „ráképzése”. — A szakközépiskolát vég­zettek általános rendelőinté­zeti asszisztensi, valamint csecsemő- és gyermekgondo­zónői munkakörökre nyújt szakképesítést — mondta Udovecz Miklósné, az iskola igazgatónője. — Az előbbi Végzettség elismerésével egyet érthetünk. Ám az utóbbival azzal, hogy a szak- középiskola gondozónői ké­pesítést is nyújt mór kevés­bé. A szakközépiskolában nem kapnak a tanulók olyan képzést, ami e felelősségtel­jes munkakör ellátására fel­készíti őket. Gondolok itt arra. hogy nálunk a kétévc: gondozónői iskolán 250 óra elméleti és gyakorlati fog­lalkozás van, emellett 52 óra a fejlődés-lélektan okta­tás. És megtanulnak gyur­mázni, játékot készíteni, ta­nulnak zenét, éneket és így tovább. Sem feilődés-lélek- tant. sem ilyen utóbb emlí­tett gyakorlati képzés a szakközépiskolákban nincs. — Mi lehetne a megol­dás? — A csecsemő- és gyer­mekgondozónői szakon vég­zettek részére is ilyen több hónapos ráképző tanfolya­mokat kellene szervezni, ahol megszerezhetnék a hiányzó ismereteket. Sajnos a mi­niszteri utasítás erről nem intézkedik, csak az ápolónők, diétásnővérek, szakasszisz­tensek részére Irta azt elő. Ugyanakkor viszont egyre több szó esik arról szakmai körökben, hogy nagyobb fi­gyelmet kell szentelni böl­csődékben és óvodákban egyaránt a nevelésre. Bölcső­dékben arra, hogy óvoda-, óvodákban arra, hogy iskola érettek legyenek a gyerekek, három, illetve hatéves ko­rukban. — Ez az első év, amikor szakközépiskolások is vé­geznek. Vajon el tudnak-e helyezkedni majd, lesz-e ele­Udovecz Miklósné, az iskola igazgatója gendő munkaalkalom szá­mukra? — Körülbelül ötvenen vé­geznek az idén. Hiszem azt, hogy mindegyik talál mun­kát magának. A megyei ta­nács vb egészségügyi osztá­lya felmérte az intézmények középkáder igényét. Végle­ges adatunk még nincsen. Minden esetre az egészség­ügyben éppen fordítva ér­vényesül a tendencia, vagy­is nálunk a technika fejlő­dése együtt jár a fokozott emberigénnyel. A kórházak intenzív osztályaira, az utó­kezelőkben több ápolónőre van szükség, de szakembert igényelnek a szociális ott­honok, a területi gondo­zás is. És azok, akik itt az isko­lában tanulnak két éven át és szereznek szakképesítést, azok hogyan találnak mun­kát maguknak? Bár egész­ségügyi miniszteri utasítás teszi lehetővé, hogy az intéz­mények társadalmi ösztöndíj szerződést kössenek a szakis­kolás lányokkal, és bár nem egy kórházban hallottam már, hogy állandó az ápoló­nő hiány, mégis a Szolno­kon tanuló százhatvanöt szakiskolás közül (az egész országból iskoláznak be ide gyerekeket), csak kilencnek van társadalmi ösztöndíjra szerződése. Két év óta min­den egyes növendék kap az államtól tanulmányi segélyt, iskolai végzettségtől, tanul­mányi eredménytől, tanul­mányi időtől függően: 100- tól 600 forintig. Jól jönne azért a lányoknak a havi 250 forint társadalmi ösz­töndíj és talán méginkább a tudat: már első évtől kezdve biztos abban, hogy iskola után van munkahelye. Sőt, az egyhónapos nyári gyakor­latot már ott töltheti el. Na­gyon kevesen élnek még az intézetvezetők közül azzal a lehetőséggel, hogy ilyen mó­don kössenek egészségügyi középkádereket kórházaik­hoz, intézeteikhez. Termé­szetesen a lányok között is akadnak szép számmal olya­nok, akik nem akarják le­kötni magukat. Kevés olyan hely van, mint a szapárfalui csecsemőott­hon. A négy társadalmi ösz­töndíjasuk — Csécsei Er­Futó Erzsi, aki nem tud gyerekek nélkül élni és Vidovics Erzsi, aki a karcagi kórház idegosztályán dolgozik majd. zsébet, Engler Erzsébet, To- nai Mária, Kovács Margit — mesélte el. Ott dolgoztak a 8. általános elvégzése után, s az intézet vezetője ajánlot­ta fel nekik: tanuljanak to­vább, társadalmi szerződést köt velük. A lányok elége­dettek, aláírták, hogy há­rom évig az iskola után Sza- párfalun gondozzák majd a kisgyerekeket. Vidovics Er­zsi a karcagi, Futó Erzsi a hatvani kórház társadalmi ösztöndíjasa. Mindketten az idén végeznek. Egyöntetű vé­leményük: bizony jó havon­ta a két segély együttes ösz- szege a 750 forint. Futó Er­zsi' már tudja, hogy a hat­vani kórház csecsemőosztá­lyán fog dolgozni, az alap­fizetése 1400 forint lesz. eh­hez jön még a 400 forint ágymelletti pótlék. Vidovics Erzsi pedig azt mondta: „A karcagi kórház idegosztályán dolgoztam, ők küldtek isko­lára, oda is megyek viss-a. Szeretek ott, mert jó a mun­kahelyi légkör, a főorvos igényes munkatársaival szemben, elvárja a jó murt- kát. tehát csak tanulhatok mellette. Jó érzés tudni, megvan a biztos munkahely.” Olvastam az Egészségügyi Közlönyben egy kis közle­ményt: a szekszárdi szakis­kola közli, hogy az idén 22- en végeznek ott, . jzülük 21 társadalmi ösztöndíjas. Vagy­is az intézetek ne is jelent­kezzenek ápolónőért náluk. A mi iskolánknak viszont azt kell közölni: az idén 54-en végeznek és csak 4 társadal­mi ösztöndíjasuk va.i. Az 50 lány majd szabadpályázatok révén próbál elhelyezkedni, munkahelyet találni. Nem le­hetne ezt a mi megyénkben is másként csinálni? Varga Viktória ök négyen a szapárfalui csecsemőotthon társadalmi ösz­töndíjasai OSVATH LAURA, az MTI hírmagyarázója írja:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents